Kétségtelen a tavasz sokkal jobban kezdődik,mint ahogy a tél kezdődött.Alig telt el 15 nap (sőt hivatalosan még tavasz sincs - ugye majd 21.-én) és már a második tavaszi túrára készültünk.Ez egy be nem tervezett túra volt.Menetközben alakultak úgy a dolgok,hogy akkor menjünk.A Pentelések akik a közelmúltban a nagy sikerű Dunán innen - Dunán túl teljesítménytúrát szervezték most egy Petőfi 200-as teljesítménytúrára invitáltak,amely a közeli Dunavecsén került megrendezésre.Mivel március 15. ünnep és most szerdára esett,nem akartunk messze menni,így kapóra jött ez a lehetőség.Igen ám,de meglehetősen rossz időt jósoltak erre a napra,de ez nem tántorított el minket.Zolikával és Manóval érkeztünk a közeli Dunavecsére már jóval a hivatalos rajt előtt.Gondoltuk addig sétálunk egyet a már igen jól ismert településen.
A Dunavecsei városháza
Nem volt kellemes az idő,de messze nem volt olyan borzalmas sem amilyennek ígérték.Sajnos engem egy erős lábfájás kínzott már napok óta,így nem tudhattam mennyire fogom bírni a túrát.Ennek okán a rövidebb távot is választottuk.Elő kellett nevezni vagy a 25,vagy a 10 kilométeres távra.Mi tehát a 10-est választottuk most.Kicsit Dunavecse belterületén kobászoltunk,majd elmentünk a helyi Sarki csárdába.Itt lehetett véglegesíteni a nevezést és innen indult a túra.Megkaptuk a rajtszámokat és az itinert,aztán lassan neki is vágtunk.A múltkori teljesítmény túrán több százan voltunk,itt mint utólag megtudtuk 89-en neveztek a rövidebb távra és 57-en a hosszabbra.Dunavecse utcáin vezettek az első méterek.
A Sarki csárda,ez a rajt és a cél is
Kicsit elvolt borúlva,élénk szél fújt és olyan 8 fok körül lehetett.Menés közben nem fáztunk.Előttünk ment egy kisebb csoport,utánunk senki.Valószinű a következő busszal jön majd a java illetve autóval.Mindegy így kényelmes volt.Manó szokása szerint fokozta a tempót.Nem értettük miért,a szintidő 3,5 óra volt a 10 km-es távon,ezt tyúklépésben is vígan megcsináltuk volna...Egy kicsit kiért a Duna melletti töltésre a túránk,majd újra befordult Dunavecse utcáira.Hamarosan elértük Nagy Pál házát,amely már többször szerepelt a blogomban és a videóimban is.Itt bérelt szobát Petőfi az 1840-es évek elején és itt ismerte meg egyik szerelmét Nagy Zsuzsikát,akinek sírját ma is megtaláljuk a dunavecsei temetőben.Na és nem árt tudni,hogy róla mintázta Petőfi,János vitéz Juliskáját!
Manóval Nagy Pál házánál
A 789 volt az első ellenörző kód
Ez volt az első ellenőrzési pont is,a villanyoszlopon lévő piros-fehér mezőben lévő P200alatti számokat kellett beírni az itinerbe.Ez könnyen ment.Sokat jártam amúgy már erre,sokszor Gergővel is természetesen... Folytatódott a túra,az előttünk haladó csoport közben visszafordult.Elfelejtették felírni a kódot.Jelzések is voltak ugyan,de most az itinerben leírtak szerint kellett haladnunk.Nem sokára elértünk egy újabb ismert helyet,Petőfi szüleinek mészárszékét.Sokszor jártunk már itt is,de bemenni még soha nem sikerült.Most ez is összejött!A múzeummá avanzsált épület direkt a teljesítménytúra kedvéért nyílt ki.Nem hagytuk kihasználatlanul ezt az alkalmat!
A mészárszék
Elöször túrázásaim történetében a Petrovics mészárszék udvara!
Elsőnek az udvarba mentünk be,itt sem voltunk még soha.Semmi extra nem volt,egy oda nem illő postaládáról nem értettük,hogy vajon mit keres ott.Innen is nyílt egy ajtó az épületbe,ezen bementünk.Rögtön Petőfi szüleinek szobájánál találtuk magunkat!Erről is írtam már régebben ebben a blogban,hogy itt laktak a szülők,de mivel ez egy egyszobás lakás volt,így Petőfinek nem jutott hely,ezért bérelt szobát Nagy Pál házánál.A szobába lépve az a régi dohos,de mégis kellemes szag csapott meg.Próbáltam elképzelni milyen lehetett itt az élet 1842 környékén.Mi a jó fenét csinálhattak szabadidejükben?A szobában amúgy rendezett volt minden.A korabeli képek és bútorok hangulatát csak egy oda nem illő radiátor törte meg...Izgalmas és jó volt ide bejutni.Örültem,hogy sikerült hiszen 16 éve túrázgatunk erre (is).
Petőfi szüleinek szobája,sarokpaddal
Hogy fértek el ketten azon az ágyon?Na és a radiátor...
Manó és Zoli a szobában ahol feltehetőleg Petőfi is járt
A ház többi helysége teljesen más volt.Nem emlékeztetett az egykori mészárszékre.Megvolt világítva minden,a vitrinek amelyekbe korabeli fegyverek és vágó eszközök és szerszámok voltak kiállítva.Valahogy úgy szépnek szép volt,de én úgy gondoltam,hogy ez egy mészárszék volt valaha,nem ezzel kapcsolatos dolgokat kéne itt bemutatni?Persze lehet,hogy ezek javarésze kapcsolatos volt vele.Csilivili padló vette el mégjobban az egésznek a fillingjét.Szóval a házban nekem csak Petőfi szüleinek szobája tetszett.De a lényeg,hogy végre sikerült ide is bejutni!
No comment...
Kiérve a házból,itt volt a második ellenőrzési pont.Haladtunk tovább át Dunavecse főterén.Itt vannak sorban azok a kis pillérek,amelyek tetején egy-egy Dunavecsén íródott Petőfi vers részlet van.Ezt mindig megcsodáljuk ha erre járunk.Most is így tettünk.A téren vannak még szobrok,emlékművel,szőkőkút,szemben pedig a református templom vigyorog az emberre.Természetesen Petőfi szobor is van erre,nem is egy!Az egész település Petőfiről szól amúgy,szépen őrzi emlékét a kis Dunaparti városka.Itt viszont búcsút vettünk a városnak és kimentünk a Duna melletti töltésre.Volt még egy ellenörző pontunk,majd haladtunk a város nyugati szélén a töltésen észak felé.Néha ráláttunk a Dunára vagy a szemközti Dunaújvárosra.Másik irányba pedig Dunavecsére.Ez kellemes szakasz lett volna,ha nincs ez az enyhén kellemetlen idő.Apró vigyort jelentett a többiek arcán,hogy a szél kifújta a kezemből az itinert és hajtóvadászatot kellett rendezzek érte.
A verses pillérek
Haladunk a töltésen,Manó elöl
Kiértünk Dunavecséről,de nem mentünk messzire.A töltésen haladó bicikliútat követtük.Még egy Petőfi kopjafa szolgált látnivalóul,alaposan eldúgva a városka északi határában a fák között.Itt tartottunk egy pisiszünetet,majd bekaptunk egy szendvicset.A 10 km-es túra ahol a városból kivezető út találkozik az 51-es úttal visszafordult Dunavecse irányába.A 25 km-es ment tovább Szalkszentmártonba.Itt is volt egy ellenörzés,itt már voltak is.Kaptunk egy almát és egy sportszeletet.A túránk meg visszafordult tehát,de nem arra amelyről jöttünk.Közben azért már jöttek mögöttünk is.Mi átmentünk az 51-es úton majd a telkek között haladt az útunk.Még nem írtam,hogy magát az útvonalunkat kitünő jelzésekkel látták el: egy fekete mezőben,fehér alapon egy P betű.Végig kitűnően felvolt festve és ott ahol a legjobban kellett!Útelágazásoknál,kérdéses helyeken stb.
Petőfi kopjafa
A túra jelzése
A túránk ezután dél felé fordult és Dunavecse keleti szélén,messze a házaktól vezetett.A vasútat kereszteztük,majd az 51-es út mellett haladtunk pár kilométert.A helyi víztorony volt csak érdekesség,illetve észak-nyugat felé Dunaújváros gyártornyai vigyorogtak ránk.Soká fordult az út vissza a városba.Erre kicsit ismerös volt a terep,erre jöttünk a 2022-es újévi röfitúrán is.Akkor kicsit a városka labirintusában eltévedtünk (sötét is volt már),most viszont szépen bevezettek a jelzések vissza a főtérhez.Azonban a túrának itt még nem volt vége.
Víztorony a pusztában
Kis tavacska Dunavecse keleti szélén
Itt voltunk újra a mészárszéknél ami még nyitva volt.Zolika beszeretett volna még menni alaposabban körülnézni.Nekem túl nagy kedvem nem volt hozzá,kínzott a lábfájás,Manó pedig valami másik dimenzióban diktálta a tempót,így nem mentünk be.Viszont visszakellett még menni a Sarok csárdához.A Fő utcán mentünk,még a főtéren ott volt az utolsó ellenörző kód.Útközben a trianoni emlékmű szolgált látnivalóval és a zászlókkal feldíszitett katolikus templom.Valamint itt volt az a játszótér is ahol a Gergővel ide vezető túráink szoktak végződni...Természetesen a játszóteret látva eszembe is jutott örök túratársam,aki most is nagyon hiányzott nekem...Innen aztán már csak egy ugrás volt a Sarok csárda.
A katolikus templom
A játszótér...
A csárdához érve láttuk,hogy a 3,5 órás szintidőn bőven belül voltunk!Mégpedig 2 óra 45 perc alatt letudtuk a távot.A csárdában leadtuk az itinert,kaptunk cserébe emléklapot és kitűzőt.Valamint várt ránk egy kellemes gulyás.Ehhez kényelmesen beültünk a csárda kényelmesebbik részébe és ettünk egy jót.Ezt még megfejeltük egy kis borral és kávéval.Ezzel a túra bevégeztetett!
Már a deles busszal haza is jöttünk.Egy órára itthon voltam.Nem volt rossz buli ez sem.Sajnos a kellemetlen idő és az erős lábfájásom azért nem hiányzott,de elvoltunk.
Jutalom a túra végén
Ez volt az év ötödik túrája,ez pedig azt jelenti,hogy jelenleg jobban állunk már mint tavaly ilyenkor!Most mentünk kerek 10 kilométert.Ez összesítésben 79,6 km-t jelent.Ez pedig 15,92-es átlagot mutat most.Ennyi untig elég!
A szervezésre most sem lehetett panaszunk!
Reméljük hamarosan jön a folytatás,mert most kicsit idgesít és aggaszt a lábfájásom....
Egy régi-régi ősklasszikust készültem feleleveníteni... Zolika jött el vele arra a túrára,amelyre az elmúlt években főleg Gergővel jártam.Sajnos ő már nem tudott velem lenni,bár induláskor jött a jólismert simogató érzés a hátamon,tehát mégis velem volt most is...Szóval Dunavecsére indultunk lényegében ugyanazon az útvonalon amelyeken Gergővel is járogattunk egykor.Persze apróbb változások azért előfordultak.Célunk is volt: mindenképp szerettem volna megvalósítani azt ami Gergővel nem sikerült.Szerettem volna megtalálni és tiszteletemet tenni Nagy Zsuzsika sírjánál.Ugye annak idején hiába kerestük a sírt Gergővel a dunavecsei temetőben,nem találtuk.Bíztam benne most sikerülni fog.Egyrészt tudtam Gergő ugyis segít a túlvilágról,másrészt én is alaposan utánajártam most a dolgoknak.Ha most sem sikerül akkor lúzer vagyok.Zsuszika ki ne tudná Petőfi egykori szerelme volt,a gyönyörű szőkehajú kékszemű lányról mintázta Petőfi János vítéz Iluskáját.Így már gondolom érthető a cím.
A dunaújvárosi régi víztorony
Gyönyörű napfényes,bár kissé hideg időben indítottuk a túrát a dunaújvárosi stadiontól.Nem indultunk korán,hiszen én este éjfél előtt még vagont szendtem a munkahelyen.Fél tízkor keltünk csak útra.A stadiont elhagyva a régi vidám park területén mentünk keresztül.Itt még nem voltak jelzett turistautak.Az egykori elvarázsolt kastély felé vettük az irányt,az mellett vezetett le az út a Duna mellé.Persze a kastélynál megálltunk.Megmosolyogtató volt számomra,hogy Zolika nem tudta mi ez itt.Ezekszerint az ő gyerekkorából már kimaradt a helyi vidám park.A kastély felújított jó állapotban volt,de már nem üzelmelt természetesen elvarázsolt kastélyként.Ám mellette a hordó még megvolt (az is felújítva) és münködő képes állapotban!Igaz bekapcsolni nem tudtuk,mert kellett volna hozzá egy kulcs.
Az egykori elvarázsolt kastély
A kastélyt letudva mentünk lefelé az úton.Motorkrosszosok nehezitették kissé a túrát mert erre motorozgattak,szerencsére időben észrevettek és gondosan kikerültek.Hatalmas löszfalak árnyékában haladtunk lefelé a domboldalon.Kitűnően járható út vezetett le.A kastélytól pár száz méternyi út után értünk bele a már jelzéssel ellátott útba,ami a helyi Siklói út volt és amelyen már kismilliószor mentünk.A piros sáv és a Mária zarándokút jelzés vezetett erre.A két szivattyúház mellett haladtunk el és azon csövek mellett amelyek mentek felfelé a dombra,hogy a másik oldalon viaduktként íveljék át a Csövek-völgyét...
Löszfalak árnyékában
A második szivattyúháznál ért véget az aszfaltozott Siklói út.Innen már normális turistautak vezettek tovább,melyeknek nagyrésze jó minőségű,jól is járható volt.Itt-ott akadtak azért dagonyák,nem hiába,tegnap alapos eső volt a környéken.Az út közben beért a D28-as horgásztavak közé.Rengetegszer jártunk már erre... eszembe is ötlött néhány régi szép emlék.Itt volt az,hogy az út a tavak és a Duna között haladt.Csak az első két tóban volt víz és most is mint mindig a második tó volt a legszebb.Öt tó van amúgy itt.Így a második tónál fotózgattam csak inkább,mint mindig amikor erre jártunk.
A második tó
A jelzések felfestése kifogástalan volt.Azthiszem ezzel,nagyon sok felkapotabb hely előtt járunk.Nagyon sok helyen szarnak bele ebbe,itt tényleg kifogástalanul felvoltak festve a turistajelzések!A kedves idillt aztán felváltotta a döbbenet ahogy az utolsó két tó között a Dunától eljött a turistaút.Itt ugyanis egy kellemes erdőnek kellett volna következnie,ám az erdőt kiirtották...!Mérhetetlen szomorúsággal konstatáltam mindezt,hisz annyi szép emlék fűzött ehhez az erdőhöz,annyit mentünk itt a kisfiammal még,volt olyan,hogy estünk keltünk,de végig nevettünk mert olyan jó volt...Az erdőből itt nem maradt semmi,csak a fákat elhordó teherautók jóvoltából itthagyott sáros út...
Hova tűnt a gyönyörű erdő?
Pár száz méternyi dagonya után vált újra olyanná az út mint rég.Az ismert hütővíz csatornához közelítettünk.Ami feltűnt,hogy most nem volt szaga a máskor enyhén büdös csatornának.Odaérve a magánterületre és az életveszélyre figyelmeztető tábla vigyorgott ránk.Egy bibi volt:ahogy az elmúlt években a jelzett turistaút most is arra vitt tovább...Persze alighanem a tiltás a csatorna feletti domb tetején található ipari területre szólt inkább.A turistaút nem ment oda fel.Az átment a már teljesen rendbe hozott kishídon,majd a csatorna mellett haladva ment vissza a Duna felé.
Senkit ne tévesszen meg a tábla,a jelzésen bátran tovább lehet menni!
A csatorna most is látványos volt.De sokat jártam itt Gergővel...és még arra is visszatudok emlékezni,hogy apám elhozott ide amikor kis porbafingó voltam én is... Szóval ide is édes emlékek fűztek.Óriási robajjal és hanggal zúdult lefelé a víz.Nagyon látványos és olyanoknak akik nem jártak még itt ijesztően félelmetes is lehet.Mi persze már nem féltünk.Zolika sem elöször járt itt,én pedig ősklasszikus túrán voltam ugye ami azt jelenti,hogy már sokadszorra mentem itt.Lejebb a víz egy betonépítménybe csapódott bele,majd ott eltűnt a föld alá.Alighanem földalatti csöveken ment tovább bele a Dunába.Egy cső maradt csak amin még a felszínen kifolyt a víz.A beton építmény mellett az utat kivájta a víz és a viharok,a turistaút ezen a szakaszon kissé oldalvást felkapaszkodott így a dobocskára.Fokozott figyelem és ovatósság kellett itt,hogy bele ne essünk a gödörbe.
A csatorna
Ezután értünk be a Pentele hídig elnyuló ártéri erdőbe.Eleinte kicsit benőtte az utat a növényzet,de aztán pár méter után nem volt gondunk többé vele.Ugye itt újították fel az utakat a régi nehezen járható szakaszt megszüntették,helyette új jól járható és turistajelekkel kifogástalanul ellátott utakat hoztak létre,így egy erre haladó túra már több mint kellemes.A lassan elmúló őszben az ártéri erdő szépsége fenséges volt.A finálé már elmúlt,de itt-ott akadtak még a fákon levelek.Egy szép kis réten megálltunk kajaszünetet tartani.Majd ezután kicsit letértünk a jelzésről,hogy felmenjünk megnézni mi van azon az életveszélyes dombon fenn.Semmi érdekes volt,olyan volt odafönn az egész mint egy marsbéli táj.Csak épp nem vörös hanem szürke - tán kohósalakos volt.Életveszélyre utaló dolgokat én nem láttam.Közben odafentről is megcsodáltuk a megritkitott ártéri erdőt.
A megritkitott ártéri erdőben
Ott ahol máskor szenvedtünk a haladással,most kifogástalan turistaút vezetett.Semmi gondunk nem volt a túra ezen szakaszával.Élveztük az erdő szépségeit,közben jókat dumálgattunk.Egy állatetető mellett haladtunk el,emlékeztem ez akkor is itt volt amikor Gergőt először hoztam el erre,valamikor 13 éve tán... Aztán ott volt az a vadászles is amire éppen Zolikával másztunk fel még az Ebédleső hegyre vezető túrán két éve februárban,amikor még Gergő is velünk volt.Zolika nem nagyon emlékezett a vadászlesre,de a képre ami itt készült arra igen.Így valahogy beugrott aztán neki,hogy ez az a vadászles.Sajnos erre is történt erdőritkitás...mikor lesz már ennek vége?
Az a vadászles...
Ide már nem volt messze a Pentele-híd.Kiérve alá persze elkellett menni pár száz méternyit,hogy feltudjunk rá menni.Hát itt is sokat jártunk már..A hatalmas építmény mint mindig most is lenyügőzött.Előtte még kimentünk a Dunához,de itt már kezdte magáévá tenni ezt a részt a természet,így a vízhez most nem értünk le,de most ehhez nem is volt kedvem.Elmentünk vissza addig a pontig ahol fellehetett menni a hídra a felüljáróra.Ott is fel is kapaszkodtunk.Úgy döntöttem,a híd melleti magas dombot most nem hagyom ki.Az sem érdekel ha Zolika nem jön fel,mert volt rá egy fogadásom,hogy nem jön fel...Gergővel voltam még odafenn pontosan egy évvel a halála előtt...naná,hogy felmentem hát.Már azért is,mert onnan a legjobb a kilátás a hídra...Megérte most is.
A híd a dombról
Csináltam pár képet,meg a filmből is forgattam itt jelenetet,azt távcsővel néztem kicsit körül.Zolika addig a híd felüljáróan várakozott.Ha már nem jött fel,hagytam hagy várakozzon kicsit.Fel nem fogom mitől fosik ilyenkor?Most történetesen a lejöveteltől félt.Azthitte majd esik kel lefelé.Arébb volt egy drótkerítés ami ugye az autópályát védte a vadaktól,én abba kapaszkodva különösebb gond nélkül lementem aztán.Neki miért ne sikerült volna?Na mindegy.Ezután mentünk át a hídon,most az északi oldalán.A híd minden pontjáról jó volt a kilátás.
A Duna a hídról
Átérve aztán már ott is voltunk Dunavecsén.A temető közel volt,a töltésen haladó útról értük el.Előzöleg tehát mindent alaposan átnézve reménykedtem benne,hogy megtalálom Zsuzsika sírját.Tudtam odaátról is segít valaki... Mindez azt eredményezte,hogy pofon egyszerűen megtaláltam!Eszembe jutott mennyit kerestük Gergővel eredménytelenül,ahhoz képest most valóban nagyon hamar meglett.Hát ezért jöttem,ez volt a cél a mai túrán.Nagy Zsuzsika sírja.Egy macsek jött elő a semmiből,hagyta simogassuk.. Zsuzsika ugye Petőfi egykori szerelme volt.A költő szülei laktak itt 1841-44 között és Sándorunk gyakran meglátogatta őket.Ilyenkor azonban nem tudott otthon aludni,mert a házuk egyszobás volt.Így Nagy Pál házában bérelt szobát.Itt ismerkedett meg Nagy Pál lányával a szőke kékszemű Zsuszikával.A kapcsolat nem volt hosszú,de szerethette Zsuzsikát,hiszen jó sok verset írt hozzá és mint mondtam róla mintázta János vítéz Iluskáját is.Így amikor Zsuzsika sírjához értünk,tulajdonképpen Iluska sírjánál voltunk.Örültem,hogy sikerült a küldetésünk.
A temetőből kiérve még elmentünk Nagy Pál házához,amelyről én korábban tévesen azthittem,hogy Petőfi szüleinek háza.Hát nem.Petőfiék háza a központban álló mészárszék volt.Hamar megtaláltuk Nagy Pál házát,rajta ott volt az emléktábla,hogy Petőfi itt lakott.Fura volt belegondolni,hogy ott ahol álltam egykor a nagy költő is járt.Na és persze Gergő is,hiszen vele is jártam már itt.Ebben a házban ismerkedett meg tehát a költő és Nagy Zsuzsika.Lelki szemeim előtt lejátszódott a jelenet.Szeretem az ilyen történeteket amelyről aztán korábban én sem nagyon tudtam,a sír után kutakodva leltem meg a sztorit én is.A házat letudva pedig akkor már elmentünk az egykori mészárszékhez is,amely a városka központjában volt már.
Nagy Pál háza,itt lakott Petőfi
A mészárszék
Természetesen hála a koronavírusnak,egyik házba sem lehetett bemenni.Mondjuk nincs tudomásom róla,hogy egyáltalán látogathatóak-e.Még megnéztük a központban lévő kis pilléreket amelyek tetején egy-egy Petőfi vers idézet volt,azokból a versekből amelyeket itt írt Dunavecsén.Zolikának az egyik különösen tetszett.Miután ez is megvolt,még egy óránk akadt a hazamenő buszig.Délután három felé voltunk már.Elindultuk,hogy még lenézünk a buszig a közeli Duna partra.
Aranysárga délután
Vecsei partokon
A lassan nyugovóra készülő nap fényében aranyló sárgában fürdő környék nagyon szép volt.Kigyönyörködve magunkat sétáltunk vissza a buszmegállóhoz.Már nem kellett sokat várni,jött a busz amely könnyedés hazarepített a közeli Dunaújvárosba.Kellemes túra volt amelyen 16.72km-et gyalogoltunk a stadiontól kezdve.Én örültem nagyon,hogy sikerült a küldetés,hogy amiért jöttem az most összejött és megtaláltam Zsuzsika sírját.Tartoztam ennyivel Gergő emlékének,persze pontosan azt éreztem végig,hogy odaátról éppen ő segített ebben.Ha így van,akkor ez így van jól,hiszen a síron túlról is tudunk "összedolgozni" mint a régi szép időkben...
Újabb emléket hozott fel a közösségi oldal emlékeztetője.Éppen ma négy éve zavartunk le egy vecsei túrát.A vecsei túráink abszolúlt ősklasszikusnak számítanak hisz kismilliószor megtettük ezt az útvonalat,lényegébe itt volt az első olyan túra is amit Gergő vezetett,nagyban hozzájárult ez a szakasz,hogy aztán olyan kiváló túravezető legyen belőle,itt tanulta meg a jelzések követését.Írtam már ezekről a túrákról,de mivel olyan gyakori volt a múltban,hogy csak egy általános összefoglalót jegyeztem csak le.Most mivel emlékeztetett a facebook,így megpróbálok erre a négy évvel ezelőtti túrára visszaemlékezni.Annak tükrében,hogy Gergőt sajnos elvesztettem,ennek a túrának is itt a helye a többi között!
Már a város egyik erdejében is kellemes az út
Gyönyörű októberi idő volt azon a napon,ami alighanem hétvégére eshetett és ahogy próbálgatok visszaszámolgatni akkor vasárnap volt.Adta magát a dolog,hogy ilyen szép időben vétek otthon ülni,így elindultunk egy Dunavecsére vezető túrára.Már útközben a város erdejei is szépek és kellemes klimájúak voltak,mondhatni kifogástalan őszi túraidő volt.Nem szenvedtünk most sokat a stadionnál rátértünk a piros jelzésre és azon mentünk le végig.Most nem szándékoztunk kitérőket tenni,más utakat is használni.Hamar leértünk a Duna mellé ahol a két szivattyúház és a D28-as horgásztavak fogadtak minket.
Az egyik szivattyúház
Nem igazán volt csapadék ezekben a hetekben,így a D28-as horgásztavak nagy része kivolt száradva.Mindössze az öt tó közül a legnagyobban volt víz,de abban is igen csekély.Ez persze semmit nem vont le a szépségéből.A piros jelzés itt halad a Duna és a tavak között.Míg a tóban alig-alig volt víz,a másik oldalon a Duna gyönyörűen kéklett.Talán soha nem láttam még ennyire szép kéknek...A csekély vízű tóban meg óriási békahangverseny volt.Le is ültünk ezt hallgatni.
A kis tó,kis vízzel
A kéklő Duna
A csillogó Duna
Az út a harmadik és negyedik tó között fordult el a Dunától és lassan fokozatosan kezdett emelkedni.Itt van ennek a túrának az egyetlen emelkedője (ha a Pentele-hídra való felmászást nem tekintjük annak).Nem hosszú,nem meredek,de kétségtelenül emelkedő,nem is tudom tán olyan száz méteres szintkülömbség lehet,de lehet nincs annyi.Amikor felérünk itt,akkor találjuk magunkat a Dunai Vasmű ipari víz leeresztő csatornájánál,ami rendkivül látványos,de veszélyes is.Itt fokozott figyelem szükséges!
Óriási robajjal zúdul le a víz meglehetősen hangosan is,így főleg annak aki elöször jár itt félelmetes lehet!
A csatorna alsó szakasza
A csatornán,ott ahol a legtöbb víz van alattunk,egy kishíd vezet át.Ez ekkor még megfelelő állapotban volt,aztán az évek alatt tönkrement,de szerencsére rendbehozták.Érdekes mert a jelzés erre vezet,mégis kintvan egy tábla,hogy erre menni tilos és életveszélyes...Bátran jöjjetek erre ha egyszer erre vetödtök,nem kell megijedni a táblától és külömben is,ahogy mondtam a piros jelzés erre vezet,nem lehet másfelé menni.Figyelni kell,nem árt az óvatosság,ha ez megvan nem lesz semmilyen gond.Rendkivül látványos a csatorna mellett lehaladni.Ez a rész nem hosszú,tán kétszáz méter lehet.Rengetegszer eljöttünk itt Gergővel soha nem ért semmi baj. Mondjuk emlékszem az első alkalomra,egy kicsit parázott ő is.
Azon a kishídon kell átjönni
A csatornát elhagyva ér be az út az ártéri részre.Itt elöször a motokrosszosok álltal kijárt kacskaringos vájatban megy,majd jön egy telepitett erdő ahol minden tök egyenes,a fák is,az út is.Újabb kalandos rész jön,itt újra fokozott figyelem szügségleltetik,mert a jelzés el-el veszik.Sokszor jártunk erre,de velünk is előfordult,hogy elvesztettük a jelzést.Jelen esetünkben úgy emlékszem nem volt ilyen gond.Ezután lehet választani,követjük a piros jelzést ami bevezet egy igazi ártéri erdőbe,vagy maradunk egy autók álltak járt jó minőségű,az erdőt enyhén elkerülő úton,némileg kerülve kicsit.Mi mentünk tovább a piroson.Nem mindig ajánlatos ezt választani,mert van,hogy a növényzet úgy benővi,hogy nem lehet erre menni.
Gergő a vadászlesen az erdőben
Amúgy ez az erdei szakasz sem hosszú,tán 400 esetleg 500 méter ha lehet.Kiérve az erdőből pedig megpillantjuk a Pentele-hídra ávezető felüljárót amely fenomenális építmény.Mint mindig a híd alatt pihentünk most is.Ez mindig így volt valahányszor erre jártunk.A pihenő után pedig következett a hídra való felkapaszkodás,ez is egy látványos útszakasza a túrának,hisz ahogy kapaszkodunk fel úgy lesz egyre látványosabb a táj.
Fenomenális látvány a híd alól a pillérek sora
A híd alatt a fenti részen melegben is kellemes a klima.Itt lehet még választani,hogy a híd melyik oldalára megyünk fel.Mi mindig úgy csináltuk,ha Vecsére vagy onnan északabbra mentünk akkor híd északi,ha Apostagra vagy onnan délebbre,akkor a híd déli oldalára mentünk fel.Szerintem az északi amúgy jobb.Jó magasan vagyunk itt és a kilátás igazán élvezhető.Az északi oldalon együtt megy a járda a kerékpárúttal így nem árt figyelni.Átmentünk hát itt és mint mindig rácsodálkoztunk a világra megállva a híd közepén.
A kéklő Duna a hídról
Átérve a hídon már ott is találtuk magunkat Dunavecsén,lejövet álltalában a töltésen mentünk be a város felé,ekkor is így cselekedtünk.Elöször a vecsei temetőbe botlottunk bele,itt nyugszik Petőfi Sándor első nagy szerelme Nagy Zsuzsika.Ekkor még csak beszéltünk róla,hogy egyszer majd felkeressük a sírt.Egy későbbi ide vezető túrán el is kezdtük keresni,ám ez a temető óriási,nem találtuk meg.Sebaj gondoltuk majd újra visszatérünk.Sajnos Gergővel már nem tudok visszatérni,hogy megkeressük Zsuzsika sírját... de itt ekkor még boldogok voltunk,élveztük a gyönyörü októberi időt.Mielőtt bementünk volna a városba,lenéztünk a helyi Dunapartra.
A híd a vecsei dunapartról
A vecsei part
Impozáns látvány innen is a híd,a Dunapart pedig itt (is) a béke szigete.Van arébb egy beugró kis öböl,arra nem emlékszem,hogy ekkor elmentünk-e oda.Előfordulhat,hogy igen,Ezekután pedig behatoltunk a kis alföldi városkába.Álltalában mellékutcákon szoktunk bejönni,most úgy határoztunk a fő utcán megyünk majd végig.Itt látnivalót az emlékművek sora és a katolikus templom ad,arébb a főtér felé található Petőfi apjának mészárszéke és a református templom,újabb emlékművek és egy székelykapu.Mivel maga Petőfi is lakott itt,a város őrzi emlékét a főtérnél 14 kis pillér áll mindegyiken egy-egy Petőfi verssel.
A Petőfi vers pillérek
Még Petőfiék házát néztük meg az egyik utcában,majd egy játszótéren fejeztük be a túrát.Gergő ekkor még kicsit kisebb volt,igy eljátszogatott ott egy kicsit.Ezután indultunk el haza.Rendkivül kellemes túra volt mint minden ide vezető túránk.Rengegszer jártunk erre a Pentele-híd felépülése óta.a túra kinőtte magát az évek során egy ösklasszikussá,az egyik legalapabb túránká.A képek ezen a túrán készültek!Éppen ma e sorok írásakor négy éve!2015 október 4.-én. Nagyon-nagyon benne van a pakliban,hogy idén még eljövök erre.
