Az őszi finálé története

 Nem is tudom mikor találkoztunk elöször az "őszi finálé" megnevezéssel.Talán 2012-13 tájékán.Egy álltalam nagyon kedvelt és tisztelt mecseki amatör filmesek igen találó kifejezése volt az ősz csúcspontjára.Azóta bennem is rögzült ez a kifejezés.Pedig ha jobban belegondolunk,hogy érthetően fejezzem ki magam,ez egy kitaláció egy nagyon is létező dologról.Mielőtt belevágnék a történetbe tisztázzuk mi is az az őszi finálé egészen pontosan.

Őszi finálénak hívjuk az ősz csúcspontját.Azt a pontot amikor már annyira szép a természet,hogy az szavakkal nem kifejezhető.Ez az a pont amikor nagyjából egyenlő arányban vannak a fákon még megmaradt aranysárga színekben pompázó és a már földre lehullt levelek.Ez az őszi finálé.Időpontja tájegységenként eltérhet,más és már lehet.Nyilván előbb van északon és később délen..Ha mégis megakarom határozni,ez az esetek túlnyomó többségében,minden évnek az október 20.-november10. közötti időszakára esik.Nálunk volt,hogy november 8.-ra esett,de volt,hogy november 2.-ra.Egyik évben amikor pl. a Pilisben voltunk október 31.-én,ott akkora már lezajlott.

Őszi finálé tájékán...

Persze mindenki saját maga dönti el melyik is lehet ez a nap az évben.Nyilván senki sem fogja lemérni,hogy mikor van egyenlő arányban falevél még a fákon és a földön.Ez úgy nagyjából saccra megállapítandó dolog.De akkor így már nagyjából mindenki képben van mi is az a őszi finálé.Persze természet kedvelő embernek ilyentájt kötelező a természetben lennie,más mindenkinek pedig ajánlatos,mégpedig azért mert ehhez fogható csoda nincs még egy a világmindenségben!

A természet őszi csodáját jómagam persze már évtizedekkel az őszi finálé kifejezés elnevezése előtt is megcsodáltam rendre.Sokáig a nyár volt a kedvenc évszakom,gyermekként persze,na és a telet is szerettem.Aztán ahogy nővögettem a kedvenc évszak a tavasz lett,majd ahogy túrázgattam és jártam útjaim és rácsodálkoztam a szépre,később már Gergővel együtt,rákellett jönnöm,hogy a természet őszi szépségeinél nem gyártott még szebb dolgot a jóisten!Az ősz pedig messze a legjobb évszak!

Őszi színelőadás

Ősszel vannak a legjobb idők (jó tavasszal is akad).Ősszel a legjobb túrázni!A kellemes őszi időben a természet a nap földre eső fényei valami különleges varázst adnak a dolognak.A fináléhoz vezető őszi színjáték szépségeire nincsenek megfelelő szavak...Majd a finálét követő elmúlást igéző időszak is fenomenálisan szép.Ha pedig párosul a dolog egy őszi köddel,az egész olyan misztikus,mintha egy fantasy történet részesei lennénk.

Jól most jöhet azzal a kedves olvasó és mivan az őszi pocsék napokkal?Amikor esik,szürke minden...Ilyenje minden évszaknak van.De ha van vér a pucádban és megfelelő felszerelésed is hozzá,menj ki egy őszi "pocsék" napon is az erdőbe.Meg fogsz lepődni!

Summa summárum,azthiszem kivehető a sorokból,hogy legnagyobb kedvencem az bizony az ősz.Gergőt is így neveltem,vagyis hát nem kellett nevelni,mert adta magát a dolog,jött magától.Neki is ez volt a kedvence.

Bizony az őszhöz köthetőek a legjobb túráink is.

Hát kell ennél szebb?

Talán 2015-re váltak rendszeressé az őszi finálés túráink.Persze azelőtt is jártunk ősszel a természetben,de 2015-re időzítettük mindig úgy,hogy az őszi finálékor ott legyünk.Ha jól emlékszem 15-ben a Velencei-hegységben talált ránk a finálé,pontosabban mi találtuk rá.Talán éppen ez volt az első ingókővekhez vezető túránk,bár az is lehet,hogy ez 2014-ben volt,a fene sem emlékszik már pontosan rá,akkor még nem volt blogom,hogy ezt vezessem.Igen közben beugrott ez 14-ben volt,mert 15-ben a környék szigetein értük el a finálét,amikor a Duna alacsony vízállásának köszönhetően száraz lábbal áttudtunk menni a szigetekre.Talán ez a 2015-ös finálé volt a legszebb az életemben...

2016-ban volt a már említett pilisi túra,amikor is október 31-én ott találtunk rá az őszi fináléra.A pilisi Nagy-Kopasz környékén (mert van a Budai-hegységben is Nagy-Kopasz).Fenomenálisan szép volt ott is!

Az ősz a legszebb...!

Elérkezett 2017 fináléja.Ekkor a közeli Rácalmási-szigetre mentünk ki.A sziget mindig is nagy kedvencem volt,hisz minden évszakban igazán gyönyörű.Azonban 2017 októberének végén nem hiszem volt a szigetnél szebb dolog az egész világmindenségben!Hála túrázásaimnak számtalan csodát átéltem az elmúlt 40évben,de erre itt akkor nem voltak már megfelelő szavak...( a képek amikkel illusztrálva van a történet,főként ekkor és itt készültek)

Ekkor megfogadtuk Gergővel,hogy soha többé nem hagyjuk ki az őszi finálét.Bárhova is sódor az élet erre mindig elfogunk jönni.Ez olyan fokú szépség amit minden évben látni kell...Hiába a fogadkozás,2018-ban sajnos eljött az utolsó finálé...

Az utolsó finálén,az Adonyi-szigettel

Persze nem tudhattuk,hogy az utolsó (és erről majd még írok részletesen egy külön bejegyzést) így boldogan vágtunk bele a kalandba 18 októberének talán ha jól emlékszem akkor a 29.-ik napján.Most az Adonyi-szigetre mentünk.Amely szép volt persze,gyönyörű,de 2017-es Rácalmási-szigetet nem tudta überelni.Persze ettől függetlenül élveztük és remekül elvoltunk Gergővel.Mai fejjel pedig áldom az eszem,hogy elmentünk,mert egy újabb élménnyel lettünk gazdagabbak és Gergő is ezeket a csodákat vitte magával a finálé után hat héttel,amikor is örökre elment...

Jómagam az utolsó finálén

Gergő elment egy szebb és jobb világba én pedig egyedül maradtam a 2019-es fináléra.Emlékeztem megfogadtuk,hogy bármi is lesz,bárhogy is alakul a finálét sosem hagyjuk ki többé...Így eljöttem 19-ben is,ahogy megfogadtuk.A Rácalmási-szigetet választottam újból e célra,de most hiba volt.Ez volt minden idők legborzalmasabb fináléja.

Mire november 2.-án kiértem a szigerte a finálé ott már lezajlott,túlvoltunk a csúcsponton.Ez,meg,hogy Gergő nem lehetett már velem amúgy is mély letargiába merített.Aztán ha hozzáveszem azt,hogy ekkor a szigeten kiméletlen erdőpusztitást végeztek épp,így már végképp eléggé kivoltam... A sírás kerülgetett,pokoli rosszul éreztem magam a túrán amelyen a szigetet jártam körbe.Teljesen kikészültem lelkileg (fizikailag semmi bajom nem volt),nagyon elhagyatottnak és elveszettnek éreztem magam.Ekkor éreztem azt,hogy Gergő ott van velem és simogat...érintése áthatol idő és tér szabta határokat....

Az őszi finálé örök,mint az idő....

Az,hogy hogyan tovább nem tudom.Szeretném ha nem halna el a dolog amit Gergővel megfogadtunk,másfelöl még egy ilyen finálé mint a tavalyi teljesen a földbe fog döngölni...Persze magamat ismerve azon leszek,hogy ez idén sem maradjon el,hiszen az egyik legjobb dolog volt az életünkben és tudom Gergő is azt szeretné,hogy ne halljon el a finálés hagyományunk... ha egyedül leszek,ő úgy is újra jön majd a földöntúli érintésével...

Hát ez a mi őszi fináléink története,amit annyira imádtunk mindig is.Tudom ezek sokat jelentettek Gergőnek is és odaát is szívesen emlékszik vissza ezekre...

Mementoként pedig legyen itt a 2017-es finálénk gyönyörű filmje: