A közelmúltban írtam az Ebédleső-hegyről mint egy lehetséges közeli túracélpontról.
Kedvet is kaptam hozzá anno,így viszonylag hamar meg is valósítottam ezt a túrát.
Lassan,de biztosan kezd kialakulni egy csapat amely velem tart túrázásaimra,így aztán ismét öten vágtunk neki az ezúttal nem éppen csekély távnak.
Kicsit nehezen indult be a túra amelyet a dunaújvárosi stadiontól inditottunk,mert Zoli haverom elkésett és nem érkezett meg a megbeszélt időpontra a találkára.Így még vártunk néhány percet és mivel nem jött elindultunk négyen.Jó fél kilométernyit haladtunk amikor megszólalt a telefon és Zoltán jelentkezett...Így visszafordultunk és elmentünk érte.Nagyjából negyven perc késéssel indult el tehát a túra.
 |
| A kezdet a jégcsarnok melletti erdőben |
Az Ebédleső-hegy nagyjából Dunaegyháza és Solt között található a Solti síkságból kiemelkedő kúpocska.Választhattam vagy megyünk kevesebbet az egyik környékbeli településről indulva ám így néhány látnivalóról lemondunk,vagy indulunk Dunaújvárosból és akkor több lesz a látnivaló ám a távolság is....A dunaújvárosi indulás mellett döntöttem,így laza 30km-es túra várt ránk.Ráadásul ketten is apróbb betegségből lábadoztunk éppen kifelé így nem voltam biztos benne,hogy majd végig bírjuk.Szokás szerint a stadion és a jégcsarnok után e két gyönyörü épitmény melletti erdőbe hatoltunk be,részben követve az egykori dunaújvárosi kisvasút nyomvonalát.Kicsit odébb egy hajléktalan tanya volt ahol egy hajléktalan ordibált ránk,hogy mi a faszt keresünk mi erre,de hamar leoltottuk az illetőt.
 |
| Ereszkedés az erdőben |
Ebben az erdőben az ember úgy érzi mintha valami hegységben túrázna,a Dunaparti domboldalon végighúzodó erdő meredek,tagolt,völgyekkel teli.Valóban olyan mintha egy hegységben túráznánk.Ami nyomasztó a rendkivül sok szemét...erre szavaim sincsenek már komolyan.Itt értünk le aztán a Duna mellé és innentől már jelzett turistaút vezetett minket.Együtt ment a piros jelzés és a Mária zarándokút.A szivattyúházak után érjük el a D28-as horgásztavakat amelyek a Duna mellett találhatóak.Öt van belölük.Sok túránk vezetett már el itt.Az első tónál ledöbbentünk.Valami egészen különleges vörös színe volt!
 |
| A vörös színű első tó. |
Közelebb mentünk hát és találgattuk mi lehet ez.Alga,békalencse,valami szennyezödés vagy valami más?Nem igazán tudtuk mire vélni a dolgot,főleg úgy,hogy aztán a második tó víze meg tükörtiszta volt!A legnagyobb és a legszebb az öt tó közül a második,ez most sem okozott csalódást.A harmadik kicsi,de az is rendben volt,a negyedik és ötödik pedig egy mocsárra emlékeztetett.E két tó között ment a jelzés és kezdett emelkedi a domboldalon a csatorna felé.A csatorna ahol szintén rengetegszer voltunk már.A vasmű hütővíze folyik itt le rendkivül látványosan óriási robajjal.Ami örvendetes volt az a csatorna felett átívelő kishíd.Legutóbb amikor itt túráztunk a híd állapota már-már katasztrófális volt.Mostanra teljesen rendbehozták így simán átlehetett menni rajta.
 |
| A csatorna a hídról |
Az út aztán a csatorna mellett ereszkedett le újra a Duna közelségébe.Majd maga mögött hagyva azt hatolt be az ártéri erdők világába ahol elöször kacskaringózva majd nyíl egyenesen haladt tovább.A jelzések újra voltak festve így sokáig nem lehetett beléjük kötni.Szinte húsz méterenként jelezték merre megy az út.Az ösmerdőből kiérve egy telepitett erdőn haladtunk keresztül.Persze ez is szép volt,de a többiek szerint az egyenes fasorok a telepített erdő kissé illúzió romboló...
 |
| Egyenesen át |
Aztán az út elfordult jobbra a jelzés viszont ment egyenesen bele egy járhatatlan dzsungelbe..Nagy nehezen evickéltünk előre és itt már nem voltak jók a jelzések,mondjuk fa is alig akadt erre amelyre felfesthették volna.A dzsungelt mindenféle növények okozták tán nád is volt köztük,de fa alig.El is vesztettük a jelzést,mert a csapás amint mentünk vitt elöre és mint kiderült a jelzés pedig észrevétlenül elhúzott jobbra.Ám mivel gyakorlatilag hazai pályán voltunk hamar megleltük újra a helyes utat.A jelzés is újra beköszönt.Kiérve a dzsungelből ismét járható volt az út.
 |
| Útközben a régi vadászles mellett |
Egy vadetető mellett haladtunk el,majd egy régi vadászles mellett ahova évekkel ezelött még felmásztunk.Most nem lehetett mivel már a létra ami felvitt volna nem létezett.Amúgy is félő volt ha felmennénk összeomolna...Ám nem sokkal ezután várt egy vadiúj vadászles.Ebbe persze felmentünk.Különösebb kilátásunk ugyan innen nem volt,de jólesik mindig kipróbálni ezeket.Néhány fotót ellötünk itt,majd mentünk tovább a közeli Pentele-híd felé.Hamar elértük azt.
 |
| Lefelé a vadászlesből |
A híd alatt a híd alatt a Margit,izé...akarom mondani a Pentele-híd alatt tartottuk első pihenönket.Dél elmúlt mire ideértünk így meg is ebédeltünk kv-t is ittunk.Az idő jó volt a február és a megállás ellenére nem fáztunk!A dolgok végeztével indultunk tovább,hisz még a túra felénél sem voltunk!Kicsit visszakellett menni,hogy a hídra feltudjuk menni.Apropó híd!Ez egy gyönyörü fenomenális nagyszerű épitmény.Akár lent alatta járni akár átmenni rajta kivételes élmény mindig is!A hídra felkapszkodva annak most a déli oldalán mentünk át.
 |
| Felfelé a hídra |
 |
| Fenomenális építmény |
A hídon persze lassítottuk valamelyest a lépteinket kiakartuk élvezni annak minden csodáját.Zoli például első alkalommal ment át rajta így neki dupla élmény volt.Mi sokadszorra voltunk már itt,de mi is élveztük azt.A hídról szép kilátás nyilik a Dunára és a környékre egyaránt.A Mária zarándokút a híd alatt amúgy búcsút vett tőlünk,ő ment Kisapostagra a piros még átkísért minket a hídon.Átérve rögtön Bács-Kiskun megyében találtuk magunkat.Az egyik legsíkabb megye,ki gondolná,hogy mi itt éppen egy hegyre igyekeztünk?
 |
| A csodás építmény |
 |
| A hídon át |
 |
| Welcome Bács-Kiskun! |
Lereszkedve a hídról búcsút vettünk a piros jelzéstől és a töltésen amin mentünk tovább egy új eddig sohasem látott jelzés fogadott minket.Egy sárga nyíl amelyet a végénél átszelt két kisebb vonal merőlegesen.Próbáltunk utána nézni ez a jezés mit is takar.Kiderül róla,hogy ez egy magyar zarándokút jelzés.Rendben legyen az.Folytattuk az utat a töltésen ez az új jelzés a hátralévő kilométereken sehol sem volt éppen elfogadhatóan felfestve ám az elégséges szintet hozta azért ami elég volt ahhoz,hogy ne tévedjük el.A töltésen haladva egy kisebb farm mellett haladtunk el ahol tehenek voltak.Meglepödve láttuk,hogy egy tán pár órával ezelött született kis boci olálkódik az anyja körül.
 |
| Lefelé a hídról |
 |
| Út a töltésen |
A töltésről letérve a jelzés bevitt minket Apostagra.Ám annak csak egy részét érintettük.Ám ezen a kis részen is akadtak látnivalók.Főleg egy bábú,amit messzebről egy jó csajnak véltünk,közelebb érve láttuk csak,hogy egy bábú.Aztán volt még egy templom,amit korábbi Apostagi túráinkon még nem láttunk,így bementünk az udvarára ahol volt valamiféle zarándok hely vagy mi.Innen mentünk tovább követve a magyar zarándokút jelzést.A falu meglehetösen hosszú volt,majd egy ideig még az országút mentén kellett haladni.Ugye aki túrázik az tudja,hogy nem éppen kedvence egy túrázónak se a betonút.A faluból kiérve jó másfél kilométer után következett csak újra földút.Amely viszont sáros volt.
 |
| A babával |
 |
| Át a pusztán |
A földút annak ellenére,hogy a pusztán vágott át meglehetősen látványos volt.Nagyjából túl a húszadik kilométerünkön is rátudtunk csodálkozni a szép tájra.Mögöttünk a messzeségben látszodott a Pentele-híd és az mögött a füstös Dunaújváros,dél-nyugat felé meg látszodott a füstös Paks.Elöttünk a távolban pedig némi emelkedőt véltünk látni.Ekkor már az Alföld Solti-síkság részén jártunk.Egy icipici tavacskát érintettünk,lehetett volna belvíz is,ám nem az volt.Mivel a környéken eleve nem is volt belvíz és kis nádasok ölelték körül.Aztán egy vízfolyás között haladt az út,ez meg pataknak nagynak tűnk ám folyónak kicsinek.Tán valami csatorna lehetett.Ezután meg valóban kicsit emelkedni kezdett az út.
 |
| A csatorna vagy mi |
A kis domra felérve egy nagyobb farm melett haladtunk el,amely nagyon rendben volt.Látszodótt,hogy alaposan karban van tartva.Ezt elhagyva egy csodás fasorokkal övezett kellemes hangulatú út vezetett be Dunaegyházára.Közel volt már az Ebédleső-hegy!Ám már alaposan benne voltunk a délutánban és február lévén még viszonylag korán sötétedett.Kicsit fokoztunk a tempót,hogy még világosban felérjünk oda.A jelzést követtük továbbra is amely itt Dunaegyházán még az eddigieknél is gyengébben volt felfestve,de azért nem tévedtünk el.
 |
| A farm ahol nem élünk |
 |
| Hangulatos út vezet be Dunaegyházára |
Dunaegyházának is csak egy kis részét érintette az utunk.Hamar kiérve kicsit változatosabbá vált az.Kicsit dombosodott a környék.Itt voltunk végre az Ebédleső-hegy árnyékában.Tudtuk,hogy van rajta egy torony.Egy geódéziai mérőtorony amely ha minden igaz kilátóként funkciónál.Kezdett lassan lemenni a nap.Gondoltam milyen csodás lesz majd a toronyból látni a naplementétKanyarodótt az út azthittük mindig a kanyar után ott lesz végre az Ebédleső-hegy,eleinte mindig csalódtunk,aztán egyszercsak...ott volt!
 |
| Úton az Ebédleső-hegyre |
 |
| A torony |
A részben fenyvesekkel körülölet hely vagy hegy ahogy jobban tetszik végül is azt kell mondjam nagyon szép volt.Háromnegyed ötre értünk ide.Még elkapjuk a naplementét.Ám óriási csalódásként ért,hogy a torony levolt zárva.Az ajtó le is volt hegesztve...érthetetlennek tűnt számomra,hogy ezeket a semmire sem jó használaton kivüli mérőtornyokat miért nem lehet kilátóként használni?Így aztán idén már másodszor maradtunk le a naplementéről.Mivel az utolsó néhány kilométeren fokoztam a tempót,hogy ideérjünk még világosban most pihentünk egyet.Megettük a maradék kajákat és teáztunk egyet.Bár csalódásként ért a kilátó lezárása a hely és a környék szép volt.Kelet felé pedig így is volt kilátásunk.
 |
| A zárt torony ellenére azért nem vagyunk elkeseredve |
Nagy kár ezért a toronyért.Sajnos nem tudok gondolkodni az illetékesek nem létező agyával,de miért ne lehetett volna a helyet kicsit felfuttatni?Néhány túrázó erre vetödne olykor...azok lehet bemennének Dunaegyházára egy-egy sörre,egy fagyira vagy akármire...Ez a hely nagyon szép volt sokkal többet megérne!Lereszkedtünk a hegy másik oldalán,következett túránk utolsó szakasza.Ekkora már meglehetett a 25km is.A hegyecske túlsó oldala is szép volt.Olyan út vezetett itt,amelyen autó is feltud jönn,így már duplán nem értettem a zárt torony dolgot...
 |
| Ereszkedés az Ebédleső-hegyről |
Kezdett lassan de fokozatosan sötétedni.Elértük még a Solti-halmot amely szintén egy kisebbecske kúp volt.Ezen már nem volt torony.Erről lejövet már teljesen besötétedett.Gergő jó szemének hála még kitudta venni a jelzéseket,így bár az út volt,hogy több irányba is ment,nem tévedtünk el.A solti pincék mentén haladtunk,világosban gyönyörü hely lehet ez is.Most sokat nem láttunk már belöle.Kereszteztük az 52-es számú országutat és ezzel gyakorlatilag itt voltunk Solton.
 |
| Solti borház |
A buszpályaudvar még azért odébb volt és megszaporáztuk újra a lépteinket,hogy elérjük a fél7-es buszt hazafelé.A teljes sötétben a jelzések mostmár teljesen elvesztek.Beérve a városka központjába fogalmunk sem volt merre kell menni.Egyrészt a soha cserben nem hagyó megérzéseimre hallgatva másrészt embereket megkérdezve végül is elértük a helyi buszállomást.Még némi időnk is maradt a buszig.Itt végzödött ez az utóbbi évek leghosszabb távú túrája.Azthiszem ez is egy remek buli volt.Sok látványos dolgot láttunk erre is,kellöen elfáradva de élményekkel telve tértünk haza!
 |
| Túránk útvonala amely 30km-es volt! |
