Nagyon sok bejegyzéshez,túrához írtam mostanában,hogy utolsó.Persze ez nem volt véletlen Gergő távozása után,de öszintén szólva egy kicsit nyomasztó is volt.Nem szép szó az,hogy "utolsó".Mennyivel jobb azt leírni,hogy első.Mivel Móni még mindig kórházban van és ritkán tudom a kutyámat kire bízni,így nem nagyon van mostanság lehetőség túrázásokra.Ezért alakult ki az immár lassan hat hete tartó kényszerszünet.Ám mivel örök harcos vagyok,nem tudok belenyugodni a vereségekbe a kudarcokba,így azt agyaltam ki,hogy következő túrára elvisszük Rexit is a kutyusomat.Úgy is terveztem már idén tavaszra is,hogy majd elviszem,de akkor még nem ítéltem rá alkalmasnak.Mert elég szeleburdi még,félő volt,hogy meglép.Aztán gyakorolgattunk mi az elmúlt hetekben,úgy tűnt Rexi nem megy el mellőlem.Így hát megkockáztattam a dolgot és elvittük Rexit is a túrára.Már csak azt kellett kigondolni hová menjünk.Egyértelmű volt,hogy most túl messze nem tudunk menni.Végül úgy döntöttünk lemegyünk a helyi ipari víz csatornáig vele,oda ahová számtalanszor jártunk már a múltban.Ám így is sikerült olyan helyekre bukkanunk ahol még nem voltunk.Rexi pedig remekül vizsgázott élete első túráján.Mi meg újfent belebotlottunk az őszi fináléba,amit cseppet sem bántunk!
A stadionnál Rexivel
A túrára Zolika jött el velünk.Itthonról kezdtük a bulit,keresztül mentünk a három városi erdőn amíg elértük a stadiont.Itt meg bementünk a negyedik erdőbe.Ez vezetett a jégcsarnok mellett és ebben volt az egykori helyi kisvasút nyomvonala is.Jártunk már itt számtalanszor.Rexi viszont most volt itt elöször.Már így is levolt nyügőzve,hiszen ilyen messzire még sosem jöttünk el.Tetszettek neki az erdők amin keresztül jöttünk,legfőképp persze azért mert póráz nélkül szabadon szaladgálhatott.Itt a stadionnál persze pórázra fogtam,azt a következő erdőben újra szabadon mehetett.Elértük az egykori vidám park területét.Itt örvendetes volt,hogy a teniszpályákat rendbehozták.Nem is olyan rég még nyakig érő volt a gaz.A teniszpályák után továbbmentünk a mögötte lévő löszös területre.Szép hely volt,alattunk völgy bontakozott ki,de az út ami nekünk kellett innen elérhetetlen volt.Ugyanis az egyik benyuló árok (völgy) túloldalán haladt és innen átmenni nem lehetett.Visszakellett mennünk a teniszpályákhoz,majd onnan elérni azt az útat ami nekünk kellett.
A löszös részen,Zoli és Rexi
Ez az út vezetett le a vidám parkból ami még jóval a Duna szintje felett helyezkedett el,vagy 100-110 méter magasságban.Lefelé menet elhaladtunk az egykori elvarázsolt kastély mellett is,majd az út egyik oldalán löszös fal kísért minket a másikon a völgy amit odafenn is láttunk.Ez volt amúgy az a völgy ami már szerepelt a blogomban többször is,Ezt neveztük mi Ól-völgy hasonmásnak,persze csak a másik oldalról nézve.Innen nem tűnt annak,de szépnek szép volt!Mi meg haladtunk lefelé,Rexi továbbra is szabadon szaladgált,de szerencsére nem ment el.Jött velünk szépen.Hamarosan elértük a jelzett turistautat!Még elfelejtettem írni,hoyg Rexit természetesen teljes értékű túratársnak tekintem,így majd az összefoglalókba is így kerül bele!
Rexi egész jól elvolt
Le is értünk a jelzésre,ami egy darabig itt betonút volt amin volt némi forgalom is.Így Rexit a biztonság kedvéért pórázra fogtam újra.Így mentünk el az első szivattyúház mellett másik oldalon azok a csövek vigyorogtak rám,amelyekhez annyi sok csodás élmény fűzött Gergővel... A második szivattyúházig azonban most nem mentünk el ahogy mindig,hiszen a jelzés is arra vezet,hanem letértünk a Duna irányába egy rétre.Itt Rexi újra szabadon futkározgathatott.Érdekes,hogy korábban ide soha nem jöttünk be,pedig egy jó kis rét volt.Rexi ki is használta ezt.A futás mellett jókat játszott ami kimerült egy jó kis birkozásban egy faággal.
Játék a réten
A játék után haladtunk tovább és értük el újra a jelzést amely ekkora itt már lejött a betonútról.Ismét ismert részen jártunk,akár innen a blogból is ismert lehet egyeseknek.Itt vannak a helyi D28 tavak az út jobb oldalán.A bal oldalon pedig ott folyik alattunk a Duna.Ám itt lemenni a Dunához még nem lehetett,főleg kutyával nem.Viszont a második tóhoz Rexi lerohant.Ám iszonyatosan levolt apadva és a part mentén igen iszapos és süppedős volt.Tetszett neki,de mire ki tudtuk onnan bányászni a lábai csupa sárosak voltak.Visszamásztunk a turistaútra és mentünk tovább,majd a kettes tó végén tartottunk egy kajaszünetet.Rexit itt a biztonság kevéért párpercre kikötöttük egy nagyobb kőhöz,de ő is evett velünk,meg ivott is.Pár perc pihi után indultunk tovább.
A kettes tó végénél
A harmadik tónál Rexi lájtosabbra fogta.Ezen a részen alig akart jönni.Úgy tűnt nem volt jó hatással rá a kajaszünet.A természet őszi szépsége közben felülmúlhatatlan volt.Örültem,hogy sikerült összehozni az őszi finálés túrát,így nem szakadtak meg a Gergőnek is megígért hagyományok.Közben Zoli és Rexi játszani kezdtek.Szokás szerint egy faág volt Rexi szájában,amit Zoli próbált elvenni tőle.Persze a kutyus igen jó erőben van,nem volt ez olyan egyszerű.Több perces harc után végül is sikerült Zolinak elvenni tőle a fát.Érdekes nekem tegnap odahaza az erdőben nem sikerült ugyanez.Akkor a kutya volt erősebb.Az a lényeg,hogy remekül elvoltunk a csodás őszi időben.
Elvan a gyerek...
...ha játszik!
A négyes és ötös tó között,amelyekben már nem volt víz,jött el az út a Dunától.Itt még gyönyörű sárga volt minden,majd elértük azt a részt ahol kíméletlen erdőrombolás volt egy-két éve... Ennek nagyon nem örültem,hiszen sok szép élményünk volt ebből az erdőből is.Na de az út legalább a régi volt és rövidesen emelkedésbe fogott.Közeledtünk a csatornához.Itt Rexi még szabadon szaladgált.Aztán ahogy haladtunk előre az ipari víz csatorna zaja egyre erősebben hallható volt.Ez is szerepelt már többször a blogomban,tudni róla,hogy iszonyatos sebességgel zúdul lefelé a víz ami iszonyatos hanggal is jár..Rexit pórázra is fogtam.Jól tettem mert félni kezdett,nem tudta eltalálni mi ez a zaj.Nem mentünk el a kishídig,hanem a csatorna ezen oldalán ahol még sosem mentünk le,hiszen jól járható jelzetlen út vezetett lefelé és némileg távol a csatornától.Rexi óvatos is volt,de jött mellettem rendben.Végül miután a csatorna víze eltűnt a betonteknőben a zaj is alább hagyott,Rexi is megnyugodott.Még sohasem jártunk mi sem ezen a részen!
Út a négyes és ötös tó között
A csatorna azon oldalán ahol még sosem jártunk
Szép volt erre is minden,az út azonban belevezetett a semmibe.Szerencsére találtunk egy ösvényt az erdő itt megmaradt fái között ami levitt a Dunához.Egy valóságos trópusi paradicsomra bukkantunk!Legalábbis úgy nézett ki minen.Soha nem jártunk még itt és magamban átkozodtam,dehát miért nem tudtunk ide lejönni Gergővel?Miért maradt ez eddig ki?Micsoda szuper hely volt ez itt!Rexi is csodálkozott.Életében először látta a Dunát és úgy tűnt nagyon tetszik neki.Odament a vízhez és...elkezdett pancsikolni!Nagyon remekül elvolt.Ahhoz képest,hogy otthon egy lavor víztől is félt,itt nem volt semmi félelme.rendkivül élvezte a Dunát mi meg a tájat amibe belecsöppentünk.
Hol is vagyunk?
Rexi és a Duna első randevúja
Nagyon élveztünk mind a hárman ezt a helyet.Itt folyt be a Dunába az ipari víz csatorna megmaradt víze amely itt már csak kisebb erecskévé vált (a víz nagy része elmegy a földalatti csövekbe).Oda is oda mentünk persze,de bokáig süllyedtünk a laza talajba,én is Rexi is.Csupa sarak lettünk,de Rexi lemosta magát a Dunába én viszont nem tudtam.Zoli előrelátó volt,ő nem jött el eddig.Sebaj,ennyi kell.Közben feltűnt a Pentele-híd is.Innen nézve nem is volt messze.Odaátról Dunavecse irányából pedig szünni nem akaró motocross zajok szűrödtek át.Elvoltunk,Rexi még párszor megmártozott a Dunában.
Rexi nagyon élvezte
A távolban a Pentele-híd (rázúmolva,ilyen közel azért nincs)
Úgy döntöttünk nem megyünk tovább hanem visszafordulunk.Rexinek így elsőre elég ennyi.Majd egyszer...Ám mielőtt visszafelé irányt vettünk volna,még egy szokatlan dologra lettünk figyelmesek.A víz és a part találkozásánál ott volt egy fehér rózsa!Nem,nem ott nőt,hanem ott árválkodott félig a vízben,félig a parton.Zoli nem tudta mire vélni a dolgot én azonban egyből égi jelként fogtam fel.Hiszen szokatlan,ismeretlen,de nem kellemetlen dolgokkal álltalában az égiek üzennek valamit (ha esetleg valaki ezt még nem tudná).Biztosra vettem és veszem azóta is,hogy Gergő üzent valamit odaátról... de mit?Erre egyelőre nem sikerül rájönnöm,de biztos,hogy fehér rózsa rosszat nem jelenthet....Próbálok még ennek utána járni.
A fehér rózsa
Ha van valami magyarázatod rá,ne kímélj!
Ezután indultunk vissza,ugyanarra amelyről jöttünk.Érdekes,hogy visszafelé haladva mintha más lenne a táj,ezt már többször is tapasztaltuk.Valószínűleg így is van.Rexi jött hűségesen,olykor szabadon,máskor megkellett kötnöm.Viszonylag simán haladtunk.A szivattyúházaknál éreztem azt,hogy kezd fáradni a kutya,de jött továbbra is hűségesen.Felkapaszkodtunk a vidám parkba.Itt ugye kialakitottak egy kalandparkot.A bűvészkedő bmx-sek és rollerosok megzavarták a kutyát és az megijedt.Így innentől kezdve pár száz méteren át keményen húzott,alig tudtam megtartani.A stadion után nyugodott újra meg.A másik erdőn szabadon és szépen átjött,majd a harmadik erdőn ahol az erdei géppark is található újra elkapta valami gyagyaság,újra fogni kellett erősen.
Indulás vissza
Hazaérve a mi erdőkben újra rendben volt minden.Végül is hazaértünk,elköszöntünk Zolitól is.Rexi a végére alaposan elfáradt és rögtön aludt két órát.Majd megébredt,evett lementünk elvégezni a dolgát,visszajövet pedig újra beverte a szunyát.Ez a helyzet most.Szóval jól kifáradt de alighanem ez volt élete eddigi legnagyob élménye.Annak ellenére,hogy gyakorlatilag ki sem mozdultunk Dunaújvárosból remek túra jött ismét össze.Sikerült nem lemaradni az őszi fináléról és új csodás helyeket is felfedeztünk.A jelenlegi kényszerszünetben is azért sikerült két túrát összehozni októberben,bár más terveink voltak,de van amikor a kevés is több.Szóval ha sok nem is,de legalább jutott valami a csodás őszből is....
Rexi kidőlt..
A túráról most film nem készült.Kutya mellett nehéz lett volna,meg jelenleg technikai problémákkal is küzdök,még e sorok írásakor a múltkori túra filmjét sem sikerült összehozni.
Koronavírusos idők járnak,mást sem olvasok,mint azt,hogy arra kérnek maradjunk otthon.Hát most úgy döntöttünk kicseszünk a világgal és nem maradunk idehaza,hanem túrázunk egy nagyot.Ha már keresztülhúzták a terveinket akkor hazai pályán próbálunk összehozni lehetőleg jobbnál jobb túrákat.Ez a mostani jónak ígérkezett,elsősorban hosszúnak és fordulatosnak.Hisz amig a túra első részében a mezőkön szándékoztunk menni,addig a második részében majd a Duna melletti erdőségbe hatolunk be.A túrára Zoli barátommal indultunk.Tervünk szerint Dunaújváros Kertvárosából indulva kimegyünk a korábban jól megismert utakon a mezőkre.Baracs felé fordulunk,ahol ezúttal majd felmegyünk arra a dombra ahol a jelenlegi M8-as autópálya végződik és megnézzük azt.Majd lemegyünk Baracs-Templomosra ahol a szép horgásztavaknál pihenünk.Ezután indulunk a dunaújvárosi repülőtérre,majd érintelőgesen érintjük Kisapostagot.Ennek nyugati részén áthatolva elmegyünk a Pentele-hidhoz.Ez alatt hatolunk be az erdőségbe és ezen végigmenve érünk majd vissza Dunaújvárosba.A helyi stadionnál fejezzük majd be a túrát.Bár itt a közvetlen környéken megyünk,túránk mégis 26-27km-nek ígérkezett.A repülőtérig pedig ugyanaz a túra útvonala mint Gergő emléktúráján volt...
Túránk első méterei a mezőn
Hamar kiértünk a városból a mezőkre,az ismert sárga mária jelzésen mentünk.Amúgy mindössze egy jelzés jelezte csak,hogy ez a sárga m....Hát rengeteget mentünk erre ugye Gergővel,ez most is végig eszemben volt.Sajnos váratlan dolgokat láttunk.Az út mente telis tele volt szeméttel...volt itt mosdókagyló,wc,piás üveg hegyek,építési törmelék...Sajnos az ember semmiből nem tanul és vajon hova és meddig képes még süllyedni?Az ilyesmi engem mindig alaposan feltud idegesiteni,így némi időbe telt amig megnyugodtam.Pedig a tavaszi táj szép volt.Uralta a tájképet a sárguló repce.Másfél kilométert mehettünk nyugatnak amikor ketté ágazott az út.Északnak Nagyvenyim,délnek Baracs felé.Most ez utóbbit választottuk.
Sárguló repce
Jól járható,de már jelzetlen út vitt dél felé.Egy őz szaladgált a mezőn.Majd elértük a Dunaújvárosból nyugat felé kivezető vasútvonalat.Sokat mentünk rajta,telis teli szép emlékekkel.Ez most is eszembe jutott.Gergő emléktúráján 18 decemberében itt álltunk meg kajálni,akkor minden fehér volt a friss hótól.Most nem álltunk itt meg,mentünk tovább és most zöldelt és ébredezett a táj a kellemes tavaszban.A kijárási korlátozás ellenére a közeli M6-os autópályán azért volt forgalom...
A vasútnál
Lassan kezdtünk mi is nyugati irányt venni.Nagyon szép volt a tavaszi táj,ami ahogy közeledtünk Baracs felé egyre szebb és szebb lett.Persze hiszen kezdett kicsit hullámosra váltani és kicsit dimbes-dombosra is.Mi annak idején Baracsi-völgynek és Baracsi-dombságnak neveztük el a helyet.Nyugat felé haladva jobbra kis dombocskák emelkedtek,balra szeliden emelkedett a táj.Az út köztünk ment egy völgynek is nevezhető helyen.Hivatalos neve nem volt,de itt a mezőkön talán ez volt a legszebb hely.
Combosodik a táj
Ennek a völgynek már a vége felé gondoltam úgy,hogy felmegyünk a dombra.Úgy tudtam ott fenn végződik a jelenlegi M8-as autópálya.Már réges-rég megakartuk ezt nézni még Gergővel is...úgy gondoltam olyan sokat nem járunk erre,hát menjünk fel most.Utunkat azonban a Nagyvenyim-Baracsi ér akadályozta.Amely még ugye a patak szintjét sem érte ugyan el,de kissé mégis széles volt és picit mély is.Szerencsére találtunk rajta egy palából összetákolt kis hídat,ezen átkelhettünk és mehettünk fel a dombra.Hát nem is tudom milyen magasak lehettek itt a dombok,talán 50-60 méternyi.Találtunk egy kevésbé meredek helyet,ott kapaszkodtunk fel.Odafönn pár méter séta után valóban ott volt az M8-as!
Az M8-as autópálya jelenlegi nyugati végpontja Baracs felett.Mikor épül majd tovább?
Érdekes látvány volt itt a fensíkon egy félbehagyott autópálya,amely egyszer majd összeköti a nyugati és a keleti határt....kérdés a mi életünkben ez megépül-e még?Vajon mikor folytatódhat majd az építkezés,hisz tudomásom szerint ez már több mint tíz éve így áll itt...Nem semmi látvány volt na.A dombról viszonylag amúgy jó volt a kilátás észak és nyugat felé.Ráláttunk Baracsra..Valami szántóföldre csöppentünk,ami csodás zöld színben pompázott.Talán egy búzaföld lehetett.Lefelé indultunk egy szelfi után.Út nem vezetett le,de lejebb láttuk,hogy egy ember telefonnal kamerázgatni.
Szelfi Baracs felett
Mivel nem volt járható út lefelé,találomra mentünk arra amerre a kamerázó csávó volt.Közben az is ment lefelé,gondoltuk ott akkor le is lehet menni.Üggyel-bajjal végül is valóban letudtunk menni,azonban úgy tűnt egy kert hátsó részében landoltunk,ahol kutyák támadtak ránk.Végül is persze nem támadtak,közel érve hozzánk csupán csak ugattak,igaz jó alaposan.Jött a gazdájuk aki egy nő volt.Gondoltam majd jól kioszt bennünket mi a fenét keresünk a kertjében,de meglepődve tapasztaltam,hogy segíteni jött.Útbaigazitott,mondta itt hol tudunk átkelni az éren,hogy visszajussunk az útra.Sikerült is megtalálni az átkelő helyet.Így a kitérő után visszatértünk eredeti utunkra és így tértünk be Baracsra.
Még a dombon,lent az út,távolabb Baracs
Egy kellemes és egy szomorú látvány fogadott minket Baracs Apátszállás nevű részén.Egy szép szőke lány csodálkozott ránk az egyik portából,ez volt a kellemes.A szomorú pedig az út mentén álló zárva tartó kocsma volt.Milyen jót tudtunk volna most itt inni...kimondhatatlanul kívántunk egy jó hideg sört.Ez most a koronavírusos időkben esélytelen volt.Éppen csak érintettük Baracs-Apátszállást.Szándékosan igyekeztünk kerülni most a lakott területeket.Kifelé menet Apátszállásról egy gyönyörű nőre lettünk figyelmesek,aki miniszoknyában éppen kerítést festett!Amire nem gondoltunk,megszólított minket..."hová-hová fiúk?nincs kedvetek egy keritésfestére?- Tulajdonképpen lett volna- naná,de némileg zavaró volt a hölgy mellett éppen ásó úriember...így nem akartunk bezavarni.Mondtam a csajnak,majd visszafelé jövet beszállunk...ő meg mondta,hogy van pedig behütött fröccse is....Nagyon nehéz volt továbbmenni....
A baracsi tavaknál,háttérben az M6-os hídja
Baracs Apátszállás és Baracs-Templomos közt értük el a tavakat.Ami lényegében a Nagyvenyim-Baracsi ér része.Hogy ez itt,hogyan alakult tavakká,arról nem sok fogalmam van,mindenesetre szép rész volt.Ugye itt pihentünk anno Gergő emléktúráján is.Ám akkor hideg volt.Most jó idő volt,így leültünk az egyik asztalhoz megpihenni kicsit és kajálni.Nagyjából 10km-et már biztos lezavartunk.A tónál volt néhány horgász.Ezeket sem nagyon érdekelte a maradj otthon kampány...Megkajáltunk és vagy félórát pihentünk a kellemes helyen.Meglepödve tapasztaltuk,hogy elmúlt dél.Kilenckor indulva enenk fényében úgy tűnt keveset haladtunk.Igaz nem siettünk,most nem voltunk tömegközlekedéshez kötve.
A pottyantósnál
Egy közeli pottyantósnál ökörködtünk még.Templomosra sem mentünk be,előtte ott volt a leágazás amely a repülőtérre vezetett.Erre tértünk le.Eddig tehát minimálisan érintettünk lakott területeket.Ezt a kornavírus és a marajd otthon fanok miatt írom most le.Pirinyó kis emelkedő következett a tavak után.Meleg lett közben.Aztán sima út vitt tovább.Gyönyörű rálátásunk volt innen Dunaújváros ipartelepére.Nyugisnak tűnt a vasmű innen nézve,lehet ott is visszavettek kicsit a termelésből.Az út a keleti irány után pedig délnek fordult.Ezen a részen hangulatos volt,hisz két oldalt fák kisértek minket.
Út a repülőtérre
Mivel végig beszélgettünk közben úgy tűnt hamar odaértünk a repülőtérhez.Ez az emléktúrán akkor többnek tűnt.... A repülőtéren is volt kis élet.Ezek sem maradtak otthon.Nahát...Egy kis repülőt közben láttunk leszállni.Aztán odaérve négy repülő parkolt éppen a hangár mellett.Arébb emberek voltak.Mi pedig odamentünk az emlékműhöz és a kiállított MIG-hez.Itt végződött akkor rég Gergő emléktúrája...Rég a fenét...olyan mintha tegnap lett volna.Egy kicsit itt is pihentünk,talán a 13-ik kilométernél lehettünk éppen.
Az emlékmű,a MIG és az irányitótorony
Ezután mondhatni a kertek alatt osontunk be Kisapostagra.Szó szerint ott.Elértünk annak szélét.Majd mentünk immár észak felé.Találtunk egy kék csapot,frissitettük a vízkészleteinket.Ez kellett mert meglehetősen itatós túra volt ez.Innen aztán már jelzett úton mentünk tovább,méghozzá a piroson.A település szélső utcáin gyerekek játszottak és rengeteg bringatúrázó haladt el mellettünk vagy jött szembe.Mi van,senki nem maradt otthon?Itt a turistaút kiérve a településről,bicikliút is volt.Kisapostag és Dunaújváros között voltunk épp.Nagyon jó minőségű út volt erre,Újra elértük az M8-ast,most alatta alagúton tudtunk átmenni.Itt pihentünk párszor Gergővel a város felöl jövet...
Az alagúthoz érve
Az alagút után az út ment tovább Dunaújváros felé,viszont volt egy leágazás jobbra amely a hídra vitt.Erre ment a piros jelzés is.Számtalan alkalommal jártunk erre Gergővel is,ám a halála óta nem jártam itt.A szép emlékekkel a szívemben végül is jó volt újra erre járni.Jelentős forgalom volt itt,mert az út itt is egyben bicikliút is volt.Sorra jöttek-mentek a kirándulók.Hát,hogy senki nem maradt otthon...A hídhoz érve a piros jelzés levezett a híd alá.Nem is szándékoztunk most átmenni a Pentele-hídon,így követtük a pirost.
Nem mentünk rá a hídra,lefelé vettük az irányt
A híd alá érve újra megrohantak az emlékek.Kimondhatatlanul sokat pihentünk itt Gergővel egy-egy erre vezető túrán.Csak bámultam a híd alatti pillérek hosszú sorát.Az emlékezésből Zolika csicsergése robbantott ki.Megkapó látvány amúgy itt a pillérek hosszú sora.Több szintes dombról kell itt a vándornak leereszkednie.A távolban lenn két alakot láttunk jönni,két nagy kutyával.Egymáshoz közeledve láttuk,hogy ismerösök.Ők meg Dunaújváros felöl jöttek épp.Ők sem maradtak otthon.Kicsit beszélgettün,majd ment mindenki a maga útján tovább.Mi még pihentünk egyet a Dunánál a híd alatt.
Pillérek sora
A Pentele-híd alulról
A híd után pedig behatoltunk az ártéri erdőbe ahol aztán kellemes meglepetés ért.Kicsit tartottam ettől a szakasztól,hiszen visszafelé még sohasem csináltuk meg.Kivétel nélkül mindig Dunaújváros felöl jöttünk,most viszont oda tartottunk.És hát ilyen visszafelé túra volt már,hogy megzavart a múltban...mintha nem ugyanaz lett volna mint amerre addig jöttünk az idők folyamán.Most is ettől tartottam.Ám félelmem alaptalannak bizonyúlt.Elöször is varázslatosan szép zöldnek tűnt az erdő...Csodálatos volt.Másodszor persze tényleg minta más lett volna az egész...akik csinálta kedvenc túráját egyszer vissza irányba is,az talán megérti az érzést.Ám ez is most pozitív hatást tett rám.Egyszerüen gyönyörű volt minden.
Vadászles az erdőben
A kellemes meglepetést aztán tetézte a szépen rendbehozott turistaút.Részben más nyomvonalon ment mint eddig ahogy én ismertem.Kikerülte a dzsizsás,dzsungeles részeket és egy teljesen jól járható út vezetett megfelelően jól felfesett jelzésekkel Dunaújvárosig.Óriási meglepetésként hatott ez rám.Itt korábban mindig voltak némi gondjaink ha erre túráztunk,hiszen néha nehézkes volt a járás a magasra nőtt növényzet miatt,a dzsungel miatt.Most teljesen rendben volt minden!
Kifogástalan minőségű turistaút az ártéri erdőben
Nem győztem ámuldozni.A stadionig még volt vagy 7-8km és nagyjából mi meg már a húszadikat taposhattunk,de ez a rész most itt fenomenálisan kellemes volt!A hütővíz csatorna előtt aztán az út visszaolvadt egy helyen a régi nyomvonalba,de most ez is jól járható volt.Közben ott az egyik réten két nő napozott!Korábban akármikor jártam erre soha nem láttam senkit.Úgy tűnik a maradj otthon kampány most kicsalja a kevésbé ismert részekre is az embereket.Aztán odaértünk a csatornához.
Zolika már a régi nyomvonalon a csatorna közelében
A csatorna meleltti utat viszont kimosta a víz.Nem tudom mikor történhetett,de alaposan nagy árkot hozott létre.Talán egy nagy viharkor,mert a csatornában folyó víz egész biztosan nem öntött ide ki.Itt egy jó 50-60 méteren kissé nehézkes volt a járás,de persze megoldottuk.Fura volt innen közeledni a csatornához,hiszen itt is mindig és mindig az ellenkező irányból jöttünk.De ettől volt jó ez a túra itt!A csatornában most valami nagyon fehér színű víz folyt örületes sebességgel.Az ember azt is gondolhatta,hogy az ott tej.Újabb kellemes meglepetés várt aztán.
A csatorna a fehér vízzel
A csatornán átívelő kishídat teljesen rendbehozták!Ugye fapalló vitt át rajta ami egy idő után tönkrement.Beomlott,lyukacsos lett,balesetveszélyessé vált.Aztán ezt kicserélték egy vadiújra,de több mint két éve nem jártam itt ugye.Most pedig mély elégedettséggel láttam,hogy a fát is lecserélték lyukacsos rácsokra amely már teljesen biztonságos érzést kelltett!Mondhatni tehát,hogy a hídtól idáig tartó szakasz teljesen rendbe lett hozva!Óriási piros pont az ittenieknek!Immár teljesen biztonságos és kellemes az erre való túrázás!Na és a jelzések felfestése is maradéktalanul jó!Úgy látszik ezt mások is tudták már,hiszen túrázók jöttek-mentek.Ez azért is furcsa mer régebben soha,de soha nem járt erre senki.
A csatorna a kishídról
Az út és a jelzések a csatorna után is kifogástalanok voltak.Ám mi kezdtük érezni a fáradtságot.A környezet a tavaszi délutánban több mint kellemes volt.Közben a napozó hölgyek követtek minket.Bár minket követtek volna....de ugyanarra jöttek a város felé mint mi.A D28 tavak zöme levolt apadva.Szokás szerint a második tóban volt víz.Abban mindig volt bármikor is jártunk erre.Békahangverseny is zajlott éppen.Csodásak voltak a természet hangjai...Itt is voltak emberek,pecáztak éppen,de sajnos szemét is volt itt-ott.A szivattyúháznál értünk ki a hidtól tartó csodás szakaszból.
A D28 második tava
A Siklói út vezetett fel a városba egy idő után már emelkedve.Ezt a részt már meglehetősen nehezen bírtuk.A 26-ik kilométert taposhattuk.Elfáradtunk,igaz kellemesen.Nagy nehezen felértünk a városba.Itt már közel volt a stadion.Ott fejeztük be ezt a gigantikus,fordulatos túrát.Hosszú volt,elfáradtunk,de nagyon-nagyon kellemes volt és jólesett a mozgás.Most is abból főztünk ami volt,hiszen az ország kirándulóhelyei zárva vannak,a tömegközlekedés nehézkes,így a város körül összehoztuk ezt a remek túrát.Mehettünk 27km-et,nagyon klassz volt!
Újabb emléket hozott fel a közösségi oldal emlékeztetője.Éppen ma négy éve zavartunk le egy vecsei túrát.A vecsei túráink abszolúlt ősklasszikusnak számítanak hisz kismilliószor megtettük ezt az útvonalat,lényegébe itt volt az első olyan túra is amit Gergő vezetett,nagyban hozzájárult ez a szakasz,hogy aztán olyan kiváló túravezető legyen belőle,itt tanulta meg a jelzések követését.Írtam már ezekről a túrákról,de mivel olyan gyakori volt a múltban,hogy csak egy általános összefoglalót jegyeztem csak le.Most mivel emlékeztetett a facebook,így megpróbálok erre a négy évvel ezelőtti túrára visszaemlékezni.Annak tükrében,hogy Gergőt sajnos elvesztettem,ennek a túrának is itt a helye a többi között!
Már a város egyik erdejében is kellemes az út
Gyönyörű októberi idő volt azon a napon,ami alighanem hétvégére eshetett és ahogy próbálgatok visszaszámolgatni akkor vasárnap volt.Adta magát a dolog,hogy ilyen szép időben vétek otthon ülni,így elindultunk egy Dunavecsére vezető túrára.Már útközben a város erdejei is szépek és kellemes klimájúak voltak,mondhatni kifogástalan őszi túraidő volt.Nem szenvedtünk most sokat a stadionnál rátértünk a piros jelzésre és azon mentünk le végig.Most nem szándékoztunk kitérőket tenni,más utakat is használni.Hamar leértünk a Duna mellé ahol a két szivattyúház és a D28-as horgásztavak fogadtak minket.
Az egyik szivattyúház
Nem igazán volt csapadék ezekben a hetekben,így a D28-as horgásztavak nagy része kivolt száradva.Mindössze az öt tó közül a legnagyobban volt víz,de abban is igen csekély.Ez persze semmit nem vont le a szépségéből.A piros jelzés itt halad a Duna és a tavak között.Míg a tóban alig-alig volt víz,a másik oldalon a Duna gyönyörűen kéklett.Talán soha nem láttam még ennyire szép kéknek...A csekély vízű tóban meg óriási békahangverseny volt.Le is ültünk ezt hallgatni.
A kis tó,kis vízzel
A kéklő Duna
A csillogó Duna
Az út a harmadik és negyedik tó között fordult el a Dunától és lassan fokozatosan kezdett emelkedni.Itt van ennek a túrának az egyetlen emelkedője (ha a Pentele-hídra való felmászást nem tekintjük annak).Nem hosszú,nem meredek,de kétségtelenül emelkedő,nem is tudom tán olyan száz méteres szintkülömbség lehet,de lehet nincs annyi.Amikor felérünk itt,akkor találjuk magunkat a Dunai Vasmű ipari víz leeresztő csatornájánál,ami rendkivül látványos,de veszélyes is.Itt fokozott figyelem szükséges!
Óriási robajjal zúdul le a víz meglehetősen hangosan is,így főleg annak aki elöször jár itt félelmetes lehet!
A csatorna alsó szakasza
A csatornán,ott ahol a legtöbb víz van alattunk,egy kishíd vezet át.Ez ekkor még megfelelő állapotban volt,aztán az évek alatt tönkrement,de szerencsére rendbehozták.Érdekes mert a jelzés erre vezet,mégis kintvan egy tábla,hogy erre menni tilos és életveszélyes...Bátran jöjjetek erre ha egyszer erre vetödtök,nem kell megijedni a táblától és külömben is,ahogy mondtam a piros jelzés erre vezet,nem lehet másfelé menni.Figyelni kell,nem árt az óvatosság,ha ez megvan nem lesz semmilyen gond.Rendkivül látványos a csatorna mellett lehaladni.Ez a rész nem hosszú,tán kétszáz méter lehet.Rengetegszer eljöttünk itt Gergővel soha nem ért semmi baj. Mondjuk emlékszem az első alkalomra,egy kicsit parázott ő is.
Azon a kishídon kell átjönni
A csatornát elhagyva ér be az út az ártéri részre.Itt elöször a motokrosszosok álltal kijárt kacskaringos vájatban megy,majd jön egy telepitett erdő ahol minden tök egyenes,a fák is,az út is.Újabb kalandos rész jön,itt újra fokozott figyelem szügségleltetik,mert a jelzés el-el veszik.Sokszor jártunk erre,de velünk is előfordult,hogy elvesztettük a jelzést.Jelen esetünkben úgy emlékszem nem volt ilyen gond.Ezután lehet választani,követjük a piros jelzést ami bevezet egy igazi ártéri erdőbe,vagy maradunk egy autók álltak járt jó minőségű,az erdőt enyhén elkerülő úton,némileg kerülve kicsit.Mi mentünk tovább a piroson.Nem mindig ajánlatos ezt választani,mert van,hogy a növényzet úgy benővi,hogy nem lehet erre menni.
Gergő a vadászlesen az erdőben
Amúgy ez az erdei szakasz sem hosszú,tán 400 esetleg 500 méter ha lehet.Kiérve az erdőből pedig megpillantjuk a Pentele-hídra ávezető felüljárót amely fenomenális építmény.Mint mindig a híd alatt pihentünk most is.Ez mindig így volt valahányszor erre jártunk.A pihenő után pedig következett a hídra való felkapaszkodás,ez is egy látványos útszakasza a túrának,hisz ahogy kapaszkodunk fel úgy lesz egyre látványosabb a táj.
Fenomenális látvány a híd alól a pillérek sora
A híd alatt a fenti részen melegben is kellemes a klima.Itt lehet még választani,hogy a híd melyik oldalára megyünk fel.Mi mindig úgy csináltuk,ha Vecsére vagy onnan északabbra mentünk akkor híd északi,ha Apostagra vagy onnan délebbre,akkor a híd déli oldalára mentünk fel.Szerintem az északi amúgy jobb.Jó magasan vagyunk itt és a kilátás igazán élvezhető.Az északi oldalon együtt megy a járda a kerékpárúttal így nem árt figyelni.Átmentünk hát itt és mint mindig rácsodálkoztunk a világra megállva a híd közepén.
A kéklő Duna a hídról
Átérve a hídon már ott is találtuk magunkat Dunavecsén,lejövet álltalában a töltésen mentünk be a város felé,ekkor is így cselekedtünk.Elöször a vecsei temetőbe botlottunk bele,itt nyugszik Petőfi Sándor első nagy szerelme Nagy Zsuzsika.Ekkor még csak beszéltünk róla,hogy egyszer majd felkeressük a sírt.Egy későbbi ide vezető túrán el is kezdtük keresni,ám ez a temető óriási,nem találtuk meg.Sebaj gondoltuk majd újra visszatérünk.Sajnos Gergővel már nem tudok visszatérni,hogy megkeressük Zsuzsika sírját... de itt ekkor még boldogok voltunk,élveztük a gyönyörü októberi időt.Mielőtt bementünk volna a városba,lenéztünk a helyi Dunapartra.
A híd a vecsei dunapartról
A vecsei part
Impozáns látvány innen is a híd,a Dunapart pedig itt (is) a béke szigete.Van arébb egy beugró kis öböl,arra nem emlékszem,hogy ekkor elmentünk-e oda.Előfordulhat,hogy igen,Ezekután pedig behatoltunk a kis alföldi városkába.Álltalában mellékutcákon szoktunk bejönni,most úgy határoztunk a fő utcán megyünk majd végig.Itt látnivalót az emlékművek sora és a katolikus templom ad,arébb a főtér felé található Petőfi apjának mészárszéke és a református templom,újabb emlékművek és egy székelykapu.Mivel maga Petőfi is lakott itt,a város őrzi emlékét a főtérnél 14 kis pillér áll mindegyiken egy-egy Petőfi verssel.
A Petőfi vers pillérek
Még Petőfiék házát néztük meg az egyik utcában,majd egy játszótéren fejeztük be a túrát.Gergő ekkor még kicsit kisebb volt,igy eljátszogatott ott egy kicsit.Ezután indultunk el haza.Rendkivül kellemes túra volt mint minden ide vezető túránk.Rengegszer jártunk erre a Pentele-híd felépülése óta.a túra kinőtte magát az évek során egy ösklasszikussá,az egyik legalapabb túránká.A képek ezen a túrán készültek!Éppen ma e sorok írásakor négy éve!2015 október 4.-én. Nagyon-nagyon benne van a pakliban,hogy idén még eljövök erre.
