A finálé után

 A kényszerszünet szülte kényszer.Ezen a hétvégén is mehettünk volna túrázni,de a korábban felvázolt okok miatt nem mentünk.Már nagyon elvonási tűneteim vannak...Mondtam többieknek menjenek,ne várjanak rám,majd csatlakozom amikor tudok.Manó pl.Csongrád megyében járt a tanyavilágban túrázott egyet,majd Abaligeten a Mecsekben.A Tizedes a Balatonnál járt az elmúlt hetekben,azt nem tudom túrázni vagy csak valamiért elment oda.Ő a sérv műtétje után lábadozik még.Zolika kitartott és nem ment sehova,neki is mondtam ha tud menjen.Judit egy lehetséges új turatársunk hívja időnként (meg engem is),de ő ilyen szervezett túrákra jár,azok meg ahogy nekem Zolika ínyére sincsenek.Pisti néha pesti lakosként a Budai-hegyekbe jár ki,Bányászék pedig szintúgy nem voltak sehol.Móni meg ugye értelemszerűen még bent fekszik a kórházban.Ők most a túratársaim,hát sajnálom és a fene megesz,hogy nem tudok most még menni.Szegény ember meg abból főz ami van,így lementünk Rexivel a közeli erdőbe.

Rexivel az erdőn

Lényegébe ha már itthon tart a sors,minden hétvégén lemegyünk.Múlt héten még azt tapasztaltam,hogy zajlik az őszi finálé,ezen a hétvégén viszont már azt látom,hogy a finálé lezajlott.A finálé után vagyunk.Köztudott rólam,hogy imádom az őszt,legjobban a szeptember 25 - november 15. közötti időszak a legszebb.Ilyenkor kezd el színesedni a természet,majd ez éri el a csúcspontját az őszi finálékor.Azonban a finálét kővető napok is rendkivül szépek,különösen ha kicsit nyírkos,ködös,szürke az idő.Nos ezen a hétvégén ez jutott,így végigjártuk az erdőt a kutyával.

A finálé után

A fákon már egyre kevesebb a levél,de azért még van.A földön lehullva viszont egyre több és a friss avar a szürke nyírkos időben megindítóan szép!Imádom az évnek ezt a részét is.Még ma is kimegyünk a kutyussal,mert aztán újra dolgos hétköznapok jönnek és nem borítékolható,hogy jövő hétvégén is ennyire szép lesz az erdő.Persze az mindig szép.Egy dolog zavar,hogy sajnos a jelenlegi technikám nem tudja hűen visszaadni a természet jelenlegi szépségét.A két telefonom mintha nem csinálna olyan képeket mint p. a két-három évvel ezelőttiek,pedig elvileg fejletebb technikával rendelkeznek már.Az árban hasonló fényképezőket illetően pedig helyi nagy fotósok javasolták,hogy ne vegyek,mert nem tudnak többet mint egy telefon.A drágább gépekre viszont nincs elengendő anyagi fedezetem.Így hát tovább szerencsétlenkedem a telefonokkal.

Merre tovább?

Azért is jó ilyenkor lemenni az erdőbe,mert ellentétben a kellemes napsütéses őszi napokkal,amikor is elég sokan vannak az erdőben,most szinte nincs senki.A kutyát is bártabban eltudom engedni.Na és nincs már rovar,szúnyog,légy meg ilyesmi,igaz sajnos már pillangó sincs.Itt a mi erdőkben fut körbe egy közel másfél kilométeres kör,ez az erdei tornapálya,de erről számtalan leágazás,sétányok vannak amikre érdemes letérni.Van két nagy rét ahol tud a kutya futkorászni és arébb is van még egy rét,de az már ugymondd látószögön kivül van és az év nagy részében rendezetlen is.Igaz tegnap már lehetett arra is menni,lekaszálták a dzsumbujt.

A magyar erdőkben lezajlott az őszi finálé

Tehát amikor lejövünk szinte garantált minimum egy két-három kilométeres séta.Ugye ez egy túrával nem veszi fel a versenyt,de a minimális igényeimet kielégíti.Amúgy ebben az erdőben van eltemetve a régi kutyusom is,itt alussza örök álmát.Ilyenkor a kis sírját is belepi a friss avar,így még kevesebb az esélye,hogy bárki is észreveszi.Amúgy sem nagyon veszik észre,néha sajna egy-egy állat elsősorban betévedő őz letapossa.Ez van most a kényszerszünet alatt a közeli erdő jelentősége is felértékelődött,de amúgy is szeretek ide lejárkálni.A kutyusnak meg ez a legtökéletesebb hely.

Friss avar

Álltalában ez a természet utolsó nagy dobása,kivéve ha esik még hó az év hátralevő részében.Ha nem,akkor vége a színes heteknek,amit majd most jó sokáig felvált a szűrkeség.Persze ennek is megvan a maga szépsége,a maga fillingje...Ha hó jön akkor meg jön a fehérség.Jómagam számára,hála ennek az erdőnek nem maradt ki teljesen az ősz.Minden évben nagyon vártam ezt az időszakot,hiszen ilyenkor tehetők a legkellemesebb túrák.Az utóbbi évtizedben minden őszünk nagyon szép és kellemes volt.Most ennek a java része kimaradt számomra,szerencsére az erdő ugymodd még befogadott....

Útközben valahol az erdőben

Ő legalább boldog

Az őszi finálé története

 Nem is tudom mikor találkoztunk elöször az "őszi finálé" megnevezéssel.Talán 2012-13 tájékán.Egy álltalam nagyon kedvelt és tisztelt mecseki amatör filmesek igen találó kifejezése volt az ősz csúcspontjára.Azóta bennem is rögzült ez a kifejezés.Pedig ha jobban belegondolunk,hogy érthetően fejezzem ki magam,ez egy kitaláció egy nagyon is létező dologról.Mielőtt belevágnék a történetbe tisztázzuk mi is az az őszi finálé egészen pontosan.

Őszi finálénak hívjuk az ősz csúcspontját.Azt a pontot amikor már annyira szép a természet,hogy az szavakkal nem kifejezhető.Ez az a pont amikor nagyjából egyenlő arányban vannak a fákon még megmaradt aranysárga színekben pompázó és a már földre lehullt levelek.Ez az őszi finálé.Időpontja tájegységenként eltérhet,más és már lehet.Nyilván előbb van északon és később délen..Ha mégis megakarom határozni,ez az esetek túlnyomó többségében,minden évnek az október 20.-november10. közötti időszakára esik.Nálunk volt,hogy november 8.-ra esett,de volt,hogy november 2.-ra.Egyik évben amikor pl. a Pilisben voltunk október 31.-én,ott akkora már lezajlott.

Őszi finálé tájékán...

Persze mindenki saját maga dönti el melyik is lehet ez a nap az évben.Nyilván senki sem fogja lemérni,hogy mikor van egyenlő arányban falevél még a fákon és a földön.Ez úgy nagyjából saccra megállapítandó dolog.De akkor így már nagyjából mindenki képben van mi is az a őszi finálé.Persze természet kedvelő embernek ilyentájt kötelező a természetben lennie,más mindenkinek pedig ajánlatos,mégpedig azért mert ehhez fogható csoda nincs még egy a világmindenségben!

A természet őszi csodáját jómagam persze már évtizedekkel az őszi finálé kifejezés elnevezése előtt is megcsodáltam rendre.Sokáig a nyár volt a kedvenc évszakom,gyermekként persze,na és a telet is szerettem.Aztán ahogy nővögettem a kedvenc évszak a tavasz lett,majd ahogy túrázgattam és jártam útjaim és rácsodálkoztam a szépre,később már Gergővel együtt,rákellett jönnöm,hogy a természet őszi szépségeinél nem gyártott még szebb dolgot a jóisten!Az ősz pedig messze a legjobb évszak!

Őszi színelőadás

Ősszel vannak a legjobb idők (jó tavasszal is akad).Ősszel a legjobb túrázni!A kellemes őszi időben a természet a nap földre eső fényei valami különleges varázst adnak a dolognak.A fináléhoz vezető őszi színjáték szépségeire nincsenek megfelelő szavak...Majd a finálét követő elmúlást igéző időszak is fenomenálisan szép.Ha pedig párosul a dolog egy őszi köddel,az egész olyan misztikus,mintha egy fantasy történet részesei lennénk.

Jól most jöhet azzal a kedves olvasó és mivan az őszi pocsék napokkal?Amikor esik,szürke minden...Ilyenje minden évszaknak van.De ha van vér a pucádban és megfelelő felszerelésed is hozzá,menj ki egy őszi "pocsék" napon is az erdőbe.Meg fogsz lepődni!

Summa summárum,azthiszem kivehető a sorokból,hogy legnagyobb kedvencem az bizony az ősz.Gergőt is így neveltem,vagyis hát nem kellett nevelni,mert adta magát a dolog,jött magától.Neki is ez volt a kedvence.

Bizony az őszhöz köthetőek a legjobb túráink is.

Hát kell ennél szebb?

Talán 2015-re váltak rendszeressé az őszi finálés túráink.Persze azelőtt is jártunk ősszel a természetben,de 2015-re időzítettük mindig úgy,hogy az őszi finálékor ott legyünk.Ha jól emlékszem 15-ben a Velencei-hegységben talált ránk a finálé,pontosabban mi találtuk rá.Talán éppen ez volt az első ingókővekhez vezető túránk,bár az is lehet,hogy ez 2014-ben volt,a fene sem emlékszik már pontosan rá,akkor még nem volt blogom,hogy ezt vezessem.Igen közben beugrott ez 14-ben volt,mert 15-ben a környék szigetein értük el a finálét,amikor a Duna alacsony vízállásának köszönhetően száraz lábbal áttudtunk menni a szigetekre.Talán ez a 2015-ös finálé volt a legszebb az életemben...

2016-ban volt a már említett pilisi túra,amikor is október 31-én ott találtunk rá az őszi fináléra.A pilisi Nagy-Kopasz környékén (mert van a Budai-hegységben is Nagy-Kopasz).Fenomenálisan szép volt ott is!

Az ősz a legszebb...!

Elérkezett 2017 fináléja.Ekkor a közeli Rácalmási-szigetre mentünk ki.A sziget mindig is nagy kedvencem volt,hisz minden évszakban igazán gyönyörű.Azonban 2017 októberének végén nem hiszem volt a szigetnél szebb dolog az egész világmindenségben!Hála túrázásaimnak számtalan csodát átéltem az elmúlt 40évben,de erre itt akkor nem voltak már megfelelő szavak...( a képek amikkel illusztrálva van a történet,főként ekkor és itt készültek)

Ekkor megfogadtuk Gergővel,hogy soha többé nem hagyjuk ki az őszi finálét.Bárhova is sódor az élet erre mindig elfogunk jönni.Ez olyan fokú szépség amit minden évben látni kell...Hiába a fogadkozás,2018-ban sajnos eljött az utolsó finálé...

Az utolsó finálén,az Adonyi-szigettel

Persze nem tudhattuk,hogy az utolsó (és erről majd még írok részletesen egy külön bejegyzést) így boldogan vágtunk bele a kalandba 18 októberének talán ha jól emlékszem akkor a 29.-ik napján.Most az Adonyi-szigetre mentünk.Amely szép volt persze,gyönyörű,de 2017-es Rácalmási-szigetet nem tudta überelni.Persze ettől függetlenül élveztük és remekül elvoltunk Gergővel.Mai fejjel pedig áldom az eszem,hogy elmentünk,mert egy újabb élménnyel lettünk gazdagabbak és Gergő is ezeket a csodákat vitte magával a finálé után hat héttel,amikor is örökre elment...

Jómagam az utolsó finálén

Gergő elment egy szebb és jobb világba én pedig egyedül maradtam a 2019-es fináléra.Emlékeztem megfogadtuk,hogy bármi is lesz,bárhogy is alakul a finálét sosem hagyjuk ki többé...Így eljöttem 19-ben is,ahogy megfogadtuk.A Rácalmási-szigetet választottam újból e célra,de most hiba volt.Ez volt minden idők legborzalmasabb fináléja.

Mire november 2.-án kiértem a szigerte a finálé ott már lezajlott,túlvoltunk a csúcsponton.Ez,meg,hogy Gergő nem lehetett már velem amúgy is mély letargiába merített.Aztán ha hozzáveszem azt,hogy ekkor a szigeten kiméletlen erdőpusztitást végeztek épp,így már végképp eléggé kivoltam... A sírás kerülgetett,pokoli rosszul éreztem magam a túrán amelyen a szigetet jártam körbe.Teljesen kikészültem lelkileg (fizikailag semmi bajom nem volt),nagyon elhagyatottnak és elveszettnek éreztem magam.Ekkor éreztem azt,hogy Gergő ott van velem és simogat...érintése áthatol idő és tér szabta határokat....

Az őszi finálé örök,mint az idő....

Az,hogy hogyan tovább nem tudom.Szeretném ha nem halna el a dolog amit Gergővel megfogadtunk,másfelöl még egy ilyen finálé mint a tavalyi teljesen a földbe fog döngölni...Persze magamat ismerve azon leszek,hogy ez idén sem maradjon el,hiszen az egyik legjobb dolog volt az életünkben és tudom Gergő is azt szeretné,hogy ne halljon el a finálés hagyományunk... ha egyedül leszek,ő úgy is újra jön majd a földöntúli érintésével...

Hát ez a mi őszi fináléink története,amit annyira imádtunk mindig is.Tudom ezek sokat jelentettek Gergőnek is és odaát is szívesen emlékszik vissza ezekre...

Mementoként pedig legyen itt a 2017-es finálénk gyönyörű filmje:

Egyedül a finálén

Őszi finálé...ugye ez is fogalom már túrázásaink történelmében,hiszen Gergővel minden őszön megnéztük a természet évi csúcspontját.Ugye nem kell ecsetelnem mi is az a Őszi finálé,most nem térek ki rá,aki még nem tudja keresse vissza az elöző évekbeli finálés bejegyzéseimet.A lényeg az,hogy a finálé gyakorlatilag minden év október 20. - november 10. közötti időszakra esik,tájegységenként változó lehet,még kis távolságú tájegységek között is.Amit tudni kell a fináléról az,hogy ilyenkor a legszebb az ősz.Minden évben pazarak voltak a finálét megtekintő túráink és Gergő mindig ott volt velem...

Most úgy alakult,hogy egyedül indultam el megnézni az Őszi finálét.

Mindig megkapó látvány a hídról a Kis Duna

Nem tudtam hova menjek.Eredetileg az Óbányai-völgybe szerettem volna megnézni a természet eme csodáját,ám ez most nem jött össze.Talán jövőre.Egész éjszaka agyalgattam rajta hová is menjek.Gondolkodtam a pálhalmai Csiprik-réten ahol Gergő három fája is található.A Rácalmási-sziget is eszembe jutott,sőt a szigetvilág is Rácalmás és Dunaújváros között.Még a Dunaföldvári-sziget került képbe,de végül is úgy döntöttem a Rácalmási-sziget felé veszem az irányt,hiszen elég rég jártam itt és hát a sziget az idei fő esélyes az év Dunai szigete díjra.Jelenlegi túratársaim közül most egyik sem ért rá,én viszont nem akartam a háromnapos ünnepet csak otthon tölteni.A halottak napja miatt amúgy is mély letargiába kerültem.Ki kellett mozdulni.

Az első méterek a szigeten

Végül is az,hogy egyedül ez így ebben a formában nem teljesen igaz...Az első perctől kezdve éreztem,hogy Gergő ott van velem,ugye végig érezni lehetett azt a kellemes simogatásszerű bizsergést a hátamon.Aki esetleg még mindig olyan hitetlen vagy nem tudja,azoknak írom,elhunyt szeretteink lelkei a legjobban így tudják éreztetni velünk jelenlétüket.Mielőtt kinevetnél,járj utána a dolgoknak,de megnyugodhatsz,egy szép napon úgyis megtudod majd...!Szóval Gergő állta a szavát és most is velem volt.Ezt lényegében a halála pillanatától tudtam,hogy sosem fog magamra hagyni,mindig velem lesz...Így hát egy kicsivel jobb kedvvel jöttem már le a hídról és hatoltam be a sok édes és szép emléket őrző Rácalmási-szigetre.

Irány délnek

Úgy tűnt lekéstem a finálét...mintha már a sziget túllett volna rajta.Azért is volt fura mert odahaza a mi kis erdőkben,ami ide kb.10km még javában zajlott.Nohát azért nem adtam fel,mert ahogy mentem elöre látni lehetett,hogy azért vannak olyan helyek a szigeten ahol még zajlott a finálé.Úgy döntöttem egy teljes kört megyek a szigeten.Fura mert soha nem mentünk teljes kört.Sokszor voltunk itt Gergővel,de soha nem volt teljes körünk.Vagy a déli vagy az északi részt jártuk be.Most úgy gondoltam nekivágok a teljes körnek ami 10km-es lesz,igyekszem a jelzett ösvényről ezúttal nem letérni.Dél felé indultam,majd északról fogok érkezni.A szigeten több út is van,ám a főcsapás egy körút ami jelzéssel ellátott és 10km-es túrát jelent.Ezen mentem tehát délnek.A sziget az elmúló őszben rendkivüli szépségű volt,mint mindig...Ezért is szerettem mindig idejárni,mert az ősz itt felülmúlhatatlan.

Itt már lezajlott a finálé

Éreztem Gergő simogatását a hátamon,boldog voltam,hogy velem van.Szóltam hát hozzá.Értette minden szavam,mert az eddigieknél is erősebb simogatás jött válaszul...eztán eszembe jutott a halála,ettől aztán elkezdtem sírni.Egyedül voltam,szabad volt... Egy lány jött szemben kutyával,nézegette ki ez az öregedő fószer,de illendően köszönt,viszonoztam hát.Mentem tovább minden olyan szép volt a szigeten.Gondolataimat aztán már elárasztotta az,hogy arra gondoltam,hogy remélem megnyeri az év dunai szigete díját a sziget.Megérdemli.Ám ekkor egyre több és több farakást láttam az út mentén,sőt egy tábla figyelmeztetett,hogy a területen olyan munkálatok folynak amik a testi épségemet is veszélyeztetik...de nem volt arra senki,semmilyen munka nem folyt.

Egy erdész emléktáblája és a fán a figyelmeztető tábla

Persze az ilyen táblák sosem tartottak vissza,mentem hát tovább a jelzésen.Egyre jobban látni lehetett a sziget déli részén az elképesztő méreteket öltő erdőpusztitást....Hát ezért volt kinn a tábla,de ettől függetlenül én veszélyt nem éreztem,sokkal inkább dühöt,hogy mi ez az egész itt?Minek kell tönkretenni ezt az érintetlen földi paradicsomot?Pokolba kívántam aki erről tehetett.Katasztrófálisan nézett itt ki az erdő,mintha egy vihar pusztitotta volna el,vagy egy nagy repülő zuhant volna le.Sovány vigasz volt,hogy igy fák nélkül,az útról is rálehetett látni a Macskalyukra,arra a helyre ahol a környék szigetei és holtágai randevúznak.Ezt ugye még megvolt itt az erdő nem lehetett látni..

Dühitő látvány

Ha már itt voltam gondoltam átmegyek ezen a tarvágás részen és megnézem ebből a szemszögből a Macskalyukat.Egy kivágott fa tuskóján megpihentem és ettem egy kicsit.Nem hoztam sok kaját,nem volt ez egy egész napot betartó túra.Próbálgattam innen fotózni a Macskalyukat,de a készülékem itt mondogatott csütörtököt és meglehetősen homályos képeket készített.Nem tudtam mire vélni az okát,mutatok egyet,ez lett itt a legjobb fotó:

Rálátás a Macskalyukra

A pihenő után lementem még a benyuló holtághoz,nem sok víz volt benne,ezen mentünk át száraz lábbal 2015 telén Gergővel...most nem szándékoztam átmenni,annál is inkább mert igen iszaposnak tűnt,lehet elnyelne...Visszamentem a jelzett útra amit itt a tarvágások közepén elég nehezen lehetett megtalálni.Itt fordult vissza az út északnak,de előtte még egy darabig keletnek ment.Szerencsére véget értek a tarvágás részek és erre itt belecsöppentem az őszi fináléba!Végre!Ezért jöttem!Mesésen szép volt itt a szigeti erdő.Határozottan kellemesebb volt erre sétálni mint kétszáz méterrel korábban.

Végre!Az őszi finálé!

Odaértem egy vadászleshez.Ettől megdobbant a szívem...ha erre jártunk ide mindig felmentünk Gergővel.Úgy döntöttem most is felmegyek.Felérve aztán eszembe jutott,hogy utoljára itt és nemcsak utoljára hanem mindig,itt Gergővel jártam...ettől aztán ismét elkapott a sírás...kellett pár perc mire elmúlt.Gergő lelke vigasztalt,hisz jött a kellemes hátsimi...Nem,nem jöhetek ide mégegyszer egyedül...túlságosan sok itt a szép emlék...ezt az én megszakadt szívem nem bírja....Lejöttem hát és mentem tovább a mostmár északi irányt vevő turistaúton.Nem írtam még,hogy meglehetősen borús idő volt,ez nem igazán kedvezett az én telefonomnak,hogy jó képeket tudjak csinálni.Ezen a részen bújt ki percekre csak a nap,nem tartott sokáig.

A vadászles

Egy autó állt az úton!Elfoglalta teljes szélességében,alig fértem el mellette.Nem ült benne senki.Ki a fene jön be ide autóval amikor már a hídon ott a tábla,hogy nem jöhet be semmilyen gépjármű...rossz érzéseim támadtak,megszaporáztam lépteim.Biztos valahol a sűrűben bóklásztak.Egy ponton aztán az autó utolért.Feleslegesek voltak a félelmeim,egy férfi ült benne egy kislánnyal,köszöntek is.Alighanem a sziget főerdésze lehetett.Így nyugodtan mentem tovább.Még egy tarvágásos rész volt,de ez nem volt nagy.Aztán innentől nagyon szép volt a sziget,ezen a részen éppen zajlott a finálé.Vissza is vettem a tempóból,élvezni akartam az előadást.

Itt javában zajlik a finálé

A benyuló holtágakhoz most nem mentem le ezen a részen,egyedül nem láttam értelmét,a fényviszonyok sem kedveztek a jó fotók készítéséhez,így erről lemondtam.Maradtam a jelzésen.Nem sokára elértem a madárlest,itt vezetett ki egy út a hídhoz.Itt volt az,hogy az úttól balra az a sziget déli része,jobbra pedig az északi része.Még akkor is így volt ha nem ez volt a sziget mértani fele.Az északi rész jóval kisebb volt,kb.negyede a délinek.A madárles nem volt jó állapotban...hiányzott sok lépcsőfok,kilátni pedig már nem lehetett,pedig ide is benyúlt egy öböl,ahová most szintén nem mentem le.Majd egyszer ha többen leszünk.

A madárles

Hatalmas fák árnyékában ment tovább az út a sziget egyik legszebb részén,de sokat jártunk erre is...Itt változó volt az előadás.A magas fákon már véget ért,de földközelben még zajlott.Senki nem járt erre.Azért volt fura,mert amikor bejöttem a szigetre velem együtt sokan jöttek a hídon be,csak mindenki északnak fordult,tehát errefelé kellett volna bóklászniuk,de senki nem volt itt,ami persze inkább volt jó mint rossz.Vagy 300 méterre a madárlestről értem el a szintén jólismert cölöphídhoz,kezdett itt is elhatalmasodni az az érzés ami a vadászlesben elkapott,hiszen rengeteg szép emlék füzött ide is...

A madárles utáni rész

Ám mielőtt belemerültem volna a hídra érve elterelte gondolataim annak kétségbeejtő állapota.A híd utolsó itt jártunkról sem volt már jó állapotban,de ahhoz képest amilyen állapotban volt most,visszasírtam azt a korábbi állapotot is.A cölöphíd megcsavarodva,megvetemedve hullámosan vezetett át másfél méterrel a mocsár felett,ami csak nevében volt persze mocsár.Balesetveszélyesnek tűnt,de persze nem lennék az aki,én bizony rámentem és megnéztem közelebbről.Ezt láttam:

Szomorú látványt nyújt a cölöphíd

Összeomlás közeli állapotok...

Mondhatni nem éppen a megfelelő állapotok uralkodtak az év leendő dunai szigetnén (legroszabb esetben ezüstérmesén)... bízom benne,hogy hamarosan felújítják majd ezt a hídat az illetékesek és nem az lesz,hogy összeomlik...Nagyon sajnálnám,hiszen tényleg sok csodálatos emlék fűz ide...Az őserdőbe ami itt van már nem mentem be,ennek se láttam értelmét egyedül...visszamentem a hídon a jelzésre.Itt fordult az út nyugat felé pár száz méter után elérve a másik madárlest amely előtt egy aprócska tó volt.Láthatóan ez a madárles jobb állapotban volt az elözőnél,de ez is romlóban...felmentem rá megcsodálni a kilátást.Mondanom sem kell,hogy itt is Gergővel voltam utoljára...

A másik madárles...

...ezt mutatja

A tavacska inkább volt tócsa mint tó...kicsit néztem aztán mentem vissza a jelzésre amely innentől újra délnek ment.Mentem vissza a kezdőpontra.Újabb tarvágás,újabb figyelmeztető tábla...Már nem törödtem vele.Szerencsére a tanösvény egyik állomása a nádkunyhó még megvolt és szerencsére olyannak amilyen mindig is volt.Ez legalább nem romlott.A tarvágásnak köszönhetően itt aztán egy rét alakult ki.Nem volt már annyira kopár mint a déli részen,mert benötte a fű a növényzet,de nem töltött el jó érzéssel...

Túl sok a rombolás az év dunai szigetén....

Még egy fontos látnivaló volt hátra:az Almaház.Ugye ha bejövünk a szigetre és észak felé vesszük az irányt akkor ez az első látnivaló,így persze ahogy én jöttem az utolsó volt.Féltem lehet már meg sincs...de megvolt.És bár ez is a romlás állapotában volt,azért még tartotta magát....Hát innen is akadtak szép emlékek...Álltalában itt kajcsiztunk mikor erre túráztunk.Most csak néhány kép kedvéért álltam meg.

Az almaház

Még olyan 250 méter volt hátra és visszaértem a kinduló ponthoz.Megcsináltam tehát a teljes kört,elöször a történelemben és Gergő itt volt velem most is!Hát mit mondjak?A finálét egyes helyeken végül is sikerült elkapni,elsősorban ezért jöttem,de a sziget erdőpusztitásai után felkell tennem a kérdést,hogy valóban megérdemli-e a sziget az év Dunai szigete címet ezekután?Persze az a sziget amely emlékeimben él kétség sem férhet hozzá,hogy megérdemli.De ez az ember álltal tönkretett sziget aligha...Bízom benne egy szép napon majd minden jóra fordul,Egy év múlva visszajövök,megnézem mi van a kiírtott erdő helyén,ültettek-e fákat,megnézem mivan a cölöphíddal és a madárlesekkel,az almaházzal...Hiszen ez a mi szigetünk és szeretjük!

Útvonalam a szigeten

Őszi finálé 2018 - Adonyi-sziget

Hát nem voltam valami jó színben az elmúlt hétvégén és ennek a hétnek az elején.Erős mellkasi fájdalommal járó megfázás kínzott,így a mecseki emléktúrát el is kellett halasztanom legnagyobb sajnálatomra.Ahogy teltek a napok,azért kezdtem egyre jobban lenni és hát azért vettem ki ezt a hetet szabadságként mert tudtam ilyenkor a legeslegszebb a természet és hát a fimanak is most van az őszi szünetje.Így három túrát is beterveztünk a hétre,de a betegség közbeszólt,engem meg megevett a penész,hogy nem tudtam kimozdulni.Szerencsére kezdtem jobban lenni,bár még nem százszázalékos,de azért a betervezett őszi finálés túrát úgy gondoltam betudom vállalni.

Az Adonyi-sziget

Őszi finálé...azthiszem az év legszebb pontja.Sokszor leírtam,hogy a mi fogalmaink szerint mit is jelent.Ez az a pont amikor nagyjából egyenlö arányban vannak a falevelek a fákon és a földön.Nehéz meghatározni ennek a pontos időpontját,nem is lehet és persze tájegységenként más és más.Ennek jó példája,hogy nálunk idahaza Dunaújvárosban talán most zajlik éppen,az Adonyi-szigeten viszont úgy láttuk már túl van rajta a természet.Ez persze nem szegte kedvünket.Végig sétáltunk az adonyi öböl partján és annak végén mentünk be jó szokás szerint a szigetre.Tervünk szerint a sziget eddig álltalunk nem ismert részeire szándékoztunk menni.Az öbölben olyan sok volt a horgász,hogy már azthittem valami horgász olimpia zajlik itt.Bántóan illetve zavaróan sok volt!Amikor utoljára jártunk itt alig voltak.Na,de mentünk a saját utunkon be a szigetre,annak pedig elöször a déli végére.

Színes természet

Az öböl sziget felöli partján is sok volt a horgász és ami még ennél is bosszantóbb volt,az az,hogy fele ezeknek autóval jött be és persze az autójukat nem az öbölnél a parkolóban hagyták...Három kis pihenö van itt a szigetnek ezen részén az elsö kettő foglalt is volt.A harmadiknál álltunk meg és fogyasztottuk el reggelinket.Innen nem volt messze a sziget déli csücske,lementünk hát oda.Itt szerencsére már nem volt senki.Szép volt innen a világ a levegö pedig nagyon kellemesen friss.Az idő is jó volt hiába mutatott a naptár már október utolsó napjára...Kicsit a déli végen is elidöztünk majd visszafordultunk a szigetre bevezetö útig.Azon mentünk aztán tovább be a szigetre.

A sziget legdélibb pontja

Szinesedik a dolog...

Az út bevitt a sziget belsejébe.Én elözöleg utánajártam merre visz és a turistaterkep.com-ra hívatkozva bíztam a dolgokban.Jelzés erre nem volt,de ennek nem tulajdonitottunk ekkor jelentöséget,késöbb aztán már másképp vélekedtem erről.Az út ahogy láttam turistaterkep oldalon majd enyhe bal kanyart fog venni és úgy megy majd a szigeten a Dunával párhuzamosan.Igen ám,de az út cseszett enyhén balra menni.Ment tovább egyenesen be a szigetre majd annak keleti szélére...mentünk hát rajta.Szépnek amúgy nagyon szép volt.

Enyhe bal kanyar helyett,egyenes út a szigeten

A sziget keleti szélén két dologra lettünk figyelmesek: itt is horgászok voltak a nagy Duna parján,persze autókkal...a másik pedig egy aranyos erdei pihenő,amely hasonlitott az öböl sziget felöli oldalán található három pihenöhöz mégis picit más volt.Ha ezt tudjuk,hogy ez itt van,akkor valószinüleg itt kajálunk.Igy is megálltunk kicsit,de nem volt értelme nagyon sokáig maradni.Viszont úgy tűnt út nem visz tovább semerre.Mit volt mit tenni,visszafordultunk hát és elkezdtük keresni azt az enyhe balos kanyart. 

Az erdei pihenő

Meg is találtuk.Egy leágazás volt az útról enyhén balra,érdekes mert a netes térkép nem így jelölte,ott maga az út vett balos irányt...Na mindegy letértünk hát és egy idő után elvesztettük a fonalat.Útak garmadája köszönt szembe,a HuMap alkalmazásunk is tévesen jelezte az utakat,így egy idő után kezdtük azt érezni,hogy nem tudjuk milyen rendezvényen is vagyunk.Na persze pánikra semmi ok nem volt,kicsit eltévedtünk ugyan,de könnyen kitalálunk majd.Mondjuk itt gondoltam aztán arra,hogy valami jelzéssel nem ártott volna ellátni az erdei utakat,vagy hasonlóan a Rácalmási-szigethez,egy tanösvényt létrehozni itt,mert bizony itt az egyszerű túrázó elakadhat.Mi is elakadtunk,csak mi ezen nem pánikoltunk be.Csináltunk tovább a túrát.

Őszi finálé a szigeten

Végül is az éveknek és a rutinnak köszönhetöen persze könnyü szerrel rátaláltunk azokra az utakra amelyeken mennünk kellett.Az őszi finálé persze nagyon szép volt a szigeten,bár a legtöbb helyen már lezajlott.Na és persze azért hozzá kell tennem,hogy bármennyire is szép volt az Adonyi-sziget azért a Rácalmási-sziget kenterbe veri...Egy részen szörnyű emberi pusztitásnak láttuk nyomát ahol éppen az erdőt vágták ki és tették a földdel egyenlövé...A mi útunk pedig a kivágott erdőn vezetett át.Lehangoló volt.

Jobb oldalon már nincs erdő...

Itt járt az ember...

A kivágott galyakon,ágakon átkelve egy dzsungelben találtuk magunkat,de volt egy csapás ami vezetett minket.Rövidesen egy tóhoz értünk.Tán ez az egykor agyonra keresett Top-tó?Aligha,ez túl kicsi volt,hogy az legyen és nem is volt itt senki,a Top-tó meg egy horgászparadicsom....így aligha volt az.Ettől függetlenül illett a környeztbe.Mi meg a rácsodálkozás után folytattuk utunkat az egyre inkább járhatatlannak tünő dzsungelben.Áterölködve az őserdőn odértünk egy dunai holtághoz.Ez a holtág választotta el a sziget középsö és északi részét a szárazföldtöl.Volt azonban egy bibi.Teljesen száraz volt...hasonlóan a dunaújvárosi szigetek közötti holtáhakhoz ez is teljesen levolt apadva!

Most nézve a képet látom,lehet nem is olyan kicsi volt ez a tó,na és tó volt egyáltalán?

Kiszáradt meder,ez a módi mostanság mifelénk..

A kiszáradt meder ellentétben a dunaújvárosi szigetek közöttiekkel,rendkivül nehezen volt járható.A talaj iszapos,mocsaras,sáros szerü volt és alaposan belesüllyedt az ember lába.De azért mentünk előre.A táj végül is szép volt.Aztán ebben a Duna mederben arébb volt víz,de nem ott ahol kellett volna.Úgy gondolom ilyen esetben a Dunához közeli részen kéne,hogy legyen benne víz,de pont a távolabbin volt.Itt újra horgászok tucatjai mozogtak,mi pedig áttudtunk végül is kellni a süllyedös meder szárazföldi partjára.Itt helyenként a part mellett haladtunk ahol békát sokasága ugrált bele a vízbe.Kijebb a hatos út alatt pedig egy jól játható út vezetett,ezen mentünk aztán.

Itt már van víz a mederben

Az út ki vitt egészen a szigetre bevezetö útig ahol a 6-os útról lehet betérni a szigetre.Mondhatni a kört megtettük mégha a kompig nem is mentünk el.Nem volt egy egetrengetően nagy túra,talán 8km-nyi,de most a betegségem után kezdésként elég is volt.A sziget bár szépnek volt mondható,de nekem mégis egy picit csalódás volt,elöször tán azért mert a Rácalmási-sziget színvonalát nem hozta és mert a sziget közepén szinte belelehetett hülyülni a sok útba és a rossz irányt mutató alkalmazásokba,persze azért elgyöztük.Végül is jó volt,jó buli.Kellett már.Sokkal nagyobb fába vágjuk a fejszét a hétvégén.Következik a Salabasina-árok!