A 2018-ban átadott Nyúli, Lila-hegyi kilátó páratlan panorámát nyújt a méltatlanul ismeretlen Sokoróra, sőt, tiszta időben a Gerecsétől egészen az Alpokaljáig pásztázhatjuk a tájat. A felújított geodéziai torony szépen rendezett környéke ideális megállója a környéken tett gyalog- és kerékpártúráknak, rövid családi kirándulásnak pedig remek célpont.
A kilátó első látásra
A Sokorói-, vagy más néven Pannonhalmi-dombság három dombsorból áll: Pannonhalma, Ravazd-Csanaki vonulat, Szemere. Ezek közül a középső a leghosszabb, a legszélesebb, és a közeli Szent Pál-hegy 316 magas csúcsával egyben a legmagasabb is. A 313 méter magas Lila-hegy tehát dobogós, bár erről a kilátónál is olvasható helyi legenda szerint a helyiek is tehetnek, akik egy furcsa, a szomszéd faluval történt versengés eredményeképpen hordták ide át a földet a magasabbnak hitt szomszédos hegyről, az URH antennákkal tűzdelt Hegyesmagasról (a Csatai-völgy teljes mondája a kilátó melletti információs táblán olvasható - már csak ezért a különös történetért is érdemes felkapaszkodni ide).
Geódéziai mérőtorony,külső faborítással
A hegy tetején 1977 óta egy vasbeton geodéziai torony állt, amelyre erősen ráfért a felújítás, mígnem 2018-ban a fenntartó Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. a torony átalakítása mellett döntött annak érdekében, hogy az az eredeti funkció megtartása mellett kilátóként is működhessen: hasonlóan az ország több pontján is látható megoldáshoz, a betontorony külső faburkolatot kapott. A 14 méter magasságban lévő kilátószintről jól átlátjuk az ismeretlen sokorói tájat, benne Pannonhalmával és a Sokoró középső vonulatának alattunk hullámzó, zárt, meglehetősen nagy erdőtömbjével. De látszik természetesen a közeli Győr és a Kisalföld, sőt, távolabb tekintve, tiszta időben kivehető a Bakony vonulata, a Vértes, a Gerecse és a Soproni-hegység is.
A kilátó napelemes kivilágítást kapott, ami sötétedéskor kapcsol be, mi több, a torony belsejében a környékre jellemző állat- és növényfajokat mutat be pár művészi graffiti. A kilátó közelében padokat és ismeretterjesztő táblákat is találunk.
A lépcsőház
A torony felénél kishídon a tornyon át jutunk a másik oldalra
A szerkezet
A mérőtorony köré épített kilátó szinte teljes egészében faszerkezetű.Csigalépcsőn juthatunk fel a kilátószintre.A lépcsőfokok megfelelő szélességűek és nem meredekek.A torony felénél a tornyon át egy kis lábrácsos hídon juthatunk át a másik oldalra és ott folytathatjuk a kapaszkodást a kilátószintre.Roppant ötletes és jópofa! A kilátószint tágas és teljes körpanoráma fogadja a vándort.A korlátoknál tábla jelzi,hogy merre mit látunk.Bár a leírások a Gerecsétől az Alpokig terjedő területet írják,hogy azt látni.Mi elláttunk egészen a Börzsönyig is kelet felé.Viszont nyugatra az Alpokat nem láttuk.Északra Győrt tisztán látni és távcsővel felfedeztük a távolban Pozsonyt is! Délre pedig szabadszemmel is kivehető a Somlyó.Természetesen jól látszik maga a Sokorói-dombság szinte teljes egésze és jól kivehető a közeli Pannonhalmi apátság is.A kilátószinten nincs tető így esőben bizony elázhatunk odafönn.
Kilátószint
Kilátószint
Kilátás Győrre
A kilátóba mi egy alkalommal jártunk,mégpedig 2025 május 2-án.Az építményt ekkor teljesen rendben találtuk.Ami biztos,hogy ez a kilátó hatalmas élményben részesíti az idelátogató vándorokat.Látogatása ingyenes.Bár fellehet jönni autóval is,majdnem teljesen,mégis erősen ajánlott a gyalogos megközelítés.Nagyszerű jelzett turistaútak vezetnek ide,rengeteg sok látnivalóval.Mindenkinek ajánlom a kilátó felkeresését,nem fog csalódni!
Sajnos a dolog szerencsétlen alakulásának köszönhetően már négy hét telt el a legutóbbi túra óta.Eredetileg ez a túra még februárra volt betervezve,de mivel akkor nem jött össze,átkerült márciusra.A túrára most is Zolikával indultunk el,de úgy volt,hogy új túratársak csatlakoznak hozzánk akik Pestről jönnek vonattal,mi pedig erre a vonatra szállunk fel Fehérváron és akkor ott találkozunk,hogy majd elmenjünk Pétfürdőig a túránk kiinduló pontjáig.Viki és Tomi szándékozott csatlakozni hozzánk.Igen ám,de míg vártuk őket Fehérváron,Viki hívott,hogy lemaradtak a vonatról,egyel későbbivel jönnek...Nem igazán tudtam mitcsináljak,így is már egy órával később voltunk a tervezettnél.Két óra késés úgy éreztem sok és nem fér majd bele a túra.Mondtam Vikinek,mi elmegyünk ezzel a vonattal,lassú tempót diktálunk aztán majd beérnek minket.Így is lett,na de addig persze történtek események.
A Fehérvári állomás feletti átjáró
Székesfehérváron kész lett az a vasúti felüljáró/átjáró amit még akkor kezdtek csinálni amikor Gergővel itt jártam utoljára.Gergő mondta is,hogy majd ha készen lesz,kipróbálja.Mivel ő már fizikai testben nem tudott itt lenni,így természetesen teljesítettem egykori akaratát és felmentünk az átjáróba,ami igen szép és formás,de teljesen felesleges építménynek tűnt.Végig is mentünk rajta,kb.húsz percet bohóckodtunk itt,de senki sem járt erre.Ráadásul a vége lényegébe bevezetett a semmibe,egy senki álltal nem használt útra vitt le....Na mit lehet ilyenkor mondani?Lehet majd ki lesz ott alakítva valami közlekedési útvonal,de jelenleg értelmét nem láttam ennek az építménynek...Na ezt követően mentünk le a vonathoz amely pontosan jött és érkezett aztán Pétfürdőre Vikiék nélkül,de velünk a fedélzeten.
Itt juthatunk fel
Megérkezés Pétfürdőre
Pétfürdő településen másodszor jártunk és hát belopta magát a szívembe ez a nem kicsi falu.Mert,hogy hiába volt városias jellege ez bizony "csak" egy falu volt,de igen szép.Kimentünk a közeli tóhoz,de a szigetre most nem mentünk rá,mert az további időveszteséget okozott volna és mivel más látnivalók voltak most a céljaink,sajnáltam időt vesztegetni erre.Amúgy Sólyon át Hajmáskérre igyekeztünk.Sólyon is és Hajmáskéren is két fő látnivalót tartogatott a túra,de ezen kivül is bőven akadtak csodák ezen a túrán is!Közben Viki újra telefonált,elindult már az ő vonatjuk is,úton vannak.Újra bíztositottam,hogy lassan megyünk,befognak érni bennünket.Sajna a jelzés nem vitt be Pétfürdő központjába,egy külső utcán szelte át a települést,majd ért ki a természetbe.A jelzések felfestése kifogástalan volt!
A tónál
Szép helyekre ért ki a kék jelzés,körülöleltek a Bakony szelídebb hegyei,majd emelkedésbe kezdett az út,de ennél kellemesebb emelkedővel már rég találkoztam.Nem volt különösebben megerőltető de mégis vitt felfelé.Aztán odafenn észak felé elfordulva pazar kilátás fogadott.Elsősorban észak-keleti irányban nyílt kilátásunk.Jól láttuk alattunk Pétfürdőt,azon túl a távolban feltűnt egy régi kedves ismerős a Baglyas-hegy.Jó volt újra látni,hiszen gyönyörű emlékeink vannak onnan Gergővel..Szép hely volt így rögtön az elején!Na,de mentünk tovább a kéken,egy fensíkon haladtunk.
Alattunk Pétfürdő,a távolban a Baglyas
Nem sokára feltűnt a távolban egy geódéziai mérőtorony.Nem fűztem hozzá nagy reményeket,hogy nyitva van,de Zolika erősködött,hogy nézzük meg.Egy-két száz méteres kitérőt igényelt csak.Odaérve legnagyobb meglepetésemre nyitva volt!Tudni kell,hogy 108 ilyen geódéziai mérőtorony van az országban,ezek nagy része lezárva,azon címszóval,hogy életveszélyesek...Na de ez nyitva volt és ha már nyitva volt felmentünk rá.Ahogy az ilyen tornyokban szokás belül enyhén megdőlt létrák vezettek fel itt is.Nem a magas tornyok közül való volt ez,nagyjából ha tíz méter lehetett.Megérte feljönni,mert odafenn csodák vártak!
A torony
Zolika halad felfelé
Teljes 100%-os körpanorámánk volt egy lebilincselően szép tájon!Dél felé is sok mindent lehetett látni,de ott nem tudtam mi micsoda...Keletre Pétfürdő és a nitrogénművek uralta a tájat.Északra a Baglyas,Várpalota a Futónék,Öskű és Hajmáskér is kivehető volt.Nyugatra pedig Veszprém is feltűnt.Fenségesen csodás helyen voltunk!Nem igazán volt cúg sem odafenn,így maradéktalanul élvezhető volt a kilátás!Jó negyedórát nézelődtünk,Viki újra szólt,már itt voltak a közelben.Így lejöttünk még lentről is körülnéztünk azt visszamentünk a kék jelzésre.Jó öt perc várakozás után végre feltünt Viki és Tomi.Először találkoztunk új túratársainkkal.Viki látta a videóim és a blogom,ennek apropóján írt rám és addig ismerkedtünk míg elhívtuk őket egy túrára.
Kilátás Öskű felé
Visszamentünk velük a toronyhoz,ők is látni akarták,majd ezt követően ráálltunk a kékre és folytattuk a túrát.Hosszú kissé ingerszegény szakaszok következtek.Vikiék jó arcoknak tűntek,hamar összebarátkoztunk velük.Jókat beszélgettünk útközben,majd egy rétre érve megreggeliztünk.Jó idő kezdett lenni.Egy ponton bevetették az utat,így az a szántóföld szélén vezetett.A jelzések még mindig kifogástalanok voltak!Ezután pedig egy erdőbe értünk be,újabb hosszú szakasz jött.Az erdő ha nem mondok ökörséget akkor bükkös volt,majd ezt felváltotta egy idő után a fenyőerdő.Ez utóbbi volt nagyon szép!
Viki,Tomi és Zoli,együtt az új csapat,én a kamera mögött vagyok
Fenyvesek,idén sokat szembeköszönnek!
Egy darabig a fenyvesek között mentünk,majd először ezen a túrán hagytak cserben a jelzések.Túl is mentünk egy kicsit,mert volt egy leágazás,de semmi sem jelezte,hogy az a jó irány.Szerencsére résen voltam,így hamar korrigáltuk a dolgokat.Egy kisebb dombra értünk ahonnan feltűnt következő célpontunk: Sóly.Jó másfél kilométernyinek becsültem a távolságot.Búcsút vettünk a kék jelzéstől amely csak a legvégén tréfált meg kicsit.Egy sárga gyöngyszerű jelzésen mentünk tovább,de ez viszont abszolúlt nem volt kijeleve.Sebaj az út nyomvonala adta magát és nem soká el is értük Sólyt.
Így teljes a társaság
Sólyra érve
Sólyra érve a tisztavízű Séd patak fogadott és egy nagyon szép kőhíd.A fakardhoz igyekeztünk amely némi letérőt igényelt eredeti útvonalunkhoz képest.Nagyjából 400 méterre volt egy dombon a 18 méter magas fakard.Nem hagyhattuk ki!A fakard történetére most nem térek ki,egyrészt hallható a videóban,másrészt a közeljövőben majd részletesen foglalkozom vele.Az építmény legyen elég annyi érdekes,szép és egy csodálatos helyen van.Nagyon érdemes útrakelni és megnézni!Útban visssza a jelzésre még a főtéren találtunk egy SÓLY felíratot ahol csináltunk pár képet.
Jómagam a fakardnál
Sóly az egyik legrégebbi magyar település!
Sóly lenyügőzött minket és még nem volt vége az itteni csodáknak.Visszatérve a turistaúthoz egy fiatal srác jött szembe aki rögtön megismert engem(...) !Mondta,hogy tudja ki vagyok és,hogy szokta nézni a videóim a you tuben.Hát nem kis meglepetés volt.Ugye hasonló eset fordult elő pár éve Garamkövesden amikor is Gergővel jártunk ott.Beszélgettünk vele kicsit,Fehérvári volt amúgy és Dunaújvárosról is meglepően sok mindent tudott.Na,hát ilyenek is vannak.Az út a Séd patak mentén vezetett tovább.A patak tükörtiszta volt!Jó egy kilométer múlva értük el az egykori sólyi papírmalmot,amellyel már foglalkoztam részletesen a blogban.Odaérve láttuk,hogy a papírmalomból csupán egy L alakú fal maradt meg,de ez is sejtette,hogy valamikor ez itt egy nem semmi építmény lehetett.És az se semmi,hogy itt már a 18.század végén gyártottak papírt!
A sólyi papírmalom
Viki és Tomi jön át a malomhoz
Hát érdekes volt a papírmalom,örülök neki,hogy ide is eljutottam.Bár Gergő is itt lehetett volna még velem... Az út tovább dzsungelesre váltott,nehezen tudtuk magunkat átverekedni ezen a szakaszon,szerencsére nem volt hosszú.Elértük a 8-as főútat.Átmenni rajta nem lehetett,de kicsivel arébb volt egy felüljáró,így elmentünk odáig és ott keltünk át.Pár méter után pedig már meg is érkeztünk Hajmáskérre,utunk végállomására.Na de itt is akadt bőven látnivaló.A falu keleti részére mentünk.Itt volt a gimnázium és a könyvtár nem mindennapi szépségű épülete,de a fő látnivaló az egykori tűzérségi laktanya-kastély épülete volt,amely fénykorában fantasztikus lehetett,de most csak egy lepusztult szellemkastélyként köszönt vissza.
Megérkezés Hajmáskérre
A könyvtár épülete
A laktanya épülete
Az épületbe belehetett menni!Be is mentünk.Bent ugyanez volt a helyzet.Érezhető volt,hogy ez egykor egy nem mindennapi építmény lehetett,de most elképesztő pusztulás nyomait láttuk csak,valóban olyan volt mint egy szellemkastély és hatalmas!Felmentünk a második emeletre,szétnéztünk,bejártunk mindent.A másik oldalon egy udvar volt amelyet teljesen magáévá tett a természet..Hogy engedhettek egy ilyen épületet így tönkremenni?Na majd ezzel is részletesen fogok fogalkozni a közeljővőben,kicsit utána nyomozok a dolgoknak.Még lenéztünk az első emeletre is,majd kijöttünk és hátulról is megnéztük a hatalmas lepusztult kastélyt.
Sóhajok lépcsőháza
Pusztulás nyomai
A belső rész
Hát ebben a laktanyában egy napot ellehetne tölteni és alaposan bejárni.Benne van a pakliban,hogy egyszer még esetleg eljövünk majd... Innen a víztorony felé vettük az irányt amiről az a hír járta egykor,hogy Európa egyik legszebb víztornya.Volt.Mert hasonlóan lepusztult állapotok uralkodtak mint a laktanyába.Hát miért nem lehet valamit kezdeni ezekkel a csodákkal?Miért nem költ erre valaki?Odaérve azt láttam,hogy kivülről még most is szép az a víztorony.Ide is belehetett menni,ott benn már nem ez volt a véleményem.Pusztulás nyomai itt is...felmentünk az első emeletre majd feljebb is akartunk menni,de a lépcső innen felfelé már életveszélyes volt,így nem kockáztattunk.Kár érte,nagyon kár.Talán majd ezzel is fogalkozom részletesen,hiszen a hely több mint érdekes...
A víztorony
Belül a pusztulás...
A kilátást még megcsodáltuk a víztorony első emeletéről,majd elindultunk a vasútállomásra.Útközben még betértünk egy cukrázdába egy kávéra és egy krémesre.Majd a falu másik részének a végén található vasútállomásra mentünk el.Itt végződött a túra.Még egy óránk volt a vonatig és az állomáson nem volt semmi,így kipihentük a fáradalmakat.A vonat jött pontosan.Mi átszálltunk Zolival Fehérváron,Vikiék mentek tovább Pestre,így a vonaton elbúcsúztunk egymástól.Mivel szimpatikusak voltak,így elképzehető,hogy lesznek még közös túráink.Mi fél kilencre minden különösebb probléma nélkül hazaértünk.
Végállomás Hajmáskér
Mindennel együtt mentünk kb.20 kilométert így 91,3km-nél tartunk idén amikor is eddig öt túránk volt.Ez pedig 18,26km/túra átlagot jelent.Ez a túra is jól sikerült,csodás új helyeken jártunk.Mindegyik esélyes egy valamikor visszatérésre majd.
A nyár első túrája következett.Elöször idén rövidnadrágra váltottam én is,boritékolható volt a meleg erre a napra.Ahogy a régi szép időkben Gergővel most hosszú idő után mi is a kora reggeli fél hatos vonattal indultunk el Balatonalmádiba.Zoli és Móni jött el ezúttal a túrára.Kétszeri átszállással viszonylag simán fél kilenc után meg is érkeztünk túránk kiinduló helyéhez.Egy kör szándékoztunk menni Balatonalmádi körül.Nem ígérkezett hosszúnak a túra,testvérek között is nem számoltam többnek 14km-nél.Mielőtt azonban belevágtunk volna,lementünk a vasútállomáshoz közeli Kézfogás Európai szoborparkba,ahol becslésem szerint legalább száz jobbnál jobb szobor arra várt,hogy megnézzük őket.Hejj Gergő de örült volna ennek,imádta a szobrokat...bíztam benne most is,hogy velünk van.A park megcsodálása után átmentünk a Sóhajok hídján,amelynek itt valóban ez a neve,majd kinéztünk ha már itt voltunk a Balatonhoz.A szép táj mellett leginkább a közeli móló tűnt fel,ahonnan újra szép emlékek köszöntek szembe,A 2003-as veszprémi chattalálkozó keretében,lejöttünk akkor ide.Még Gergő is velem volt,mert elhoztam.Szóval egy kicsit ismét Gergő nyomában voltam.A mólóra most nem mentünk ki,gondoltam majd visszafelé,hiszen ahogy innen indult a túra,szándékaim szerint majd itt is fog végződni.
Egy páciens a szoborparkból
Sóhajok hídja
Ezekután belevetettük magunkat a túra rengetegébe.Az út egy részen még bőven Balatonalmádiban haladt.Mivel korán indultunk nem kávéztunk.Szerencsére utunkba került egy remek hely ahol ez sikerült.Olcsón bő adag jó minőségű kávét kaptunk.Megjegyeztük a ezt a helyet,ha úgy adódik ide bármikor visszatérünk majd.Meglehetősen nagy volt az élet Balatonalmádi ezen részén.Ez csak azért meglepő mert kinn a szoborparknál is a Balatonnál még alig ficeregtek.Ezután a jelzésekre kellett figyelni merre is halad.Ebben Móni járt az élen,ügyesen mindig figyelte és észrevette merre kell mennünk.Már korábban a nagylóki és a kula tornyos túrán is remekelt ebben.Ez meg azért meglepő mert még amikor Gergővel jártunk túrázni és eljött velünk ez az egész ilyenformában nem érdekelte.Gergő elvesztését követően jeleskedik e téren.Vajon odaáti segítséget kap?Csak erre tudok gondolni...Az út közben emelkedőre fogta az egyik utcában a 8600 lakosú településen,amely szép arcát mutatta a kezdödő nyárban.
Erdei szakasz
Kiérve az utcákról már fenn a hegyen végre egy kis erdei szakasz következett.Majd lassan-lassan elértük az első kilátót amelyért jöttünk.A hivatalos nevén az Óvári messzelátó szép kis építmény volt.Na és nem úgy kell elképzelni mint egy magasba nyuló kilátót.Egy egyszintes épület volt a maga kis kilátó részével.Mivel nem volt magas az amúgy tériszonyos Móni is felmert jönni.Az Óvári nevet a kilátó természetesen nem Mosonmagyaróvár településről kapta.Hanem,ha jól tudom akkor egy Óvári Jenő nevezetű úriemberről aki többek között valamikor a múlt század elején országgyűlési képviselő is volt és sokat tett az itteni vasútvonalakért és magáért a kilátóért is.Na de majd jobban kivessézzük a kilátót alkalom adtán a kedvenc kilátóink sorozatomban egyszer.Most itt voltunk és nem bántuk meg,hogy ide terveztünk túrát.
Első találkozás az Óvári messzelátóval
Közelebbről a csodás építmény
Elöször is odafenn lelehetett ülni,voltak kőből készült padok.Mielőtt megcsodáltuk a kilátást,meg is tartottuk itt a reggeli szünetet.Ennek végeztével pedig akkor körbenéztünk.Gyakorlatilag teljes körpanorámánk volt,amerre nem láttunk ki jól,ott is csak a közeli fák takarták el a kilátást.Nyugat és észak-nyugat felé a Bakony vonulatai látszódtak.Északra Balatonalmádi,távolabb Balatonfűzfő és maga a Balaton észak-nyugati csücske az ide benyuló öble.Na és persze a Balaton-felvidék ottani csúcsai,gerincei.Keletnek és délnek pedig maga a Balaton uralta a tájat amelyet akárhányadszorra is látok nem tudok betelni vele.Hát itt elbóhóckodtunk majd egy órát.Nehéz volt ennyi szépséget befogadnia a mi iparvároshoz szokott szemeinknek.Balatonalmádiról amúgy még tudni kell,hogy gyakorlatilag az Öreg-hegy nyugati leejtőjén és lábánál terül el,így az uralkodó széljárástól lényegében védve van.Ha észak - észak-nyugati szél fúj,a településen nem sok mindent éreznek belőle.
Zolik bóhóckodása a kilátóban
Alattunk Almádi és a Balaton észak-nyugati öble
Móni a kilátóban
A kilátó közelében volt egy csap,így mikor távozóra fogtuk frissitettük a vízkészleteinket is.Búcsút vettünk az ide felvezető kék3 jelzéstől és folytattuk a sárga3 jelzésen.Tudtam ez elvisz a másik kilátóhoz.Addig volt pár kilométerünk.Az út a kertek alatt vitt.Hétvégi nyaralók és kertek között mentünk pár kilométernyit.Végül is ennek is megvolt a maga fillingje.Nem lehetett nem észrevenni sok háznál a vörös sziklákat,köveket vörös homokot.Ez ennek a tájnak a sajátossága a vörös homokkő amit építkezésekre használnak fel.Vagy két-három kilométer múlva értük el az újabb erdei szakaszt a gerincen.
Az erdőbe érve Zoli és Móni leginkább annak örül,hogy két fülük van mégsem fazekak
Enyhén de abszolúlt nem vészesen emelkedett az út az erdőben.Itt nem volt más semmi csak fák.Minő meglepő.A jelzések amúgy hááát...olyan közepesen voltak felfestve.Főleg akkor voltak bajaink velük amikor útelágazások kerültek elénk.Ilyenkor persze nem voltak felfestve,de Móni továbbra is jeleskedett ebben,így nem tévedtünk el.Mondhatni ingerszegény szakasz volt,de mégis valahogy kellemes.Na és nagyon jó volt a levegő és hűs volt.Mert odakinn lassan érezni lehetett a meleget.Haladva az erdőben egy geódéziai mérőtorony került elénk!Pontosan olyan mint pl.a Naszály kilátója vagy mint a régi Zengő-kilátó.Ami még meglepő,hogy nyitva volt!Akkor úgy döntöttem benézek,ha alkalmas rá a dolog akkor pedig felmegyünk rá.
A geódéziai mérőtorony
Benézve a toronyba több dolog is történt.Elöször is láttam,hogy van létra ami fel vezet.Azt is láttam,hogy a szintek hiányosak.Fellehet ugyan menni,de némileg kockázatos.Én Zolikával nem mertem ebbe belevágni.Gergővel alighanem felmentünk volna.Móni pedig itt eleve esélytelen volt.Így tehát ezt kihagytuk.Na de nem elsősorban ezért.Benézve a toronyba ugyanis furcsa dolog történt.Mikor elsönek bekukkantottam mintha egy levegőzetető berendezés indult volna el.Hát ez meg,hogy lehet?A dologban az volt az érdekes,hogy félelmetes volt!Ki is jöttem azonnal,de nem hagyott nyugodni a dolog.Mondtam a többieknek mi a szitu,de mintha nem értették volna.Zoli tán a széljárásnak vélte a dolgot,furának tűnt amikor éppen nem volt szél.Háát mondom én benézek újra.Ekkor már nem hallottam a "levegőztető berendezést",de hallottam mást.Mintha a felső szinteken járt volna valaki és olyan....huhh...mintha valami túlvilági zajok szűrödtek volna le...Ijesztő volt,szó szerint ijesztő!Mintha valami gonosz szellemek laknák a tornyot akinek nem tetszenek a betolakodók...Lehet nevetsz kedves olvasó,talán nevetséges is,de teljesen ez volt érezhető a toronyba bekukkantva.Jobbnak láttuk továbbmenni...
Haladunk az erdőben
Haladtunk tovább az erdőben,engem sokáig még nem hagyott nyugodni ami a toronynál történt.Mi lehetett ez?Szellemek?Szél ami nem volt?Tán volt fenn valaki?Mi lehetett az a levegőztető hang?Hát elég rejtélyes volt az biztos és szívem szerint visszatérnék és utána is járnék,de nincs kivel.Egyedül már én is beszari vagyok hozzá,Zolika meg velem sem bátor.Talán Manó barátom ha megemlíteném neki,vagy ha olvassa e sorokat (szokta).De nem tudom.Érdekelnek az ilyen rejtélyek.Még egy kis erdei szakasz volt,majd újra a kertek alatt voltunk.Feltűnt egy ponton a szomszédos hegy és annak tetején a kilátó ahová tartottunk.Előtte még leértünk a Malom-völgybe és egy buszmegállónál tartottunk egy kisebb pihenőt.
Oda megyünk igen
Mivel a Csere-hegyi kilátóhoz tartottunk a szomszédos hegy nem lehetett más mint a Csere-hegy.Valóban az volt.Hiába nem volt magas a maga 295 méterével a Malom-völgyi buszmegállótól úgy tűnt ez kemény dió lesz...Szerencsére nem az volt.Emelkedett ugyan az út,de teljesen vállalható módon.Itt egy lepke szegődött mellénk és jött velünk több száz méteren át...Helyenként ránk szállt és hagyta,hogy kicsit megsimogassuk...Na ez is mi volt már?Spirituális dolgokban jártasoknak szerintem nem kell ecsetelnünk mi is volt ez,a többieknek meg legyen elég annyi,egy lepke.Vagy ha úgy jobban tetszik egy pillangó.A sárga3 jelzés mellé itt a Csere-hegyen közben meg becsatlakozott az országos kék is.Együtt jöttek velünk a kilátóig.Nem soká oda is értünk és megpillantottuk a Csere-hegyi kilátót is.
Első találkozás a Csere-hegyi kilátóval
Első pillanatra a Csere-hegyi kilátó leginkább egy templomnak tűnt mint kilátónak.Némileg idézte a mecseki Jakab-hegyi kilátót.Annál éreztem hasonlót.Közelebb érve egy szép réten találtuk magunkat.Többen is mozogtak erre,de nem volt zavaró.Egy másik kis épület volt még itt és a kilátónak a hátsó része,mint a templomoké.Valóban olyan volt.Padok is voltak,így megettük a maradék kajánkat is mielőtt felmentünk volna.Autó (...) jött,abból pedig két fószer és egy nő szállt ki szoknyában...A nagy kirándulók...sosem szívlelem amikor valaki autóval jön ilyen helyre,aztán meg előadja magát,hogy ő mekkora kiránduló.A három muskétás éppen a kilátóba ment fel,így mi még vártunk kicsit.Jól jött amúgy a pihenő annak ellenére is,hogy nem volt egy nagyon megerőltető túra.
Közelebbről a kilátó.Valóban tempomot ídéz...
Nagy nehezen lejöttek aztán,bár az egyik jóképességű még fennmaradt.Leszartuk,úgy döntöttünk felmegyünk.Móni ide már nem mert feljönni.A toronyban egy faszerkezetű állványszerűségen egy lépcső vezetett felfelé.Úgy tűnt most jó állapotban van,de úgy ítéltem meg lesznek még ezzel gondok.A torony legmagasabb pontjától maga a faszerkezet kiemelkedett még vagy három-négy méternyit,így amit a képen láttok a kőtorony tetején az a faszerkezet az a kilátó maga.Tehát magához a kőtoronyhoz nem sok köze van,éppen csak abban áll.Persze ennyi is elég.Természetesen felmentünk.
A faszerkezet alul nézetből
A fószer még fenn tartozkódott és mivel a kilátószint nem volt nagy,így zavaró volt.Sokára jött csak le,sokára tudtunk körülnézni.Innen is majdnem teljes volt a körpanoráma,az erdő magas fái akadályoztak annak teljes élvezésében.Ugyanúgy látszodott szinte teljes Balatonalmádi és a Balatonból is nagyon sok minden.Innen már kivehető volt Balatonfüred is és a Tihanyi-félsziget.Reményeink szerint mindkét helyre érkezünk még a nyáron.Egy jó félórát itt is elnézelődtünk.Eszembe jutott a geódéziai mérőtorony.Magasabb volt ennél,tuti jobb lehetett még ennél is onnan a kilátás.Na,de ne legyünk tehetetlenek.Innen is pazar volt!
Fentről a faszerkezet
A kilátás egy szelete
Búcsút vettünk a kilátótól,majd utána már nem kellett többet felfelé menni.Megkezdtük ereszkedésünket le vissza Balatonalmádiba,innen már az országos kéken.Lefelé helyenként nehezen járható köves volt az út.Elágazásoknál persze megint nem kellően kijelzve...de Móni szokásosan hozta magát az ilyen helyeken így egy olyan túra volt ez amelyen nem is tévedtünk el.Lefelé is amúgy kellemesen hűvös volt az erdő.Onnantól vált kellemetlenebbé a dolog amikor kiértünk belőle.A hűs erdő után ismét a kertek alatt voltunk,de ekkor már nagyon meleg volt és erre fa sem volt nagyon ami árnyékot adott volna.
Köves az út lefelé
Beérve a településre pedig mondanom sem kell betonutasra váltott a túra.Mire úgy átcammogtunk fél Balatonalmádin a lábunk kezdte ezt megérezni.Nem gondoltam amúgy,hogy területre ekkora nagy ez a város.Itt is volt az egyik utcában egy csap.Nagy szükségünk itt már nem volt rá,de ismét frissitettük a vízkészletet.Még egy templom ami látnivalóul szolgált.Visszanézve meg láttuk a távolban a Csere-hegyet amin fenn voltunk.Nagy sokára pedig visszaérkeztünk oda ahonnan indultunk a szoborparkba.Egy kis pihenő után,beültünk az egyik étterem teraszára ahol ettünk egyet és söröztük egy jót.Móni kifáradt,úgy döntött ennek végeztével,hogy ő leül a szoborparkban egy padra.Mi addig kimentünk még a Balatonhoz és a reggel említett mólóra.
Egy kis Balaton
A szép emlékű móló
Ellentétben a reggellel már rengeteg ember volt a könyéken.A mólóra teljesen nem tudtunk sajnos kimenni,mert valami felújítás zajlott a végén,levolt zárva.Egy papírhajót engedtünk útnak,de az nem nagyon akart eltávolodni a parttól.Szerencsésebb lett volna inkább valami folyóba tenni.Még jártunk egyet a környéken,majd visszamentünk Mónihoz.Még volt idő a vonatig.Így újra beültünk egy helyre sörözni.Na és itt ellentétben az előbbi hellyel már volt gulyás is.Én ezt nem hagyhattam ki!Kérdeztem a többieket is,de ők már tele voltak nem akartak enni.Inkább egy kávét kértek.Itt fejeztük be hivatalosan ezt a körtúrát.
A nap méltó zárása
Annyi maradt,hogy elmentünk a közeli vasútállomásra és két és fél óra alatt hazaértünk ami teljesen vállalható szerintem.Van,hogy a Mecsekből nem érünk haza ennyi idő alatt.A túra remek volt,nem volt túl nehéz és olyan 12km körülit mehettünk.Sok szép és érdekes helyet érintettünk,a végén a gulyás pedig isteni volt.Engem meg nem hagy nyugodni ami a geódéziai mérőtoronyban történt... Ez volt tehát a Balatonalmádi körtúra.Reményeim szerint idén nyáron még visszatérünk a Balaton-felvidékre.
