Az Egyenesen át túrák története

 Egy teljesen jelentéktelen túrának indult még 2017 októberében,aztán a dolgok véletlen és tragikus alakulásának köszönhetően kinőte magát az egyik legjelentősebb túráknak életem és túrázásaim történelmében.Ma már minden évben megrendezésre kerül és idén sem hagyjuk ki,valószinűleg három héten belül sort is keritünk rá.Pedig tényleg csak egy jelentéktelen túrának indult.Azon az októberben még 17-ben egy kicsit megszorultunk anyagilag,na nem nagyon,de ahhoz éppen eléggé,hogy nagyobb túrába ezúttal ne vágjuk a fejszénket... Így agyalgattunk Gergővel a környéken egy hiánypotló túrán amelyen azért jól is érezhetjük majd magunkat.Keresgélés,agyalgatás után végül is ráakadtunk erre a majdnem teljesen egyenes útszakaszra amelynek fele ráadásul még jelzett turistaúton is halad.Nevezetesen a szomszédos Nagyvenyimről induló és Perkátára induló túra 90%-a egy teljesen egyenes útszakaszon megy.Úgy döntöttünk belevágunk hát,most ez is jó lesz nekünk,egész biztosan mi itt is megfogjuk találni a szépséget és élvezni fogjuk a túrát.Így is lett!

Ősz a Szent Bernát arborétumban

Kilibbentünk tehát a közeli Nagyvenyimre,akkor még csak Gergővel.Az akkora már ikonikussá vált Szent Bernát arborétumból inditottuk a túrát.Az ősz ekkor gyönyörű volt itt,tehát már akkor rácsodálkoztunk a szépre amikor a túra még el sem indult...Hamar ráleltünk a jelzett egyenes útra,ekkor (is) haladtunk el a Rátgéber-tó mellett amelyet aztán átkereszteltem Gergő tavának.Majd egy telepen egy ketrecben egy szegény kutya ugatgatott.Akkor kivoltunk már akadva,hogy egy ilyen gyönyörü kutyát egy ilyen szűk ketrecben tartanak... Sajnos ez később sem változott,mert a kutya a következő években is ott volt... Ezután marhák legelésztek a mezőn,ők mókáztak ott,ezeken jókat nevetttünk Gergővel.Ezek a marhák aztán a következő években már nem voltak ott.A legelésző állatok után tértünk rá a túrának nevet adó egyenes szakaszra.

Az évek óta ketrecben raboskodó kutyus...

A táj a síkság és a pusztaság ellenére is lenyügőzően szép volt.Élveztük.Pompás idő is volt,utána is minden évben ilyenkor...!Haladtunk,majd egy erdőre lettünk figyelmesek a távolban.Akkor még nem tudhattuk,hogy utunk bizony áthalad majd rajta.Előtte még a környék legmagasabb pontján megkajáltunk.A legmagasabb pontot a sikságtól mérve kb.8 méter magasságban tessék érteni.Pompásan jó volt a levegő,a táj szép,úgy tűnt jó választás volt ez a túra.Pedig a java csak ezután következett.Ahol a zöld jelzés elhagyja az utat,balra letérvén,mi folytattuk egyenesen át tovább a túrát.És innen kezdett emlékezetes és életre szóló élménnyé változni az egész buli!

Egyenesen át

Láttuk,hogy az út mentén jobbra egy börtön vigyorog.Mintha szólt volna,"ha nem vigyáztok magatokra befogadlak ám titeket is",de mi persze vigyáztunk magunkra.Balra pedig ott volt a már távolabbról is felfedezett erdő.Gondoltam az út választja el egymástól a kettőt.Arra ami ott fogadott álmomban sem gondoltam!Ahogy közelebb értünk,láttuk,hogy az erdőben egy temető bújik meg,teljesen jó állapotban,úgy tűnt ide a mai napig temetnek is!Igy is volt,a közeli Mélykútpuszta temetője volt és rendkivül szép volt ott az erdőben!De az egésznek a hatását az tette rendkivülivé,hogy mellette meg ott volt a börtön.Ahonnan kihallatszottak a hangok.Teljesen szűrreálisnak tűnt,de eszméletlen jó volt.Ekkor fordult meg fejemben elöször az a gondolat,hogy ide jövőre is eljövünk.

Temető és a börtön

A börtönt és a temetőt követően az út beért végérvényesen az erdőbe.Nem tűnt különösebben érdekesnek.Egy teljesen átlagos síkvidéki erdő,különösebb látnivaló nélkül,persze azért kellemes.Aztán ahogy haladtunk előre azt vettük észre,hogy ez az erdő egyre szebb és szebb....Itt-ott már a hegyvidéki erdők hangulatát idézte.Na és itt volt az első kanyarunk is a túra folyamán.Az októberi aranysárga erdő szépségére pedig már nem voltak megfelelő szavak...Úgy tünt mintha egy fensikon haladnánk.Egy ponton ötös útkereszteződés volt.Öt felé ment az út.Ez volt talán az egész túra legszebb pontja.Térkép és minden különösebb felkészülés nélkül is tudtuk merre kell menni tovább,melyik a mi utunk.Mert itt nem egyenesen ment ám tovább.Gyönyörü szakasz volt.

Az évtized legszebb útja

Egy kanyar után újra egyenesre váltott az út,majd kiértünk egy hatalmas mezőre.Olyan volt mintha a szavannán járnánk.Két oldalt fák határolták a mezőt és annak közepén is elszórva voltak fák.Visszanézve sárgában pompázott ez a nem mindennapi szépségű erdő.Előre is volt egy nem szokványos kilátásunk.Ide látszódott a Velencei-hegység!Teljesen jól kivehető volt annak legmagasabb hegye a Meleg-hegy.Az út pedig átlósan szelte át a mezőt,majd újra egyenesre váltott.Nagyon szép rész volt ez is!Meg örvendetes volt,hogy rajtunk kivül nem járt erre senki.A mező pedig nagyjból 1km hosszúságú volt,de lehet kicsivel több.Az út pedig a végén fordult jobbra a közeli Perkáta felé.

Zolival és Gergővel...micsoda csapat voltunk!

A lesajnált Perkáta kellemes meglepetés volt.Legszebb pontja a Győri kastélynál található.Ide érkeztünk,majd az épület mögötti parkban ökörködtünk egy sort Gergővel.Ezután tértünk haza,kellemes élményekkel.Már ott is és aztán egész évben beszélgettük majd megfogadtuk,hogy ezután minden év őszén,lehetőség szerint októberben visszatérünk erre a túrára.A következő 2018-as évben már elhívtuk Mónit és Zolit is.Rájuk aztán ugyanolyan hatással volt a buli,mint ránk egy évvel azelőtt.Rendkivül élvezték és ki tudja már min,de végig kacagtuk,nevettük ezt a túrát.Ekkor is jó idő volt,Pekátán a parkban pedig óriásit ökörködtünk megint.Még az elöző évinél is jobban éreztük magunkat!

Jó a buli a 18-as túrán is

Természetesen abban maradtunk és ebben a többiek is benne voltak,hogy a túrát minden év őszén megcsináljuk,ők meg ha tudnak jönnek is.Ez volt a történelem legvidámabb túrája.Következő évben viszont már nem volt ekkora okunk örülni.A történtek ismertek,de aki most olvassa elöször az lapozzon vissza,minden benne van ebben a blogban.Gergő 2018 decemberében elhunyt.

Alaposan meginogtam sokmindenben,abban is,hogy folytassam-e a túrázásaimat,de aztán sok-sok minden meggyőzött róla,hogy folytatnom kell,hiszen ha ez sem marad már meg nekem,végleg elveszek.Persze a döntő érv az volt,hogy tudtam Gergő is ezt akarja,sőt ezt értésemre is adta odaátról,bármily hihetetlen is esetleg ez egyeseknek.

Ökörködés Perkátán

Így a túrázásaim folytatódtak,persze az első egynéhány túrán azzal a tudattal menni,hogy Gergő már nem lehet itt velem rendkivül nehéz volt.De aztán amikor arról volt szó,hogy legyen minden évben egy emléktúrája Gergőnek,nem kellett sokat gondolkodni melyik is legyen az.Nyilván az egykori legvidámabb túra kellett,hogy ezt a tisztet betöltse.Így az Egyenes át túrát kineveztük Gergő "hivatalos" emléktúrájává,amelyet igyekszünk továbbra is minden év őszén megtenni.Így aztán 19 őszén már sajnos Gergő nélkül vágtunk neki az Egyenesen át túrának.

Gergő szüleiként,rá emlékezünk az ő emléktúráján...

Azaz ez ebben a formában nem teljesen igaz.Hiszen számtalan jel érkezett a túra folyamán,hogy Gergő bizony ott van velünk.Mi mással magyarázható pl. egy szélcsendben csapkodó ablak egy istállószerűségben amely teljesen üzemen kivül van és nincs benne senki?Vagy mivel magyarázható egy élére állított 50 forintos pénzérme a puszta kellős közepén ami távolról csillog már?Ugye-ugye.Szóval Gergő ott volt,tudtuk,éreztük.Persze hiányzott a kacagása a vidámsága.Mi pedig értelemszerűen nem tudtunk olyan vidámak lenni mint egy évvel korábban...Persze azért kihoztuk a dologból amit lehetett.Tudtam Gergő is azt szeretné,ha vidámak vagyunk,ha kacagunk mégha annyira nem is tudunk mint egy évvel korábban...

Gergő mindig életvidám volt és kacagott szinte minden túrán.Különösen ezen.

Perkátán ekkor is ökörködtünk,reméljük ebből is hagyomány lesz.Igaz nem annyira mint az elöző években,de azért igyekeztünk legalábbis nem sírni... A túra és a róla írodó történelem pedig itt zárul(t) be.Egyenlőre.Hiszen idén is szeretnénk megcsinálni ezt a túrát és én akkor is megfogom ha történetesen nem jön senki velem,persze bízom benne,hogy jönnek a többiek is.Nagyon bízom abban is,hogy Gergő idén is ad majd pár jelet,tudatva velünk,hogy bizony ott van velünk ezúttal is... Annyi változás elképzelhető,hogy idén fordítva tesszük meg ezt a túrát,Perkátáról indulunk és Nagyvenyimre érkezünk majd,de ez még egyeztetés alatt van,hisz a perkátai ökörködés is a túra végén szerves része a bulinak.Na majd meglátjuk.

Gergő mindig velem lesz!!!

Ez tehát az Egyenes át túrák története.Látható,hogy vált egy jelentéktelen túra az egyik legjelentősebbé úgy,hogy az nem is hegyvidékeken vezet keresztül.Én pedig ezzel a túrával (is) adózom Gergő emléke előtt.A legvidámabb túra emlékével.

Az első Egyenes át túra eredeti bejegyzése ide kattíntva elolvasható.

A második ama legvidámabbé pedig ezen a helyen látható.

A harmadik amely már emléktúra volt itt nézhető meg.

Az első túra filmje

Kimentünk a telekre

Hát eljutottunk odáig,hogy ma már ennek is hír akarom mondani blogértéke van...Nem csökken egyenlöre a vírus,tart még a világjárvány,ami ugye nagyban befolyásolta a mi túraterveinket is a tavasz folyamán.Ráadásul terveztünk most a hétvégére ugyan egy túrát,de meterólogus barátaim újfent mellé lőttek...kicsit megijesztettek,hogy óriási szél és porvihar várható,pedig csak ide a környékre mentünk volna...Persze az egészből nem lett semmi.Volt ugyan némi szél,de messze nem olyan amit nem bírt volna el egy túra... Na maj következő hétvégén talán... Mit volt mit tenni fogtuk magunkat azt kimentünk Zoli barátom telkére,amit a közelmúltban örökölt és ami itt van a közeli Rácalmáson.

A Hankook gumigyárnál

Kisétáltunk,ami végül is felér egy kisebb túrával,de erre talán mégis jobb szó a séta.Nem is fogom bevenni ezt az éves összefoglalóba mint túrát.A helyi 29-es busszal kimentünk annak végállomásáig,ami a város északi végén van a Hankook gumigyárnál.Innen indultunk tehát sétálva,Többször kitúráztam az évek alatt Rácalmásra,de álltalában lenn a Duna mentén,erre a 6-os út mellett,csak ritkán jöttem.Most akkor itt volt az alkalom erre is körülnézni.Jól járható földút vezetett a 6-os út mellett a mezők peremén.Erre jöttem egyszer biciklivel amikor hatalmasat estem.Majd megírom azt a sztorit is egyszer.A mezők szépek voltak,a tájképet uralta a sárguló repce.Csodaszép volt!

Szépek a mezők

Az út szinte végig a 6-os út mellett ment,pedig úgy emlékeztem egy ponton átlósan áthalad a mezőn.Lehet régen így volt,de mostanra bevetették valószinű.Hamar odaértünk egy út széli büféhez amely már Rácalmást jelezte.Nyitva volt,de csak elvitelre adtak árút,ott elfogyasztani nem lehetett semmit.Innen ment el az út a 6-os úttól és ment befelé a településre.Rácalmás amúgy sem egy szegény település,de erre aztán igazi paloták akadtak.Természetesen turistajelzés erre nem volt.Viszont láttunk egy salakos teniszpályát is,amit korábban sosem fedeztem fel.Gergővel jártam amúgy Rácalmás ezen részén utoljára.Az út végül is bevezetett a helyi Sparhoz.Gondoltuk veszünk két sört aztán megisszuk.Ám még nem volt dél és ugye most az a törvény van,hogy délig csak 65év felettiek vásárolhatnak...így nem engedtek be.Gondoltuk akkor sétálunk egyet.Az út túloldalán volt a Milleniumi park.

Millenium park

Körbejártuk a mára már jól ismert parkot.Azt ha már ott voltunk a temető mellett Zolika javasolta menjünk be,nézzünk szét megnézi itt nyugvó nagyszülei sírját.A temetőbe sok érdekesség van.Érdemes bejönni ha erre jár az ember.Emlékművek,kápolna,templomok...szóval viszonylag érdekes.Persze nem ilyesmiért megy az ember egy temetőbe...Könnyen megtaláltuk azt a háborús emlékművet amelyet annak idején Gergővel meglehetősen sokat kerestünk.Gondoltam ha már itt vagyok lefotózom.

Az emlékmű

Nehezen találtuk meg viszont a nagyszülök sírját,azt kiderült a másik nagyszülők sírja is itt van.Azt még nehezebben találtuk meg,de végül is meglett.Még felmentünk a kis kápolnához.Eszembe jutott itt Gergővel jártam itt utoljára... talán tíz éve is már...Eltöltöttük jól az időt a temetőben,közeledett a dél,így úgy döntöttünk visszamegyünk akkor a Sparhoz.Sikerült is betankolni sörből,így elindultunk Zolika telkéhez a parkon át.

A kis kápolna

Nem volt messze.Egy régi kis ház amely végül is egész jópofa volt.Ez volt Zolika öröksége.Az udvaron egy kiskutya várta Marci,aki amúgy már 12 éves,de meglehetősen kedves és játékos.Neki hoztunk kaját.A házikón ugyan látszodott,hogy felújításra szorul,de belülről azért egész klassz volt.Két szoba berendezve,konyha berendezve,wc,spájz,előtér...egész jó volt.Zolika behűtötte a söröket,mi meg Marcival foglalkoztunk kicsit,meg gazoltunk.El is telt az idő,de a sörröl természetesen nem feledkeztünk meg!

Zolika udvara

Megittuk,adtunk Marcinak kaját.Majd később elindultunk haza.Ugyanarra jöttünk mint amerre mentünk.A Hankooknál éppen elértük az induló 29-es buszt,így időben hazaértünk.Ínséges idők járnak,most ez ami felér egy túrabeszámolóval.Továbbra is reménykedünk benne,hogy hamarosan visszatér az élet a normális kerékvágásba és útra kelhetünk végre komolyabb célok felé is...!

Túra a Szent Orbán kápolnához

Ez idén már a sokadik Adony környékére vezető túránk volt.Mint néhány elöző bejegyzésemben már írtam,ebben az évben helyi túráinkat illetően főleg Adony és környékére fókuszáltunk,erre néztünk meg mindent amit érdemes (lásd még: Adonyi-sziget felfedezése,Túra a Lívia-tavakhoz,Túra Adonyba c. bejegyzéseim).Fő célunk persze az volt,hogy majd komppal átmegyünk a Csepel-szigetre és ott folytatjuk a felfedezni valókat.Így Adony környékének felfedezését szolgáló túráink utolsó felvonása volt a kápolna felkeresése.Ezután már majd a Csepel.sziget felé vesszük az irányt.Na de még itt voltunk ezen a túrán amit hasonlóan a Túra Adonyba túránkhoz a kulcsi szélmalom alól inditottunk.A terv az volt,hogy a piros jelzésen haladunk majd,bemegyünk a már ismert Szent-Mihály erdőbe,ahol a 6-os útnál majd véget ér a jelzés.Innen majd átmegyünk az Adonyi szőlőhegyre és ott folytatjuk az utat.Nem tudtuk merre,mert a térképünk csak a 6-os útig mutatta a tájat,de bíztunk helyismeretünkben és tájékozódó képességeinkben annak ellenére,hogy ezen a szőlőhegyen még soha nem jártunk...

Szent Mihály puszta,háttérben az adonyi szőlőhegy

Magát a kápolnát véletlen fedeztem fel az interneten amikor persze teljesen mást kerestem...de az ilyesmikből születnek a legjobb ötletek.Aztán a legjobb ötlet egy ponton úgy tűnt mégsem olyan jó ötlet volt...Elindultunk Kulcsról sima út volt a Szent Mihály erdőig.Mivel pár héttel ezelőtt voltunk itt úgy gondoltunk az akkor kedves szép erdő most sem fog csalódást okozni.Persze nem számoltunk azzal,hogy közben június lett.Az erdő útjait olyan fokon benőtte a növényzet,hogy szinte járhatatlan volt,na de mi fasza gyerekek vagyunk ilyesmi nem állhatja utunkat!A járhatalan utak mellett az erdőt ellepő szúnyog és légy invázióval is meg kellett küzdenünk.Igy néhány erdei méter után már nem is tünt olyan jó ötletnek az egész túra...Persze nem adtuk fel,elszerencsétlenkedtünk valahogy az erdő végéig...a másfél kilométeres út normál körülmények között tán félóra járás,most ez majd két órát tartott...Na,de kiértünk végre.Átmentünk a 6-os úton,itt már véget ért a piros jelzés.Egy valaha volt panzió parkolójából mentünk tovább.Tábla jelezte a Czigler-tavat,arról meg tudtuk,hogy ott van a szőlőhegy aljában.Mentünk hát tovább és ettől kezdve kifogástalan volt az út!

Czigler-tó

Átmentünk az M6-os felett is,majd az egykori Szent Mihály pusztán,ahol egy emlékművet találtunk,amely pont arról tájékoztatta az erre tévedő vándort,hogy itt valaha Szent Mihály puszta nevezetű település állt.Ma már csak egy búzaföld volt itt látható.Hamarosan elértük a Czigler-tavat ami ha jól emlékszem nem is egy hanem két tó volt,nem különösebben nagyok,de elkeritve...Ugyanis ez itt egy münködő horgászparadicsom volt.Volt is horgász bőven!Az út pedig a tavak mellett haladt,de a hegy aljában.A hegy itt persze túlzás,hiszen jó értelemben sem lehetett 70 méternél magasabb.A kápolnáról úgy tudtuk valahol a szőlőhegyen van,de nem legfelül és nem is legalul,kb.valahol a felénél és a Czigler-tavaktól még kicsit odébb.Az út viszont lent vezetett,de mi felakartunk menni,egyrészt ha csak 70méterről is,de a kilátást megcsodálni.Szerencsére találtunk felfelé vezető utakat,az egyiken fel is mentünk.Persze minden út jelzés nélküli volt!

Szőlőhegyi kilátás

Találtunk kilátópontokat és a kilátás egész klassz volt.A Budai-hegyekre pl.tökéletes volt a rálátás.Talán egy kilátót is kiérdemelhetne ez a hely.Az Adonyi-szőlőhegy amúgy egy a kulcsi Szent-Mihály erdő vonalától Adony északi vonaláig,Adonytól nyugatra huzodó dombocska.Legnagyobb magassága mint írtam tán 70méter lehet a hossza viszont 4-5 km.Főleg szőlföldek vannak erre,de köztük jól járható utak mindenfelé (főleg földutak).Fent mentünk tehát a "hegyen" úgy döntöttünk az egyik utcán majd lemegyünk.Nem tudom tán a hetedik érzékünknek,vagy tán valami égi segitségnek köszönhetően a megfelelő utcácskát választottuk.Ugyanis ekkor még ezt nem tudtunk,de ebben az utcában volt a kápolna!Elindultunk a kis utcán lefelé,balról-jobbról fantasztikus présházak szolgálták a látnivalót.Szebbnél szebb pincék és telkek mindenfelé.Aztán megláttuk az utcanév táblát: "Kápolna sor ",ekkor már tudtuk jó helyen vagyunk.

Présház imitációk az adonyi szőlőhegyen

A házak a pincék egyre szebbek voltak ahogy haladtunk az utcában lefelé,mígnem nyaralókká szelidültek,aztán megláttuk a kápolnát,egy kisebb dombocskán volt fenn,egy lépcsősor vezetett fel.Mielőtt felmentünk volna,az utcácskában még volt látnivaló...a dombocska aljában amelyen a kápolna is állt,egy falban présház imitációk voltak!Hogy mik is ezek,nehéz megmagyarázni,de e bejegyzés feletti és alatti kép talán megfelelően mutatja a dolgot.Egy kőműves mester ebbe a falba készített ilyen présház homlokzatokat ami úgy néz ki mintha itt is sorban állnának a présházak,persze ezek csak diszek a házakon az ajtók nem nyilnak sehova,na de ettől függetlenül nagyon jópofa és nagyon szép volt.Igazi mestermunka igazi látnivaló!Most már újra jó ötletnek tünk ez a túra...

Fantasztikus présház imitációk

Miután kigyönyörködtük magunkat felmentünk a kápolnához,elvégre ezért jöttünk.Az 1811 körül épült kápolna nem volt nagy,hála a nem régiben történt felújításnak kiváló állapotban is volt.Sajna levolt zárva bemenni nem tudtunk,de a kápolna előtt valami kegyhely féle park volt egy Orbán pápa szoborral és padokkal.Nagyon kellemes szép hely volt!A videómat majd érdemes megnézni abban látszik!Érdekes,szép a hely története:

"Adony a megye keleti peremén közvetlen a Duna mellett elhelyezkedő település,más csak földrajzi helyzeténél fogfa is mindig jelentős színtere volt a külömböző népek és kultúrák békés vagy éppen harcos találkozásának,együttélésének.Adony a bronzkortól lakott település,majd a római korban Vetus Salina néven a limes katonai erőssége.A település 1281-ben keletkezett és első neve Odon volt.A török kiűzése után az őslakosság meginduló visszaszivárgásával jelentős számú német és szlovák népesség jelent meg.A németek hozták magukkal a máig élő Orbán kultuszt,a szőlő és a bor védőszentjének ünnepét,a gazdálkodás és mindennapi lét kultúrájának számos elemét és zenében,táncban mind a mai napig élő kulturális hagyományt teremtettek.Az adonyiak Szt.Orbán tiszteletére 1811 és 13 között az akkori Kereszt hegyen a székesfehérvári Milasin püspök kívánságára kápolnát építettek."

A kápolna

Minden évebn Orbán napkor kezdödik itt a nagy ihaj-csuhaj.Van felvonulás,körmenet,litánia,borverseny ahol a legjobb bort díjazzák,zenekarok húzzák a nótákat.Meglehet ilyenkor látogatni a környék pincéit,meglehet kóstolni a borokat szóval van minden.Érdemes minden év május 25.körül idelátogatni,arra érdemes figyelni,hogy az eseményt nem feltétlenül pont Orbán napkor tartják,ha hétköznapra esik,akkor a hozzá legközelebbi hétvégén.Azthiszem igen élvezetes egy ide való kirándulás nem csak Orbán napkor.

Mi pedig folytattuk ez utat miután kiélveztük ezt a kis csodát is.Újra leértünk az alsó útra,ezen mentünk tovább.A Lívia-tavak következtek,de elég messze voltak,legalábbis messzinek tünt.A második tónál értük el őket mivel pár hete voltunk itt,most nem szándékoztuk őket körbejárni.Kimentünk innen az adonyi vasútállomáshoz,útközben még pár boci legelészett a mezőn.A vasútállomásnál fejeztük be a túrát.

A második Lívia-tó

A túra azt a bizonyos másfél kilométernyi erdei szakaszt leszámítva igen kellemes és látványos volt.Nagyjából 14km-et mehettünk térkép nélkül és annak ellenére,hogy soha nem jártunk erre nem tévedtünk el és mindig elsőre ráleltünk a megfelelő utakra.Ajánlom mindenkinek legalábbis a Kápolnát és a Kápolna sort mindenképp.A túrát csak a bátrabbaknak,az erdőt meg csak október-április közötti időszakban.Nyáron járhatatlan.A lényeg a lényeg,hogy most is jól éreztük magunkat!Ezzel vált teljessé az Adony és környékére irányuló túráink sora.Legközelebb már csak akkor jöttünk Adonyba amikor átmentünk a révvel a Csepel-szigetre,de ezekről majd később...

Skacok a mezőn

A videóba is érdemes belenézni,hiszen részletesebben elmeséli e túránk storyját.

A túránk útvonala