Kései finálé

 Egyre inkább úgy tűnik,hogy nem lesz már több túránk az ősszel.Pedig jól indult az ősz és október végéig úgy jó is volt.Aztán a túrázásoknak leginkább kedvező novemberben újra visszasüllyedtünk a nyári állapotba.Megmondom az őszintét ez egyre inkább felemészti még a megmaradt mentális erőmet és életkedvemet.Most úgy fest azt a kamerát is el kell adni annak érdekében,hogy életben maradjunk és tudjunk további túrákra menni decemberben amivel a filmek készültek...Van adóságom bőven,Zolika sem áll jól,ráadásul neki idén ami csak lehetett az bedöglött (tv,számítógép,mosógép,hütő),de vannak kintlévőségeim is,olyasmik akik nekem tartoznak.Ördögi kör és az a vége,hogy én szívok.Na mindegy nem erről akartam írni,csak ha már túra nincs akkor marad az erdő itt az út túloldalán.Ide mentünk le kutyámmal Rexivel.

Végre az ami ilyenkor dukál..

Pár napja hiányoltam,hogy az idei ősz valahogy nem volt az igazi.Erre tessék most amikor lementem november végén,végre azt az arcát mutatta az ősz amiért annyira szeretem.Más években ilyenkorra már lezajlik minden,kopaszak a fák.Most meg...most sárgulnak,barnulnak.Szóval az erdőben legalábbis itt nálunk lényegében éppen zajlott az őszi finálé.Báár...talán már egy picit túl voltunk rajta,de a szépséges őszt még sikerült elcsipni.Legalább idén sem maradtam finálé nélkül,talán odaátról valaki gondoskodott erről is.Nem nehéz kitalálni ki... Persze örömmel vetettem bele magam a szép őszi erdőbe,az idő is pompás volt és a kutyus is élvezte a csavargást.

A szerethető ősz

Próbálgattam persze képeket készíteni,sőt egy rögtönzött kis videót is.Lehet ez a műszerem utolsó filmje... de persze ezek nem csúcsminőségűek,de engem legalább kimozdított a napok óta tartó letargiából.Sajnos az erdő leglátványosabb helyén persze voltak mások is...így itt sem fényképezni,sem videózni nem tudtam.És hiába mentem egy kört,visszatérve oda még mindig ott voltak.Na,de ez nem szegte kedvem.Közben eszembe jutottak az elmúlt évek novemberei.Sok szép túránk volt a korábbi években ebben a hónapban.Elég ha csak a tavalyi Holdvilág-árkosra gondolok.Meg is fogadtam magamba,hogy jövő novemberben újra irány majd a Visegrádi-hegység,mert szerintem ott a legszebb az ősz,legalábbis azon helyek közül ahol én valaha is jártam.

Úton az őszi erdőben

Közben oda értem arra a rétre amelyet én csak Gergő rétjének neveztem el.Itt repdesnek ugye a meleg hónapokban rendre Gergő pillangói...de most persze nem szálldogált erre egy sem.Ahhoz azért nem volt elég jó az idő.A rét ezenkivül azért kapta a Gergő rétje elnevezést mert ide jártunk le Gergővel és a régi kutyussal játszani... Most is itt kötöttünk ki Rexivel,de sajna Gergőék nem voltak sehol...legalábbis nem érzékeltük őket.Rexi a réten jókedvűen szaladgált én meg folytattam a képek és a videók gyártását.

Gergő rétje

Aztán mentünk még egy sort és a másik réten is játszott Rexi még egyet,utána indultunk haza.Rexi annyira szereti az erdőt,hogy minden egyes alkalommal úgy kell kirángatni az erdőből mert nem akar hazajönni.Hát én meg úgy gondolom a szép őszből idén most ennyi jutott.Talán 2014-ben,kilenc éve volt ennyire katasztrófális a legszebb hónapnak vélt november.Már túrázásilag és természet szempontból legszebb,mert amúgy a korai sötétedés nekem sem tesz jót...Szóval ennyi jutott.Talán jövőre jobb lesz.Nagyon minimális az esélye egy még e havi túrának.Így végül is a jól induló ősz katarszrófális véget ért.Ez van.Legalább a kései finálé megajándékozott egy kis szépséggel...

Színesek végre a fák Gergő rétjén

Volt,nincs finálé

 Az egész ősz,de talán az egész év csúcspontja volt mindig is az őszi finálé.Alighanem ilyenkor legszebb az ősz,legszebb a természet.Előszeretettel jártunk ilyenkor mindig ki a természetbe Gergővel.Minden idők legszebb fináléját 2017 októberében láttuk a Rácalmási-szigeten.Soha olyan szépnek nem láttam a természetet.Az őszi finálékor éri el az ősz a csúcspontját,ilyenkor a legszínesebbek a fák.Innentől kezdve kezdődik igazán az őszi elmúlás és hullnak le egyre erőteljesebben a levelek,míg aztán az adott évre elvégzi a természet a munkáját és elmegy téli álmot aludni.A 2017-es finálé óta egy sem volt olyan igazi...18-ban még kimentünk Gergővel az Adonyi-szigetre,de nem volt olyan szép mint előtte egy évvel a Rácalmási-szigeten.Aztán 19-ben egyedül trappoltam szintén a Rácalmási-szigeten,de későn érkeztem és a finálé már lezajlott és amúgy is...az,hogy nem volt velem már Gergő szinte depis állapotba sodort...

Szép,szép,de valahogy nem az igazi...

20-ban itt a mi erdőkben láttam teljesen véletlenül meg a finálét,mert nem úgy készültem,hogy én azt nézem meg,de lementünk a kutyussal sétálni a finálé meg éppen zajlott.21-ben szintén a kutyussal mentünk le a Duna erdősebb partjára,velünk volt még Zolika.Mind a 20-as,mind 21-es finálé fogjuk rá,hogy szép volt.22-ben pedig a Holdvilág-árkos túra ért fel a fináléval amelyre szintén Zolikával mentünk.Nagyon szép túra volt az őszi csúcspontját élő erdőben.Aztán most 23-ra úgy rendesen finálé nélkül maradtam.Sajna túrázni nem tudtunk a hetekben menni,továbbra is kritikus helyzetben vagyunk és ráadásul Móninak is bekellett menni három hétre a kórházba újfent.Nincs kire hagyni a kutyámat...így nem tudtunk mást tenni ismét lementünk ide hozzánk a közeli erdőbe.

Na hol is tartunk finálé szinten?

Az erdő ugyan szép volt,de valahogy sehogyan sem emlékeztetett őszi fináléra a dolog.Kezdve azzal,hogy nem lehetett eldőnteni,hogy hol tart a természet.Az erdőn belül is más és más volt a helyzet.Volt ahol szemmel láthatóan egyszerűen késésben volt a természet,hiszen csupa zöld volt még minden,akkor amikor már sárgára kellett volna váltani...Máshol emlékeztetett némi fináléra a helyzet,de nem volt olyan látványos mint az előző években.Aztán megint máshol meg már úgy tűnt,hogy régen lezajlott a finálé...és mindez a mi 2x2 km-es kis erdőnkben...Szép volt mint írtam,de a finálé érzés nem kerített hatalmába.

Máskor Gergő rétje is színesebb...

Az a bizonyos régi finálé érzés amúgy is ott maradt a 2017-es Rácalmási-szigeten és hiába próbálkozom az év legszebb csúcspontját rendre megnézni valahogy sosem adja vissza úgy a dolog mint akkor és ott...Elsősorban ebben talán nem is a természet a hibás,hanem az a baj,hogy Gergő már nem lehet velem ahogy az a régi finálés hangulat sem.Idén tehát nem lesz vagy nincs finálés túra,tekintsük ezt a mai erdei sétámat annak.Volt,nincs finálé...

A 2017-es feledhetetlen finálé filmje a végére:

Őszi tervek

 Megérkezett a szeptember és vele együtt talán az ősz is.Ezt mindig jó szívvel várom,bízva benne,hogy végleg vége a nyári kánikuláknak,mert az nem tartozik a kedvenceim közé.Ráadásul már kismilliószor írtam ebben a blogban is,hogy az ősz a legszebb és legjobb évszak.Az őszi színjáték a természet legszebb csodája.Ezekben a hetekben a legjobb túrázni is.Sajnos a tavaly őszünk az ismert okok miatt mehetett a kukába.Pont az év legszebb időszakát szívtuk meg a legjobban.Bízva abban,hogy ez az idén nem így lesz,természetesen megvannak az évszakra megálmodott túrák tervei.Persze a helyzet meglehetősen bizonytalan,nagyon sok mindentől függ egy sikeres ősz megvalósítása.Jönnek-mennek a járványok,háború veszély van,infláció és nekem még ott van Móni állapota.Bár jelentősnek mondható javulás állt be nála.A nyár nem sikerült a legjobban mindössze öt túrát sikerült csak összehozni.Bár az őszi tervekben nyolc túra van megálmodva,ha hat sikerül már elégedett leszek.Na és akkor még ott vannak a meccstúrák amiből szintén összejöhet egy-kettő.A tervek nem szentírás,bármikor bármi változtatható ha túratársaim úgy látják jónak,ez csak egy vázlat ami mentén érdemes elindulni.Nézzük akkor.

Lejárat a Fundoklia-völgybe

Rögtön egy környékbeli túrával kezdenénk ahogy nyáron is.Most Érdre szándékozunk elmenni és a Fundoklia-völgyet szeretnénk végig járni.Majd ha sikerül még akkor a Tárnoki kőfejtőt is megnézni.Nagy túra kettő is van megálmodva szeptemberre,de félő,hogy csak az egyik jön össze.A Nógrádi várhoz mennénk a Börzsönybe,de alighanem ez a túra lesz ami majd más időpontra tolódik.A másikon a Mecsekbe mennénk.Ez a valószínűbb,hogy összejön.Bár itt is eredetileg a Máré várhoz mentünk volna,de olyan fos most arra a közlekedés,hogy lemondtunk róla.Helyette a régen látott Óbányai-völgybe megyünk majd egy Mecseknádasdról induló körtúra kereteiben.Szeptemberre még esélyes lehet egy meccstúra is,hiszen kedvencünk Anna újra itthon játszik a budapesti 125-ös tenisztornán.Ha összejön elmegyünk.

A Tündérlépcső az Óbányai-völgyben

Októberre is két nagy túra van betervezve,itt is esélyes,hogy csak az egyik válik valóra.az egyik a tavaly elmaradt szentgáli tiszafás túra.Ez az esélyesebb.A másikon Bátorkőhöz térnénk vissza,de innen most a Tési fensík felé vennénk az irányt és Tésen fejeznénk be a bulit a Bakonyban.Talán a szentgáli az esélyesebb,de majd még meglátjuk.Ismétlésre vár a tavalyi Simontornya-Ozora környékbeli túra,ez októberben jól mutatna...Na és természetesen október végén Gergő emléktúrája nem fog elmaradni.Ebben a hónapban is esélyes lehet meccstúra valamelyik közeli városba,de hívnak Balassagyarmatra is a hónap végén,ott játszunk bajnokit.Ez kissé messze van és a megvalósíítása most nem tűnik túl realitásnak.

Bátorkő

Novemberre esélyes lehet mindkét megálmodott nagy túra.Az egyiken a Holdvilág-árokba térnék vissza.Ez mindenképp szeretném ha összejönne.A másik túrán is visszatérésről lenne szó.Két és fél éve voltunk a Gödöllői-dombságban a mogyoródi kilátónál,amelyet akkor tragikus állapotban találtunk.Ígéretet tettünk ha felújítják és rendbehozzák akkor visszatérünk.Nos a felújítás megtörtént,így ott a helyünk!Környékbeli túrákat illetően lehet novemberre jön át az ozorai túra,de esélyes lehet egy ösklasszikus is  Dunavecsére.Meccstúra is összejöhet,feltéve ha az okosok nem hozzák vissza a védettségi kártya örületüket...

Holdvilág-árok

Ezek tehát az ősz tervei,álmai.Mondom nem szentírás,bármikor bármi változhat.Valószínűleg most is Zolikával trappolom majd végig ezeket,de remélhetőleg Vikiék is velünk tartanak minél többször.A legszebb évszak jön amelynek csodáiról tavaly sajnos kényszerből lemaradtam,idén szeretném élvezni a természet őszi csodáit.Minden túráról továbbra is lesz beszámoló és remélhetőleg film is.

Hát akkor induljunk új útakra!

Egyenesen át,részlet Gergő emléktúrájának egy szakaszáról

Anna invitálása a budapesti tenisztornára

A finálé után

 A kényszerszünet szülte kényszer.Ezen a hétvégén is mehettünk volna túrázni,de a korábban felvázolt okok miatt nem mentünk.Már nagyon elvonási tűneteim vannak...Mondtam többieknek menjenek,ne várjanak rám,majd csatlakozom amikor tudok.Manó pl.Csongrád megyében járt a tanyavilágban túrázott egyet,majd Abaligeten a Mecsekben.A Tizedes a Balatonnál járt az elmúlt hetekben,azt nem tudom túrázni vagy csak valamiért elment oda.Ő a sérv műtétje után lábadozik még.Zolika kitartott és nem ment sehova,neki is mondtam ha tud menjen.Judit egy lehetséges új turatársunk hívja időnként (meg engem is),de ő ilyen szervezett túrákra jár,azok meg ahogy nekem Zolika ínyére sincsenek.Pisti néha pesti lakosként a Budai-hegyekbe jár ki,Bányászék pedig szintúgy nem voltak sehol.Móni meg ugye értelemszerűen még bent fekszik a kórházban.Ők most a túratársaim,hát sajnálom és a fene megesz,hogy nem tudok most még menni.Szegény ember meg abból főz ami van,így lementünk Rexivel a közeli erdőbe.

Rexivel az erdőn

Lényegébe ha már itthon tart a sors,minden hétvégén lemegyünk.Múlt héten még azt tapasztaltam,hogy zajlik az őszi finálé,ezen a hétvégén viszont már azt látom,hogy a finálé lezajlott.A finálé után vagyunk.Köztudott rólam,hogy imádom az őszt,legjobban a szeptember 25 - november 15. közötti időszak a legszebb.Ilyenkor kezd el színesedni a természet,majd ez éri el a csúcspontját az őszi finálékor.Azonban a finálét kővető napok is rendkivül szépek,különösen ha kicsit nyírkos,ködös,szürke az idő.Nos ezen a hétvégén ez jutott,így végigjártuk az erdőt a kutyával.

A finálé után

A fákon már egyre kevesebb a levél,de azért még van.A földön lehullva viszont egyre több és a friss avar a szürke nyírkos időben megindítóan szép!Imádom az évnek ezt a részét is.Még ma is kimegyünk a kutyussal,mert aztán újra dolgos hétköznapok jönnek és nem borítékolható,hogy jövő hétvégén is ennyire szép lesz az erdő.Persze az mindig szép.Egy dolog zavar,hogy sajnos a jelenlegi technikám nem tudja hűen visszaadni a természet jelenlegi szépségét.A két telefonom mintha nem csinálna olyan képeket mint p. a két-három évvel ezelőttiek,pedig elvileg fejletebb technikával rendelkeznek már.Az árban hasonló fényképezőket illetően pedig helyi nagy fotósok javasolták,hogy ne vegyek,mert nem tudnak többet mint egy telefon.A drágább gépekre viszont nincs elengendő anyagi fedezetem.Így hát tovább szerencsétlenkedem a telefonokkal.

Merre tovább?

Azért is jó ilyenkor lemenni az erdőbe,mert ellentétben a kellemes napsütéses őszi napokkal,amikor is elég sokan vannak az erdőben,most szinte nincs senki.A kutyát is bártabban eltudom engedni.Na és nincs már rovar,szúnyog,légy meg ilyesmi,igaz sajnos már pillangó sincs.Itt a mi erdőkben fut körbe egy közel másfél kilométeres kör,ez az erdei tornapálya,de erről számtalan leágazás,sétányok vannak amikre érdemes letérni.Van két nagy rét ahol tud a kutya futkorászni és arébb is van még egy rét,de az már ugymondd látószögön kivül van és az év nagy részében rendezetlen is.Igaz tegnap már lehetett arra is menni,lekaszálták a dzsumbujt.

A magyar erdőkben lezajlott az őszi finálé

Tehát amikor lejövünk szinte garantált minimum egy két-három kilométeres séta.Ugye ez egy túrával nem veszi fel a versenyt,de a minimális igényeimet kielégíti.Amúgy ebben az erdőben van eltemetve a régi kutyusom is,itt alussza örök álmát.Ilyenkor a kis sírját is belepi a friss avar,így még kevesebb az esélye,hogy bárki is észreveszi.Amúgy sem nagyon veszik észre,néha sajna egy-egy állat elsősorban betévedő őz letapossa.Ez van most a kényszerszünet alatt a közeli erdő jelentősége is felértékelődött,de amúgy is szeretek ide lejárkálni.A kutyusnak meg ez a legtökéletesebb hely.

Friss avar

Álltalában ez a természet utolsó nagy dobása,kivéve ha esik még hó az év hátralevő részében.Ha nem,akkor vége a színes heteknek,amit majd most jó sokáig felvált a szűrkeség.Persze ennek is megvan a maga szépsége,a maga fillingje...Ha hó jön akkor meg jön a fehérség.Jómagam számára,hála ennek az erdőnek nem maradt ki teljesen az ősz.Minden évben nagyon vártam ezt az időszakot,hiszen ilyenkor tehetők a legkellemesebb túrák.Az utóbbi évtizedben minden őszünk nagyon szép és kellemes volt.Most ennek a java része kimaradt számomra,szerencsére az erdő ugymodd még befogadott....

Útközben valahol az erdőben

Ő legalább boldog

Őszi finálé 2021 túra - Rexi első túrája

 Nagyon sok bejegyzéshez,túrához írtam mostanában,hogy utolsó.Persze ez nem volt véletlen Gergő távozása után,de öszintén szólva egy kicsit nyomasztó is volt.Nem szép szó az,hogy "utolsó".Mennyivel jobb azt leírni,hogy első.Mivel Móni még mindig kórházban van és ritkán tudom a kutyámat kire bízni,így nem nagyon van mostanság lehetőség túrázásokra.Ezért alakult ki az immár lassan hat hete tartó kényszerszünet.Ám mivel örök harcos vagyok,nem tudok belenyugodni a vereségekbe a kudarcokba,így azt agyaltam ki,hogy következő túrára elvisszük Rexit is a kutyusomat.Úgy is terveztem már idén tavaszra is,hogy majd elviszem,de akkor még nem ítéltem rá alkalmasnak.Mert elég szeleburdi még,félő volt,hogy meglép.Aztán gyakorolgattunk mi az elmúlt hetekben,úgy tűnt Rexi nem megy el mellőlem.Így hát megkockáztattam a dolgot és elvittük Rexit is a túrára.Már csak azt kellett kigondolni hová menjünk.Egyértelmű volt,hogy most túl messze nem tudunk menni.Végül úgy döntöttünk lemegyünk a helyi ipari víz csatornáig vele,oda ahová számtalanszor jártunk már a múltban.Ám így is sikerült olyan helyekre bukkanunk ahol még nem voltunk.Rexi pedig remekül vizsgázott élete első túráján.Mi meg újfent belebotlottunk az őszi fináléba,amit cseppet sem bántunk!

A stadionnál Rexivel

A túrára Zolika jött el velünk.Itthonról kezdtük a bulit,keresztül mentünk a három városi erdőn amíg elértük a stadiont.Itt meg bementünk a negyedik erdőbe.Ez vezetett a jégcsarnok mellett és ebben volt az egykori helyi kisvasút nyomvonala is.Jártunk már itt számtalanszor.Rexi viszont most volt itt elöször.Már így is levolt nyügőzve,hiszen ilyen messzire még sosem jöttünk el.Tetszettek neki az erdők amin keresztül jöttünk,legfőképp persze azért mert póráz nélkül szabadon szaladgálhatott.Itt a stadionnál persze pórázra fogtam,azt a következő erdőben újra szabadon mehetett.Elértük az egykori vidám park területét.Itt örvendetes volt,hogy a teniszpályákat rendbehozták.Nem is olyan rég még nyakig érő volt a gaz.A teniszpályák után továbbmentünk a mögötte lévő löszös területre.Szép hely volt,alattunk völgy bontakozott ki,de az út ami nekünk kellett innen elérhetetlen volt.Ugyanis az egyik benyuló árok (völgy) túloldalán haladt és innen átmenni nem lehetett.Visszakellett mennünk a teniszpályákhoz,majd onnan elérni azt az útat ami nekünk kellett.

A löszös részen,Zoli és Rexi

Ez az út vezetett le a vidám parkból ami még jóval a Duna szintje felett helyezkedett el,vagy 100-110 méter magasságban.Lefelé menet elhaladtunk az egykori elvarázsolt kastély mellett is,majd az út egyik oldalán löszös fal kísért minket a másikon a völgy amit odafenn is láttunk.Ez volt amúgy az a völgy ami már szerepelt a blogomban többször is,Ezt neveztük mi Ól-völgy hasonmásnak,persze csak a másik oldalról nézve.Innen nem tűnt annak,de szépnek szép volt!Mi meg haladtunk lefelé,Rexi továbbra is szabadon szaladgált,de szerencsére nem ment el.Jött velünk szépen.Hamarosan elértük a jelzett turistautat!Még elfelejtettem írni,hoyg Rexit természetesen teljes értékű túratársnak tekintem,így majd az összefoglalókba is így kerül bele!

Rexi egész jól elvolt

Le is értünk a jelzésre,ami egy darabig itt betonút volt amin volt némi forgalom is.Így Rexit a biztonság kedvéért pórázra fogtam újra.Így mentünk el az első szivattyúház mellett másik oldalon azok a csövek vigyorogtak rám,amelyekhez annyi sok csodás élmény fűzött Gergővel... A második szivattyúházig azonban most nem mentünk el ahogy mindig,hiszen a jelzés is arra vezet,hanem letértünk a Duna irányába egy rétre.Itt Rexi újra szabadon futkározgathatott.Érdekes,hogy korábban ide soha nem jöttünk be,pedig egy jó kis rét volt.Rexi ki is használta ezt.A futás mellett jókat játszott ami kimerült egy jó kis birkozásban egy faággal.

Játék a réten

A játék után haladtunk tovább és értük el újra a jelzést amely ekkora itt már lejött a betonútról.Ismét ismert részen jártunk,akár innen a blogból is ismert lehet egyeseknek.Itt vannak a helyi D28 tavak az út jobb oldalán.A bal oldalon pedig ott folyik alattunk a Duna.Ám itt lemenni a Dunához még nem lehetett,főleg kutyával nem.Viszont a második tóhoz Rexi lerohant.Ám iszonyatosan levolt apadva és a part mentén igen iszapos és süppedős volt.Tetszett neki,de mire ki tudtuk onnan bányászni a lábai csupa sárosak voltak.Visszamásztunk a turistaútra és mentünk tovább,majd a kettes tó végén tartottunk egy kajaszünetet.Rexit itt a biztonság kevéért párpercre kikötöttük egy nagyobb kőhöz,de ő is evett velünk,meg ivott is.Pár perc pihi után indultunk tovább.

A kettes tó végénél

A harmadik tónál Rexi lájtosabbra fogta.Ezen a részen alig akart jönni.Úgy tűnt nem volt jó hatással rá a kajaszünet.A természet őszi szépsége közben felülmúlhatatlan volt.Örültem,hogy sikerült összehozni az őszi finálés túrát,így nem szakadtak meg a Gergőnek is megígért hagyományok.Közben Zoli és Rexi játszani kezdtek.Szokás szerint egy faág volt Rexi szájában,amit Zoli próbált elvenni tőle.Persze a kutyus igen jó erőben van,nem volt ez olyan egyszerű.Több perces harc után végül is sikerült Zolinak elvenni tőle a fát.Érdekes nekem tegnap odahaza az erdőben nem sikerült ugyanez.Akkor a kutya volt erősebb.Az a lényeg,hogy remekül elvoltunk a csodás őszi időben.

Elvan a gyerek...

...ha játszik!

A négyes és ötös tó között,amelyekben már nem volt víz,jött el az út a Dunától.Itt még gyönyörű sárga volt minden,majd elértük azt a részt ahol kíméletlen erdőrombolás volt egy-két éve... Ennek nagyon nem örültem,hiszen sok szép élményünk volt ebből az erdőből is.Na de az út legalább a régi volt és rövidesen emelkedésbe fogott.Közeledtünk a csatornához.Itt Rexi még szabadon szaladgált.Aztán ahogy haladtunk előre az ipari víz csatorna zaja egyre erősebben hallható volt.Ez is szerepelt már többször a blogomban,tudni róla,hogy iszonyatos sebességgel zúdul lefelé a víz ami iszonyatos hanggal is jár..Rexit pórázra is fogtam.Jól tettem mert félni kezdett,nem tudta eltalálni mi ez a zaj.Nem mentünk el a kishídig,hanem a csatorna ezen oldalán ahol még sosem mentünk le,hiszen jól járható jelzetlen út vezetett lefelé és némileg távol a csatornától.Rexi óvatos is volt,de jött mellettem rendben.Végül miután a csatorna víze eltűnt a betonteknőben a zaj is alább hagyott,Rexi is megnyugodott.Még sohasem jártunk mi sem ezen a részen!

Út a négyes és ötös tó között

A csatorna azon oldalán ahol még sosem jártunk

Szép volt erre is minden,az út azonban belevezetett a semmibe.Szerencsére találtunk egy ösvényt az erdő itt megmaradt fái között ami levitt a Dunához.Egy valóságos trópusi paradicsomra bukkantunk!Legalábbis úgy nézett ki minen.Soha nem jártunk még itt és magamban átkozodtam,dehát miért nem tudtunk ide lejönni Gergővel?Miért maradt ez eddig ki?Micsoda szuper hely volt ez itt!Rexi is csodálkozott.Életében először látta a Dunát és úgy tűnt nagyon tetszik neki.Odament a vízhez és...elkezdett pancsikolni!Nagyon remekül elvolt.Ahhoz képest,hogy otthon egy lavor víztől is félt,itt nem volt semmi félelme.rendkivül élvezte a Dunát mi meg a tájat amibe belecsöppentünk.

Hol is vagyunk?

Rexi és a Duna első randevúja

Nagyon élveztünk mind a hárman ezt a helyet.Itt folyt be a Dunába az ipari víz csatorna megmaradt víze amely itt már csak kisebb erecskévé vált (a víz nagy része elmegy a földalatti csövekbe).Oda is oda mentünk persze,de bokáig süllyedtünk a laza talajba,én is Rexi is.Csupa sarak lettünk,de Rexi lemosta magát a Dunába én viszont nem tudtam.Zoli előrelátó volt,ő nem jött el eddig.Sebaj,ennyi kell.Közben feltűnt a Pentele-híd is.Innen nézve nem is volt messze.Odaátról Dunavecse irányából pedig szünni nem akaró motocross zajok szűrödtek át.Elvoltunk,Rexi még párszor megmártozott a Dunában.

Rexi nagyon élvezte

A távolban a Pentele-híd (rázúmolva,ilyen közel azért nincs)

Úgy döntöttünk nem megyünk tovább hanem visszafordulunk.Rexinek így elsőre elég ennyi.Majd egyszer...Ám mielőtt visszafelé irányt vettünk volna,még egy szokatlan dologra lettünk figyelmesek.A víz és a part találkozásánál ott volt egy fehér rózsa!Nem,nem ott nőt,hanem ott árválkodott félig a vízben,félig a parton.Zoli nem tudta mire vélni a dolgot én azonban egyből égi jelként fogtam fel.Hiszen szokatlan,ismeretlen,de nem kellemetlen dolgokkal álltalában az égiek üzennek valamit (ha esetleg valaki ezt még nem tudná).Biztosra vettem és veszem azóta is,hogy Gergő üzent valamit odaátról... de mit?Erre egyelőre nem sikerül rájönnöm,de biztos,hogy fehér rózsa rosszat nem jelenthet....Próbálok még ennek utána járni.

A fehér rózsa

Ha van valami magyarázatod rá,ne kímélj!

Ezután indultunk vissza,ugyanarra amelyről jöttünk.Érdekes,hogy visszafelé haladva mintha más lenne a táj,ezt már többször is tapasztaltuk.Valószínűleg így is van.Rexi jött hűségesen,olykor szabadon,máskor megkellett kötnöm.Viszonylag simán haladtunk.A szivattyúházaknál éreztem azt,hogy kezd fáradni a kutya,de jött továbbra is hűségesen.Felkapaszkodtunk a vidám parkba.Itt ugye kialakitottak egy kalandparkot.A bűvészkedő bmx-sek és rollerosok megzavarták a kutyát és az megijedt.Így innentől kezdve pár száz méteren át keményen húzott,alig tudtam megtartani.A stadion után nyugodott újra meg.A másik erdőn szabadon és szépen átjött,majd a harmadik erdőn ahol az erdei géppark is található újra elkapta valami gyagyaság,újra fogni kellett erősen.

Indulás vissza

Hazaérve a mi erdőkben újra rendben volt minden.Végül is hazaértünk,elköszöntünk Zolitól is.Rexi a végére alaposan elfáradt és rögtön aludt két órát.Majd megébredt,evett lementünk elvégezni a dolgát,visszajövet pedig újra beverte a szunyát.Ez a helyzet most.Szóval jól kifáradt de alighanem ez volt élete eddigi legnagyob élménye.Annak ellenére,hogy gyakorlatilag ki sem mozdultunk Dunaújvárosból remek túra jött ismét össze.Sikerült nem lemaradni az őszi fináléról és új csodás helyeket is felfedeztünk.A jelenlegi kényszerszünetben is azért sikerült két túrát összehozni októberben,bár más terveink voltak,de van amikor a kevés is több.Szóval ha sok nem is,de legalább jutott valami a csodás őszből is....

Rexi kidőlt..

A túráról most film nem készült.Kutya mellett nehéz lett volna,meg jelenleg technikai problémákkal is küzdök,még e sorok írásakor a múltkori túra filmjét sem sikerült összehozni.

A színelőadás megkezdődött!

 Mint minden évben,most is jelzem,hogy kezdetét vette az őszi színelőadás!A nagyjából szeptember második felétől kezdődő és november 10.-e környékéig tartó időszak a természet legnagyobb csúcspontja!Ezen időszak alatt vált színt a természet amikor is a zöld átmegy aranyló sárgába.Ilyenkor kezdődnek meg a falevelek hullásai,aminek csúcsa az őszi finálé.Mint túrázó és természetet kedvelő ember,ezt az időszakot kedvelem a legjobban az év folyamán.Ebben a hat-hét hétben a legjobb túrázni,ilyenkor vannak a legideálisabb túraidők is.Persze ezen időszak alatt is akad rossz idő,eső,ború,köd.De ha figyelmes vagy ezeken a napokon is csodákat láthatsz!Meg ebben a 40-50 napban lesz bőven jó idő is!

Az őszi színelőadás a természet legszebb ajándéka

Immár jó sok éve,hogy ilyenkor (is) igyekszünk kimozdulni a természetbe,amit ajánlok mindenkinek.Hiszen valóban rendkívüli szépségű ilyenkor az erdő,a mező,a rétek...Érdemes ilyen tájt olyan helyekre elmenni mint a Gemenci erdő,a szentgáli tiszafás,de bármelyik hazai erdőben sem fog csalódni senki!Természetesen most is vannak tervek erre a pár hétre is.A kérdés az,hogy a még mindig meglévő intelligens koronavírus mennyire szól bele ezen terveinkbe.Reméljük semennyire.Hiszen olyan helyeket akarunk felkeresni,mint a tihanyi barátlakások,vagy az előbb említett tiszafás és szívesen visszatérnék a Holdvilág-árokba is az aranyló erdőbe...

Nincs szebb az őszi finálénál

A nyári kánikulai (amúgy remek) túrák után szinte felüdülés ideális körülmények között túrázni,mert azért most is joggal reménykedem benne,hogy az 5-6 (vagy több) túra között lesz olyan is amikor minden ideális,már időjárási szempontból.Nem véletlenül esik Gergő emléktúrája is ezekre a napokra.Az ötödik Egyenesen át túra jön majd az ősz folyamán (az első kettő még nem emléktúra volt),az eddigi négyből háromnál tökéletes időnk volt.Mint kiderülhetett már a blogomból az évek alatt,nekem az ősz a kedvenc évszakom.Az aranyló színekbe fordulásnál nem láttam szebb dolgot a természetben és bár novemberben az elmúlás hangulatát idézi a dolog,egy ködös,párás túra is rendkívül szép tud lenni.

Hát kell ennél szebb?

Tehát akkor a színelőadás megkezdődött.A következő 5-6,de remélhetőleg ennél is több túránk erről (is) fog szólni.Az őszi finálé időpontja pedig tájegységenként változó lehet.Nálunk a legkorábbi időpont eddig október 21.volt a legkésőbbi meg november 8.Ugye a mi fogalmaink szerint az őszi finálé az a pont amikor nagyjából egyforma arányban vannak levelek a fákon és már a földön is (lehullva).Akkor indul a mandula,nincs más dolgunk mint,hogy élvezzük a csodát 

Kezdödik az őszi színjáték!

Aki túrázik és benne van ebben a körben,úgy gondolom egyetért velem abban,hogy az ősz a legjobb!A fák levelei színesre festik ilyenkor a tájat,ilyenkor a legjobb a kirándulni!

Érdemes lesz kimozdulni a következő hat hétben,mert ez az év legszebb időszaka.

Ha bekell határolni ezt az időszakot akkor az nagyjából szeptember utolsó hetétől november közepéig tart.Ez az időszak az őszi színjáték időpontja.

Nincs szebb dolog a természetben az őszi színjátéknál

Ősszel a természet még egyszer utoljára eláraszt bennünket gazdagságával, sugárzóan ragyogó színeivel. Az erdők, mezők összetéveszthetetlen őszi fényekben pompázva legszebb arcukat mutatják.

Reggelente gyönyörködhetünk a hajnali párák látványában. Az alacsonyabb napállásnak köszönhetően – felhőtlen égbolt alatt – egész nap ragyogóak a fények, friss a levegő, s ha enyhe szélmozgás is társul ehhez, a nagyvárosokban nem ül meg a szmog. Nagy sétákat tehetünk az avarillatú erdőkben, túrázhatunk – üdítő program a testnek, (szín)terápia a léleknek.

Őszi káprázat

Az ősz a lombhullás, a betakarítás, az elvackolás évszaka. Mágikus időszak ez. A napfény csodálatos, de már közel sem bántó ragyogásba márthatja a lombkoronák narancs-vörös-sárgászöldjeit, a szél örvényeket kavar az avarral, az orrunkat eltelítik a nehezebb, sűrűbb, párás illatok.

Kettős évszakról van szó, mely egyszerre hordozza magában a természet utolsó (szín)kivirágzásának ünnepét és az esős, ködös elmúlás szomorúságát. Átmenet a nyár és a tél között, emlékeztet minket az élet körforgására. Mindaz, ami nyár közepén elképzelhetetlennek tűnik, ismét elérkezik: a fák levetik zöld lombkoronáikat, a nappalok megrövidülnek, a levegő hűvösebbé, nyirkosabbá válik, előfutáraként a tél szigorú fagy-katonáinak. Az állatok felkészülnek a hidegebb időszakra, vagy távolabbi kontinensekre költöznek. Minden kicsit elmagányosodik, visszahúzódik, elcsendesedik.

A tél jeges szorítása azonban még nem fogja kemény roppantásba az erdőket és a vizeket, addig is aranyló, bronzos színekbe öltözik a világ. Minden oly kellemes a szemnek: a föld mély barnái, a levelek sárgás-narancsai, a termések rozsdaszínei, az itt-ott még kikandikáló fűzöldek hirdetik a természet szépségét. A víz és az ég színe is megváltozik a nap rövidebb és laposabb útjának tükröződésében. A kékségek elmélyülnek, borúsabbá válnak, felszínüket itt-ott csipkeként töri meg egy-egy levél körvonala.

Nincs szebb az őszi színjátéknál

Szokás szerint a következő másfél hónapba igyekszünk minél több időt tölteni a természetben,lehetőség szerint minél többet túrázni és minél több őszi képet készíteni.Az elkövetkezendő 50 nap az év legszebb időszaka amelyet most sem szeretnénk kihagyni.Két fő túránk van erre az időszakra,reméljük mindkettőt megtudjuk valósítani.Az első a Bakonyba a Baglyas-hegyre vezet majd ami aztán vagy Iszkaszentgyörgyön vagy Csóron végződik majd.A másik fő túra pedig a Salabasina-árok végigjárása lesz és remélhetőleg sikerül lejutni a szépséges Dera-szurdokba is.Ez az extrémnek nevezhető túra pont a Visegrádi-hegység és a Pilis határán zajlana.Jó lenne ekkorra egy ködös,misztikus erdő...

Több kisebb helyi vagy környékbeli túrával szeretnénk még színesiteni ezt az időszakot,ezek helye és útvonala menetközben alakul majd ki.Az őszi finálét pedig ezúttal is szeretnénk valamelyik környékbeli szigeten megnézni,erre legesélyesebb az Adonyi-sziget.

De ha más nem lesz akkor is kimozdulunk a közeli erdőbe vagy völgybe,vagy a Dunapartra.

Vétek kihagyni ezt az időszakot!

Te se hagyd ki!

A tavalyi finálé a Rácalmási.szigeten ért minket

Tehát akkor az őszi színjáték elkezdödött.

A finálé után

November közepe van,lezajlott a természetben a nagyjából hat hétig tartó őszi színjáték.Mostanra ha még nem is teljesen,de javarészt levetették csodás őszi ruhájukat a fák.A friss avaron járhatunk a kopaszodó erdőkben,miközben szürkére vált a természet.

A színelőadás ezúttal is káprázatos volt mint minden évben.Ilyenkor a legjobb az erdőkben,hegyekben túrázni.Tehát ez az időszak nagyjából szeptember utolsó napjaitól november elejéig,közepéig tart.

Friss avarszőnyeg

Nehéz megmondani,hogy ennek az időszaknak melyik volt a csúcspontja.Ez tájegységtől,időjárástól függ,más és más lehet mindenhol.Számunkra talán a legkáprázatosabb csúcspont a Rácalmási-szigeten lehetett október 21-én.Azthiszem nekünk idén itt és ekkor mutatta legszebb arcát a természet.A sziget amúgy is szép minden évszakban,de az őszi színjáték idején a legszebb.Tavaly a Naszályon lelt ránk a csúcspont szintén ezekben a napokban október 22-én.Tehát alighanem ezek az október 20.-a utáni napok lehetnek a legeslegszebbek.

Tünnek el a színek ahogy olvadunk bele a novemberbe

Ahogy múlik a november,úgy tünnek el a színek és váltja fel a szürkeség.Ennek is megvan a maga szépsége,aki nyitott szemmel jár a természetben,ekkor is megtalálja a szépséget.Persze nem annyira szép,nem is lehet annyira,mint az őszi színjáték idején.Misztikusan szép lehet ilyenkor egy ködös túra,ha nem jártál még ilyenkor kint az erdőben,próbáld ki.Varázslatos hangulata van...de igazából a szürkére váltás fájó a természetet szerető embernek és talán mindenkinek,hiszen ohatatlanul is az elmúlás érzését kelti.Reménykedve várunk ilyenkor a fehérségre a hóra ami feledteti ezt az érzést és idővel elhozza majd az újjászületést,az ébredő zöldet ami majd újra lehetőséget biztosít a következő színjátéknak.A kör bezárul,a kerék forog.Ez minden...

Túl a finálén,lent már több a levél mint fent...

A természet képes a legkáprázatosabb dolgokra,bármikor is mész ki a szabadba élményekkel ajándékoz meg.Ezért is szeretünk túrázni,mert bármikor is szabadulunk ki a természetbe az mindig meghálálja,mindig ad valamit.A sok szép dolog közül idén is az őszi színjáték volt a legszebb.Ám ennek ez évre vége.

A finálé után,még minden szép,de lassan a szürke lesz az úr....

Ősz a völgyben

Bár mi már október 21.-e körül fináléztunk,akkor a Rácalmási-szigeten valóban úgy tűnt,hogy az őszi finálé zajlik.Pedig...itt nálunk a Kádár-völgyben alaposan kitartott az őszi színjáték és úgy tünik most érkezik el lassan az igazi finálé ideje.Hasonlóan az elmúlt évekhez ez november első hetében történik.Az idő pompás,a színek gyönyörüek,alighanem ez lehet az utolsó ilyen hétvégénk az évben.Egy hét múlva valószinüleg a záró jeleneten lesz a sor...

Az utolsó színes hétvége?

Itt a mi völgyünkről nem olyan sok jót írtam tavasszal,nem is linkelem be,mert valóban nem írtam jókat.Vissza lehet keresni,de nem linkelem be.Ám most a völgy is a legszebbik arcát igyekszik mutatni,bár az ember ebben igyekszik gátolni,ezúttal ez nem sikerül neki.A természet az erősebb (mint általában mindig).A színek lenyügözőek,írtam tán egész októberben,hogy mostanság érdemes kimozdulni,ha máshova nem akkor legalább egy közeli parkba.Azthiszem megérte,az ősz most sem okozott csalódást!

Nincsenek szavak az ősz színeire...

Milyen boldogság diót találni, ősszel csősszel találkozni, s tenyerünkbe a világ minden gesztenyéjét összegyűjteni. - A fák és a természet tavaszi, a zöld minden árnyalatát felvonultató üde divatbemutatója és a nyár élénk, harsány színkavalkádja után az ősz átvált a sárga, a narancs, a piros, a vörös és a barna végtelen árnyalataira, hogy előkészítse a tél egyhangú szürkeségét és megnyugtató fehérségét.

A legszebb formában, a legszínpompásabb állapotban tér téli nyugovóra a természet, vesztik el csodálatos lomkoronájukat a fák, hal meg jelképesen minden, ami élet. Szépen készíti elő Isten a halottat a temetésre. És ők mintha dacolva tiltakoznának az elmúlás ellen, amikor büszkén felöltöznek legszebb ruhájukba, mint az éjfélkor színes ruhában megjelenő új asszony. Mert valójában új élet, új szakasz kezdődik. Minden a megújulást, az adventet, az eljövendőt készíti elő. A látványos elbúcsúzás a visszajövetel szép ígéretét hordja magában. 

A szép halál....

Szép ilyenkor a természet. Ha valaki ebben az időben legalább egyszer nem csodálkozik rá a természet csodálatos világára, Isten végtelen gazdagságú színes kreativitására, az elmúlásról való sóhajtozás és a szeretteinkre való gondolás közben nem jut eszébe a szüntelen megújulás, az újraformázás, a visszaalakítás, a helyreállítás őszi üzenete, annak kimarad valami az életéből. Az álljon fel rögvest a képernyő(k) elől, és szaladjon ki a természetbe, engedje magába a nap sugarainak utolsó erejét, gyűjtsön diót, gesztenyét, túrjon bele az avarba, és hallgassa a levelek rezdülését, susogását, haláluk halk tusáját. Tobzódunk a gazdagságban, a sárga, a narancs, a piros, a vörös, a bordó levelek meggazdagítják az életünket, hogy a gyümölcsöket ne is említsük. A szép halál megszépíti életünket. Mert ami mulandó, mind elmúlik. De a halál az életet készíti elő. A halál itt szép. A még szebb életet hívja közel hozzánk. Az öröklétet. 

Isten kreativítása...

Egész gyerekkoromban utáltam az őszt,nem volt annál szomorúbb mint mikor átvette az uralmat a nyár felett...ma már elképzelni sem tudok szebbet az őszi színjátéknál és az már sokkal szomorúbb amikor a tél veszi át az uralmat az ősz felett.Ám ez a szomorúság csak átmeneti,hisz a kör forog,nem áll meg.A természet körforgása örök és a legszebb dolog a Föld létezésében.Nem fog elmúlni semmi úgy,hogy aztán ne szülessen újra...

A körforgás örök

A hegyek,a völgyek,a rétek,a parkok lassan leveszik magukról ezt a szép ruhát.Vess magadra ha ezt nem nézted meg.A mi völgyünk is lassan majd nyugovóra tér és majd átveszi az uralmat a szürkeség és reméljük aztán majd a fehérség is.

A völgybe nem vezetnek jelzett utak,de elárulok egy titkot: nincs mindig szükség jelzett utakra!A mi utjaink sem érnek itt véget,hisz a kör forog,az út örök.Ha egy szép napon el is kell menni egy másik helyre,ott is túrázni fogok.Idén ősszel sok gonddal küzködtem,de az utjaim folytatódnak!

A finálé percei