2017. február 4., szombat

Visszatérés Spenótfalvára

Nem régiben írtam Spenótfalváról ahova korábban egy kiruccanást tettünk.
Erről itt olvashattok.Két év múltán visszatértünk ide 2016 szeptemberének végén.
A Burdai túra után és a Ráckevei túra elött voltunk éppen és hát nem voltunk teljesen százszázalékos egészségi állapotban,sem én,sem Gergő.Viszont nem akartunk otthon gubbasztani ezen a csodálatos szombati napon,így túra helyett ismét egy kis kiruccanást tettünk ide a festői Dunaföldvárra.

A Kálváriára vezető utca
Talán nem mindenki olvasta az elöző Dunaföldvárról szóló bejegyzésem (itt található) abban kifejtettem,hogy a Spenótfalva elnevezésben semmi bántó szándék nincs.Ezt csak azért írom,mert sok földvári ezt a mai napig sértésnek,bántásnak veszi.Ugye ennek az a története,hogy az 50-es években tiltott volt az otthoni spontán disznóvágás,azonban a földváriak ennek ellenére megoldották a dolgot.
A feldolgozott húst pedig menetrend szerinti hajókkal szállították a fővárosba a disznóhúsra igencsak kiéhezett embereknek...Kofahajóknak is hívták ezeket a jármüveket,a húst kosarakban szállították amelyeket spenótlevelekkel takarták le,hogy a hatóságokat megtévesszék.Hát innen a Spenótfalva elnevezés.

Fent a Kálvária csúcsa
Sok újat nem tudok írni elöző földvári bejegyzésemhez képest.Nagyjából ugyanazt az utat jártuk be mint akkor két évvel ezelött.Felfelé menet a kálváriára sok kis állattal találkoztunk.Elöször egy nyuszi üdvözölt minket,majd egy haragos kutyus.Fent a kis fensíkon a Kálvárián pedig egy macsek jött oda hozzánk.Hiába na...vendégszerető népség lakik erre.Odafenn tisztább idő fogadott mint elöző ittjártunkkor,így messzebbre is ellehetett látni.Itt kajcsiztunk együtt a macsekkal.
Érdekes mert sok-sok kirándulásunk alkalmával odaszegödik hozzánk egy-egy állatka.

A macsek a fensíkon

Gergő a macskával
A Kálvária-hegyről most is csodás volt amúgy a kilátás.Nagyjából 200 méter magasan lehettünk.
Egy kisebb fajta Gellért-hegy hasonmás ez a földvári Kálvária-hegy.Persze annál minden tekintetben kisebb.Megéri felmenni a Földvárra látogatóknak!A kilátás központjában a földvári híd van,de látni a 10-12km-re északabbra található Pentele-hídat is,valamint az attól szintén északabbra fekvő Dunaújváros gyártornyait is.Keletre pedig az Alföld végtelenjében gyönyörködhetünk.Délre nincs kilátásunk,nyugatra pedig a földvári dombok és a Mezőföld szelíd lankái adnak látnivalót.

A földvári híd a Dunántúl kapuja
A Kálváriáról aztán ugyanúgy mint korábban lementünk a hídra,átmentünk egyik felén,visszajöttünk a másik oldalán.Utána a parton sétáltunk,majd felmentünk a várba.Kellemes szép arcát mutatta a város a szuper kora őszi időben.
Ugye Dunaföldvár jelenleg még a Dunántúl kapujának számít és ez így is lesz amig nem épül meg az M8-as autópálya amely a Pentele-hídon halad át.Úgy gondolom erre még évekig nincs esély,így marad Földváré ez a szerep továbbra is.Itt találkozik a 6-os,az 52-es és a 61-es út is,valamint pár mellékútvonal na és az M6-os sztárda.Tehát fontos közlekedési csomópont a város,szerencsére már elkerülö utakkal,így a városban nem érezhető a nagy forgalom.

Welcome Dunaföldvár

Érdekes,hogy ekkor éppen nem járt egy jármű sem az amúgy forgalmas hídon...

A földvári oldali hídfő

A partról a híd
A vár és a belváros na és persze a Dunapart rendkivül hangulatos.A parton sétányok,játszóterek,emlékmüvek,teniszpályák sora van.Na és a fürdö meg a halászcsárda.
Hangulatos utcák vezetnek fel a várba amelyben a torony a fő látnivaló.De van kis szabadtéri színpad is és vendéglátóhely is.A kilátás is klassz de nem hossza azt a szintet mint a Kálvária-hegy,persze alacsonyabban is vagyunk itt.A várba mi a hátsó bejáraton jöttünk be,odavittek a hangulatos utcák,de a főbejáraton mentünk ki.Innen levisz a belvárosba az út,hangulatos macskaköves utcák sora következik sok-sok templommal.Bármerre is indulunk megkapó a városka hangulata.

A vár még lentről

A várban

A főbejárat ami nekünk kijárat

Hangulatos macskaköves utca
A belvárosba beérve még egy érdekesség került útunkba.Erről korábban nem tudtunk,vagy pedig nem volt itt.A dolog nagyszerüségétől földbe is gyökerezett a lábam.Egy emléktábla volt az egyik ház falán.Na ebbe persze még semmi érdekesség nincs,de a felírat szerint ebben a házban lakott 1983-ban Puskás Ferenc az Arancscsapat kapitánya!Ha ezt én tudom 83-ban...a története pedig az,hogy itt laktak Puskás feleségének szülei így Öcsi bácsiék gyakran lejártak ide akár hosszabb időt is eltöltöttek a városban...Öcsi állítólag nagyon szeretett a városkában sétálni..így elöfordulhatott,hogy bejárta azt az utat amit most mi.Te jó ég....13éves voltam 1983-ban,de Puskás neve már akkor tiszteletet ébresztett bennem,ha tudom,hogy itt sétálgat....egy autogrammot biztos szereztem volna...

Itt lakott Puskás!
Innen már egy rövidke út a buszállomás,mivel nem voltunk teljesen fittek,hát úgy döntöttünk elmegyünk haza.A közeli Dunaújváros szerencsére jól és könnyen elérhető,busz szinte félóránként van.Igy most félig betegen nekünk jól jött ez a kis kiruccanás.Sokáig még a Puskás emléktábla hatása alatt voltam,érdekes volt mert korábban sohasem hallottam erről,pedig sok-sok mindent elovastam Puskással kapcsolatban az évek folyamán.
Második földvári kiruccanásunk is jól sikerült.A közeljövőben magában a városban már nem tervezünk,viszont a földvári sziget a felfedezésünkre vár és a településről indulnak ki jelzett turistaútak is,elsösorban dél és dél-nyugat felé.Ezeket is majd felfedezzük.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése