Következő kilátónk a színét kivéve,nagyon is hasonlít az alsóörsi Somlyó-hegyi kilátóra.Mondhatni a testvére.A közelmúltban volt szerencsénk eljutni a Csákány-hegyre is kilátójába,az élmény pedig nem volt mindennapi.A nyár legfülledtebb napján iszonyatos páratartalom közepette erősen fuldokolva értünk fel a kilátóba.De megérte!
Így fogad a Csákány-hegyi kilátó
A part menti települések és a Balaton-felvidék kismedencéi közötti hegysor Csopakra eső csúcsa a 327 méter magas Csákány-hegy – ennek tetején találjuk a kilátót.A kilátót Endrődi Sándor-kilátónak is hívják,de a köznyelvben inkább a Csákány-hegyi elnevezés maradt meg jobban.
A Csopak északi határán magasodó Csákány-hegy csúcsán már 1972-ben kilátó állt, ám az évtizedek alatt balesetveszélyessé vált, így el kellett bontani. Az új, szintén fából épült tornyot 2015-ben avatták fel, tetejéről fantasztikus panoráma fogad bennünket.
A kilátó fából készült és zöldes színre festették.Viszonylag széles csigalépcső vezet fel,pihenőszintekkel tarkítva.A leírások alapján a kilátószint 11,52 méter magasan van,én ezt kicsit magasabbnak éreztem.A kilátó teljes magassága 18 méter körül vam.Azért is érzem kevésnek a 11,52 méter,mert a tesó a hasonló alsóörsi kilátó is majdnem ilyen és ott 15 méter körülinek írják a kilátószint magasságát.Szerintem itt is lehet legalább 13 méter,de hangsúlyozom ez csak az én véleményem!
Zöldes szín és csupán 11,52 méter magas lenne csak?
A kilátószint nem túl széles,talán egy méter.Mégis kitűnően ellehet férni és körbejárható.Ezálltal pedig egyértelmű a körpanoráma.
Dél felé tekintve a hegy éppen kitakarja Csopakot, cserébe belátjuk a Balaton keleti medencéjét, Alsóörs és Felsőörs házaival ez előtérben. Kicsit nyugatabbra szinte teljes Balatonfüredet fel lehetne térképezni, a Tihanyi-félszigetet pedig felülnézetből látni igazi ritkaság. Még nyugatabbra, a Balatonnal párhuzamosan a csopakinál némileg alacsonyabb hegyek hullámzása bűvöli el a nézelődőt. Észak, azaz Veszprém irányába a Veszprém-Nagyvázsonyi-medence végeláthatatlan erdői-mezői vonzzák a tekintetünket, távolabb pedig a Bakony kiemelkedései szegélyezik a horizontot. A körpanorámába csak a tőlünk nem messze emelkedő adótorony zavar be némileg, de így sem lehet okunk a panaszra.
A "lépcsőház"
A kilátószint
A kilátót érinti a Balaton-felvidéki Kéktúra Csopak és Paloznak közötti szakasza, így mindkét településről könnyen megközelíthető. A kilátót körülölelő cseres-tölgyes erdőt a meredekebb déli oldalon az ősszel színpompás cserszömörcés cseres-molyhostölgyesek váltják.
Az építmény hivatalos nevét a veszprémi születésű Endrődi Sándorról, a 19. századi költőről, műfordítóról kapta.
Érdemes körtúrát tenni (4,4 km), és ha Csopakról indulunk, a kilátótól Paloznak felé visszaindulni a Kjelzésen (vagy fordítva). A két település közt vezető Olaszrizling tanösvényen a helyi borokról is tanulhatunk, miközben szőlők, Balaton-felvidéki kúriák és nem mellesleg csodás panorámák övezik az utat.
Kilátás a Tamás-hegyre,Balatonfüredre és a Tihanyi-félszigetre
Kilátás Veszprém irányába
A kilencéves kilátót mi megfelelő állapotban találtuk,de... folyamatos ezen a kilátón is a fába vésés! Miért is kell ez emberek?Miért is nem lehet megérteni,hogy ezzel romlik a fa állapota és álaga,ezálltal pedig a kilátó is.Egyszerűen nem fér a fejembe,hogy tudatlan iq bajnok emberek felmennek ide és belevésnek a fába.Álltalában azt,hogy kik és,hogy itt jártak.Ember ne tedd!Ott a közösségi oldalak sokasága,oszd meg ott,hogy itt jártál,de a kilátóba ne tegyél kárt!
Szóval még rendben a kilátó,de a vésések miat,állapota ha lassan is,de folyamatosan romlik.
Látogatása ingyenes és nonstop nyitva!Vigyázzunk rá!
Nem tudom megmagyarázni,de valahogy nem igazán vonz a balatoni kéktúra.Csupán Zolika iránti tiszteletből próbálom végig csinálni vele együtt.Talán a túra kötöttsége,hogy márpedig az előre meghatározott útvonalon kell menni,vagy nem tudom...de nem vagyok oda érte ez az igazság.Persze itt-ott azért le-le térünk,de a fő csapás marad.Az egész túra nagyjából 102 km hosszú,van aki egyszerre megcsinálja,van aki kétszerre,háromszorra,négy,öt...nekünk olyan tízedikre lesz meg a táv,esetleg nyolcadikra.Mondjuk mi sosem azért túrázunk,hogy sokat menjünk,sokkal inkább azért,hogy sokat lássunk.A napokban tapasztalható hőség és fülledtség is minél jobban elvette a kedvem az egésztől,anyagiakban sem duskáltunk az elmúlt hetekben,ugye a béremelésünk és a nyári pénzünk kellett a nagy fönök lányának és szeretőjének új lakására...Szóval nem volt kedvem ez az igazság,de tartoztam annyival Zolikának,hogy elmegyek vele.
Zolika neki készül a csopaki állomáson
Mivel kilencnapos szabin vagyunk,mindegy volt melyik nap indulunk neki.Mi a vasárnapot választottuk,erre ígérték a leginkább túrázásra való időt a fullasztó hőségben.Aztán mint kiderült ez óriási tévedés volt.Reggel fél ötkor indultunk,végig vonattal mentünk pusztaszabolcsi és fehérvári átszállásokkal.Viszonylag simán fél kilencre le is értünk Csopakra,itt fejeztük be az előző azaz a harmadik szakaszt.Innen indult a negyedik.Már a harmadik szakaszon is röviditettünk az extrém hőség miatt,bíztunk benne ezen a negyedik szakaszon majd nem kell.A kék jelzés nem az állomástól indult,feljebb kellett menni a faluban jó egy kilométernyit.Nem tűnt úgy elsőre,hogy gondjaink lesznek a napi időjárással.A kék jelzésig is akadtak látnivalók Csopakon.Szép szobrok,templomrom,új templom és a Csonka torony.Nem unatkoztunk tehát.A Csonka toronynál volt a kék jelzés.terveink szerint ugye Balatonfüredre mentünk volna tovább,de ellenkező irányba indultunk,hiszen legutóbb elmaradt a Csákány-hegyi kilátó.Most persze ezt akartuk pótolni.
Szent Miklós templomrom Csopakon
A Csonka torony
A Csonka toronyról majd alkalom adtán írok részletesen is.Indultunk tehát a kéken fel a Csákány-hegyre.Egy temetőt vágott ketté az út,majd betért egy erdőbe.Meredek nehezen járható út vezetett felfelé,de nem ez okozta a problémát.Eső volt éjjel és az út csúszott is,de még mindig nem ez volt a gond.A baj az volt,hogy a felszálló pára iszonyatosan elviselhetetlen volt.Alig kaptunk levegőt,nem tudtuk,de lehetett vagy kilencven százalékos páratartalom!Egyszerűen fuldokoltunk...Nagy nehezen szét izzadva aztán végül is felértünk a kilátóhoz.Itt volt egy asztal padokkal.Pihentünk annyit,hogy leperegjen rólunk az izzadtság.Aztán három lány jött egy kutyával akik betámadták a kilátót.Megvártuk míg lejöttek,aztán úgy támadtuk be mi is az alsóörsi kilátóhoz nagyon hasonló építményt!
A csodás Csákány-hegyi kilátó
A kilátószint
A zöld színű kilátó teljesen rendben volt,csupán a fába vésett sok ökörségen akadtam ki...Természetesen a kilátó bekerül majd a kilátós sorozatomba,ahol majd részletesen megismerkedünk vele.Felérve a fülledtséget felváltotta a kellemes szél.Nem is nagyon akartunk lemenni.Egy csávó jött fel futva,körülnézett azt futva le is ment.Mi meg megcsodáltuk a panorámát,hiszen teljes 360 fokos körpanorámánk volt.Főleg a Balaton irányába azonban elég párás volt az idő.Alig látszódott a nem túl távoli Tihanyi-félsziget.Láttuk magunk előtt a hegyeket amelyek közül egy-kettőt megkell majd másznunk az út további szakaszán.Láttuk a Balaton-felvidék csodás tájait,mögöttünk meg Alsóörsöt és a Csere-hegyet is na és mindkét kilátót ahol voltunk.Szóval szép volt az biztos.Jó félórát fent voltunk,de indulni kellett tovább.
A kilátóban
Kilátás a Balaton felé
Búcsú a kilátótól
Lefelé sem volt sokkal könnyebb,de nem is annyira a terep miatt,hanem mert még mindig igen magas volt a páratartalom.Végül leértünk vissza a Csonka toronyhoz,indultunk tovább Balatonfüred felé.Egy vízimalomhoz értünk még Csopakon,de zártkörű rendezvény miatt nem engedtek be,mondták jöjjünk vissza két óra múlva...így mentünk tovább a kéken amely milliomos házak között vezetett,majd kiért a hegy alá és amolyan panoráma út szerűen haladtunk tovább.Itt is fülledtség volt ha nem is akkora mint a hegyen,de ez párosult egy elviselhetetlen hőséggel.Aztán láttuk,hogy az út felfelé indul a hegyre,előtte pihentünk még egyet a hüvősőn,majd belevágtunk!
A vízimalom
A panoráma úton
A 319 méter magas Péter-hegy normál esetben nem szabadna,hogy nehézséget okozzon.Az út nem túl meredeken cikk-cakkban vezetett felfelé.Ám a fülledtség és a hőség továbbra is tombolt!Azt vettem észre,hogy egyre nehezebben haladok felfelé 50-100 méterenként pihenőt kellett tartanom.Zolika bírta,dehát van 20 kiló és 13 év előnye.Nagyon nehezen értem fel a hegyre,ahonnan itt-ott kibukkant némi kilátás,de nem sok.Akár ez a hegy is megérdemelne egy kilátót!Na,de a neheze csak ezután jött!A lefelé menet a másik oldalon kész katasztrófa volt.Sokáig egyenesen elképesztő meredekséggel vezetett le az út a hegyről,nagyon csúszott is,ha nem a kövektől,akkor a sártól az éjjel leesett esőtől.Ez mellé párosult az elviselhetetlen fülledtség.Nagyon nehezen értünk le.Odalenn az út amire leértünk már bevitt a Koloska-völgybe.Eredetileg úgy terveztük bemegyünk,de aztán letettünk róla,mert úgy nem jutott volna idő egy kis tervezett lakomára a balatonfüredi parton.Na meg éreztem,hogy egyre inkább szarul vagyok.Leültem egy hűs helyre jó húsz percre.Akkor gondoltam teszek még egy utolsó próbát,de előttünk a Tamás-hegy tornyosult amit szintén megkellett mászni.Aztán éreztem,hogy nem bírom tovább.Felkellett adnom a túrát,hát nem sűrűn történik ilyesmi...de elég rosszul voltam már.Újabb kis pihenő és megnézve a térképet láttam,hogy egy viszonylag rövidebb úton letudunk menni a partra.Így arra indultunk tovább.
Itt szakadt félbe a túra
A városba érve találtunk egy vendéglőt ahová beültünk egy sörre és kávéra.Szégyelltem magam,hogy felkellett adnom a túrát ami így félbeszakadt.Úgy tűnik igy ötven felett ezt a fajta hőséget és fülledtséget már nem bírom.A sör és a kávé adott kis erőt így mentünk le a partra,az út amúgy a Koloska-völgyet a parttal összekötő piros jelzés volt.Elviselhetetlen volt a hőség itt is.Leérve a szívkórháznál lévő Kossuth szíkvíz forrásból ittunk.Továbbra sem örvendtem a legjobb állapotnak így kiérve a partra egy padon pihentem az árnyékban.Zoli addig megnézte a révész és halász szobrát.Kicsit magamhoz térve kis sétára indultunk a Tagore sétányon ahol sok étterem volt,találtunk egyet megfelelő árakkal.Ide beültünk lenyomtunk egy babgulyást,palacsintát ,kávét és sört.Egy órát ültünk benn.Ez újra adott egy kis erőt.Kaja után kis sétára indultunk a szép és kellemes sétányon.
A Kossuth-forrás
Lakoma
Szerencsére a sétány végig árnyékos volt,mert még mindig nagy fullasztó hőség volt amúgy.Még kiültünk egy helyen a partra bámultuk a csodás Balatont.Egy órát itt is elüldögéltük,még mindig nem voltam százszázalékos állapotban,de indultunk a vonathoz.Útban az állomásra még vettünk vízet magunkhoz a szíkvízforrásnál.Majd nem soká az állomásra értünk.Jött a vonat rendesen mi meg beültünk a szerencsére klimás vonatba.Ahogy elindultunk elkezdett esni az eső és vihar csapott le a Balatonra,de a vonat jött rendesen.Némi késést ugyan összeszedett,de rendbe,gond nélkül jött.Fehérvárra érve is tombolt a vihar,de itt nagyban eső nélkül,hatalmas széllel.Átkellett mennünk a másfél kilométerre lévő buszmegállóhoz ahonnan volt még buszunk haza.Félórát kellett rá várni.
Zoli pihen a parton
A révész és a halász.Megkell fogni a cipőjüket és visszatérünk ide!
A busz Dunaújvárosig végig hatalmas viharban jött.Nem utaztam még ekkora viharban,félelmetes volt!De a busz is rendesen hazaért.Itthon is hatalmas vihar volt,villámok csapkodtak,esélytelennek tűnt hazamenni a megállóból.Beálltunk egy árkád alá várva,hogy lanyhul a vihar.A helyijáratok sem jártak már így késő este.Jó félóra múltán csitult a vihar,így haza tudtunk menni.Így majd éjfélre értem haza.
Hát egy kicsit elcseszett nap volt.Sajnálatos volt és bántó számomra,hogy félbe kellett szakítani a túrát.Talán ez az első jele annak,hogy öregszem,nem megy már úgy minden mint régebben.Ez van.De folytatjuk rövidesen onnan ahol most félbeszakadt a túra.És bemegyünk akkor a Koloska-völgybe is ha már igy alakult.
Természetesen ez is túra volt azért.és ez volt az év 15.túrája.Most így is mentünk 10 kilométert.Ez pedig összesen így 223 kilométer ebben az évben.Az átlag pedig akkor 14,86 kilométer túránként.Ez már így nekem ebben a korban tökéletesen elég.
Ott hagytuk abba március végén,hogy letudtuk a balatoni kék második szakaszát a Balatonalmádi vasútállomásnál.Ideje volt folytatni a kéktúrát!Június utolsó szombatjának reggelén érkeztünk Zolikával újra ide ahol az előző szakasz véget ért.Ekkor még nem tudtuk,hogy az év eddigi legmelegebb napja köszöntött ránk.Kezdésként beültünk egy kávéra oda,ahol legutóbb kajáltunk.Reggel fél kilenc múlt és már most erősen kezdett melegedni az idő.A vendéglőben egy macsek adta a látnivalót,aki közvetlen mellettünk a pamlagon senkitől sem zavartatva aludt mélyen.Persze volt olyan hülye aki odajött azt felvette szerencsétlen állatot,aki ezt megelégedve végül is felkelt.Mivel egy pizzaszeletet is reggeliztünk,így rögtön jött kunyerálni,mivel nem vagyunk irigyek természetesen megkínáltuk őt is.Ezt letudván kezdődhetett a buli!
A macsek a vendéglőben
Zoli még megnézett egy szökőkútat aztán rálltunk a balatoni kékre,amiről aztán szinte azonnal le is tértünk!Úgy döntöttünk ugyanis,hogy kicsit csalunk,mégpedig azért,hogy megnézzük Almádi híres gőzösét és az Óvári messzelátót amelynél amúhy már jártunk.Onnan megyünk át a Csere-hegyi kilátóhoz és ott állunk rá újra a kékre.A mai végcél amúgy Csopak úgy,hogy még az alsóörsi Somlyó-hegyi kilátót is érintjük,meg a csopaki Csákány-hegyit! Nem tűnt vészesnek a dolog ha jól emlékszem akkor 13,7 km-et ígért.Persze aztán megint másképp alakultak a dolgok,de menjünk sorjában!
Az almádi gőzös
Gyönyörű példány!
Némi kapaszkodó volt az út a gőzösig.Itt amúgy már ráálltunk a kék háromszög jelzésre ez vitt fel az Óvári messzelátóhoz.A gőzös egy hídon állt és gyönyörű volt!A másik oldalról fellehetett menni,így nem hagytuk kihasználatlanul ezt az alkalmat.Valóban gyönyörű jószág volt és mint megtudtuk az 1909-69 között erre haladó egykori Veszprém - Alsóörs vasútvonalnak állított emléket.Kicsit elidőztünk itt,nagyon tetszett a mozdony,főleg azért is mert egy remek helyen volt.Innen kaptattunk fel a meredek úton aztán a messzelátóhoz.Kezdett már nagy hőség lenni.Felérve láttuk,hogy vannak a kilátóban így az egyik hűsön álló padnál megreggeliztünk.Reggeli után szabad volt az út,így felmentünk az Óvári messzelátóba ami nem volt más mint egy kilátó!
Az Óvári messzelátó
Kilátás a füzfői öbölre
Kicsit elidőztünk itt is,annál is inkább mert a remek kilátáson kivül kicsit járt a szél is a kilátóban.Nagyon ment amúgy az idő.Másodszor voltunk itt,de most is rabul ejtett a hely nagyszerűsége.Aztán indulnunk kellett tovább.Innen a sárga háromszög jelzésen kellett átmenni a Csere-hegyre a következő kilátóhoz.Jártunk már erre is,három éve.Így részben ismerösnek tűnt minden.Viszont egyre nagyobb lett a meleg.Szerencsére itt-ott hűvösebb árnyat adó erdőkben is haladtunk.Lekellett ereszkedni egy völgybe,majd megmászni a közel 300 méter magas Csere-hegyet.Ez normál időben nem okoz gondod ám a jelenlegi kb.36 fokban csak kínlódtunk felfelé,de végül is felértünk.
Csere-hegyi kilátó
Erősen megizzadva,mielőtt betámadtuk volna a kilátót a hűvösön az egyik padon pihentünk én még a polómat is levettem.Kellemesen járt a szél a padnál így közel 40 percet szárítkoztunk.Ezzel újabb jelentős időt vesztettünk,de nem érdekelt,iszonyatos hőség volt.Itt is jártunk már amúgy.Mivel az egyik pecsételő pont is itt volt így lepecsételtük az igazoló papírost és ezután mentünk fel a szép,leginkább egy templom formára hasonlító kilátóba.Odafenn nagyon kellemes volt,járt a szél kellemesen.És én nem emlékeztem,de teljes körpanorámánk volt!Persze csodás panoráma jutalmazott a kínlódásainkért cserébe!
A kilátóban
Egy órát biztos elvoltunk a kilátónál.Itt álltunk rá újra a balatoni kékre és kezdtük meg az ereszkedést Alsóörsre.Tudtuk,hogy itt egy kocsma falán lesz a pecsételőhely,így erősen kezdtünk szomjazni.Előre ízlelgettük már a jó kis hideg ital ízét amit majd elfogunk ott fogyasztani...Meredek,kissé sáros nehezen járható út vezetett le Alsóörsre,de félóra alatt lenn voltunk.Szemben feltűnt a Somlyó-hegyi kilátó is.Közben odaértünk az Anfiteátrumhoz.Itt is jártunk három éve,de akkor még zárva volt.Most viszont szabad volt az út befelé,így benéztünk.Színpad,sátorok,padok mindenféle szarság volt benn.Kissé illúzió romboló volt az egész.Maga az anfiteátrum szinte nem is látszódott.Volt itt egy vendégló is,így bemelegítettünk egy sörrel.Ezt letudván mentünk be a faluba a kéken.Hamarosan elértük a kocsmát melynek terasza tálcán kínálta magát,hogy üljünk be egy italra....
Imádom a falusi kocsmákat,eszméletlenül jól tud esni itt a sör!
Zoli is kissé már elvarázsolva
Nem egy ital lett belőle a hűvös teraszon,hanem több..sör,fröccs jöttek sorban.Jó 40 percet eliszogattunk itt is... és hát kissé fel is öntöttünk a garatra....Így aztán kissé spiccesen indultunk fel a Somlyó-hegyi kilátóba.Nem nagyon érzékeltem a nehézséget ebben az állapotban,csak a meleget,de meglepően könnyen fel értünk.Nem volt itt senki,így rögtönk betámadtunk a kilátót.Alighanem odafenn érte el csúcspontját az alkohol küszöb,mert csak arra emlékszem,hogy szétröhögtük az agyunkat,de arra nem,hogy min...Azért annyi sütnivalónk még volt,hogy innen is megcsodáljuk a körpanorámát.Itt is másodszor voltunk már.Odafentről láttuk az út további szakaszát és magát a Csákány-hegyet is.Nem tűnt túl bizalom gerjesztőnek...Indultunk le és folytattuk a túrát,útközben iszonyatos hőség köszönt szembe így nehezen tisztultunk ki az alkohol mámorból.
A Somlyó-hegyi kilátó
Zolit is megviselte a sok pia...
A kék egy darabig az országúton haladt és nem volt semmi ami árnyékot adjon...Kereszteztük Lovas települést itt megcsodáltuk a két szép templomot,majd a kertek között vezetett az út.Árnyék alig-alig.Egyre nagyobb és elviselhetetlenebbé vált a hőség...a vízünk is kezdett kifogyni...Úgy döntöttem feladom.Ez most kissé spicessen közel 40 fokban meghaladja az erőmet...Találtunk egy hűs helyet,Zoli mondta pihenjünk azt meglátjuk mi lesz.Igen ám,de a víz meg elfogyott...így akkor lemondtunk a Csákány-hegyi kilátóról.Majd legközelebb azzal kezdjük!Annyi maradt,hogy akkor lemegyünk Csopakra.Ekkor egyszercsak a semmiből,ott volt egy vízcsap...így a vízhiányt sikerült orvosolni.Ám nem maradt idő a kilátóra,mivel azt elszórakoztuk a korábbi helyeken...így maradt Csopak.Előtte Palóznak határánál gyönyörű kálváriát kereszteztünk.
Lovas
A Csákány-hegy most kimaradt,de legközelebb innen indulunk!
Csopakra beérve éppen csak a pecsételőpontot nem vettük észre...na majd a következő szakasz elején pecsételünk...lementünk a Balatonhoz persze,hatalmas volt a hőség délután öt órakor is.Találtunk egy vendéglőt ahová beültünk.Ettünk egy bagulyást és itt is ittunk sört meg kávét is.Végül is jó volt nem horror áron.Aztán még volt kis időnk sétálni,de a vízhez szinte sehol sem lehetett oda férkőzni,hisz végig a parton pénzes strandok voltak.Egy szűk helyen tudtunk aztán kimenni a Balatonhoz.Öszintén szólva Csopak nem tetszett!Kimentünk aztán elindultunk vissza a vonat megállóhoz.Este fél hét után is hőség volt.Rengeteg autó parkolt a település parkolóinál talán több ezer...szóval nincs itt szegénység kérem szépen,jól él a magyar!Az állomásra érve a restibe nem engedtek be,mondván csak aztalfoglalással lehet bejönni...Baszott nehezükre esett volna két üditőt adni nekünk az útra...Szóval Csopakot nem zártuk a szívünkbe!
Kajálás Csopakon
Nehezen jutottunk ki a Balatonhoz
A vonat némi késéssel,de jött.Fehérváron aztán igyekeznünk kellett a buszállomásra,hogy elérjük az utolsó haza induló buszt,de elértük.Fél 11 után értünk haza.
Hát nem vagyok nagyon nagy híve ennek a balatoni kéktúrázásnak,Zolika erőlteti ezt inkább jobban.Ráadásul kifogtuk az év legmelegebb napját,ami alaposan rányomta bélyegét az egész túrára.Egy részt olyan sok folyadékot vittünk be magunkba köztünk alkoholt is amennyit még egy túrán sem.A sok alkohol aztán csak még jobban kiszárított,így víz meg üditő is ment le rendesen.Olyan sok,hogy azóta is fáj a torkom... A kegyetlen nagy hőségben meg abszolút nem esett jól túrázni.És ha ott az alsóörsi kocsmában ha lenyomunk még egy-két pohárral,alighanem ott be is fejeztük volna a bulit.
Mindentől függetlenül azért jól éreztük magunkat,sokat nevettünk.És ha nem is egyszerűen,de legyűrtünk 14 km-t most is.Ez volt az év 13.túrája,összesítésben tartunk 198.6 km-nél.Ez pedig túránkénti 15,27 km-es átlagot jelent.
.jpg)
