Mondhatni pocsék évünk van az idén,ehhez képest a szeptember kitűnően alakult,sőt ebben az évben ez volt az első olyan hónap amely méltó korábbi önmagunkhoz.Na jó talán még a március volt ilyen.Szeptember utolsó napján is útra tudtunk kelni,ez ebben a hónapban már a harmadik túránk volt,ez pedig a régi szép időket idézte.Most viszont nem mentünk messze.Tíz évvel ezelőtt volt egy Regős Bendegúz túránk Gergővel (ime itt ),most szegről-végről ezt szándékoztuk megismételni.Noha akkor biciklivel,most pedig gyalog voltunk,de az útvonal fő vonalvezetése végül is megegyezett.Szóval Dunaújvárosból indulva a Pentele-hídon és Dunavecsén át kitúráztunk Csabonyba az Indul a bakterház c.film forgatási helyszínére,majd onnan tovább egészen Szalkszentmártonig.Nem kevesebb mint 25 kilométer várt tehát ránk!Ez pedig így már az utóbbi évek leghosszabb túráját hozta.
A dunaújvárosi kilátó
A túrát elsősorban Regős Bendegúz azaz Olvasztó Imre emlékének ajánlottuk,mégpedig azért mert most tíz éve,hogy elhunyt a film főszereplője,na és persze újra szó szerint Gergő nyomában járhattunk.A túrát a dunaújvárosi kilátótól indítottuk.Nem volt túl korán,talán kilenc óra.Egy darabig a helyi Felső Dunaparton haladtunk,követtük a piros jelzést ami innen egészen levezetett a Pentele-hídig.Most is Zolikával voltam természetesen.Pár méter után rögtön belebotlottunk egy régi haverunkba,akivel vagy fél órát elbeszélgettünk,így attól féltem ez majd a túrából vesz el időt,már úgy értve,hogy hazafelé majd buszhoz leszünk kötve.Úgy terveztem Szalkszentmártonban egy öt óra után induló busszal jövünk majd haza.utána csak késő este tudnánk.Így azt mindenképp elakartam érni és nem segített rajta ez az elbeszélgetett félóra.Mindegy megvolt és mentünk tovább.
Még Dunaújvárosban a felső parton
A jelzés itt aztán levezetett az Alsó-Dunapartra.Lementünk a lépcsőn és követtük a jelzést.Nem szándékoztunk most letérni róla,a 10 km-re lévő hídig ezen szándékoztunk menni.Az út pedig keresztül ment a fenségesen szép dunaparti domboldalon.Csodás színek voltak mindenfelé.Szeptember utolsó napja volt az ősz még ugyan nem érkezett meg.A nyár nem akart távozni úgy tűnt.Leérve az alsú útra érdekes grafiti falak szolgáltak látnivalóul.Majd haladt a piros jól ismert részeken,olyanokon amelyeken már vagy tucatszor túráztunk Zolival is,Gergővel is.Arébb a szivattyúházakat elhagyva értünk ki igazán a természetbe ahol már a betonút is véget ért.Itt aztán több kellemetlen meglepetés is fogadott...
A festői újvárosi dunapart egy része
Ötletes grafitik
Az út a Duna mellé ért.Balra a Duna jobbra a kis tavak voltak.Időtlen idők óta túrázunk már erre.Álltalában ez a rész jól járható.De most nem.Nagyon benőtte a növényzet az utat,fák voltak kidőlve,ágak leszakadva.Na és ha ez még mind nem volt elég,hát egy jelentős szúnyog invázió is keserítette dolgunkat.A következő két kilométer sajnos így telt.A tavak sem voltak olyan szépek mint szoktak,így a korábban kellemes szakaszról most alig vártuk,hogy kiérjünk.A tavak után kezdte meg emelkedését az út a már jól ismert hűtővíz csatornához.Megállni sehol nem lehetett mert elleptek a szúnyogok.Nem is készült most ezen a szakaszon sok kép.Újra megkellett állapítanom,hogy ha erre jövünk túrázni akkor azt tegyük november és március között....
A kettes tó,most nem oly szép...
A csatornánál már sokadszorra
A csatornánál sem volt jobb a helyzet.Helyenként járhatatlan út és szúnyog invázió...jó pár méteren át még.Aztán végre lassan javult a helyzet.Még mindig a piros jelzést követve kiértünk a vasmű meddőhányói alá,ahol már járható volt az út és a feltámadó kellemes szélnek hála a szúnyogok is kezdtek elkerülni.Egy darabig újra élvezhető volt a túra,de nem sokáig.Jó négyszáz méter múlva újra járhatatlan utak köszöntek szembe,de legalább a szúnyogok már elkerültek.Ezt az utat néhány éve újították fel és korábbi túráink tapasztalata alapján úgy gondoltam remek munkát végeztek.Most azonban...újra voltak járhatatlan részek.Remélem az illetékesek rövidesen megoldják majd az itteni problémákat mert amúgy jó kis túrázós szakasz ez a város és a híd közötti rész.
Járható és járhatatlan részek váltották egymást
Szemben a dunavecsei templom,arrafelé folytattuk!
Végül is,ha nem is olyan egyszerűen,de elértünk a hídhoz.Ezzel még csak túránk felénél jártunk,vagy még a felénél sem.Kicsit visszább kellett menni,hogy feltudjunk menni a hídra.Most is a híd alatt pihentünk (ezen a túrán először) és megejtettük a reggelinket,vagyis inkább már az ebédünket.Ezután mentünk fel a hídra és most az északi oldalán ballagtunk át az Alföldre..A hídon félpályás útlezárás volt amúgy az északi oldal két sávját újították éppen fel.A hídról mivel magasan megy,jó kilátások vannak,így átmenve több helyen is megálltunk a kilátást csodálni.Fő látvány persze maga a Duna volt-Végül átértünk és leerszkedtünk a Dunavecsére bevezető töltésre.
A híd alatt
A hídon át
Dunavecsén bementünk a központba.Innen már nem voltak jelzések.Úgy terveztük keresünk egy helyet és iszunk legalább egy kávét.Ám Dunavecsén nem volt semmi...se egy kocsma,se semmi.Egy helybéli igazitott útba,hogy egy nyitva tartó bolt van a közelben.Ott vettünk két sört végül,amit az egyik padnál benyakaltunk.Sajnos nem volt valami hideg,pedig a hűtőből vettük ki.A kisváros így most csalódást okozott.Az a cukrázda is ahol két éve ittunk,már rég bezárt.Hát ahhoz képest,hogy a város a Petőfi nimbusz egyik fellegvára és a közelben forgatták az egyik leghíresebb magyar filmet,adhatna egy kicsit többet is a turizmusra,plussz a híd is itt van,a dunaújvárosi oldalon jókat lehet túrázni is.Úgy látszik senki sem ismeri fel itt ezeket a lehetőségeket.Mindegy a sör után mentünk tovább.
A dunavecsei városháza
A helyi vasútállomásra mentünk ki,ugyanis a vasútat követve szándékoztunk továbbmenni Csabonyba.Ezen a vonalon már 16 éve megszünt a közlekedés... de ennek mentén volt a forgatási helyszín,Dunavecsétől jó másfél-két kilométerre észak-keletre.A vasúton menve persze nehezen volt járható az út,főleg pláne elég gazos is volt.Szerencsére egy kilométer után jobbról mellénk szegődött egy földút.Erre letérve már jó volt a járás.Közeledtünk Csabonyhoz és ezeken a métereken valahol volt a híres jelenet a filmből.Az amikor Sanyi a ló megdöglött.Pár méter után meg már ott voltunk az egykori forgatási helyszínen!
Szó szerint a sínen mentünk tovább
Csabony,de sehol semmi...
Ott a banyáék háza
Aki nem tudja az a látképről meg nem tudta volna mondani,hogy itt forgatták az Indul a bakterház nagy részét.Itt volt régen Csabony vasúti megállóhely.Na ebből a sínen kivül nem maradt semmi.Az egykori állomásépület és a bakterház már nem volt sehol.Az egyedüli ami az egykori forgatásról árulkodott a síntől jó 80 - 100 méterre lévő ház volt ahol a büdös banyáék laktak a filmben,ahol Bendegúz szolgált.Nem mentünk egyből oda,még itt a sín körül nézelödtünk.Különösebb látnivaló persze nem akadt,de a tudat,hogy itt forgatták az egyik leghíresebb magyar filmet,izgalmassá tette a helyszínt.Végül aztán oda mentünk a házhoz.
A híres ház végnapjai
Jó magunk a házzal
Írtam,hogy tíz éve voltam itt Gergővel.Akkor a ház még úgy ahogy állt.Most viszont az összedőlés küszöbén volt.Valószínű,ha egy év múlva jöttünk volna ide már csak a romokat láttuk volna.A házról sem lehetett amúgy megmondani,hogy ez volt az a ház.De ez volt.Ebben a házban énekelte Haummann Péter a Szereti a tikameggyet c. dalt!Hát a közeli két település Dunavecse és Szalkszentmárton helyrehozhatta volna már a házat és ha ügyesek felépítettek volna köré egy mitoszt ami valamennyire vonzotta volna a tuirstákat,mégis csak az egyik legjobb magyar filmet csinálták itt..De mivel mindenki szart bele a házikó bizony a végét járta így...Mi még körbejártuk a házat bíztató jeleket nem láttunk.Ami még érdekes volt,hogy szemben feltűnt maga Dunaújváros.Nagyon közel voltunk hozzá,légvonalban tán öt kilométerre.
Dunaújváros közelebb mint gondolnánk!
Végül búcsút vettünk a helyszíntől.Hát nem tudom,hogy jövünk-e még erre valaha is...A sín melletti út kiváló volt.Azon agyaltunk idefele jövet,hogy elérhetjük-e még Szalkszentmártonban a buszt,vagy forduljunk vissza és menjünk Dunavecsére,ahol jobban kapunk járatot hazafelé.Végül úgy ítéltük meg még eltudjuk érni Szalkon a buszt.Arra vettünk tehát az irányt.Öt kilométerre volt innen a falu.A jó uton jó tempot tudtunk diktálni.Így a simán odaértünk úgy,hogy még egy óránk volt a buszig!Ráadásul Szalkszentmártonban kocsmát is találtunk ahova betértünk és kávét is tudtunk inni végre.Délután négy óra volt már.Az ivászat után még kicsit körülnéztünk Szalk központjában,aztán mentünk a buszhoz.
Szalkszentmárton központja
Olyan buszt fogtunk ki amelyről Dunavecsén át kellett szállni,de végül rendben hazaértünk már fél hétre!Nem ez volt a legjobb túránk,de azért elvoltunk.A túra elején a részben járhatatlan utak és a szúnyog invázió nehezitette dolgunkat,de ezt is megoldottuk!
Ez volt az év tizennyolcadik túrája.Most mentünk 25 kilométert amellyel ez a túra kivivta magának az év eddigi leghosszabb túrája címet.Így összesen tartunk 258,1 kilométernél,ez növelte az átlagunkat is amely így 14,33 km/túrát jelent.Jó buli volt,Gergő nyomában voltunk szinte minden méteren a túrát pedig ezúttal Bendegúz emlékének ajánlottuk!
A filmmel kicsit viszont megjártam.Az hagyján,hogy 14 órát dolgoztam vele,de szerzői jogsértések miatt a you tube letiltota.Bevágtam ugyanis jeleneteket a filmből amit nem kellett volna...Csak úgy engedték közzétenni,hogy megvágták ezeket a jeleneteket.Így a felhasználói élmény kicsit itt-ott gáz lett...Ez meg engem idegesít.Megpróbálom újra megszerkezteni a filmet amig nem sikerül addig ez a verzió lesz itt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése