Az új sorozatomba túrázásaink történetének legikonikusabb helyeit veszem sorba,mindenféle logikai sorrend nélkül,ami éppen eszembe jut.Nem magát a helyet mutatom be,hanem az itt megélt élmények,kalandok szemszögéből elevenedik fel maga a hely.A számomra,számunkra így vagy úgy kedves emlékű,vagy bármilyen okból fontossá váló helyek kerülnek ide be.Helyek amik valamiért kedvesebbek,fontosabbak,emlékezetesebbek mint az átlag.A harmadik ilyen hely a dunaújvárosi Pentele-híd amelyhez valamiért mindig nagyon szeretek letúrázni.
A Pentele.híd a felüljáróval
Az impozáns hídat még a Gyurcsány kormány adta át 2007 nyarán.Bár dunaújvárosi hídként vonult be a köztudatba,de tudni kell,hogy a város déli határától még pár kilométerre van és inkább Dunavecséhez van a legközelebb.Az M8-as autópálya halad át rajta kétszer két sávban,amely a mi életünkben már aligha készül el végig.A hídon két oldalt járda is van és az egyik oldalon bicikliút is.Így akár gyalogosan,akár kerákpárral is biztonságosan átlehet rajta menni.A Dunántúli oldalon a medertől még egy hosszú felüljáró vezet a magasabban fekvő területre,így gyalogosan átmenni a hídon rendkivül látványos!
Nem emlékszem már mikor túrázhattunk el ide első alkalommal,de feltehetőleg még 2007-ben,alighanem kora ősszel.Én szeptemberre tippelek.Egy rendkivül kellemes és látványos túra vezet ide jelzett turistaútakon a Duna mellett az ártéri erdőben.Ez az útvonal folyton változik,van amikor remekül járható,van amikor szinte járhatatlan.A gondokat álltalában a nagyra nőtt növényzet vagy a kidőlt fák és ágak okozzák,meg van,hogy az árvíz.Az első túra sem volt ide zökkenőmentes.Arra emlékszem,hogy voltak helyek ahol nehezen haladtunk,ahol nyakig ért a gaz...Akkor Móni és Gergő tartott velem.
A pillérek közti ellátás
A legnagyobb látványosságot kétségkivül a híd alatti pillérek jelentették.Az,hogy a dombon ellehetett látni köztük.Ez meglehetősen különleges hangulatot adott a dolognak.De azóta is...ha erre túrázunk itt mindig megállunk ezt a látványt megcsodálni.Ezt láthatjátok a szöveg feletti képen.Az évek alatt aztán elég sokszor jártunk erre túrázni,de volt,hogy biciklitúrázni is.Ez a híd egy új kapu volt az Alföldre,amit mi kihasználtunk.Az elmúlt 17 évben legalább 17 túránk volt is erre.Mindegyik kivételesen jó és kellemes volt.A mai napig szeretek erre járni,erre túrázgatni és igyekszem évente egyszer legalább erre eljönni.
Az,hogy Gergővel mikor jártunk erre utoljára...nekem úgy rémlik,hogy a 2018-as Ebédleső-hegyes túrán,ami rekord a közös túrázásaink tekintetiben,annyiban,hogy ez volt a leghosszabb túránk Gergővel a maga 35 kilométerével.Szóval 2018 februárjában volt itt Gergő utoljára...
Gergő az első alkalomkor a hídnál...
Ez pedig az utolsó alkalom Gergő életében amikor átment a hídon...
A híd szerves része lett túrázásaim történetének.Ma már ősklasszikusnak számító túrák vezetnek ide,sajnos már Gergő nélkül.Remélem még sok túránk vezet majd ide,hiszen mint írtam szeretem ezt a helyet,szeretem az odáig vezető ártéri erdőt és nagyon jó a hídon is átmenni,na meg persze a pillérek közti ellátás is nagyon szuper.Szóval a híd méltán kerül be túrázásaim ikonikus helyeire.Amúgy meg ajánlom mindenkinek aki még nem járt itt,vagy csak gépjárművel ment át rajta,hogy egyszer próbálja ki gyalog vagy biciklivel.Kivételes élmény!Ja és úgy csinálja,hogy a Dunántúlról megy át az Alföldre,ez a kellemesebb verzió.
Az Ebédleső hegyes túránk filmje,benne a Pentele-hídas rész is:
Mondhatni pocsék évünk van az idén,ehhez képest a szeptember kitűnően alakult,sőt ebben az évben ez volt az első olyan hónap amely méltó korábbi önmagunkhoz.Na jó talán még a március volt ilyen.Szeptember utolsó napján is útra tudtunk kelni,ez ebben a hónapban már a harmadik túránk volt,ez pedig a régi szép időket idézte.Most viszont nem mentünk messze.Tíz évvel ezelőtt volt egy Regős Bendegúz túránk Gergővel (ime itt ),most szegről-végről ezt szándékoztuk megismételni.Noha akkor biciklivel,most pedig gyalog voltunk,de az útvonal fő vonalvezetése végül is megegyezett.Szóval Dunaújvárosból indulva a Pentele-hídon és Dunavecsén át kitúráztunk Csabonyba az Indul a bakterház c.film forgatási helyszínére,majd onnan tovább egészen Szalkszentmártonig.Nem kevesebb mint 25 kilométer várt tehát ránk!Ez pedig így már az utóbbi évek leghosszabb túráját hozta.
A dunaújvárosi kilátó
A túrát elsősorban Regős Bendegúz azaz Olvasztó Imre emlékének ajánlottuk,mégpedig azért mert most tíz éve,hogy elhunyt a film főszereplője,na és persze újra szó szerint Gergő nyomában járhattunk.A túrát a dunaújvárosi kilátótól indítottuk.Nem volt túl korán,talán kilenc óra.Egy darabig a helyi Felső Dunaparton haladtunk,követtük a piros jelzést ami innen egészen levezetett a Pentele-hídig.Most is Zolikával voltam természetesen.Pár méter után rögtön belebotlottunk egy régi haverunkba,akivel vagy fél órát elbeszélgettünk,így attól féltem ez majd a túrából vesz el időt,már úgy értve,hogy hazafelé majd buszhoz leszünk kötve.Úgy terveztem Szalkszentmártonban egy öt óra után induló busszal jövünk majd haza.utána csak késő este tudnánk.Így azt mindenképp elakartam érni és nem segített rajta ez az elbeszélgetett félóra.Mindegy megvolt és mentünk tovább.
Még Dunaújvárosban a felső parton
A jelzés itt aztán levezetett az Alsó-Dunapartra.Lementünk a lépcsőn és követtük a jelzést.Nem szándékoztunk most letérni róla,a 10 km-re lévő hídig ezen szándékoztunk menni.Az út pedig keresztül ment a fenségesen szép dunaparti domboldalon.Csodás színek voltak mindenfelé.Szeptember utolsó napja volt az ősz még ugyan nem érkezett meg.A nyár nem akart távozni úgy tűnt.Leérve az alsú útra érdekes grafiti falak szolgáltak látnivalóul.Majd haladt a piros jól ismert részeken,olyanokon amelyeken már vagy tucatszor túráztunk Zolival is,Gergővel is.Arébb a szivattyúházakat elhagyva értünk ki igazán a természetbe ahol már a betonút is véget ért.Itt aztán több kellemetlen meglepetés is fogadott...
A festői újvárosi dunapart egy része
Ötletes grafitik
Az út a Duna mellé ért.Balra a Duna jobbra a kis tavak voltak.Időtlen idők óta túrázunk már erre.Álltalában ez a rész jól járható.De most nem.Nagyon benőtte a növényzet az utat,fák voltak kidőlve,ágak leszakadva.Na és ha ez még mind nem volt elég,hát egy jelentős szúnyog invázió is keserítette dolgunkat.A következő két kilométer sajnos így telt.A tavak sem voltak olyan szépek mint szoktak,így a korábban kellemes szakaszról most alig vártuk,hogy kiérjünk.A tavak után kezdte meg emelkedését az út a már jól ismert hűtővíz csatornához.Megállni sehol nem lehetett mert elleptek a szúnyogok.Nem is készült most ezen a szakaszon sok kép.Újra megkellett állapítanom,hogy ha erre jövünk túrázni akkor azt tegyük november és március között....
A kettes tó,most nem oly szép...
A csatornánál már sokadszorra
A csatornánál sem volt jobb a helyzet.Helyenként járhatatlan út és szúnyog invázió...jó pár méteren át még.Aztán végre lassan javult a helyzet.Még mindig a piros jelzést követve kiértünk a vasmű meddőhányói alá,ahol már járható volt az út és a feltámadó kellemes szélnek hála a szúnyogok is kezdtek elkerülni.Egy darabig újra élvezhető volt a túra,de nem sokáig.Jó négyszáz méter múlva újra járhatatlan utak köszöntek szembe,de legalább a szúnyogok már elkerültek.Ezt az utat néhány éve újították fel és korábbi túráink tapasztalata alapján úgy gondoltam remek munkát végeztek.Most azonban...újra voltak járhatatlan részek.Remélem az illetékesek rövidesen megoldják majd az itteni problémákat mert amúgy jó kis túrázós szakasz ez a város és a híd közötti rész.
Járható és járhatatlan részek váltották egymást
Szemben a dunavecsei templom,arrafelé folytattuk!
Végül is,ha nem is olyan egyszerűen,de elértünk a hídhoz.Ezzel még csak túránk felénél jártunk,vagy még a felénél sem.Kicsit visszább kellett menni,hogy feltudjunk menni a hídra.Most is a híd alatt pihentünk (ezen a túrán először) és megejtettük a reggelinket,vagyis inkább már az ebédünket.Ezután mentünk fel a hídra és most az északi oldalán ballagtunk át az Alföldre..A hídon félpályás útlezárás volt amúgy az északi oldal két sávját újították éppen fel.A hídról mivel magasan megy,jó kilátások vannak,így átmenve több helyen is megálltunk a kilátást csodálni.Fő látvány persze maga a Duna volt-Végül átértünk és leerszkedtünk a Dunavecsére bevezető töltésre.
A híd alatt
A hídon át
Dunavecsén bementünk a központba.Innen már nem voltak jelzések.Úgy terveztük keresünk egy helyet és iszunk legalább egy kávét.Ám Dunavecsén nem volt semmi...se egy kocsma,se semmi.Egy helybéli igazitott útba,hogy egy nyitva tartó bolt van a közelben.Ott vettünk két sört végül,amit az egyik padnál benyakaltunk.Sajnos nem volt valami hideg,pedig a hűtőből vettük ki.A kisváros így most csalódást okozott.Az a cukrázda is ahol két éve ittunk,már rég bezárt.Hát ahhoz képest,hogy a város a Petőfi nimbusz egyik fellegvára és a közelben forgatták az egyik leghíresebb magyar filmet,adhatna egy kicsit többet is a turizmusra,plussz a híd is itt van,a dunaújvárosi oldalon jókat lehet túrázni is.Úgy látszik senki sem ismeri fel itt ezeket a lehetőségeket.Mindegy a sör után mentünk tovább.
A dunavecsei városháza
A helyi vasútállomásra mentünk ki,ugyanis a vasútat követve szándékoztunk továbbmenni Csabonyba.Ezen a vonalon már 16 éve megszünt a közlekedés... de ennek mentén volt a forgatási helyszín,Dunavecsétől jó másfél-két kilométerre észak-keletre.A vasúton menve persze nehezen volt járható az út,főleg pláne elég gazos is volt.Szerencsére egy kilométer után jobbról mellénk szegődött egy földút.Erre letérve már jó volt a járás.Közeledtünk Csabonyhoz és ezeken a métereken valahol volt a híres jelenet a filmből.Az amikor Sanyi a ló megdöglött.Pár méter után meg már ott voltunk az egykori forgatási helyszínen!
Szó szerint a sínen mentünk tovább
Csabony,de sehol semmi...
Ott a banyáék háza
Aki nem tudja az a látképről meg nem tudta volna mondani,hogy itt forgatták az Indul a bakterház nagy részét.Itt volt régen Csabony vasúti megállóhely.Na ebből a sínen kivül nem maradt semmi.Az egykori állomásépület és a bakterház már nem volt sehol.Az egyedüli ami az egykori forgatásról árulkodott a síntől jó 80 - 100 méterre lévő ház volt ahol a büdös banyáék laktak a filmben,ahol Bendegúz szolgált.Nem mentünk egyből oda,még itt a sín körül nézelödtünk.Különösebb látnivaló persze nem akadt,de a tudat,hogy itt forgatták az egyik leghíresebb magyar filmet,izgalmassá tette a helyszínt.Végül aztán oda mentünk a házhoz.
A híres ház végnapjai
Jó magunk a házzal
Írtam,hogy tíz éve voltam itt Gergővel.Akkor a ház még úgy ahogy állt.Most viszont az összedőlés küszöbén volt.Valószínű,ha egy év múlva jöttünk volna ide már csak a romokat láttuk volna.A házról sem lehetett amúgy megmondani,hogy ez volt az a ház.De ez volt.Ebben a házban énekelte Haummann Péter a Szereti a tikameggyet c. dalt!Hát a közeli két település Dunavecse és Szalkszentmárton helyrehozhatta volna már a házat és ha ügyesek felépítettek volna köré egy mitoszt ami valamennyire vonzotta volna a tuirstákat,mégis csak az egyik legjobb magyar filmet csinálták itt..De mivel mindenki szart bele a házikó bizony a végét járta így...Mi még körbejártuk a házat bíztató jeleket nem láttunk.Ami még érdekes volt,hogy szemben feltűnt maga Dunaújváros.Nagyon közel voltunk hozzá,légvonalban tán öt kilométerre.
Dunaújváros közelebb mint gondolnánk!
Végül búcsút vettünk a helyszíntől.Hát nem tudom,hogy jövünk-e még erre valaha is...A sín melletti út kiváló volt.Azon agyaltunk idefele jövet,hogy elérhetjük-e még Szalkszentmártonban a buszt,vagy forduljunk vissza és menjünk Dunavecsére,ahol jobban kapunk járatot hazafelé.Végül úgy ítéltük meg még eltudjuk érni Szalkon a buszt.Arra vettünk tehát az irányt.Öt kilométerre volt innen a falu.A jó uton jó tempot tudtunk diktálni.Így a simán odaértünk úgy,hogy még egy óránk volt a buszig!Ráadásul Szalkszentmártonban kocsmát is találtunk ahova betértünk és kávét is tudtunk inni végre.Délután négy óra volt már.Az ivászat után még kicsit körülnéztünk Szalk központjában,aztán mentünk a buszhoz.
Szalkszentmárton központja
Olyan buszt fogtunk ki amelyről Dunavecsén át kellett szállni,de végül rendben hazaértünk már fél hétre!Nem ez volt a legjobb túránk,de azért elvoltunk.A túra elején a részben járhatatlan utak és a szúnyog invázió nehezitette dolgunkat,de ezt is megoldottuk!
Ez volt az év tizennyolcadik túrája.Most mentünk 25 kilométert amellyel ez a túra kivivta magának az év eddigi leghosszabb túrája címet.Így összesen tartunk 258,1 kilométernél,ez növelte az átlagunkat is amely így 14,33 km/túrát jelent.Jó buli volt,Gergő nyomában voltunk szinte minden méteren a túrát pedig ezúttal Bendegúz emlékének ajánlottuk!
A filmmel kicsit viszont megjártam.Az hagyján,hogy 14 órát dolgoztam vele,de szerzői jogsértések miatt a you tube letiltota.Bevágtam ugyanis jeleneteket a filmből amit nem kellett volna...Csak úgy engedték közzétenni,hogy megvágták ezeket a jeleneteket.Így a felhasználói élmény kicsit itt-ott gáz lett...Ez meg engem idegesít.Megpróbálom újra megszerkezteni a filmet amig nem sikerül addig ez a verzió lesz itt:
Bizony telik az idő,mit telik,rohan!Még világosan emlékszem rá amikor a tízéves hídról írtam már ezen blog keretein belül 2017-ben.Erről amúgy ide kattíntva olvashatsz.Hihetetlen,hogy már azóta is eltelt öt év.Még hihetetlenebb,hogy akkor még itt volt velem Gergő és most nincs itt...A híd amely jelentős szerepet töltött be túrázásaink újkori történetében.Számtalan alkalommal mentünk át rajta,hogy az Alföld csodáit is felfedezhessük.Nagyon jó túra (mára már ösklasszikus) vezet le a városból a hídig és mindig azon vagyok,hogy legalább évente egyszer eljöjjünk erre.Örvendetes,hogy ezen a szakaszon a turistautat és a jelzéseket is teljesen rendbe hozták,így aztán bárkinek bármikor vállalható egy könnyű kellemes túra ide.Néhány jelentősebb élmény felidézése előtt nézzük át mit illik tudni a dunaújvárosi Pentele-hídról:
A híd alulnézetből.A képeket a Túra János vitéz Iluskájának sírjához túráról vettem kölcsön.
Pentele-híd 1682 méter hosszú autópálya-híd 2x2 forgalmi sávval, 2x1 leállósávval, a híd északi oldalán kiépített kerékpárúttal és gyalogjárdával. A híd megépítéséről a szerződést Dunaújváros közgyűlési termében 2004. szeptember 17-én írták alá.
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett: A Dunaújváros térségében a Duna folyam felett átvezető Pentele-híd Magyarországon – a fővárosi hidakat leszámítva - a legnagyobb kapacitású Duna híd, amely egyúttal a magyar hídépítő mérnöki zsenialitás bizonyítéka is. Az 1682 méter hosszú és 41 méter széles Pentele-híd valójában öt különálló acélhíd együttese. Az öt híd egésze a Kisapostag közigazgatási területén levő nyugati és a Dunavecse közigazgatási területén elhelyezkedő keleti hídfő között egységesen lejt keleti irányba 1,46%.kal.
A híd felülnézetből
A Pentele-híd egyedülálló és zseniális mérnöki teljesítmény, alátámasztására szolgálnak a következők: a két nyugati 1067 méter hosszú ártéri híd közel száz tonnás elemeit a csepeli Duna part közelében hegesztették össze a terv szerint uszályokon hozták Dunaújvárosba, az épülő két ártéri hídhoz. Az egyes elemeket a 13. pillér magasságában hegesztették a korábban ideszállított elemhez. Az így fokozatosan egyre hosszabbodó és mind nagyobb tömegű két ártéri hidat emelkedő szögben, 7 ezer méter sugarú ív mentén kellett milliméter pontossággal (számítógépes megoldás segítségével) lassan eltolni egészen a nyugati hídfőkig.
A Duna folyam felett átvezető mederhíd kéttámaszú, kábelekkel függesztett merevítő gerendás, kosárfül elrendezésű ívhíd. Támaszköze 307,9 méter, Jelenleg a mi hidunk a világon kategóriájában a legnagyobb. Korábban a japán Shinhamadera híd volt a világrekorder 254 méteres támaszközével (áthidalt távolság). A Pentele-híd ívhíd részének támaszköze ezzel szemben 307,9 méter, tehát nem centiméterekkel, hanem több mint 20%-kal nagyobb! Mérnöki csúcsteljesítmény, egyúttal világrekord a dunaújvárosi ívhíd.
Az is világrekord, amiként a dunavecsei Duna-parton összehegesztett, uszályokra átterhelt és összesen mintegy tízezer tonna tömeget a dunavecsei partról a végleges helyére úsztatták. Nem tengeren, nem állóvízen, hanem egy kis vízmélységű folyam, a Duna felszínén, ami számítások sokaságával megalapozott mérnöki csúcsteljesítmény!
A híd a hídról
Élmények tucatjai kötnek ide,ám azt már nehéz megmondanom mikor jártunk először a hídon.Azt tudom,hogy a 2007-es mecseki nyaralásra indulva a srácokkal autóval tettünk ide egy kitérőt,hogy megnézzük az akkor új hídat.De az,hogy túrázni mikor jöttünk először ide...nekem mintha 2007 október 23. derengene.Mónival és Gergővel jöhettünk egy Dunavecsére vezető túrára,kifejezetten a híd megtekintése volt a túra célja és az,hogy átmenjünk rajta végre gyalog is.Ez emlékeim szerint jól sikerült.Gergő még nagyon fiatal volt,de a túrát már lényegében ő vezette.Ez volt az első randevúnk a csodás építménnyel.
Ettől kezdve rendszeressé váltak a hídon átvezető túrák és ezek tartanak még napjainkban is.Mint említettem legalább évente egyszer igyekszem erre járni.
De nem csak gyalog hanem biciklitúrázva is átjöttünk a hídon jó párszor.Ezek legemlékezetesebbike a 2013-as Révbérpusztára az Ösök napjára vezető biciklitúra volt,amikor is 60km-t tekertünk.De ezen kivül is vezettek át biciklitúrák a hídon.Ezek közül említést érdemel még a Regős Bendegúz emléktúra szintén 2013-ból és két olyan túra amelyeken sajnos mindkétszer defektet kaptam.
A kosárfül
Emlékezetes gyalogtúrákban sem volt hiány.Ide tartozik korábbi kutyusommal megtett egyik túra amely a hídon át szintén Dunavecsére vezetett.A kutyus rendkivül élvezte a túrát,de éppen a hídon félt kicsit.Hiába korábban sosem járt ilyen magasságokban.
Emlékezetes volt a 2016 szeptember 11-én megtett túra is Gergővel.A változatosság kedvéért ekkor is Dunavecsére igyekeztünk.Közel 40 fok volt és már ekkor is János vitéz Iluskájának a sírját kerestük a dunavecsei temetőben (Nagy Zsuzsikáról van szó,Petőfi egyik szerelméről,róla mintázta Iluskát) ekkor sikertelenül.De megfogadtuk visszajövünk és megkeressük majd.
2016 december 11-én kerek két évvel Gergő halála előtt is,itt mentünk át...ekkor Apostagra túráztunk egy jót Gergővel.Szinte tavaszias meleg volt azon a napon...
Említést érdemel a 2018 februárjában megtett túra az Ebédleső-hegyre és még azon túlra.Ez volt mind a mai napig ennek az évszázadnak leghosszabb túrája,ezt csak a múlt században múltuk eddig felül.Ekkor is érintettük a hídat.
2020 novemberében tértünk vissza megkeresni János vítéz Iluskájának sírját,ekkor már Zolikával.Gergő ekkor már nem jöhetett,de tartoztam neki annyival,hogy megcsinálom azt amit megfogadtunk.A sírt megtaláltuk egyszerűbben mint gondoltam,nem is értettem,hogy akkor rég Gergővel ez miért nem sikerült.Természetesen ezen a túrán is átmentünk a hídon.
A számos itt megélt élménynek köszönhetően a híd a szívemhez nőtt,úgy érzem összetartozunk...
Természetesen a felsoroltakon kívül is számos jobbnál jobb túra érintette a hídat és olyan soha nem volt,hogy nem volt jó átmenni rajta,hiszen akármikor is mentem vagy mentünk át az valamilyen kellemes élményhez volt köthető.
Igaz megfordult a fejemben egy kellemetlen dolog is.Gergő elvesztését követően voltak olyan napok amikor életben maradni is nehéz volt és hát olykor olyasmi is megfordult a fejemben,hogy kimegyek a híd közepére és levetem magam a Dunába...Na,de volt annyi eszem,hogy ezt soha nem tettem meg.
Minden valószínűség szerint jövünk még.Vezet majd még erre túra és akarom is,hogy vezessen.Hiszen a környék jó,szép,jól járható,jókat lehet túrázni erre.És odaát a túlparton annyi fel nem fedezett csoda van még...Az eddigi csodák pedig nem válhattak volna valóra ha nem épül meg az idén éppen tizenötéves híd...
Egy régi-régi ősklasszikust készültem feleleveníteni... Zolika jött el vele arra a túrára,amelyre az elmúlt években főleg Gergővel jártam.Sajnos ő már nem tudott velem lenni,bár induláskor jött a jólismert simogató érzés a hátamon,tehát mégis velem volt most is...Szóval Dunavecsére indultunk lényegében ugyanazon az útvonalon amelyeken Gergővel is járogattunk egykor.Persze apróbb változások azért előfordultak.Célunk is volt: mindenképp szerettem volna megvalósítani azt ami Gergővel nem sikerült.Szerettem volna megtalálni és tiszteletemet tenni Nagy Zsuzsika sírjánál.Ugye annak idején hiába kerestük a sírt Gergővel a dunavecsei temetőben,nem találtuk.Bíztam benne most sikerülni fog.Egyrészt tudtam Gergő ugyis segít a túlvilágról,másrészt én is alaposan utánajártam most a dolgoknak.Ha most sem sikerül akkor lúzer vagyok.Zsuszika ki ne tudná Petőfi egykori szerelme volt,a gyönyörű szőkehajú kékszemű lányról mintázta Petőfi János vítéz Iluskáját.Így már gondolom érthető a cím.
A dunaújvárosi régi víztorony
Gyönyörű napfényes,bár kissé hideg időben indítottuk a túrát a dunaújvárosi stadiontól.Nem indultunk korán,hiszen én este éjfél előtt még vagont szendtem a munkahelyen.Fél tízkor keltünk csak útra.A stadiont elhagyva a régi vidám park területén mentünk keresztül.Itt még nem voltak jelzett turistautak.Az egykori elvarázsolt kastély felé vettük az irányt,az mellett vezetett le az út a Duna mellé.Persze a kastélynál megálltunk.Megmosolyogtató volt számomra,hogy Zolika nem tudta mi ez itt.Ezekszerint az ő gyerekkorából már kimaradt a helyi vidám park.A kastély felújított jó állapotban volt,de már nem üzelmelt természetesen elvarázsolt kastélyként.Ám mellette a hordó még megvolt (az is felújítva) és münködő képes állapotban!Igaz bekapcsolni nem tudtuk,mert kellett volna hozzá egy kulcs.
Az egykori elvarázsolt kastély
A kastélyt letudva mentünk lefelé az úton.Motorkrosszosok nehezitették kissé a túrát mert erre motorozgattak,szerencsére időben észrevettek és gondosan kikerültek.Hatalmas löszfalak árnyékában haladtunk lefelé a domboldalon.Kitűnően járható út vezetett le.A kastélytól pár száz méternyi út után értünk bele a már jelzéssel ellátott útba,ami a helyi Siklói út volt és amelyen már kismilliószor mentünk.A piros sáv és a Mária zarándokút jelzés vezetett erre.A két szivattyúház mellett haladtunk el és azon csövek mellett amelyek mentek felfelé a dombra,hogy a másik oldalon viaduktként íveljék át a Csövek-völgyét...
Löszfalak árnyékában
A második szivattyúháznál ért véget az aszfaltozott Siklói út.Innen már normális turistautak vezettek tovább,melyeknek nagyrésze jó minőségű,jól is járható volt.Itt-ott akadtak azért dagonyák,nem hiába,tegnap alapos eső volt a környéken.Az út közben beért a D28-as horgásztavak közé.Rengetegszer jártunk már erre... eszembe is ötlött néhány régi szép emlék.Itt volt az,hogy az út a tavak és a Duna között haladt.Csak az első két tóban volt víz és most is mint mindig a második tó volt a legszebb.Öt tó van amúgy itt.Így a második tónál fotózgattam csak inkább,mint mindig amikor erre jártunk.
A második tó
A jelzések felfestése kifogástalan volt.Azthiszem ezzel,nagyon sok felkapotabb hely előtt járunk.Nagyon sok helyen szarnak bele ebbe,itt tényleg kifogástalanul felvoltak festve a turistajelzések!A kedves idillt aztán felváltotta a döbbenet ahogy az utolsó két tó között a Dunától eljött a turistaút.Itt ugyanis egy kellemes erdőnek kellett volna következnie,ám az erdőt kiirtották...!Mérhetetlen szomorúsággal konstatáltam mindezt,hisz annyi szép emlék fűzött ehhez az erdőhöz,annyit mentünk itt a kisfiammal még,volt olyan,hogy estünk keltünk,de végig nevettünk mert olyan jó volt...Az erdőből itt nem maradt semmi,csak a fákat elhordó teherautók jóvoltából itthagyott sáros út...
Hova tűnt a gyönyörű erdő?
Pár száz méternyi dagonya után vált újra olyanná az út mint rég.Az ismert hütővíz csatornához közelítettünk.Ami feltűnt,hogy most nem volt szaga a máskor enyhén büdös csatornának.Odaérve a magánterületre és az életveszélyre figyelmeztető tábla vigyorgott ránk.Egy bibi volt:ahogy az elmúlt években a jelzett turistaút most is arra vitt tovább...Persze alighanem a tiltás a csatorna feletti domb tetején található ipari területre szólt inkább.A turistaút nem ment oda fel.Az átment a már teljesen rendbe hozott kishídon,majd a csatorna mellett haladva ment vissza a Duna felé.
Senkit ne tévesszen meg a tábla,a jelzésen bátran tovább lehet menni!
A csatorna most is látványos volt.De sokat jártam itt Gergővel...és még arra is visszatudok emlékezni,hogy apám elhozott ide amikor kis porbafingó voltam én is... Szóval ide is édes emlékek fűztek.Óriási robajjal és hanggal zúdult lefelé a víz.Nagyon látványos és olyanoknak akik nem jártak még itt ijesztően félelmetes is lehet.Mi persze már nem féltünk.Zolika sem elöször járt itt,én pedig ősklasszikus túrán voltam ugye ami azt jelenti,hogy már sokadszorra mentem itt.Lejebb a víz egy betonépítménybe csapódott bele,majd ott eltűnt a föld alá.Alighanem földalatti csöveken ment tovább bele a Dunába.Egy cső maradt csak amin még a felszínen kifolyt a víz.A beton építmény mellett az utat kivájta a víz és a viharok,a turistaút ezen a szakaszon kissé oldalvást felkapaszkodott így a dobocskára.Fokozott figyelem és ovatósság kellett itt,hogy bele ne essünk a gödörbe.
A csatorna
Ezután értünk be a Pentele hídig elnyuló ártéri erdőbe.Eleinte kicsit benőtte az utat a növényzet,de aztán pár méter után nem volt gondunk többé vele.Ugye itt újították fel az utakat a régi nehezen járható szakaszt megszüntették,helyette új jól járható és turistajelekkel kifogástalanul ellátott utakat hoztak létre,így egy erre haladó túra már több mint kellemes.A lassan elmúló őszben az ártéri erdő szépsége fenséges volt.A finálé már elmúlt,de itt-ott akadtak még a fákon levelek.Egy szép kis réten megálltunk kajaszünetet tartani.Majd ezután kicsit letértünk a jelzésről,hogy felmenjünk megnézni mi van azon az életveszélyes dombon fenn.Semmi érdekes volt,olyan volt odafönn az egész mint egy marsbéli táj.Csak épp nem vörös hanem szürke - tán kohósalakos volt.Életveszélyre utaló dolgokat én nem láttam.Közben odafentről is megcsodáltuk a megritkitott ártéri erdőt.
A megritkitott ártéri erdőben
Ott ahol máskor szenvedtünk a haladással,most kifogástalan turistaút vezetett.Semmi gondunk nem volt a túra ezen szakaszával.Élveztük az erdő szépségeit,közben jókat dumálgattunk.Egy állatetető mellett haladtunk el,emlékeztem ez akkor is itt volt amikor Gergőt először hoztam el erre,valamikor 13 éve tán... Aztán ott volt az a vadászles is amire éppen Zolikával másztunk fel még az Ebédleső hegyre vezető túrán két éve februárban,amikor még Gergő is velünk volt.Zolika nem nagyon emlékezett a vadászlesre,de a képre ami itt készült arra igen.Így valahogy beugrott aztán neki,hogy ez az a vadászles.Sajnos erre is történt erdőritkitás...mikor lesz már ennek vége?
Az a vadászles...
Ide már nem volt messze a Pentele-híd.Kiérve alá persze elkellett menni pár száz méternyit,hogy feltudjunk rá menni.Hát itt is sokat jártunk már..A hatalmas építmény mint mindig most is lenyügőzött.Előtte még kimentünk a Dunához,de itt már kezdte magáévá tenni ezt a részt a természet,így a vízhez most nem értünk le,de most ehhez nem is volt kedvem.Elmentünk vissza addig a pontig ahol fellehetett menni a hídra a felüljáróra.Ott is fel is kapaszkodtunk.Úgy döntöttem,a híd melleti magas dombot most nem hagyom ki.Az sem érdekel ha Zolika nem jön fel,mert volt rá egy fogadásom,hogy nem jön fel...Gergővel voltam még odafenn pontosan egy évvel a halála előtt...naná,hogy felmentem hát.Már azért is,mert onnan a legjobb a kilátás a hídra...Megérte most is.
A híd a dombról
Csináltam pár képet,meg a filmből is forgattam itt jelenetet,azt távcsővel néztem kicsit körül.Zolika addig a híd felüljáróan várakozott.Ha már nem jött fel,hagytam hagy várakozzon kicsit.Fel nem fogom mitől fosik ilyenkor?Most történetesen a lejöveteltől félt.Azthitte majd esik kel lefelé.Arébb volt egy drótkerítés ami ugye az autópályát védte a vadaktól,én abba kapaszkodva különösebb gond nélkül lementem aztán.Neki miért ne sikerült volna?Na mindegy.Ezután mentünk át a hídon,most az északi oldalán.A híd minden pontjáról jó volt a kilátás.
A Duna a hídról
Átérve aztán már ott is voltunk Dunavecsén.A temető közel volt,a töltésen haladó útról értük el.Előzöleg tehát mindent alaposan átnézve reménykedtem benne,hogy megtalálom Zsuzsika sírját.Tudtam odaátról is segít valaki... Mindez azt eredményezte,hogy pofon egyszerűen megtaláltam!Eszembe jutott mennyit kerestük Gergővel eredménytelenül,ahhoz képest most valóban nagyon hamar meglett.Hát ezért jöttem,ez volt a cél a mai túrán.Nagy Zsuzsika sírja.Egy macsek jött elő a semmiből,hagyta simogassuk.. Zsuzsika ugye Petőfi egykori szerelme volt.A költő szülei laktak itt 1841-44 között és Sándorunk gyakran meglátogatta őket.Ilyenkor azonban nem tudott otthon aludni,mert a házuk egyszobás volt.Így Nagy Pál házában bérelt szobát.Itt ismerkedett meg Nagy Pál lányával a szőke kékszemű Zsuszikával.A kapcsolat nem volt hosszú,de szerethette Zsuzsikát,hiszen jó sok verset írt hozzá és mint mondtam róla mintázta János vítéz Iluskáját is.Így amikor Zsuzsika sírjához értünk,tulajdonképpen Iluska sírjánál voltunk.Örültem,hogy sikerült a küldetésünk.
A temetőből kiérve még elmentünk Nagy Pál házához,amelyről én korábban tévesen azthittem,hogy Petőfi szüleinek háza.Hát nem.Petőfiék háza a központban álló mészárszék volt.Hamar megtaláltuk Nagy Pál házát,rajta ott volt az emléktábla,hogy Petőfi itt lakott.Fura volt belegondolni,hogy ott ahol álltam egykor a nagy költő is járt.Na és persze Gergő is,hiszen vele is jártam már itt.Ebben a házban ismerkedett meg tehát a költő és Nagy Zsuzsika.Lelki szemeim előtt lejátszódott a jelenet.Szeretem az ilyen történeteket amelyről aztán korábban én sem nagyon tudtam,a sír után kutakodva leltem meg a sztorit én is.A házat letudva pedig akkor már elmentünk az egykori mészárszékhez is,amely a városka központjában volt már.
Nagy Pál háza,itt lakott Petőfi
A mészárszék
Természetesen hála a koronavírusnak,egyik házba sem lehetett bemenni.Mondjuk nincs tudomásom róla,hogy egyáltalán látogathatóak-e.Még megnéztük a központban lévő kis pilléreket amelyek tetején egy-egy Petőfi vers idézet volt,azokból a versekből amelyeket itt írt Dunavecsén.Zolikának az egyik különösen tetszett.Miután ez is megvolt,még egy óránk akadt a hazamenő buszig.Délután három felé voltunk már.Elindultuk,hogy még lenézünk a buszig a közeli Duna partra.
Aranysárga délután
Vecsei partokon
A lassan nyugovóra készülő nap fényében aranyló sárgában fürdő környék nagyon szép volt.Kigyönyörködve magunkat sétáltunk vissza a buszmegállóhoz.Már nem kellett sokat várni,jött a busz amely könnyedés hazarepített a közeli Dunaújvárosba.Kellemes túra volt amelyen 16.72km-et gyalogoltunk a stadiontól kezdve.Én örültem nagyon,hogy sikerült a küldetés,hogy amiért jöttem az most összejött és megtaláltam Zsuzsika sírját.Tartoztam ennyivel Gergő emlékének,persze pontosan azt éreztem végig,hogy odaátról éppen ő segített ebben.Ha így van,akkor ez így van jól,hiszen a síron túlról is tudunk "összedolgozni" mint a régi szép időkben...
Koronavírusos idők járnak,mást sem olvasok,mint azt,hogy arra kérnek maradjunk otthon.Hát most úgy döntöttünk kicseszünk a világgal és nem maradunk idehaza,hanem túrázunk egy nagyot.Ha már keresztülhúzták a terveinket akkor hazai pályán próbálunk összehozni lehetőleg jobbnál jobb túrákat.Ez a mostani jónak ígérkezett,elsősorban hosszúnak és fordulatosnak.Hisz amig a túra első részében a mezőkön szándékoztunk menni,addig a második részében majd a Duna melletti erdőségbe hatolunk be.A túrára Zoli barátommal indultunk.Tervünk szerint Dunaújváros Kertvárosából indulva kimegyünk a korábban jól megismert utakon a mezőkre.Baracs felé fordulunk,ahol ezúttal majd felmegyünk arra a dombra ahol a jelenlegi M8-as autópálya végződik és megnézzük azt.Majd lemegyünk Baracs-Templomosra ahol a szép horgásztavaknál pihenünk.Ezután indulunk a dunaújvárosi repülőtérre,majd érintelőgesen érintjük Kisapostagot.Ennek nyugati részén áthatolva elmegyünk a Pentele-hidhoz.Ez alatt hatolunk be az erdőségbe és ezen végigmenve érünk majd vissza Dunaújvárosba.A helyi stadionnál fejezzük majd be a túrát.Bár itt a közvetlen környéken megyünk,túránk mégis 26-27km-nek ígérkezett.A repülőtérig pedig ugyanaz a túra útvonala mint Gergő emléktúráján volt...
Túránk első méterei a mezőn
Hamar kiértünk a városból a mezőkre,az ismert sárga mária jelzésen mentünk.Amúgy mindössze egy jelzés jelezte csak,hogy ez a sárga m....Hát rengeteget mentünk erre ugye Gergővel,ez most is végig eszemben volt.Sajnos váratlan dolgokat láttunk.Az út mente telis tele volt szeméttel...volt itt mosdókagyló,wc,piás üveg hegyek,építési törmelék...Sajnos az ember semmiből nem tanul és vajon hova és meddig képes még süllyedni?Az ilyesmi engem mindig alaposan feltud idegesiteni,így némi időbe telt amig megnyugodtam.Pedig a tavaszi táj szép volt.Uralta a tájképet a sárguló repce.Másfél kilométert mehettünk nyugatnak amikor ketté ágazott az út.Északnak Nagyvenyim,délnek Baracs felé.Most ez utóbbit választottuk.
Sárguló repce
Jól járható,de már jelzetlen út vitt dél felé.Egy őz szaladgált a mezőn.Majd elértük a Dunaújvárosból nyugat felé kivezető vasútvonalat.Sokat mentünk rajta,telis teli szép emlékekkel.Ez most is eszembe jutott.Gergő emléktúráján 18 decemberében itt álltunk meg kajálni,akkor minden fehér volt a friss hótól.Most nem álltunk itt meg,mentünk tovább és most zöldelt és ébredezett a táj a kellemes tavaszban.A kijárási korlátozás ellenére a közeli M6-os autópályán azért volt forgalom...
A vasútnál
Lassan kezdtünk mi is nyugati irányt venni.Nagyon szép volt a tavaszi táj,ami ahogy közeledtünk Baracs felé egyre szebb és szebb lett.Persze hiszen kezdett kicsit hullámosra váltani és kicsit dimbes-dombosra is.Mi annak idején Baracsi-völgynek és Baracsi-dombságnak neveztük el a helyet.Nyugat felé haladva jobbra kis dombocskák emelkedtek,balra szeliden emelkedett a táj.Az út köztünk ment egy völgynek is nevezhető helyen.Hivatalos neve nem volt,de itt a mezőkön talán ez volt a legszebb hely.
Combosodik a táj
Ennek a völgynek már a vége felé gondoltam úgy,hogy felmegyünk a dombra.Úgy tudtam ott fenn végződik a jelenlegi M8-as autópálya.Már réges-rég megakartuk ezt nézni még Gergővel is...úgy gondoltam olyan sokat nem járunk erre,hát menjünk fel most.Utunkat azonban a Nagyvenyim-Baracsi ér akadályozta.Amely még ugye a patak szintjét sem érte ugyan el,de kissé mégis széles volt és picit mély is.Szerencsére találtunk rajta egy palából összetákolt kis hídat,ezen átkelhettünk és mehettünk fel a dombra.Hát nem is tudom milyen magasak lehettek itt a dombok,talán 50-60 méternyi.Találtunk egy kevésbé meredek helyet,ott kapaszkodtunk fel.Odafönn pár méter séta után valóban ott volt az M8-as!
Az M8-as autópálya jelenlegi nyugati végpontja Baracs felett.Mikor épül majd tovább?
Érdekes látvány volt itt a fensíkon egy félbehagyott autópálya,amely egyszer majd összeköti a nyugati és a keleti határt....kérdés a mi életünkben ez megépül-e még?Vajon mikor folytatódhat majd az építkezés,hisz tudomásom szerint ez már több mint tíz éve így áll itt...Nem semmi látvány volt na.A dombról viszonylag amúgy jó volt a kilátás észak és nyugat felé.Ráláttunk Baracsra..Valami szántóföldre csöppentünk,ami csodás zöld színben pompázott.Talán egy búzaföld lehetett.Lefelé indultunk egy szelfi után.Út nem vezetett le,de lejebb láttuk,hogy egy ember telefonnal kamerázgatni.
Szelfi Baracs felett
Mivel nem volt járható út lefelé,találomra mentünk arra amerre a kamerázó csávó volt.Közben az is ment lefelé,gondoltuk ott akkor le is lehet menni.Üggyel-bajjal végül is valóban letudtunk menni,azonban úgy tűnt egy kert hátsó részében landoltunk,ahol kutyák támadtak ránk.Végül is persze nem támadtak,közel érve hozzánk csupán csak ugattak,igaz jó alaposan.Jött a gazdájuk aki egy nő volt.Gondoltam majd jól kioszt bennünket mi a fenét keresünk a kertjében,de meglepődve tapasztaltam,hogy segíteni jött.Útbaigazitott,mondta itt hol tudunk átkelni az éren,hogy visszajussunk az útra.Sikerült is megtalálni az átkelő helyet.Így a kitérő után visszatértünk eredeti utunkra és így tértünk be Baracsra.
Még a dombon,lent az út,távolabb Baracs
Egy kellemes és egy szomorú látvány fogadott minket Baracs Apátszállás nevű részén.Egy szép szőke lány csodálkozott ránk az egyik portából,ez volt a kellemes.A szomorú pedig az út mentén álló zárva tartó kocsma volt.Milyen jót tudtunk volna most itt inni...kimondhatatlanul kívántunk egy jó hideg sört.Ez most a koronavírusos időkben esélytelen volt.Éppen csak érintettük Baracs-Apátszállást.Szándékosan igyekeztünk kerülni most a lakott területeket.Kifelé menet Apátszállásról egy gyönyörű nőre lettünk figyelmesek,aki miniszoknyában éppen kerítést festett!Amire nem gondoltunk,megszólított minket..."hová-hová fiúk?nincs kedvetek egy keritésfestére?- Tulajdonképpen lett volna- naná,de némileg zavaró volt a hölgy mellett éppen ásó úriember...így nem akartunk bezavarni.Mondtam a csajnak,majd visszafelé jövet beszállunk...ő meg mondta,hogy van pedig behütött fröccse is....Nagyon nehéz volt továbbmenni....
A baracsi tavaknál,háttérben az M6-os hídja
Baracs Apátszállás és Baracs-Templomos közt értük el a tavakat.Ami lényegében a Nagyvenyim-Baracsi ér része.Hogy ez itt,hogyan alakult tavakká,arról nem sok fogalmam van,mindenesetre szép rész volt.Ugye itt pihentünk anno Gergő emléktúráján is.Ám akkor hideg volt.Most jó idő volt,így leültünk az egyik asztalhoz megpihenni kicsit és kajálni.Nagyjából 10km-et már biztos lezavartunk.A tónál volt néhány horgász.Ezeket sem nagyon érdekelte a maradj otthon kampány...Megkajáltunk és vagy félórát pihentünk a kellemes helyen.Meglepödve tapasztaltuk,hogy elmúlt dél.Kilenckor indulva enenk fényében úgy tűnt keveset haladtunk.Igaz nem siettünk,most nem voltunk tömegközlekedéshez kötve.
A pottyantósnál
Egy közeli pottyantósnál ökörködtünk még.Templomosra sem mentünk be,előtte ott volt a leágazás amely a repülőtérre vezetett.Erre tértünk le.Eddig tehát minimálisan érintettünk lakott területeket.Ezt a kornavírus és a marajd otthon fanok miatt írom most le.Pirinyó kis emelkedő következett a tavak után.Meleg lett közben.Aztán sima út vitt tovább.Gyönyörű rálátásunk volt innen Dunaújváros ipartelepére.Nyugisnak tűnt a vasmű innen nézve,lehet ott is visszavettek kicsit a termelésből.Az út a keleti irány után pedig délnek fordult.Ezen a részen hangulatos volt,hisz két oldalt fák kisértek minket.
Út a repülőtérre
Mivel végig beszélgettünk közben úgy tűnt hamar odaértünk a repülőtérhez.Ez az emléktúrán akkor többnek tűnt.... A repülőtéren is volt kis élet.Ezek sem maradtak otthon.Nahát...Egy kis repülőt közben láttunk leszállni.Aztán odaérve négy repülő parkolt éppen a hangár mellett.Arébb emberek voltak.Mi pedig odamentünk az emlékműhöz és a kiállított MIG-hez.Itt végződött akkor rég Gergő emléktúrája...Rég a fenét...olyan mintha tegnap lett volna.Egy kicsit itt is pihentünk,talán a 13-ik kilométernél lehettünk éppen.
Az emlékmű,a MIG és az irányitótorony
Ezután mondhatni a kertek alatt osontunk be Kisapostagra.Szó szerint ott.Elértünk annak szélét.Majd mentünk immár észak felé.Találtunk egy kék csapot,frissitettük a vízkészleteinket.Ez kellett mert meglehetősen itatós túra volt ez.Innen aztán már jelzett úton mentünk tovább,méghozzá a piroson.A település szélső utcáin gyerekek játszottak és rengeteg bringatúrázó haladt el mellettünk vagy jött szembe.Mi van,senki nem maradt otthon?Itt a turistaút kiérve a településről,bicikliút is volt.Kisapostag és Dunaújváros között voltunk épp.Nagyon jó minőségű út volt erre,Újra elértük az M8-ast,most alatta alagúton tudtunk átmenni.Itt pihentünk párszor Gergővel a város felöl jövet...
Az alagúthoz érve
Az alagút után az út ment tovább Dunaújváros felé,viszont volt egy leágazás jobbra amely a hídra vitt.Erre ment a piros jelzés is.Számtalan alkalommal jártunk erre Gergővel is,ám a halála óta nem jártam itt.A szép emlékekkel a szívemben végül is jó volt újra erre járni.Jelentős forgalom volt itt,mert az út itt is egyben bicikliút is volt.Sorra jöttek-mentek a kirándulók.Hát,hogy senki nem maradt otthon...A hídhoz érve a piros jelzés levezett a híd alá.Nem is szándékoztunk most átmenni a Pentele-hídon,így követtük a pirost.
Nem mentünk rá a hídra,lefelé vettük az irányt
A híd alá érve újra megrohantak az emlékek.Kimondhatatlanul sokat pihentünk itt Gergővel egy-egy erre vezető túrán.Csak bámultam a híd alatti pillérek hosszú sorát.Az emlékezésből Zolika csicsergése robbantott ki.Megkapó látvány amúgy itt a pillérek hosszú sora.Több szintes dombról kell itt a vándornak leereszkednie.A távolban lenn két alakot láttunk jönni,két nagy kutyával.Egymáshoz közeledve láttuk,hogy ismerösök.Ők meg Dunaújváros felöl jöttek épp.Ők sem maradtak otthon.Kicsit beszélgettün,majd ment mindenki a maga útján tovább.Mi még pihentünk egyet a Dunánál a híd alatt.
Pillérek sora
A Pentele-híd alulról
A híd után pedig behatoltunk az ártéri erdőbe ahol aztán kellemes meglepetés ért.Kicsit tartottam ettől a szakasztól,hiszen visszafelé még sohasem csináltuk meg.Kivétel nélkül mindig Dunaújváros felöl jöttünk,most viszont oda tartottunk.És hát ilyen visszafelé túra volt már,hogy megzavart a múltban...mintha nem ugyanaz lett volna mint amerre addig jöttünk az idők folyamán.Most is ettől tartottam.Ám félelmem alaptalannak bizonyúlt.Elöször is varázslatosan szép zöldnek tűnt az erdő...Csodálatos volt.Másodszor persze tényleg minta más lett volna az egész...akik csinálta kedvenc túráját egyszer vissza irányba is,az talán megérti az érzést.Ám ez is most pozitív hatást tett rám.Egyszerüen gyönyörű volt minden.
Vadászles az erdőben
A kellemes meglepetést aztán tetézte a szépen rendbehozott turistaút.Részben más nyomvonalon ment mint eddig ahogy én ismertem.Kikerülte a dzsizsás,dzsungeles részeket és egy teljesen jól járható út vezetett megfelelően jól felfesett jelzésekkel Dunaújvárosig.Óriási meglepetésként hatott ez rám.Itt korábban mindig voltak némi gondjaink ha erre túráztunk,hiszen néha nehézkes volt a járás a magasra nőtt növényzet miatt,a dzsungel miatt.Most teljesen rendben volt minden!
Kifogástalan minőségű turistaút az ártéri erdőben
Nem győztem ámuldozni.A stadionig még volt vagy 7-8km és nagyjából mi meg már a húszadikat taposhattunk,de ez a rész most itt fenomenálisan kellemes volt!A hütővíz csatorna előtt aztán az út visszaolvadt egy helyen a régi nyomvonalba,de most ez is jól járható volt.Közben ott az egyik réten két nő napozott!Korábban akármikor jártam erre soha nem láttam senkit.Úgy tűnik a maradj otthon kampány most kicsalja a kevésbé ismert részekre is az embereket.Aztán odaértünk a csatornához.
Zolika már a régi nyomvonalon a csatorna közelében
A csatorna meleltti utat viszont kimosta a víz.Nem tudom mikor történhetett,de alaposan nagy árkot hozott létre.Talán egy nagy viharkor,mert a csatornában folyó víz egész biztosan nem öntött ide ki.Itt egy jó 50-60 méteren kissé nehézkes volt a járás,de persze megoldottuk.Fura volt innen közeledni a csatornához,hiszen itt is mindig és mindig az ellenkező irányból jöttünk.De ettől volt jó ez a túra itt!A csatornában most valami nagyon fehér színű víz folyt örületes sebességgel.Az ember azt is gondolhatta,hogy az ott tej.Újabb kellemes meglepetés várt aztán.
A csatorna a fehér vízzel
A csatornán átívelő kishídat teljesen rendbehozták!Ugye fapalló vitt át rajta ami egy idő után tönkrement.Beomlott,lyukacsos lett,balesetveszélyessé vált.Aztán ezt kicserélték egy vadiújra,de több mint két éve nem jártam itt ugye.Most pedig mély elégedettséggel láttam,hogy a fát is lecserélték lyukacsos rácsokra amely már teljesen biztonságos érzést kelltett!Mondhatni tehát,hogy a hídtól idáig tartó szakasz teljesen rendbe lett hozva!Óriási piros pont az ittenieknek!Immár teljesen biztonságos és kellemes az erre való túrázás!Na és a jelzések felfestése is maradéktalanul jó!Úgy látszik ezt mások is tudták már,hiszen túrázók jöttek-mentek.Ez azért is furcsa mer régebben soha,de soha nem járt erre senki.
A csatorna a kishídról
Az út és a jelzések a csatorna után is kifogástalanok voltak.Ám mi kezdtük érezni a fáradtságot.A környezet a tavaszi délutánban több mint kellemes volt.Közben a napozó hölgyek követtek minket.Bár minket követtek volna....de ugyanarra jöttek a város felé mint mi.A D28 tavak zöme levolt apadva.Szokás szerint a második tóban volt víz.Abban mindig volt bármikor is jártunk erre.Békahangverseny is zajlott éppen.Csodásak voltak a természet hangjai...Itt is voltak emberek,pecáztak éppen,de sajnos szemét is volt itt-ott.A szivattyúháznál értünk ki a hidtól tartó csodás szakaszból.
A D28 második tava
A Siklói út vezetett fel a városba egy idő után már emelkedve.Ezt a részt már meglehetősen nehezen bírtuk.A 26-ik kilométert taposhattuk.Elfáradtunk,igaz kellemesen.Nagy nehezen felértünk a városba.Itt már közel volt a stadion.Ott fejeztük be ezt a gigantikus,fordulatos túrát.Hosszú volt,elfáradtunk,de nagyon-nagyon kellemes volt és jólesett a mozgás.Most is abból főztünk ami volt,hiszen az ország kirándulóhelyei zárva vannak,a tömegközlekedés nehézkes,így a város körül összehoztuk ezt a remek túrát.Mehettünk 27km-et,nagyon klassz volt!
