Egy teljesen jelentéktelen túrának indult még 2017 októberében,aztán a dolgok véletlen és tragikus alakulásának köszönhetően kinőte magát az egyik legjelentősebb túráknak életem és túrázásaim történelmében.Ma már minden évben megrendezésre kerül és idén sem hagyjuk ki,valószinűleg három héten belül sort is keritünk rá.Pedig tényleg csak egy jelentéktelen túrának indult.Azon az októberben még 17-ben egy kicsit megszorultunk anyagilag,na nem nagyon,de ahhoz éppen eléggé,hogy nagyobb túrába ezúttal ne vágjuk a fejszénket... Így agyalgattunk Gergővel a környéken egy hiánypotló túrán amelyen azért jól is érezhetjük majd magunkat.Keresgélés,agyalgatás után végül is ráakadtunk erre a majdnem teljesen egyenes útszakaszra amelynek fele ráadásul még jelzett turistaúton is halad.Nevezetesen a szomszédos Nagyvenyimről induló és Perkátára induló túra 90%-a egy teljesen egyenes útszakaszon megy.Úgy döntöttünk belevágunk hát,most ez is jó lesz nekünk,egész biztosan mi itt is megfogjuk találni a szépséget és élvezni fogjuk a túrát.Így is lett!
 |
| Ősz a Szent Bernát arborétumban |
Kilibbentünk tehát a közeli Nagyvenyimre,akkor még csak Gergővel.Az akkora már ikonikussá vált Szent Bernát arborétumból inditottuk a túrát.Az ősz ekkor gyönyörű volt itt,tehát már akkor rácsodálkoztunk a szépre amikor a túra még el sem indult...Hamar ráleltünk a jelzett egyenes útra,ekkor (is) haladtunk el a Rátgéber-tó mellett amelyet aztán átkereszteltem Gergő tavának.Majd egy telepen egy ketrecben egy szegény kutya ugatgatott.Akkor kivoltunk már akadva,hogy egy ilyen gyönyörü kutyát egy ilyen szűk ketrecben tartanak... Sajnos ez később sem változott,mert a kutya a következő években is ott volt... Ezután marhák legelésztek a mezőn,ők mókáztak ott,ezeken jókat nevetttünk Gergővel.Ezek a marhák aztán a következő években már nem voltak ott.A legelésző állatok után tértünk rá a túrának nevet adó egyenes szakaszra.
 |
| Az évek óta ketrecben raboskodó kutyus... |
A táj a síkság és a pusztaság ellenére is lenyügőzően szép volt.Élveztük.Pompás idő is volt,utána is minden évben ilyenkor...!Haladtunk,majd egy erdőre lettünk figyelmesek a távolban.Akkor még nem tudhattuk,hogy utunk bizony áthalad majd rajta.Előtte még a környék legmagasabb pontján megkajáltunk.A legmagasabb pontot a sikságtól mérve kb.8 méter magasságban tessék érteni.Pompásan jó volt a levegő,a táj szép,úgy tűnt jó választás volt ez a túra.Pedig a java csak ezután következett.Ahol a zöld jelzés elhagyja az utat,balra letérvén,mi folytattuk egyenesen át tovább a túrát.És innen kezdett emlékezetes és életre szóló élménnyé változni az egész buli!
 |
| Egyenesen át |
Láttuk,hogy az út mentén jobbra egy börtön vigyorog.Mintha szólt volna,"ha nem vigyáztok magatokra befogadlak ám titeket is",de mi persze vigyáztunk magunkra.Balra pedig ott volt a már távolabbról is felfedezett erdő.Gondoltam az út választja el egymástól a kettőt.Arra ami ott fogadott álmomban sem gondoltam!Ahogy közelebb értünk,láttuk,hogy az erdőben egy temető bújik meg,teljesen jó állapotban,úgy tűnt ide a mai napig temetnek is!Igy is volt,a közeli Mélykútpuszta temetője volt és rendkivül szép volt ott az erdőben!De az egésznek a hatását az tette rendkivülivé,hogy mellette meg ott volt a börtön.Ahonnan kihallatszottak a hangok.Teljesen szűrreálisnak tűnt,de eszméletlen jó volt.Ekkor fordult meg fejemben elöször az a gondolat,hogy ide jövőre is eljövünk.
 |
| Temető és a börtön |
A börtönt és a temetőt követően az út beért végérvényesen az erdőbe.Nem tűnt különösebben érdekesnek.Egy teljesen átlagos síkvidéki erdő,különösebb látnivaló nélkül,persze azért kellemes.Aztán ahogy haladtunk előre azt vettük észre,hogy ez az erdő egyre szebb és szebb....Itt-ott már a hegyvidéki erdők hangulatát idézte.Na és itt volt az első kanyarunk is a túra folyamán.Az októberi aranysárga erdő szépségére pedig már nem voltak megfelelő szavak...Úgy tünt mintha egy fensikon haladnánk.Egy ponton ötös útkereszteződés volt.Öt felé ment az út.Ez volt talán az egész túra legszebb pontja.Térkép és minden különösebb felkészülés nélkül is tudtuk merre kell menni tovább,melyik a mi utunk.Mert itt nem egyenesen ment ám tovább.Gyönyörü szakasz volt.
 |
| Az évtized legszebb útja |
Egy kanyar után újra egyenesre váltott az út,majd kiértünk egy hatalmas mezőre.Olyan volt mintha a szavannán járnánk.Két oldalt fák határolták a mezőt és annak közepén is elszórva voltak fák.Visszanézve sárgában pompázott ez a nem mindennapi szépségű erdő.Előre is volt egy nem szokványos kilátásunk.Ide látszódott a Velencei-hegység!Teljesen jól kivehető volt annak legmagasabb hegye a Meleg-hegy.Az út pedig átlósan szelte át a mezőt,majd újra egyenesre váltott.Nagyon szép rész volt ez is!Meg örvendetes volt,hogy rajtunk kivül nem járt erre senki.A mező pedig nagyjból 1km hosszúságú volt,de lehet kicsivel több.Az út pedig a végén fordult jobbra a közeli Perkáta felé.
 |
| Zolival és Gergővel...micsoda csapat voltunk! |
A lesajnált Perkáta kellemes meglepetés volt.Legszebb pontja a Győri kastélynál található.Ide érkeztünk,majd az épület mögötti parkban ökörködtünk egy sort Gergővel.Ezután tértünk haza,kellemes élményekkel.Már ott is és aztán egész évben beszélgettük majd megfogadtuk,hogy ezután minden év őszén,lehetőség szerint októberben visszatérünk erre a túrára.A következő 2018-as évben már elhívtuk Mónit és Zolit is.Rájuk aztán ugyanolyan hatással volt a buli,mint ránk egy évvel azelőtt.Rendkivül élvezték és ki tudja már min,de végig kacagtuk,nevettük ezt a túrát.Ekkor is jó idő volt,Pekátán a parkban pedig óriásit ökörködtünk megint.Még az elöző évinél is jobban éreztük magunkat!
 |
| Jó a buli a 18-as túrán is |
Természetesen abban maradtunk és ebben a többiek is benne voltak,hogy a túrát minden év őszén megcsináljuk,ők meg ha tudnak jönnek is.Ez volt a történelem legvidámabb túrája.Következő évben viszont már nem volt ekkora okunk örülni.A történtek ismertek,de aki most olvassa elöször az lapozzon vissza,minden benne van ebben a blogban.Gergő 2018 decemberében elhunyt.
Alaposan meginogtam sokmindenben,abban is,hogy folytassam-e a túrázásaimat,de aztán sok-sok minden meggyőzött róla,hogy folytatnom kell,hiszen ha ez sem marad már meg nekem,végleg elveszek.Persze a döntő érv az volt,hogy tudtam Gergő is ezt akarja,sőt ezt értésemre is adta odaátról,bármily hihetetlen is esetleg ez egyeseknek.
 |
| Ökörködés Perkátán |
Így a túrázásaim folytatódtak,persze az első egynéhány túrán azzal a tudattal menni,hogy Gergő már nem lehet itt velem rendkivül nehéz volt.De aztán amikor arról volt szó,hogy legyen minden évben egy emléktúrája Gergőnek,nem kellett sokat gondolkodni melyik is legyen az.Nyilván az egykori legvidámabb túra kellett,hogy ezt a tisztet betöltse.Így az Egyenes át túrát kineveztük Gergő "hivatalos" emléktúrájává,amelyet igyekszünk továbbra is minden év őszén megtenni.Így aztán 19 őszén már sajnos Gergő nélkül vágtunk neki az Egyenesen át túrának.
 |
| Gergő szüleiként,rá emlékezünk az ő emléktúráján... |
Azaz ez ebben a formában nem teljesen igaz.Hiszen számtalan jel érkezett a túra folyamán,hogy Gergő bizony ott van velünk.Mi mással magyarázható pl. egy szélcsendben csapkodó ablak egy istállószerűségben amely teljesen üzemen kivül van és nincs benne senki?Vagy mivel magyarázható egy élére állított 50 forintos pénzérme a puszta kellős közepén ami távolról csillog már?Ugye-ugye.Szóval Gergő ott volt,tudtuk,éreztük.Persze hiányzott a kacagása a vidámsága.Mi pedig értelemszerűen nem tudtunk olyan vidámak lenni mint egy évvel korábban...Persze azért kihoztuk a dologból amit lehetett.Tudtam Gergő is azt szeretné,ha vidámak vagyunk,ha kacagunk mégha annyira nem is tudunk mint egy évvel korábban...
 |
| Gergő mindig életvidám volt és kacagott szinte minden túrán.Különösen ezen. |
Perkátán ekkor is ökörködtünk,reméljük ebből is hagyomány lesz.Igaz nem annyira mint az elöző években,de azért igyekeztünk legalábbis nem sírni... A túra és a róla írodó történelem pedig itt zárul(t) be.Egyenlőre.Hiszen idén is szeretnénk megcsinálni ezt a túrát és én akkor is megfogom ha történetesen nem jön senki velem,persze bízom benne,hogy jönnek a többiek is.Nagyon bízom abban is,hogy Gergő idén is ad majd pár jelet,tudatva velünk,hogy bizony ott van velünk ezúttal is... Annyi változás elképzelhető,hogy idén fordítva tesszük meg ezt a túrát,Perkátáról indulunk és Nagyvenyimre érkezünk majd,de ez még egyeztetés alatt van,hisz a perkátai ökörködés is a túra végén szerves része a bulinak.Na majd meglátjuk.
 |
| Gergő mindig velem lesz!!! |
Ez tehát az Egyenes át túrák története.Látható,hogy vált egy jelentéktelen túra az egyik legjelentősebbé úgy,hogy az nem is hegyvidékeken vezet keresztül.Én pedig ezzel a túrával (is) adózom Gergő emléke előtt.A legvidámabb túra emlékével.
Az első Egyenes át túra eredeti bejegyzése ide kattíntva elolvasható.
A második ama legvidámabbé pedig ezen a helyen látható.
A harmadik amely már emléktúra volt itt nézhető meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése