Ezt szeretnénk a nyáron

 Botorság lenne nyári tervekről beszélni,hiszen ember tervez,isten végez.Az utóbbi időkben nem nagyon jöttek össze a tervek,pedig most még anyagi problémák sem hátráltattak,de mindig volt valami ami miatt nem úgy sikerült,ahogy elterveztük.Így hát a tervek helyett életbe lépett inkább az ezt szeretnénk a nyáron akció.Az elképzeléseink megvannak,de a forróság a legfőbb ellenségünk.Ilyenkor ne esik jól túrázni sem.Meglátjuk mi jön össze és mi nem.

Markazi várból a Mátra

Az időpontok csak támpontok,nagyon benne van a pakliban,hogy nem így lesz.Azért írom le hónapokra bontva,mert mégiscsak ez az elképzelés.Júniusban végre összehoznánk a Markazi várromhoz vezető túrát a Mátrában.Ez amolyan teszt is lehet ha nagyon meleg lesz.Méghozzá annak a tesztje,hogy bírjuk forróságban a túrázást.Mátrafüredről indulna a túra Markazra a markazi várrom érintésével.

Ideje volna a balatoni kéket is befejezni az idén.Több mint két éve "szenvedünk" vele.Valószínűleg azért nem haladunk vele,mert engem ki tudja miért,de totál nem érdekel...csak Zolika kedvéért csinálom végig,de valahol hibádzik nálam valami,mert bár imádok túrázni,de a kéktúrázás valahogy egyáltalán nem érdekel.Mindegy bekéne fejezni.Két szakasz van még,amit Zolika háromra szeretne bontani,mert Salföldön sok lehet a látnivaló...de én meg úgy gondolom,oda eljövünk egy másik alkalommal is,hiszen a régóta tervezett Ábrahámhegy túra is érintené.Júniusban lenne az egyik szakasz,augusztusban a másik.

A Balatoni kék következő szakasza érinti majd a Hegyestűt is

Salföld

Vártúrázni is szeretnénk a nyáron.Tavaly Szigetvár elmaradt,idén már nem szeretnénk ha elmaradna.Újítják az idevezető vasútvonalat,így ha az kész akkor tudunk csak menni.Valószinűleg június végétől ez már lehetséges lesz.

A másik vártúra a Hollókői várhoz vezetne,de a híres Isten tenyere kilátó érintésével jönnénk ide.Legjobban erre a július az esélyes.Meglátjuk.Ez így persze nem csak vártúra lenne,hanem a várhoz vezető 10-12 km-es túra is.

Szigetvár

Isten tenyere

Júliusban még esélyes lehet az egyik magyar kapadókia (mert van egy másik is)Szomolyánál a Bükkben.Erre úgy sem nagyon járunk,ezt mindenképp megakarjuk csinálni így a nyáron!Egy kis túra is lenne itt,de 5-7km-nél nem több.

Nagyon nagy hőségnél vennénk elő a tartaléknak és ilyen időjárásnak szánt Balatoni körtúránkat,amelyet Zamárdinál hagytunk abba tavaly.Most onnan mennénk Balatonföldvárig.Legalább egy ilyen túra esélyes a nyáron.

Szomolya

Augusztusban akkor jöhetne ugye a balatoni kék befejező szakasza és az előző két hónapról lemaradó túrák valamelyike.Ezek a fő tervek,vagyis ezeket szeretnénk legjobban.

Ezeken kivül persze bármi,bármikor összejöhet.Meccstúrák is benne vannak a pakliban.Kedvenc játékosunk Janiék osztályozót játszanak majd az NB III.-ba jutásért,e sorok írásakor még nem tudjuk melyik csapattal.Ha olyannal aminek otthona nem nehezen érhető el,akkor benne van a pakliban,hogy elmegyünk vagy az oda vagy a visszavágóra.Ezenkivül meglátjuk,hogy alakul a mi csapatunk sorsa.Július végén indul az új szezon és ha érdemes lesz akkor elmegyünk most is ide-oda idegenbeli meccsekre is.

Mecsstúra

Nem egetverően nagy tervek,nem is sok,így hát jó lenne ha legalább ezek összejönnének.Még Mónit viszem majd el a Shíva menedékébe újra,bár ez engem már olyan nagyon nem érdekel,ez kizárólag az ő kedvéért.Zolikával nyomjuk majd most is végig a nyarat,nem valószínű most,hogy bárki is eljön velünk,de nincs kizárva.Főleg Szigetvárra ígérték Timiék,hogy esélyes,hogy eljönnének velünk.Meglátjuk.

Akkor induljon a nyár.Mindenkinek,de főleg nekünk nyugis és jó nyarat!

Könnyű terep a balatoni kék hatodik szakaszán

 Tovább dübörög a balatoni kék.Április elején fejeztük be az ötödik szakaszt a Zádorvárnál.Most a nyár pedig a hatodik szakasszal indult.Mivel a balatoni kék itt nem érint településeket,választanunk kellett hol szállunk be.Ugye a kiszállás a Zádorvárnál volt,de ott is lekellett menni a közeli faluba Pécselyre.Most vagy innen indulhattunk volna,ha a másik közeli településről Barnagról.Mi ez utóbbit választottuk.Így még  felfelé menet sem volt.Na,de sorjában.Zolikával vágtunk neki a sok meccstúrát hozott tavaszt követően a nyár első bakancslistás túrájába is.Barnagot választottuk kiindulási pontnak.Ide meglehetősen későn értünk.Hiába indultunk otthonról fél hatkor,csak háromnegyed hatkor értünk a parányi településre amely a Veszprémi fensík és a Balaton-felvidék határán található.

Barnag az apró kis gyöngyszem

A balatoni kék innen 2,4 km-re volt.Tehát oda kimenni is egy kisebb fajta túra volt.A falura nem sok időt szenteltünk,indultunk is.Szerencsére egy jól járható,könnyű terepű út vitt el a balatoni kékig.Simán kiértünk.Útközben kellemes fenyves adott hűs árnyékot.Ezen a napon még nem volt kánikula,de közel álltunk hozzá.Elérve a kéket a terep továbbra sem volt nehéz.Időnként kifejezetten hűs erdőkön át haladtunk,máskor meg meleg rétek mentén.Gyakorlatilag ez aztán állandosult az egész túra folyamán.

Elérjük a kéket

Kertek alá,pontosabban fölé értünk közben.Tábla hírdetett egy menedékhelyet ahol lehet enni és inni.Ezt meg is találtuk,de nem volt nyitva.Szerencsékre a tulaj éppen ott volt és mondta ha iszunk egy fröccsöt akkor beülhetünk.Naná,hogy elfogadtuk az ajánálatot.Egy hűs teraszon volt a vendéglő ahonnan alighanem minden idők legszebb balatoni kilátása tárult a szemünk elé.Főleg a Tihanyi-félszigetre láttunk ki,de sokminden más is látszodott!Szavakkal el nem mondható milyen kiváló bort kaptunk...és a kedves házigazda még meginvitált minket egy helyben sütött kenyérre (ingyen).Fenséges volt a kenyér is.A gazda meg nagyon kedves.Egy ötven körüli fószer akivel nagyon kellemesen el is beszélgettünk.Isteni hely volt!Legszívesebben maradtunk volna még borozgatni,de menni kellett tovább.Mindenesetre elmondható,hogy jól indult a balatoni kék hatodik szakasza.

Isteni hely!

Továbbra is hűs erdők és meleg rétek váltogatták egymást,mígnem elértük a Halom-hegyet,amelyet már a távolból is láttunk.Itt meggyűlt a bajunk a jelzésekel és az út nyomvonalával mert nem volt egészen egyértelmű.Végül üggyel-bajjal ráleltünk a Halom-hegyre felvivő tanösvényre a kék T jelzésre.Ezen nem jelentett különösebb problémát megmászni a 399 méter magas hegyet.Szerencsére felfelé az út is hűvösben haladt.Felérve egy réten találtuk magunkat központban a Kossuth kilátóval.Ami elsőre feltűnt az a hely elhanyagoltsága volt...Térdig ért már a fű a tájékoztató táblákat benőtte a növényzet,ahol meg nem ott lekoptak.Szabadtéri színpad is volt itt!De ez is az elhanyagoltság állapotát mutatta.Pedig amúgy szép hely volt.Közben szállingóztak fel a túrázók.Úgy döntöttünk megkajálunk,hátha addigra kiritkulnak és majd úgy megyünk fel a kilátóba.

Elérve a tanösvényhez

A Halom-hegyen a kilátóval

Így is lett.Mire végeztünk a kajával a terep is megtisztult.Szabadon mehettünk fel a kilátóba!A teljes egészében fából készült kilátó - amelyre majd kitérünk részletesen is a kedvenc kilátóink sorozatomban -elsőre jónak tűnt.Hajazott némileg a Balaton legjobb kilátójára a tihanyi Őrtoronyra.Ám felérve kellemetlen meglepetés fogadott.Hiába voltak tágasak a kilátószintek és volt teljes körpanorámánk.A kilátó olyan fokon imbolygott és hintázott/kilengett,hogy komolyan beszarás körüli állapotba kerültünk.Attól féltünk ledőlünk kilátóstul együtt.Én nem szoktam félni kilátókban,hiszen eleve kilátó fan vagyok,de itt féltem,megmondom őszintén.Próbáltuk azért élvezni a kilátást mert azért az ott volt a szeren!

Kicsit fosva a kilátóban

Kilátás a Kab-hegyre

Kilátás a Hegyestűre és a Badacsonyra

Próbáltuk élvezni a kilátást megfeledkezve a kilátó mozgásáról.Érdekes mert hazatérve Manó barátomnak elmeséltem ezt,ő azt mondta amikor itt járt jó másfél éve akkor semmiféle imbolygást nem tapasztalt... Szóval láttunk mindent,a Hegyestűt,a Szent György-hegyet,a Gulácsot a Badacsonyt,a Kab-hegyet,a Balaton északi öblét és egy csomó olyan hegyet amelyiket még nem ismertem.Kilátásilag az egyik legjobb kilátó volt amelyben valaha is jártam,de szerkezetileg meg ezekszerint a legrosszabb.Jó félórát így is fent időztünk,aztán mentünk tovább.A tanösvény másik részén ereszkedtünk vissza a kék jelzésre.Jó volt a Halom-hegy,de ott volt bennem némi tüske is.Egy részt az ibolygó kilátó végett,másrészt azért,hogy ez a szép hely miért ennyire elhanyagolt?

Zolika ereszkedik a tanösvényen

Lentről a Halom.hegy

Mentünk a kéken tovább.Lentről is megcsodáltuk a közeli Halom-hegyet,majd az út beért a telkek és a pincék közé.Egy országutat keresztezve értünk be újra egy hűvösebb erdőbe,majd újra telkek,újra rétek...így váltogatták egymást az út szakaszai.Kezdett erősen meleg lenni,de még mindig azon határvonal innenső oldalán voltunk amely még a hőség elviselhető szintjét jelentette.Szép rálátásaink voltak a következő szakaszra ahol hegyek köszöntek szembe...Nem sok jót ígért a hetedik szakasz első része az biztos...Egy farmot került meg közben a kék szintén egy erdőben.Ez az erdő már nem volt olyan hűs mint az előzőek.Majd betonra váltott az út és kezdte meg jó másfélkilométeres ereszkedését a völgyben található Szentantalfáig.Ennek a szakasznak a végállomásáig.

Ennek a szakasznak a végállomása

Voltak szép részei a falunak

Szentantalfa csalódást okozott.Bár szépnek szép volt és a pecsételő helyet is könnyen megtaláltuk.Az egyetlen vendéglátóhely amire ráleltünk esküvő miatt zárva volt és semmi mást nem találtunk nyitva.Így az áhított hideg ital elmaradt..Szerencsére egy csapot találtunk azért,de igazán hideg vízet nem adott.Úgy láttuk a térképen van még egy kocsmaszerűség a faluban,de odáig már nem volt idő elmenni,de ez majd a következő szakaszon kiderül,hiszen az innen fog indulni.Még egy kicsit járkáltunk a környező utcákon,de aztán jött a busz.Háromszori átszállással jutottunk haza több mint öt órás utazás után!

A Balatoni kék hatodik szakasza volt eddig a legkönnyebb szakasz.Alig-alig kellett felfelé menni,a Halom.hegy megmászása pedig semmiféle nehézséget nem jelentett.A táj sok helyen látványosan szép volt bár a végállomás kicsit csalódást okozott.Az a hely ahol boroztunk az mindent vitt,nálam eddig az az év helye!

Ez volt az év tizenegyedik túrája amelyen 15 kilométert mentünk.Ez összesítve idén már 152 kilométert jelent.Így az átlagunk túránként 13,81 kilométer.Ez ebben a korban már bőven az ideális!A Balatoni kékből még két szakasz van hátra.A következőt őszre tervezzük,az utolsót viszont csak jövő tavasz felé amikor már újra éled az élet a Balaton körül!

Eltévedések a balatoni kék ötödik szakaszán

 Tavaly februrárban kezdtük menetelésünket a balatoni kék túrán,amelynek teljes távja több mint 100 kilométer.Tetszés szerint lehet választani,hogy az ember hány szakaszból kívánja teljesíteni a teljes távot.Ez lehet akár egyszeri alkalom,de lehet akár húsz is.Mi úgy számoljuk,hogy nyolc szakaszra bontjuk a balatoni kéktúrát.Tavaly négy szakaszt sikerült teljesíteni,így mondhatni,hogy a felénél jártunk éppen.Viszont augusztus óta nem fogtunk bele újabb szakaszba,így éppen ideje volt már!Ugyan március végére terveztük az ötödik szakaszt,de az időjárás megtréfált bennünket.Így aztán eltoltuk hat nappal a túrát,ez pedig péntek volt.Egyrészt azért mert szombatra már ismét bellengették az újabb rosszidőt,másrészt a csapatunk szombaton fontos rangadót játszott hazai pályán,erről meg nem akartunk hiányozni.Így aztán Zolikával karöltve április negyedikén,péntek hajnalban útra keltünk Balatonfüredre,oda ahol a negyedik szakaszt befejeztük.

Innen folytattuk!

Nem volt egyszerű az utazás,mégpedig azért mert a Székesfehérváron megálló és tovább Balatonfüredre induló vonat egyszerűen dugig volt!Erre nem számítottunk,hiszen hétvégente sem szoktak ennyien lenni,nem egy kora tavaszi péntek reggelen...Így aztán szinte végig álltuk ezt az utat Füredig.Ott leszállva azonnal célba vettük Árpi bácsi rétesboltját!Sok jót hallotunk róla augusztus óta és útba is esett és igen közel volt,így nem hagyhattuk ki.Meg is érte,nagyon finom réteseket nyomtunk le és kávéztunk is.Ezután indulhatott a túra.A két tornyú vörös színű templomnál hagytuk abba az előző szakaszt,így értelemszerűen most innen indultunk.Az ötödik szakasz nagyjából 14 kilométert ígért,plussz kettőt mert csak így tudtunk kiszállni,hogy a Zádorvárnál lemegyünk az egyik közeli faluba.Aztán úgy alakult,hogy a túra jó húsz kilométeressé vált!Balatonfüredről indultunk hát a Kis és a nagy Gella csúcsok,majd a Cseri kastély érintésével Zádorvárig.Onnan pedig le Pécselyre.

Balatonfüred utcáin

A templomromnál

Balatonfüred eddig álltalunk nem ismert részein kanyargott a kék jelzés,majd lassan kiértünk a településről.Egy régi temetőnél és egy templomromnál lyukadtunk ki.Ezt persze megnéztük.A romnál éppen fotózás zajlott,egy nem túl szép nőt fotózgatott egy másik nő.Próbáltuk nem zavarni őket.Szép hely volt és nem utolsó sorban szép kilátásunk volt innen,a negyedik szakaszon magunk mögött hagyott Tamás-hegyre,ellenkező irányban meg a Tihanyi-félszigetre.Még alaposabban megnéztük a romot,majd indultunk tovább.Úgy éreztük ez nagyon egyszerű lesz,csak követni kell a kéket más dolgunk nem lesz.Végre ki is értünk a természetbe.Egy fensík szerű részen haladt a jól járható kék jelzés.Fenyvesek,rétek között.Szemben a szomszédos hegyen mintha egy kilátót véltünk volna felfedezni.A távcsővel nézve is annak tűnt és idehaza utánanyomozva kiderült,hogy az a Gál Pál kilátó a Száka-hegyen.

Út a fensíkon

Aztán egy ponton balra mentünk jobb helyett...de erre is volt kék jelzés,igaz kopottabbak mint eddig...meglepetésként ért,hogy az út levezetett újra Balatonfüred egy részére...éreztem valami nem oké.Aztán lassan megértettük,hogy eltévedtünk.Visszamentünk az elágazásig mert gondoltam,hogy ott basztuk el.Így is lett.Ott jobbra nézve valóban ott volt az eddig is jól felfestett kék jelzés.Így korrigáltuk a hibát,igaz ez plusz félóránkba és legalább másfél kilométerünkbe került...Az út még kicsit a fensíkon haladt,majd elkezdett lefelé menni a hegyoldalon.A bokrok már zöldültek,így szép hangulata volt ennek a résznek.A hegyoldalban sziklák vigyorogtak ránk.Leértünk egy hangulatos völgybe,majd pár száz méter után egy legelőhöz értünk ami levolt kerítve drótkerítéssel.Ez mellett ment az út,jó kilátásokkal a környező hegyekre.

Valahol a völgyben

Egy kisebb erdőben kanyarogtunk tovább majd leértünk egy országútra.Nekem a térkép itt a 7304-es számú útnak jelöli.Meglehetősen jó minőségű volt,de majd 2 km-en ezen mentünk tovább,ez volt maga a kék is.Aztán végre letértünk az útról balra,ahol becsatlakozott hozzánk a zöld jelzés is.Együtt mentünk fel a 380 méter magas Kis-Gellára,mert ez már az volt.Nem kellett teljesen lejönni,de valamennyit igen,hogy aztán a Nagy-Gellára is felkapaszkodhassunk.Nem a legvészesebb emelkedő volt egyik hegyre sem.A Nagy-Gella amúgy 416 méter magas volt.Sajnos egyik hegyről sem voltak kilátásaink.Erszkedésbe kezdtünk aztán a hegyről,egy betonúthoz értünk,de továbbra is lefelé tartottunk.Majd pár száz méter múlva elértük a Cseri kastélyt.

A két Gella között

Út a Nagy Gellára

A Cseri kastély

A Cseri kastély területén vezetett át a kék jelzés.A kapu nyitva volt,nyugodtan beléphet mindenki.A kastély területe maga volt a béke és a nyugalom szigete.Madárcsicsergésen kivül itt mást nem lehetett hallani.Itt volt ennek a szakasznak az első pecsételési helye,így mielőtt körbenéztünk volna lepecsételtük az igazoló túralapokat.Ezt követően néztünk szét.A hegy oldalban helyezkedett el a kastély,amelynek több épülete is volt.Úgy hallottuk egy étterem is van itt.Gondoltuk majd megkajálunk.Egy teniszpálya volt még a kastély mellett,egy játszótér,lejebb meg egy medence.Mentem lejebb és egy ember jött ki a kastélyból de normális volt és kedves.Monda,hogy a kastély(szálló) csak májusban nyit,addig nincs étterem.Majd jó további túrát kívánt.Így akkor ebéd nélkül maradtunk.Így mentünk tovább.

Zolika pecsétel

Gyűlnek a pecsétek!

A kastély egy másik,feltehetőleg főépülete

A kastély mellett egy istálló volt,mellette lovak legelésztek.Mondta az ember,hogy itt van csap ha víz kell.Ki is használtuk,friss hideg vízzel frissitettük magunkat és a készletet.Aztán ment erre tovább az út.Jó háromszáz méter után azonban rádöbbentünk,hogy ez nem a kék jelzés...Hoppá.Hát ez meg,hogy lehet.Adta magát a nyomvonal...alighanem a medence mellett osonhatott ki a kék a kastélyparkból...Leültünk a második eltévedésnél és átnéztem a telefonos alkalmazáson a térképet.Kisilabizáltam,hogy nincs messze a kék és egy kis erdei úton visszatérhetünk rá.Így is lett.Sikerült megtalálni a kék jelzésű turistaútat,amely egy erdőben haladt aztán tovább.Fokozottabb figyelmet kértem magunktól.Ilyen nem szokott előfordulni,hogy egy túrán kétszer is eltévednünk.

Nem ez a mi útunk!

Az erdei szakasz kb. egy kilométeres lehetett.Újabb enyhe ereszkedés után egy újabb aszfaltozott úthoz értünk.Most átmentünk rajta és egy szemből jövő szintén aszfalúton mentünk tovább.Szerencsére nem sokáig.Balra kellett letérni egy újabb erdei szakaszra.Itt egy kis emelkedés következett.Közben elkerült minket egy srác.Mondta mi vagyunk az első túrázók akikkel túrája során találkozott,mondtam dettó.Aztán megkérdeztem ő is a balatoni kéket nyomja-e?Mondta nem,ő Pestről jött,még hétfőn indult!Balatonhenyéig szándékozott menni.Jó utat kívántunk egymásnak,azt elnyelte a láthatár.Mi végre szintre értünk,se nem emelkedett,se nem ereszkedett az út.Viszont újra egy csodás zöld területen haladtunk,mígnem egy tábla jelezte balra immár a Zádorvári letérést.

Arra kell menni!

Aztán a kék elfordult jobbra.Itt tudtunk "kiszállni" a balatoni kékből,de maga a pecsételési pont az bent volt a Zádorvárnál,az meg ide kb.250 méterre volt még.Természetesen jól kivolt jelezve minden,mindenesetre mi már innen a piroson mentünk tovább.A következő szakaszba majd itt "szállunk be".Mivel itt most nem volt semmi,a túrázó kénytelen lemenni valamelyik közeli faluba,hogy ténylegesen ki tudjon szállni a kéktúrájának ebből a szakaszából.Mi Pécselyt választottuk,mert az oda vezető piros érintette a közeli Zádorvárat is.Hamar oda értünk már innen a várhoz,amely romjaiban is kellemes látvány volt!

Zádorvár

Látható a régi és az új várfal

Kisebb dombról érkeztünk a várhoz,amely nagyobb volt mint gondoltam.Egy na kőkupac volt az udvarának közepén.Kiderült,hogy itt minden ide érkezőt megkérnek,hogy a földes oldalról dobjanak öt követ a kőkupacra mert ebből újítják fel a várat!Jó ezt megtettük (igaz kicsivel később).Most leültünk és megkajáltunk.Szinte pihenés nélkül jöttünk idáig.Voltak padok,asztalok is.Egy állvány meg ideiglenes kilátónak szolgált a vár falánál.Kaja után mentünk fel rá.Kilátásunk főleg a Tihanyi-félsziget irányába volt,de látni lehetett a Köröshegyi-völgyhídat is,na meg persze a közeliPécselyt.Visszanézve meg a vár udvarában gyönyörködhettünk.Jó egy órát eltébláboltunk itt,ezen a kellemes helyen,persze mindent megnézve!A várral majd részletesen foglalkozom a Kedvenc váraink sorozatomban nem soká.

A kilátó

A kilátás

Aztán még megnéztük a várat kivülről is.Mondom romjaiban is klassz,ha egyszer valaha is készen lesz akkor meg nem egy utolsó látványosság lesz,az is biztos!Zolika meg megölelte a várat.Bevezette ezt az új szokását,hogy minden jóhelyen megölel majd valamit...A túra utolsó szakaszát a piroson folytattuk.Ez ereszkedésbe kezdett a Zádorvártól amely persze a Zádor-hegyen volt.Egy lépcsősor vezetett le a hegyről,a lépcsők mellett keresztek.Ez egy kálvária akart lenni,de nem éppen a legjobb formában volt...

Fenyőfa nő a vár falán!

Kivülről a vár

Lefelé,ez kálvária akar lenni...

Leérve a kertek alatt haladt az út.Innen jó 2 km-re volt maga Pécsely.Helyenként ahogy haladtunk remek rálátásaink voltak a Balaton-felvidék nyúlványaira.Megérkezve Pécselyre rögtön egy vízcsappa botlottunk.Ismét vettünk magunkhoz vízet.Gondoltuk keresünk egy kocsmát a faluban mivel több mint egy óránk volt a buszig.Ám hiába jártuk végig a települést nem akadtunk kocsmára.Egy vendéglátóhelyet ugyan találtunk,de az meg zárva volt.Kellemes környezetben feküdt amúgy a falu,ha jól tudom ez volt a Pécselyi medence.Nem volt már más hátra megvártuk a buszt,az jött pontosan.

Pécselyi harang

Balatonfüredig mentünk a busszal.Ott vonatra szálltunk.Most volt helyünk és kényelmesen értünk Székesfehérvárra.Ott is volt még egy óránk és mivel itt nem egymás mellett van a vasút és a buszállomás,így elsétáltunk a buszhoz.Este 11-re értem haza lakásra.Jó kis túra volt az eltévedések ellenére is.Szép tájakon és kellemes környezetben haladtunk teljesen jó időben.Ez volt az év hatodik túrája (meg még van két meccstúránk).Most mindennel együtt mentünk kerek 20 kilométert.Ez így összeségében már 86 kilométer idén.Ez pedig túránkénti 14,33 km-es átlagot jelent.

Balatoni kék - Ami eddig történt

 Tavaly vágtunk neki Zolika ötletei nyomán a Balatoni kéktúrának.A teljes táv valamivel több mint 100 kilométer,ennek nagyjából a felénél tartunk.Ha jól számolok akkor egészen pontosan 46,2 km-nél.Ideje összefoglalni azt ami eddig történt.Szóval Zolika már 2023 második felében egyre jobban értésemre adta,hogy csináljuk meg ezt a bizonyos balatoni kéktúrát.Az okát ugyan nem tudom,de én ellentétben másokkal totálisan nem vagyok oda sem az országos kéktúráért,sem a balaton kékért,sem semmilyen hasonló formátumú dologért.De tisztelve Zolikát,úgy döntötten legyen,csináljuk meg.A teljes távot tetszés szerinti időben,szakaszokban lehet megcsinálni,annyi a lényege,hogy legyen mindenhol lepecsételve az igazoló füzet.A táv amúgy Pétfürdőtől tart Badacsony településig.Nincs kikötve az sem,melyik irányból csinálhatod,akár összevissza is lehet,mondom lényeg a pecsét a füzetben.Mi úgy döntöttünk Pétfürdőtöl fogjuk kezdeni és nem kapkodjuk el,rövid 10-15 km-es szakaszokkal haladunk majd előre.

Az első pecsételési pont Pétfürdőn

Az első túrát,illetve az első szakaszt nagyjából egy éve kezdtük meg,ha jól emlékszem február elején.Az első túrára még eljött velünk Viki is,aki ígérte jön majd a többi szakaszra is,de a további részeken aztán már nem csatlakozott hozzánk.Kellemes tavaszias időben kezdődött a nagy menetelés.Az első szakaszon Pétfürdőtöl gyalogoltunk Litérig.Ez az első rész még nem érintette a túra névadóját a Balatont.További problémát okozott,hogy ez időtájt kamera gondokkal küzdöttünk,így az első szakaszról készült film kissé élvezhetetlen lett a stabilizátor hiánya miatti remegéstől.Ettől függetlenül jó buli volt.Érintettünk a péti kilátóként ismert geódéziai mérőtornyot,dagonyáztunk a sáros szántóföld mellett haladó turistaúton.Rácsodálkoztunk Királyszentistván szépségére és nagy hullámvasútazásba kezdünk le-fel szinte majdnem végig a túra nagy részében.

A pecsételő füzet/lap

A Pétfürdöi-tó

Annak ellenére,hogy az első szakasz a Balatont nem érintette,rendkivül szép tájon haladtunk szinte végig.A slusszpoén meg az volt,hogy a Litér feletti hegyről feltűnt a Balaton is,ami azért még kicsit távolabb volt.Litéren végződött az első szakasz,egy kellemes kávézónál (ami zöldséges is volt egyben).Ezen az első szakaszon nem voltak kitérők,talán Királyszentistvánon pár méter amikor kajahelyet kerestünk.Így a szinte végig a kéken haladó túra első szakasza 16 kilométernyi volt.Litéren fejeztük be és természetesen innen indult a második szakasz.Az első végén Viki még ígérte,hogy jön majd tovább,de azóta nem láttuk.

Itt még hárman voltunk

A második szakaszra március végén került sor (2024-ben).Visszamentünk Litérre,ahol rosszul kezdődött a buli azzal,hogy az a kávézó most nem volt nyitva.Ezután viszont csupa meglepetés volt Litér.Egy kellemes szép települést ismertünk meg a Veszprém megyei falucskában.A kék mentén az a park ott a domboldalban mindent vitt!Ezen a szakaszon Litértől szándékoztunk menni Balatonalmádiig,immár csak Zolikával ketten.Még jobb idő volt mint az első szakaszon és kevesebb volt a le-fel hullámvasútazás mint a korábbi részen.Az út viszont némi kerülővel ment Balatonalmádiba és jóval több rálátásunk volt a Balatonra mint az első alkalommal.A kamera gondjaink is megoldóttak ekkora.A problémát most Zolika hascsikarása okozta,jó párszor rájött a fosás ezen a napon.Amúgy minden szakaszon volt valami kis kellemetlen problémánk,de ne szaladjunk ennyire előre!

Litért hamar megkedveltük!

Ott már a Balaton kéklik a második szakaszon

Ez a szakasz 15 km-es volt.Itt sem nagyon tértünk le a jelzésről a balatonalmádis pecsételőpontig.Aztán miután végeztünk a túrával,jó másfél órát kerestük azt a kajálóhelyet amit Zolika korábban kinézett,de nem találtuk...Kimentünk még a Balatonhoz.Ekkora már kissé hüvős lett.Talán az eddigi álltalunk megtett négy szakaszból ez volt a legkönnyebb.Három hónapot kellett várni a következő azaz a harmadik szakaszra.Június utolsó szombatjára fordult a naptár amikor visszatértünk Balatonalmádiba és kezdődhetett a harmadik szakasz!

Balatonalmádi közelében

Elérve a második szakasz végét

Már nyár volt és sokáig volt világos,de ezek a napok már kánikulával fenyegettek.Így is lett.Már a reggeli induláskor közel 30 fok volt Balatonalmádiban.Innen indult a harmadik szakasz.Érdekes jobban utána nézve most egyből megtaláltuk a múltkor elveszettnek hitt éttermet...A túrán talán kicsit túlválaltuk magunkat,mert nem minden sikerült úgy ahogy azt előre elterveztük... A terv az volt,hogy Balatonalmádiból egy kitérővel az Óvári messzelátóhoz megyünk a Csere-hegyre (itt volt pecsételőhely),onnan le Alsóörsre már a kéken,onnan a Csákány-hegyi kilátót érintve pedig le Csopakra.Ám ember tervez,Isten végez.Sokmindennel nem számoltunk,elsősorban az iszonyatossá váló hőséggel nem.

A mozdonynál

A Csere-hegyi kilátónál

Hamar letértünk itt a kékről,a kiállított mozdony és az Óvári messzelátó ami egy kilátó,kedvéért.Meredek út vitt fel a kilátóhoz és már itt nagyon meleg volt,de még az elviselhető fajtából.A mozdonynál ökörködtünk egy kicsit,majd gyönyörködtünk a kilátásban az Óvári messzelátónál ahová három év elteltével tértünk vissza.Innen mentünk át a Csere-hegyre,ott csatlakoztunk rá újra a kékre.Ez pecsétvesztést nem eredményezett,hiszen a Csere-hegyi kilátónál volt a következő pecsételőhely.Ide felérve azonban már iszonyatossá vált a hőség,én félmeztelen pihentem az árnyékban félórát.Felmentünk még a kilátóba,majd leereszkedtünk a meredek hegyen Alsóörsre.A hőségben már porzott erősen a vesénk,így egy árnyas alsóörsi kocsma teraszán találtuk magunkat,ahol aztán többet ittunk mint amennyi egy ilyen túrán normális...

Zolika szenved az alsóörsi kilátóban

Innentől kezdve értékelhetetlenné vált a túra.Félrészegen kapaszkodtunk fel az alsóörsi kilátóba ahol valamin szétröhögtük az agyunkat.Majd folytatva a túrát Csopak felé,áthaladva Lovason elviselhetetlenné vált a hőség a szőlők között haladó kék jelzésen.Közben a piától kiszáradtunk,így a vízünk is elfogyott.Lehetetlen válalkozásnak tűnt még a Csákány-hegyi kilátóba is felmenni...Nem is mentünk fel.Palóznaknál ugyan találtunk egy csapot így legalább a víz kérdés megoldódott.Leereszkedtünk a hőségben Csopakra,ahol már kijózanodtunk és tudtunk egy jót kajálni is.A harmadik szakaszon 14km-t szenvedtünk végig.A túra második részére aligha lehetünk büszkék...Ettől függetlenül remek buli volt.

A Csákány-hegyi kilátó

A negyedik szakaszra augusztus közepén került sor,szintén iszonyatos hőségben.Ám most vigyáztuk rá,hogy be ne igyunk.Így is akadt probléma.Csopakról a kimaradt Csákány-hegyi kilátó érintésével szándékoztunk menni Balatonfüredre.Felfelé a Csákány-hegyre olyan fokú páratartalom/fülledtség fogadott amihez foghatót még soha nem tapasztaltam.Izzadtunk mint a ló és levegőt is alig kaptunk...Ennek ellenére felmentünk,fenn a kilátóba a lengedező szél meg helyre tette a dolgokat.Visszamentünk Csopakra és mentünk Balatonfüred felé.Újra iszonyatossá vált a hőség..Megmászva a Péter-hegyet egyre nehezebben bírtam a már több mint 40 fokban a túrázást.Leérve a Koloska-völgy bejárazához meg kidőltem...nem bírtam továbbmenni.Így a túrát itt félbeszakítottunk és lementünk Balatonagácson át a füredi partra,ahol ital és kaja tett helyre.

A Koloska-szikláknál

Négy nap múlva visszatértünk folytatni a hiányzó részt.Jóval kellemesebb idő volt 10-12 fokkal hűvösebb körülmények között szinte kellemes volt a túrázás.Kitérőt igényelt,de bementünk a Koloska-völgybe és a Koloska-sziklákhoz is felmentünk.Innen pedig a Tamás-hegyre mentünk és ott csatlakoztunk bele újra a kékbe.Most semmi gond nem volt,remekül haladt a túra.A Jókai-kilátót elérve láttuk,hogy az eléggé rottyon van már,de itt találkoztunk a balatoni kék nőjével.A túra eddigi legkedvesebb teremtésével sikerült kicsit beszélgetnünk,Monorról érkeztek ide a családjával.A hölgy feldobta a balatoni kék élményét.Ha jól spekliztünk Hajnalkának hívhatták.Innen még leereszkedtünk Balatonfüredre ahol rányomtuk a füzetre a nyolcadik pecsétet,ami éppen a fele az összesnek.Tehát mondhatni féltávnál vagyunk.

Mindig jó emberbőrbe bújt angyalokkal találkozni!

Újra lementünk a partra és ettünk,ittunk nem sajnáltuk magunktól.Most a teljes negyedik szakasz volt 20km,de ebben benne voltak a letérések,főleg a Koloska-völgyire gondolok.Így idáig összesen 65km-t tettünk meg,de az itiner szerint az eddigi tiszta kék szakasz az 46,2km.Itt tartunk tehát most félidőben.Idén reményeink szerint jön majd a folytatás,már feltehetőleg február vagy március hónapban.Talán nyárra kell kevesebbet tervezni vagy csak igen rövid szakaszokat,inkább érdemesebb ősszel újra majd belevágni aztán.Ez tehát az eddigi balatoni kék túrázásunk története.Mindegyik szakaszról van film,ezeket most nem illesztem be,nézd vissza pár napja osztottam meg az év filmjeit,ott megtalálni!

Legalább egy kéktúrát mi is teljesítünk...