Kedvenc váraink (28.) - Zádorvár

 A sorozat következő részében az általunk nem régiben felkeresett Zádorvárral ismerkedünk meg kicsit részletesebben.A Balaton-felvidéken található vár felkeresését már hosszú évek óta terveztük,de csak most 2025-ben tudott megvalósulni a történet.

Az első találkozás

A vár területére vonatkozó - eddig ismert - első tárgyi emlékek az őskorból származnak. A vár jelenlegi területén és a most látható falai alatt nagyméretű i.e 7000-4500 éves (neolitikum) őskori eddig nem ismert műhelytelepet azonosítottak a 2018-as ásatások.

A helység első okleveles említést 1082-ben történik "Penchel" alakban, amikor I. László király a veszprémi káptalan birtokait összeíratta, és őket benne megerősítette. Ugyanekkor tűnt fel "villa Burlog" is, amely inkább csak földterület lehetett, mintsem falu. Temploma 1284-ben már szerepel, amikor Erzsébet királyné Barnag földet, melyen a királyné szakácsai laktak, a Vázsony nembeli Mencseli Búza fia Móricnak adományozta.

Az első kőből épített épületről 1374-ben emlékeznek meg az oklevelek. Ekkor a Himfy Benedek - mint I. Lajos helyi adószedője - épít épületet a mai vár helyén. Mivel Himfy Benedek a veszprémi Káptalan területén építkezett, a Káptalan panasszal élt. Ezért a Himfy család 4 éves pereskedést követő kiegyezés szerint elhagyta a helyszínt.

Nagy rajongója vagyok a romos váraknak

1382-ben megjelenik meg a Vezsenyi család a Balaton-felvidéken, ahol többek között Barnag jobbágyfalut kapják Anjou Mária királynőtől hűségük elismeréseként. A Vezsenyi család ezzel, új birtokokkal gazdagodott, de emellett a Szolnok környéki birtokaikat sem adják fel.

Mária királynő 1384. december 6-án keltezett oklevelében, Vezsenyi László királyi étekfogónak engedélyt adott egy erődített rezidencia, vár létesítésére. "...neki kegyesen és teljhatalmunknál fogva engedélyezzük és megengedjük, hogy ő a „Szabad” nevű hegyen, ami Veszprém megyében található, az ő Barnag nevű birtokának határain belül, amely (hegyről) azt mondják, Lászlóé, várat avagy erősséget vagy más erődítményt létesítsen és építsen, és azt a maga és összes utódai és örökösei számára örökre fenntartsa mások jogának sérelme nélkül..."

1386-ra a Zádorvár jelenlegi formájának kialakítása - amelynek udvara 55x60 méteres és közel szabályos négyszöget alkot - elkészül, és a Vezsenyi családhoz kötődik. Az épület együttesen belül, a déli oldal ad helyet a lakó résznek, amelyhez egy a keleti fal síkból kiugróan, negyed körívű boltozattal záródó apszissal rendelkező kápolna is csatlakozik. A déli falszakasz közepén helyezkedik el a kaputorony - amelynek bejáratát vélhetően statikai okokból adódóan elfalazták - és a délnyugati sarokban pedig szintén egy erős és magas torony áll.

A vár napjainkban

Az előkelő család azonban a várát nem a saját, hanem a veszprémi Káptalan földjén építette fel. Erről tanúskodik a Káptalan 1386-os jelentése, miszerint "...Vezsenyi Miklós fia, László elfoglalta "Zabad" hegyét, majd sietve kővárat emeltetett..."

Az építkezés ellen a veszprémi Káptalan ismét tiltakozást jelentett be, és az őt ért sérelem miatt jogorvoslatért bírósághoz fordult. Hosszas egyezkedés – amely során a Vezsenyiek megpróbálták megvenni az építkezésben érintett birtokot -, és vita - mert a Himfy leszármazottak is megtámadták a birtokon lévő építkezésüket lezáró, korábbi egyezséget- kezdődött. A birtokvitából keletkezett pert végül a veszprémi Káptalan javára ítélték meg, és az Országbíró 1394-ben, határozatában kötelezte a Vezsenyieket a birtokháborítás megszüntetésére.

A Vezsenyi família ezt követően az 1400-as évig Zádorvárat elhagyta, és az új rezidenciájukat, a közeli Nagyvázsony belterületén hozták létre, ezzel megszületett a Nagyvázsony vára.

Ilyen lehetett a Zádorvár

A Zádorvár a Vezsenyi család távozásával jogi értelemben lakatlanná vált, sorsára hagyva “gazdátlanul” állt a további évszázadokban, de az feltételezhető, hogy ennek ellenére a várat használták.

1472-ben a Vezsenyi család férfiági kihalását követően, a Balaton-felvidéki Vezsenyi birtokokat Mátyás király, Kinizsi Pálnak adományozta. Talán innen eredhet, hogy akkor ezt a várat Kinizsi vár néven is emlegették, bár maga a vár sosem volt a Kinizsi birtok része.

Írásos és szájhagyomány útján megmaradt emlékek alapján, Mátyás király halálát követően, rövid ideig, cseh huszita zsoldosok is bevették magukat a Zádorvár falai közé, vezetőjük pedig egy a tihanyi kolostorból kilépett pap volt. A folyamatos környéket sújtó zsarnokoskodásuknak, rablásaiknak a jobbágyok folyamatos panaszát követően a Nagyvázsonyi vár kapitánya vetett végett, a martalócokat mind egy szálig levágta, vezetőjüket, pedig a megkínzását követő beismerő vallomása alapján kivégeztette.

A várat a végvár rendszerbe nem sorolták be, ezért várnak hadászati szerepe nem volt. Az feltételezhető, hogy ennek ellenére - nem hivatalosan -, de folyamatosan lakhatták a várat. De mivel a vár nem az aktuális „lakók” tulajdona volt, ezért folyamatosan romlott az állapota.

A természet utat talál magának a vár falán is!

Az a birtok, amelyen a Zádorvár állt egészen 1652-ig Káptalani birtok volt. A Zádorvár 1652-ben a veszprémi Káptalannal történt birtokrendezést követően III. Ferdinánd király birtokába került. III. Ferdinánd, több egyéb birtoktesttel együtt ezt a területet is - akkor a rajta lévő épület együttest Pusztavárnak hívva - Zichy Istvánnak adományozta, és így a Pusztavár/Zádorvár egészen 1945-ig a Zichy birtok részét képezte. A Zádorvárat a Zichy család sem használta és nem is fordított figyelmet és nem költött a vár megóvására, javítására. Azzal, hogy jelentős csaták a várat nem rombolták, a falakat át- vagy hozzá 1394 után nem építettek, a jelenleg álló falak változtatás nélkül az 1374-94-es építési időszakának jegyeit hordozzák magukon.

A romos Zádorvár, 1958-ban műemlék besorolást kapott, majd 1991-től Pécsely Község Önkormányzat tulajdonába került. 2016. márciusától Pécsely Község Önkormányzata a Történelmi Emlékekért Alapítvány használatába adta a Zádorvárat, annak érdekében, hogy a megvalósuljon a vár megóvása, feltárása és így kialakításra kerüljön egy rendezett környezettel rendelkező kedvelt történelmi és turisztikai célpont.

Kellemes környezetben

Ahogy azt írtam a várban/várnál eddig egyetlen alkalommal jártunk.Mégpedig a balatoni kéktúra keretében 2025 áprilisában.Noha már Gergővel is voltak terveink egy ide vezető túráról,vele sajnos ez nem vált valóra.Zolikával jutottam el ide.Az,hogy jövünk-e még nincs kizárva,hiszen elméletileg innen folytatódik a balatoni kéktúránk következő szakasza is (bár nem kötelező méterre pontosan itt kezdeni).A vár kellemes környezetben,egy kellemes helyen van.A várfalon jelenleg van egy ideiglenes kilátó ahonnan remek kilátásunk van a Tihanyi-fészigetre,de az,hogy ez az ideiglenes kilátó megmarad-e,vagy helyét átveszi majd idővel egy normál kilátóhely most még nem tudni.Ettől függetlenól ajánlom mindenkinek a vár felkeresését,amely elsősorban Pécselyről és Barnagról érhető el legkönnyebben.

Eltévedések a balatoni kék ötödik szakaszán

 Tavaly februrárban kezdtük menetelésünket a balatoni kék túrán,amelynek teljes távja több mint 100 kilométer.Tetszés szerint lehet választani,hogy az ember hány szakaszból kívánja teljesíteni a teljes távot.Ez lehet akár egyszeri alkalom,de lehet akár húsz is.Mi úgy számoljuk,hogy nyolc szakaszra bontjuk a balatoni kéktúrát.Tavaly négy szakaszt sikerült teljesíteni,így mondhatni,hogy a felénél jártunk éppen.Viszont augusztus óta nem fogtunk bele újabb szakaszba,így éppen ideje volt már!Ugyan március végére terveztük az ötödik szakaszt,de az időjárás megtréfált bennünket.Így aztán eltoltuk hat nappal a túrát,ez pedig péntek volt.Egyrészt azért mert szombatra már ismét bellengették az újabb rosszidőt,másrészt a csapatunk szombaton fontos rangadót játszott hazai pályán,erről meg nem akartunk hiányozni.Így aztán Zolikával karöltve április negyedikén,péntek hajnalban útra keltünk Balatonfüredre,oda ahol a negyedik szakaszt befejeztük.

Innen folytattuk!

Nem volt egyszerű az utazás,mégpedig azért mert a Székesfehérváron megálló és tovább Balatonfüredre induló vonat egyszerűen dugig volt!Erre nem számítottunk,hiszen hétvégente sem szoktak ennyien lenni,nem egy kora tavaszi péntek reggelen...Így aztán szinte végig álltuk ezt az utat Füredig.Ott leszállva azonnal célba vettük Árpi bácsi rétesboltját!Sok jót hallotunk róla augusztus óta és útba is esett és igen közel volt,így nem hagyhattuk ki.Meg is érte,nagyon finom réteseket nyomtunk le és kávéztunk is.Ezután indulhatott a túra.A két tornyú vörös színű templomnál hagytuk abba az előző szakaszt,így értelemszerűen most innen indultunk.Az ötödik szakasz nagyjából 14 kilométert ígért,plussz kettőt mert csak így tudtunk kiszállni,hogy a Zádorvárnál lemegyünk az egyik közeli faluba.Aztán úgy alakult,hogy a túra jó húsz kilométeressé vált!Balatonfüredről indultunk hát a Kis és a nagy Gella csúcsok,majd a Cseri kastély érintésével Zádorvárig.Onnan pedig le Pécselyre.

Balatonfüred utcáin

A templomromnál

Balatonfüred eddig álltalunk nem ismert részein kanyargott a kék jelzés,majd lassan kiértünk a településről.Egy régi temetőnél és egy templomromnál lyukadtunk ki.Ezt persze megnéztük.A romnál éppen fotózás zajlott,egy nem túl szép nőt fotózgatott egy másik nő.Próbáltuk nem zavarni őket.Szép hely volt és nem utolsó sorban szép kilátásunk volt innen,a negyedik szakaszon magunk mögött hagyott Tamás-hegyre,ellenkező irányban meg a Tihanyi-félszigetre.Még alaposabban megnéztük a romot,majd indultunk tovább.Úgy éreztük ez nagyon egyszerű lesz,csak követni kell a kéket más dolgunk nem lesz.Végre ki is értünk a természetbe.Egy fensík szerű részen haladt a jól járható kék jelzés.Fenyvesek,rétek között.Szemben a szomszédos hegyen mintha egy kilátót véltünk volna felfedezni.A távcsővel nézve is annak tűnt és idehaza utánanyomozva kiderült,hogy az a Gál Pál kilátó a Száka-hegyen.

Út a fensíkon

Aztán egy ponton balra mentünk jobb helyett...de erre is volt kék jelzés,igaz kopottabbak mint eddig...meglepetésként ért,hogy az út levezetett újra Balatonfüred egy részére...éreztem valami nem oké.Aztán lassan megértettük,hogy eltévedtünk.Visszamentünk az elágazásig mert gondoltam,hogy ott basztuk el.Így is lett.Ott jobbra nézve valóban ott volt az eddig is jól felfestett kék jelzés.Így korrigáltuk a hibát,igaz ez plusz félóránkba és legalább másfél kilométerünkbe került...Az út még kicsit a fensíkon haladt,majd elkezdett lefelé menni a hegyoldalon.A bokrok már zöldültek,így szép hangulata volt ennek a résznek.A hegyoldalban sziklák vigyorogtak ránk.Leértünk egy hangulatos völgybe,majd pár száz méter után egy legelőhöz értünk ami levolt kerítve drótkerítéssel.Ez mellett ment az út,jó kilátásokkal a környező hegyekre.

Valahol a völgyben

Egy kisebb erdőben kanyarogtunk tovább majd leértünk egy országútra.Nekem a térkép itt a 7304-es számú útnak jelöli.Meglehetősen jó minőségű volt,de majd 2 km-en ezen mentünk tovább,ez volt maga a kék is.Aztán végre letértünk az útról balra,ahol becsatlakozott hozzánk a zöld jelzés is.Együtt mentünk fel a 380 méter magas Kis-Gellára,mert ez már az volt.Nem kellett teljesen lejönni,de valamennyit igen,hogy aztán a Nagy-Gellára is felkapaszkodhassunk.Nem a legvészesebb emelkedő volt egyik hegyre sem.A Nagy-Gella amúgy 416 méter magas volt.Sajnos egyik hegyről sem voltak kilátásaink.Erszkedésbe kezdtünk aztán a hegyről,egy betonúthoz értünk,de továbbra is lefelé tartottunk.Majd pár száz méter múlva elértük a Cseri kastélyt.

A két Gella között

Út a Nagy Gellára

A Cseri kastély

A Cseri kastély területén vezetett át a kék jelzés.A kapu nyitva volt,nyugodtan beléphet mindenki.A kastély területe maga volt a béke és a nyugalom szigete.Madárcsicsergésen kivül itt mást nem lehetett hallani.Itt volt ennek a szakasznak az első pecsételési helye,így mielőtt körbenéztünk volna lepecsételtük az igazoló túralapokat.Ezt követően néztünk szét.A hegy oldalban helyezkedett el a kastély,amelynek több épülete is volt.Úgy hallottuk egy étterem is van itt.Gondoltuk majd megkajálunk.Egy teniszpálya volt még a kastély mellett,egy játszótér,lejebb meg egy medence.Mentem lejebb és egy ember jött ki a kastélyból de normális volt és kedves.Monda,hogy a kastély(szálló) csak májusban nyit,addig nincs étterem.Majd jó további túrát kívánt.Így akkor ebéd nélkül maradtunk.Így mentünk tovább.

Zolika pecsétel

Gyűlnek a pecsétek!

A kastély egy másik,feltehetőleg főépülete

A kastély mellett egy istálló volt,mellette lovak legelésztek.Mondta az ember,hogy itt van csap ha víz kell.Ki is használtuk,friss hideg vízzel frissitettük magunkat és a készletet.Aztán ment erre tovább az út.Jó háromszáz méter után azonban rádöbbentünk,hogy ez nem a kék jelzés...Hoppá.Hát ez meg,hogy lehet.Adta magát a nyomvonal...alighanem a medence mellett osonhatott ki a kék a kastélyparkból...Leültünk a második eltévedésnél és átnéztem a telefonos alkalmazáson a térképet.Kisilabizáltam,hogy nincs messze a kék és egy kis erdei úton visszatérhetünk rá.Így is lett.Sikerült megtalálni a kék jelzésű turistaútat,amely egy erdőben haladt aztán tovább.Fokozottabb figyelmet kértem magunktól.Ilyen nem szokott előfordulni,hogy egy túrán kétszer is eltévednünk.

Nem ez a mi útunk!

Az erdei szakasz kb. egy kilométeres lehetett.Újabb enyhe ereszkedés után egy újabb aszfaltozott úthoz értünk.Most átmentünk rajta és egy szemből jövő szintén aszfalúton mentünk tovább.Szerencsére nem sokáig.Balra kellett letérni egy újabb erdei szakaszra.Itt egy kis emelkedés következett.Közben elkerült minket egy srác.Mondta mi vagyunk az első túrázók akikkel túrája során találkozott,mondtam dettó.Aztán megkérdeztem ő is a balatoni kéket nyomja-e?Mondta nem,ő Pestről jött,még hétfőn indult!Balatonhenyéig szándékozott menni.Jó utat kívántunk egymásnak,azt elnyelte a láthatár.Mi végre szintre értünk,se nem emelkedett,se nem ereszkedett az út.Viszont újra egy csodás zöld területen haladtunk,mígnem egy tábla jelezte balra immár a Zádorvári letérést.

Arra kell menni!

Aztán a kék elfordult jobbra.Itt tudtunk "kiszállni" a balatoni kékből,de maga a pecsételési pont az bent volt a Zádorvárnál,az meg ide kb.250 méterre volt még.Természetesen jól kivolt jelezve minden,mindenesetre mi már innen a piroson mentünk tovább.A következő szakaszba majd itt "szállunk be".Mivel itt most nem volt semmi,a túrázó kénytelen lemenni valamelyik közeli faluba,hogy ténylegesen ki tudjon szállni a kéktúrájának ebből a szakaszából.Mi Pécselyt választottuk,mert az oda vezető piros érintette a közeli Zádorvárat is.Hamar oda értünk már innen a várhoz,amely romjaiban is kellemes látvány volt!

Zádorvár

Látható a régi és az új várfal

Kisebb dombról érkeztünk a várhoz,amely nagyobb volt mint gondoltam.Egy na kőkupac volt az udvarának közepén.Kiderült,hogy itt minden ide érkezőt megkérnek,hogy a földes oldalról dobjanak öt követ a kőkupacra mert ebből újítják fel a várat!Jó ezt megtettük (igaz kicsivel később).Most leültünk és megkajáltunk.Szinte pihenés nélkül jöttünk idáig.Voltak padok,asztalok is.Egy állvány meg ideiglenes kilátónak szolgált a vár falánál.Kaja után mentünk fel rá.Kilátásunk főleg a Tihanyi-félsziget irányába volt,de látni lehetett a Köröshegyi-völgyhídat is,na meg persze a közeliPécselyt.Visszanézve meg a vár udvarában gyönyörködhettünk.Jó egy órát eltébláboltunk itt,ezen a kellemes helyen,persze mindent megnézve!A várral majd részletesen foglalkozom a Kedvenc váraink sorozatomban nem soká.

A kilátó

A kilátás

Aztán még megnéztük a várat kivülről is.Mondom romjaiban is klassz,ha egyszer valaha is készen lesz akkor meg nem egy utolsó látványosság lesz,az is biztos!Zolika meg megölelte a várat.Bevezette ezt az új szokását,hogy minden jóhelyen megölel majd valamit...A túra utolsó szakaszát a piroson folytattuk.Ez ereszkedésbe kezdett a Zádorvártól amely persze a Zádor-hegyen volt.Egy lépcsősor vezetett le a hegyről,a lépcsők mellett keresztek.Ez egy kálvária akart lenni,de nem éppen a legjobb formában volt...

Fenyőfa nő a vár falán!

Kivülről a vár

Lefelé,ez kálvária akar lenni...

Leérve a kertek alatt haladt az út.Innen jó 2 km-re volt maga Pécsely.Helyenként ahogy haladtunk remek rálátásaink voltak a Balaton-felvidék nyúlványaira.Megérkezve Pécselyre rögtön egy vízcsappa botlottunk.Ismét vettünk magunkhoz vízet.Gondoltuk keresünk egy kocsmát a faluban mivel több mint egy óránk volt a buszig.Ám hiába jártuk végig a települést nem akadtunk kocsmára.Egy vendéglátóhelyet ugyan találtunk,de az meg zárva volt.Kellemes környezetben feküdt amúgy a falu,ha jól tudom ez volt a Pécselyi medence.Nem volt már más hátra megvártuk a buszt,az jött pontosan.

Pécselyi harang

Balatonfüredig mentünk a busszal.Ott vonatra szálltunk.Most volt helyünk és kényelmesen értünk Székesfehérvárra.Ott is volt még egy óránk és mivel itt nem egymás mellett van a vasút és a buszállomás,így elsétáltunk a buszhoz.Este 11-re értem haza lakásra.Jó kis túra volt az eltévedések ellenére is.Szép tájakon és kellemes környezetben haladtunk teljesen jó időben.Ez volt az év hatodik túrája (meg még van két meccstúránk).Most mindennel együtt mentünk kerek 20 kilométert.Ez így összeségében már 86 kilométer idén.Ez pedig túránkénti 14,33 km-es átlagot jelent.

A Balaton kék útja

 Ha Isten is megsegít és az egészségem is kitart akkor hamarosan kezdetét veszi menetelésünk a Balatoni kéken.Erre az évre az egyik nagy tervünk a Balatoni kék bejárásának megkezdése.Amit a fene bánja ha elhúzódik a következő évekre is,hiszen nem egyszerre akarjuk bejárni a teljes távot,hanem szakaszkra lebontva,de még annál is szakaszosabban ahogy a leírásokban szerepel.Na,de nézzük át mi is ez a balatoni kék,milyen szakaszokból áll,milyen látnivalók fogadhatnak útközben.Hozzáteszem már eddig is jártunk az útvonal egyes szakaszain,de most végig akarjuk majd járni az elejétől a végéig,évi minimum két,de lehetőség szerint akár három-négy túrát "beáldozva" erre.

Rövidesen indulhat a balatoni kék!

Legtöbben a Balaton-felvidéki Kéktúra hallatán egyből az Országos Kéktúra (OKT) Balaton-felvidéken is átvezető szakaszára gondolnak, ami viszont nem azonos a Balaton saját, kék sávval jelzett útjával. Előbbi Keszthelytől Nagyvázsonyig kanyarog a Balaton környéki tájban, míg utóbbi Pétfürdőtől Badacsonyig, főként a magyar tenger panorámájával kísér minket. Végigjárása a puszta élményszerzés mellett - ugyanúgy, mint az OKT esetében - túramozgalom keretében is kivitelezhető, amiért akár két jelvényt is begyűjthetünk. Ennyire viszont még ne szaladjunk előre, előbb ismerkedjünk meg az útvonallal.

Csodákból nincs hiány erre sem

Pétfürdőtől - Balatonalmádiig (27km)

A tetszőleges irányból teljesíthető túrát akár Pétfürdőn is elkezdhetjük. Itt, a vasútállomással szemben találjuk az első bélyegzőt egy villanyoszlopra erősítve. A pecsétlenyomat elkészítése után folyamatosan távolodunk a Bakony délkeleti lábától, és irányban a balatoni tájak felé tartunk. Árvalányhajas domboldalon emelkedünk a Péti-hegy oldalában, ahonnan egy kopár dolomittömbről pompás kilátás nyílik a magunk mögött hagyott településre, valamint a Bakony vonulataira, illetve a Tési-fensíkra. Meglehetősen változatos terepen, hol kopár dombokon vagy bozótosban, hol széles földutakon vagy szántás szélén kanyargó ösvényen vezet a kék jelzés, ami gyakran a tájékozódást is megnehezíti.

Engem valahogy mindig feldobott a turistajelzések látványa!

A Séd völgyében fekvő Királyszentistvánig a molyhos tölgyesektől a feketefenyveseken át többféle élőhellyel is találkozhatunk. Gyakoriak az akácosok is, amelyek kevés árnyékot adnak, de idetelepítésük elsődleges célja - csakúgy, mint a fenyő esetében - a talajerózió megakadályozása volt. Királyszentistván nagy múltú, de mindössze ötszáz fős település. Határában zajlott le 997-ben az a történelmi jelentőségű csata, amelyben István fejedelem legyőzte az ellene lázadó Koppányt. Ennek az eseménynek az emlékét őrzi a falu neve is. Litér felé haladva az eddig megismert növények mellett először tűnnek fel a tájra szintén jellemző cserszömörcések.

Litértől a a Nyerges-hegy oldalában vezet a széles földutunk, ami sokkal kényelmesebb haladást biztosít, mint a régi, Bendola-patak mentén vezető út. Kopár és cserjés részre érve újra az árvalányhajas mezők között érünk el a Rom-kúti-völgyig, amely tölgyesben vezet minket a Megye-hegy oldalába, illetve Balatonalmádi fölé. A Malom-völgyben leereszkedve érkezünk be a településre, ahol a számos látnivaló és a strandolás mellett érdemes egy kis kitérőt tenni a századfordulón épült Óvári messzelátóba, ahonnan túránk során első ízben tekinthetünk ki úgy igazából a Balatonra.

Óvári messzelátó

Balatonalmádi - Balatonfüred (20km)

Balatonalmádi utcáit hosszas trappolás után elhagyva felkapaszkodunk a Balaton első kőkiláójához. A 295 méteres Csere-hegyen 1935-ben a környék fő építőanyagául szolgáló vörös homokkőből építették fel a ma is népszerű kilátótornyot, amely napjainkra a fák lombjai miatt már jó pár méterrel megtoldva biztosít kilátást a környékre. A gótikus és reneszánsz jegyeket is viselő, hangulatos építményt a tanösvényen bejárható vöröskő-bánya felé tartva hagyjuk el. Itt információs táblákon ismerhetjük meg az egykori kőfejtés munkálatait, eszközeit, illetve a terméskő faragásának és felhasználásának módjait.

Alsóörs felett a kék háromszög jelzésen, egy újabb kilátóba tehetünk kitérőt. A modern faszerkezet még többet enged láttatni a körpanorámából, mint az előző kilátópontunk, tehát ide is megéri felmenni. Alsóörsöt aszfalton hagyjuk el, amit egészen a szomszédos Lovasig követünk. Innentől az ösvényünk bevezet a klasszikus észak-balatoni tájba, amelyet a domboldalba lefutó szőlőtőkék hosszú sorai és a hozzájuk tartozó, szebbnél szebb házak jellemeznek. Mielőtt elérnénk Csopakot, a kék jelzés némi kitérővel felvisz a Csákány-hegyre, ahol szintén egy kilátótorony enged rálátást a tájra, benne a távoli Bakony vonulataira.

Csere-hegyi kilátó

Újból fenyvesek közt ereszkedünk le Csopakra, ahol a bélyegzést követően megcsodálhatjuk az útvonal mellett álló vízimalmot. Az Öreg-hegy meredek oldalában az oromfalas présházak mentén közelítünk a már messziről is feltűnő Balatonfüred épületei felé, de mielőtt elérnénk a települést, még a Péter- és a Tamás-hegyet is megmásszuk. Utóbbin találjuk a Jókai-kilátót, amely nem véletlenül lett elkeresztelve a hazai romantikus regényírás nagymesteréről. Jókai Mór közel harminc éven át Füreden, a balatoni táj ihletésében írta műveit. Az író egykori nyaralója emlékmúzeumként ma is látogatható. Kék utunk viszont ezt az épületet nem érinti, ahogy a település központját, a Balaton-partot vagy a látványos Lóczy-barlangot sem. Amennyiben nem térünk le a jelzésről, úgy csak a vörös templomot és a papsokai templomromot láthatjuk Füred nevezetességei közül.

Jókai-kilátó

Vörös templom

Balatonfüredtől - Szentantalfáig (28km)

A szőlő birodalmától északnyugati irányba kissé eltávolodva változatosabb terep és növényvilág felé tartunk. A Balaton-felvidék vonulatai közé több helyen szerkezeti mélyedések ékelődnek, amelyek Balatonfüred felől nyugati irányba haladva egyre nagyobbak, összefüggőbbek lesznek. Mi a Pécselyi-medence peremén haladva ismerhetjük meg a triász mészkő, a dolomit, valamint a márgarögök erősen lekopott kibukkanásait. Átkelünk a medencét szegélyező, 300-400 méter magas Kis-Gallán és Nagy-Gallán, valamint oldalazva haladunk a Róka- és a Hosszú-hegy oldalában, miközben tölgyesekben és karsztbokorerdőkben kanyarog az ösvényünk. Ezen a vidéken tavasszal több kosbor- és kökörcsinféle is virágzik, de számos más védett növényfaj mellett árvalányhajakat és sztyepprétekre jellemző növényeket is megfigyelhetünk.

A dombok vonulatait követve érjük el a Zádor vár romjait. Kevés olyan vár van hazánkban, amelyet nem a török vagy a labanc robbantott fel. A Vezsenyiek által emelt Zádor-vár csupán egy telekvitának köszönheti romlását, amely a 15. század elején vette kezdetét. Gazdái a vesztes per miatt egyszerűen elhagyták az erősséget. A látványos romegyüttes falai között kényelmes táborozóhelyet is találunk, ahol akár szalonnát is sütögethetünk. A nagy tér és az egyenes talaj a sátrazást is kényelmessé teszi.

Zádor vár

A vártól több kilométeren keresztül egy kerítésre emlékeztető kősáncvonulatot követve haladunk nyugati irányba. A 395 méteres Hideg-hegy után egy sík és hosszú erdődűlőn vágunk át, majd mezőgazdasági földek mentén óvatos emelkedésben megkezdjük a Halom-hegy megmászását. Végül a hegytetőt körülvevő erdőben érünk fel a kilátóhoz, illetve a geológiai bemutatóhelyhez. A Balaton környéki földtörténet múltja több száz millió évre nyúlik vissza. Ahogy Európa nagy részét, úgy annak idején ezt a vidéket is őstenger borította. Az évmilliók alatt lerakódott iszapréteg magába zárta a víz apró élőlényeinek maradványait közel 1000 méteres vastagságban, amelyek a mai mészkő- és dolomitrétegeket alkotják.

Ennek a földtörténeti időszaknak viszont a Halom-hegyen a nyomát sem látni, ugyanis annak idején az egyhangú rétegsorokat megtörték a víz alatt működő tűzhányók. A hegytetőn mi is egy ilyen megmerevedett lávafolyam tetején állunk, amelynek kemény és sötét kőzetét könnyű megkülönböztetni az alacsonyabban fekvő területekétől. Ilyen vulkáni kúpokból egyre többször lesz részünk, ahogy folytatjuk az utunkat nyugati irányba. Szőlőföldeken és borospincék mentén vezető dűlőutakon érjük el az alig pár száz lelket számláló Szentantalfát. A hangulatos községben szállást és éttermet is találunk, így tökéletes pihenőhelye lehet a balatoni túránknak.

Halom-hegy

Szentantalfától - Badacsonyig (26km)

Szentantalfát a Tagyon-hegy szőlői közt hagyjuk el, és a Zánka feletti szakaszon már látjuk is a balatoni táj egyik legismertebb természeti képződményét, az égnek meredő, 337 méter magas Hegyestűt. A megcsonkított hegy a bányászatnak köszönheti jellegzetes formáját, és ugyancsak a fejtés következtében tárulhat elénk a hegy lenyűgöző és európai viszonylatban is ritkaságnak számító belseje. Ezt a látványos képződményt a vulkáni kráterben megdermedt és a kihűlés folytán sokszögletű, függőleges oszlopokra vált lávafolyam nyújtja. A geológiai bemutatóhely belépődíj ellenében látogatható, de az élményért mindenképpen érdemes ide ellátogatni, ha másért nem, hát a bazaltkúpról elénk táruló panorámáért. A Káli-medence és a tanúhegyek mediterrán vidéket idéző hangulatát nem csupán a magasból tapasztalhatjuk meg, kék utunk keresztül is vezet ezen a páratlan tájon, érintve Kővágóörs, Kékkút és Salföld jellegzetes településeit, amelyek jelentős népi építészeti értékekkel bírnak.

A majorhoz érve megtekinthetjük a tradicionális magyar háziállatfajtákat, a mezőgazdasági gépkiállítást, a fűszer- és gyógynövénykertet, valamint a népművészet legkülönbözőbb alkotásait. Nyílt terepen, széles szekérúton hagyjuk el a Káli-medencét, majd erdős ösvényen haladunk az Örsi-hegy oldalában. Túránk utolsó magaslatáról kezdetben meredeken ereszkedünk Badacsony felé, a fenyvesekkel borított hegyoldalban. Kisvártatva elérjük Badacsonyörs szőlőskertjeit, ahonnan újra elénk tárul a Badacsony, a Gulács és a Tóti-hegy látványa. A mély dűlőutakon kanyarogva érünk le a Kerek-szigetnek nevezett, sík területre. Ezen átkelve érjük el azt az aszfaltcsíkot, amelyen több mint három kilométert megtéve jutunk el végső úti célunkig, Badacsony vasútállomásáig és kikötőjéig. A Balaton-felvidéki Kéktúra itt visz le minket először a tópartra, ami a száz kilométeres utunk megkoronázásnak is tekinthető. Itt mindent megtalálunk, amit a Balaton nyújthat.

Hegyestű

Látható,hogy a leírás négy szakaszra bontja a túrát alkalmankénti minimálisan húsz kilométerrel.Mi úgy gondolkodunk,hogy teljesen felesleges egyszerre 20-30 km-t trappolni.Azt valljuk,hogy miután senki sem várja el tőlünk,hogy rohanjunk állatba,minek rohanjuk?Az esztelen trappolás véleményem szerint elveszi az élményt,mész és igazából nem látsz semmit.Így mi valózinűleg átlag 10 - 20 km-es szakaszokra fogjuk bontani a túraútvonalat.Hiszen az sem baj,ha nem négy hanem hat vagy hét szakaszból csináljuk majd meg.A túra nincs időhöz kötve,nincs az,hogy mikor kell megcsinálni,bármelyik évszakban teljesíthető.Mindegyik évszaknak megvan az előnye és a hátránya is,így ez nem lehet visszatartó tényező.Ellenben a közlekedés majd itt-ott közbeszólhat,mert lehet lesznek helyek ahonnan könnyebb a hazatérés,vagy nehezebb.Vagy éppen könnyebben érhető el stb.

Badacsonytomaj

A Balaton saját kékje Pétfürdőtől Badacsonyig 101 km hosszan kanyarog. 1958 m szintemelkedést és 1986 m lejtést tartogat, amennyiben nem térünk le az útról. Jelenleg két túramozgalom is létezik, amelyek a táv teljesítésére csábítanak. Az egyiket a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség hirdette meg, amelynek Balaton-felvidéki Kéktúra gyalogos jelvényszerző túramozgalom a neve, és amelynek igazolólapját az internetről ingyenesen letölthetjük. A túra teljesítésének feltételei között túl sok megkötést nem találunk. Az utat végigjárhatjuk tetszőleges irányból és időkorlát nélkül, akár több szakaszra bontva is, csupán a kéktúra 10 bélyegzőlenyomatát kell begyűjtenünk, illetve felírnunk a szakaszteljesítések időpontjait. A teljesítés elbírálásával és díjazásával kapcsolatos tudnivalókat a szövetség honlapján olvashatjátok el.

A másik jelvényszerző túramozgalom „Végig a kéken, a Balaton-felvidéken!” címen fut. A Csarnai Edina által kiírt túra sikeres teljesítéséhez nem csupán a Balaton-felvidéki Kéktúrát, hanem az Országos Kéktúra Nagyvázsonytól Keszthelyig tartó szakaszát is végig kell járnunk. Ehhez a túramozgalomhoz is bárki, időkorlát nélkül csatlakozhat, csupán le kell töltenünk az igazolólapot, és már indulhatunk is a terepre.

A fenséges Salföld

A mi tervezett szakaszaink ami természetesen változhat.

1.Pétfürdő - Litér (14,3 km)

2.Litér - Balatonalmádi (12,7 km)

3.Balatonalmádi - Balatonfüred (19,2km)

4.Balatonfüred - Zádorvár (14,2 km) + Pécsely (+2 km)

5.(Pécsely) Zádorvár - Szentantalfa (2 km + 12,9km)

6.Szentantalfa - Kővágóörs (12,8 km)

7.Kővágóörs - Badacsony (15,6km)