Tovább dübörög a balatoni kék.Április elején fejeztük be az ötödik szakaszt a Zádorvárnál.Most a nyár pedig a hatodik szakasszal indult.Mivel a balatoni kék itt nem érint településeket,választanunk kellett hol szállunk be.Ugye a kiszállás a Zádorvárnál volt,de ott is lekellett menni a közeli faluba Pécselyre.Most vagy innen indulhattunk volna,ha a másik közeli településről Barnagról.Mi ez utóbbit választottuk.Így még felfelé menet sem volt.Na,de sorjában.Zolikával vágtunk neki a sok meccstúrát hozott tavaszt követően a nyár első bakancslistás túrájába is.Barnagot választottuk kiindulási pontnak.Ide meglehetősen későn értünk.Hiába indultunk otthonról fél hatkor,csak háromnegyed hatkor értünk a parányi településre amely a Veszprémi fensík és a Balaton-felvidék határán található.
Barnag az apró kis gyöngyszem
A balatoni kék innen 2,4 km-re volt.Tehát oda kimenni is egy kisebb fajta túra volt.A falura nem sok időt szenteltünk,indultunk is.Szerencsére egy jól járható,könnyű terepű út vitt el a balatoni kékig.Simán kiértünk.Útközben kellemes fenyves adott hűs árnyékot.Ezen a napon még nem volt kánikula,de közel álltunk hozzá.Elérve a kéket a terep továbbra sem volt nehéz.Időnként kifejezetten hűs erdőkön át haladtunk,máskor meg meleg rétek mentén.Gyakorlatilag ez aztán állandosult az egész túra folyamán.
Elérjük a kéket
Kertek alá,pontosabban fölé értünk közben.Tábla hírdetett egy menedékhelyet ahol lehet enni és inni.Ezt meg is találtuk,de nem volt nyitva.Szerencsékre a tulaj éppen ott volt és mondta ha iszunk egy fröccsöt akkor beülhetünk.Naná,hogy elfogadtuk az ajánálatot.Egy hűs teraszon volt a vendéglő ahonnan alighanem minden idők legszebb balatoni kilátása tárult a szemünk elé.Főleg a Tihanyi-félszigetre láttunk ki,de sokminden más is látszodott!Szavakkal el nem mondható milyen kiváló bort kaptunk...és a kedves házigazda még meginvitált minket egy helyben sütött kenyérre (ingyen).Fenséges volt a kenyér is.A gazda meg nagyon kedves.Egy ötven körüli fószer akivel nagyon kellemesen el is beszélgettünk.Isteni hely volt!Legszívesebben maradtunk volna még borozgatni,de menni kellett tovább.Mindenesetre elmondható,hogy jól indult a balatoni kék hatodik szakasza.
Isteni hely!
Továbbra is hűs erdők és meleg rétek váltogatták egymást,mígnem elértük a Halom-hegyet,amelyet már a távolból is láttunk.Itt meggyűlt a bajunk a jelzésekel és az út nyomvonalával mert nem volt egészen egyértelmű.Végül üggyel-bajjal ráleltünk a Halom-hegyre felvivő tanösvényre a kék T jelzésre.Ezen nem jelentett különösebb problémát megmászni a 399 méter magas hegyet.Szerencsére felfelé az út is hűvösben haladt.Felérve egy réten találtuk magunkat központban a Kossuth kilátóval.Ami elsőre feltűnt az a hely elhanyagoltsága volt...Térdig ért már a fű a tájékoztató táblákat benőtte a növényzet,ahol meg nem ott lekoptak.Szabadtéri színpad is volt itt!De ez is az elhanyagoltság állapotát mutatta.Pedig amúgy szép hely volt.Közben szállingóztak fel a túrázók.Úgy döntöttünk megkajálunk,hátha addigra kiritkulnak és majd úgy megyünk fel a kilátóba.
Elérve a tanösvényhez
A Halom-hegyen a kilátóval
Így is lett.Mire végeztünk a kajával a terep is megtisztult.Szabadon mehettünk fel a kilátóba!A teljes egészében fából készült kilátó - amelyre majd kitérünk részletesen is a kedvenc kilátóink sorozatomban -elsőre jónak tűnt.Hajazott némileg a Balaton legjobb kilátójára a tihanyi Őrtoronyra.Ám felérve kellemetlen meglepetés fogadott.Hiába voltak tágasak a kilátószintek és volt teljes körpanorámánk.A kilátó olyan fokon imbolygott és hintázott/kilengett,hogy komolyan beszarás körüli állapotba kerültünk.Attól féltünk ledőlünk kilátóstul együtt.Én nem szoktam félni kilátókban,hiszen eleve kilátó fan vagyok,de itt féltem,megmondom őszintén.Próbáltuk azért élvezni a kilátást mert azért az ott volt a szeren!
Kicsit fosva a kilátóban
Kilátás a Kab-hegyre
Kilátás a Hegyestűre és a Badacsonyra
Próbáltuk élvezni a kilátást megfeledkezve a kilátó mozgásáról.Érdekes mert hazatérve Manó barátomnak elmeséltem ezt,ő azt mondta amikor itt járt jó másfél éve akkor semmiféle imbolygást nem tapasztalt... Szóval láttunk mindent,a Hegyestűt,a Szent György-hegyet,a Gulácsot a Badacsonyt,a Kab-hegyet,a Balaton északi öblét és egy csomó olyan hegyet amelyiket még nem ismertem.Kilátásilag az egyik legjobb kilátó volt amelyben valaha is jártam,de szerkezetileg meg ezekszerint a legrosszabb.Jó félórát így is fent időztünk,aztán mentünk tovább.A tanösvény másik részén ereszkedtünk vissza a kék jelzésre.Jó volt a Halom-hegy,de ott volt bennem némi tüske is.Egy részt az ibolygó kilátó végett,másrészt azért,hogy ez a szép hely miért ennyire elhanyagolt?
Zolika ereszkedik a tanösvényen
Lentről a Halom.hegy
Mentünk a kéken tovább.Lentről is megcsodáltuk a közeli Halom-hegyet,majd az út beért a telkek és a pincék közé.Egy országutat keresztezve értünk be újra egy hűvösebb erdőbe,majd újra telkek,újra rétek...így váltogatták egymást az út szakaszai.Kezdett erősen meleg lenni,de még mindig azon határvonal innenső oldalán voltunk amely még a hőség elviselhető szintjét jelentette.Szép rálátásaink voltak a következő szakaszra ahol hegyek köszöntek szembe...Nem sok jót ígért a hetedik szakasz első része az biztos...Egy farmot került meg közben a kék szintén egy erdőben.Ez az erdő már nem volt olyan hűs mint az előzőek.Majd betonra váltott az út és kezdte meg jó másfélkilométeres ereszkedését a völgyben található Szentantalfáig.Ennek a szakasznak a végállomásáig.
Ennek a szakasznak a végállomása
Voltak szép részei a falunak
Szentantalfa csalódást okozott.Bár szépnek szép volt és a pecsételő helyet is könnyen megtaláltuk.Az egyetlen vendéglátóhely amire ráleltünk esküvő miatt zárva volt és semmi mást nem találtunk nyitva.Így az áhított hideg ital elmaradt..Szerencsére egy csapot találtunk azért,de igazán hideg vízet nem adott.Úgy láttuk a térképen van még egy kocsmaszerűség a faluban,de odáig már nem volt idő elmenni,de ez majd a következő szakaszon kiderül,hiszen az innen fog indulni.Még egy kicsit járkáltunk a környező utcákon,de aztán jött a busz.Háromszori átszállással jutottunk haza több mint öt órás utazás után!
A Balatoni kék hatodik szakasza volt eddig a legkönnyebb szakasz.Alig-alig kellett felfelé menni,a Halom.hegy megmászása pedig semmiféle nehézséget nem jelentett.A táj sok helyen látványosan szép volt bár a végállomás kicsit csalódást okozott.Az a hely ahol boroztunk az mindent vitt,nálam eddig az az év helye!
Ez volt az év tizenegyedik túrája amelyen 15 kilométert mentünk.Ez összesítve idén már 152 kilométert jelent.Így az átlagunk túránként 13,81 kilométer.Ez ebben a korban már bőven az ideális!A Balatoni kékből még két szakasz van hátra.A következőt őszre tervezzük,az utolsót viszont csak jövő tavasz felé amikor már újra éled az élet a Balaton körül!
Tavaly februrárban kezdtük menetelésünket a balatoni kék túrán,amelynek teljes távja több mint 100 kilométer.Tetszés szerint lehet választani,hogy az ember hány szakaszból kívánja teljesíteni a teljes távot.Ez lehet akár egyszeri alkalom,de lehet akár húsz is.Mi úgy számoljuk,hogy nyolc szakaszra bontjuk a balatoni kéktúrát.Tavaly négy szakaszt sikerült teljesíteni,így mondhatni,hogy a felénél jártunk éppen.Viszont augusztus óta nem fogtunk bele újabb szakaszba,így éppen ideje volt már!Ugyan március végére terveztük az ötödik szakaszt,de az időjárás megtréfált bennünket.Így aztán eltoltuk hat nappal a túrát,ez pedig péntek volt.Egyrészt azért mert szombatra már ismét bellengették az újabb rosszidőt,másrészt a csapatunk szombaton fontos rangadót játszott hazai pályán,erről meg nem akartunk hiányozni.Így aztán Zolikával karöltve április negyedikén,péntek hajnalban útra keltünk Balatonfüredre,oda ahol a negyedik szakaszt befejeztük.
Innen folytattuk!
Nem volt egyszerű az utazás,mégpedig azért mert a Székesfehérváron megálló és tovább Balatonfüredre induló vonat egyszerűen dugig volt!Erre nem számítottunk,hiszen hétvégente sem szoktak ennyien lenni,nem egy kora tavaszi péntek reggelen...Így aztán szinte végig álltuk ezt az utat Füredig.Ott leszállva azonnal célba vettük Árpi bácsi rétesboltját!Sok jót hallotunk róla augusztus óta és útba is esett és igen közel volt,így nem hagyhattuk ki.Meg is érte,nagyon finom réteseket nyomtunk le és kávéztunk is.Ezután indulhatott a túra.A két tornyú vörös színű templomnál hagytuk abba az előző szakaszt,így értelemszerűen most innen indultunk.Az ötödik szakasz nagyjából 14 kilométert ígért,plussz kettőt mert csak így tudtunk kiszállni,hogy a Zádorvárnál lemegyünk az egyik közeli faluba.Aztán úgy alakult,hogy a túra jó húsz kilométeressé vált!Balatonfüredről indultunk hát a Kis és a nagy Gella csúcsok,majd a Cseri kastély érintésével Zádorvárig.Onnan pedig le Pécselyre.
Balatonfüred utcáin
A templomromnál
Balatonfüred eddig álltalunk nem ismert részein kanyargott a kék jelzés,majd lassan kiértünk a településről.Egy régi temetőnél és egy templomromnál lyukadtunk ki.Ezt persze megnéztük.A romnál éppen fotózás zajlott,egy nem túl szép nőt fotózgatott egy másik nő.Próbáltuk nem zavarni őket.Szép hely volt és nem utolsó sorban szép kilátásunk volt innen,a negyedik szakaszon magunk mögött hagyott Tamás-hegyre,ellenkező irányban meg a Tihanyi-félszigetre.Még alaposabban megnéztük a romot,majd indultunk tovább.Úgy éreztük ez nagyon egyszerű lesz,csak követni kell a kéket más dolgunk nem lesz.Végre ki is értünk a természetbe.Egy fensík szerű részen haladt a jól járható kék jelzés.Fenyvesek,rétek között.Szemben a szomszédos hegyen mintha egy kilátót véltünk volna felfedezni.A távcsővel nézve is annak tűnt és idehaza utánanyomozva kiderült,hogy az a Gál Pál kilátó a Száka-hegyen.
Út a fensíkon
Aztán egy ponton balra mentünk jobb helyett...de erre is volt kék jelzés,igaz kopottabbak mint eddig...meglepetésként ért,hogy az út levezetett újra Balatonfüred egy részére...éreztem valami nem oké.Aztán lassan megértettük,hogy eltévedtünk.Visszamentünk az elágazásig mert gondoltam,hogy ott basztuk el.Így is lett.Ott jobbra nézve valóban ott volt az eddig is jól felfestett kék jelzés.Így korrigáltuk a hibát,igaz ez plusz félóránkba és legalább másfél kilométerünkbe került...Az út még kicsit a fensíkon haladt,majd elkezdett lefelé menni a hegyoldalon.A bokrok már zöldültek,így szép hangulata volt ennek a résznek.A hegyoldalban sziklák vigyorogtak ránk.Leértünk egy hangulatos völgybe,majd pár száz méter után egy legelőhöz értünk ami levolt kerítve drótkerítéssel.Ez mellett ment az út,jó kilátásokkal a környező hegyekre.
Valahol a völgyben
Egy kisebb erdőben kanyarogtunk tovább majd leértünk egy országútra.Nekem a térkép itt a 7304-es számú útnak jelöli.Meglehetősen jó minőségű volt,de majd 2 km-en ezen mentünk tovább,ez volt maga a kék is.Aztán végre letértünk az útról balra,ahol becsatlakozott hozzánk a zöld jelzés is.Együtt mentünk fel a 380 méter magas Kis-Gellára,mert ez már az volt.Nem kellett teljesen lejönni,de valamennyit igen,hogy aztán a Nagy-Gellára is felkapaszkodhassunk.Nem a legvészesebb emelkedő volt egyik hegyre sem.A Nagy-Gella amúgy 416 méter magas volt.Sajnos egyik hegyről sem voltak kilátásaink.Erszkedésbe kezdtünk aztán a hegyről,egy betonúthoz értünk,de továbbra is lefelé tartottunk.Majd pár száz méter múlva elértük a Cseri kastélyt.
A két Gella között
Út a Nagy Gellára
A Cseri kastély
A Cseri kastély területén vezetett át a kék jelzés.A kapu nyitva volt,nyugodtan beléphet mindenki.A kastély területe maga volt a béke és a nyugalom szigete.Madárcsicsergésen kivül itt mást nem lehetett hallani.Itt volt ennek a szakasznak az első pecsételési helye,így mielőtt körbenéztünk volna lepecsételtük az igazoló túralapokat.Ezt követően néztünk szét.A hegy oldalban helyezkedett el a kastély,amelynek több épülete is volt.Úgy hallottuk egy étterem is van itt.Gondoltuk majd megkajálunk.Egy teniszpálya volt még a kastély mellett,egy játszótér,lejebb meg egy medence.Mentem lejebb és egy ember jött ki a kastélyból de normális volt és kedves.Monda,hogy a kastély(szálló) csak májusban nyit,addig nincs étterem.Majd jó további túrát kívánt.Így akkor ebéd nélkül maradtunk.Így mentünk tovább.
Zolika pecsétel
Gyűlnek a pecsétek!
A kastély egy másik,feltehetőleg főépülete
A kastély mellett egy istálló volt,mellette lovak legelésztek.Mondta az ember,hogy itt van csap ha víz kell.Ki is használtuk,friss hideg vízzel frissitettük magunkat és a készletet.Aztán ment erre tovább az út.Jó háromszáz méter után azonban rádöbbentünk,hogy ez nem a kék jelzés...Hoppá.Hát ez meg,hogy lehet.Adta magát a nyomvonal...alighanem a medence mellett osonhatott ki a kék a kastélyparkból...Leültünk a második eltévedésnél és átnéztem a telefonos alkalmazáson a térképet.Kisilabizáltam,hogy nincs messze a kék és egy kis erdei úton visszatérhetünk rá.Így is lett.Sikerült megtalálni a kék jelzésű turistaútat,amely egy erdőben haladt aztán tovább.Fokozottabb figyelmet kértem magunktól.Ilyen nem szokott előfordulni,hogy egy túrán kétszer is eltévednünk.
Nem ez a mi útunk!
Az erdei szakasz kb. egy kilométeres lehetett.Újabb enyhe ereszkedés után egy újabb aszfaltozott úthoz értünk.Most átmentünk rajta és egy szemből jövő szintén aszfalúton mentünk tovább.Szerencsére nem sokáig.Balra kellett letérni egy újabb erdei szakaszra.Itt egy kis emelkedés következett.Közben elkerült minket egy srác.Mondta mi vagyunk az első túrázók akikkel túrája során találkozott,mondtam dettó.Aztán megkérdeztem ő is a balatoni kéket nyomja-e?Mondta nem,ő Pestről jött,még hétfőn indult!Balatonhenyéig szándékozott menni.Jó utat kívántunk egymásnak,azt elnyelte a láthatár.Mi végre szintre értünk,se nem emelkedett,se nem ereszkedett az út.Viszont újra egy csodás zöld területen haladtunk,mígnem egy tábla jelezte balra immár a Zádorvári letérést.
Arra kell menni!
Aztán a kék elfordult jobbra.Itt tudtunk "kiszállni" a balatoni kékből,de maga a pecsételési pont az bent volt a Zádorvárnál,az meg ide kb.250 méterre volt még.Természetesen jól kivolt jelezve minden,mindenesetre mi már innen a piroson mentünk tovább.A következő szakaszba majd itt "szállunk be".Mivel itt most nem volt semmi,a túrázó kénytelen lemenni valamelyik közeli faluba,hogy ténylegesen ki tudjon szállni a kéktúrájának ebből a szakaszából.Mi Pécselyt választottuk,mert az oda vezető piros érintette a közeli Zádorvárat is.Hamar oda értünk már innen a várhoz,amely romjaiban is kellemes látvány volt!
Zádorvár
Látható a régi és az új várfal
Kisebb dombról érkeztünk a várhoz,amely nagyobb volt mint gondoltam.Egy na kőkupac volt az udvarának közepén.Kiderült,hogy itt minden ide érkezőt megkérnek,hogy a földes oldalról dobjanak öt követ a kőkupacra mert ebből újítják fel a várat!Jó ezt megtettük (igaz kicsivel később).Most leültünk és megkajáltunk.Szinte pihenés nélkül jöttünk idáig.Voltak padok,asztalok is.Egy állvány meg ideiglenes kilátónak szolgált a vár falánál.Kaja után mentünk fel rá.Kilátásunk főleg a Tihanyi-félsziget irányába volt,de látni lehetett a Köröshegyi-völgyhídat is,na meg persze a közeliPécselyt.Visszanézve meg a vár udvarában gyönyörködhettünk.Jó egy órát eltébláboltunk itt,ezen a kellemes helyen,persze mindent megnézve!A várral majd részletesen foglalkozom a Kedvenc váraink sorozatomban nem soká.
A kilátó
A kilátás
Aztán még megnéztük a várat kivülről is.Mondom romjaiban is klassz,ha egyszer valaha is készen lesz akkor meg nem egy utolsó látványosság lesz,az is biztos!Zolika meg megölelte a várat.Bevezette ezt az új szokását,hogy minden jóhelyen megölel majd valamit...A túra utolsó szakaszát a piroson folytattuk.Ez ereszkedésbe kezdett a Zádorvártól amely persze a Zádor-hegyen volt.Egy lépcsősor vezetett le a hegyről,a lépcsők mellett keresztek.Ez egy kálvária akart lenni,de nem éppen a legjobb formában volt...
Fenyőfa nő a vár falán!
Kivülről a vár
Lefelé,ez kálvária akar lenni...
Leérve a kertek alatt haladt az út.Innen jó 2 km-re volt maga Pécsely.Helyenként ahogy haladtunk remek rálátásaink voltak a Balaton-felvidék nyúlványaira.Megérkezve Pécselyre rögtön egy vízcsappa botlottunk.Ismét vettünk magunkhoz vízet.Gondoltuk keresünk egy kocsmát a faluban mivel több mint egy óránk volt a buszig.Ám hiába jártuk végig a települést nem akadtunk kocsmára.Egy vendéglátóhelyet ugyan találtunk,de az meg zárva volt.Kellemes környezetben feküdt amúgy a falu,ha jól tudom ez volt a Pécselyi medence.Nem volt már más hátra megvártuk a buszt,az jött pontosan.
Pécselyi harang
Balatonfüredig mentünk a busszal.Ott vonatra szálltunk.Most volt helyünk és kényelmesen értünk Székesfehérvárra.Ott is volt még egy óránk és mivel itt nem egymás mellett van a vasút és a buszállomás,így elsétáltunk a buszhoz.Este 11-re értem haza lakásra.Jó kis túra volt az eltévedések ellenére is.Szép tájakon és kellemes környezetben haladtunk teljesen jó időben.Ez volt az év hatodik túrája (meg még van két meccstúránk).Most mindennel együtt mentünk kerek 20 kilométert.Ez így összeségében már 86 kilométer idén.Ez pedig túránkénti 14,33 km-es átlagot jelent.
Nem kellett most sokat várni a következő túrára.Egy hét telt el a "Marsi" túra óta és újra nekivágtunk a végtelennek!Valamivel korábban indultunk el mint egy héttel korábban.A Veszprémbe menő 5.40-kor induló busszal keltünk útra Zolikával.Ahogy egy héttel korábban most is leszálltunk Fehérváron és ugyanúgy betértünk a Lipót pékségbe egy kávéra és egy pizzaszeletre.Ám innen már nem ugyanaz volt a müsor mint egy hete!Elmentünk a vasútállomásra mert vonattal mentünk tovább.Székesfehérváron kb.25 perces séta a buszállomástól a vasútállomás.A vonatunk 7.51-kor indult el (pontos volt).Majd két és fél óra kellemes vonatozás várt ránk a Balaton mentén.Célunk Nemesgulács-Kisapáti vasútimegálló hely volt.Innen indult a már régóta halaszgatott túra a Szent György-hegyre.
Kezdés...
Negyed 11-re értünk oda.Az ország egyik legszebb táján találtuk magunkat a Tapolcai-medencében.Körülöleltek a Balaton-felvidék tanúhegyei.A kissé borús időben is fenséges látványt nyújtott a Gulács,a Tóti-hegy,a Badacsony,a Csobánc,Szigliget,a Haláp és célunk a Szent György-hegy.Földöntúli szépségű hely volt!El is indultunk a zöld jelzésen ami Kispaátiig maga az országút volt,szerencsére gyér forgalommal.Ezen a szakaszon tárultak elénk az előbb említett csodák.Kisapáti nem volt messze a vasúti megállótól.A faluba érve az egyik boltnál pedig tudtunk inni egy jó kávét mielőtt belecsaptunk a lecsóba!Az úton ide közben eszembe jutott az is,hogy mi a Szent György-hegyet már Gergővel is terveztük,ám ki tudja miért magasabb szellemi erők nem engedték,hogy valóra váljon...így reménykedtem benne,hogy Gergő lelke velem van,sajnos érezni nem éreztem.
A Szent György-hegy
Fél Kisapátin átkelve kezdett emelkedésbe az út.Itt persze már nem országút volt hanem normál turistaút.Közben találkoztunk a sárkánnyal amit kanalakból(!) raktak ki a helyiek roppant ötletes módon.Pár méter után egy letérésünk volt a Szent kereszt kápolnához,úgy döntöttük megnézzük.Szép volt,de bemenni nem lehetett.Innen már még egy fokkal jobb volt a kilátás a környék csodáira mint lenn az országútról.A kápolna megcsodálása után folytattuk az emelkedős zöldön.Itt ott kemény emelkedő volt,de összeségében nem volt vészes.Minél feljebb értünk a kopasz erdőn át fel-fel sejlettek a hegy legnagyobb csodái a bazaltorgonák,de még tekintélyes távolságban voltak.Nem soká elértük a Kaán Károly turistaházat.Mivel itt voltak padok és asztalok,úgy döntöttünk megkajálunk.
A Szentkereszt kápolna
A turistaház
Megállva a reggelihez rádöbbentünk,hogy nagyon hideg van,vagyis hát kellemetlenül hideg.Fáztam is mint a vadászkutya.Közben figyelmesek lettünk egy fára a ház mellett.Rajta ott volt mind a négy fő turistajelzés!Bizony kevés hely van az országban ahol mind a négy fő turistaút összefut,ez egy ilyen hely volt.Ez pedig emelte a hely nagyszerűségét!További slusszpoénként fogtuk fel,hogy a mai rövidke túránkon mind a négy jelzést érintjük!Persze azért szemügyre vettük a házat is amely nagyon jól nézett ki.Körbe lehetett járni és a hátulja érdekesebb és szebb volt mint az eleje.Fenn pedig volt egy kis terasz,amelyre a hátsó tornácon lehetett feljutni.Onnan pedig újabb jó kilátásunk volt a már nem túl távoli bazaltorgonákra!Ez is egy csúcsszuper hely volt!Némi zavaró tényező volt a kellemetlen hideg.
Összefújta a szél a turistaútakat
A ház hátulról
Bár innen már közel voltak a bazaltorgonák,mi mégis más útvonalat választottunk a zölddel együtt haladó sárgán mentünk tovább a hegyen,majd arról lesz egy leágazás,pontosabban felágazás a piros jelzés ami felvisz a hegytetőre,onnan meg a kék3 és a kék jelzés visz majd el a bazaltorgonákhoz.Így azokat fentről közelitjük majd meg és visszatérünk ide a turistaházhoz.Magyaru egy kis körtúra lesz ez!Búcsút vettünk a háztól,miközben megnéztük a közeli pottyantóst.Nem kellett sokat menni máris ott volt a Jégbarlang.Vagyis ami megmaradt belőle.A Jégbarlang az itteni sárkány otthona volt,de azt betemette egy leomló bazaltorgona ami elvált a hegyről.Majd a közeljövőben kivesézzük a Jégbarlang sztoriját is itt a blogban!Egy lyuk azért maradt ott a kőtengerben és ha odaáll az ember azt tapasztalhatja,hogy ott bizony 10-15 fokkal hűvösebb van.Ez nyáron jöhet jól főleg...
A beomlott Jégbarlang
Zolika megmássza!
Elhagyva a barlangot az út szinten ment aztán...elkezdett ereszkedni!Ez sehogyan sem illett a képbe,hiszen nekünk fel kell menni majd a hegytetőre!Hát így durvább lesz ha most meg lefelé megyünk...Közben átértünk a hegy másik oldalára és kilátásilag feltűnt Tapolca a Haláppal,délre meg a Keszthelyi-hegység.Az út továbbra is lefelé ment,de a piros leágazás még nem akart feltűnni.Aztán nem sokára amikor már újra szinten ment a zöld/sárga út egyszercsak ott volt végre a piros!Mellette ott volt egy tábla,hogy borászat 150 méter és forralt bor kapható és,hogy nyitva tartanak!Zolika javaslatára nem hagytuk ki,ám odaérve nem találtunk ott senkit és az ajtó is zárva volt..Így visszamentünk a piroshoz és megkezdtük az emelkedést a hegytetőre! Felérve ment ugyan a piros nyugat felé a bazaltorgonákhoz,mi viszont kelet felé fordultunk a kék3 jelzésen mentünk a hegy legmagasabb pontjához.Az emelkedő enyhén fingatós volt amúgy,de nem vészesen.Nem soká elértük a hegy másik végét,ez volt a Szent György-hegy legmagasabb része a maga 415 méter magasságával.Itt egy tisztás volt,padok,asztalok és kilátás ami a borúlt hideg időben is lenyügöző volt!
A Szent György-hegy tetején
Öröm,hogy ide is eljutottam végre!
A hideg borús időben,élénk szélben is élvezhető volt az amit innen láttunk.Látható volt a Keszthelyi-öböl a Balatonban,a Szigligeti hegyek a várral.A Badacsony,a Gulács,az Ámbrahám-hegy,amarra meg a Csobánc és a távolban a Balaton-felvidék hegyei,a Fekete-hegy a Kab-hegy halványan a Hegyestű.Szavak nincsenek erre a szépségre...alattunk meg a Tapolcai-medence terült el a falvaival.Jobb időben itt egy egész napot ellehetne tölteni.A kellemetlen hideg ellenére is félórát elgyönyörködtünk itt,majd mentünk tovább a kék3 jelzésen amely visszafele irányt vett itt a hegy északi oldalában haladt.Mivel ezt a részt annyira nem érte a nap az út hirtelen dagonyássá,sárossá vált.Mire elértük a kék jelzést a bakancsunkon két kiló sár gyűlt össze.
A kilátás egy szelete: Badacsony,Ábrahám-hegy,Gulács
Dagonyára vált az út...
A kéket elérve javultak az útviszonyok és nem soká elértük a bazaltorgonákat.Köztük kővek,lépcsők vezettek lefelé a hegyoldalon,ez volt a Kőkapu.15-30 méter magas bazaltorgonák álltak a hegyhez hozzásimulva vagy éppen elválva tőlük.Mintha pénzérmékből felállított oszlopok,pontosabban úgy néztek ki.Fenomenális látvány volt hiszen több méter hosszan húzodtak a hegyoldalon!Azt olvastuk ezek az oszlopok fokozatosan távolodnak a hegytől és egyszer majd eldőlnek.Ez az egyszer évmilliók múlva lesz persze.Ez történt azzal az oszloppal vagy oszlopokkal amelyek a sárkány barlangjára dőltek.Na itt is jó sok időt eltöltöttünk,hiszen nem akármilyen látvány volt ez.Sajnáltam,hogy Gergővel nem jutottam el ide...Varázslatos csoda volt ez itt!
Elérve a bazaltorgonákat
A csodák itt vannak körülöttünk!
A képek nem adják ez hűen vissza...
Kőkapu
A csodák után a kéken visszajutottunk a turistaházhoz.A kör teljessé vált,de a túrának még nem volt vége.Visszakellett menni a vonathoz.Úgy számoltam még elérhetjük a 3/4 4-es vonatot.A következő pedig csak két óra múlva jött.Nem volt kedvem két órát várakozni a hidegben így megszaporáztuk kissé a lépteinket.Itt már a zöldön mentünk lefelé,ott ahol feljöttünk Kisapátiból.Hamar leértünk átmentünk a falun és közben kisütött a nap...Hát megevett a penész...végig szar borús időnk volt odafenn a hegyen ami a képek minőségén is rontott,most meg kiderült...Áááá ezt nem hittem el és átkozodtam egy sort.Na,de sietni kellett vissza a vonathoz.Útközben újra feltüntek a reggeli hegyek amelyek a napfényben sokkal szebbek voltak most! A napsütést ellenére nem mondhatni,hogy melegebb lett...
Kisüt a nap visszafelé...szemben a Gulács és a Badacsony
Végül elértük a vonatot,10 percünk volt még mire jött.Kényelmesen utazva jutottunk vissza Székesfehérvárra ahol elkellett menni most a buszállomásra.Ott elértük a buszt,a hazaút is nyugis volt és este nyolcra haza is értünk!A szar közlekedés ellenére még egy kellemes túra is belefért és időben haza is értünk.A hideg miatt nem maradtunk most tovább,de az élmény igy is fenetikusnak bizonyult!Csodás volt a Szent György-hegy és istenem mióta elakartam már ide jönni,tán 10 éve is már...sokára jött össze,de összejött végre. Most 10 kilométert mentünk az év második túráján.Így ez összesítésben 22 kilométer ami így 11km/túra átlagot jelent.Tipikus példája vagyunk annak,hogy egy túra nem attól jó,hogy minél többet mész.Inkább attól,hogy minél többet látsz! Klassz volt!
