Végig a Balatoni kéken - III.szakasz

 Ott hagytuk abba március végén,hogy letudtuk a balatoni kék második szakaszát a Balatonalmádi vasútállomásnál.Ideje volt folytatni a kéktúrát!Június utolsó szombatjának reggelén érkeztünk Zolikával újra ide ahol az előző szakasz véget ért.Ekkor még nem tudtuk,hogy az év eddigi legmelegebb napja köszöntött ránk.Kezdésként beültünk egy kávéra oda,ahol legutóbb kajáltunk.Reggel fél kilenc múlt és már most erősen kezdett melegedni az idő.A vendéglőben egy macsek adta a látnivalót,aki közvetlen mellettünk a pamlagon senkitől sem zavartatva aludt mélyen.Persze volt olyan hülye aki odajött azt felvette szerencsétlen állatot,aki ezt megelégedve végül is felkelt.Mivel egy pizzaszeletet is reggeliztünk,így rögtön jött kunyerálni,mivel nem vagyunk irigyek természetesen megkínáltuk őt is.Ezt letudván kezdődhetett a buli!

A macsek a vendéglőben

Zoli még megnézett egy szökőkútat aztán rálltunk a balatoni kékre,amiről aztán szinte azonnal le is tértünk!Úgy döntöttünk ugyanis,hogy kicsit csalunk,mégpedig azért,hogy megnézzük Almádi híres gőzösét és az Óvári messzelátót amelynél amúhy már jártunk.Onnan megyünk át a Csere-hegyi kilátóhoz és ott állunk rá újra a kékre.A mai végcél amúgy Csopak úgy,hogy még az alsóörsi Somlyó-hegyi kilátót is érintjük,meg a csopaki Csákány-hegyit! Nem tűnt vészesnek a dolog ha jól emlékszem akkor 13,7 km-et ígért.Persze aztán megint másképp alakultak a dolgok,de menjünk sorjában!

Az almádi gőzös

Gyönyörű példány!

Némi kapaszkodó volt az út a gőzösig.Itt amúgy már ráálltunk a kék háromszög jelzésre ez vitt fel az Óvári messzelátóhoz.A gőzös egy hídon állt és gyönyörű volt!A másik oldalról fellehetett menni,így nem hagytuk kihasználatlanul ezt az alkalmat.Valóban gyönyörű jószág volt és mint megtudtuk az 1909-69 között erre haladó egykori Veszprém - Alsóörs vasútvonalnak állított emléket.Kicsit elidőztünk itt,nagyon tetszett a mozdony,főleg azért is mert egy remek helyen volt.Innen kaptattunk fel a meredek úton aztán a messzelátóhoz.Kezdett már nagy hőség lenni.Felérve láttuk,hogy vannak a kilátóban így az egyik hűsön álló padnál megreggeliztünk.Reggeli után szabad volt az út,így felmentünk az Óvári messzelátóba ami nem volt más mint egy kilátó!

Az Óvári messzelátó

Kilátás a füzfői öbölre

Kicsit elidőztünk itt is,annál is inkább mert a remek kilátáson kivül kicsit járt a szél is a kilátóban.Nagyon ment amúgy az idő.Másodszor voltunk itt,de most is rabul ejtett a hely nagyszerűsége.Aztán indulnunk kellett tovább.Innen a sárga háromszög jelzésen kellett átmenni a Csere-hegyre a következő kilátóhoz.Jártunk már erre is,három éve.Így részben ismerösnek tűnt minden.Viszont egyre nagyobb lett a meleg.Szerencsére itt-ott hűvösebb árnyat adó erdőkben is haladtunk.Lekellett ereszkedni egy völgybe,majd megmászni a közel 300 méter magas Csere-hegyet.Ez normál időben nem okoz gondod ám a jelenlegi kb.36 fokban csak kínlódtunk felfelé,de végül is felértünk.

Csere-hegyi kilátó

Erősen megizzadva,mielőtt betámadtuk volna a kilátót a hűvösön az egyik padon pihentünk én még a polómat is levettem.Kellemesen járt a szél a padnál így közel 40 percet szárítkoztunk.Ezzel újabb jelentős időt vesztettünk,de nem érdekelt,iszonyatos hőség volt.Itt is jártunk már amúgy.Mivel az egyik pecsételő pont is itt volt így lepecsételtük az igazoló papírost és ezután mentünk fel a szép,leginkább egy templom formára hasonlító kilátóba.Odafenn nagyon kellemes volt,járt a szél kellemesen.És én nem emlékeztem,de teljes körpanorámánk volt!Persze csodás panoráma jutalmazott a kínlódásainkért cserébe!

A kilátóban

Egy órát biztos elvoltunk a kilátónál.Itt álltunk rá újra a balatoni kékre és kezdtük meg az ereszkedést Alsóörsre.Tudtuk,hogy itt egy kocsma falán lesz a pecsételőhely,így erősen kezdtünk szomjazni.Előre ízlelgettük már a jó kis hideg ital ízét amit majd elfogunk ott fogyasztani...Meredek,kissé sáros nehezen járható út vezetett le Alsóörsre,de félóra alatt lenn voltunk.Szemben feltűnt a Somlyó-hegyi kilátó is.Közben odaértünk az Anfiteátrumhoz.Itt is jártunk három éve,de akkor még zárva volt.Most viszont szabad volt az út befelé,így benéztünk.Színpad,sátorok,padok mindenféle szarság volt benn.Kissé illúzió romboló volt az egész.Maga az anfiteátrum szinte nem is látszódott.Volt itt egy vendégló is,így bemelegítettünk egy sörrel.Ezt letudván mentünk be a faluba a kéken.Hamarosan elértük a kocsmát melynek terasza tálcán kínálta magát,hogy üljünk be egy italra....

Imádom a falusi kocsmákat,eszméletlenül jól tud esni itt a sör!

Zoli is kissé már elvarázsolva

Nem egy ital lett belőle a hűvös teraszon,hanem több..sör,fröccs jöttek sorban.Jó 40 percet eliszogattunk itt is... és hát kissé fel is öntöttünk a garatra....Így aztán kissé spiccesen indultunk fel a Somlyó-hegyi kilátóba.Nem nagyon érzékeltem a nehézséget ebben az állapotban,csak a meleget,de meglepően könnyen fel értünk.Nem volt itt senki,így rögtönk betámadtunk a kilátót.Alighanem odafenn érte el csúcspontját az alkohol küszöb,mert csak arra emlékszem,hogy szétröhögtük az agyunkat,de arra nem,hogy min...Azért annyi sütnivalónk még volt,hogy innen is megcsodáljuk a körpanorámát.Itt is másodszor voltunk már.Odafentről láttuk az út további szakaszát és magát a Csákány-hegyet is.Nem tűnt túl bizalom gerjesztőnek...Indultunk le és folytattuk a túrát,útközben iszonyatos hőség köszönt szembe így nehezen tisztultunk ki az alkohol mámorból.

A Somlyó-hegyi kilátó

Zolit is megviselte a sok pia...

A kék egy darabig az országúton haladt és nem volt semmi ami árnyékot adjon...Kereszteztük Lovas települést itt megcsodáltuk a két szép templomot,majd a kertek között vezetett az út.Árnyék alig-alig.Egyre nagyobb és elviselhetetlenebbé vált a hőség...a vízünk is kezdett kifogyni...Úgy döntöttem feladom.Ez most kissé spicessen közel 40 fokban meghaladja az erőmet...Találtunk egy hűs helyet,Zoli mondta pihenjünk azt meglátjuk mi lesz.Igen ám,de a víz meg elfogyott...így akkor lemondtunk a Csákány-hegyi kilátóról.Majd legközelebb azzal kezdjük!Annyi maradt,hogy akkor lemegyünk Csopakra.Ekkor egyszercsak a semmiből,ott volt egy vízcsap...így a vízhiányt sikerült orvosolni.Ám nem maradt idő a kilátóra,mivel azt elszórakoztuk a korábbi helyeken...így maradt Csopak.Előtte Palóznak határánál gyönyörű kálváriát kereszteztünk.

Lovas

A Csákány-hegy most kimaradt,de legközelebb innen indulunk!

Csopakra beérve éppen csak a pecsételőpontot nem vettük észre...na majd a következő szakasz elején pecsételünk...lementünk a Balatonhoz persze,hatalmas volt a hőség délután öt órakor is.Találtunk egy vendéglőt ahová beültünk.Ettünk egy bagulyást és itt is ittunk sört meg kávét is.Végül is jó volt nem horror áron.Aztán még volt kis időnk sétálni,de a vízhez szinte sehol sem lehetett oda férkőzni,hisz végig a parton pénzes strandok voltak.Egy szűk helyen tudtunk aztán kimenni a Balatonhoz.Öszintén szólva Csopak nem tetszett!Kimentünk aztán elindultunk vissza a vonat megállóhoz.Este fél hét után is hőség volt.Rengeteg autó parkolt a település parkolóinál talán több ezer...szóval nincs itt szegénység kérem szépen,jól él a magyar!Az állomásra érve a restibe nem engedtek be,mondván csak aztalfoglalással lehet bejönni...Baszott nehezükre esett volna két üditőt adni nekünk az útra...Szóval Csopakot nem zártuk a szívünkbe!

Kajálás Csopakon

Nehezen jutottunk ki a Balatonhoz

A vonat némi késéssel,de jött.Fehérváron aztán igyekeznünk kellett a buszállomásra,hogy elérjük az utolsó haza induló buszt,de elértük.Fél 11 után értünk haza.

Hát nem vagyok nagyon nagy híve ennek a balatoni kéktúrázásnak,Zolika erőlteti ezt inkább jobban.Ráadásul kifogtuk az év legmelegebb napját,ami alaposan rányomta bélyegét az egész túrára.Egy részt olyan sok folyadékot vittünk be magunkba köztünk alkoholt is amennyit még egy túrán sem.A sok alkohol aztán csak még jobban kiszárított,így víz meg üditő is ment le rendesen.Olyan sok,hogy azóta is fáj a torkom... A kegyetlen nagy hőségben meg abszolút nem esett jól túrázni.És ha ott az alsóörsi kocsmában ha lenyomunk még egy-két pohárral,alighanem ott be is fejeztük volna a bulit.

Mindentől függetlenül azért jól éreztük magunkat,sokat nevettünk.És ha nem is egyszerűen,de legyűrtünk 14 km-t most is.Ez volt az év 13.túrája,összesítésben tartunk 198.6 km-nél.Ez pedig túránkénti 15,27 km-es átlagot jelent.

A Balaton kék útja

 Ha Isten is megsegít és az egészségem is kitart akkor hamarosan kezdetét veszi menetelésünk a Balatoni kéken.Erre az évre az egyik nagy tervünk a Balatoni kék bejárásának megkezdése.Amit a fene bánja ha elhúzódik a következő évekre is,hiszen nem egyszerre akarjuk bejárni a teljes távot,hanem szakaszkra lebontva,de még annál is szakaszosabban ahogy a leírásokban szerepel.Na,de nézzük át mi is ez a balatoni kék,milyen szakaszokból áll,milyen látnivalók fogadhatnak útközben.Hozzáteszem már eddig is jártunk az útvonal egyes szakaszain,de most végig akarjuk majd járni az elejétől a végéig,évi minimum két,de lehetőség szerint akár három-négy túrát "beáldozva" erre.

Rövidesen indulhat a balatoni kék!

Legtöbben a Balaton-felvidéki Kéktúra hallatán egyből az Országos Kéktúra (OKT) Balaton-felvidéken is átvezető szakaszára gondolnak, ami viszont nem azonos a Balaton saját, kék sávval jelzett útjával. Előbbi Keszthelytől Nagyvázsonyig kanyarog a Balaton környéki tájban, míg utóbbi Pétfürdőtől Badacsonyig, főként a magyar tenger panorámájával kísér minket. Végigjárása a puszta élményszerzés mellett - ugyanúgy, mint az OKT esetében - túramozgalom keretében is kivitelezhető, amiért akár két jelvényt is begyűjthetünk. Ennyire viszont még ne szaladjunk előre, előbb ismerkedjünk meg az útvonallal.

Csodákból nincs hiány erre sem

Pétfürdőtől - Balatonalmádiig (27km)

A tetszőleges irányból teljesíthető túrát akár Pétfürdőn is elkezdhetjük. Itt, a vasútállomással szemben találjuk az első bélyegzőt egy villanyoszlopra erősítve. A pecsétlenyomat elkészítése után folyamatosan távolodunk a Bakony délkeleti lábától, és irányban a balatoni tájak felé tartunk. Árvalányhajas domboldalon emelkedünk a Péti-hegy oldalában, ahonnan egy kopár dolomittömbről pompás kilátás nyílik a magunk mögött hagyott településre, valamint a Bakony vonulataira, illetve a Tési-fensíkra. Meglehetősen változatos terepen, hol kopár dombokon vagy bozótosban, hol széles földutakon vagy szántás szélén kanyargó ösvényen vezet a kék jelzés, ami gyakran a tájékozódást is megnehezíti.

Engem valahogy mindig feldobott a turistajelzések látványa!

A Séd völgyében fekvő Királyszentistvánig a molyhos tölgyesektől a feketefenyveseken át többféle élőhellyel is találkozhatunk. Gyakoriak az akácosok is, amelyek kevés árnyékot adnak, de idetelepítésük elsődleges célja - csakúgy, mint a fenyő esetében - a talajerózió megakadályozása volt. Királyszentistván nagy múltú, de mindössze ötszáz fős település. Határában zajlott le 997-ben az a történelmi jelentőségű csata, amelyben István fejedelem legyőzte az ellene lázadó Koppányt. Ennek az eseménynek az emlékét őrzi a falu neve is. Litér felé haladva az eddig megismert növények mellett először tűnnek fel a tájra szintén jellemző cserszömörcések.

Litértől a a Nyerges-hegy oldalában vezet a széles földutunk, ami sokkal kényelmesebb haladást biztosít, mint a régi, Bendola-patak mentén vezető út. Kopár és cserjés részre érve újra az árvalányhajas mezők között érünk el a Rom-kúti-völgyig, amely tölgyesben vezet minket a Megye-hegy oldalába, illetve Balatonalmádi fölé. A Malom-völgyben leereszkedve érkezünk be a településre, ahol a számos látnivaló és a strandolás mellett érdemes egy kis kitérőt tenni a századfordulón épült Óvári messzelátóba, ahonnan túránk során első ízben tekinthetünk ki úgy igazából a Balatonra.

Óvári messzelátó

Balatonalmádi - Balatonfüred (20km)

Balatonalmádi utcáit hosszas trappolás után elhagyva felkapaszkodunk a Balaton első kőkiláójához. A 295 méteres Csere-hegyen 1935-ben a környék fő építőanyagául szolgáló vörös homokkőből építették fel a ma is népszerű kilátótornyot, amely napjainkra a fák lombjai miatt már jó pár méterrel megtoldva biztosít kilátást a környékre. A gótikus és reneszánsz jegyeket is viselő, hangulatos építményt a tanösvényen bejárható vöröskő-bánya felé tartva hagyjuk el. Itt információs táblákon ismerhetjük meg az egykori kőfejtés munkálatait, eszközeit, illetve a terméskő faragásának és felhasználásának módjait.

Alsóörs felett a kék háromszög jelzésen, egy újabb kilátóba tehetünk kitérőt. A modern faszerkezet még többet enged láttatni a körpanorámából, mint az előző kilátópontunk, tehát ide is megéri felmenni. Alsóörsöt aszfalton hagyjuk el, amit egészen a szomszédos Lovasig követünk. Innentől az ösvényünk bevezet a klasszikus észak-balatoni tájba, amelyet a domboldalba lefutó szőlőtőkék hosszú sorai és a hozzájuk tartozó, szebbnél szebb házak jellemeznek. Mielőtt elérnénk Csopakot, a kék jelzés némi kitérővel felvisz a Csákány-hegyre, ahol szintén egy kilátótorony enged rálátást a tájra, benne a távoli Bakony vonulataira.

Csere-hegyi kilátó

Újból fenyvesek közt ereszkedünk le Csopakra, ahol a bélyegzést követően megcsodálhatjuk az útvonal mellett álló vízimalmot. Az Öreg-hegy meredek oldalában az oromfalas présházak mentén közelítünk a már messziről is feltűnő Balatonfüred épületei felé, de mielőtt elérnénk a települést, még a Péter- és a Tamás-hegyet is megmásszuk. Utóbbin találjuk a Jókai-kilátót, amely nem véletlenül lett elkeresztelve a hazai romantikus regényírás nagymesteréről. Jókai Mór közel harminc éven át Füreden, a balatoni táj ihletésében írta műveit. Az író egykori nyaralója emlékmúzeumként ma is látogatható. Kék utunk viszont ezt az épületet nem érinti, ahogy a település központját, a Balaton-partot vagy a látványos Lóczy-barlangot sem. Amennyiben nem térünk le a jelzésről, úgy csak a vörös templomot és a papsokai templomromot láthatjuk Füred nevezetességei közül.

Jókai-kilátó

Vörös templom

Balatonfüredtől - Szentantalfáig (28km)

A szőlő birodalmától északnyugati irányba kissé eltávolodva változatosabb terep és növényvilág felé tartunk. A Balaton-felvidék vonulatai közé több helyen szerkezeti mélyedések ékelődnek, amelyek Balatonfüred felől nyugati irányba haladva egyre nagyobbak, összefüggőbbek lesznek. Mi a Pécselyi-medence peremén haladva ismerhetjük meg a triász mészkő, a dolomit, valamint a márgarögök erősen lekopott kibukkanásait. Átkelünk a medencét szegélyező, 300-400 méter magas Kis-Gallán és Nagy-Gallán, valamint oldalazva haladunk a Róka- és a Hosszú-hegy oldalában, miközben tölgyesekben és karsztbokorerdőkben kanyarog az ösvényünk. Ezen a vidéken tavasszal több kosbor- és kökörcsinféle is virágzik, de számos más védett növényfaj mellett árvalányhajakat és sztyepprétekre jellemző növényeket is megfigyelhetünk.

A dombok vonulatait követve érjük el a Zádor vár romjait. Kevés olyan vár van hazánkban, amelyet nem a török vagy a labanc robbantott fel. A Vezsenyiek által emelt Zádor-vár csupán egy telekvitának köszönheti romlását, amely a 15. század elején vette kezdetét. Gazdái a vesztes per miatt egyszerűen elhagyták az erősséget. A látványos romegyüttes falai között kényelmes táborozóhelyet is találunk, ahol akár szalonnát is sütögethetünk. A nagy tér és az egyenes talaj a sátrazást is kényelmessé teszi.

Zádor vár

A vártól több kilométeren keresztül egy kerítésre emlékeztető kősáncvonulatot követve haladunk nyugati irányba. A 395 méteres Hideg-hegy után egy sík és hosszú erdődűlőn vágunk át, majd mezőgazdasági földek mentén óvatos emelkedésben megkezdjük a Halom-hegy megmászását. Végül a hegytetőt körülvevő erdőben érünk fel a kilátóhoz, illetve a geológiai bemutatóhelyhez. A Balaton környéki földtörténet múltja több száz millió évre nyúlik vissza. Ahogy Európa nagy részét, úgy annak idején ezt a vidéket is őstenger borította. Az évmilliók alatt lerakódott iszapréteg magába zárta a víz apró élőlényeinek maradványait közel 1000 méteres vastagságban, amelyek a mai mészkő- és dolomitrétegeket alkotják.

Ennek a földtörténeti időszaknak viszont a Halom-hegyen a nyomát sem látni, ugyanis annak idején az egyhangú rétegsorokat megtörték a víz alatt működő tűzhányók. A hegytetőn mi is egy ilyen megmerevedett lávafolyam tetején állunk, amelynek kemény és sötét kőzetét könnyű megkülönböztetni az alacsonyabban fekvő területekétől. Ilyen vulkáni kúpokból egyre többször lesz részünk, ahogy folytatjuk az utunkat nyugati irányba. Szőlőföldeken és borospincék mentén vezető dűlőutakon érjük el az alig pár száz lelket számláló Szentantalfát. A hangulatos községben szállást és éttermet is találunk, így tökéletes pihenőhelye lehet a balatoni túránknak.

Halom-hegy

Szentantalfától - Badacsonyig (26km)

Szentantalfát a Tagyon-hegy szőlői közt hagyjuk el, és a Zánka feletti szakaszon már látjuk is a balatoni táj egyik legismertebb természeti képződményét, az égnek meredő, 337 méter magas Hegyestűt. A megcsonkított hegy a bányászatnak köszönheti jellegzetes formáját, és ugyancsak a fejtés következtében tárulhat elénk a hegy lenyűgöző és európai viszonylatban is ritkaságnak számító belseje. Ezt a látványos képződményt a vulkáni kráterben megdermedt és a kihűlés folytán sokszögletű, függőleges oszlopokra vált lávafolyam nyújtja. A geológiai bemutatóhely belépődíj ellenében látogatható, de az élményért mindenképpen érdemes ide ellátogatni, ha másért nem, hát a bazaltkúpról elénk táruló panorámáért. A Káli-medence és a tanúhegyek mediterrán vidéket idéző hangulatát nem csupán a magasból tapasztalhatjuk meg, kék utunk keresztül is vezet ezen a páratlan tájon, érintve Kővágóörs, Kékkút és Salföld jellegzetes településeit, amelyek jelentős népi építészeti értékekkel bírnak.

A majorhoz érve megtekinthetjük a tradicionális magyar háziállatfajtákat, a mezőgazdasági gépkiállítást, a fűszer- és gyógynövénykertet, valamint a népművészet legkülönbözőbb alkotásait. Nyílt terepen, széles szekérúton hagyjuk el a Káli-medencét, majd erdős ösvényen haladunk az Örsi-hegy oldalában. Túránk utolsó magaslatáról kezdetben meredeken ereszkedünk Badacsony felé, a fenyvesekkel borított hegyoldalban. Kisvártatva elérjük Badacsonyörs szőlőskertjeit, ahonnan újra elénk tárul a Badacsony, a Gulács és a Tóti-hegy látványa. A mély dűlőutakon kanyarogva érünk le a Kerek-szigetnek nevezett, sík területre. Ezen átkelve érjük el azt az aszfaltcsíkot, amelyen több mint három kilométert megtéve jutunk el végső úti célunkig, Badacsony vasútállomásáig és kikötőjéig. A Balaton-felvidéki Kéktúra itt visz le minket először a tópartra, ami a száz kilométeres utunk megkoronázásnak is tekinthető. Itt mindent megtalálunk, amit a Balaton nyújthat.

Hegyestű

Látható,hogy a leírás négy szakaszra bontja a túrát alkalmankénti minimálisan húsz kilométerrel.Mi úgy gondolkodunk,hogy teljesen felesleges egyszerre 20-30 km-t trappolni.Azt valljuk,hogy miután senki sem várja el tőlünk,hogy rohanjunk állatba,minek rohanjuk?Az esztelen trappolás véleményem szerint elveszi az élményt,mész és igazából nem látsz semmit.Így mi valózinűleg átlag 10 - 20 km-es szakaszokra fogjuk bontani a túraútvonalat.Hiszen az sem baj,ha nem négy hanem hat vagy hét szakaszból csináljuk majd meg.A túra nincs időhöz kötve,nincs az,hogy mikor kell megcsinálni,bármelyik évszakban teljesíthető.Mindegyik évszaknak megvan az előnye és a hátránya is,így ez nem lehet visszatartó tényező.Ellenben a közlekedés majd itt-ott közbeszólhat,mert lehet lesznek helyek ahonnan könnyebb a hazatérés,vagy nehezebb.Vagy éppen könnyebben érhető el stb.

Badacsonytomaj

A Balaton saját kékje Pétfürdőtől Badacsonyig 101 km hosszan kanyarog. 1958 m szintemelkedést és 1986 m lejtést tartogat, amennyiben nem térünk le az útról. Jelenleg két túramozgalom is létezik, amelyek a táv teljesítésére csábítanak. Az egyiket a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség hirdette meg, amelynek Balaton-felvidéki Kéktúra gyalogos jelvényszerző túramozgalom a neve, és amelynek igazolólapját az internetről ingyenesen letölthetjük. A túra teljesítésének feltételei között túl sok megkötést nem találunk. Az utat végigjárhatjuk tetszőleges irányból és időkorlát nélkül, akár több szakaszra bontva is, csupán a kéktúra 10 bélyegzőlenyomatát kell begyűjtenünk, illetve felírnunk a szakaszteljesítések időpontjait. A teljesítés elbírálásával és díjazásával kapcsolatos tudnivalókat a szövetség honlapján olvashatjátok el.

A másik jelvényszerző túramozgalom „Végig a kéken, a Balaton-felvidéken!” címen fut. A Csarnai Edina által kiírt túra sikeres teljesítéséhez nem csupán a Balaton-felvidéki Kéktúrát, hanem az Országos Kéktúra Nagyvázsonytól Keszthelyig tartó szakaszát is végig kell járnunk. Ehhez a túramozgalomhoz is bárki, időkorlát nélkül csatlakozhat, csupán le kell töltenünk az igazolólapot, és már indulhatunk is a terepre.

A fenséges Salföld

A mi tervezett szakaszaink ami természetesen változhat.

1.Pétfürdő - Litér (14,3 km)

2.Litér - Balatonalmádi (12,7 km)

3.Balatonalmádi - Balatonfüred (19,2km)

4.Balatonfüred - Zádorvár (14,2 km) + Pécsely (+2 km)

5.(Pécsely) Zádorvár - Szentantalfa (2 km + 12,9km)

6.Szentantalfa - Kővágóörs (12,8 km)

7.Kővágóörs - Badacsony (15,6km)

Balatonalmádi kör

 A nyár első túrája következett.Elöször idén rövidnadrágra váltottam én is,boritékolható volt a meleg erre a napra.Ahogy a régi szép időkben Gergővel most hosszú idő után mi is a kora reggeli fél hatos vonattal indultunk el Balatonalmádiba.Zoli és Móni jött el ezúttal a túrára.Kétszeri átszállással viszonylag simán fél kilenc után meg is érkeztünk túránk kiinduló helyéhez.Egy kör szándékoztunk menni Balatonalmádi körül.Nem ígérkezett hosszúnak a túra,testvérek között is nem számoltam többnek 14km-nél.Mielőtt azonban belevágtunk volna,lementünk a vasútállomáshoz közeli Kézfogás Európai szoborparkba,ahol becslésem szerint legalább száz jobbnál jobb szobor arra várt,hogy megnézzük őket.Hejj Gergő de örült volna ennek,imádta a szobrokat...bíztam benne most is,hogy velünk van.A park megcsodálása után átmentünk a Sóhajok hídján,amelynek itt valóban ez a neve,majd kinéztünk ha már itt voltunk a Balatonhoz.A szép táj mellett leginkább a közeli móló tűnt fel,ahonnan újra szép emlékek köszöntek szembe,A 2003-as veszprémi chattalálkozó keretében,lejöttünk akkor ide.Még Gergő is velem volt,mert elhoztam.Szóval egy kicsit ismét Gergő nyomában voltam.A mólóra most nem mentünk ki,gondoltam majd visszafelé,hiszen ahogy innen indult a túra,szándékaim szerint majd itt is fog végződni.

Egy páciens a szoborparkból

Sóhajok hídja

Ezekután belevetettük magunkat a túra rengetegébe.Az út egy részen még bőven Balatonalmádiban haladt.Mivel korán indultunk nem kávéztunk.Szerencsére utunkba került egy remek hely ahol ez sikerült.Olcsón bő adag jó minőségű kávét kaptunk.Megjegyeztük a ezt a helyet,ha úgy adódik ide bármikor visszatérünk majd.Meglehetősen nagy volt az élet Balatonalmádi ezen részén.Ez csak azért meglepő mert kinn a szoborparknál is a Balatonnál még alig ficeregtek.Ezután a jelzésekre kellett figyelni merre is halad.Ebben Móni járt az élen,ügyesen mindig figyelte és észrevette merre kell mennünk.Már korábban a nagylóki és a kula tornyos túrán is remekelt ebben.Ez meg azért meglepő mert még amikor Gergővel jártunk túrázni és eljött velünk ez az egész ilyenformában nem érdekelte.Gergő elvesztését követően jeleskedik e téren.Vajon odaáti segítséget kap?Csak erre tudok gondolni...Az út közben emelkedőre fogta az egyik utcában a 8600 lakosú településen,amely szép arcát mutatta a kezdödő nyárban.

Erdei szakasz

Kiérve az utcákról már fenn a hegyen végre egy kis erdei szakasz következett.Majd lassan-lassan elértük az első kilátót amelyért jöttünk.A hivatalos nevén az Óvári messzelátó szép kis építmény volt.Na és nem úgy kell elképzelni mint egy magasba nyuló kilátót.Egy egyszintes épület volt a maga kis kilátó részével.Mivel nem volt magas az amúgy tériszonyos Móni is felmert jönni.Az Óvári nevet a kilátó természetesen nem Mosonmagyaróvár településről kapta.Hanem,ha jól tudom akkor egy Óvári Jenő nevezetű úriemberről aki többek között valamikor a múlt század elején országgyűlési képviselő is volt és sokat tett az itteni vasútvonalakért és magáért a kilátóért is.Na de majd jobban kivessézzük a kilátót alkalom adtán a kedvenc kilátóink sorozatomban egyszer.Most itt voltunk és nem bántuk meg,hogy ide terveztünk túrát.

Első találkozás az Óvári messzelátóval

Közelebbről a csodás építmény

Elöször is odafenn lelehetett ülni,voltak kőből készült padok.Mielőtt megcsodáltuk a kilátást,meg is tartottuk itt a reggeli szünetet.Ennek végeztével pedig akkor körbenéztünk.Gyakorlatilag teljes körpanorámánk volt,amerre nem láttunk ki jól,ott is csak a közeli fák takarták el a kilátást.Nyugat és észak-nyugat felé a Bakony vonulatai látszódtak.Északra Balatonalmádi,távolabb Balatonfűzfő és maga a Balaton észak-nyugati csücske az ide benyuló öble.Na és persze a Balaton-felvidék ottani csúcsai,gerincei.Keletnek és délnek pedig maga a Balaton uralta a tájat amelyet akárhányadszorra is látok nem tudok betelni vele.Hát itt elbóhóckodtunk majd egy órát.Nehéz volt ennyi szépséget befogadnia a mi iparvároshoz szokott szemeinknek.Balatonalmádiról amúgy még tudni kell,hogy gyakorlatilag az Öreg-hegy nyugati leejtőjén és lábánál terül el,így az uralkodó széljárástól lényegében védve van.Ha észak - észak-nyugati szél fúj,a településen nem sok mindent éreznek belőle.

Zolik bóhóckodása a kilátóban

Alattunk Almádi és a Balaton észak-nyugati öble

Móni a kilátóban

A kilátó közelében volt egy csap,így mikor távozóra fogtuk frissitettük a vízkészleteinket is.Búcsút vettünk az ide felvezető kék3 jelzéstől és folytattuk a sárga3 jelzésen.Tudtam ez elvisz a másik kilátóhoz.Addig volt pár kilométerünk.Az út a kertek alatt vitt.Hétvégi nyaralók és kertek között mentünk pár kilométernyit.Végül is ennek is megvolt a maga fillingje.Nem lehetett nem észrevenni sok háznál a vörös sziklákat,köveket vörös homokot.Ez ennek a tájnak a sajátossága a vörös homokkő amit építkezésekre használnak fel.Vagy két-három kilométer múlva értük el az újabb erdei szakaszt a gerincen.

Az erdőbe érve Zoli és Móni leginkább annak örül,hogy két fülük van mégsem fazekak

Enyhén de abszolúlt nem vészesen emelkedett az út az erdőben.Itt nem volt más semmi csak fák.Minő meglepő.A jelzések amúgy hááát...olyan közepesen voltak felfestve.Főleg akkor voltak bajaink velük amikor útelágazások kerültek elénk.Ilyenkor persze nem voltak felfestve,de Móni továbbra is jeleskedett ebben,így nem tévedtünk el.Mondhatni ingerszegény szakasz volt,de mégis valahogy kellemes.Na és nagyon jó volt a levegő és hűs volt.Mert odakinn lassan érezni lehetett a meleget.Haladva az erdőben egy geódéziai mérőtorony került elénk!Pontosan olyan mint pl.a Naszály kilátója vagy mint a régi Zengő-kilátó.Ami még meglepő,hogy nyitva volt!Akkor úgy döntöttem benézek,ha alkalmas rá a dolog akkor pedig felmegyünk rá.

A geódéziai mérőtorony

Benézve a toronyba több dolog is történt.Elöször is láttam,hogy van létra ami fel vezet.Azt is láttam,hogy a szintek hiányosak.Fellehet ugyan menni,de némileg kockázatos.Én Zolikával nem mertem ebbe belevágni.Gergővel alighanem felmentünk volna.Móni pedig itt eleve esélytelen volt.Így tehát ezt kihagytuk.Na de nem elsősorban ezért.Benézve a toronyba ugyanis furcsa dolog történt.Mikor elsönek bekukkantottam mintha egy levegőzetető berendezés indult volna el.Hát ez meg,hogy lehet?A dologban az volt az érdekes,hogy félelmetes volt!Ki is jöttem azonnal,de nem hagyott nyugodni a dolog.Mondtam a többieknek mi a szitu,de mintha nem értették volna.Zoli tán a széljárásnak vélte a dolgot,furának tűnt amikor éppen nem volt szél.Háát mondom én benézek újra.Ekkor már nem hallottam a "levegőztető berendezést",de hallottam mást.Mintha a felső szinteken járt volna valaki és olyan....huhh...mintha valami túlvilági zajok szűrödtek volna le...Ijesztő volt,szó szerint ijesztő!Mintha valami gonosz szellemek laknák a tornyot akinek nem tetszenek a betolakodók...Lehet nevetsz kedves olvasó,talán nevetséges is,de teljesen ez volt érezhető a toronyba bekukkantva.Jobbnak láttuk továbbmenni...

Haladunk az erdőben

Haladtunk tovább az erdőben,engem sokáig még nem hagyott nyugodni ami a toronynál történt.Mi lehetett ez?Szellemek?Szél ami nem volt?Tán volt fenn valaki?Mi lehetett az a levegőztető hang?Hát elég rejtélyes volt az biztos és szívem szerint visszatérnék és utána is járnék,de nincs kivel.Egyedül már én is beszari vagyok hozzá,Zolika meg velem sem bátor.Talán Manó barátom ha megemlíteném neki,vagy ha olvassa e sorokat (szokta).De nem tudom.Érdekelnek az ilyen rejtélyek.Még egy kis erdei szakasz volt,majd újra a kertek alatt voltunk.Feltűnt egy ponton a szomszédos hegy és annak tetején a kilátó ahová tartottunk.Előtte még leértünk a Malom-völgybe és egy buszmegállónál tartottunk egy kisebb pihenőt.

Oda megyünk igen

Mivel a Csere-hegyi kilátóhoz tartottunk a szomszédos hegy nem lehetett más mint a Csere-hegy.Valóban az volt.Hiába nem volt magas a maga 295 méterével a Malom-völgyi buszmegállótól úgy tűnt ez kemény dió lesz...Szerencsére nem az volt.Emelkedett ugyan az út,de teljesen vállalható módon.Itt egy lepke szegődött mellénk és jött velünk több száz méteren át...Helyenként ránk szállt és hagyta,hogy kicsit megsimogassuk...Na ez is mi volt már?Spirituális dolgokban jártasoknak szerintem nem kell ecsetelnünk mi is volt ez,a többieknek meg legyen elég annyi,egy lepke.Vagy ha úgy jobban tetszik egy pillangó.A sárga3 jelzés mellé itt a Csere-hegyen közben meg becsatlakozott az országos kék is.Együtt jöttek velünk a kilátóig.Nem soká oda is értünk és megpillantottuk a Csere-hegyi kilátót is.

Első találkozás a Csere-hegyi kilátóval

Első pillanatra a Csere-hegyi kilátó leginkább egy templomnak tűnt mint kilátónak.Némileg idézte a mecseki Jakab-hegyi kilátót.Annál éreztem hasonlót.Közelebb érve egy szép réten találtuk magunkat.Többen is mozogtak erre,de nem volt zavaró.Egy másik kis épület volt még itt és a kilátónak a hátsó része,mint a templomoké.Valóban olyan volt.Padok is voltak,így megettük a maradék kajánkat is mielőtt felmentünk volna.Autó (...) jött,abból pedig két fószer és egy nő szállt ki szoknyában...A nagy kirándulók...sosem szívlelem amikor valaki autóval jön ilyen helyre,aztán meg előadja magát,hogy ő mekkora kiránduló.A három muskétás éppen a kilátóba ment fel,így mi még vártunk kicsit.Jól jött amúgy a pihenő annak ellenére is,hogy nem volt egy nagyon megerőltető túra.

Közelebbről a kilátó.Valóban tempomot ídéz...

Nagy nehezen lejöttek aztán,bár az egyik jóképességű még fennmaradt.Leszartuk,úgy döntöttünk felmegyünk.Móni ide már nem mert feljönni.A toronyban egy faszerkezetű állványszerűségen egy lépcső vezetett felfelé.Úgy tűnt most jó állapotban van,de úgy ítéltem meg lesznek még ezzel gondok.A torony legmagasabb pontjától maga a faszerkezet kiemelkedett még vagy három-négy méternyit,így amit a képen láttok a kőtorony tetején az a faszerkezet az a kilátó maga.Tehát magához a kőtoronyhoz nem sok köze van,éppen csak abban áll.Persze ennyi is elég.Természetesen felmentünk.

A faszerkezet alul nézetből

A fószer még fenn tartozkódott és mivel a kilátószint nem volt nagy,így zavaró volt.Sokára jött csak le,sokára tudtunk körülnézni.Innen is majdnem teljes volt a körpanoráma,az erdő magas fái akadályoztak annak teljes élvezésében.Ugyanúgy látszodott szinte teljes Balatonalmádi és a Balatonból is nagyon sok minden.Innen már kivehető volt Balatonfüred is és a Tihanyi-félsziget.Reményeink szerint mindkét helyre érkezünk még a nyáron.Egy jó félórát itt is elnézelődtünk.Eszembe jutott a geódéziai mérőtorony.Magasabb volt ennél,tuti jobb lehetett még ennél is onnan a kilátás.Na,de ne legyünk tehetetlenek.Innen is pazar volt!

Fentről a faszerkezet

A kilátás egy szelete

Búcsút vettünk a kilátótól,majd utána már nem kellett többet felfelé menni.Megkezdtük ereszkedésünket le vissza Balatonalmádiba,innen már az országos kéken.Lefelé helyenként nehezen járható köves volt az út.Elágazásoknál persze megint nem kellően kijelzve...de Móni szokásosan hozta magát az ilyen helyeken így egy olyan túra volt ez amelyen nem is tévedtünk el.Lefelé is amúgy kellemesen hűvös volt az erdő.Onnantól vált kellemetlenebbé a dolog amikor kiértünk belőle.A hűs erdő után ismét a kertek alatt voltunk,de ekkor már nagyon meleg volt és erre fa sem volt nagyon ami árnyékot adott volna.

Köves az út lefelé

Beérve a településre pedig mondanom sem kell betonutasra váltott a túra.Mire úgy átcammogtunk fél Balatonalmádin a lábunk kezdte ezt megérezni.Nem gondoltam amúgy,hogy területre ekkora nagy ez a város.Itt is volt az egyik utcában egy csap.Nagy szükségünk itt már nem volt rá,de ismét frissitettük a vízkészletet.Még egy templom ami látnivalóul szolgált.Visszanézve meg láttuk a távolban a Csere-hegyet amin fenn voltunk.Nagy sokára pedig visszaérkeztünk oda ahonnan indultunk a szoborparkba.Egy kis pihenő után,beültünk az egyik étterem teraszára ahol ettünk egyet és söröztük egy jót.Móni kifáradt,úgy döntött ennek végeztével,hogy ő leül a szoborparkban egy padra.Mi addig kimentünk még a Balatonhoz és a reggel említett mólóra.

Egy kis Balaton

A szép emlékű móló

Ellentétben a reggellel már rengeteg ember volt a könyéken.A mólóra teljesen nem tudtunk sajnos kimenni,mert valami felújítás zajlott a végén,levolt zárva.Egy papírhajót engedtünk útnak,de az nem nagyon akart eltávolodni a parttól.Szerencsésebb lett volna inkább valami folyóba tenni.Még jártunk egyet a környéken,majd visszamentünk Mónihoz.Még volt idő a vonatig.Így újra beültünk egy helyre sörözni.Na és itt ellentétben az előbbi hellyel már volt gulyás is.Én ezt nem hagyhattam ki!Kérdeztem a többieket is,de ők már tele voltak nem akartak enni.Inkább egy kávét kértek.Itt fejeztük be hivatalosan ezt a körtúrát.

A nap méltó zárása

Annyi maradt,hogy elmentünk a közeli vasútállomásra és két és fél óra alatt hazaértünk ami teljesen vállalható szerintem.Van,hogy a Mecsekből nem érünk haza ennyi idő alatt.A túra remek volt,nem volt túl nehéz és olyan 12km körülit mehettünk.Sok szép és érdekes helyet érintettünk,a végén a gulyás pedig isteni volt.Engem meg nem hagy nyugodni ami a geódéziai mérőtoronyban történt... Ez volt tehát a Balatonalmádi körtúra.Reményeim szerint idén nyáron még visszatérünk a Balaton-felvidékre.