Nem tudom megmagyarázni,de valahogy nem igazán vonz a balatoni kéktúra.Csupán Zolika iránti tiszteletből próbálom végig csinálni vele együtt.Talán a túra kötöttsége,hogy márpedig az előre meghatározott útvonalon kell menni,vagy nem tudom...de nem vagyok oda érte ez az igazság.Persze itt-ott azért le-le térünk,de a fő csapás marad.Az egész túra nagyjából 102 km hosszú,van aki egyszerre megcsinálja,van aki kétszerre,háromszorra,négy,öt...nekünk olyan tízedikre lesz meg a táv,esetleg nyolcadikra.Mondjuk mi sosem azért túrázunk,hogy sokat menjünk,sokkal inkább azért,hogy sokat lássunk.A napokban tapasztalható hőség és fülledtség is minél jobban elvette a kedvem az egésztől,anyagiakban sem duskáltunk az elmúlt hetekben,ugye a béremelésünk és a nyári pénzünk kellett a nagy fönök lányának és szeretőjének új lakására...Szóval nem volt kedvem ez az igazság,de tartoztam annyival Zolikának,hogy elmegyek vele.
Zolika neki készül a csopaki állomáson
Mivel kilencnapos szabin vagyunk,mindegy volt melyik nap indulunk neki.Mi a vasárnapot választottuk,erre ígérték a leginkább túrázásra való időt a fullasztó hőségben.Aztán mint kiderült ez óriási tévedés volt.Reggel fél ötkor indultunk,végig vonattal mentünk pusztaszabolcsi és fehérvári átszállásokkal.Viszonylag simán fél kilencre le is értünk Csopakra,itt fejeztük be az előző azaz a harmadik szakaszt.Innen indult a negyedik.Már a harmadik szakaszon is röviditettünk az extrém hőség miatt,bíztunk benne ezen a negyedik szakaszon majd nem kell.A kék jelzés nem az állomástól indult,feljebb kellett menni a faluban jó egy kilométernyit.Nem tűnt úgy elsőre,hogy gondjaink lesznek a napi időjárással.A kék jelzésig is akadtak látnivalók Csopakon.Szép szobrok,templomrom,új templom és a Csonka torony.Nem unatkoztunk tehát.A Csonka toronynál volt a kék jelzés.terveink szerint ugye Balatonfüredre mentünk volna tovább,de ellenkező irányba indultunk,hiszen legutóbb elmaradt a Csákány-hegyi kilátó.Most persze ezt akartuk pótolni.
Szent Miklós templomrom Csopakon
A Csonka torony
A Csonka toronyról majd alkalom adtán írok részletesen is.Indultunk tehát a kéken fel a Csákány-hegyre.Egy temetőt vágott ketté az út,majd betért egy erdőbe.Meredek nehezen járható út vezetett felfelé,de nem ez okozta a problémát.Eső volt éjjel és az út csúszott is,de még mindig nem ez volt a gond.A baj az volt,hogy a felszálló pára iszonyatosan elviselhetetlen volt.Alig kaptunk levegőt,nem tudtuk,de lehetett vagy kilencven százalékos páratartalom!Egyszerűen fuldokoltunk...Nagy nehezen szét izzadva aztán végül is felértünk a kilátóhoz.Itt volt egy asztal padokkal.Pihentünk annyit,hogy leperegjen rólunk az izzadtság.Aztán három lány jött egy kutyával akik betámadták a kilátót.Megvártuk míg lejöttek,aztán úgy támadtuk be mi is az alsóörsi kilátóhoz nagyon hasonló építményt!
A csodás Csákány-hegyi kilátó
A kilátószint
A zöld színű kilátó teljesen rendben volt,csupán a fába vésett sok ökörségen akadtam ki...Természetesen a kilátó bekerül majd a kilátós sorozatomba,ahol majd részletesen megismerkedünk vele.Felérve a fülledtséget felváltotta a kellemes szél.Nem is nagyon akartunk lemenni.Egy csávó jött fel futva,körülnézett azt futva le is ment.Mi meg megcsodáltuk a panorámát,hiszen teljes 360 fokos körpanorámánk volt.Főleg a Balaton irányába azonban elég párás volt az idő.Alig látszódott a nem túl távoli Tihanyi-félsziget.Láttuk magunk előtt a hegyeket amelyek közül egy-kettőt megkell majd másznunk az út további szakaszán.Láttuk a Balaton-felvidék csodás tájait,mögöttünk meg Alsóörsöt és a Csere-hegyet is na és mindkét kilátót ahol voltunk.Szóval szép volt az biztos.Jó félórát fent voltunk,de indulni kellett tovább.
A kilátóban
Kilátás a Balaton felé
Búcsú a kilátótól
Lefelé sem volt sokkal könnyebb,de nem is annyira a terep miatt,hanem mert még mindig igen magas volt a páratartalom.Végül leértünk vissza a Csonka toronyhoz,indultunk tovább Balatonfüred felé.Egy vízimalomhoz értünk még Csopakon,de zártkörű rendezvény miatt nem engedtek be,mondták jöjjünk vissza két óra múlva...így mentünk tovább a kéken amely milliomos házak között vezetett,majd kiért a hegy alá és amolyan panoráma út szerűen haladtunk tovább.Itt is fülledtség volt ha nem is akkora mint a hegyen,de ez párosult egy elviselhetetlen hőséggel.Aztán láttuk,hogy az út felfelé indul a hegyre,előtte pihentünk még egyet a hüvősőn,majd belevágtunk!
A vízimalom
A panoráma úton
A 319 méter magas Péter-hegy normál esetben nem szabadna,hogy nehézséget okozzon.Az út nem túl meredeken cikk-cakkban vezetett felfelé.Ám a fülledtség és a hőség továbbra is tombolt!Azt vettem észre,hogy egyre nehezebben haladok felfelé 50-100 méterenként pihenőt kellett tartanom.Zolika bírta,dehát van 20 kiló és 13 év előnye.Nagyon nehezen értem fel a hegyre,ahonnan itt-ott kibukkant némi kilátás,de nem sok.Akár ez a hegy is megérdemelne egy kilátót!Na,de a neheze csak ezután jött!A lefelé menet a másik oldalon kész katasztrófa volt.Sokáig egyenesen elképesztő meredekséggel vezetett le az út a hegyről,nagyon csúszott is,ha nem a kövektől,akkor a sártól az éjjel leesett esőtől.Ez mellé párosult az elviselhetetlen fülledtség.Nagyon nehezen értünk le.Odalenn az út amire leértünk már bevitt a Koloska-völgybe.Eredetileg úgy terveztük bemegyünk,de aztán letettünk róla,mert úgy nem jutott volna idő egy kis tervezett lakomára a balatonfüredi parton.Na meg éreztem,hogy egyre inkább szarul vagyok.Leültem egy hűs helyre jó húsz percre.Akkor gondoltam teszek még egy utolsó próbát,de előttünk a Tamás-hegy tornyosult amit szintén megkellett mászni.Aztán éreztem,hogy nem bírom tovább.Felkellett adnom a túrát,hát nem sűrűn történik ilyesmi...de elég rosszul voltam már.Újabb kis pihenő és megnézve a térképet láttam,hogy egy viszonylag rövidebb úton letudunk menni a partra.Így arra indultunk tovább.
Itt szakadt félbe a túra
A városba érve találtunk egy vendéglőt ahová beültünk egy sörre és kávéra.Szégyelltem magam,hogy felkellett adnom a túrát ami így félbeszakadt.Úgy tűnik igy ötven felett ezt a fajta hőséget és fülledtséget már nem bírom.A sör és a kávé adott kis erőt így mentünk le a partra,az út amúgy a Koloska-völgyet a parttal összekötő piros jelzés volt.Elviselhetetlen volt a hőség itt is.Leérve a szívkórháznál lévő Kossuth szíkvíz forrásból ittunk.Továbbra sem örvendtem a legjobb állapotnak így kiérve a partra egy padon pihentem az árnyékban.Zoli addig megnézte a révész és halász szobrát.Kicsit magamhoz térve kis sétára indultunk a Tagore sétányon ahol sok étterem volt,találtunk egyet megfelelő árakkal.Ide beültünk lenyomtunk egy babgulyást,palacsintát ,kávét és sört.Egy órát ültünk benn.Ez újra adott egy kis erőt.Kaja után kis sétára indultunk a szép és kellemes sétányon.
A Kossuth-forrás
Lakoma
Szerencsére a sétány végig árnyékos volt,mert még mindig nagy fullasztó hőség volt amúgy.Még kiültünk egy helyen a partra bámultuk a csodás Balatont.Egy órát itt is elüldögéltük,még mindig nem voltam százszázalékos állapotban,de indultunk a vonathoz.Útban az állomásra még vettünk vízet magunkhoz a szíkvízforrásnál.Majd nem soká az állomásra értünk.Jött a vonat rendesen mi meg beültünk a szerencsére klimás vonatba.Ahogy elindultunk elkezdett esni az eső és vihar csapott le a Balatonra,de a vonat jött rendesen.Némi késést ugyan összeszedett,de rendbe,gond nélkül jött.Fehérvárra érve is tombolt a vihar,de itt nagyban eső nélkül,hatalmas széllel.Átkellett mennünk a másfél kilométerre lévő buszmegállóhoz ahonnan volt még buszunk haza.Félórát kellett rá várni.
Zoli pihen a parton
A révész és a halász.Megkell fogni a cipőjüket és visszatérünk ide!
A busz Dunaújvárosig végig hatalmas viharban jött.Nem utaztam még ekkora viharban,félelmetes volt!De a busz is rendesen hazaért.Itthon is hatalmas vihar volt,villámok csapkodtak,esélytelennek tűnt hazamenni a megállóból.Beálltunk egy árkád alá várva,hogy lanyhul a vihar.A helyijáratok sem jártak már így késő este.Jó félóra múltán csitult a vihar,így haza tudtunk menni.Így majd éjfélre értem haza.
Hát egy kicsit elcseszett nap volt.Sajnálatos volt és bántó számomra,hogy félbe kellett szakítani a túrát.Talán ez az első jele annak,hogy öregszem,nem megy már úgy minden mint régebben.Ez van.De folytatjuk rövidesen onnan ahol most félbeszakadt a túra.És bemegyünk akkor a Koloska-völgybe is ha már igy alakult.
Természetesen ez is túra volt azért.és ez volt az év 15.túrája.Most így is mentünk 10 kilométert.Ez pedig összesen így 223 kilométer ebben az évben.Az átlag pedig akkor 14,86 kilométer túránként.Ez már így nekem ebben a korban tökéletesen elég.
A sorozat következő "versenyzője" a lakóhelyemhez egyik legközelebb vár,Dunaföldvár vára.
II. (Vak) Béla királyunk 1131-ben Földváron Szent Péter apostol tiszteletére apátságot alapított, aminek első okleveles említése 1199-ből ismert egy peres okiratban, "Monasterium de Felduar" alakban. Egy 1299-es oklevélben "abbas et conventus monasterii de Feldwar", 1333-ban "conventus de Feuldwar", 1343-ban "abbas B. Petri apostoli de Feuldwar" és 1483-ban "nundine in opido Feldwar" megnevezéseket olvashatjuk. Ezekből az oklevelekből kitűnik, hogy a 12. században már itt bencés apátság volt amely hiteles helyként is működött és a pécsi egyházmegyéhez tartozott.
A torony az alsóbb utcákból
Dunaföldvár váravalószínűleg a 15. században, Mátyás király uralkodása idején, a középkori bencés kolostor megerődítésével alakult ki. Területe azóta teljesen beépült, a felszínen csak a ma is álló torony áll még, melyet a 16. század elején építettek. Mai nevén "Csonka torony", vagy "Török torony"-ként ismert.
Földvár várának első említése Szinán csausz Szulejmán szultán 1543-as hadjáratát leíró művében szerepel. "Ezalatt az említett állomásról elindultak és Földvár vára mellett állapodtak, amely az ő nyelvükben ezt jelenti: Jir-hiszari."
A belső udvaron
Hogy pontosan mikor építették ki a palánkot a torony köré a törökök, az bizonytalan. Az első zsoldjegyzék 1557-ből ismert, ekkor 38 azab volt az őrsége Juszuf Jahja aga parancsnoksága alatt. A végváriak gyakran háborgatták a hódoltsági részeket, 1561 szeptemberében Nádasdy Kristóf emberei ütöttek rajt Földvárnál a törökökön és zsákmánnyal tértek haza. 1566-ban már 26 martalóc is szerepel a helyőrség zsoldjegyzékben. 1569-ben összesen 74 fő szolgált a várban, ekkor már 48 lovas (fárisz) is. Pálffy Tamás várpalotaikapitány széles kémhálózatot tartott fenn, egy jelentésében Földvár török őrságánek az adatait is megadta:Földvárott vagyon Musztafa aga, 50 beslianál több vagyon. Az pasa vajdája lakik benne; az is egynehány lóval felülhet. Izáraly és martalócz vagyon 60, topcsi 2 és egy dazdár."A törökök a vár építése során a torony nagyméretű reneszánsz ablakait lőréses ablakokká szűkítették le.
1586. szeptember 20-án Ali budai pasa Ernő főhercegnek írt panaszos levelet: "Ezeöknek utánna uagyon az hatalmas császárnak egy Feölduar neuw uara, ki megh Budán alól tiz mer feöldeön uagyon az Duna mellett, ott mind szüntelen lesekeödnek, az szegény utón iarokban sokat le uagnak, kiket penig mind marhastol el uisznek." A vár és az Eszék - Buda fő útvonal a végvári portyázók gyakori célpontja volt, ezért erősítették meg a törökök palánkokkal az egyes állomásait.
Valahol a várban
A 15 éves háború alatt megnőtt Földvár török őrségének a létszáma, 1605-ben már 129 fő kapott zsoldot. A történetíró Kjátib Cselebi Szinán nagyvezér 1593-as Veszprém és Várpalota elleni hadjáratában megemlíti Földvár palánkját, de leírást nem ad róla. 1599 júniusában Pálffy hajdúi sikeres támadást hajtottak végre a törökök dunai utánpótlás vonala ellen (tolnai portya). A hajdúk végül elfoglalták és felgyújtották Valpó várátés visszavonultak. A boszniai pasa és a dunántúli bégek csapatai Földvárnál az útjukat állták. A csatában 200 hajdú és 500 török esett el, köztük a pasa is. A hajdúk sikeresen törtek át és visszatértek a magyar területekre. 1601-ben Székesfehérvár elfoglalása után Mátyás főherceg elrendelte a város védelmi körletének kibővítését,Dunaföldvár, Simontornya és Koppány elfoglalását. Ez Ortelisus szerint megtörtént. A várat a kiürítésekor minden bizonnyal felgyújtották. 1602-ben egy névtelen olasz tudósítás szerint Nádasdy és Thurzó csapatai tüzérség nélkül, puszta kardjaikkal vették be a várat ismét; őrségét levágták, a zsákmányt felprédálták és tönkretették a védelmi berendezéseket. Kjátib Cselebi az 1604. évi eseményeknél megemlíti, hogy a szerdár kijavíttatta Földvár várát.
1608-ban Maximilian Brandstetter Konstantinápolyba utazván gyenge várnak látta az erődítményt: "...Földvár fölött, ahol egy a törökök által megszállva tartott gyenge vár és mellette egy meghódolt parasztok lakta kis helység található...". Egy 1609-es zsoldjegyzék szerint a vár őrsége 130 fő volt. Ez a létszám 100 körülire zsugorodott az 1620-as évektől.
A főbejárat
1626-ban Athanasio Georgiceo II. Ferdinánd álruhás császári megbízottja útleírásában megemlíti Földvárt: "E tótól mintegy két puskalövésnyire volt egy palánk, amelyet Fuduarnak [Földvárnak] hívnak, szintén a Duna partján, ahol száz török és szerb lovas és ugyanannyi gyalogos szokott lenni, akik mind a szultán zsoldjában állnak. Ugyanezen a helyen 30 háznyi kálvinista magyar is él, nagyon kényelmesen, mert a töröknek nem tartoznak mással, mint gyalogosszolgálattal és levélhordással, vagy azzal, hogy kocsin a közszolgálatba küldött személyeket szállítsák, ha Budáról jönnek, akkor két mérföldnyire, ha Buda felé mennek, akkor négy mérföldnyire."
A híres török utazó, Evlia Cselebi 1663-ban leírta a várat és települést: "Földvár vára. Lajos magyar király építtette. Azután 936. évben Szulejmán khán elfoglalta és fejlődötté tette. Buda területén a pasa magánjövedelmű birtoka (kliász) és helytartóság. Ennek a vára is a folyó partján igen magas hegyen fekvő, nagyon erős és szép vár. A Duna mentén ennél erősebb palánka nincs. Köröskörül háromszoros tömésfal építkezésű palánka ez, melyet két igen mély árok vesz körül. Két helyen nagyon erös fa-kapuja van, melyek egyike a keleti irányba néző Kicsiny kapu, Az árok fölött fából egy pavilonja van, mely megtekintésre érdemes londsa ; a várszolgák valamennyien itt üldögélnek és a Duna rakodópartját nézegetik. A várbeli nép e kapun át viszi be a Duna vizét. A másik kapuja nyugoti irányban a külső városra nyíló Nagy kapu. Ennek az árka fölöt fahíd van. A vár négy szögletén levő igen erős tornyokban sáhi és zárbuzán ágyúk vannak. Benn a várban deszkazsindelyes ház és egy templomból átalakítotot Szulejmán khán dsámi van. E dsámival összefüggőleg az ég csúcsáig emelkedő, négyszögletes, erős építkezésű, szép torony van, mely kilátáshely levén, onnan az összes síkságok és víztócsák partjai három konak távolságra meglátszanak. Egészen a csúcsán négy darab kitűnő ágyú van, sőt azon felül e tornyon -van még Szulejmán khán dsámijának magas deszkamináretje is. E toronyban őrzik a parancsnoknak és a kétszáz várkatonának értékes tárgyait.
Külvárosa. Négyszögletű, csupán tömésfal kerítésű város, melynek kerülete húszezer lépés. Erős toronybástyákkal felszerelt s igen mély és meredek árokkal ellátott két deszkakapuja van, melyek mindegyike kettős szárnyú kapu. Mindegyik kapu fölött deszkabástyájú és készenlétben álló ágyúkkal ellátott tornyok vannak. Ezen kapuk egyikén bemenvén, a másikon kimennek ; középen főúttal bíró város és állomáshely ez. Van összesen kétszáz laposfedelü, alacsony háza, továbbá kertjei, egészséges vizű kútjai és egy dsámija, mely az előtt művészi templom volt. Egy mecsetje, egy fogadója, ötven boltja, a fogadó tövében pedig egy csorgókútja van. Ez imáretehen (középület) kívül e külvárosnak néhány üres telekféle helye van, sőt oly terjedelmű város ez, hogy az összes temetők a városkerítésen belül vannak. E várba évenkint egyszer öt-tízezer ember gyülekezik össze s akkor nagy vásár van, ilyenkor a várban is két háromszázig menő, nyomorúságos gunyhó formájú boltot készítenek. ". Az 1663-ban szintén erre utazó Ottendorf császári követ sematikusan lerajzolta Földvárt (galéria). Ő is megemlíti, hogy a palánk magas, dombos parton fekszik. Az egész település magas kerítéssel és mély szárazárokkal van körülvéve, mert sokat szenvedtek a kóborló hajdúk támadásaitól.
A torony a bejárattól nézve
A török őrség 1686-ban a keresztény seregek közeledtére elhagyta a palánkot, az Eszék felé visszavonuló nagyvezér egy 2000 főnyi tatár kontingenssel az összes kis palánkot felgyújtatta. A keresztény sereg szeptember közepén érkezett a lerombolt Földvárra. Egy 1689. december 20-án kelt német összeírásFöldvárleírásában a török erődítést emelte ki.
A kuruc korra a vár felépítése nem nagyon változott meg. A levelezésekben Földvár várát egyszerűen csak "sánc"-nak említik, ezzel mintegy jelezvén erődítmény jellegét. 1704. január 17-én a Dunántúlra betörő kurucok elfoglalták Földvár várát, de április 9-e után a császáriak kiszorították Károlyit és visszafoglalták Földvárt is.Simontornya viszont kuruc kézen maradt. Május elején Forgách és Károlyi csapatai ismét megpróbálták elfoglalni a Dunántúlt, és Földvár is a kurucoké lett egy rövid időre. Szeptember közepén Heister visszafoglalta a kurucoktól Földvárt és Simontornyát is. Földvárt megerősítették a császáriak, és a vár sikeresen állt ellen december 8-án a kurucok ostromának - a támadók csak az első sáncot (a település körülit) tudták elfoglalni egy rövid időre.
1705. június 5-9. között a kurucok ismét sikertelenül ostromolták Földvárt. Ekkor az "alsó két sáncot" vették be, a németek pedig a "felső sáncba" vonultak vissza. A császári felmentő sereg Glöckelsperg vezetésével elindult Földvár felé, erre Esterházy Dániel június 15-16-án visszavonta csapatait, és az imsósi hídon át Soltra vonult.
1705. november 4-én Kecskemétről indulva Bottyán serege egyetlen rohammal foglalta el Földvárt és kiadta az utasítást a megerősítésére annak ellenére, hogy Saint Just francia hadmérnök védelemre alkalmatlannak mondta Földvár várát, sőt lerombolását javasolta. 1706. február 14-e után a császáriak által ostromolt Bottyánvár védői kitörtek és Földvárra vonultak vissza. A kurucok augusztusig erősítik a várat, de végül Rákóczi elhatározza a feladását. A sáncokat ekkor részben elhányták és a Duna hídját is szétszedték.
1707. áprilisában még felmerült a vár ismételt megerősítése, de ez már elmaradt. 1708. nyarán a kurucok végleg feladták Földvárt és oda a császáriak 1709-ben bevonultak. 1710. február elején a végül a császáriak is kivonultak Földvárból, ezzel a vár hadi jelentősége megszűnt.
A békeévek beköszöntével az amúgy is elhanyagolt külső védőműveit lebontották, csak az öregtornyot tartották meg uradalmi börtönnek, majd később magtárként hasznosították.
1858-ban egy tűzvészben a város egy egy részével a torony is megsérült: a tűz tönkretette a torony fazsindelyét, és belső faemelvényei, falépcsői is mind leégtek, a belső tér üres lett. Ezután már csonkán építették újjá.
Gergő a várban
Régészeti kutatására az 1970-es években került sor. Erről itt olvashatbővebben. A tornyot 1974-ben és 2006-ban felújították. Jelenleg múzeumként működik.
A vár ugyan ingyenesen látogatható,azonban van nyitvatartási idő,erről idejében tájékozodjunk.A toronyba a belépés díjköteles!
A várban mi elég sokszor jártunk,kapásból hat alkalom jut eszembe,de lehet ez bőven több is.Jártam itt Gergővel,Mónival és Zolikával is.A vár egyes részeiről is a toronyból is pazar kilátásunk van a Duna illetve a város irányába is.
Európa legnagyobb édesvízi mocsara.Ide készültünk ezen a túrán újra a Kiskunság közepére.A Kiskunság amelyről már májusban megtapasztaltuk,hogy koránt sem az amit eddig gondoltunk róla.Valójában egy enyhén dimbes-dombos csodálatos mesevilág,amely telis tele van számtalan csodával és érdekeséggel!Na és persze jobbnál jobb túrázási lehetőségekkel.Ez a tájegység óriási potenciált jelent számunkra közelsége lévén,akár évekre ellátva minket túrákkal.Csak azt sajnálom,hogy ezt annak idején Gergővel még nem fedeztünk fel.Manó barátomnak köszönhető,hogy felfedeztem hazánk eme csodálatos helyét.Most is ő és Zoli barátom kísért el erre a túrára,amelyet a Bács-Kiskun megyei Akasztóról indítottunk.
Akasztó az első métereken
Akasztóra közvetlen buszjárattal letudtunk menni,így már reggel nyolc óra előtt ott voltunk.Mi hárman egy munkahelyen dolgozunk,de három külömböző műszakban.Én délelöttős voltam a héten,Manó délutános.Zolinak volt a legnehezebb dolga aki éjszakás műszakból érkezett.Kicsit aggódtunk is hogyan fogja bírni,de le a kalappal előtte,végig remekül bírta.Közben rossz hírrel érkezetek,odabent a munkahelyen óriási baleset volt,így egy picit keserű szájízzel keltünk útra.A tervünk az volt a túrára,hogy Akasztóról indulva,útba ejtjük a Stadler stadiont,majd észak-kelet felé megyünk ki a településről.Érintjük a Csonka tornyot amelyről még ezen a helyen írtam.A torony után átmegyünk Soltszentimrén,majd ezután érjük el a Kolon-tót.Itt megnézzük amit tudunk végül pedig bemegyünk Izsákra és ott fejezzük be a túrát.Az útvonalat kb.18km-nek becsültük,aztán ebben nem kicsit tévedtünk....de erről majd később.
A Stadler stadionhoz érve Akasztón
Leszállva a buszról úgy gondoltuk,hogy iszunk kezdésként egy fröccsöt és egy kávét.Neki veselkedtünk egy kocsmát keresni.Ostobaságunkban elkezdtünk a környéken körülnézni,míg le nem esett a tantusz,hogy a megállóval szemben az út túloldalán ott vigyorog ránk a kocsma.Betérve elfogyasztottuk így a reggeli doppingot és már indulhattunk is.Nem volt messze az egykor szebb napokat látott Stadler stadion.Odaérve láttuk,hogy az gondosan elvan kerítve,de mégis pusztulóban van.Nem volt ott senki,a főépület is teljesen kihalt volt és sajnálatra méltó volt a stadion lassú,de folyamatos állagromlása... Ugye még Stadler Józsi bácsi építette ide a puszta közepére és egy falu szélére a magyar viszonylatban óriási arénát és itt játszotta bajnoki mérközéseit az egykori Stadler FC (sőt egy rövid ideig míg a stadionját építették a Dunaújváros is) Ám mindez tiszavirág életű volt.Józsi bácsi állítólagos és valótlan adózási büncsekleményei miatt börtönbe kellett vonulnia,ez pedig csapata hattyúdalát jelentette.A stadiont innentől kezdve nem használták és az megindult a pusztulás felé.Józsi bácsi aztán szabadlábra került,de a csapat már nem volt sehol.Aztán rosszul lett egy napon és éppen Dunaújvárosban pár éve elhunyt.A stadion itt maradt és láthatóan a kutyát sem érdekli.Kár érte...
Végre eljutottam a Stadler stadionhoz is,Igaz késtem vele húsz évet....
Az ereményjelző amely soha nem készült el
Akasztó nem is olyan kicsi település,így mennünk kellett aztán kicsit,míg ráleltünk a településről kivezető útra.Ez egy kiváló minőségú földút volt,de jelzetlen.Ez fut majd bele pár kilométer múlva a sárga jelzésbe amely majd elvezet egész Kolon-tóig.Sok látni való nem nagyon akadt egy átlagember számára,de aki nyitott szemmel jár annak ez az Alföldi táj is csodaszép volt.Őzek futkoráztak a mezőkön egy pedig tőlünk tíz méterre ugrott ki a magas fűből.Kiváló túraidő volt,nem hiába - október- ugye ilyenkor a legjobb a túrázás.Egy ponton aztán az utunk belefutott egy lezárt kerítés kapuba.Azon túl ment tovább.Hát ez meg mi?Ki sajátitotta itt ki magának az utat?Egyáltalán az ilyesmi engedélyezett-e?Gondoltuk megint valami faszkalap vállalkozó lehet a háttérben...na de átmászni nem tudtunk,így az út melletti kerités mellett mentünk tovább az uttal párhuzamosan.Szerencsére a mező néhány lócitromtól kivéve jól járható volt.
Útközben,Manó és Zoli
Az út aztán valóban belefutott a sárga jelzésbe,Akasztó után kb.4-5km-re.Ám a sárga jelzés is a kerítés túloldalán volt...Ekkor döbbentünk rá,hogy mi vagyunk a rossz oldalon azaz magánterületen...dehát ez meg,hogy lehet?Hiszen egy kapu az utunkat állta,azon átmászni nem lehetett,eljöttünk a kerítés mellett még vagy egy kilométeren át,átkelő sehol nem volt.Mégis ott benn megy az út,ott fut bele a Csengőd felöl jövő sárga jelzésbe,de mégis mi vagyunk rossz helyen...na olyan sokat nem agyaltunk azért ezen,egy ponton fogtuk magnkat és átkelltünk a dróthúzalos kerítésen.Így jutottunk rá végül is a sárga jelzésre amely innentől kezdve végig vezet a túránkon.
Átkelés...
Mindig a sárga úton
A sárga út ezen a szakaszon gyönyörű volt és kiváló mínőségű.A jelzések felfestésére sem lehetett különösebb panaszunk,noha elmaradt egy hegységi turistaúttól,de megütötte az elégséges szintet.Kezdett meleg is lenni,ezen a szakaszon pedig némileg árnyékban voltunk.Északi irányba mentünk.Hamarosan eltűntek az árnyékos részek,a távolban pedig feltűnt a Csonka torony,amelybe még májusba szerettem bele.Akkor megfogadtam,hogy majd egyszer eljövök,ezt sikerült most megvalósítani.Persze magamban megint csak azt sajnáltam,hogy Gergő nem lehet itt velem...ráadásul a lelke simogatását ezen a túrán nem is éreztem,de azért bíztam benne,hogy a lelke most velem van...hiszen megígérte ezt.Odaérve a toronyhoz,csodás látvány volt.Nagyjából száz madár fészkelt a tetején,akik jöttünkre tovaszálltak.
A Csonka torony
A Csonka torony valójában egy Árpádkori templom maradványa volt.Mindig is imádtam az ilyen romos várakat,templomokat.Különös varázslatos hangulatuk van.Vajon kinek jutott eszébe ide a puszta közepébe felépiteni ezt?Messze a lakott településektől.Persze lehet akkoriban volt itt valami falu.Teljesen odaérve a romhoz,lenyügözött minket.Minden oldalról ment persze a fotózás,megnéztünk mindent majd úgy döntöttünk itt megreggelizünk.Az egész rom nem volt nagy,a torony tetején egykor volt egy tetőszerkezet,de elnyelte a föld...vagyis nem tudják,vihar tépte-e le,vagy a tezsvírek láttak a vasszerkezetben némi fantáziát..
Közelebbről a rom
A toronyba sajnos nem lehetett felmenni,mert az üreges volt,lépcső nem vezetett fel.Rengeteg madár ürülék volt az aljában és hát ennek is volt nem éppen kellemes szaga...Ha a toronyba nem is lehetett felmenni én azért a falra felmásztam.Persze félő volt,hogy leesek,de korábbi hasonló eseteknél soha nem ért semmi baj.Bíztam benne most sem és talán Gergő fogta is a kezem...fentről a falról volt némi kilátásom,csak a körülölelő síkságot lehetett látni.Többiek nem mertek amúgy feljönni.Manó elment megnézni egy tájékoztató táblát a közelben,Zoli meg falatozott még.Én csináltam pár képet fentről is.
A falon
Túl a falon...
Elidőztünk itt legalább félórát,aztán indultunk tovább a sárgán.Egy tábla kijózanitónak hatott: az volt rajta Soltszentimre 6,5km, Kolon-tó 11,6km...áúúú,ez fájt.Úgy emlékesztem a térképet böngészve ,hogy itt van a torony után pár száz méterre...alaposan benéztem tehát.Térkép amúgy nem volt nálunk,hogyan is lehetett volna ha a területről nem jelent meg turistatérkép.Mondhatni vakon mentünk,persze nem volt nehéz,de mindig akadhat egy-egy váratlan dolog is.Szőlők között kanyarogva ment a sárga,a másik oldalon meg rancsok voltak ha jól írom,vagy ranch...mindegy.Messze volt Soltszentimre!Hosszú ingerszegény út volt,itt-ott alföldi tanyákkal fűszerezve.Kereszteztük a Budapest-Kelebia vasútvonalat,aztán értünk be végre a faluba.
Búcsú a toronytól
Szőlők között vezet a sárga
Gondoltuk Soltszentimrén is keresünk egy kocsmát,bevesszük a déli doppingszert is.Ám sehogy sem sikerült ráakadni.Ugye túrázásaim történetében voltak olyan települések ahol nem találtunk kocsmát,úgy tűnt ez is egy ilyen hely.A turistaút a torony után keleti irányt vett,itt a falu közepén meg visszafordult dél felé.Egy ponton már nem bírtam tovább,megkérdeztem egy helybélit merre van kocsma,az útbaigazitott és így aztán ráleltünk a vályúra.Kicsit ott kellett hagynunk a jelzést,de fene bánta.Aztán mégis,mert ebben a kocsmában elképesztően szar volt a bor.Ittunk is mellé egy üditőt.Visszamentünk a falu központjába itt is csináltunk pár képet,aztán folytattuk az utat amely ismét kelet felé fordult.
Soltszentimre kisebbik temploma
Soltszentimrét elhagyva mutatta meg szebbik arcát a Kiskunság.A teljesen sikság eltünt,helyét felváltották a buckák,a dimbes-dombos részek.Gondoltuk is biztos itt forgatták a Star Wars azon részét amelyben a buckalakók voltak...Na persze nem kell itt égetően nagy dombokra gondolni,a legmagasabb ha jól tudom 117 méter magas volt (ez egy méterrel magasabb mint Dunaújváros legmagasabb pontja),a kezdeti kopár részt meg felváltották a fenyveserdők.Nagyon szép részeken haladt át az út ahol kellemes volt a klima és jó a levegő.Nyugatot kivéve minden égtáj felé mentünk.Keletnek,délnek,majd északnak.
Csodás utakon...
Itt is voltak az út mellett tanyák,kulcsosházak sőt valami gyerektábor is.Amikor észak felé fordult az út akkor kezdödött valahol Kolon-tó,Európa legnagyobb édesvízi mocsra.Közben valami lovarda mellett is elhaladtunk,ahonnan aztán két gyönyörü angyalka jött nyomunkba és vagy három kilométeren keresztül követtek minket.Odaérve a kolon-tói tanösvény legdélibb részéhez egy asztalka fogadott padocskával,így tartottunk itt egy pihenőt,megkajáltunk még aztán belevetettük magunkat a mocsárba.Hát csodaszép volt...
A kezdödő mocsár
Keletnek vezetett be az út a mocsárba.Mindenfelé nádasok és víz.Leyügözöen szép volt.Egy csónak parkolt a part mentén,de kivolt kötve lánccal.Pedig gondoltuk megyünk egy kört vele a mocsárban.Az út közben felvezetett egy kisebb dombra ahonnan aztán egészen pazar kilátás tárult szemünk elé.Lényegében körpanorámánk volt.Délre a mocsár nádasabb része volt,nyugatra az út ahonnan jöttünk.Keletre volt a legszebb a Kolon-tónak maga a tó része tárult szemünk elé,közepén egy kis szgettel.Északkeletnek látni lehetett a messzeségben Izsákot.Északra meg nádasok végtelen sora....víz erre már nem látszódott.Csodálatosan szép hely volt!
Csodák a Kiskunságon
Vendégmarasztaló hely
Maga Kolon-tó,bár az egész területnek ez a neve
Persze itt is csattogtak a fényképezők,de aztán tovább kellett indulni,annál is inkább mert kezdtünk rádöbbenni,hogy rosszul mértük fel a távolságot.Három óra volt délután,úgy számoltuk eddigra már Izsákon leszünk,hát nem...az még olyan 6km-re volt!Hiába számoltunk összesen 18km-et,már most kb.annyinál jártunk...plussz hat még,az már 24km!Na nem baj mentünk tovább.Közben beértek az angyalok,jöttek szembe velünk ahogy mentünk ki a mocsárból.Valóban szépek voltak és még köszöntek is!Mi pedig újra észak felé fordultunk,de be-be köszönt a tanösvénynek az útvonalai.Egyiken még bementünk,egy cölöphíd szerüség vitt be a nádasba majd egy erdőbe,ahol aztán az út visszajött a sárga jelzésbe.
Fahídacska a tanösvényen
Nem sokáig kellett menni a sárgán újabb érdekességért.Egy tábla jelezte kilátó a közelben.Kilátó!A Kiskunség közepén.Na ezt nem hagyhattuk ki.Óriási meglepetésre egy hegyre vezetett az ösvény!Na persze nem kell itt Késketető féle hegyre gondolni,de az aprócska hegy itt különlegesnek tűnt.Erdőben valóságos erdei ösvényen hegyet kellett mászni a Kiskunságon!Mosolyogtam a helyzet abszurdságán,de így volt!Felérve valóban ott volt a kilátó!Talán ez lehetett az a legmagasabb 117 méternyi magas pont?
Kilátó az Alföld csúcsán!
A kilátó feljárójánál szalag volt kifeszitve és egy figyelmeztető felírat,hogy a kilátó felújítás alatt.Valóban úgy tűnt mintha a kilátó egyik része kicsit megsüllyedt volna...de nem azért jöttünk fel,hogy ezt most kihagyjuk.Nem törödve a felírattal és a szalaggal felmentünk a kilátóba,ahonnan 100%-os csodálatos körpanoráma fogadott.Belehetett látni a Kiskunság nagy részét nyugatra délre és északra,Keletre pedig a Kolon-tó és Izsák látszódott.Fenomenális élmény volt ez itt az Alföldön!
Az Alföld is csodálatos!
Izsák azonban még mindig messze volt és hát eleinte úgy terveztük,hogy a három órási busszal jövünk el onnan (ehhez képest fél négy volt már a kilátónál) aztán agyaltunk a négyórási buszon,de már az is reménytelennek tűnt,maradt az utolsó hat óra előtt induló busz.Így a kilátóból lejövet megszaporáztuk lépteinket.Úgy éreztem magam mint anno a Sió partján egy csodás 2017-es tavasz elejei napon...amikor már láttuk Simontornyát Gergővel,megszaporáztuk lépteinket,hogy elérjük a vonatot,mentünk és mentünk,de Simontornya csak nem akart közelebb kerülni....Most szinte ugyanez volt,mentünk csak mentünk,de Izsák nem volt sehol...
Lovas angyalok
Újabb fenyveserdős rész jött,de ez egy hosszú kilométereken át tartó egyenes útszakaszt jelentett,ahol a legnagyobb látványosság három szembe jövő lovas volt.Három angyalka lovagolt erre,köszöntek ők is,ennek a három mókamikinek akik Akasztóról tartottak Izsákra.A jelzés közben eltünk,de nem volt másik út,nem térhettünk e róla,mentünk hát tovább.Végre elfordult az út észak-kelet felé a fenyvesek is eltüntek,egy arra kerékpározó öreg fószertől kérdeztem jó felé megyünk e Izsákra és,hogy az milyen messze van még.Mondta jó az irány,de még 2,5km az út odáig kb.Zoli már irtózatosan fáradt volt,érthető éjszakai műszak után,de Manó is kezdett kidölni.Én még bírtam,de a vízkészletünk kifogyott.Hasonlóan mint egy évvel ezelőtt Gergővel a Bakonyban...sok választásunk nem volt,mentünk előre.Lassan közeledett a mutató az öt óra felé.Ha nem érjük el az utolsó buszt nem tudni hogyan jutunk majd haza...
Kolon-tó északi határa
Láttuk még a nádasokat Kolon-tó északi határán.Kezdtük azthinni mégis rossz úton jövünk,de aztán feltünt a sárga jelzés.Jó helyen voltunk tehát.Aztán hangokat hallottunk mintha egy focimeccsről szürödtek volna ki a hangok.Aztán nagy nehezen és szomjasan elértük Izsákot...Valóban egy focimeccs zajlott a falu pontosabban város széli pályán.Mentünk tovább a központ még egy jó kilométerre volt.A helyi már használaton kivüli vasútállomás mellett elhaladva megláttunk valamit ami megmentette az életünket:
A világ egyik legnagyobb találmánya...
Áldottuk annak a nevét aki feltalálta ezeket a kék csapokat.Oltottuk szomjunkat és behatoltunk végre Izsák városába.Ez volt mindhármunk számára az első alkalom,hogy itt jártunk.Izsák ami az 52-es úttól délre van Solt és Kecskemét között nagyjából félúton.A srácok már rendkivül fáradtak voltak és már az én lábam is érezte a túra fáradalmait.Öt óra elmúlt,reggel nyolc után indultunk,jó itt-ott megálltunk,de ez testvérek között is kb.25km-es túrát jelentett.Kisértetiesen emlékeztetett a dolog a már emlitett egy évvel ezelőtti bakonyi túránkra,ahol szintén rosszul mértük fel a távolságot Gergővel és a vízünk is elfogyott.Most ugyanez játszodott le,szerencsére happy endel.Aztán egy kocsma is feltünt,ide is betértünk a nap utolsó doppingszerét bevenni.Itt jó volt a bor,de részeg alakok járták a táncot hangos zenére így sokat nem maradtunk.
Ő fogadott Izsákon
Izsáki városháza
Elértük azt a buszmegállót ahonnan haza vezetett az út.Itt volt vége a túrának ami akkor tehát 25km-es volt.A srácok aztán borzalmasan elfáradtak és ideérve már talán én is.Jött a busz időben amivel lekellett mennünk Kiskörösre ahol áttudtunk szállni egy Dunaújváros felé menő járatra.Negyven percünk volt átszállni,így kicsit körül néztünk Kiskörös belvárosában is.Itt csak átutazóban voltunk eddig mindhárman,így senkinek sem volt ellenére a körülnézés,annak ellenére,hogy fáradtak voltunk és már besötétedett.Ám akadt látnivaló.Szép főtér,szép templomok,de itt volt Petőfi szülőháza is.Odamentünk megnézni.Ha bemenni nem is lehetett a ház mögött volt egy kis park ahol neves költők és műforditok mellszobrai,pontosabban fejszobrai voltak.Ezt megnéztük és sétáltunk még kicsit a belvárosban.
Petőfi szülőháza
Ezekután mentünk vissza a busz pályaudvarra ahol aztán befutott a mi buszunk.Kényelmesen utazva értünk haza,Zoli persze elaludt a buszon,érthető volt.Hát összeségében ha rosszul és mértük fel a távolságot ha el is fáradtunk mégis egy oltári jó buli volt ez is.Nagyszerűen éreztük magunkat,sok csodát láttunk és az Alföld továbbra is a meglepetés erejével hat ránk.Valószinű fogunk még erre túrázni!
Legutóbbi túránkon Szabadszálláson lettünk figyelmesek egy táblára amely a Csonka-toronyhoz vezető utat mutatta.Azt nem tudom,hogy pont ehhez-e,amelyről most írok,hiszen számtalan Csonka-torony van az országban.A tábla mintha kelet felé mutatott volna,mostani "főhösünk"azonban Szabadszállástól délre van.Szóval elkezdtem kutakodni a Szabadszálláshoz közeli esetleges Csonka-tornyok iránt és ezt találtam.A képeket és infókat böngészve rájöttem újra arra amit pár hellyel kapcsolatban már korábban is éreztem: azt,hogy ez a hely hív magához.Ezt látnom kell.Nem egy nagy valami,nem egy kiemelkedő látnivaló,de mégis úgy érzem látnom kell.Így tehát egy jövendőbeli túra egész biztosan ide fog majd vezetni.Mielőtt megvizsgálnám hogyan juthatok el ide,nézzük meg azt amit a toronyról találtam:
A torony napjainkban
A Soltszentimre határában található templomrom Árpád-kori műemlék, bár pontos építési ideje nem ismert. A területen már a honfoglalás idején is laktak. A Duna-Tisza középső része fejedelmi, majd királyi birtok volt, ez fellelhető a környező települések nevében is (Solt, Soltvadkert - királyi vadászterület). A templom alapja XI.-XIII. században készülhetett (bár az 1961-es ásatások során az építési időt a XIV. századra tették, a szentély 3 oldalon záródó nyolcszög kiképzése miatt - gótikus jelleg), amihez egy hajdani római castrumot is felhasználhattak - István király rendeletének megfelelően, miszerint a helyben lévő rommaradványokat is fel kell az építéshez használni -, ugyanis a falában ma is több római tégla található (a környéken római kori cserépmaradványok is előkerültek). A templom román stílusban épült, vastag lőrésszerű ablakokkal, így valószínű, őrtoronynak is használták. Sem támpillérre, sem faltagozódásra utaló nyomok nem lelhetők fel.
A templom K-Ny irányban helyezkedik el, egyhajós, a kapu dél felé nézett. Faragott, vagy díszített köveket nem találtak (egyetlen faragott kő van csupán a templom szentélyének külső felén, de ezt utólag építhették be). A helyi monda szerint, addig áll a templom, míg e faragott kő a helyén van. A hajó hossza 12,80 m, szélessége 6,30 m. A szentély 4,8 m szélességű. A torony 2,60*2,80 m, magassága 10,6 m, hajdanán 4 emeletes volt. Építőanyaga túlnyomórészt réti mészkő (darázskő), a már említett római téglák, de tartalmaz vulkáni eredetű kőzetet (andezit, andezittufa) is, amit távolabbról szállítottak ide. Kötőanyagként habarcsot használtak, melybe apróra zúzott égetett meszet oltottak. A külső falat is vakolattal látták el, ennek egy része még ma is látható (1930-ban még találtak a vakolatban 1522-ben keltezett bevésést). A mohácsi vész után a török a Duna-Tisza közét uralma alá vonta, a település - a többi 900 alföldi faluval együtt - elpusztult. Így maradt magára a templom a pusztában.
A templomrom a süveggel
Már az 1860-as években történtek ásatások a rom körül a terület akkori gazdájának, Blaskovits Sándornak és családjának közbenjárására. Találtak rézkarikákat, római kori pénzeket, urnákat, dísztárgyakat, Anjou korabeli kardokat, dísztárgyakat. A leletek a kiskunhalasi gimnázium régiségtárába és a Nemzeti Múzeumba kerültek. Sajnos a régiségtár a II. világháborúban megsemmisült. 1920. és 1931. között négy ízben végeztek még ásatásokat. Dokumentáció ezekről nem maradt fenn, csak néhány fénykép. A korabeli újságok is beszámoltak az ásatásokról, a Magyarság (1930. aug. 5.), az Új Barázda (1930. aug. 6.), a Nemzeti Újság - Katolikus melléklete (1930. ápr. 20.). A Csonka-torony környéki szőlőtelepítésekkor csontmaradványok és cseréptöredékek kerültek elő, de senki sem tulajdonított jelentőséget neki, így ezek a leletek sajnos elkallódtak.
A rom az 1920-as évekre rossz állapotba került, az északi oldalon lyuk tátongott, szükségszerűvé vált a felújítása. Az állagmegóvás legfőbb sürgetője az akkori plébános, Vorák Lajos volt. Az 1930-as Szent Imre évre sem sikerült elegendő pénzt összegyűjteni a munkálatokhoz. Ez idő tájt felmerült az az ötlet, hogy a templomot lebontanák, és a faluban eredeti állapotában újra felépítenék - mivel ekkor még nem volt temploma a községnek -, de ezt sem a műemlékvédelem nem engedélyezte, sem elegendő pénz nem volt rá, így a templomrom a helyén maradt. 30 évi levelezés és gyűjtés után a munka végül csak 1961-re készült el, Erdei Ferenc tervei alapján. Az ezredforduló tájára újra felújításra szorult az épület. Már nem csak az idő, hanem a felelőtlen emberek is nyomot hagytak a sokat látott falakon. 2000-ben, a Millennium évében újra felfrissítésre került a templomrom. A torony egy fém süveget kapott, ami lehet, hogy nem a legesztétikusabb, de védi az évszázados falakat az egyre agresszívebb esőktől. Ez a Kiskunságban egyedülálló kincs méltán lehetett színhelye és szemtanúja a Millenniumi zászló átadásának 2000. aug. 19-én.
Gyönyörű...imádom az ilyen romokat!
Úgy tudom azonban,hogy a torony tetején lévő fém süveg időközben eltűnt!Egyes feltételezések szerint vihar tépte le,más mendemondák arról szólnak,hogy a tezsvírek tették magukévá...Ki tudja...Megfogom nézni rövidesen mindenesetre.
Ennyi tehát az infó amennyit összetudtam most szedni róla,ebben nagy segítségemre volt a környék jól ismerőjének Kéri Ferencnek a honlapja (http://www.keriferenc.hu/?Kéri_Ferenc...).
Most pedig lássuk,hogyan tudnék ide eljutni.A torony három település közelében fekszik,nagyjából mindháromtól egyenlő távolságban.Soltszentimrétől dél-nyugatra,Csengődtől északra,Akasztótól pedig észak-keletre.Hozzávetőlegesen mindhárom településtől 5km-re.Soltszentimréről és Csengődről jelzett turistaút vezet ide!Nekem viszont a tömegközlekedés szempontjából mindenképp Akasztó lenne a legmegfelelőbb.Akasztóról részben jelzetlen út vezet ki,amely beletorkollik az előbb emlitett jelzettbe,tehát nem egy nagy vasziszdasz ide kitalálni.A túrára viszont jó lenne még egyéb látnivaló is.Ez kicsit kevésnek tűnik...Sem Soltszentimrén,sem Csengődőn nem találtam érdemleges látnivalókat.Akasztón tán ott van a Stadler stadion,valamint a közelben folyó Duna-völgyi főcsatorna és kicsit távolabb Kiskunsági főcsatorna és az akasztói horgászpark.
Nagy valószinűséggel tehát egy a toronyhoz induló túrát Akasztóról fogom inditani és oda is fogok visszaérkezni.
.jpg)
