Nem mondom,hogy nem szoktunk eltévedni egy-egy túra közben.Előfordul,de ezek mindegyike apró jelentéktelen eltévedésekről van szó és szinte minden esetben korrágáljuk a hibát.Mondhatni tehát,hogy a hegyekben,erdőkben jól kiismerjük magunkat.Ehhez képest az,hogy a város közepén egy ligetben tévedünk el,az azért nem mindennapi...
Még nem tudtuk mi vár ránk a Népligetben...
Újabb meccstúrára készültünk.Most a főváros felé vettük az irányt a Fradi II.-vel mérkőztünk a Népligeti Fradi központban.Hála a vonat eltereléseknek,a Dunaújvárosból Budapestre tartó vonat,már nem a Déli pályaudvarra megy,hanem Kőbánya-Kispestre...Így érintjük a ferencvárosi pályaudvart is,ez pedig azt jelentette,hogy nem kell semmilyen tömegközlekedési eszközre felszállnuk miután leszálltunk a vonatról,hanem a közeli Népligeten át elérhetjük gyalogosan a Fradi sportközpontját.Meglehetősen korán kezdődött a mérkőzés már délelőtt 11-kor,így korán kellett elindulni.Nyolc körül értünk a ferencvárosi pályaudvarra.Úgy döntöttünk mivel még van három óra a mérkőzésig elsétálunk a közeli Lurdy házba egy kávéra.Hamar oda is értünk és a Spar büféjében sikerült is kávézni.Megérte mert a kiszolgáló kis csajszi egy valóságos kis angyalka volt.Nem volt a legszebb,nem az a plázacica minőség,de mégis tök arika volt.Ezt a típust sokkal jobban kedveljük mint a maguktól elszálló ki ha én nem nőket.Szóval így jól telt a kávézás,sokat mosolygott ránk a csajszi meg amikor váltottunk vele pár szót,egyszerűen jópofa volt.
Úgy érzem soha nem leszek Fradi drukker...
Elindultunk ezt követően a Népliget felé.útközben érintettük a Fradi stadionját a Grupama Arénát.Ha már ott mentünk el megnéztük.Persze csak kivülről,mert ide bejutni egyszerű földi halandó számára nem lehet.A Puskás Aréna után ez az ország No.1 stadionja.Megmondom az őszintét a tetszésemet annyira nem nyerte el...Szerintem például a Fehérvári az szebb stadion,na meg a mienk odahaza,valahogy sokkal emberbarátibb...Na mindegy ezt is láttuk.Bár Gergővel mi még 2015-ben is szemügyre vettük.Bent még soha nem voltam és valószínű csak akkor leszek ha a mi csapatunk valaha is játszik itt.Tényleg amúgy lehetett volna itt is a mérkőzés,hiszen a Fradi II.-vel készültünk játszani,de úgy látszik itt a Fradi II.az mostohagyerek.Na mindegy,most is megállapítottam,hogy soha nem leszek Fradi drukker.
Csodás ősz a Népligetben
Innen az aluljárón át mentünk át a Népligetbe.Az aluljárói állapotokat inkább hagyjuk....katasztrófális...A Népligetbe érve elsőnek a planetárium tűnt fel.Oda mentünk Zolikával.A ligetben amúgy az ősz a legszebbik arcát mutatta,még úgy is,hogy nem volt éppen napos idő.A planetárium is katasztrófális állapotban volt...Vajon üzemelhet-e még?Azért nem semmi,hogy ebben a szutyok országban minden így tönkremegy...Letudva a jobb sorsra érdemes épületet elkezdtünk sétálgatni a Népligetben.Annyira belemerültünk a beszélgetésbe a fotózásokba,hogy egy ponton már halvány lila fogalmunk sem volt róla hol vagyunk.Pedig hát...voltunk már itt,máskor is mentünk már át a ligeten a focipályához...és mégis,valahogy teljesen elkeveredtünk.
A liget szép fája
Mivel még volt idő a meccsig,Zoli javasolta csavarogjunk még a ligetben azt majd kilyukadunk valahol.Csavarogtunk,de nem lyukadtunk ki sehol,mintha visszatértünk volna oda,ahol már voltunk egyszer,de lehet már kétszer is.Keveregtünk mint gólyafos a levegőben.Kezdett közeledni a meccs kezdési időpontja,mondtam Zolikának valahogy keressük meg azt a Fradi központot lassan.Mentünk arra amerre érzésem szerint menni kellett,de továbbra is vakon tapogatoztunk csak.Közben lassan kezdett kisütni a nap is.Nem estünk pánikba,elővettem a telefonos segítséget és a megfelelő alkalmazással végül elértük a focipályát.De jót keveregtünk az tény!
Lehet már voltunk itt?
Rengeteg repülő elhúzott felettünk amelyek a közeli repülőtérről szálltak fel.A focipályához érve a mieink már melegítettek,a kapusunk és a csapatkapitányunk most is köszönt amikor meglátott minket.Aztán elkeződött a meccs.Hát mit mondjak.Elég sok idegenbeli mérkőzésen jártam már,az idén is,meg a múltban is.Sehol sem voltak olyan tirpákok a hazai nézők és rendezők mint itt...Voltak még vendégszurkolók rajtunk kivül is és ment a szócsata a két tábor között és a rendezők is belénkálltak,mondva,hogy nem a vendégszektorba mentünk..Azt sem tudtuk melyik az és senki nem igazított útba...Szóval nem voltak valami barátságosak a körülmények..A meccs elkezdődött és a Fradi egy ajándék tizenegyessel megszerezte a vezetést.
Aztán a nap is kisütött
Kezdődik a meccs
A mieink nem adták fel,nem sokkal ezután sikerült egyenlíteni,majd pár perc után egy szépségdíjas szabadrúgás góllal már mi vezettünk 2-1-re! Úgy tűnt meglesz ez a meccs is.Főleg,hogy az első félidő utolsó percében kaptunk mi is egy tizenegyest,amit aztán...kihagytunk.A második félidőben összeszedte magát a Fradi II. és előbb szabadrúgásból egyenlített,majd egy újabb tizenegyesből már ők vezetettek 3-2-re.Kapaszkodhatunk az egyenlítésért,de egy rossz kapuscsere megpecsételte a sorsunkat.A végén találtak még egy újabb gólt a hazaiak így aztán nyertek 4-2-re.Ez volt a második vereségünk a bajnokságban.Mondjuk úgy belefért.
Félidőben még vezettünk...
Meccs után úgy döntöttünk,hogy visszamegyünk a Lurdy házba ebédelni egyet,meg megnézzük mégegyszer a kiscsajszit a Spar büfénél.Érdekes,hogy vissza irányban már nem tévedtünk el a Népligetben,aztán nem sokára elértük a Lurdy házat.Nagyon ízletes finom kaját tudtunk ebédelni,majd lementünk a büféhez.Kiscsaj ott volt,láthatóan meglepődött,hogy ott vagyunk,de azért örült nekünk.Ennek a napnak ő volt a fénypontja.Mindenezek végeztével visszamentünk a ferencvárosi pályaudvarra,amely mellett ott volt még egy valami érdekes gulág emlékmű.Ezt még megnéztük.
Érdekes emlékmű..
Hm..
Eztután megvártuk a vonatunkat,az jött rendesen és különösebb probléma nélkül rendben hazaértünk,valamikor öt körül.Ennyi volt ez a nap,amelyen most sajnos kikaptunk,de érdekes volt,hogy eltévedtem ott ahol már vagy ötödszörre jártam.A nap fénypontja pedig a kedves kis jópofa büféslány volt.Már ezért megérte.
Tavaly februrárban kezdtük menetelésünket a balatoni kék túrán,amelynek teljes távja több mint 100 kilométer.Tetszés szerint lehet választani,hogy az ember hány szakaszból kívánja teljesíteni a teljes távot.Ez lehet akár egyszeri alkalom,de lehet akár húsz is.Mi úgy számoljuk,hogy nyolc szakaszra bontjuk a balatoni kéktúrát.Tavaly négy szakaszt sikerült teljesíteni,így mondhatni,hogy a felénél jártunk éppen.Viszont augusztus óta nem fogtunk bele újabb szakaszba,így éppen ideje volt már!Ugyan március végére terveztük az ötödik szakaszt,de az időjárás megtréfált bennünket.Így aztán eltoltuk hat nappal a túrát,ez pedig péntek volt.Egyrészt azért mert szombatra már ismét bellengették az újabb rosszidőt,másrészt a csapatunk szombaton fontos rangadót játszott hazai pályán,erről meg nem akartunk hiányozni.Így aztán Zolikával karöltve április negyedikén,péntek hajnalban útra keltünk Balatonfüredre,oda ahol a negyedik szakaszt befejeztük.
Innen folytattuk!
Nem volt egyszerű az utazás,mégpedig azért mert a Székesfehérváron megálló és tovább Balatonfüredre induló vonat egyszerűen dugig volt!Erre nem számítottunk,hiszen hétvégente sem szoktak ennyien lenni,nem egy kora tavaszi péntek reggelen...Így aztán szinte végig álltuk ezt az utat Füredig.Ott leszállva azonnal célba vettük Árpi bácsi rétesboltját!Sok jót hallotunk róla augusztus óta és útba is esett és igen közel volt,így nem hagyhattuk ki.Meg is érte,nagyon finom réteseket nyomtunk le és kávéztunk is.Ezután indulhatott a túra.A két tornyú vörös színű templomnál hagytuk abba az előző szakaszt,így értelemszerűen most innen indultunk.Az ötödik szakasz nagyjából 14 kilométert ígért,plussz kettőt mert csak így tudtunk kiszállni,hogy a Zádorvárnál lemegyünk az egyik közeli faluba.Aztán úgy alakult,hogy a túra jó húsz kilométeressé vált!Balatonfüredről indultunk hát a Kis és a nagy Gella csúcsok,majd a Cseri kastély érintésével Zádorvárig.Onnan pedig le Pécselyre.
Balatonfüred utcáin
A templomromnál
Balatonfüred eddig álltalunk nem ismert részein kanyargott a kék jelzés,majd lassan kiértünk a településről.Egy régi temetőnél és egy templomromnál lyukadtunk ki.Ezt persze megnéztük.A romnál éppen fotózás zajlott,egy nem túl szép nőt fotózgatott egy másik nő.Próbáltuk nem zavarni őket.Szép hely volt és nem utolsó sorban szép kilátásunk volt innen,a negyedik szakaszon magunk mögött hagyott Tamás-hegyre,ellenkező irányban meg a Tihanyi-félszigetre.Még alaposabban megnéztük a romot,majd indultunk tovább.Úgy éreztük ez nagyon egyszerű lesz,csak követni kell a kéket más dolgunk nem lesz.Végre ki is értünk a természetbe.Egy fensík szerű részen haladt a jól járható kék jelzés.Fenyvesek,rétek között.Szemben a szomszédos hegyen mintha egy kilátót véltünk volna felfedezni.A távcsővel nézve is annak tűnt és idehaza utánanyomozva kiderült,hogy az a Gál Pál kilátó a Száka-hegyen.
Út a fensíkon
Aztán egy ponton balra mentünk jobb helyett...de erre is volt kék jelzés,igaz kopottabbak mint eddig...meglepetésként ért,hogy az út levezetett újra Balatonfüred egy részére...éreztem valami nem oké.Aztán lassan megértettük,hogy eltévedtünk.Visszamentünk az elágazásig mert gondoltam,hogy ott basztuk el.Így is lett.Ott jobbra nézve valóban ott volt az eddig is jól felfestett kék jelzés.Így korrigáltuk a hibát,igaz ez plusz félóránkba és legalább másfél kilométerünkbe került...Az út még kicsit a fensíkon haladt,majd elkezdett lefelé menni a hegyoldalon.A bokrok már zöldültek,így szép hangulata volt ennek a résznek.A hegyoldalban sziklák vigyorogtak ránk.Leértünk egy hangulatos völgybe,majd pár száz méter után egy legelőhöz értünk ami levolt kerítve drótkerítéssel.Ez mellett ment az út,jó kilátásokkal a környező hegyekre.
Valahol a völgyben
Egy kisebb erdőben kanyarogtunk tovább majd leértünk egy országútra.Nekem a térkép itt a 7304-es számú útnak jelöli.Meglehetősen jó minőségű volt,de majd 2 km-en ezen mentünk tovább,ez volt maga a kék is.Aztán végre letértünk az útról balra,ahol becsatlakozott hozzánk a zöld jelzés is.Együtt mentünk fel a 380 méter magas Kis-Gellára,mert ez már az volt.Nem kellett teljesen lejönni,de valamennyit igen,hogy aztán a Nagy-Gellára is felkapaszkodhassunk.Nem a legvészesebb emelkedő volt egyik hegyre sem.A Nagy-Gella amúgy 416 méter magas volt.Sajnos egyik hegyről sem voltak kilátásaink.Erszkedésbe kezdtünk aztán a hegyről,egy betonúthoz értünk,de továbbra is lefelé tartottunk.Majd pár száz méter múlva elértük a Cseri kastélyt.
A két Gella között
Út a Nagy Gellára
A Cseri kastély
A Cseri kastély területén vezetett át a kék jelzés.A kapu nyitva volt,nyugodtan beléphet mindenki.A kastély területe maga volt a béke és a nyugalom szigete.Madárcsicsergésen kivül itt mást nem lehetett hallani.Itt volt ennek a szakasznak az első pecsételési helye,így mielőtt körbenéztünk volna lepecsételtük az igazoló túralapokat.Ezt követően néztünk szét.A hegy oldalban helyezkedett el a kastély,amelynek több épülete is volt.Úgy hallottuk egy étterem is van itt.Gondoltuk majd megkajálunk.Egy teniszpálya volt még a kastély mellett,egy játszótér,lejebb meg egy medence.Mentem lejebb és egy ember jött ki a kastélyból de normális volt és kedves.Monda,hogy a kastély(szálló) csak májusban nyit,addig nincs étterem.Majd jó további túrát kívánt.Így akkor ebéd nélkül maradtunk.Így mentünk tovább.
Zolika pecsétel
Gyűlnek a pecsétek!
A kastély egy másik,feltehetőleg főépülete
A kastély mellett egy istálló volt,mellette lovak legelésztek.Mondta az ember,hogy itt van csap ha víz kell.Ki is használtuk,friss hideg vízzel frissitettük magunkat és a készletet.Aztán ment erre tovább az út.Jó háromszáz méter után azonban rádöbbentünk,hogy ez nem a kék jelzés...Hoppá.Hát ez meg,hogy lehet.Adta magát a nyomvonal...alighanem a medence mellett osonhatott ki a kék a kastélyparkból...Leültünk a második eltévedésnél és átnéztem a telefonos alkalmazáson a térképet.Kisilabizáltam,hogy nincs messze a kék és egy kis erdei úton visszatérhetünk rá.Így is lett.Sikerült megtalálni a kék jelzésű turistaútat,amely egy erdőben haladt aztán tovább.Fokozottabb figyelmet kértem magunktól.Ilyen nem szokott előfordulni,hogy egy túrán kétszer is eltévednünk.
Nem ez a mi útunk!
Az erdei szakasz kb. egy kilométeres lehetett.Újabb enyhe ereszkedés után egy újabb aszfaltozott úthoz értünk.Most átmentünk rajta és egy szemből jövő szintén aszfalúton mentünk tovább.Szerencsére nem sokáig.Balra kellett letérni egy újabb erdei szakaszra.Itt egy kis emelkedés következett.Közben elkerült minket egy srác.Mondta mi vagyunk az első túrázók akikkel túrája során találkozott,mondtam dettó.Aztán megkérdeztem ő is a balatoni kéket nyomja-e?Mondta nem,ő Pestről jött,még hétfőn indult!Balatonhenyéig szándékozott menni.Jó utat kívántunk egymásnak,azt elnyelte a láthatár.Mi végre szintre értünk,se nem emelkedett,se nem ereszkedett az út.Viszont újra egy csodás zöld területen haladtunk,mígnem egy tábla jelezte balra immár a Zádorvári letérést.
Arra kell menni!
Aztán a kék elfordult jobbra.Itt tudtunk "kiszállni" a balatoni kékből,de maga a pecsételési pont az bent volt a Zádorvárnál,az meg ide kb.250 méterre volt még.Természetesen jól kivolt jelezve minden,mindenesetre mi már innen a piroson mentünk tovább.A következő szakaszba majd itt "szállunk be".Mivel itt most nem volt semmi,a túrázó kénytelen lemenni valamelyik közeli faluba,hogy ténylegesen ki tudjon szállni a kéktúrájának ebből a szakaszából.Mi Pécselyt választottuk,mert az oda vezető piros érintette a közeli Zádorvárat is.Hamar oda értünk már innen a várhoz,amely romjaiban is kellemes látvány volt!
Zádorvár
Látható a régi és az új várfal
Kisebb dombról érkeztünk a várhoz,amely nagyobb volt mint gondoltam.Egy na kőkupac volt az udvarának közepén.Kiderült,hogy itt minden ide érkezőt megkérnek,hogy a földes oldalról dobjanak öt követ a kőkupacra mert ebből újítják fel a várat!Jó ezt megtettük (igaz kicsivel később).Most leültünk és megkajáltunk.Szinte pihenés nélkül jöttünk idáig.Voltak padok,asztalok is.Egy állvány meg ideiglenes kilátónak szolgált a vár falánál.Kaja után mentünk fel rá.Kilátásunk főleg a Tihanyi-félsziget irányába volt,de látni lehetett a Köröshegyi-völgyhídat is,na meg persze a közeliPécselyt.Visszanézve meg a vár udvarában gyönyörködhettünk.Jó egy órát eltébláboltunk itt,ezen a kellemes helyen,persze mindent megnézve!A várral majd részletesen foglalkozom a Kedvenc váraink sorozatomban nem soká.
A kilátó
A kilátás
Aztán még megnéztük a várat kivülről is.Mondom romjaiban is klassz,ha egyszer valaha is készen lesz akkor meg nem egy utolsó látványosság lesz,az is biztos!Zolika meg megölelte a várat.Bevezette ezt az új szokását,hogy minden jóhelyen megölel majd valamit...A túra utolsó szakaszát a piroson folytattuk.Ez ereszkedésbe kezdett a Zádorvártól amely persze a Zádor-hegyen volt.Egy lépcsősor vezetett le a hegyről,a lépcsők mellett keresztek.Ez egy kálvária akart lenni,de nem éppen a legjobb formában volt...
Fenyőfa nő a vár falán!
Kivülről a vár
Lefelé,ez kálvária akar lenni...
Leérve a kertek alatt haladt az út.Innen jó 2 km-re volt maga Pécsely.Helyenként ahogy haladtunk remek rálátásaink voltak a Balaton-felvidék nyúlványaira.Megérkezve Pécselyre rögtön egy vízcsappa botlottunk.Ismét vettünk magunkhoz vízet.Gondoltuk keresünk egy kocsmát a faluban mivel több mint egy óránk volt a buszig.Ám hiába jártuk végig a települést nem akadtunk kocsmára.Egy vendéglátóhelyet ugyan találtunk,de az meg zárva volt.Kellemes környezetben feküdt amúgy a falu,ha jól tudom ez volt a Pécselyi medence.Nem volt már más hátra megvártuk a buszt,az jött pontosan.
Pécselyi harang
Balatonfüredig mentünk a busszal.Ott vonatra szálltunk.Most volt helyünk és kényelmesen értünk Székesfehérvárra.Ott is volt még egy óránk és mivel itt nem egymás mellett van a vasút és a buszállomás,így elsétáltunk a buszhoz.Este 11-re értem haza lakásra.Jó kis túra volt az eltévedések ellenére is.Szép tájakon és kellemes környezetben haladtunk teljesen jó időben.Ez volt az év hatodik túrája (meg még van két meccstúránk).Most mindennel együtt mentünk kerek 20 kilométert.Ez így összeségében már 86 kilométer idén.Ez pedig túránkénti 14,33 km-es átlagot jelent.
Másfél hónapja is már,hogy utoljára túrázni voltunk.Az utóbbi évtizedben szinte nem is tudom mikor volt utoljára ilyen.Na,de végre újra itt volt a lehetőség,így december második szombatján boldogan vágtunk neki az újabb túrának.Eredetileg a mogyoródi kilátóhoz mentünk volna,de egész héten ködös időt jósoltak a hétvégére,így újra elhalasztottuk a mogyoródi túrát (már sokadik alkalommal).Helyette a Velencei-hegységet választottuk.Az ingókövekhez akartunk eltúrázni.Ám most nem a megszokott módon Pákozdról,hanem egyenesen Székesfehérvárról!Meg is érkeztünk már reggel fél nyolcra a megyénk székhelyére Zolikával.Persze sehol nem volt köd....és Fehérváron hó is csak alig.Ez azért volt furcsa mert otthonunkat Dunaújvárost alaposan belepte a hó.Útközben találkoztunk Tizedes barátunkkal is,aki egyedül tartott a Tihanyi-félszigetre egy túrára.Ő ment a vasútállomásra (Fehérváron) mi meg a busz pályaudvarról kezdtük az első téli túrát.
Indult már,de még mindig ritkán indul túra Fehérvárról,most újra!
Mint korábban írtam nincs egy könnyű évünk,se nekem,se Zolikának.Ez pedig azt eredményezte,hogy elkellett adnom az iphone-mat az életben maradás érdekében,Pedig pazar fotókat és videókat készített.Vettem egy olcsó strapabíró ulefone-t,csodákat persze nem vártam tőle,de reménykedtem,hogy jól teljesít.Nos a fotóknál hozta az álltalam elvárt szintet.A videó majd eztán derül ki,hisz a blog megírása után kezdem el megcsinálni a filmet.Na szóval nekivágtunk Zolikával a túrának,át Székesfehérvár belvárosán.Rögtön beültünk egy kávéra egy pékségnél,majd tarppoltunk is tovább.Karácsonyi díszbe öltözött a jól ismert fehérvári belváros.Elhaladtunk az országalma és a Romkert mellett is.
Sokadszorra az országalmánál
Ugyan az itthoni online térképem jelzett útnak jelölte a városból kivezető szakaszt,de jelzés nélkül... így persze nem is volt semmiféle jelzés.De a városban ügyesen navigáltunk és mindenféle gond nélkül haladtunk.A Belváros után elhaladtunk a híres skála,vagy a Bory vár mellett is.Hideg volt,enyhén kellemetlen.De még mindig feltűnő volt a hó hiánya,hiszen odahaza oly sok volt!A Bory vár nyitva volt,de nem mentünk be.Viszont nem sokkal mellette,első alkalommal láthattuk Bory mester szobrát.Róla már volt szó ebben a blogban,ő a Bory vár alkatója.Aztán a Kassai utcában majdnem elütött egy a barátnőjének imponálni akaraó hülyegyerek,de nagyot csikorogtatva a féket végül is megállt még a zebra előtt.A hosszú Kassai utca vitt ki a városból.Az egész városi szakasz volt vagy 6 kilométer!
Még sosem fotóztam le a fehérvári skálát,természetesen megérdemli,hogy bekerüljön a blogba!
A Bory vár,itt van némi hó is.
Bory Jenő
Kiérve a városból már volt hó!Igaz kemény a lábnak nem igazán jót tevő fajtából,máshol meg latyakos volt a terep.Volt némi pára,de ez nem nevezhető ködnek.A párán át gyönyörű rálátásunk volt a hóban úszó közeli Velencei-hegységre.Ebből a szemszögből még sosem láttam az apró hegységet,szó mi szó nagyon szép volt!Ez az út pedig a Kassai utca folytatása volt egyenesen tovább.A térképem odahaza úgy jelölte,hogy majd belefut a zöld jelzésbe ami elvisz az ingókövekhez.Egyszerűnek tűnt a dolog,de mint kiderült nem volt az.Az ingókövektől mentünk volna le Pákozdra amúgy.Így terveztük.
Előttünk a Velencei-hegység!
Zoli trappol a hóban
Aztán egyre kevesebb lett erre is a hó.Menetközben kajáltunk,mert leülni nem volt hova,meg hideg is volt hozzá.Őzek futkoráztak itt a fensíkon.Majd feltünt egy település,kiderítettük maga Csala.Úgy láttam az applikáción az út amin mentünk kikerüli a falucskát.Közben azt is észrevettem,hogy az applikáció nem münködik.Eddig sosem hagyott cserben,ígaz most digi kártyával használtam a telefont,az iphone.ból kivett másik kártyámat pedig nem raktam be ebbe a telefonba,pedig dual simes.Mint kiderült fatális hiba volt!Az applikáció gondolom így nem kapott annyi térerőt,hogy münködjön.Így nem láttuk rajta hol is vagyunk,most ez még nem volt baj,de később azzá vált.A jelzett utakat sem úgy mutatta,hogy melyik milyen jelzés,csak vastagabb vonal látszódott ott ahol jelzett út volt,az egyéb utakat vékony vonalak jelölték.
Nem pocsolya,hanem a Csala patak,amin nem lehetett átkelni.
A bajaink ott kezdődtek amikor a falu után elértük a Csala patakot.Valószínűleg az olvadás következtében annyira felduzzadt,hogy nem tudtunk rajta átkelni...pedig arra ment tovább az utunk.Tetézte bajainkat,hogy a nem túl távolból kiabálásokat és lövéseket hallottunk.Tehát vadászat van a közelben.Közben egy táblán láttuk,hogy csak napnyugtától,napkeltéig van vadászat,akkor meg ezek mit művelnek?Na,de még a patakkal és az átkeléssel voltunk elfoglalva.Nem tudtunk átmenni.Így úgy döntöttünk,hogy bemegyünk a faluba Csalára,átmegyünk rajta.Annak túlsó végénél van a 811-es út.Arra megyünk abból pedig van leágazás és az erdőn át vezet valami jelzetlen út ami szintén rávisz a nekünk kellő zöldre.Ezt még kitudtuk agyalni az applikáción ami továbbra sem mutatta a mi helyzetünket.De még ekkor tudtuk hol vagyunk.
A Csalai kutya
A falu lényegében egy egyutcás zsáktelepülés volt.Legnagyobb nevezetessége egy kutya szobor volt a túlvégen.Na és egy közeli kastély amit látni véltünk az erdőből.Rendben átkelltünk a településen,majd a 811-es úton haladva végre a Csala patakon is áttudtunk menni.Fordultunk be az erdőbe az országútról.Itt tűnt fel az előbb említett kastély a távolban.Behatolva az erdőbe a nyomsáv adta magát,hogy merre is kell menni.Igen ám,de csak egy darabig mert aztán semmivé vált az út.Na mi legyen?Azt beszéltük megyünk tovább a sűrűben arra amerre elméletileg az út vitt volna tovább.Már tényleg semmi sem jelezte hol vagyunk,szinte vakon térkép nélkül haladtunk a Velencei-hegység egyik legsötétebb erdejében..
A kastély,majd még utána nyomozok mi is ez!
Zoli tanácstalan az erdő mélyén,merre is tovább...
Aztán egyszer csak végképp elvesztettük a fonalat.Sehol semmi út.Mentünk előre.Legalább a lövéseket már nem hallottunk.Tarppoltunk az erdőben a jó isten tudta csak hova...nagy sokára legalább valami tisztásra értünk ahonnan kibontakozott előttünk szinte az egész Velencei-hegység.Csodálatosan szép volt!A szemközti hegyeken távcsövel mintha észrevettem volna egy ismerős utat amely érzésem szerint a zöld lehetet.Annak az útnak véltem ezt amelyen egykor Mónival és Gergővel mentünk az ingókövektől Pátkára.De messze volt és fogalmunk sem volt róla hogyan juthatunk el oda.Egy autó álltal nyomot hagyott nyomsávolt fedeztünk fel,ezt követtük.Na de teljesen más irányba ment mint a szemközti hegy amelyen feltehetőleg ott voltak az ingókövek....
Hogyan tovább?
Végül nem követtük az autós nyomvonalat,hanem a szemközti hegy felé trappoltunk olyan helyeken ahol semmiféle út nem volt!Alighanem ezzel újabb hibát követtünk el.Egy újabb kilátóponthoz érve szemügyre vettem a tájat.Az ismerősnek tünő út még ott volt,de megzavart egy közeli víztorony,így azt a helyet én már Sukorónak véltem.Alighanem ezzel is újabb hibát vétettem.A teljesen szemközti hegyen túl,távcsövel meg egy templomtornyot láttam és egy nagy víztornyot.Ezt véltem Pákozdnak.Ez is hiba volt,mert valószínűleg az nem Pákozd volt,hanem vagy Kisfalud,vagy maga Székesfehérvár.Pákozdon ugyanis nem volt ekkor víztorony...Itt volt az a pont ahol letettünk az ingókövekről.Ez ma már nem lesz meg!Immár a kijtutás volt a cél,egy lakott település vagy egy ismerös hely elérése.Zoli láti vélt lejebb egy utat.Javasolta menjünk arra.Mivel már egyikünk sem tudta hol vagyunk pontosan áldásom adtam rá.Nem kellett volna.Szó szerint belecsöppentünk a vadászat kellős közepébe!
Újra a Csala pataknál,de ez itt mellette jelzett turistaút!
Kanyargott az út lefelé a hegyen.Közben egy tábla jelezte magánterületen vagyunk.De nem volt más választásunk.Lőttek egyre jobban.Aztán az volt a szerencsénk,hogy a vadászok jó 250 méter távolságból észrevettek!Intettek én meg visszaintettem.Így felénk már nem lőttek!Elmentek a másik irányba mi meg haladtunk ellenkezőleg velük.De a lővések így is idegesítőek voltak.Na,de még mindig nem találtunk ki a Velencei-hegység öleléséből!Újra elértük (feltehetőleg) a Csala patakot,mellette pedig egy jelzett út volt!Mégpedig a nekünk totálisan nem kellő zöld+ jelzésű részben nehezen járható út.Mivel az applikáció továbbra sem münködött így nem tudtuk megnézni hova vezet a zöld+ jelzés.Mindegy volt,ráálltunk és metünk.Valahol csak kikötünk.Egy idő után a vadászat zaja is elmúlt.Majd később kiértünk egy országútra.Pár méterrel arébb pedig egy település volt.Távcsővel tudtam megnézni a helységnév tábát: Székesfehérvár-Kisfalud.
A Csala patak Kisfaludnál.Ilyen híd kellett volna Csala közelében is rá...
Két lehetőség volt: keresünk egy buszmegállót és irány Székesfehérvár,vagy elmegyünk a másik irányban 3 km-re található Pákozdra.Az utóbbi mellett döntöttünk.Itt végre már tudtuk hol vagyunk.Átkoztam magam,hogy,hogy a jó fenébe tudtunk így elkeveredni?Ez valami brutális eltévedés volt és túrázó múltamhoz méltatlan...Sok minden hozzájárult a kudarchoz.A megduzzadt Csala patak ahol nem tudtunk átkelni.A nem münködő applikáció.A semmibe vesző út az erdőben.A rossz irány megválasztásai sok helyen.A zavaró vadászat.Minden összejátszott,de akkor is.Ilyen eltévedést nem produkáltam az elmúlt 41 évben mióta túrázom...
Pákozdra aztán könnyen beértünk a bicikliúton haladva.Innen már egyszerű lett volna felmenni az ingókövekhez,de mostanra már főleg én elkészültünk az erőnkkel.Az Oázis étterem felé tartottunk mert emlékeztem rá,itt van babgulyás.Könnyen megtaláltuk a település túlsó végén lévő éttermet ahova be is mentünk.
Pákozd...
Jó kis forralt bor!
Nem fütötték agyonra az éttermet,de azért nem fáztunk.A kiszolgáló hölgy viszont meglehetősen udvariatlannak tűnt.Tudtunk egy jó kis forralt bort inni.Azok után,hogy átfagytunk egy kifejezetten kellemes volt.Majd babgulyást is sikerült enni.De mivel a hölgyike nem volt valami kedves így borravalót nem hagytam ott neki!Egy jó órát üldögéltünk benn.Még úgy döntöttünk lemegyünk a közeli Miska huszár szoborig.Ez az a szobor ahová Gergővel nem sikerült eljutni,pedig nem voltunk messze tőle akkor...Most elmentünk oda a kaja után.Kezdett nagyon hídeg lenni.Eddig is az volt,de ez itt már nagyon kellemetlen volt.Mindegy megnéztük,megcsodáltuk ekkor is Miskát.
Én és Miska és remélem Gergő ott volt mellettem..
Még annyi volt hátra,hogy elsétáltunk a buszmegállóig,de nem a legközelebbiig,hanem eggyel tovább.Hiszen volt időnk a buszig,nem akartunk egy helyben fagyoskodni.Így is kellett várni 10-12 percet a buszra.Az jött és a buszon kellemes meleg volt.Zolika be is aludt Fehérvárig.Fehérváron még elmentük a Média markba,majd a busz pályaudvaron ismét összefutottunk a Tizedes barátunkkal.Jött Tihanyból.Végül rendben hazaértünk fél hét után.Tizedes barátunk még meghívott minket a dunaújvárosi adventi vásárba is egy forralt borra.Ezután mentünk haza.
Hát nem igazán úgy sikerült ez a túra ahogy szerettük volna.Persze kalandból nem volt hiány.De nem vagyok valami büszke magamra,mert ilyen fokú eltévedésünk még nem volt.Apró vigasz,hogy sikerült ebből is kimászni.
Ez volt az év 21.túrája.Most mentünk 17 kilométert (becslés).Így idén 316,1 kilométernél vagyunk ami 15.05 km/túra átlagot jelent.
A téli szezon ezzel az elbaszott túrával alighanem beindult!
