Egészen pontosan kilenc éve,hogy az égi hegyeken túrázol már.
Nekem pedig maradtak az itteni hegyek,már nélküled...de ez nem is így van.
Minden túrában érzem a jelenléted,most is ott jössz mellettem.Én felnézek rád,mint az a kisgyerek akit elöször vittél fel a kunyhóhoz 1982 húsvétján...
Mesélsz a hegyekről az erdőről a kalandokról.Élvezettel hallgatom.
Már én is tudnék mesélni,de hogyan is mondhatnám el?Meg minek,hiszen ott vagy,látod te is.
Látod minden simán megy,a legnehezebb helyeken is.Mindent tudunk.Nem ér baj.Hogyan is érhetne,hisz Te tanítottál...és ha mégis...hát ott vagy,vigyázol rám/ránk!
Ha tudnám melyik volt a legklasszabb túra.Egészen biztosan ide varázsolnám.De nem lehet választani,mert mindegyik klassz volt.Egyformán klassz.Nem volt,hogy jobb vagy legjobb...mindegyik jó volt,a legjobb!Ide kéne varázsolnom mindet!Legfőképp meg ide kellene varázsolnom téged...de ez meghaladja az erőmet...sajnos!
 |
| A kunyhó varázsa |
Úgy láttam az egész falu ott volt azon a napon...több mint ezer ember.Sokan szerettek.
De sajnos elnyelt az az átkozott gödör amelyre aztán földet szórtak.Pedig én szóltam!Szóltam,hogy menjünk inkább ma is fel a kunyhóhoz,igyunk egy jó sört.Vagy ami még jobb menjünk le egészen a forrásig igyunk jó kis friss vízet.Élvezzük az erdő suhogását és mesélj...úgy mint rég.Mesélj az utakról a szarvasokról a közelben szaglászó vaddisznókról vagy bármiről...csak mesélj!Csak ne menj le abba a gödörbe!Megnézünk inkább az erdőbe valami gödröt hisz az erdőben még gödör is van,ennél százszor külömb!De most nem hallgatsz rám,végleg elnyel a föld...nekem meg most egyedül nincs is kedvem felmenni a kunyhóhoz....
 |
| Az én Rockenbauerem |
Kilenc év távlatából sem kopnak az élmények és a kilenc év még visszanyúlik egészen 1982-ig.Ott kezdtük.Persze te már korábban elkezdted,de akkor varázsoltál be engem is az erdőbe a hegyekbe.
Ott alapoztam meg a túrázásaimat és alighanem ennek köszönhető,hogy oly sok csodás helyre eljutottam már.
Akkor 2007 nyarán mikor láttalak,már nem jöttél velünk,de úgy tünt még jó erőben vagy.A srácokat vittem fel a kunyhóhoz,te jó szórakozást kívántál nekünk,de már nem jöttél fel.Aztán másnap a véred csak felhajtott hozzánk és ettől meg is nyugodtam,hogy csak nem lehet akkora baj ha feljöttél...
Aztán már ősszel kezdtem dörzsölni a tenyerem,hisz remek túrákat terveztem 2008-ra,egy régi álmunkat akartam megvalósítani,hogy a kunyhótól majd eltúrázunk egészen a pécsi Tv-toronyig.November tájékán már kezdtek jönni a rossz hírek.Elmentünk meglátogatni,de még mindig úgy éreztem ebből kigyógyulsz...de januárban még rosszabb hírek jöttek.
Aztán azon a február végi napon az égi hegyek mellett döntöttél...
Csak remélni tudom,hogy akárhol is vagy,jókat túrázol most is...hallgatod az égi szarvasbőgést és járod az erdőket.Tudom,hogy lesz még közös túránk!
 |
| Boldog idők - Sándor,Gergő és én |
Ezen bejegyzésemhez szorosan kapcsolódik 2016 karácsonyán írt
"A kunyhó varázsa - Sándor nyomában" bejegyzésem.
Ezt ide kattintva lehet megnézni.
Nyugodj békében barátom!
 |
| Nyugodj békében! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése