Népligeti buli

Hát akkor ez volt az idei,amúgy egész túrhető nyár utolsó durranása.Úgy gondoltam régen voltam már meccstúrán,ideje elmenni egyre.Mivel Gergővel egész biztos elmentünk volna,úgy voltam vele ezt most nem hagyom ki.Noha kedvenc csapatom minden idők eddigi leggyengébb teljesitményét nyújtja a bajnokságban,ez nem tántoritott el benne,hogy elkisérjük a fiúkat egy idegenbeli meccsre.Keresve sem találhattunk volna erre alkalmasabb helyet mint a népligeti FTC centrum.Megfűztem Zolikát tartson velem,benne is volt a buliban.Ráadásul Kelenföldön találkoztunk Józsi barátommal is.
A fél hetes vonattal indultunk és nyolcra már Kelenföldön is voltunk.Itt várt ránk Józsi,akivel beültünk a már törzshelynek számító Lakat kocsmába egy fröccsre és egy kv-ra.Józsival és még pár emberrel üzemeltetjük a facebookon a már igen népszerű nb3foci csoportot.Időnként összeszokunk futni,így volt ez most is.Beültünk és természetesen Zolika volt aki fosta a szót,néha már-már zavaróan sokat beszélt,olykor nem hagyva minket szóhoz jutni.Józsi közben megajándékozott egy magyar válogatott mezzel!És egy másik a csoportot kezelő tag ajándékával egy baseballsapkával!Én sem jöttem üres kézzel,egy a csoport és a weboldalunk logójával ellátott bögrét vittem neki.

A bögre

Elbeszélgettünk egy darabig.majd villamosra szállva kilibbentünk a Népligetbe.Józsi innen már nem tartott velünk,ment tovább haza a villamossal Óbudára.Mi pedig bevetettük magunkat a Népligetbe.A meccs szokatlanul korán 11-kor kezdödött,az FTC centrum meg a liget túlvégén volt,de még mindig volt két óránk a meccsig.Így sétáltunk a liget üde zöldjében a kánikulában is kellemes hüvőset adó fák árnyékéban.Különösebb cél nélkül.Voltam már a Népligetben,de bejárni még nem jártam soha.Most gondoltam jobban szemügyre veszem.A liget szerintem szép volt,szebb mint a Városliget.Szép virágágyásokat,szobrokat érintettünk.Láttuk a Planetáriumot.Egy kisebb réten meg sok csajszi volt a kutyjával.Talán ez egy nöi kutyaiskola lehetett vagy nem tudom...

Újjé a ligetben nagyszerű...

Rendőrautó cikázott a ligetben és fiatalokat igazoltattak elöttünk vagy száz méterrel.Lassitottunk hát,elekerülvén ezt.Bár minden iratunk rendben volt és nálunk is volt,az ördög nem alszik mindenesetre...Odaérve szerencsére már tovább mentek.A liget sétányai kifejezetten kellemesek voltak.Kiértünk a főútnak mondható útra,ennek mentén volt arébb a sportcentrum.Ha már itt voltunk elsétáltunk odáig,mivel azért itt is ligetes,zöld volt a környék.Odaérve jó sokan mentek be,gondoltuk nem a meccsre mennek ennyien.Még mindig volt időnk,így mentünk tovább,nem szándékoztunk még bemenni.

...újjé a ligetben jóóó....

Arébb már nem nagyon volt semmi,egy vasúti alagút.Itt ért véget a liget.Még átmentünk a sínek alatt,de aztán semmi érdemleges nem volt.Valami lakóház féle viritott ott na és itt voltak kedvenc rendőreink is.Jobbnak láttuk visszafordulni.Visszafelé menet még felmentünk a vasúti hídra,hátha belátni fentről a környéket és a sportcentrumot,Ám semmit sem láttunk,fák,bokrok akadályoztak a kilátásban.Lementünk nem volt mit tenni.Lassan odaértünk a sportcentrum főbejáratához.Valami rendezvény lehetett odabenn,mert zene szürödött ki és egy csomó ember ment be.Aztán lázat mértek,ugye nyakunkon a koronavírus második hulláma.Nálunk minden rendben volt,de mégsem tudtunk bemenni...

A szoborsor

A jegyvásárlásnál ugyanis kérdezték,hogy van-e nálunk FTC szurkolói kártya.Hát azt most spec.nem volt.Így akkor mondták menjünk tovább a kerítés mentén egészen addig amig egy zöld konténert nem látunk.Ott lehet bemenni a vendégszurkolóknak.Jó legyen így.Mentünk hát,jó öt perc gyaloglás után ott volt a zöld konténer.Megvettük a belépöket,udvariasan útba igazitottak minket,mert annyi itt a pálya,hogy nem könnyű megtalálni azt amin a meccs lesz.
A centrum belülről,szép,igényes és színvonalas volt.Egy szoborsorba ütköztünk,kiderült ezek itt az FTC olimpiai bajnokainak a szobra.Megkell mondjam az öszintét,nagyon ott volt a szeren!

Éget a nap a centerpályán

Ezután tévedtünk be a centerpályára ahol a meccs lesz.Iszonyatos hőség volt már.Keserűen tapasztaltam,hogy fedett lelátónak meg nyoma sem volt...Megfogunk égni gondoltam...A rendezők udvariasak és segítőkészek voltak,ez meglepett az FTC otthonában...Mielőtt megégtünk volna a kis mobilllelátó mögötti büfénél lenyomtunk egy hideg sört.Közben melegített a csapat,majd jött vissza az öltőzöbe a kezdésre felsorakozni.Ott mentek el mellettünk így egy-két játékossal lekezeltünk.A sör után leültünk a lelátó azon részére amelyet a vendégszurkolóknak jelöltek ki.Höség volt és sokan voltunk egy helyen.Lehettünk harmincan a hazai szurkolók sem lehettek sokkal többen.Így mivel volt hely átültünk a szalagon túlra ami már a hazai szektornak minösült.Ez nem tetszett egy kétajtós szekrénynek,aki visszaparancsolt minket a vendégszektorba...Ledölt a mítosz..a fradi rendezői mégiscsak bunkók!Amúgy Dunaújvárosban oda ül a vendégdrukker ahova akar...

Nézzük a meccset

Kezdetét vette aztán az FTC II. - Dunaújváros bajnoki mérközés.Újra korán gólt kaptunk és hiába támadtuk utána végig a mérközést,mégis kikaptunk 1-0-ra.Azért nem égtünk csak halálra mert volt nálam sapka+napszemüveg,az ajándék sapkát meg kölcsönadtam addig Zolinak.Így kibírtuk valahogy az égető hőséget.A meccs jó volt,de mint írtam hiába a jó játék ha mégis kikaptunk.Szünetben persze eltudtunk menni egy hűs helyre.Meccs végén pedig kisétáltunk arra amerre jöttünk.Az FTC sportcentruma bár szép volt,nem zártuk a szívünkbe.Kifelé menet még egy székelykapura lettünk figyelmesek a sporttelep közepén!

Részlet a meccsből

Székelykapu meglehetősen szokatlan helyen

Kijövet visszamentünk még a ligetbe kicsit sétálni.Szomjasak voltunk kerestünk valami vályút.Kegyetlen hőség volt augusztus utolsó előtti napján.Sőt talán ez volt a nyár eddigi legmelegebb napja.Nesze neked pont a legvégén...A liget legszebb részein még fotózkodtunk párat,mondtam Zolikának fotózzon már le a válogatott mezben.Legalább ilyen képen is lett.Eszembe jutott Gergő,hogy örült volna egy ilyen ajándéknak...hisz annak idején a Dunaújváros meznek is nagyon örült...Végül találtunk egy büfét ahol ittunk hideg italokat.Még nézelödtünk kicsit a ligetben.majd elindultunk a Népligetből vissza a kelenföldi pályaudvarra.Gyalog a 40 fokban...

Válogatott fotó

A borzalmas Telekom épület mellett elhaladva vetettük magunkat bele a cseppet sem rövid útnak.Három óránk volt a vonatunkig és még enni is szerettünk volna.Végül a Lurdy házban találtunk egy kajáldát ahol egy kínait nyomattunk le.Ennek végeztével már csak két óránk maradt és még igen messze volt Kelenföld... Fokoztuk a tempót a hőségben.A Bikás parknál még beugrottam egy boltba hideg italokért.Végül is aztán jó időt mehettünk,mert 40 perccel a vonat indulása előtt kiértünk Kelenföldre.Az jött aztán rendesen és hál isten klimás kocsikkal.Rendben hazaértünk,korán már fél hét után itthon voltunk.

A világ legrondább épülete,sajnos eltakarja a Grupama arénát is

Hát így végzödött a nyár ami tele volt sok szép élménnyel (lásd elöző bejegyzésem).Soha rosszabbat és remélem nem is lesz rosszabb ennél.A csapat ugyan kikapott és nem áll jól a szénánk,de tudom Gergő ott volt velem minden egyes alkalommal a nyáron is.

Következik kedvenc évszakom az ősz.

Tervekről hamarosan.

Szöge-hegy legendája

Ahogy az már ebből a blogból (is) ismerős,a Mecsek a népmondák és a legendák hazája.Akárhova megy az ember,szinte mindenhez fűzödik egy-egy legenda.Ezeket összesiti a mecseki népmondák gyűjteménye.Jó magam és már vagy másfél,de lehet tán már kettő éve követem nyomon e csodálatos legendákat.A mai augusztusi részben Szöge-hegyre látogatunk.

Szöge-hegy,mögötte pedig a Hármashegy a Mecsekben (kép:Merk Ferenc)

Szöge-hegyen 2018 legforróbb napján jártunk Gergővel.A Sín-gödörből jövet másztuk meg a 40 fokos hőségben a Komlóig húzodó Szöge-hegyet.Egy átlagos mondjuk őszi napon ez nem lett volna különösebben nehéz.Azonban a 40 fokban kissé kivette erőnket.Pihennünk is kellett odafenn félórát mikor felérkeztünk a hegyre.Utána folytattuk a túránkat Komló felé.Szerencsére az út további szakasza akkor kellemes hűs erdőben vezetett már,amely némileg védett minket a forróságtól.

Ezekután pedig ismerjük meg a legendát.

Itt jöttünk fel a forróságban Gergővel...a képről nem látszik,de 40 fokban készült!

Komlón, ott ahol egy kimagasló hegy büszkélkedik a völgyek felett, ott ahol a felkelő nap először sugározza be a fákat, bokrokat, virágokat, élt egyszer réges-régen egy Szöge nevű várúr, aki nagyon gazdag volt. A vár belső fala kőből épült, aminek szegletében állt a lakótorony. A várat kívül földsánc védte hegyes cölöpökkel magasítva a rablók és az ellenség ellen. A várhegy északnyugati oldalán, az erdő alatti völgyben feküdt Gadány, ahol a réteken szarvasmarhák legeltek, a dombokon meg juhnyáj volt. Ez a sok állat is mind Szögi úré volt. A völgy felett büszkélkedő hegyet pedig egykori uráról Szöge-hegynek nevezték el. Szöge úr vára azóta nyomtalanul eltűnt.

Ezen a farönkön pihentünk míg árnyékban volt...

Szöge-hegy maga túl sok látnivalóval nem szolgál,egy erdőben halad a turistaút,melyről kilátás nem igazán van,legalábbis amerre mi jártunk nem volt.Bár az is igaz a hegy fő központja kicsikét északabbra volt attól ahol mi mentünk.A hegyen amúgy a piros+ és a sárga+ jelzés vezet végig.Bár soha ne mondd,hogy soha,de Gergő nélkül már aligha jövök erre újra...
A szép legendán kivül tehát a hegy édes emlékeket is őríz...

Sínen vagyunk!

Talán már egy évtizede is annak,hogy elterveztük ezt a túrát.Gergő még alig kezdte el az általános iskolát amikor elöször szóba került a dolog.Egy a dunaújvárosi Szalki-szigeti séta közben lettünk figyelmesek a sínre amely a szigetre vezetett.Persze láttuk már korábban is,de túl nagy figyelmet sosem forditottunk rá.Akkor azonban Gergőt 6-7 éves fejjel elkezdte érdekelni a dolog,hogy merre is vezethet a sín,merről jön be a szigetre,merre kerüli meg a várost.Akkor ígéretet tettem neki,hogy egyszer majd felfedezzük ezt is.Azonban a dolog valahogy mindig elmaradt.Öszintén szólva ez a túra túl sok érdekességgel nem kecsegtetett,így mindig toltuk,halaszgattuk.Aztán most 2017 május 27-én érett meg a dolog,hogy felkerekedjünk is megnézzük merre megy a sín.Túránkat a Szalki-sziget bejárójától kezdtük és a sínen haladtunk.Sínen voltunk hát!

Az első méterek

Talán így olvasva nem tűnik éppen veszélytelen vállalkozásnak ez a túra,talán így is van.Persze erre vonat alig-alig jár,főleg nem szombat délután.Ez lényegébe egy ipari vágány amelyen teher forgalom van csak,az is nagy többségében éjszakánként.Persze ez nem zárta ki,hogy ne járjon erre éppen egy vonat...A szigetről indultunk hát és főleg a sínen tudtunk haladni a talpfákon,ami jelen esetünkben talpbeton volt inkább.A város kevésbé ismert részein egy völgyben hagyta el a várost a sín,mellette járható út alig-alig volt.Hétvégi telkek végéből lógott ki itt-ott a cseresznyefa,ezekről szendtünk pár szemet.

Nincs járható út a sín mentén

Nagyjából másfél kilométer után értük el a 6-os útat amit alulról kereszteztünk.Fura volt innen látni,hisz eddig csak fentről láttuk a sínt.Továbbra sem volt járható út a sín mellett,tehát még mindig a sínen haladtunk.Reménykedtünk benne valóban nem jön erre egy vonat sem.A 6-os úti hídat elhagyva egy gyönyörü zöld lankás helyen találtuk magunkat.Szemre is szép volt.Ám út nem vezetett fel a dombtetőre,pedig valószinüleg onnan már jó rálátásunk lehetett volna Dunaújvárosra.Másik irányba volt némi kilátásunk,a hétvégi telkek mögött feltünt a Hankook gumigyár.

A 6-os út alatt

Szelíd zöld lankák

Ezután viszont kissé ingerszegénnyé vált a környezet a sín egyhangúan vezetett tovább.Jobbról-balról fák,számottevő erdők nélkül.Egy földút keresztezte a sínt,erre letértünk és egy nagy mezőn egy fa alatt hüsölve tartottunk egy pihenőt.Innen a Hankook jelentette a fő látnivalót és egy nyúl aki ide-oda rohangált a mezőn.Kipihenve folytattuk a síntúrát.Enyhén kanyarodott dél felé a város irányába a vasút.Egy őz ballagott át elöttünk 30 méterre,a szokás szerint mire elövettem a fényképezőt már messze járt.Ezen bosszankodtam,amikor az elöbbi nyúl is keresztezte útunkat...Elértünk egy pontra ahonnan végre klassz rálátásunk volt a városra.

A mező,háttérben a Hankook

A távolban Dunaújváros,a közelben a Pálhalmai börtön

Ezután a sínünk Pálhalmánál a Dunaújváros-Budapest vonal mellé ért,amelyen épp egy vonat jött Budapest irányából.Mi pedig a hőségben áthaladtunk a Pálhalmai állomáson.Mire ideértünk már szembejött a vonat Dunaújvárosból.Egy hosszú egyenes szakasz következett amely már a városba vezetett.Itt már együtt ment a két sín.Egy nagy sebbeségű tehervonat húzott el mellettünk a fő vágányon,mi pedig út híján továbbra is az ipari vágányon haladtunk.Ismét kereszteztük a 6-os útat de most mi voltunk felül.Innen már hamar beértünk a közeli dunaújvárosi vasútállomásra,ahol befejeztük a túrát.

Haladunk a mellékvágányon,mellettünk a fő vonal

A 6-os út felett

A rekkenő höségben megtett túra nagyjából 10km-es volt.Mivel idehaza voltunk,délután 1-kor kezdtük és kényelmesen haladva fél 5-re fejeztük be.Én végig szenvedtem annak ellenére,hogy nem volt nehéz túra,de egész héten a munkahelyi bakancsomba szenvedtem a melóhelyen,plussz még ma a túra elött reggel egy teniszmeccsem is volt.Így nem voltam éppen friss és a talpfájás is kínzott.Ettől függetlenül persze most is jól éreztük magunkat és ha 10 év múltán is,de valóra váltottuk ezt is.Van amikor nem tudunk messze elmenni,ilyen alkalmakra találtuk ki a helyi túrákat.Na ez egy ilyen volt!

Túránk útvonala,a Szalki-sziget bejárójától kezdtük,
persze oda is lekellett menni...