Egészen pontosan kilenc éve,hogy az égi hegyeken túrázol már.
Nekem pedig maradtak az itteni hegyek,már nélküled...de ez nem is így van.
Minden túrában érzem a jelenléted,most is ott jössz mellettem.Én felnézek rád,mint az a kisgyerek akit elöször vittél fel a kunyhóhoz 1982 húsvétján...
Mesélsz a hegyekről az erdőről a kalandokról.Élvezettel hallgatom.
Már én is tudnék mesélni,de hogyan is mondhatnám el?Meg minek,hiszen ott vagy,látod te is.
Látod minden simán megy,a legnehezebb helyeken is.Mindent tudunk.Nem ér baj.Hogyan is érhetne,hisz Te tanítottál...és ha mégis...hát ott vagy,vigyázol rám/ránk!
Ha tudnám melyik volt a legklasszabb túra.Egészen biztosan ide varázsolnám.De nem lehet választani,mert mindegyik klassz volt.Egyformán klassz.Nem volt,hogy jobb vagy legjobb...mindegyik jó volt,a legjobb!Ide kéne varázsolnom mindet!Legfőképp meg ide kellene varázsolnom téged...de ez meghaladja az erőmet...sajnos!
A kunyhó varázsa
Úgy láttam az egész falu ott volt azon a napon...több mint ezer ember.Sokan szerettek.
De sajnos elnyelt az az átkozott gödör amelyre aztán földet szórtak.Pedig én szóltam!Szóltam,hogy menjünk inkább ma is fel a kunyhóhoz,igyunk egy jó sört.Vagy ami még jobb menjünk le egészen a forrásig igyunk jó kis friss vízet.Élvezzük az erdő suhogását és mesélj...úgy mint rég.Mesélj az utakról a szarvasokról a közelben szaglászó vaddisznókról vagy bármiről...csak mesélj!Csak ne menj le abba a gödörbe!Megnézünk inkább az erdőbe valami gödröt hisz az erdőben még gödör is van,ennél százszor külömb!De most nem hallgatsz rám,végleg elnyel a föld...nekem meg most egyedül nincs is kedvem felmenni a kunyhóhoz....
Az én Rockenbauerem
Kilenc év távlatából sem kopnak az élmények és a kilenc év még visszanyúlik egészen 1982-ig.Ott kezdtük.Persze te már korábban elkezdted,de akkor varázsoltál be engem is az erdőbe a hegyekbe.
Ott alapoztam meg a túrázásaimat és alighanem ennek köszönhető,hogy oly sok csodás helyre eljutottam már.
Akkor 2007 nyarán mikor láttalak,már nem jöttél velünk,de úgy tünt még jó erőben vagy.A srácokat vittem fel a kunyhóhoz,te jó szórakozást kívántál nekünk,de már nem jöttél fel.Aztán másnap a véred csak felhajtott hozzánk és ettől meg is nyugodtam,hogy csak nem lehet akkora baj ha feljöttél...
Aztán már ősszel kezdtem dörzsölni a tenyerem,hisz remek túrákat terveztem 2008-ra,egy régi álmunkat akartam megvalósítani,hogy a kunyhótól majd eltúrázunk egészen a pécsi Tv-toronyig.November tájékán már kezdtek jönni a rossz hírek.Elmentünk meglátogatni,de még mindig úgy éreztem ebből kigyógyulsz...de januárban még rosszabb hírek jöttek.
Aztán azon a február végi napon az égi hegyek mellett döntöttél...
Csak remélni tudom,hogy akárhol is vagy,jókat túrázol most is...hallgatod az égi szarvasbőgést és járod az erdőket.Tudom,hogy lesz még közös túránk!
Boldog idők - Sándor,Gergő és én
Ezen bejegyzésemhez szorosan kapcsolódik 2016 karácsonyán írt
Alighanem egy kicsit megkéstem ezzel,pedig már decemberben megvoltak a tervek.A you tube-n is fentvan már az erről szóló videó december óta,tehát csak ide felejtettem el felrakni.Pedig ez is része a blognak,mondhatni a fő része.Ráadásul ezen terveinkből kettő már meg is valósult januárban illetve februárban.Túrázási szokásainkról már lehetett olvasni ebben a blogban,talán ezzel kezdtem az egész blogírást,de mindenképp valahol az elején volt.Ha lemaradták róla itt megtalálod.
Némi módósítás,hogy a helyi túrákat idéntől kezdve környékbeli túráknak hívjuk.
Szóval két tervünk már meg is valósult ebből,hiszen januárban a Csiki-hegyekben szerencsére havas körülmények között sikerült felkeresni a Sorrento sziklát és megmászni az Odvas-hegyet.Erről szóló blogbejegyzésem ezen a helyen olvasható.Februárban pedig a jeges Rám-szakadékban teljesítettük a tervünket,erről itt olvashattok.További terveinkről akkor pedig itt írok,valamint a blog végén a videóban is látható,
A Vértes vonulata
Környékbeli túráinkat illetően,idén főleg a Tolnai-Hegyhátra szeretnénk koncentrálni.A Tolnai-Hegyhát a Dunántúli-dombság része,nagyjából a Simontornyától Dombóvárig húzódó dombvonulatot nevezzük Tolnai-Hegyhátnak.Ez akár hónapokra ellát minket túrákkal,van mit bejárni,felfedezni ezen a területen.A gond az,hogy turistatérkép a mai napig nem jelent meg a dombságról,így valószinüleg majd telefonos online turistatérkép alkalmazást hívunk segitségül.Ami biztos Simontornyánál fogunk kezdeni és fokozatosan haladunk Dombóvár irányába,nem szükséges,hogy idén be is járjuk az egész dombságot.
Aztán a környékbeli túrákat illetően még,folytatjuk a Csepel-sziget bejárását,tavaly két túrát tettünk itt,idén is legalább egyet szeretnénk:terv szerint Ercsibe mennénk át komppal és onnan jönnék le Lórévig.
Még Érd ófalu részére szeretnénk elmenni és az mindig benne van a pakliban,hogy a környékbeli falvakba is teszünk túrákat.Ebbe az évbe,a számunkra még ismeretlen Iváncsa,Beloanisz és Besnyő a fő cél e tekintetben.
Na és akkor ezekután térjünk rá a bakancslistás túrákra.
De mielött ebbe belefognék,nézzétek meg a 2016-os best of videómat.Pár perc csak:
Ugye akkor mint írtam,két bakancslistás túrán már túlvagyunk.
Márciusban a Vértes-hegységbe vesszük az irányt.Én már nagyon rég nem jártam itt,Gergő pedig még sosem.Szárligetről indulunk majd a Mária-szakadékot és a Vitányvárat na meg több érdekességet érintve Vértessomlón fejezzük majd be a túrát.
Ha április akkor Mecsek.Ebben a hónapban a legszebb a hegység a virágzó medvehagymákkal és bazsarózsákkal,így minden év áprilisában csak is a Mecsek jöhet szóba túrázásainkat illetően.A Zengőre fogunk felmenni majd a Réka-völgyön végig Mecseknádasdig megyünk.
A Zengő Hosszúhetény felöl
Májusban pokoli nehéz túra vár ránk.Legalábbis a túra eleje az lesz.A meredek Prédikálószéket akarjuk megmászni a Vadállóköveket érintve.A nehézséget itt majd a látványosság kompenzálhatja.Ha meg sikerül a feljutás az új kilátót is megfogjuk nézni amit tavaly adtak át.
Júniusban egy merészebb válalkozásba fognánk.Kérdéses lesz,hogy egy nap alatt megtudjuk-e csinálni a tervezett túrát.Somoskőre szerenénk elmenni,majd átkelve a határon a szlovákiai Sátorosbánya érintésével mennénk fel a Karancs csúcsára,onnan pedig le Somoskőújfaluba.
Ezen útvonalon még gondolkozunk,igy itt benne van a pakliban egy esetleges változás.
Kilátás a Prédikálószékről
Júliusban visszatérni szeretnénk a szlovákiai Burda-hegységbe.Itt kapott el 2016 szeptemberében a vihar minket és a párás időben a kilátás is több helyen élvezhetetlen volt,így a szeptemberi túránkat megismételnénk remélhetőleg most jó időben.Szobról indulva a határon és Helembán átkelve mennénk fel a Burdába egészen a Kovácspataki sziklákhoz.Majd onnan ereszkednénk le Garamkövesdre és Párkányba.Itt térnénk vissza Magyarországra Esztergomba.Remélhetőleg ez idén összejön.
Augusztusban ismét a Mecsek felé akarjuk venni az irányt.A középső rész csodás völgyeit szeretnénk bejárni a Nagy-Mély-völgyet és a Melegmányit na meg a kettőt összekötő Petnyák-völgyet.Itt több híres vízesést is érintünk valamint a híres Kőlyukat is.
Somoskő és Salgó vára
Szeptemberben a Holvilág árok vár szívepedve ránk.Híres hely,de még nem jártunk itt.Éppen ideje,hogy felkeressük.
Októberben megmásszuk a Dunántúl második legmagasabb csúcsát a Pilis-tetőt.Számtalan túránkon szemeköszönt az elmúlt hónapokban,szinte hívott minket,hogy másszuk meg.Októberben elfogadjuk a meghívást.Nem lesz könnyü túra ez sem,de a látvány itt is páratlan lehet.
Novemberben szelidebb vízekre illetve tájakra evezünk.Az ismeretlen Gödöllöi-dombságban szeretnénk szétnézni.
Decemberben pedig a Budai-hegység északi részén akarunk túrázgatni,érintve Solymáron a Szarka várat.
A Kovácspataki sziklák a Burda-hegységben
Hát nagyjából ezek a 2017-es tervek.Most télen még csak döcögött a gépezet,de ez igy volt tavaly is,de nyakunkon a március amikor is végre újra beindulunk.
Tavaly 30 túrát teljesitettünk úgy,hogy sok-sok minden akadályozott minket évközben.Idei elvárásom minimálisan a 20 túra,ennél csak jobb lehet,titokban reménykedem azért,hogy a harmincat túlszárnyalhatjuk.Most e sorok írásakor február 26-án már kettő megvolt.
Minden esély megvan tehát egy tavalyihoz hasonló szériára.
A blog mostmár münködik,így minden túráról szinte naprakészen beszámolok majd.
Tarts velünk!
Pilis-tető
Természetesen változások előfordulhatnak,tavaly az eredeti terven kétszer változtattunk ez most is előfordulhat,de azthiszem nagyjából sikerül a tervet követni.
Amíg a müszereim engedik addig videó is készül majd minden túrámról.
Többen is jelzik rendszeresen nekem,hogy szívesen velünk tartanának évközben valamelyik túrára.Korábbi években volt,hogy jöttek velünk mások is,ez most egy ideje nem így van.
Persze csak ismerösöknek van nyitva a lehetőség,de ha jöttök ha nem,mi megyünk.
Február végéhez közeledik a naptár.Bár voltak már túráink az idén,de még nem igazán indult be a túraszezon.Alighanem ezzel megkell várnunk a márciust.
A bemutatkozómban írtam,hogy már több évtizede benne vagyok ebben a körben,a túrázások meghatározzák az életem.Az egész lényegében a Mecsekben kezdödött 1982 húsvétján és ott alakult ki ez az egész természet iránti rajongás bennem.Ennek történetéröl már írtam korábban,esetleg ha gondoljátok itt megnézhetitek.Szóval a történetem igazából ekkor kezdödött.
Ám volt előtte egy túra aminek akkor még nem igazán tulajdonitottam nagy jelentőséget,még nem igazán érdekelt ez a világ.Ugyan rácsodálkoztam a természet szépségeire,de különösebben nem hatott meg.De a teljes képhez hozzátartózik,hogy bizony ez volt a legelső túrám.
Aztán még ez sem teljesen biztos.Emlékezetemben kutatva halványan dereng,hogy a hetvenes évek végén mintha jártunk volna már a Velencei-hegységben is,de ennek története már teljesen a homályba vész.Na meg aztán egy 1978-as nyaralás alkalmával szüleimmel megmásztuk a Tihanyi apátságot is,de ennek emléke is homályban...
Szóval még itt a holtidényben megpróbálok megemlékezni erről a legelső túráról is,erre már valamennyire emlékszem.Pedig az időpont 1980 júniusa...még 10 éves takonypóc voltam.
Mátrafüredi kisvasút
Egy iskolai tábor keretében érkeztünk Mátrafüredre,méghozzá kisavsúttal.Na persze csak a közeli Gyöngyösről jöttünk vele.Mátrafüreden egy hetes nyaralás várt,egy turistaházban voltunk megszállva.Ennek a nyaralásnak a keretében került sor erre a túrára amely az ország legmagasabb pontjára a Kékestetőre vezetett.Természetesen mindez olyan régen volt,hogy képek nem maradtak meg róla,így a leírást az interneten talált képekkel illusztrálom nagyjából azokról a helyekről amerre jártunk.A képek forrása a google.Tehát erre a túrára Mátrafüredről indultunk és mivel az ország legmagasabb pontjára vezetett a túra természetesen végig felfelé vezetett az út.A tízéves kis pöcsöknek ez persze akkor különösebb problémát nem jelentett.A múlt homályába vész melyik jelzésen mentünk fel,a piros és piros+ jelekre emlékszem és valóban vezetnek fel ilyen jelzések.Valószinü ezeken mehettünk.Még arra is emlékszem,hogy csodás és hangulatos volt a mátrai erdő...
Talán így mehettünk mi is,csak ötször ennyien
Alighanem érinthettük Mátraházát is mert nagyon dereng valami,de konkrétan már nem emlékszem rá.Mátraháza után nem sokkal odaértünk a Kékesi sípályára,erre világosan emlékszem,mert nagyon tetszett.Futkároztunk felfelé... valamit nagyon rosszalkodhattam,mert az egyik tanártól egy kokit is kaptam.De tetszett minden,ha nagy jelentőséget akkor még nem is tulajdonitottam neki,de tudatalatt már foghattam a "jeleket"...Ami Kékestetőből megmaradt annyi év után...hát az a bizonyos kő nem,talán akkor még nem is volt meg.A tv-torony az dereng,de világosan az sincs meg.Megvan viszont valami szanatórium képe,ott a környékén egész biztosan jártunk.Talán valami játszótér féle is dereng,de nagyon rég volt minden,homályosak az emlékek...
Kékestető,az a bizonyos kő
Arra világosan emlékszem,hogy egyáltalán nem fáradtunk el.Legallábis én biztos nem,az is dereng,hogy vissza viszont már nem gyalogosan mentünk hanem busszal.(kár...)
Hát nagyjából ennyi ami megmaradt a legelső túrámról,de mint írtam az sem biztos,hogy ez volt a legelső,de ez amire legkorábbról emlékszem ha nem is százszázalékosan.Így bocsesz ha most teljes túraleírást nem tudtam adni.Sajnos a sors aztán úgy hozta,hogy valamiért a Mátra kimaradt az életemből.Jártam talán a környéken,de mátrai túrám 1980 óta bizony nem volt...és erre nem vagyok igazán büszke.Mondjuk tőlünk főleg tömegközlekedéssel nem olyan egyszerű az elérése,de persze nem lehetetlen.Idén valószinű továbbra is kimarad az életemből a Mátra ám jövőre már mindenképp tervezek vele.Mindenképp elkell jönnöm még ide életembe,így 18-ban valószinüleg bevesszük a bakancslistánkba.Talán éppen ezt a túrát fogom megismételni,ha nem is teljesen így.
Téli,de verőfényes napsütéses időben került sor az Apostagi túránkra.
Jártunk már erre számtalanszor gyalogosan és kerékpárosan is.A gyalogos túrák főleg a Dunaparton vezettek ide,úgyanúgy mint a Pentele-hídhoz vagy Dunavecsére vezető túráink során.
Erről olvashattok itt is.Éppen ezért kicsit változtattunk az útvonalon.
Úgy terveztük,hogy otthonról indulva ismét követjük a jól ismert utat,de csak egy darabig.
Átkelünk a Csövek-völgyén(a völgyről szóló bejegyzésem elérhető: itt ),majd a dunaújvárosi ipartelepen keresztül a papírgyári víztoronynál hagyjuk el a város és érjük el a Pentele-hídat.
Nekivágtunk hát egy szokatlanul kellemes decemberi délelöttön.
Verőfényes decemberi nap
Az egykori kisvasút egykori nyomvonalát kötvetve a dunaújvárosi gyárak mögött értük el a Csövek-völgyét.A szép napos időben még sár sem volt.A kilátást a felső Dunapartról ugyan még akadályozta az odalent megragadt pára,de percről percre javult az idő a csodás decemberi délelöttön.Rövidesen elértük a Duna melletti szivíttyúházból a dombra feljövő csöveket amik nem álltak meg itt,hanem haladtak tovább a völgy felé amit viadukt szerűen át is íveltek majd eltüntek a domb oldalában.Nem volt más dolgunk mint követni az egyik csövet.
Szép zöld rét decemberben a dunaújvárosi gyárak mögött
Csövek ahogy jönnek fel a szivattyúházból
Jelzett turistaút nem vezet ide,de nekünk ez hazai pályának minösült,így nem is volt szükségünk jelekre.A Csövek-völgye mindig egy élmény.A nevesincs völgynek mi adtuk a Csövek-völgye elnevezést mert a völgyben két oldalt egy-egy cső fut lefelé és 4-5 cső meg a völgy felett vidaukt szerüen ivel át.Mi az egyik csövet követve azon átkelve akartunk átmenni a völgyön.Igen ám,de ennél a csőnél a túloldali dombnál nem volt semmi se le,se fel,se ki vezeteő ösvény vagy út.Igy visszajöttünk emerre a domboldalra ahol leereszkedtünk a völgybe és egy másik csőnél tudtunk felmenni.
Itt jöttünk fel a Csövek-völgyéből
A völgy után a helyi egykori tömegsporttelepen találtuk magunkat amelyre ezekszerint hátulról jöttünk be (nem volt semmiféle kerités).Ezen átkelve azonban a telepet a főúttól amire kiakartunk menni egy kerités választotta el.Volt egy kapu,de az meg zárva volt.Tehát a főút felöl zárva volt a spottelep.Nem volt más választásunk keritést kellett másznunk,így tudtunk kijönni.
Ezután a főútat kisérő bicikliúton gyalogoltunk 2km-et,itt értük el a Papírgyári víztornyot.Itt tudtunk kimenni a városból azon az úton amelyen a Ösök napi bringatúrán is kimentünk,igaz akkor biciklivel (erről itt olvashattok).Innen eleinte beton majd köves-salakos út vezetett nagyjából 2km-en át.Ekkor fodult kelet felé a híd felé egy leágazás amely ismét betonútra váltott.
Dunaújváros - Papírgyári víztorony
Ez az út rávezetett a Pentele-hídra.Ugye ide vezető túráink során nem erre szoktunk jönni,most csak a változatosság kedvéért választottuk ezt az utat.A hídra rávezető felüljáró mellett két oldalt két-két domb volt,mivel nem erre szoktunk jönni úgy határoztunk felmegyünk a dunaújváros felölire és megcsodáljuk a kilátást a hídra és a tájra.Ebből a perpekstívából még végül is nem láttuk.Érdemes volt!Szemet gyönyörködtető volt a látvány!
A Pentele-híd a dombról
Tudtuk eddig is,hogy szép a hídunk,de fentről a dombról még szebbnek tűnt.Mivel erre vezető túráink során 95%-ban a híd északi oldalán szoktunk átmenni,most úgy döntöttünk,hogy a déli oldalon megyünk át.Apostag a hídttól amúgy is délre van.A hídon az M8-as autópálya vezet át ezen átmenni lehetetlenség,így a híd alatt mentünk át és másztunk fel a déli oldalra.Ott is egy élmény volt átmenni.A túrának ez volt a legkellemesebb szakasza.
Pentele-híd
A Duna a hídról
Átérve a hídon rögtön Bács-Kiskun megyében találtuk magunkat.A dunavecsei hídfőnél leereszkedtünk a töltésre és ezen elindultunk dél felé.Ez vezetett Apostagra.A hídttól durván 1,5km-re találjuk meg a festői kis falut Apostagot.Kellemes szakasza ez is az útnak,könnyen járható terep.Az ártéri erdők mellett vezet az út majd az apostagi focipályánál lehet bemenni a faluba.
Már ismerös volt a település,nem elöször jártunk itt.Azonban a parkban valami új dolog volt.Egy emlékmű és 12 emberalakot ábrázoló szobor.Ez még nem volt itt amikor utoljára erre jártunk.Nem tudtam kivenni mit ábrázol,de alighanem a 12 apostol lehetett,az emlékmű meg... még nem volt teljesen kész,alighanem három halmot akar ábrázolni...
Az emlékmű
Még járkáltunk picit a faluban megnéztük kedvenc templomunkat (ha van ilyen) a Jézus Menybemenetele templomot,(de lehet,hogy Urunk menybemenetele) aztán azért mégis csak december volt,megállva már nem tünt olyan jó időnek a dolog,így megvártuk a hazamenő buszt azt bevégeztük a túrát.
Mai bejegyzésem egy régebbi túrámról szól még 2013 nyaráról.
Egy jól ismert tájra mentünk ezúttal családostul túrázni.A Kelet-Mecsek amely amúgy is a szívem csücske újra magához vonzott.Tervünk szerint Magyaregregytől egészen Mecseknádasdig akartunk elmenni a Mecsek több látványos helyét érintve,olyanokat mint a Máré vár a Cigány-hegyi kilátó vagy a Ferde vízesés.Ez remekül sikerült is.Ennek a túrának a krónikája következik.
Startra készen
Ennek a túrának egyes szakaszain többször is jártam/jártunk már.Elég ha csak visszalapozzátok a blogomat a Mecsek címkénél,ott már sok leírás van ezekről.De magán ezen a túrán most voltunk elöször.Magyaregregy ekkoriban könnyebben elérhető volt tömegközlekedéssel Dunaújvárosból mint manapság,így 9 órára a startnál is találtuk magunkat.Magyaregregy után a Vár-völgyi beágazásnál található buszmegállótól indultunk.A piros sáv jelzésre álltunk rá.Mivel többször voltunk már itt,tudtuk ez visz el egészen a Máré várig.Ám a piros jelzés nyomvonala az évek alatt itt-ott módosult,de persze igy is elvitt a várig.Egy kicsit módosítottuk mi is az utat a Vár-völgyben a hegynek forduló piros jelzést magára hagytuk és mi a völgyben folytattuk az utat,erre is ellehetett érni a várat.Annyiban kellemetlenebb,hogy a várig itt aszfaltozott úton lehet menni,de persze maga a völgy gyönyörü.
Kedvenc váram sarkánál
Hamarosan elértük a 340 méteres magasságban található romjaiban is impozáns Máré várát.a várat amelyben már rengetegszer jártam,de ugyanúgy a kedvencem ma is mint mindig.A völgyből aztán egy kisebb meredekebb kaptató vezet fel a várhoz és itt újra egymásra találtunk a piros sáv jelzéssel.A vár mint írtam az egyik kedvenc helyem az országban,mindig örömmel jövök ide.Eszembe jutottak a régi túrák is ide,Sándorral az utolsó közös túránk is ide vezetett...erről itt olvashattok.Aztán jártunk itt a haverokkal,barátokkal is sokat.Szóval csupa-csupa kellemes emlék fűz ide.Most is öröm volt bemenni a várba ahol a csupaszív kis várkapitány Laci bácsi a szokásos kedvességével fogadott mindket is mint minden ide látogatót.
Gergő Laci bácsival és a kellékekkel
A várban szokás szerint körülnéztünk.Sokadszorra voltam itt,most is jó volt körülnézni.A fenti gyilokjáróról pompás a kilátás a Mecsek vonulataira és a Vár-völgyre.A várudvarra is jó lenézni.Imádom tényleg ezt a kis várat.Egy órát el is töltöttünk itt,még lementünk az alsó ciszternába is,írtunk a vendégkönyvbe és elbúcsúztunk Laci bácsitól is.
Sajnálatos,hogy ha jól tudom a várat 2015 környékén már valaki más münködteti/üzemelteti.És bár volt egy felújítás 14-ben,mára a vár bezárt és nem látogatható.
Nem igazán tudom az okát,de remélem ez csak átmeneti állapot.
Várudvar a gyilokjáróról
Folytattuk a túrát a piros jelzésen amely a hegygerincen futva folyamatos haladt lefelé a Vár-völgybe.Itt kerül útunkba a Mecsek legendás forrása a Gergely-Éva forrás.Amelynek csodás legendája úgy tartja: ha iszol a vízéből visszatérsz ide.Hogy ez mennyire igaz arról csak annyi,hogy ekkora már sokadszorra voltunk itt.Most is ittunk a vízből,ám azóta 2013 óta nem jártunk itt,úgyhogy érik egy idevezető túra újra...Leérve a völgybe az évekre elhallgatott Iharos-kútat is érintettük.Fura volt mert gyerek és ifjú éveimben amikor erre jártunk ez a forrás mindig ontotta bőségesen a vízet,ám ekkor mélyen hallgatott...Aztán később megtudtam 14 vagy 2015 táján újra "megszólalt".Nagyon örültem neki,hogy újra münködik a bliriáns szépségű forrás!Az út pedig kiért a völgybe és itt haladtunk egy-két kilométert míg elértük a Mecsek egyik legszebb rétjét...
A Delelő-rét
A Pásztor-forrásnál található rétnek a térkép nem jelzi,hogy lenne bármiféle neve.Ám Rockenbauer Pál csodás sorozatában Sinkó László Delelő rétnek nevezi.Én ezt elfogadom.Szóval a Delelő réten a csodás zöld környezetben egy esőbeállót találtunk,egy vadászházat és a mindig bőséges vízet ontó fantasztikus Pásztor-forrást.Esküszöm az embernek nem volt kedve továbbmenni innen.Egy varázsvilág volt ez itt,mérhetetlen nyugalommal és békével.Pihentünk itt is félórát aztán következett ennek a könnyü túrának a legnehezebb része.Egy kilométeres emelkedő vezetett a Dögkút-tetőre ahol búcsút vettünk a piros jelzéstől és rátértünk egy darabig a Nyárádi kunyhó felöl jövő és a Zengőre igyekvő sárgára.Ez vitt fel kedvenc kilátomhoz az 524 méter magas Cigány-hegyre ahol ott áll legkedvencebb kilátóm!
Cigány-hegyi kilátó
Ugye már volt róla szó korábbi blogbejegyzéseimben,hogy 2016-ban amikor itt jártunk olyan tömérdek nép volt itt,hogy félórát is várni kellett amig az ember feltudott menni a kilátóba.Ám amikor történetünk zajlik 2013-ban senki sem volt itt.Így maradéktalanul élvezni tudtuk a kilátó adta örömöket.Nagyon már nem volt időnk pihenni,hiszen buszhoz voltunk kötve és azt elkellett érni Mecseknádasdon,ezért rövid 10 perces itt tartozkodás után leereszkedtünk a kék jelzésre és egyúttal a festői Kisújbányára.
Megérkezés Kisújbányára
Kisújbányán is ekkor már vagy tizedszerre jártam,de a csodás kis falu szépsége mindig rabul ejtő.A ma már főleg üdülöfaluként funkciónáló kis település a fehér tornácos parasztházaival a dibes-dombaival a szépséges kis templomával mindig nyugtató hatással van az ide látogató turisták számára.Mivel nem volt már sok időnk a településen csak átgyalogoltunk,talán kicsit lassabb tempóban mint idejövet.A falu keleti végén a Béke-forásból ontottuk szomjunkat.Aztán beértünk a földkerekség legszebb völgyébe az Óbányai-völgybe.A völgyről már volt szó e blog keretein belül és lesz is még,hisz ez is az elsőszámú kedvenceim egyike.A csodás völgy 3,5km hosszan szeli át a Kelet-Mecseket nyugat-kelet írányban.A völgyön végigfutó kis patak sok helyen lenyügözően szép kisebb-nagyobb vízeséseket képez,ezek leglátványosabbja a Ferde.vízesés.
Ferde-vízesés
A völgy is az a hely ahol az ember nem akarja,hogy véget érjen az út.
A nagyszerü klima a látványos útszakaszok maradásra serkentik a vándort.Sajna azonban a völgy véget ért mi pedig beértünk a szintén szépséges Óbányára.Erről a helyről is volt már szó és lesz is még. csodás kis települést a magyar Svájcként is ismerik.Többnyire svábok lakják a völgyben végigfutó egyutcás falucskát.Ez is vendégmarasztaló egy hely!Átérve a falun a Réka-völgyi leágazásnál búcsút vettünk a kék jelzéstől majd rövid ideig a zöld kisért bennünket,hogy aztán Mecseknádasdra érve mégegyszer visszaköszönjön a Dögkút-tetőn elhagyott piros.Óbányától Mecseknádasdig már aszfaltozott úton haladtunk és fokoztuk a tempót is,hogy elérjük a Dunaújváros felé menő utolsó buszt.Így a végére alaposan elfáradtunk,de ennél nagyobb bajunk sose legyen!
Mecseknádasd legszebbik arca
Mecseknádasd a lassan estébe hajló délutánban a legszebbik arcát mutatta.Elég hosszú út vezetett be a központba a buszmegállóhoz.Sikerült behozni a lemaradást,volt még kis időnk a buszig,így megittunk egy közeli vendéglőben egy kis frissitőt.Aztán elértük a buszt amelyen a két órás hazaút alatt sikerült kipihenni a fáradalmakat.Csodás túra volt a Mecsek ezúttal sem okozott csalódást.Továbbra is és mindig is,ide jövök a legszivesebben!
Volt egy időszak amikor a gyalogtúrák helyett inkább a bringatúrákat erőltettük és ez nem is volt olyan rövid időszak.Ám bringatúráink rendre balul sültek el,hol ezért hol azért.Tízből két-három bringatúra volt sikeres átlagban.A balul sikerült túrákon álltalában valamelyik bicikli hagyott cserben minket vagy egy-egy kisebb baleset ért.Így aztán a sorozatos kudarcok miatt 2014 után végleg felhagytunk a bringatúrázásokkal.Ez a túra amit most leírok még a sikeresebbek közül való.
A piros jelzésen
Otthonról Dunaújvárosból indítottuk a túrát,letekertük a Duna mellé és semmi más dolgunk nem volt mint követni a piros jelzést,ez elvitt egészen Kulcsig.Na persze addig is akadt látnivaló.
Például az út elhalad a dunaújvárosi Szabadstrand-öböl mellett ahol vízbe hajló gyönyörú fűzfák sora kisér minket,helyenként remek rálátással az öbölre.Az út másik oldalán pedig egy régi zsidó temetőt nézhetünk meg és az egyik ház udvarában pedig egy igazi nagy vitorlás hajó parkol!Az út erre aszfaltozott jó minöségű,kitünöen járható biciklivel.Forgalom minimális.Az öböl után térünk le az ártéri erdő mellé amelyről már írtam korábban itt .Itt az út már földút illetve köves-salakos,de az út szélébe bevan építve a bicikliút ami beton,erre már nem igazán jó minöségben.
Kulcs Millenium park,bejárat
Az erdő melleti szakasz után érünk be Rácalmás területére.Rácalmás-Ófalunál választhatunk.Vagy felmegyünk az Ófalu felé,vagy maradunk a piros jelzésen amely itt maga a bicikliút és a Rácalmási kis-Duna mellett halad el.A túloldalon a Rácalmási-sziget kiséri itt a túránkat.A szigetre bevezető híd után a mi útunk véglegesen átalakul földúttá.Mikor erre jártunk sok helyen sáros volt,így helyenként innen már nehezebb volt a tekerés,de itt ekkor a kerékpárjaink állták a sarat.Egy szép részen haladunk itt át Kulcs határát elérve,hiszen kezd egyre inkább dombosodni a dunaparti táj.Mígnem elérjül a Rácalmási-sziget északi végét és az itt található kis öblöt.
A kis kulcsi öböl és a Rácalmási-sziget északi vége
Itt pihentünk meg és gyönyörködtünk a tavaszi Dunában.Kulcs amúgy nincs vészes távolságra Dunaújvárostól,erre amerre mi jöttünk némi kerülövel sincs több 18km-nél.Az út ami maga a piros jelzés nagyjából jól járható tehát akár gyalogtúrával is megtehető (meg is tettünk nem is egyszer már).A táj szépnek mondható,helyenként látványos is.Ám az út itt véget ér,legalábbis ezen a ponton nem tűnt úgy,hogy folytatódik,de ettől függetlenül a parton még lehetett menni bár inkább gyalogosan jó darabig.
Út porától szomjasan
Így aztán az itt már magasodó dombokon felmenve bementünk Kulcsra.A dimbes-dombos falucska egyik dobján akadtunk egy szimpatikus útra,aztán nem vezetett sehova.Visszatekertünk ahol elértük a Millenium parkot.Amikor utoljára itt voltunk egy szépen ápolt park volt,jó kilátással a szélmalom irányába,most meg...szinte térdig ért a gaz,de így is szép volt.Van itt székelykapu,Trianoni emlékmű,padok,asztalok talán ha jól emlékszem kis szobrocskák is.A kilátás jó a szélmalomra és a falu egy részére is.A gaz ellenére is kellemes hely!
Úton felfelé a Dunáról
A kis Trianoni emlékmű
A park a székelykapuval és a bringák
Kilátás a szélerőmű felé
A park után letekertünk a faluba,elmentünk egészen a szélerőműig,de ezúttal sem volt szerencsénk,oda felmenni nem lehet.Így visszafordultunk és elindultunk haza.Nem mentünk vissza a Dunához,hanem a Kulcsot Rácalmással összekötő kis országúton tekertünk,ez teljesen jól járható volt.Rácalmáson pedig az Ófalu felé mentünk,itt így visszafelé nem fel,hanem lefelé vezetett az út.Az Ófalu végén értünk vissza a piros jelzésre amin jöttünk.Innen már ugyanaz volt az út visszafelé mint idefele.Ami érdekes volt,hogy elöttünk egy sávban tekintélyes eső esett.Ugyanis egy ponton a száraz út teljesen vízessé vált,ez tartott kb.500 méteren át aztán megint teljesen szárazzá vált.De a lényeg,hogy akkor mikor eshetett még nem itt jártunk,így megúsztuk.
Kulcsi park
Aztán szépen nyugodtan hazaértünk.Nagyjából 35km-es túrát tehettünk,különösebben nem viselt meg minket és ekkor még a bringák is jól bírták.Kellemes kiruccanás volt.Aztán mint írtam rendszeresen elértek minket a bajok bringatúráink során,kevés túra volt sikeresnek mondható,pedig e téren is voltak nagy terveink,de a sorozatos szívások miatt 2014 nyarán végleg felhagytunk a bringatúrákkal.Majd irok ezekről a szívásokról is egyszer egy összefoglalót.Szóval amilyen sikeresek vagyunk a gyalogtúráinkon,olyan pechesek a bringatúrákon.
Aztán elkeseredésemben még a biciklit is eladtam 2015-ben...
Nehezen sikerült összehozni ezt a túrát,amelyet már 2016-ban elterveztünk.
Ez volt 2017-es második bakancslistás túránk,elözetes terv szerint valamikor februárban.
A minden idők leghidegebb januárja után reménykedtünk benne,hogy sikerül lefotózni,levideózni a téli Rám-szakadék szépségeit,ám az időjárás elkezdett enyhülni.
Félő volt,hogy az igazi téli szépségekből semmit sem fogunk látni.
Aztán olyan gondom is volt,hogy szeretek szombatonként túrázni mert akkor van még utána egy nap amin kipihenhetem magam,magunkat.Ám a munkahelyemen sajnos egyre inkább túlórára kényszeritik az embereket,így a szabad szombat lassan csak szép álomnak tűnik...
Végül is úgy alakult,hogy február 12,-én vasárnap indultunk el erre a túrára.
Korábbi Rám-szakadékról szóló bejegyzésemben már leírtam,hogy nem egyszerű dolog Dunaújvárosból tömegközlekedéssel elérni Dömöst (erről itt lehet olvasni).Most sem volt egyszerü,Budapesten le is késtük a csatlakozást így elveszett egy óránk,de végül is egy óra késéssel a tervhez képest délelött 10órára értük el a Komárom megyei Dömöst.
Megérkezés Dömösre
Kicsit még fagyos,de derült idő fogadott Dömösön.Ugye talán mindenki tudja,hogy innen érhető el legkönyebben a Rám-szakadék.Nem sokat vacakoltunk,indultunk.Ezúttal nem követtük a zöld jelzést amely bement az erdőbe,hanem az aszfaltozott úton mentünk addig a pontig amig ezt a zöld jelzést nem kereszteztük.Itt érünk be a Rám-szakadék erdejébe.Az aszfaltozott úttól még olyan 500 méter a szakadék.Az erdő havas volt ez örömmel töltött el,hisz nálunk odahaza szinte semmi sem maradt a télből,itt meg fehér volt a táj.Ugyanakkor kezdtünk aggódni,hisz figyelmeztető táblák sora jelezte a veszélyt,hogy a Rám-szakadék rendkivül jeges és nehezen járható,nem javasolják (...) Ennek ellenére folytattuk a túrát!
Úton a Rám-szakadékhoz
Mögöttünk is szép a táj
Ők szóltak....
S valóban a szakadék már az első métereken jeges volt.A korlátok segítségével azonban itt még viszonylag könnyen haladtunk.Ám a szakadék fokról fokra olyan arcát kezdte mutatni amihez fogható csodát még nem igazán láttam...Nyáron mikor itt voltunk akkor is tetszett,akkor is szép volt,de ez a téli Rám-szakadékhoz nehéz jelzőket találni.A tél még keményen itt tartózkodott,olvadásnak nyoma sem volt.A nap ragyogott az égen,a szurdok földöntúlian gyönyörü volt!Helyenkén könnyü volt a járás,helyenként nehéz.A Rám-patak a jég takaró között is utat tört magának.Az egész csak fokozodott ahogy haladtunk előre a szakadékban.
Téli ruhában a szurdok
Utat tör magának a patak
A téli Rám-szakadék sokkal szebb mint a nyári!
Ugye itt nyáron egymásba ér a túrázók valaga annyian vannak,most szinte nem volt senki...Elöttünk ment ugyan egy három fős csoport és egy ember jött szembe.Mások nem voltak a szurdokban.Az embertől megkérdeztük mi a helyzet feljebb,mondta,hogy durva,egyre durvább...amúgy ő csak az első vízesésig ment fotózkodni.Elbúcsúztunk tőle és mentünk tovább.A szurdok közepén van az a tüzoltó emlékmű és innen kezdöttek igazán a megpróbáltatásaink.Aki járt már a szurdokban az tudja,hogy négy vízesés van.Az első kettö nagyon hasonló mindkettö oldalán létra segiti a feljutást.A harmadik egy kisebb vízesés,de ott is van létra.A negyedik pedig nem olyan meredek dölésszögű így ott csak korlát van.Meglátva az első vízesést földbe gyökerezett a lábunk...
Az első vízesés
Itt kellett nekünk felmenni... Illetve nem kellett,ez volt az a pont ahonnan még visszafordulhattunk volna...ha felmegyünk nincs visszaút,nem beszélve még három vízesés lesz!Onnan fentröl a jégen lejönni nem lehet...De mi nem azok vagyunk akik feladják!A lehető legóvatosabban elindultunk felfelé.Gergő fiam orrára kötöttem mit hogyan csináljon (ez nélkül is tudta volna),legföképp azt ha baleset ér kit,mit értesitsen...Ö ment elöl én mögötte,arra az esetre ha megcsúszna talán még megtudom tartani...Ám nem ő csúszott meg,hanem én...Lelépve odafent a létráról ahogy a jégre tettem a lábam bizony megcsúsztam...ha leesek annyi.Hirtelen le is játszódott előttem életem története.Ám az örangyalom vigyázott rám és megtudtam kapaszkodni a korlátban.Aztán sikerült feltápászkodni Gergő is magához tért a hirtelen rémülettől.Folytattuk tovább.Már nem volt visszaút....
A második vízesés
A második vízesésig jeges de járható volt az út.A vízesésnél a létra alsó fokai voltak kegyetlenül befagyva.Nem sok jóval kecsegtetett ez sem.Ám itt minden különösebb gond nélkül feltudtunk menni.A második és harmadik vízesés között ugyanolyan volt az út mint az első és második között.
A harmadik vízesés kisebb volt mint az elöző kettő és itt két részben ment fel a létra.Ám itt is jeges volt minden.Ennek ellenére itt sem okozott problémát a feljutás.Azthittük a nehezének ezzel vége,de óriásit tévedtünk.A negyedik vízesés meglepetéseket tartogattott.És nem kellemes meglepetéseket...
A negyedik vízesés
A negyedik vízesésig itt könnyü volt az út és a szurdok persze továbbra is csodálatosan szép volt.Aztán elértük a negyedik vízesést....Két oldalán jeges volt,középen a víz zúdult lefelé...Rögtön próbálkoztunk a korlát felöl a korlátba kapaszkodva felmenni.Ám esélyünk se volt...Olyan fokon csúszott itt a jég,hogy félmétert sem lehetett haladni.Na most mi lesz?Csapdába kerültünk?Visszafelé esélytelen,elöre esélytelen...Nem estünk pánikba,de megfordult a fejemben,hogy csapdába kerültünk.De mint mondtam soha nem szabad feladni,a legreménytelenebb helyzetekben sem.Ez most annak tűnt... de ha elkell veszni csatában vesszünk el mondja a közmondás.A vízesés bal oldalán próbáltuk meg a lehetetlent.Gergő válalkozott elsőnek,ha esik talán megtudom fogni.Nem volt ez túl magas vízesés,de fentről csúnyát lehet esni itt is...
Aztán Gergő olyan fokú mestermunkát végzett,hogy én még ilyent nem láttam tőle.Rendkivül ügyesen,mindig tudva hova kell lépni,hol kell kapaszkodni,tanítani valóan sikeresen felment a vízesés bal oldalán!
Ahogy itt felment ebben a reménytelennek tünő helyzetben azt oktatni kellene esküszöm!Rendkivül büszke voltam rá!Na de én még lent voltam...ugye az elöttünk járó három fős csapat is kijutott valahogy,Gergő is.Nem maradhatok itt szégyenszemre.Neki vágtam én is.A vízben kesztyü nélkül fogtam a köveket,de a felénél megcsúsztam és visszaestem....
Megpróbáltam mégegyszer és nem tudom hogyan,de sikerült kimásznom a csapdából!
Diadal érzet fogott el mint egy hónappal ezelött az Odvas-hegy megmászsásakor.Ugyanazt éreztem.Óriásiak voltunk,főleg Gergő.De öreg koromra talán én is.
Nem mindennapi élmény volt!Ezután már könnyen letudtuk a szurdok maradék részét,majd kicsivel odébb a Lukács-árok közelében található pihenönél kipihentük a fáradalmakat.
Útviszonyok...
Jeges útak következtek a szép téli napsütéses erdőben.A Mikó réten forrást is találtunk,természetesen téli olvadás révén folyt is.Nem hagytuk ki a finom nedüt.Aztán elértük azt a pontot ahol a zöld jelzés keresztezte a pirost.Innen értelem szerüen jobbra kellett volna fordulnunk,ez az út vissza visz ugyanis Dömösre.Ám balra fordultunk a közeli Tost sziklát megnézni.Kis kaptató volt felfelé a jégen.Újra sikerült megcsúsznom,de aztán felértünk a sziklához ahol az Ilona pihenő is volt.A fák takarásában még kilátásunk is volt.Kellemes helynek tűnt.Visszafordultunk és a piroson mentünk Dömös felé.
De voltak még csodák!
Tost szikla
Egyre jobban és egyre többször bonakozott ki kilátás kelet felé ahogy haladtunk le.És keleten pedig feltünt a hegység királynője a Prédikálószék.A gyönyörü hegy a hegység második legmagasabb csúcsa,odafentről nyilik a legszebb kilátás a Dunakanyarra.Májusban meg is nézzük!Ahogy haladtunk lejebb a Dobogókő is feltünt a király.Itt helyenként tapadt a hó nem volt jeges így jól haladtunk végre,de csak egy darabig.Aztán megint jeges lett minden.
A Prédikálószék
A Prédikálószék kicsit lejebbről
Egy kopjafa szolgált még látnivalóval,aztán beértünk a Vörös-hegyi árok feletti erdőbe.Itt váltott újra jegesre az út.Utolértünk egy öt fős nyugdijas csapatot akik a Dobogóköröl jöttek lefelé.A jégen többször megcsúsztam,de a fákba mindig sikerült megkapaszkodnom így esés nélkül megúsztam.Ám az egyik kis nyugdijas nem volt ilyen szerencsés.Akkorát esett,hogy megremegett a hegy is.Odamentem én is felsegiteni,de két perc múlva esett egy még nagyobbat.Megint segitettem neki.Aztán mi gyorsabbak révén lehagytuk őket.Remélhetőleg több esés nem volt.
Rövidesen elértük a dömösi Préstsposág romjait.Ez egy egykori templom volt,de szinte teljesen romos állapotban találtuk.De a dolog érdekessége az,hogy a romok alatt a földalatt egy teljesen ép altemplom van!Szerencsétlenségünkre levolt zárva...
A templomrom
Mint megtudtam az altemplom csak március1. és november 30. között van nyitva,így ezt most benéztük.Ám a sors valamit visszaadott,ugyanis találtunk egy kis kör ablakot a romok alján amelyen betudtunk kukkantani.Valóban varázslatos csodavilág van odalenn...
Mivel májusban majd újra jövünk a környékre,akkor majd remélhetőleg sikerül megnézni.
Az altemplom a kis ablakon keresztül
Innen már közel volt Dömös,leértünk alkonyatra.Még kimentünk a Dunához kicsit,aztán Esztergom felé indultunk haza.Alighanem ez volt a valaha teljesitett legveszélyesebb túránk.Csak a Rám-szakadékot elhagyva tudatosult bennünk,hogy mekkora veszélyben voltunk.Nem valószinü.hogy ebbe így mégegyszer belefognék.Ám a veszély mellett ott van a nem mindennapi élmény amit ez a túra adott.Történhetett volna nagy baj,de nem történt.Okosan,ügyesen,óvatosan sikeresen megcsináltuk!A túra amúgy 15km-es volt.
