A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hankook. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hankook. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. április 26., vasárnap

Kimentünk a telekre

Hát eljutottunk odáig,hogy ma már ennek is hír akarom mondani blogértéke van...Nem csökken egyenlöre a vírus,tart még a világjárvány,ami ugye nagyban befolyásolta a mi túraterveinket is a tavasz folyamán.Ráadásul terveztünk most a hétvégére ugyan egy túrát,de meterólogus barátaim újfent mellé lőttek...kicsit megijesztettek,hogy óriási szél és porvihar várható,pedig csak ide a környékre mentünk volna...Persze az egészből nem lett semmi.Volt ugyan némi szél,de messze nem olyan amit nem bírt volna el egy túra... Na maj következő hétvégén talán... Mit volt mit tenni fogtuk magunkat azt kimentünk Zoli barátom telkére,amit a közelmúltban örökölt és ami itt van a közeli Rácalmáson.

A Hankook gumigyárnál
Kisétáltunk,ami végül is felér egy kisebb túrával,de erre talán mégis jobb szó a séta.Nem is fogom bevenni ezt az éves összefoglalóba mint túrát.A helyi 29-es busszal kimentünk annak végállomásáig,ami a város északi végén van a Hankook gumigyárnál.Innen indultunk tehát sétálva,Többször kitúráztam az évek alatt Rácalmásra,de álltalában lenn a Duna mentén,erre a 6-os út mellett,csak ritkán jöttem.Most akkor itt volt az alkalom erre is körülnézni.Jól járható földút vezetett a 6-os út mellett a mezők peremén.Erre jöttem egyszer biciklivel amikor hatalmasat estem.Majd megírom azt a sztorit is egyszer.A mezők szépek voltak,a tájképet uralta a sárguló repce.Csodaszép volt!

Szépek a mezők
Az út szinte végig a 6-os út mellett ment,pedig úgy emlékeztem egy ponton átlósan áthalad a mezőn.Lehet régen így volt,de mostanra bevetették valószinű.Hamar odaértünk egy út széli büféhez amely már Rácalmást jelezte.Nyitva volt,de csak elvitelre adtak árút,ott elfogyasztani nem lehetett semmit.Innen ment el az út a 6-os úttól és ment befelé a településre.Rácalmás amúgy sem egy szegény település,de erre aztán igazi paloták akadtak.Természetesen turistajelzés erre nem volt.Viszont láttunk egy salakos teniszpályát is,amit korábban sosem fedeztem fel.Gergővel jártam amúgy Rácalmás ezen részén utoljára.Az út végül is bevezetett a helyi Sparhoz.Gondoltuk veszünk két sört aztán megisszuk.Ám még nem volt dél és ugye most az a törvény van,hogy délig csak 65év felettiek vásárolhatnak...így nem engedtek be.Gondoltuk akkor sétálunk egyet.Az út túloldalán volt a Milleniumi park.

Millenium park
Körbejártuk a mára már jól ismert parkot.Azt ha már ott voltunk a temető mellett Zolika javasolta menjünk be,nézzünk szét megnézi itt nyugvó nagyszülei sírját.A temetőbe sok érdekesség van.Érdemes bejönni ha erre jár az ember.Emlékművek,kápolna,templomok...szóval viszonylag érdekes.Persze nem ilyesmiért megy az ember egy temetőbe...Könnyen megtaláltuk azt a háborús emlékművet amelyet annak idején Gergővel meglehetősen sokat kerestünk.Gondoltam ha már itt vagyok lefotózom.

Az emlékmű
Nehezen találtuk meg viszont a nagyszülök sírját,azt kiderült a másik nagyszülők sírja is itt van.Azt még nehezebben találtuk meg,de végül is meglett.Még felmentünk a kis kápolnához.Eszembe jutott itt Gergővel jártam itt utoljára... talán tíz éve is már...Eltöltöttük jól az időt a temetőben,közeledett a dél,így úgy döntöttünk visszamegyünk akkor a Sparhoz.Sikerült is betankolni sörből,így elindultunk Zolika telkéhez a parkon át.

A kis kápolna
Nem volt messze.Egy régi kis ház amely végül is egész jópofa volt.Ez volt Zolika öröksége.Az udvaron egy kiskutya várta Marci,aki amúgy már 12 éves,de meglehetősen kedves és játékos.Neki hoztunk kaját.A házikón ugyan látszodott,hogy felújításra szorul,de belülről azért egész klassz volt.Két szoba berendezve,konyha berendezve,wc,spájz,előtér...egész jó volt.Zolika behűtötte a söröket,mi meg Marcival foglalkoztunk kicsit,meg gazoltunk.El is telt az idő,de a sörröl természetesen nem feledkeztünk meg!

Zolika udvara
Megittuk,adtunk Marcinak kaját.Majd később elindultunk haza.Ugyanarra jöttünk mint amerre mentünk.A Hankooknál éppen elértük az induló 29-es buszt,így időben hazaértünk.Ínséges idők járnak,most ez ami felér egy túrabeszámolóval.Továbbra is reménykedünk benne,hogy hamarosan visszatér az élet a normális kerékvágásba és útra kelhetünk végre komolyabb célok felé is...!

2017. május 27., szombat

Sínen vagyunk!

Talán már egy évtizede is annak,hogy elterveztük ezt a túrát.Gergő még alig kezdte el az általános iskolát amikor elöször szóba került a dolog.Egy a dunaújvárosi Szalki-szigeti séta közben lettünk figyelmesek a sínre amely a szigetre vezetett.Persze láttuk már korábban is,de túl nagy figyelmet sosem forditottunk rá.Akkor azonban Gergőt 6-7 éves fejjel elkezdte érdekelni a dolog,hogy merre is vezethet a sín,merről jön be a szigetre,merre kerüli meg a várost.Akkor ígéretet tettem neki,hogy egyszer majd felfedezzük ezt is.Azonban a dolog valahogy mindig elmaradt.Öszintén szólva ez a túra túl sok érdekességgel nem kecsegtetett,így mindig toltuk,halaszgattuk.Aztán most 2017 május 27-én érett meg a dolog,hogy felkerekedjünk is megnézzük merre megy a sín.Túránkat a Szalki-sziget bejárójától kezdtük és a sínen haladtunk.Sínen voltunk hát!

Az első méterek
Talán így olvasva nem tűnik éppen veszélytelen vállalkozásnak ez a túra,talán így is van.Persze erre vonat alig-alig jár,főleg nem szombat délután.Ez lényegébe egy ipari vágány amelyen teher forgalom van csak,az is nagy többségében éjszakánként.Persze ez nem zárta ki,hogy ne járjon erre éppen egy vonat...A szigetről indultunk hát és főleg a sínen tudtunk haladni a talpfákon,ami jelen esetünkben talpbeton volt inkább.A város kevésbé ismert részein egy völgyben hagyta el a várost a sín,mellette járható út alig-alig volt.Hétvégi telkek végéből lógott ki itt-ott a cseresznyefa,ezekről szendtünk pár szemet.

Nincs járható út a sín mentén
Nagyjából másfél kilométer után értük el a 6-os útat amit alulról kereszteztünk.Fura volt innen látni,hisz eddig csak fentről láttuk a sínt.Továbbra sem volt járható út a sín mellett,tehát még mindig a sínen haladtunk.Reménykedtünk benne valóban nem jön erre egy vonat sem.A 6-os úti hídat elhagyva egy gyönyörü zöld lankás helyen találtuk magunkat.Szemre is szép volt.Ám út nem vezetett fel a dombtetőre,pedig valószinüleg onnan már jó rálátásunk lehetett volna Dunaújvárosra.Másik irányba volt némi kilátásunk,a hétvégi telkek mögött feltünt a Hankook gumigyár.

A 6-os út alatt

Szelíd zöld lankák
Ezután viszont kissé ingerszegénnyé vált a környezet a sín egyhangúan vezetett tovább.Jobbról-balról fák,számottevő erdők nélkül.Egy földút keresztezte a sínt,erre letértünk és egy nagy mezőn egy fa alatt hüsölve tartottunk egy pihenőt.Innen a Hankook jelentette a fő látnivalót és egy nyúl aki ide-oda rohangált a mezőn.Kipihenve folytattuk a síntúrát.Enyhén kanyarodott dél felé a város irányába a vasút.Egy őz ballagott át elöttünk 30 méterre,a szokás szerint mire elövettem a fényképezőt már messze járt.Ezen bosszankodtam,amikor az elöbbi nyúl is keresztezte útunkat...Elértünk egy pontra ahonnan végre klassz rálátásunk volt a városra.

A mező,háttérben a Hankook

A távolban Dunaújváros,a közelben a Pálhalmai börtön
Ezután a sínünk Pálhalmánál a Dunaújváros-Budapest vonal mellé ért,amelyen épp egy vonat jött Budapest irányából.Mi pedig a hőségben áthaladtunk a Pálhalmai állomáson.Mire ideértünk már szembejött a vonat Dunaújvárosból.Egy hosszú egyenes szakasz következett amely már a városba vezetett.Itt már együtt ment a két sín.Egy nagy sebbeségű tehervonat húzott el mellettünk a fő vágányon,mi pedig út híján továbbra is az ipari vágányon haladtunk.Ismét kereszteztük a 6-os útat de most mi voltunk felül.Innen már hamar beértünk a közeli dunaújvárosi vasútállomásra,ahol befejeztük a túrát.

Haladunk a mellékvágányon,mellettünk a fő vonal

A 6-os út felett
A rekkenő höségben megtett túra nagyjából 10km-es volt.Mivel idehaza voltunk,délután 1-kor kezdtük és kényelmesen haladva fél 5-re fejeztük be.Én végig szenvedtem annak ellenére,hogy nem volt nehéz túra,de egész héten a munkahelyi bakancsomba szenvedtem a melóhelyen,plussz még ma a túra elött reggel egy teniszmeccsem is volt.Így nem voltam éppen friss és a talpfájás is kínzott.Ettől függetlenül persze most is jól éreztük magunkat és ha 10 év múltán is,de valóra váltottuk ezt is.Van amikor nem tudunk messze elmenni,ilyen alkalmakra találtuk ki a helyi túrákat.Na ez egy ilyen volt!



Túránk útvonala,a Szalki-sziget bejárójától kezdtük,
persze oda is lekellett menni...