Tíz éves a Pentele-híd

Amiről még a múlt században is csak álmodoztunk,immár tíz éve valóság.

Számtalan túránk érinti és halad át rajta,legyen az gyalog vagy bringatúra.A híd bíztositja átkelésünket az Alföldre.Mostanság ünnepli tíz éves születésnapját Magyarország egyik legszebb hídja,a dunaújvárosi Pentele-híd.A híd amely lényegében nem is Dunaújvárosban van,hanem attól kicsit délre Dunavecse határában.Remek túrák tehetők ide,a híd pedig olyan impozáns építmény amely külön maga is megér egy kirándulást,átkelve rajta szép kilátásunk nyilik a szélrózsa minden irányába.Hát ismerjük meg egy kicsit közelebbről.

Minden irányból impozáns látvány a híd

 A Pentele-híd lényegében Kisapostagot köti össze Dunavecsével,egyúttal a Dunántúlt az Alfölddel.Ismert még Dunaújvárosi-híd és M8 Duna-híd néven is.A hídra Kisapostag és Dunavecse közigazgatási területéről lehet le-,illetve felhajtani.Dunaújváros közigazgatási területe felett mintegy 600 méter hosszan halad át.Kivitelezésére 2004 szeptember 17-én írták alá a szerződést.A 2005-2007 között felépült hídat 2007 júliusában adta át Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök.A híd 1,7 kilométeres szakasza az egyetlen megvalósult rész az M8-as autópálya 475 kilométeréből...

Hatalmas pillérekre épült a hídra rávezető autópálya szakasz

 Az építmény Magyarország egyik legdrágább hídja: költsége 43 milliárd forint,a rávezető utakkal együtt 54 milliárd forint volt 2007-es árakon számítva.A hozzá kapcsolódó M8-as autópályából a hídon és rávezető útjain kivül eddig még semmi sem készült el,ami várhatóan jó ideig elsősorban a helybeliekre fogja korlátozni a forgalmát.

A híd neve a közeli Dunaújváros egyik korábbi nevére utal,mely Pentele volt.

14 pillér tartja a hídat a Duna jobb oldalán

A híd teljes hossza 1682 méter,ebből a jobb parti (Dunaújváros felöli) ártéri híd 1067 méter,a bal parti 300 méter,míg a helyére úsztatott mederhíd 308 méter hosszú.A híd 41 méter széles,a mederhíd 50 méter magas és megközelítőleg 8600 tonna a szerelvényekkel együtt,burkolat nélkül.A jobb parti ártéri híd 14,a bal parti 5 pillérre támaszkodik.A mederhíd úgynevezett felszerkezetét két,a mederbe épült vasbeton pillér támasztja alá,ezeket a mederben betonozták.A hídat nyolc,a nyolcvanas években kifejezetten dunai hajózásra kifejlesztett,egyenként 1600 tonna kapacitású TS bárka szállította a helyére.Szerkezete szerint kosárfül ívekre kábelekkel függesztett gerendahíd.

Manapság még nincs erős forgalom a hídon

Szerkezeti adottsága miatt szélessége 40,94 méter,melyen 2x2 (3,75m) forgalmi sáv ,2x1 (3,5m) leállósáv,3,6m széles elválasztó sáv és két oldalt 2,4m széles járda,melyből a befolyási oldali kerékpárút,található.Az ívek 47,6 méterre emelkednek az útpálya fölé és a függölegesen 16,5 fokos szöget zárnak be.A függesztő kábelek egymással párhuzamosan,az ívek síkjában futnak.Érdekessége,hogy a hídhoz tartozó közúti lámpák is a híd pilléreinek dőlésszögét követve állnak.

Járda és bicikliút is van a hídon

 A híd helyét illetően volt egy olyan terv is,hogy az Dunaújvárostól északra,Dunaújváros és Rácalmás között épült volna meg.Talán ez lett volna a szerencsésebb megoldás,de végül is a Dunavecsén megépült verzió vált valóra.A híd tíz éves szülinapja alkalmából nagyszabású ünnepségre készülnek a Dunavecsei oldalon a híd alatt amely ha jól tudom 2017 június vége felé fog megvalósulni.

A kosárfül rész

Nem tudni mikor fog felépülni az M8-as autópálya,kérdéses,hogy a mi életünkben ez még valóra válik-e... egészen addig a híd nem váltja be azt a rendeltetését amiért eleve megépült:hogy a Dunántúl illetve az Alföld kapuja legyen a nyugati országhatártól a keleti országhatárig húzodó autópályán...

Az impozáns hídon mindig jóleső érzés átmenni

A hídhoz mint írtam kitünő túrák tehetők elsösorban Dunaújvárosból,de akár Kisapostagról vagy Apostagról is.Egyre inkább kiépülő jelzéssel ellátott turistaútak bíztosítják ezt a Duna mentén az ártéri erdőkben.Persze ezeknek is megvannak még a maga hibái,pl. az,hogy nyári időszakban durván benövi a növényzet,a csalán meg ilyenek.De októbertől áprilisig jól járható azért,helyenként látványos szakaszokkal.Bringatúrákat is érdemes erre tervezni,hisz vezet ide jól járható bicikliút is.Dunaújvárosban a Papírgyári víztoronynál térhetünk rá.

Érdemes kombinálni a túrát a híd megtekintése mellett megéri benézni a közeli településekre is,mint pl.Kisapostag,Dunavecse,Szalkszentmárton,Apostag,Dunaegyháza,Solt.

Dunavecséről a híd

Talán egyetlen negatívumként azt tudnám megemliteni,hogy a híd megépülése miatt megszünt a komp közlekedés Dunaújváros és Szalkszentmárton között,pedig ha járna,fantasztikus körtúrákat lehetne itt lebonyolítani.Ettől függetlenül a híd jó,hogy megépült,hisz nekünk is kaput nyitott az amúgy nehezen elérhető szomszédos alföldi tájakra.Reméljük,hogy a 20 éves évfordulóra majd az autópálya is elkészül és a híd majd átveheti azt a szerepét amit szántak neki...

Befejezésül pedig egy film amely az egyik ide vezető túránkat meséli el:

Sínen vagyunk!

Talán már egy évtizede is annak,hogy elterveztük ezt a túrát.Gergő még alig kezdte el az általános iskolát amikor elöször szóba került a dolog.Egy a dunaújvárosi Szalki-szigeti séta közben lettünk figyelmesek a sínre amely a szigetre vezetett.Persze láttuk már korábban is,de túl nagy figyelmet sosem forditottunk rá.Akkor azonban Gergőt 6-7 éves fejjel elkezdte érdekelni a dolog,hogy merre is vezethet a sín,merről jön be a szigetre,merre kerüli meg a várost.Akkor ígéretet tettem neki,hogy egyszer majd felfedezzük ezt is.Azonban a dolog valahogy mindig elmaradt.Öszintén szólva ez a túra túl sok érdekességgel nem kecsegtetett,így mindig toltuk,halaszgattuk.Aztán most 2017 május 27-én érett meg a dolog,hogy felkerekedjünk is megnézzük merre megy a sín.Túránkat a Szalki-sziget bejárójától kezdtük és a sínen haladtunk.Sínen voltunk hát!

Az első méterek

Talán így olvasva nem tűnik éppen veszélytelen vállalkozásnak ez a túra,talán így is van.Persze erre vonat alig-alig jár,főleg nem szombat délután.Ez lényegébe egy ipari vágány amelyen teher forgalom van csak,az is nagy többségében éjszakánként.Persze ez nem zárta ki,hogy ne járjon erre éppen egy vonat...A szigetről indultunk hát és főleg a sínen tudtunk haladni a talpfákon,ami jelen esetünkben talpbeton volt inkább.A város kevésbé ismert részein egy völgyben hagyta el a várost a sín,mellette járható út alig-alig volt.Hétvégi telkek végéből lógott ki itt-ott a cseresznyefa,ezekről szendtünk pár szemet.

Nincs járható út a sín mentén

Nagyjából másfél kilométer után értük el a 6-os útat amit alulról kereszteztünk.Fura volt innen látni,hisz eddig csak fentről láttuk a sínt.Továbbra sem volt járható út a sín mellett,tehát még mindig a sínen haladtunk.Reménykedtünk benne valóban nem jön erre egy vonat sem.A 6-os úti hídat elhagyva egy gyönyörü zöld lankás helyen találtuk magunkat.Szemre is szép volt.Ám út nem vezetett fel a dombtetőre,pedig valószinüleg onnan már jó rálátásunk lehetett volna Dunaújvárosra.Másik irányba volt némi kilátásunk,a hétvégi telkek mögött feltünt a Hankook gumigyár.

A 6-os út alatt

Szelíd zöld lankák

Ezután viszont kissé ingerszegénnyé vált a környezet a sín egyhangúan vezetett tovább.Jobbról-balról fák,számottevő erdők nélkül.Egy földút keresztezte a sínt,erre letértünk és egy nagy mezőn egy fa alatt hüsölve tartottunk egy pihenőt.Innen a Hankook jelentette a fő látnivalót és egy nyúl aki ide-oda rohangált a mezőn.Kipihenve folytattuk a síntúrát.Enyhén kanyarodott dél felé a város irányába a vasút.Egy őz ballagott át elöttünk 30 méterre,a szokás szerint mire elövettem a fényképezőt már messze járt.Ezen bosszankodtam,amikor az elöbbi nyúl is keresztezte útunkat...Elértünk egy pontra ahonnan végre klassz rálátásunk volt a városra.

A mező,háttérben a Hankook

A távolban Dunaújváros,a közelben a Pálhalmai börtön

Ezután a sínünk Pálhalmánál a Dunaújváros-Budapest vonal mellé ért,amelyen épp egy vonat jött Budapest irányából.Mi pedig a hőségben áthaladtunk a Pálhalmai állomáson.Mire ideértünk már szembejött a vonat Dunaújvárosból.Egy hosszú egyenes szakasz következett amely már a városba vezetett.Itt már együtt ment a két sín.Egy nagy sebbeségű tehervonat húzott el mellettünk a fő vágányon,mi pedig út híján továbbra is az ipari vágányon haladtunk.Ismét kereszteztük a 6-os útat de most mi voltunk felül.Innen már hamar beértünk a közeli dunaújvárosi vasútállomásra,ahol befejeztük a túrát.

Haladunk a mellékvágányon,mellettünk a fő vonal

A 6-os út felett

A rekkenő höségben megtett túra nagyjából 10km-es volt.Mivel idehaza voltunk,délután 1-kor kezdtük és kényelmesen haladva fél 5-re fejeztük be.Én végig szenvedtem annak ellenére,hogy nem volt nehéz túra,de egész héten a munkahelyi bakancsomba szenvedtem a melóhelyen,plussz még ma a túra elött reggel egy teniszmeccsem is volt.Így nem voltam éppen friss és a talpfájás is kínzott.Ettől függetlenül persze most is jól éreztük magunkat és ha 10 év múltán is,de valóra váltottuk ezt is.Van amikor nem tudunk messze elmenni,ilyen alkalmakra találtuk ki a helyi túrákat.Na ez egy ilyen volt!

Túránk útvonala,a Szalki-sziget bejárójától kezdtük,
persze oda is lekellett menni...

Elöször a Salgó várban

A sors úgy hozta,hogy 2010 környékén sűrűn megfordultam a Salgó várban,ahonnan a több mint 600 méter magasságban található várból impozáns kilátásunk nyilik a Karancs-Medves vidékére.Aztán 2011 után már nem jártam itt és korábban is csak egyszer.Ez a leírás most az a bizonyos egyszert meséli el,amikor is elöször eljutottam ide.

Az időpont korai. 1985 szeptember vége.Testvéreméknél munkahelyi kirándulást szerveznek melynek úticélja Salgótarján.Mivel még van egy szabad hely a buszon,így elinvitál a kirándulásra.Egy céges busszal vágunk neki a kalandnak amely 2 napos lesz.Magára az útra ennyi év távlatából már nem nagyon emlékszem.

Valamikor a szombati nap folyamán,de az is lehet,hogy péntek volt ,odaértünk.

A helyi kempingben szálltunk meg,szerencsére akadt egy haver akivel eltudtam tölteni az időmet,mert a testvérem ekkor nem igazán törödött velem.15 éves voltam amúgy.

A kemping közeli tó környékéről indulhattunk

Valószinű péntek lehetett mert igen benne voltunk már a délutánban amikor odaértünk.Valamit valahol ehettünk,nem nagyon van már meg,hogy hol és mit.Arra azonban emlékszem,hogy fociztunk egy jó nagyot a kempingben.Aztán mikor besötétedett azzal a bizonyos haverral,elindultunk egy sétára a sötét Salgótarjánban.Valamikor éjfél körül érhettünk vissza a szállásra,sokan fentvoltak még,páran mint mi csavarogtak.Lényeg,hogy valamikor azért eltudtam aludni.Másnap délelött valamikor vágtunk neki a túrának ami a Salgó várhoz vezetett.

Talán a Tatár-árok

Természetesen 32 év elmúltával nem nagyon emlékszem az útvonalra,csupán térkép alapján próbálom kikövetkeztetni,hogy merre is mehettünk.Az megvan,hogy lehettünk legalább negyvenen,de tán ötvenen is.Valószinüleg a zöld4 jelzésen mehettünk fel (vagy valami elödjén),majd a Tatár-árok felé már a zöldön.Ez a rész mintha megvolna emlékeimben,emlékszem,hogy tetszett az útnak ez a szakasza.Ezután érhettünk el azt a piros jelzést amelyen majd jó 25 év múlva fogunk túrázni már felnöttként,de ezt csak kereszteztük és a sárga+ - on mentünk tovább.Majd odaérhettünk a Salgó vár alatti kis rétre,ahol ha jól emlékszem vannak padok és asztalok.

Erdő a Salgó alatt

Ugye innen van egy rövid,de kemény emelkedő a várhoz.Ezen felkapaszkodva már a várnál is találtuk magunkat.Már akkor is tetszett a kilátás.A romjaiban is gyönyörü várból szinte teljes körpanoráma élvezhető.Akkor kamaszodó gyerekként persze nem mindent fogtam fel abból amit láttam.Pedig minden bizonnyal láthattam alattunk magát Salgótarjánt,szemben a Karancsot és persze Somoskőt a várral.Ez utóbbira emlékszem,mert már akkor ment a vita,hogy hol lehet a határ.Akkor nekem ott úgy mondták a felnöttek,hogy már az egész falu Csehszlovákia (akkor még így hívták).Igy ámulva figyeltem,hogy ott lent az a falu már egy másik ország.Persze dehogy volt az másik ország...a falu Magyarországhoz tartozott még 1985-ben is,a vár viszont már akkor sem.Mármint a szemben látható Somoskő vára.

Salgó vár,Petőfi emlékmű

Alaposan körül jártuk a várat,erre világosan emlékszem és felmentünk a legmagasabb - központi toronyba,ahol már tényleg teljes 100%-os volt a körpanoráma.Innen már kivehető volt szinte a teljes Medves is.Persze mit tudtam én mi az ott,csak annyi maradt meg,hogy szép.Úgy rémlik,hogy egy órát biztos eltölthettünk a várba.Nagyon szép volt tényleg minden,tudtam ez maradandó emlék lesz majd.Így is lett persze.

A legmagasabb torony

Nincs már meg,hogy jöttünk le,de minden valószinüség szerint Salgóbányára ereszkedtünk le,ahová értünk jött a buszunk.Gondolom elözetesen ezt megbeszélték.Sima út volt végig,fel is meg le is.Nem emlékszem,hogy bármi vagy bárki miatt megkellett volna állni akárcsak pár másodpercre is.A busz aztán visszavitt a kempingbe,ahonnan valamikor a délután folyamán elindultunk haza.Amennyire emlékszem,hogy valahol a 21-es út mentén egy étteremben ettünk.Hát nagyjából ez ami megmaradt az első Salgó váras túrámból.

Salgó vára

Az rémlik,hogy az egész kirándulást élveztem és biztos voltam benne,hogy egy nap majd visszatérek ide.Tervezgettük ezt sokszor már a 80-as és 90-es években is,de valahogy mindig elmaradt,aztán úgy tünt a Salgó vára végképp örökre lekerül a bakancslistámról...de aztán 2009-10 környékén mint írtam sikerült visszatérni,ráadásul nem is egyszer!De ez már  egy másik történet...

Erre mehettünk

A Prépostsági altemplom

A közelmúlt túráinak egyik érdekes helyszíne a Dömösön található Prépostsági altemplom.Egy-két túránk itt végzödött az utóbbi hónapokban és ide füzödik Zokninak a kis gólyának tragikus története is (lásd - elöző bejegyzésem).Úgy gondolom a hely megér egy külön blogbejegyzést.

A rom és az alatta található altemplom Dömös nyugati,dél-nyugati részén található.A Visegrádi-hegységből,mondjuk a Dobogókő felöl jövet a piros jelzésen érhetjük el,de a faluból,mielött útrakelnénk a Rám-szakadék vagy a Prédikálószék felé érdemes ide egy rövid kitérőt tennünk,szintén a piros jelzés vezet ide a faluból is.

Amúgy a faluban a temető szomszédságában található romokhoz a Dobogókő utca vezet fel legegyszerübben,ám az utca végében lakik a helyi 8ker kisebbség,így ha nem akarsz velük találkozni célszerű egy másik utcán feljönni.Mi itt jöttünk fel és semmi kellemetlenség nem ért minket.

Dömös felett a temető mellett talájuk a romokat

A templom a föld feletti építményéből csak csekély romok maradtak meg.A középhajó vastag falainak maradványait a szentély előtt néhány méter magasságig,az oldalhajók apszisát az előbbihez simulva,de már alig kiemelkedően a föld színéből mutatja be konzerválva.A többi ami a terepszint felett látható,beton kiegészités,így a két torony lábazatának jelzése is.A mellékhajók apszisaitól kétoldalt egy-egy negyedköríves lépcső indul az altemplomba,mely a főhajó szentélye alatt fekszik.Itt hat középoszlop és a falakhoz támaszkodó tíz féloszlop tartja a keresztboltozat mezőit.

A romok föld feletti része

Az oldalfalak részben faragott kövekkel burkoltak,részben köpenyezés nélkül láthatók a kitöltő kőfalak.A szentély íves alaprajzú,mellette egy-egy félköríves fülke.A nyolcszögű pillérek,félpillérek,hevederívek téglából falazva helyreállítottak,néhány helyen az ásatások során előkerült lábazatok és fejezetek beépítésével.Az utóbbiak mindegyike más és más - geometrikus,növénydiszes vagy figurális - a román építészet gyakorlatának megfelelően.A boltozatok nem kerültek helyreállításra,üvegbeton szerkezet ad kellemes megvilágítást.

A szentély déli falához csatlakozott egy egykori kúria.A feltárt romokból egy dongaboltozatos pince észlelhető.A terület feltárása még várat magára,de az altemplom látogatható.

Az altemplom nagyon szép,állapota kifogástalan

1063-ban I.Béla, 1079-ben I.László király tartózkodott itt.Dömös a XI.században királyi birtokközpont volt ahol királyi ház (ennek helye ismeretlen) és templom és kápolna is állt.A prépostságot Álmos herceg alapította,1107-ben szentelték fel a templomot.Az építkezéseket II.Béla fejezte be 1138-ban.A prépostság épülete 1321-ben elpusztult.1702-ben falait felrobbantották.A Dunára néző kialakitott kápolnát 1743-ig,az új templom felépüléséig használták,köveit is ennek az építéséhez hordták el.Régészeti feltárása 1977-ben történt,helyreállítása 1989-ben.

Szemben a kémlelő ablak,ahonnan akkor is bekukkanhatunk ha a templom zárva tart

A romoknál manapság (2017 május) egy kedves hölgy fogadja az idelátogatókat,természetesen csak nyitvatartási időben.Ő tart tárlatvezetést is.

A templom március 1.- november 30. között látogatható,de elözetes bejelentkezésre a téli hónapokban is kinyit.Napi nyitvatartása 10 órától 17 óráig tart,úgy tudom hétfőn és kedden zárva van.Az altemplom megnézéséhez belépőjegyet kell váltanunk,de ez igen csekély összeg.

Az egyik helyreállított pillér félig a falban

Úgy gondolom a hely és a tárlatvezető hölgy kedvessége mindenképp megér annyit,hogy felkeressük és eljöjjünk ide.Mondom ha a Rám-szakadékhoz indulsz (márpedig azt 99%-ban Dömösről teszed),érdemes a nagy kaland előtt vagy után ide egy kitérőt tennünk!

Még azt nem írtam,hogy a romokról pompás a kilátás a Dunára és a szemközti már a Börzsönyhöz tartozó Szent-Mihály-hegyre,de ha visszafelé nézel akkor is csodákat láthatsz!A Visegrádi-hegység "fenegyerekei" a Prédikálószék és a Prépostság-hegy vigyorog vissza rád,amitől neked is azon nyomban jó lesz a kedved!

A rom és a Szent Mihály-hegy

Zokni...

Azhiszem túrázásainkban az egyik legjobb dolog,hogy szinte kivétel nélkül mindegyik túrán találkozunk egy-egy kedves állatkával,aki igy vagy úgy de megörvendeztet minket.Ez szinte minden túránkon megtörténik és ez egy nagyon-nagyon jó dolog.Sokukat a szívünkbe zártuk már.Kővágószőlősön a kiskutya amihez fogható kedves kis állatot még talán nem is láttunk,vagy Simontornya után a cica amely 1km-en át követett minket.A kutyák aki oda rohantak hozzánk és örömükben szinte összepisálták magukat a Vértesben... a nyuszi a földvári kálváriánál ,a róka a Nyárádi kunyhónál és még sorolhatnám,hál Isten már sokan vannak!Gondoltam már,hogy elöbb-utóbb megérdemelnek egy külön blogbejegyzést ám azt nem,hogy ennek egy szomorú aktualitása lesz...

A kutyus Kövágószölösön

A cica aki velünk túrázott a Tolnai-hegyhátban

A lovacska Vékénynél

E sorok írásakor még egy hete sincs,hogy a Prédikálószéken jártunk a Visegrádi-hegységben.(erről itt olvashatsz ) Túránkat a Dömösi prépostsági altemplomnál fejeztük be.Ugye itt van egy altemplom amibe szinte beleszerettünk.Februárban is itt fejeztünk be egy túrát azt a bizonyos jeges Rám-szakadékost (erről meg itt olvashatsz )  ám akkor a földalatti templomot zárva találtuk.Megfogadtuk akkor,hogy májusban visszatérünk.Igy is lett.Sikerült lejutni a kis altemplomba,annak kezelöje pedig egy hölgy akit rendkivül kedvesnek találtunk.Ő kezeli a templom facebook oldalát is.A templom feletti romokon pedig egy újabb kedves kis állatka fogadott minket.Zokni a gólya.

Zokni az altemplom örzője

Ő vigyázott a romokra.Ám kedvessége és közvetlensége révén azonnal belopta magát a szívünkbe.Ott pózolt elöttünk,szerepelni kívánt a túráról szóló filmünkben (sikerült is neki),meg a fényképezőgép elött is vágta a figurákat,pózokat.Nagyon aranyos volt,nem mertük megsimogatni,nehogy elijesszük,de szerintem hagyta volna magát.

Elöttünk fél méterrel járkált,cseppet sem félt senkitől és semmitől.Ő is egy hölgy volt!

Az altemplom facebook oldalának sztárja.Azhiszem aki itt járt azok közül mindenki azonnal megkedvelte,de aki csak az oldalon látta azoknak is tetszett.

Produkálja magát

Ma reggel ahogy befejeztem itt az ezt megelöző bejegyzésem írását,felléptem a facebookra.Döbbenetes hír fogadott.Zokni ma hajnalban elhunyt...Éjszaka vagy hajnalban ki tudja(?) áramütés érte amely halálosnak bizonyúlt.Bár ledöbbenek ha egy-egy állat haláláról értesülök,vagy ha látok egy-egy kutyát vagy macskát elütve az út közepén,de ez most a ledöbbenés mellett szíven is ütött... Ez azok közül a kedves állatok közül való volt akikkel a túrázásaink során találkoztunk vagy úgy is mondhatnám barátkoztunk össze.Mintha ez egy kiváltságos csoport lenne kiváltságos tagokkal,akik közül egy most elment...

Hát szomorú vagyok ezerrel!

Nyugodj békében barátom!

Csak remélni tudom,hogy az összes állat akikkel kirándulásaink,túrázásaink során találkoztunk,jól vannak.Élnek és virulnak bárhol is járnak.Nagyon kedves volt mindegyikük.

Nagyon jó rájuk visszagondolni,mégha csak egy pár percre is futottunk velük össze valahogy mindig is úgy éreztem összetartozunk....

Nyugodj békében Zokni!

Minden tilos! - A cseresznyefa

Nem is igazán tudom,hogy a blogon belül melyik kategóriába soroljam majd be ezt a bejegyzést,hiszen szinte mindegyikbe belehetne,vagy egyikbe sem...vagy tán létrehozok egy új kategóriát "egyéb" néven.Ami tény,az az,hogy kirándulásaink,túrázásaink során egyre több és több tiltással találkozunk.Erre az egyik utóbbi időkben megtett túrán lettem figyelmes.Persze eddig is szembetünő volt ,de ezen a túrán már elkezdett nagyon bosszantani a dolog.Lassan ott fogunk tartani,hogy a jelzett turistaútról le sem léphet az ember...pedig!Pedig nagyon sok olyan dolog van amikért le KELL térni a jelzett útakról!Számtalan helyen szembetalálkoztunk a tiltásokkal,csak példaként néhány hely ami éppen eszembe jut:Legutóbb ugye Váralján uton a Mecsek felöl a faluba,az útról szinte le sem léphettünk,mindenhol ott volt a tábla,hogy magánterület,belépni tilos!Vagy Óbányán a pisztrángos tavacskák,amit már körbe is keritettek!Évtizedeken keresztül szabad volt oda menni a tóhoz...Vagy a Czigler tó az Adonyi szőlőhegynél,szintén elkeritve,az Öreg-tó Nagyvenyimen ahol még azt is odaírták,hogy kutyával és fegyverrel örzött terület! (ide amúgy bementünk,senki nem volt ott).Na és még sorolhatnám a rengeteg hasonló helyet!

Mi folyik itt?

Óbánya gyönyörü tavai,ma már elkeritve,nehogy gyönyörködni tudjon az aki erre jár...

Mindent eladnak?Az új tulajdonosok első dolga pedig a saját területük biztosítása,hogy oda biza senki se mehessen be?Igen valószinüleg ez lehet a dolog hátterében.Lassan nem marad szabad rész,terület az országban az erdeinkben,a tavainknál...sehol!Persze már olyan helyeken is tiltanak ahol értelme sincs,sokszor téves információkat is kiírva a táblácskákra pl:az életveszélyes ugye nagyon klassz szó arra,hogy elirányitsa az emberek nagy részét.Ez rendben is volna,ha nem tennék ki olyan helyekre is ahol aztán semmi életveszély sincs...Lassan eljutunk oda,hogy az ember az utcára sem tud kimenni mert ott is minden tiltva lesz,mert azt is eladták valakiknek aki mindent tilt ott is.Most egy dolgot emelik a sok-sok közül,ennek a sztoriját írom le.Ez pedig itt van lakóhelyemhez közel a helyi vasútállomásnál.

Egyre több hasonló tábla kerül utunkba

A helyi állomás olyan hely,hogy körbe lehet járni,kis ösvények itt-ott máshol jól járható utak.Bár egyes részeken elvan keritve,de mindenhol biztositott a bemenetel,sehol sincs lezárva semmi,ahol kapu van az is tárva nyitva állandóan.Így kutyasétáltatás közben körbe szoktunk itt menni,nyugodt hely kutya szempontból,hisz itt nem igazán szoktak kutyát sétáltatni,persze előfordul.Volt már rá eset,hogy megkérdezték,hogy mégis mi a faszt keresünk itt,de a tíz év alatt mióta erre járunk talán ha háromszor.

Ezen az úton az állomás úgymond hátsó részén áll egy magányos cseresznyefa.

Az állomáson álló cseresznyafa

Nem kicsi fa.Ontja a termést minden évben.Elkerítve nincs,bár kétségtelenül az állomás területéhez tartozik.Néha ha szerencsénk van egy-egy szemet letudunk róla venni,mert ugye az alját megszedik rendszeresen.Egyik évben gondoltunk egy merészet,kijöttünk ide és két kicsi vödört teleszedtünk cseresznyével.A két vödör tele,talán ha lehetett 4kg.De talán annyi sem.Kis vödrök voltak nagyon.Megszedésükhöz persze felkellett menni a fára.Másnap újra erre sétálgattam a kutyámmal a fán egy jókora darab cetli volt feltűzve.A pontos szövegre ami rajta állt már nem emlékszem kristálytisztán,de valami ilyesmi volt rajta: "Ha cseresznye kell,ne a máséból szedj,menj vegyél a piacon".Nem szó szerint idézem,de nagyjából valami ilyesmi volt rajta és nem ilyen kedves stílusban...

Terem szépen a fa,de ott rohad el a termés 90%-a a fán,de megszedni tilos!

Hát mit is mondhatnék...a fa ugye mint írtam,nincs elkeritve,mások is járnak itt és az alja minden évben megvan szedve.Feljebb a teteje felé?Minden áldott évben ott rohad el rajta a cseresznye,legalább 50,de lehet 100 kiló is.Minden évben!Hát ha most az én két kicsi vödröm szúrta a szemüket akkor szóljanak kifizetem...arra járok hetente legalább egyszer,sokan ismernek már az ott dolgozók közül.De... inkább rohadjon el a fán az egész,mint valaki is szedjen róla.Tipikus magyar mentalitás...a bunkó magyarja,a legbunkóbb nép a világon.Ez pár éve volt,talán 2012,vagy 13-ban,azóta nem szedek a fáról,de mivel arra járogatok,látom,hogy minden évben az alja meg van szedve feljebb viszont minden évben ott rohad el az egész...Ez a dunaújvárosi vasútállomás hátsó részén van,egy nyitott kaputól 15 méterre ahol alighanem egy iroda,vagy öltözőszerü épület áll,az mögött van ez...

A cseresznye a dunaújvárosi vasútállomás tulajdona!Nem baj ha elrohad a fán,akkor is az ö tulajdona!

Ez csak egy eset.Sok élmény ér túrázásaink során ezekkel a tiltásokkal kapcsolatosan,persze nem ezekről szóltak idáig a bejegyzéseim,hisz nem ez volt a lényeg.De kezd nagyon durva irányba elmenni a dolog és nem tudom mi lesz ennek a vége,hova tartunk...lassan majd szedert sem szedhetsz az erdőben?Vagy gombát?Nem léphetsz le majd az útról mert az már magánterület...nem mehetsz oda egy tóhoz mert az is valakié...Azt mondják a világunk az utolsó perceit éli.Öszintén szólva rá is fér a vég.Hátha lehet egy újrakezdés,egy normálisabb világban...de ez csak álom.

Eljutunk oda,hogy majd ezek a táblák lesznek a látványosságok egy-egy túra során

Békebeli bringakör

A gyermekkor első nagy biciklitúrája jutott eszembe minap,így azóta is probálom összeszedni az emlékeim ezzel kapcsolatban,hogy letudjam írni ennek a túrának a történetét.Oly rég volt már ez,hogy akkoriban a dunaújvárosi Pentele-híd még nem is létezett,a Dunai átkelést Dunaújvárosnál egy komp bíztosította.Tervünk az volt,hogy Dunaújvárosból indulva lemegyünk egészen Dunaföldvárig,ahol lehet,ott a 6-os útat elkerülve,ahol meg nem ott rajta.Akkor még az M6-os sztráda sem volt meg,így a 6-os út jelentős forgalommal bírt.Nem tűnt veszélytelennek a dolog,de még kamaszok lévén az igazi veszélyeket nem is érzékeltük.Dunaföldvárnál a hídon átmenve,fordulunk majd északnak,átmegyünk Dunaegyházán és Apostagon,majd Dunavecsénél rátérünk a dunai töltésre azon megyünk el a dunaújvárosi kompig,amelyen átkelve térünk haza Dunaújvárosba.Egy szombati nap délelöttjén indultunk el.

Indulás Dunaújvárosból

Még nem léteztek a maiakhoz hasonló túrakerékpárok,így én egy régi 28-as Csepel bringával vágtam neki a távnak,a haverom akivel jöttem pedig egy orosz félverseny biciklivel...Átkelve Dunaújvároson kiértünk a 6-os útra,valóban voltak helyek ahol nem kellett magán a főúton haladnunk,de volt ahol elkerülhetetlen volt.Szombat révén olyan nagy forgalom talán mégsem volt.Elhaladtunk a kisapostagi repülőtér és a baracsi halászcsárda mellett.Ebben a legszebb talán az,hogy a repülötér a mai napig nem változott semmit,ugyanolyan mint akkor volt...A csárdáról már ez nem mondható el,az sokat változott miként a 6-os út ottani nyomvonala is.Akkoriban közelebb ment a csárdához és ugye az M8 letérő még gondolatban sem létezett.

A reptér

Amennyire visszatudok emlékezni,úgy rémlik sima útunk volt,az autósok vigyáztak ránk és rendör sem járt éppen arra,hogy esetleg belénk álljon,így nyugodt volt az út és mondom voltak helyek ahol nem kellett a 6-os úton haladni.Persze kamaszfejjel időnként félelmetesnek tűnt.A biciklik teljesen jól bírták,persze a jó öreg csepelem...sosem hagyott cserben,nem úgy mint manapság az az MTB...A csárda utáni részre nem nagyon emlékszem,de valahogy eljutottunk Dunaföldvárig.Az ekkor még itt tartozkodó oroszok álltal lakott laktanya mellett értünk be Dunaföldvárra,amely ha jól tudom ekkor még nem kapott városi rangot.

A csárda

A település központjába egy hosszú út vezet be a laktanyától (ugyanaz mint manapság),annyiból jó volt,hogy a 6-os útról végre letérhettünk.Beérve a központba úgy döntöttünk pihenünk egyet.Jó 50km körülinek tűnt a túra és nagyjából itt lehetett a fele,bár tán pár kilométer még hiányzott hozzá.Egy fagyizót kerestünk ahol fagyizással egybe kötött pihenőt tartottunk.Érdekes mert erre viszont még világosan emlékszem.

Arra viszont nem,hogy csináltunk-e még bármi mást Dunaföldváron vagy egyből nyeregbe ültünk a fagyizás után.Az is meg van még,hogy a hátsó felem igen csak kezdett fájni a bicikli üléstől,de ennek ellenére jó volt persze az egész túra.

Dunaföldvár központja

A földvári hídon ekkor tán még vonat is közlekedett,de persze a járdán tekertünk át.A földvári szigetre lépve viszont kikellett mennünk az 52-es útra amely brutálabb volt mint a 6-os.De itt sem ért baj szerencsére.A kis Dunai hídat is magunk mögött hagyva nem kellett sokáig az 52-en mennünk,volt egy leágazás észak azaz Dunaegyháza felé.Erre fordultunk és végre egy teljesen biztonságos útra értünk ahol alig-alig volt forgalom.

Ahol egykor vonat járt,ma már kerékpárút...a földvári kishídon

Dunaegyháza is teljesen nyugisnak tünt,de haveromnak egy csomó ismeröse lakott itt,akikbe mindenhol belebotlottunk,így kis beszélgetések,köszönések lassitották a tempónkat.Kiérve Dunegyházáról hamar áttekertünk Apostagra (ugye ezen az úton bringatúrázgatunk majd a jövőben...)Az akkori Apostagi emlékekből már semmi sem maradt meg,semmire nem emlékszem...valószinü így hamar és simán átjutottunk a településen és mivel ekkor a jövőben itt Apostag és Dunavecse között álló Pentele.híd még gondolatban sem létezett,tekertünk hát tovább Dunavecsére.

Valahol a töltésen

Dunavecsén rátértünk a töltésre.Az sincs már meg,hogy merre vezetett ez az út,ugyanúgy-e mint manapság vagy máshogy.Nem tudom,nem emlékszem.A vecsei krosszpálya rémlik,ez ma is létezik.Gondolom az út nyomvanala sem sokat változhatott.Azt tudom,hogy akkor Dunavecse központjába nem mentünk be (sebaj,lesz még rá alkalom a jövőben).Hogy a szalki bányatavakat érintettük-e?Mintha úgy tünne igen..így az ottani betonúton érkezhettünk meg a szalki kompkikötőbe ahonnan a dunaújvárosi komp indult.

Tekerés a gáton (illusztráció)

Az egykori komp

Sokat nem kellett várni a kompra,addig is pihentünk hisz már igen seggfájós volt a dolog...Emlékszem a dunaújvárosi kompon mindig élmény volt utazni,élmény volt a fensíkon lévő városra a Duna közepéből a rálátás.Kár,hogy ez azóta megszünt.Visszaérve Dunaújvárosba az utolsó kilométerek voltak a legnehezebbek,fájó hátsóval és ekkorra már fájó lábakkal kellett felfelé tekerni a fensíkon lévő városba.Végül is sikerült,megtettük a jó 50km-es túrát.Ez volt az első komolyabb bringatúra az életemben.Visszasírom a régi csepelt...gond nélkül végig tekertem vele a távolt.

Az egykori útvonal a mai térképen