Csepegő-forrás

 Elég régen volt már szó a Mecsek forrásairól,éppen ideje egyet "felkeresnünk".Bár öszintén szólva nem tudunk sokat a sorozat következő forrásáról a Csepegő-forrásról.

A Csepegő-forrás

A Virágos-völgyben, a kék háromszög jelzésű út mellett, a Herma-hegy lábánál találjuk a forrást, a Csokonay-kúthoz bevezető kék kör jelzésen.

A Csokonay-kút túlfolyója. Változó vízhozamú, időszakonként elapadó forrásvíz, a hozamok 0-15 liter/perc értékűek lehetnek.
Az alacsony kis támfalas foglaláson, márványtáblán szerepel a CSEPEGŐ név. A túlfolyó 1998-ban készült.

Mindössze ez minden amit tudok mondani róla,de mivel ez is forrása a Mecseknek belekell,hogy vegyem a sorozatba.

A névtábla

A forrásnál még sosem jártunk és jelenleg nem is látok rá esélyt,hogy a közeljövőben felkeressük.

felhasznált forrás:Mecseki források jegyzéke

Egyenesen át 2023 - Gergő emléktúrája

 Ez akkor is az ötödik emléktúra,ha idén már volt egy pótlás.Májusban Móni érezte úgy magát,hogy eljöjjön súlyos betegsége után a fia emléktúrájára.Azonban akkor tekintettel Mónira a túrát megfeleztük.Most viszont azon agyaltunk,hogy szinte megduplázzuk majd a túrát.Ráadásul szakítva a hagyományokkal,ezúttal nem Nagyvenyimről indítottuk a túrát,hanem a korábbi végcéltól Perkátától.Tehát ellenkező irányból készültünk megcsinálni a túrát.Megfejeltük ezt azzal,hogy nem Nagyvenyimen szándékoztuk befejezni,hanem rádobtunk még kilenc kilométert és a végállomás idehaza Dunaújváros lett!Természetesen nem Móni javult meg ennyire.A túrát most is Zolikával csináltuk meg.

Start ezúttal Perkátáról

A túrára minden év októberében kerül sor.A hónapon belül viszont változtak mindig is az időpontok.Volt már,hogy hónap végén,de olyan is,hogy a hónap elején rendeztük meg az emléktúrát.Ha emlékeim nem csalnak az első (akkor még nem emléktúra) Egyenesen át túra az 2017 október 17-én volt.Most október 22-én vasárnap keltünk útra.Háromnapos ünnep volt,ráértünk mert hétfőn nem kellett dolgozni.Korán sem kellett kelni,hiszen a végállomás lényegében az otthonom volt most.Nem voltunk így visszafelé buszhoz vagy vonathoz kötve.Azonban Perkátára még ki kellett menni.Ezt sem kapkodtuk el,hiszen csak a 9.40-es járattal mentünk ki.Ezzel is kiértünk 10 óra 5 percre.A megállónál lévő boltba Zolika még bevásárolt egyet.Aztán indulhatott fél 11 előtt.Rögtön felkapaszkodtunk a dombon álló Győri kastélyhoz.Innen indult most hivatalosan a túra.

A Győry kastély

Perkáta egyik legszebb része

Dunaújvárosban reggel mikor indultam pompás gyönyörű napfényes idő volt.Ehhez képest Perkátán kellemetlen meglepetés fogadott.Sötét fellegek közeledtek vészjóslóan észak-nyugat felöl.Ennek ellenére hideg nem volt.Körbejártuk a kastély környékét,majd indultunk.A hátsó utakat fedeztük fel erre amerre még nem mentünk.Ezzel annyit értünk el,hogy kb.200 métert megspóroltunk míg kiértünk abba az utcába amely kivezett a faluból arra amerre mi szándékoztunk menni.Ugye eddig az emléktúrákon mindig szemből jöttünk.Furcsa volt most ellenkező irányból haladni a túrán.A bajlós árnyak ahogy kiértünk a településről fölénk értek és bizony vészjóslóan elkezdett esni az eső is.Amikor beakartunk bújni egy dúsabb fa alá,elállt...azonban a fekete felhők felettünk maradtak a következő két kilométeren.Újabb csapadék viszont nem esett.

Kiérve a településről

Megpihentek a fekete fellegek a rét felett

Átmenve a perkátai szőlőhegyen elértük az a bizonyos nagy rétet amely a korábbi években erre felé tartva a túra utolsó nagy momentuma volt.Itt vettünk most déli irányt.Azonban a rét felett megállt a fekete felhő és eltakarta a napot.Így kevés esély ígérkezett szép képeket készíteni...Mintha valaki szándékosan megállította volna itt a felhő vonulást...határozottan ez az érzésem támadt.Na,de ki és miért?Gergőnek nem tetszett volna valami?Tán az,hogy ellenkező irányból mentünk?Mást nem tudtam elképzelni,de ez sem tűnt hihetőnek.Gergő sosem haragudott volna ilyesmikért!Szóval nem tudtam eltalálni miért állt meg a felhő a rét felett.A rét amúgy nem változott.Most is mint eddig nagyjából 1 kilométer hosszú volt.Ennek bal szélén ment az út majd a vége felé átment a jobb szélre és ott ment be az erdőbe.Most is látni lehetett innen (ha visszanéztünk) a nem túl távoli Meleg-hegyet a Velencei-hegység legmagasabb csúcsát.

Zoli mintha valamit majszólna

Átkelve a réten közelítve a rét végén lévő erdőhöz,kezdtek végre elhúzni a fekete fellegek.Az erdőbe érve már kicsit világosabb volt.Sőt elő-elő bújt a nap is.Október vége kezdett lenni,nehéz volt megítélni hol tart a természet.Sok helyen még zöldek voltak a fák az erdőben,de sok helyen meg már sárgultak.Az út szerencsére ugyanaz volt mint eddig mindig,mint a legelső itteni túrán is,amikor Gergővel trappoltunk ebben a csodás erdőben...csak pont szemből jövet.A mélykútpusztai erdő a rét végén most is hozta a kötelezőt.Csodásan szép volt!Itt mindig lassabban megyünk mert ez a túra legszebb szakasza.Most sem kapkodtunk.Élveztük az erdő szépségét.Már fehér felhők voltak felettünk,de ezek is sokszor eltakarták még a napot.Arra gondoltam magamban,hogy ezt az erdőt elnevezem Gergő eredejének.Annyi mindent elneveztem már róla,erdőt még nem.És ez az erdő pedig kiérdemelte,hogy a valaha élt legnagyszerűbb túrázó nevét viselje.Így jövőre már úgy fog bekerülni a krónikába ,hogy Gergő erdeje.

Gergő erdeje

Gergő erdejében

Egyenesen át

Dűhitőnek hatott,hogy az egyik fára egy jóképességű karakter egy férfi nemi szervet rajzolt...Minden jót kivántam neki,majd a hosszú egyenes úton haladva a nöi börtönnél értünk ki a szépséges erdőből.Itt volt az a jól ismert hely,ahol az út egyik oldalán a börtön a másikon a temető volt...Tökéletes párosítás.Emlékszem,hogy meglepödtünk ezen Gergővel amikor először láttuk.Ma már meglepődést nem okozott.Az erdei temető pedig kifejezetten misztikus hatású volt.Elérve a Mélykútra vezető országutat ráléptünk a zöld jelzésű turistaútra,pontosabban az lépett rá a mi utunkra,mert mi maradtunk ugyanazon ahol eddig.A táj viszont innentől más jelleget öltött.

Út a börtön és a temető között

Aztán változik a tájkép!

Nagyjából a túra egyharmada volt meg,ideje volt megpihenni kicsit.Így ugyanott ahol tavaly is,egy az útra merőleges fasornál egy kivágott faágra leülve kajáltunk meg is pihentünk kicsit.Élénk szél fújt most is ahogy tavaly,de a nap nem akart igazán sütni.Utolértük a fekete felhőket amelyek megint kicsit megálltak.Úgy tűnt csak az erdőt nem szeretik... Kaja után mentónk tovább egyenesen előre Nagyvenyim felé.Itt már nem voltak erdők,csak végtelen mezők.Ezeket szelte ketté a mi immár jelzett turistaútunk!Helyenkét két szép őszi fasorral kísérve.Egy tök ártatlan és egyszerű helyen közben megcsúsztam és estem egyet.Nem ütöttem meg magam,csak ismét vidáman konstatáltam,hogy a kemény helyeken sosem esek,de a legkönnyebbek viszont igen.

Kajahely

Van,hogy én is esek..

Mentünk tovább,szinte nyílegyenes út vitt be Nagyvenyimre.A faluig különösebb esemény már nem történt.Venyimen kutyák üdvözöltek a külömböző telepek kereítései mögül,nem tűntek agresszívnak.A Rátgéber-tónál kötöttünk ki.Rátgéber-tó - Gergő tava.Természetesen ahogy mindig a történelemben,most is megálltunk.Szemügyre vettük a tavat ahogy mindig.Láthatóan minden rendben volt vele,több víz is volt benne mint egy éve.Gergő halála utáni napon,vagy még aznap erre még nem emlékszem,ide jöttem ki és itt kapott el akkor életem legnagyobb zokogása és fájdalma...Most egy fokkal azért kellemesebb volt itt lenni,noha törtek elő a Gergővel itt megélt emlékek.Letudva a tavat hamar elértük a Szent Bernát arborétumot.

Gergő tava

Megérkezés az arborétumba

Eddig minden egyes alkalommal itt kezdődött ez a túra és valószínűleg jövőre újra itt fog majd kezdődni.Most viszont ide érkeztünk,de a túrának még nem volt vége,hiszen ahogy írtam a távot megfejeltük még kilenc kilométerrel,így elmegyünk majd egészen Dunaújvárosig!Ám itt megkellett,hogy pihenjünk.Több okból is.Először is mert ikonikus hely túrázásaim történetében.Megszámlálhatatlan sokszor voltunk itt Gergővel,de a többiekkel is már.Másodszor mert egy nagyszerű,kellemes csendes hely ahol jól esik megpihenni.Vannak az arborétumban sétányok,de most leültünk egy padra és pihentünk.Egy kicsit kezdtünk fáradtnak tűnni.A csodás kert így is élvezhető volt,főleg mert mókusok adtak számunkra hatalmas müsort!A fákon futkároztak örült sebességgel!Nagyon jót mókáztak és szemmel láthatóan remekül elvoltak.

Itt pihentünk

A pihenőt letudva indultunk tovább.Nagyvenyim utcáin trappoltunk tovább,a főtér közelében egy pékség nyitva volt.Vettünk ezt-azt amit a helyi víztoronynál lévő kis parkban elfogyasztottunk.Meglepődve tapasztaltuk,hogy az itteni játszótér eltűnt...!Ki a jóistent zavarhatott ez a kis játszótér itt?Komolyan mondom elképesztő világot élünk és az a baj,hogy ezt a földet a mindenség legbunkóbb,legajadékabb faja uralja: az ember.Ki is akadtam a játszótér eltűnésén rendesen....így inkább mentünk is tovább.Útközben még ismerösökkel találkoztunk akikkel váltottunk pár szót,majd kiértünk Nagyvenyimről.

Mögöttünk Nagyvenyim

Előttünk Dunaújváros

A Nagyvenyimtől Dunaújvárosig tartó út is nyugodtan része lehet az emléktúrának,hiszen ezen a szakaszon is számtalanszor túráztunk Gergővel.Ugyanarra mentünk amerre mindig.Itt többször előfordult,hogy szemből vagy ebből az irányból jöttünk,mentünk.A végtelen mezőkön vezetett az út mögöttünk Nagyvenyim,előttünk Dunaújváros látképével.Egy erdős-fás része volt ennek a szakasznak nagyjából 350 méter hosszú.Szomorú volt látni az ide kihozott szemét tengert.Elképesztő mennyiségű szemetet hoztak ki ide a szarháziak.Erre már tényleg nem tudok mit mondani.Mivel ez Gergő emléktúrája volt nem akartam ezeket most lefotózni,de majd egy erre vezető más túrán lefogom fotózni.Végül aztán befordultunk a célegyenesbe.Ez az út már elvitt a városhoz.

Szerencsére nem csak szemét volt erre...

Célegyenes

Az út itt felvitt az M6-os sztráda fölé.Ezen a hídon is mindig megpihentünk Gergővel és néztük a kilátást.Most ideérve nem túl nagy örömmel láttuk,hogy vannak a máskor nyugis hídon.Egy ember telefonált még a híd előtt,fent meg egy autó parkolt benne két huligán kinézető sráccal.Sebaj arébb azért megpihentünk.Közben először a nap folyamán igazán jó idő lett.Ezen átkozodtam egy sort,hiszen ha ilyen időnk lett volna a mélykútpusztai erdőben,csodás képek készülhettek volna...Az autó közben elment,a telefonálós embert meg nem láttuk,így kicsit körbenéztünk.Jó a kilátás innen a végtelen mezőkre.Aztán kis pihenő után indultunk tovább.Már közel volt a város.

Az M6-os feletti hídon

Jó lett az idő

A maradék szakasz kissé sáros volt és egy helyen Zolika majd térdig merült a sárban.Más esemény már nem történt.A helyi (kettes) park centert érintve hatoltunk be a városba és a vasútállomásnál kötöttünk ki.Úgy tekintettük,hogy akkor ez itt a túra végpontja,még akkor is ha hazáig még elkellett azért menni.Itt végződött tehát ez a korábbi évekhez képest másmilyen Egyenesen át túra.Így is jó volt,az útvonal remek volt!Az időjárás viszont alaposan szopatósra vette ezen a napon.Sajnos a túra végére lett jó az idő.Így vagy úgy sikerült ismét megfelelő módon emléket állítani Gergőnek.

Ez volt az év húszadik túrája!Most 23 kilométert mentünk,így összesen tartunk 299,1 kilométernél,ez pedig 14,955 km/túra átlagot jelent.Gergő emléktúrája ezentúl is meglesz tartva minden év októberében,valamint ha Móni állapota olyan lesz,vele csinálunk egy pótlást az elkövetkezendő egy év folyamán valamikor,valószínűleg tavasszal.Jövőre elighanem visszatérünk a szokásos útvonalra,de ez még változhat.

Kedvenc váraink (18.) - Csobánc vára

A Csobánc hegyet megmászva nem csak a párját ritkitó panoráma jutalmazza az erre tévedő vándort hanem a csúcson található vár is,amelyből napjainkra már csak a romok maradtak.Azonban így is felemelő a látvány.Mindenképp megéri felkeresni a helyet.Ez a vár sorozatom következő alanya. 

Ez a látvány fogad a Csobáncra felérve

Nevét a vár minden bizonnyal a hegyről kapta. A hegy magyar eredetű elnevezése a füves tetőn birkát legeltető pásztorokra (csobánokra) utalhat.

A csobánci várhegyet a mai ismereteink szerint 1221-ben említik meg egy oklevélben, amikor az Atyusz nembéli Sal elajándékozta az ott található szőlős területét.

1255-ben a diszeli nemesek és a Kesziben lakó királyi udvarnokok pereskedésében említés van kőházról. A szakma ezt tartja a csobánci vár kezdetének. A diszeli nemesek a Csobáncot az egész középkoron át kezükben tartó Gyulaffyak ősei voltak, s a vár 1272-ben már valóban állt.

Az 1300-as években már a Rátót nembéli Gyulaffy család birtokában van. Első ismert tulajdonosa Gyulaffy Demeter, első várnagya pedig Csaba mester. Magáról a várról aránylag kevés információ ismert, 1400-ban, 1420-ban említik oklevelek.

1490-ben, Mátyás király halála után a trónkövetelő Habsburg Miksa csapatai betörtek a Dunántúlra (Vázsonykő várát egy rövid időre el is foglálták), Kinizsi Pál parancsára a várat elkezdték megerősíteni.

1491-ben az özvegy Gyulaffy Lászlóné, született Gersei Pethő Katalin ideiglenesen saját testvérének, Gersei Pető Jánosnak adta át, aki a somlói várnagyot, Leányfalusi Ágostont bízta meg a vár védműveinek megépítésével, aki "igen hasznos épületeket emelt a vár körül" . Ekkor épült a kaputorony is, a vár előtti fennsíkon gödröket ástak az ostromgépek ellen. Ezek láthatók Giulio Turco 1569-es alaprajzán is. A vár legrégebbi épületének az északi sarkon álló öregtornyot tartják.

       A látványrajzból ítélve nehéz megmondani,hogy mi,hogy is volt...

Látványrajz a Csobánci várról

Buda 1541. augusztus 29-én török kézre került, az ország három részre szakadt. Csobánc hamarosan a dunántúli végvár rendszer fontos tagja lett, a törökök többször is sikerteleül ostromolták.

Az 1550-60-as években a vár tuljdonosa, kapitánya a híres bajvívó rátóti Gyulaffy László volt. Igy ír róla Eötvös Károly Balatoni utazás című könyvében.

Csobánc várát első ízben 1554. november elejének egy éjszakáján rohanták meg a törökök. Gyulaffy, és az éppen nála vendégeskedő Horváth Gáspár vázsonyi kapitány közösen verték vissza a heves ostromot. Nádasdy Kristóf így ír erről Kanizsai Orsolyának (1554. november 3. Pápa): … Szerdán éjel reá mentek volt Csobáncra a törökök, de isten úgy atta volt, hogy estennén haza ment volt Gyulaffy László, Horváth Gáspár is vele volt, és váltig ustromlották, de semmit nem tehetek nekik. Be is hagyott volt bennek, még az vírasztónak fejét is vették az fokon, de valahogy isten úgy atta, hogy esmég ki verték űket. A vár ostroma után az egyik várfal megdőlt, Gyulaffy a fagyok miatt csak palánkkal tudta a várat védhetővé tenni. Az újjáépítés csak 1555-ben indulhatott meg. Gyulaffy katonákat kért a várőrség mederősítésére: "...de könyörgök Te Nagyságodnak, hogy szólna Te Nagyságod király ő felségének, hogy ő felsége tenne valami fizetést belé... Te Nagyságod húsz darabontot szervezzen belé, én is húszat tartok, az negyven darabont elég leszen bele." 1555-ben Csobáncon tartózkodott az idős Tinódi Lantos Sebetyén, aki nem sokkal később, 1556. januárjában Sárváron örökre letette a lantot.

Romjaiban is impozáns

Gyulaffy Lászlótól nem állt távol az erőszakos viselkedés sem. Számos panasz, per volt ellene hatalmaskodásai miatt. Különösen rossz volt a viszonya a szigligeti és fonyódi vár kapitányával, Magyar Bálinttal. 1558-ban Gyulaffy le akart számolni Magyarral, egy éjjel megrohanta Szigligetet. Betörtek a várba, kiszabadították az ott őrzött csobánci foglyokat, majd rövid rablás után visszatértek Csobáncra. Ami a töröknek nem sikerült, Gyulaffy elsőre véghez vitte: elfoglalta Szigligetet. A rossz viszonynak a közös ellenség 1561-es térnyerése vetett véget.

1561-ben a veszprémi törökök Pajazit vajda vezetésével rajtaütéssel elfoglalták a szomszédos Hegyesd várát. Az itt állomásozó 600 török lovas a környék réme lett.

1562-ben Gyulaffy László kopjájával átszúrva párbajban megölte a vajdát. Még ebben az évben a környékbeli várak katonái és nemesei ostrom alá fogták a várat, majd az erősítés megérkezésekor megadásra bírták azt.

"Sok halú Balaton, Jó ború Badacsony, Isten hozzád Csobánc – Engem többé nem látsz." Gyulaffy László 1568-ban felségsértés gyanújába keveredett, és családjával Erdélybe költözött.

Kanizsa elvesztése után Csobáncot is megerősítették. 1649-ben Gyulaffy Kristóf Csobánc tulajdonosa és kapitánya. 1650-ben fia, Gyulaffy László örökölte a csobánci várbirtokot, melyet 1651-ben Széchenyi György veszprémi püspöknek zálogosított el.

1664-ben a híres török utazó Evlia Cselebi említi meg a várat, amikor a török sereg a szentgotthárdi vereség után erre vonult vissza. A várőrség a visszavonuló törökök közé lőtt.

Beszélő történelem

Csobáncot 1669-ben a herceg Esterházy Pál vette meg az eladósodott Gyulaffyaktól. Több tervet is készítettek a vár megerősítésére, amely azonban nem történt meg. (galéria)

1683-ban ismét fellángoltak a harcok: Kara Musztafa nagyvezér százezres seregével megindult Bécs ellen. A dárdai táborból Thököly Imre június 12-én levelet intézett a Dunántúliakhoz, felszólítván őket a kurucokhoz való csatlakozásra. A császári seregek feladták Magyarországot és Bécs alá vonultak vissza. A nehéz helyzetbe került dunántúli nemesség, köztük Batthyány Kristóf és Ádám, átállt Thököly oldalára. A végvárak közül Veszprém, Tihany, Vázsony, Csobánc, Keszthely, Szigliget, Tapolca és még mások is, kaput nyitottak Thökölynek. Kara Musztafa Bécs alatt súlyos vereséget szenvedett, ezzel Thököly csillaga is leáldozott. A kuruc-török csapatok 1683. szeptemberében harc nélkül kivonultak a balatoni végvárakból.

Az 1690-es években Csobáncban szolgált Béri Balogh Ádám, a Rákóczi-szabadságharc később legendás hírű brigadérosa. Ugyanebben az időszakban farádi Vörös Pál Csobánc kapitánya, kinek skót pallosa ma a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteményének jeles darabja (galéria).

A török kiűzését követően a vár a bécsi Udvari Haditanács által lerombolásra ítélt várak listájára került, de ennek végrehajtását megakadályozta a Rákóczi-szabadságharc kirobbanása. A győri főkapitányság kimutatása szerint 1700-1701-ben Csobáncban 14 lovas és 21 gyalogos teljesített szolgálatot. Csobáncban 1705-ig császári katonaság őrködött, kiktől Domonkos Ferenc és Kisfaludy László kuruc ezredesek csapatai szerezték meg.

Sokat látott falak

1707. február 25-én a labancok sikertelenül megrohanták a várat. Az Erdélyből Jean-Louis Rabutin de Bussy császári tábornagy vezetése alatt a Balaton-felvidéken át Ausztria felé visszavonuló haderő kb. 1000 fős kontingense Kreutz ezredes vezetésénvel megkísérelte bevenni Csobáncot. A várat Szász Márton kuruc vicehadnagy harminc gyalogos puskás hajdúja, ugyanennyi bemenekült fegyveres nemesember, asszonyaik és lányaik védték. Az osztrák, német, dán, szerb és labanc-magyar ostromlók mintegy négyszáz főt vesztettek, köztük 52 tisztet és magát az osztagot vezénylő Kreutz ezredest is. Esterházy Antal március 11-én jelentette Károlyi Sándor generálisnak: "... Csobánc várában harmincig való puskás bemenvén, ellenek formaliter megszállá Rabutin, s ostromot intézvén, fegyverrel és kövekkel 300 közemberét és 50 tisztit vesztette el alatta. Úgyannyira viselte azon 30 hajdú magát, hogy már a kapuját is belővén az ellenség, belőle vágták ki." A hős védők gróf Bercsényi Miklóstól nyertek dicsérő elismerést. (Azt hozzá kell tenni, hogy a labanc veszteségekről való beszámoló erősen túlozhatott, mert pl. a romhányi csatában volt 700-800 fő veszteségük).

1708-ban Sümeg várának kuruc kapitánya írta le Csonánc várának romos állapotát: "Csobánc várában jóllehet 86 hajdú 2 álgyúval egy pattantyússal és ahhoz elégséges porral rendeltetett: de mivel azon várban lévő épület az ellenség által [itt az 1707-es ostromról van szó] teljességgel elrontatott a következőképpen a cisterna quod esentiale első, teljességgel megfogyatkozott: ezért csekély ítéletem szerint javalom azon várbancsak egy traktusnak megfödését, amely által a cisterna subsistálhatna [megmaradhatna], vagy egészben való demolitioját [a vár lerontását]: mert ha neuterum [egyik sem] lészen: félő netalán az ellenség alatta történt gyalázatja megbosszúlására újabban impetálja [elfoglalja, rajtaüt], s ámbár megvételével dicsekedjék is, de a tractusban lévő lakosoknak utolsó romlást okozhat." Horváth Zsigmond tartományi főhadbiztos megígérte Csobánc egy részének helyrehozatalát és a várbéli lőporgyártáshoz való kellékek biztosítását. A vár őrségének hátralékos fizetését viszont megtagadta.

A várból a kilátás is lenyügözö

1708-ban Csobáncon raboskodott az árulással vádolt Szegedi Ignác.

1709-ben Heister támadásakor Esterházy Antal Csobáncról puskaport és muníciót szállíttatott Veszprém várába. Ekkor is az 1707-es ostrom hőse, Szász Márton volt a vár kapitánya. 1709 júniusában a császári támadás hírére a csobáci őrséget adó Moóri-ezred katonái kiürítették a várat, és annyira megrongálák azt, hogy teljességgel védhetetlen lett. Erről a csobánci Esterházy uradalom tiszttartójának 1715-ben írt utasításban olvashatunk: "Circa acrem Csobáncz: minthogy a kuruczok mind öszvedöntették, és semminémő ép hajlék az egyetlen ép kápolnán nincsen benne: azon kápolnát méltó volna födél alá venni." Partlin János hercegi tiszttaró is lerombolt és elhagyott várként írt róla 1713-ban ("diruta et desolata"). Lényegében ezt írja 1722-ben Farkas István szolgabíró is: "...arx diruta Csobancz".

Tehát a korabeli források alapján elmondható, hogy nem igazolható az a tévhit, hogy a bevonuló császáriak rombolták le Csobánc várát. Ők már birtokba sem vették a kivonuló kurucok által megrongált és felgyújtott várat.

A kilátás egy szelete

A várhoz turistaútak vezetnek a környező településekről (Gyulakesziről,Díszelről vagy Káptalantótiból) és a csúcsún áthalan az országos kék túra útvonala is.A feljövetelt én személy szerint Gyulakeszi felöl javaslom leginkább,bár Díszel felöl nem jöttem még fel.Ha viszont Káptalantóti felöl jövünk fel,készüljünk fel egy brutális csúcsos emelkedőre!

A vár ingyenesen látogatható.

Mi eddig egyetlen egy alkalommal jártunk a Csobáncon.Egyre inkább teli az időm,de nincs kizárva,hogy jövünk még ide,persze csak ha túl leszünk a Tapolcai  medence eddig még nem látott csodáin.

Filmünkben 22.40'-nél érjük el a várat

Miből lesz a cserebogár!

Mindig jó ilyesmiről beszámolni!Egészen pontosan három és fél éve jártunk a mogyoródi Szent László kilátónál még a covid előtt.Ez egy olyan terv volt amit már Gergővel is tologattunk magunk előtt.Akkor utánajárva a dolgoknak láttuk a kilátó elképesztően kritikus állapotát.Azt mondtuk Gergővel ha majd egyszer felújítják egészen biztosan eljövünk majd!Sajnos úgy alakult,hogy Gergőnek kellett elmennie,így a terv úgy tűnt örökre zúgába dől...Aztán 2020 elején eljöttünk mégis Zolikával ide,úgy gondoltam valóra kell váltani Gergő egy régi tervét.Eljöttünk,de amit akkor láttunk nem töltött el örömmel.A 20 éves kilátó állapota egészen elképesztő volt.Ilyen módon lepusztult és kritikus állapotban lévő kilátót még soha nem láttam.Gergővel direkt azért szerettünk volna felmenni rá,mert úgy értesültünk a kilátóból látni magát a Hungaroringet.

A kilátó 2020 elején

Itt jártunkkor úgy éreztem tartozom annyival Gergőnek,hogy felmegyek és megnézem valóban így van-e.Persze a kilátó levolt zárva,de azért vagyok az aki,hogy minden helyzetben feltaláljam magam.Így is sikerült bejutnunk és felmennünk az építménybe.Elképesztő állapotok voltak és alighanem életveszélyes is volt a torony.De nem törödtem vele!Felmentem és megnéztem valóban látni-e a Hungaroringet.Nos valamennyire látni lehetett,de nem annyira mint reméltem.De nem is ez a lényeg,hanem az,hogy feljutottam az egészen romos és kritikus állapotban levő kilátóba.Zolikával is megbeszéltük,hogy ha majd egyszer felújítják újra eljövünk!

Kritikus állapotok 2020-ban

Aztán lőn csoda megtörtént a felújítás!El is kezdtük ide tervezni egy újabb túrát.Ám olyan hírek érkeztek,hogy a kilátó nem látogatható.Ha jól emlékszem írtam is anno a felújításról.Jó,akkor mondtuk várunk,aztán majd ha hírét vesszük újra tervezünk ide.Egészen véletlen(?) két nagyszerű dologba is belebotlottam a napokban a kilátóval kapcsolatosan.Az első az volt,hogy elém került egy friss videó amiben fent vannak a túrázók a kilátóban.Tehát már látogatható.Aztán egy-.két napra rá egy újabb hír,hogy ez a kilátó lett a 2023-as év kilátója!Azta mindentit!Szavakat nem találok tényleg!A három éve még szinte az összedőlés határán álló,kritikus állapotú kilátó megnyerte a 2023-as szavazást!Ez igen!Ez már valami!

Újjá éledve!

Mondhatnánk miből lesz a cserebogár,de ennek most aztán igazán örülök!Természetesen immár semmi sem tarthat vissza egy ide vezető túrától amire reményeim szerint idén télen mondjuk november - március között sort fogunk keríteni!Gratula a kilátónak,hogy újra éledt hamvaiból és köszönet mindazoknak akik részt vállaltak az újjá varázslásban!Már csak az embereknek kell,hogy legyen annyi eszük,hogy nem tesznek kárt a kilátóba.Mi meg akkor megtervezünk ide egy túrát majd.

Hát így is lehet.Ma amikor csak rossz és rossz hír érkezik mindenhonnan,kész felüdülés egy ilyesmiről hallani!

Varázslat!

Kedvenc kilátóink (44.) - Kékestetői Tv-torony

Folytatva a kilátós sorozatomat a következő alanyunk az ország legmagasabb pontján álló kilátó.Ennek kilátószintjéről földi halandónak ebben az országban feljebb már nem lehet menni.Persze az ott dolgozók vagy a karbantartók még tudnak a kilátószint fölé is menni,hiszen az a torony nagyjából egyharmadánál található csak.Ám átlagemberek számára ez a legmagasabb hely hazánkban.A torony nem túl öreg,ismerkedjünk meg vele most közelebbről is!

A Tv-torony Magyarország legmagasabb csúcsán

 A Kékes a maga 1014 méteres magasságával Magyarország legmagasabb hegye.

Földrajzi elhelyezkedése: Heves megye, azon belül is a Mátra, ami az Északi-középhegység részét képezi. Érdekesség, hogy sokan Kékestető néven hivatkoznak magára a hegyre illetve a kilátóra, de valójában a Kékestető név az ott található település elnevezése.Egyes mérések alapján a Kékes magassága 1015 méter, de a köztudatba az 1014 méteres magasság ivódott be és a Kékestetőnél található ikonikus trikolórra festett magasságjelző kőn is ez található.

Történelmi visszatekintésünket egészen az 1897-ben megjelent Mátrai kalauzig kell megtegyük, ami a Mátra Egylet (jelenleg a Magyar Turista Egyesület mátrai osztálya) által jelent meg. Ez már említést tesz az 1888-ban épített (keményfából) és 20 m magassáig emelkedő Vass-kilátóról. A névadásban Vass József népjóléti miniszter személye játszott szerepet.

Közel 30 évet kell előre ugranunk az időben (1926-as évet írunk), amikor is menedékkunyhóval bővítik a tornyot. Sokáig nem élvezhették a fejlesztést, hiszen 1938-ra életveszélyessé vált a torony és bezárásra került. A második világháború alatt elbontásra is került mind a menedékkunyhó, mind maga a torony.

Az 1933-as év fordulatot jelentett a mátrai turisztika életében azzal, hogy elkészült a kékestetői gyógyszálló és ezzel párhuzamosan egy 5 km hosszú út.  A Kékesre vezető út Mátraházát és kékestetőt kötötte össze.

Az 1920-as és 30-as években már a síelők is birtokba vették a Kékest és aktív sísport élet alakult ki. A déli lesiklópályát a Magyar Sí Szövetség és a Mátra Egylet közös fejlesztéseként 1933-34-ben adták át. Majd másfél évtizeddel később, 1950-es évek derekán az első sífelvonó is elkészült a Honvéd síszakosztályának köszönhetően.

Ebben az időben (1950-es évek) a gyógyszálló államosításra került és szanatóriummá alakították. Ebben az évtizedben (1958) épült antennatorony volt a legmagasabb építmény ebben az időszakban a Kékesen, kilátótorony nem üzemelt. Kizárólag a Távközlési Kutató Intézet nyolc emeletes tornyából, külön engedély birtokában volt lehetőség körbetekinteni.

A régi torony

A mai formában ismert Kékestetői tévétorony 1981-ben került átadásra, ami kiváltotta a korábbi antennatornyot.

Az elavulttá váló korábbi antennatorony kiváltására, annak közvetlen szomszédságában került felépítésre a 180 méter magas tévétorony és a hozzá tartozó kiszolgáló épület. Az 1014 méteres magasságon megépült torony az 1200 méteres tengerszint feletti magasságig nyúlik.

Hazánk legmagasabb építményei közé tartozó TV torony szerkezetileg három részre tagolható: az alsó 80 méter vasbeton rész, utána következő szintén 80 méter acélszerkezet és végül a 20 méter üvegszövettel merevített műanyag henger. Az építés során nem kevesebb, mint 1300 köbméter vasbetont és félezer tonna acélszerkezetet használtak fel.

A kiszolgáló épület monolit vasbeton homlokzat kialakításakor figyelembe vették a legmostohább időjárási viszonyokat is. A közel 1000 négyzetméternyi  kiszolgáló területen helyezték el az adótorony villamosenergia-ellátására szolgáló berendezéseket, a transzformátor állomásokat, a hálózatvédelemmel, az automatikával és fázisjavító berendezésekkel.

A Kékestető kilátó 45 méter magasságban található, míg a fedett körpresszó 42 magasan helyezkedik el. Mindenképp érdemes felkeresni a kilátót, hiszen tiszta időben nagyon szép körpanoráma tárul a látogató elé.

Szerencsés kirándulóknak tiszta égbolt mellett, északi irányban még a Tátra vonulatai is feltárulhatnak.

Folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően már éjjel-nappal megcsodálhatjuk és nyomonkövethetjük a Kékestető Kilátó minden pillanatát a webkamerákon keresztül.

Jómagam a kilátóban

A kilátóban jómagam eddig egyetlen egy alkalommal jártam.Mégpedig 2023 júniusában.Zolikával túráztunk fel ide Mátrafüredről.A hely olyannyira nagyszerű,hogy mindenképp szeretnénk még eljönni ide legalább egy alkalommal.A kilátóba a belépő ára 2023 nyarán ezer forint volt koponyánként.A torony nyaranta este hatig tart nyitva,mi negyed hétre értünk ide és felengedtek!Ősszel és tavasszal ötig,télen pedig négy óráig látogatható az építmény.Mindenkinek ajánlom,hogy legalább egyszer életében jöjjön el ide,nem fog csalódni a sok látnivaló mellett az sem mellékes,hogy kristálytiszta a levegő!

Kilátás I.

Kilátás II.

Filmünkben 46'50-nél érünk be a kilátóba!

Harmincöt év

Sok minden tud az emberrel történni 35 év alatt.Például beviszik katonának,ahol rendesen leszolgálja az idejét.Majd nagy szerelemre lel,amit idővel el is veszít.Üres évek törnek rá,de talpra áll!Régi és új barátok kisérik útját.Újabb szerelmek jönnek és mennek.Megnősül,de olyan valakit vesz el akiben nem is szerelmes...Ettől függetlenül szép gyermeke születik.Szüntelenül járja az évek alatt a túrákat és szüntelenül jár meccsekre.Később már a gyerekével együtt.Aztán elvesziti a gyermekét.Majd elveszít mindenkit.A nőt akit elvett szerelem nélkül súlyos betegség dönti le,nem tudja egyedül hagyni,nem hagyhatja egyedül,mert ő nem ilyen... Kisállatok teszik színesebbé az életét.Életben tartják a barátok,a sok túra és a meccs.De a sok stressz ami érte az évek alatt fokozatosan kezdi felemészteni erejét és egészségét.De nem adja fel.Sosem adja fel.Nagy harcos.Nem ő találja ki ezt magáról.Odaátról mondják egy szeánszon.És mindez csak a lényegesebb dolgok amik az elmúlt 35 évben történtek.Ha részletesen elakarná mesélni azt egy könyvbe kellene írnia,de azt úgy sem olvasná el senki,így inkább nem is mesél... 

Séta apámmal a gyerekkorban (illúsztráció)

Harmincöt év...vel ezelőtt ért az első komolyabb veszteség.E napon szenderült apám jobb létre és ment haza abba szebb és jobb világba.Harmincöt éve,hogy nincs velem apám.Legalábbis fizikailag,mert amúgy nagyon is velem van.Talán mindig is éreztem és aztán a szeánszok meg is erősítettek ebben,hogy apám mindig is velem volt!Odaát ő az elsődleges segítőm.Na nem éppen a fő-fő szellemi segítő,de nem is őrangyal.Valahol a kettő között van ha pontosabban akarom meghatározni.Talán mégis az őrangyalhoz van közelebb.Ő vigyáz rám és tart a helyes úton.Nem lehet könnyű dolga.Sajnos a sok rossz egyre inkább engem is rosszá tesz.Na nem úgy,talán nem vagyok olyan rossz ember,de egyre inkább nincs türelmem,senkihez és semmihez.Érzem és tudom,hogy ez a baj velem és amikor úgy éreztem,hogy javulok mindig történik valami rossz ami engem is visszaránt.És úgy néz ki ebből nem is tudok kijönni.Hát ezen harcban segít odaátról apám,érzem és tudom.

Mondanám,hogy én is apám,de rólunk csupán egy ilyen kép készült és az nem tudom most hol van...

Talán segített a gyászban is mikor Gergőt elvesztettem és ezt kivédeni nem tudtuk,mert ez nem rajta múlt.Gergőnek mennie kellett én meg ezt vállalhattam be....ma spirituális tudásom szerint.Szóval rendkívül nehéz lehet engem a megfelelő sorosutamon tartania,mert kivétel nélkül minden bajomért az égieket és Istent okolom és bizony szidom is őket nem kevésszer.Egészen biztosan nem fogják odaát megveregetni a vállam és azt mondani milyen fasza gyerek voltál...Na,de tudom,hogy apám velem van,bármi is van.Segít és vigyáz rám és ha kell elhozza Gergőt is hozzám...

A csatorna amit Gergővel fedeztünk fel azok után,hogy már 40 évvel korábban erre jártam apámmal...

Apám volt az aki először elvitt túrázni ma már ezt is tudom.Méghozzá ahhoz a csatornához amit mi 40 év múlva fedeztünk fel Gergővel... ő vele mentünk el az első nagyobb sétákra amiket én ma már túráknak neveznék.Mit is mondhatnék még róla?Szerette a bort és ezzel olykor megkeserítette az életünket,de nem volt rossz ember.Sosem voltak anyagi gondjaink és biztonságban telt életem első 18 éve amikor együtt lehettünk még.Szóval ő most az első számű segítőm vagy őrangyalom odaátról (hacsak Gergő át nem vette már ezt a feladatot).És hát most van éppen 35 éve,hogy elment.

Most ezzel a bejegyzéssel emlékeztem rá.

Amit még leírnék és tán ez sem véletlen,mert véletlenek nincsenek,de úgy hozta a sors,hogy apám és Gergő egy sírban nyugszanak...Boldog álmokat nektek,de tudom,hogy ti nagyon is léteztek most is,csupán az én szemem nem lát csak...

Egy fél hegy is lehet egész jó

 Remekül alakul az ősz.Immár a negyedik őszi túránkra készülhettünk az elmúlt hétvégén!A katasztrófális nyár után ez igazi meglepetés számunkra is.Főleg,hogy semmivel sem keresünk többet mint az elmúlt hónapokban,sőt előfordul az is,hogy késik a fizetésünk.Szóval az isten sem tudja mitől függ ez is,hogy mikor telik és mikor nem túrázásokra.A tervezett bakancslista valamikor az elmúlt hónapokban darabokra hullott.Nem is tudom,hogy egyáltalán érdemes-e még tervezgetni,hiszen spontán alakulnak a tervek,hol nálam,hol valamelyik túratársam fejében,hol a véletlen hozza.A mostani túra nem igazán volt betervezve,főleg mert nem is olyan rég én már jártam itt.Akkor Manó barátommal voltam erre,most Zolikával vágtunk neki szombat hajnalban a Hegyestűnek a Balaton-felvidéken.Busszal mentünk veszprémi átszállással Kapolcsra.Innen indult a Hegyestűre vezető túra.

Kapolcsra érve

Volt egy olyan tervünk is,hogy Zánkáról inditjuk a túrát,de engem ez most nem fogott meg.Jobban érdekeltek a Kapolcs környéki hegyek.Mint kiderült nagyon jól tettük,hogy erre jöttünk!A túra ugyanis elképesztő szépségű tájakon át vezetett.Az útvonal terv az volt,hogy Kapolcsnál fekapaszkodunk a hegyekbe,azokon át Balatonhenyét és Monoszlót érintve megyünk fel a Hegyestűre.Onnan pedig leereszkedünk Balatonszepezdre.Ez utóbbi Zolika ötlete volt,az útvonal megtervezése meg rám várt.Negyed tízre értünk Kapocsra,amely sokkal szebb volt mint ahogy azt vártunk.Gyönyörű településen találtuk magunkat.Ugye a falucska neve összefort a Művészetek-völgye fesztivállal.Nem sok részt jártunk be a településen,de amit bejártunk az lenyügőzően szép volt!Szinte beleszerettünk Kapolcsba!

Kapolcsi vízimalom

Közben azon kaptam magam,hogy az jutott eszembe,hogy régebben ugye a Mecsek volt a No.1 abban a tekintetben,hogy oda jártam legtöbbet túrázni.Aztán Gergővel átvette a top hegység szerepét a Visegrádi-hegység egy rövid időre.Most pedig egyre nyilvánvalóbbá vált,hogy a Balaton-felvidékre járunk legtöbbet túrázni.Persze nem hiába.A tájegység szépségére nehéz jelzőket találni...Átvágva Kapolcs egy részén,főleg a helyi falumúzeummal egybekötött vízimalom adott látnivalót egy kellemes kis parkban.Jó idő volt a környezet kellemes,a levegő tiszta és friss.Átmentünk aztán a faluhídon amely feltehetőleg az Eger.patak felett ívelt át.Már a nekünk kellő sárga+ jelzésen voltunkEz visz majd bele abba a sárga jelzésbe ami felvisz majd egészen a Hegyestűre.A falut elhagyva,rögtön emelkedésbe kezdett az út.Kapolcs nagyon tetszett,úgy gondolom ha egészségünk engedi,jövünk még ide!

A faluhíd Kapolcson

Emlékmű a sárga+ mentén,megpróbálok majd utána járni a történetnek

Út az erdőbe

Pár méter után egy erdőbe értünk ahol már nem vészesen,de tovább emelkedett az út.Két túrázó srác ért utol minket akiket nekem kellett útba igazitanom.Nem tudták hova vezet a sárga+ és a sárga jelzés.Fura,hogy neki mernek vágni felékszületlenül.Mindegy nem az én dolgom.Az út még egy darabig emelkedett majd szinten ment.Enyhén köves,de jól járható út volt.A jelzésekkel itt az erdőben nem volt problémánk.Nagyjából másfél kilométer lehetett ez az erdő,Kezdett kicsit meleg lenni,magában az erdőben ugyan kellemesen hűvös volt.Azonban egy ponton az erdő véget ért.Egy rétre értünk,láthatóan egy fensíkra,ahol voltak ugyan fák,de ez már nem volt erdőnek nevezhető terület.

Kiérve az erdőből

A fensíkon,réteken át haladtunk,remek kilátásokkal!A jelzések itt már gyengébbek voltak.Közben a sárga+ még az erdőben valóban elérte a sárga jelzést,így már azon haladtunk.Gyönyörű tájak váltották egymást,lelket nyugtató zöld lankákkal.Nincs jelző ami kifejezné e táj szépségét!Ez a rész nagyjából két,két és fél kilométeren át tartott.Megint olyan szakasz volt amit nem akartam,hogy véget érjen.Aki igazán szépet akar látni az járja végig a Kapolcs - Balatonhenye közötti részt a sárga+ majd a sárga jelzésen!Nem fog csalódni.A legszebb rész Balatonhenye felett volt.Itt lassan fokozatosan ereszkedni kezdett az út Balatonhenyére és az itteni kilátás minden vitt!Az ember szeme előtt kibontakozott a fél Balaton-felvidék!Gyönyörű hely volt!

Balaton-felvidéki csodák

Leérve Balatonhenyére,tovább folytatódtak a csodák.Balatonhenye minden várakozásunkat felülmúlta!Egy csodaszép,kellemes halál nyugis kis falut ismerhettünk meg a Veszprém megyei hegyekkel körülölelt településben.Ahol már az első lépésnél úgy fogadtak,hogy itt nem vagy idegen!Ez egy valóságos mesevilág volt itt,amely joggal pályázhat az általam valaha látott legszebb falu címre!Rögtön beérve a faluba,zöld fák árnyékában pihenő helyre akadtunk.Padok,asztalkák,kis patak a háttérben...lehet ilyen a Mennyország is...Ha már pihenő akkor megpihentünk és befaltuk a reggelinket a kellemes környezetben.Közben más túrázók is érkeztek,akik voltak olyan szívesek és lefotóztak minket a Balatonhenye táblánál,amelyről még sok hasznos infórmációt is leolvashattunk a kedves üdvözlés mellett.Hogy mit?Mutatom a táblát:

Igen,ezt így kellene csinálni minden magyar településen!

Kellemes pihenő után,indulás tovább!

Keresztül menve a falun nem változott a kép.Minden csodálatos volt.Rendkivül kellemes utcák,csend,vendészerető emberek....így is lehet igen!Balatonhenyének egy csillagos ötös!Aztán mivel sok olyan dolgot láttunk azon a táblán amik felfedezésre várnak,úgy áll a dolog,hogy jövünk mi még ide!A főtéren még megcsodáltuk a templomot,majd mentünk tovább a sárgán amely itt egy darabig együtt ment a pirossal és a kék jelzéssel.Majd persze levált róluk.A falut elhagyva láttuk a települést kicsivel arébb egy fensíkról ahonnan jól kivehető volt ahogy megbújt a csendes Balaton-felvidéki völgyben...

Henyei templom

Búcsú a gyémánt szépségű Balatonhenyétől

A Monoszlói medencében haladtunk tovább.A jelzések felfestése itt alig-alig érte el az elégséges szintet,de ez az egyetlen rossz dolog amit mondhatok a környékről,mert az továbbra is földöntúlian szép volt!A távolban láttunk egy hegyet amit mi már a Hegyestűnek véltünk,de nem voltunk biztosak benne.Most úgy gondolom,hogy jól gondoltuk,valóban az volt a Hegyestű.Odáig azonban még átkellett menni Monoszlón is.Beérve a településre hát ez sem volt gyengébb mint Balatonhenye.Talán annyival,hogy amerről mi jöttünk nem volt olyan kedves ürvözlő tábla mint amott.A falu még Balatonhenyénél is csendesebb volt!Embert nem láttunk,a településen átbiciklizőkön kivül!Gyönyörű volt itt is minden.Ez a két falucska az ország gyönyszemei!Pihentünk itt is egy parkban,aztán következhetett a Hegyestű!

Monoszló is a nyugalom szigete

Furcsa volt mert a faluból kiérve az út elkezdett emelkedni,aztán ereszkedni!Hát,hogy a francba?Hiszen felfelé kell menni!Úgy alakult,hogy volt egy kis domb a hegy előtt.Ezután kezdődhetett az emelkedés.Nem volt durva.Egyáltalán nem.Igaz én előző nap kicsit szarul voltam és ezt most kezdtem érezni.De azért haladtunk elég jól felfelé a 337 méter magas hegyre.A jelzések felfestései újra jók voltak.Végül aztán fel is értünk.Végre itt voltunk a Hegyestűnél!Én már másodszor,Zoli először.Sajnos ide belépőt kell fizetni,ez pedig 2023 őszén 2000 forint koponyánként!Amikor három éve itt voltam még csak 800 volt.... Mielőtt közelebb mentünk volna magához a bazaltorgonához én leültem kicsit pihenni az egyik asztalkához,Zoli addig körül nézett az alsó szinten.

Lentről a csoda....

Végül aztán összeszedve magam felmentünk a csodához.A félbevágott hegy bazaltorgonához.Magára a képződményre most részletesen nem térek ki,majd egyszer lesz róla egy részletes leírásos bejegyzés.Elég az hozzá,hogy felmentünk a lépcsőn arra a szintre ahol a legszebb rálátás nyílik a bazaltorgonára.Zoli elvolt ájulva a látványtól.Valóban az ország egyik legszebb látványossága tárult a szemünk elé.A félbevágott hegy belseje tárult fel előttünk.A jó negyven méteres bazaltoszlopok  a hegy oldalában fenséges látványt nyújtottak.Hál isten nem voltak sokan,nem úgy mint három éve amikor itt jártam.Most kényelmesen ellehetett férni és ámulni a látottakon.Jó negyedórát csak itt nézelődtünk mielőtt egy szinttel feljebb mentünk volna.

A Balaton-felvidék egyik csodája

A következő szint a hegy déli oldalán volt,ahonnan nem csak a bazaltorgonát láttuk,hanem ellenkező irányban az egész Káli-medencét is!Az orgona innen is csodás látvány volt.Tettek ide fel egy rálátó ablakot valamint nyugágyakat(!),ez utóbbit nem tudom mi célból...Valaki aludni akar itt?Hát Zolika mindenesetre ki is próbálta.Azonban érdekesebb volt most a Káli-medencére való kilátás,az egész Balaton-felvidék felét látni lehetett innen szinte.A tanúhegyek mellett számtalan olyan hegyet amit még nem ismerünk annyira,de fokról-fokra kezdjük őket megsimerni.Ezek leghívogatóbb tagja a Fekete-hegy volt.Talán emlékesztem a balatonhenyei táblára amely a tetején lévő krátertavakhoz invitált.Elsősorban most engem ez érdekelt.Átellenben látszódott a Fekete-hegy távcsővel nézve mintha egy kilátót is láttam volna a csúcson.Egy lehetséges jővőbeli túracélpont akár....Na de az egész medence csodás volt.Köveskált is jól lehetett látni.Itt is nézelődtünk vagy 20 percet.A csúcs volt hátra.

Ablak a Hegyestűre

A Káli medence

Zoli alszik egyet...

Úgy tűnt a csúcsra vezető lépcsőt szépen megcsinálták,sokkal rosszabbra emlékeztem.Kicsi kaptató volt felfelé,de ezt hamar leküzdötük.Odafent egy kis kilátó rész volt kialakítva,egy a környezetbe nem illő magas korláttal (ezt 3 éve is szidtam).Viszont nem voltak sokan fenn,jobban körülnézhettem mint három éve!A kilátás lenyügőző volt,hiszen teljes 360 fokos körpanoráma tárult elénk.Az előbb emlitett Káli-medencén kivül a másik irányban is volt kilátásunk,így alighanem a teljes Balaton-felvidéket láthattuk,de legalább kilencven százalékát!Nem sorolom mit láttunk mert alig ismertem valamit,amit igen: az a Balaton északi része,a Tihanyi-félsziget,Zánka és még egy csomó minden.Szóval igazán klassz volt.A túra pedig megálapítottuk,hogy alighanem az év legszebb túrája,pedig ezekben idén sem volt hiány.

A csúcson,most esett le,hogy itt nem fotóztam...de a filmben benne lesz!

Fent is elvoltunk húsz percet.Lejöttünk aztán az alapszintre ahol a büfében vettünk kávét és alkoholmentes sört.Ezt a közeli padon elfogyasztottuk.Zoli még vett hűtőmágnest és könyveket is a Hegyestűről.Végül letudtuk a pihenőt indulhattuk le a félbevágott,de egész jó hegyről.Zoli még megtudott egy fontos infót a jegyárus csajtól.Mégpedig azt,hogy télen ingyen látogatható a Hegyestű!Ez annak tükrében,hogy a másik három évszakban kétezer forint,kissé aljas dolog...de fontos infó az biztos.Legközelebb ha jövünk az télen lesz!Hamar leértünk a Hegyestűről és még fent búcsút vettünk a sárga jelzéstől.Innentől egy darabig a kéken mentünk tovább,mégpedig a balatoni kéken!Az a kék amivel Balatonhenyén találkoztunk az országos kék volt!Viszont nem kellett sokáig menni rajta!Visszanézve még szembeköszönt a Hegyestű!

Búcsúzik a Hegyestű

Néhány száz méter után le kellett térnünk jelzetlen utakra.Ezek vezettek ugyanis Balatonszepezdre.Fokozottan kellett figyelnünk,most is segítségünkre volt a mapy.cz alkalmazás,amely a legkritikusabb helyzetekben is jól tud segíteni.Nem is tévedtünk el!Betértünk egy nagy erdőségbe,szerencsére hegyet nem kellett mászni.Pont egy hegyet került körbe a jelzetlen utunk.Aztán kiérve az erdőből szőlőföldeken keresztül vezetett az út,helyenként csodás rálátással a magunk mögött hagyott hegyekreés a környező tájakra.Kicsit már fáradt voltam,de aztán nem soká feltűnt a Balaton is,aladtunk pedig maga Balatonszepezd!

Szőlő és hegyek

Végre a Balaton!

Még azért kellett trappolni mire leértünk.A 71-es út mentén lyukadtunk ki.Jó kis túra volt a 77-es úttól jöttünk a 71-esig!Azonban maga a falu még kicsit odébb volt.Szerencsére az út mellett volt járda.Balatonszepezd ellentétben a túra eddig érintett három falujával csalódást okozott,de hozzá kell tennem a nagy részét nem láttuk.Amit láttunk az annyira nem tetszett.Végül a helyi vasútállomásnál bevégeztetett a túra.Idáig jöttünk,de még nem volt vége a bulinak.Enni akartunk és inni.Az állomáshoz legközelebbi vendéglőbe ültünk be.Hiba volt.Ugyanis elég drága volt és a minőség nem találkozott az árral.Mindegy a sör jó volt.Egy halászlét nyomtunk még le.Ezután volt még 40 percünk így kimentünk a Balatonhoz és ott bóklásztunk.

Game over:Balatonszepezd

Vacsi

A Balaton az októberi lemenő nap fényében is nagyon szép volt!Egy hattyú jött még üdvőzőlni minket.Aztán más nem maradt visszamentünk a vonathoz.Az 10 perces késéssel jött és tömve volt,de jutott ülőhely.Székesfehérváron meg buszra szálltunk át,az már nyugisabb volt Este 11-re értem haza.Jó buli volt,de jobban kifáradtam mint szoktam.

Ez volt az év tizenkilencedik túrája.Most 18 kilométert mentünk,igy összesen tartunk 276,1 kilométernél,ez pedig 14,53 km/túra átlagot jelent.Nagyszerű túra volt elképesztő szépségű tájakal és falvakkal fúszerezve.A Balaton-felvidék az első számú kedvencünké vált.Jövünk még erre!