Tovább dübörög a balatoni kék.Április elején fejeztük be az ötödik szakaszt a Zádorvárnál.Most a nyár pedig a hatodik szakasszal indult.Mivel a balatoni kék itt nem érint településeket,választanunk kellett hol szállunk be.Ugye a kiszállás a Zádorvárnál volt,de ott is lekellett menni a közeli faluba Pécselyre.Most vagy innen indulhattunk volna,ha a másik közeli településről Barnagról.Mi ez utóbbit választottuk.Így még felfelé menet sem volt.Na,de sorjában.Zolikával vágtunk neki a sok meccstúrát hozott tavaszt követően a nyár első bakancslistás túrájába is.Barnagot választottuk kiindulási pontnak.Ide meglehetősen későn értünk.Hiába indultunk otthonról fél hatkor,csak háromnegyed hatkor értünk a parányi településre amely a Veszprémi fensík és a Balaton-felvidék határán található.
Barnag az apró kis gyöngyszem
A balatoni kék innen 2,4 km-re volt.Tehát oda kimenni is egy kisebb fajta túra volt.A falura nem sok időt szenteltünk,indultunk is.Szerencsére egy jól járható,könnyű terepű út vitt el a balatoni kékig.Simán kiértünk.Útközben kellemes fenyves adott hűs árnyékot.Ezen a napon még nem volt kánikula,de közel álltunk hozzá.Elérve a kéket a terep továbbra sem volt nehéz.Időnként kifejezetten hűs erdőkön át haladtunk,máskor meg meleg rétek mentén.Gyakorlatilag ez aztán állandosult az egész túra folyamán.
Elérjük a kéket
Kertek alá,pontosabban fölé értünk közben.Tábla hírdetett egy menedékhelyet ahol lehet enni és inni.Ezt meg is találtuk,de nem volt nyitva.Szerencsékre a tulaj éppen ott volt és mondta ha iszunk egy fröccsöt akkor beülhetünk.Naná,hogy elfogadtuk az ajánálatot.Egy hűs teraszon volt a vendéglő ahonnan alighanem minden idők legszebb balatoni kilátása tárult a szemünk elé.Főleg a Tihanyi-félszigetre láttunk ki,de sokminden más is látszodott!Szavakkal el nem mondható milyen kiváló bort kaptunk...és a kedves házigazda még meginvitált minket egy helyben sütött kenyérre (ingyen).Fenséges volt a kenyér is.A gazda meg nagyon kedves.Egy ötven körüli fószer akivel nagyon kellemesen el is beszélgettünk.Isteni hely volt!Legszívesebben maradtunk volna még borozgatni,de menni kellett tovább.Mindenesetre elmondható,hogy jól indult a balatoni kék hatodik szakasza.
Isteni hely!
Továbbra is hűs erdők és meleg rétek váltogatták egymást,mígnem elértük a Halom-hegyet,amelyet már a távolból is láttunk.Itt meggyűlt a bajunk a jelzésekel és az út nyomvonalával mert nem volt egészen egyértelmű.Végül üggyel-bajjal ráleltünk a Halom-hegyre felvivő tanösvényre a kék T jelzésre.Ezen nem jelentett különösebb problémát megmászni a 399 méter magas hegyet.Szerencsére felfelé az út is hűvösben haladt.Felérve egy réten találtuk magunkat központban a Kossuth kilátóval.Ami elsőre feltűnt az a hely elhanyagoltsága volt...Térdig ért már a fű a tájékoztató táblákat benőtte a növényzet,ahol meg nem ott lekoptak.Szabadtéri színpad is volt itt!De ez is az elhanyagoltság állapotát mutatta.Pedig amúgy szép hely volt.Közben szállingóztak fel a túrázók.Úgy döntöttünk megkajálunk,hátha addigra kiritkulnak és majd úgy megyünk fel a kilátóba.
Elérve a tanösvényhez
A Halom-hegyen a kilátóval
Így is lett.Mire végeztünk a kajával a terep is megtisztult.Szabadon mehettünk fel a kilátóba!A teljes egészében fából készült kilátó - amelyre majd kitérünk részletesen is a kedvenc kilátóink sorozatomban -elsőre jónak tűnt.Hajazott némileg a Balaton legjobb kilátójára a tihanyi Őrtoronyra.Ám felérve kellemetlen meglepetés fogadott.Hiába voltak tágasak a kilátószintek és volt teljes körpanorámánk.A kilátó olyan fokon imbolygott és hintázott/kilengett,hogy komolyan beszarás körüli állapotba kerültünk.Attól féltünk ledőlünk kilátóstul együtt.Én nem szoktam félni kilátókban,hiszen eleve kilátó fan vagyok,de itt féltem,megmondom őszintén.Próbáltuk azért élvezni a kilátást mert azért az ott volt a szeren!
Kicsit fosva a kilátóban
Kilátás a Kab-hegyre
Kilátás a Hegyestűre és a Badacsonyra
Próbáltuk élvezni a kilátást megfeledkezve a kilátó mozgásáról.Érdekes mert hazatérve Manó barátomnak elmeséltem ezt,ő azt mondta amikor itt járt jó másfél éve akkor semmiféle imbolygást nem tapasztalt... Szóval láttunk mindent,a Hegyestűt,a Szent György-hegyet,a Gulácsot a Badacsonyt,a Kab-hegyet,a Balaton északi öblét és egy csomó olyan hegyet amelyiket még nem ismertem.Kilátásilag az egyik legjobb kilátó volt amelyben valaha is jártam,de szerkezetileg meg ezekszerint a legrosszabb.Jó félórát így is fent időztünk,aztán mentünk tovább.A tanösvény másik részén ereszkedtünk vissza a kék jelzésre.Jó volt a Halom-hegy,de ott volt bennem némi tüske is.Egy részt az ibolygó kilátó végett,másrészt azért,hogy ez a szép hely miért ennyire elhanyagolt?
Zolika ereszkedik a tanösvényen
Lentről a Halom.hegy
Mentünk a kéken tovább.Lentről is megcsodáltuk a közeli Halom-hegyet,majd az út beért a telkek és a pincék közé.Egy országutat keresztezve értünk be újra egy hűvösebb erdőbe,majd újra telkek,újra rétek...így váltogatták egymást az út szakaszai.Kezdett erősen meleg lenni,de még mindig azon határvonal innenső oldalán voltunk amely még a hőség elviselhető szintjét jelentette.Szép rálátásaink voltak a következő szakaszra ahol hegyek köszöntek szembe...Nem sok jót ígért a hetedik szakasz első része az biztos...Egy farmot került meg közben a kék szintén egy erdőben.Ez az erdő már nem volt olyan hűs mint az előzőek.Majd betonra váltott az út és kezdte meg jó másfélkilométeres ereszkedését a völgyben található Szentantalfáig.Ennek a szakasznak a végállomásáig.
Ennek a szakasznak a végállomása
Voltak szép részei a falunak
Szentantalfa csalódást okozott.Bár szépnek szép volt és a pecsételő helyet is könnyen megtaláltuk.Az egyetlen vendéglátóhely amire ráleltünk esküvő miatt zárva volt és semmi mást nem találtunk nyitva.Így az áhított hideg ital elmaradt..Szerencsére egy csapot találtunk azért,de igazán hideg vízet nem adott.Úgy láttuk a térképen van még egy kocsmaszerűség a faluban,de odáig már nem volt idő elmenni,de ez majd a következő szakaszon kiderül,hiszen az innen fog indulni.Még egy kicsit járkáltunk a környező utcákon,de aztán jött a busz.Háromszori átszállással jutottunk haza több mint öt órás utazás után!
A Balatoni kék hatodik szakasza volt eddig a legkönnyebb szakasz.Alig-alig kellett felfelé menni,a Halom.hegy megmászása pedig semmiféle nehézséget nem jelentett.A táj sok helyen látványosan szép volt bár a végállomás kicsit csalódást okozott.Az a hely ahol boroztunk az mindent vitt,nálam eddig az az év helye!
Ez volt az év tizenegyedik túrája amelyen 15 kilométert mentünk.Ez összesítve idén már 152 kilométert jelent.Így az átlagunk túránként 13,81 kilométer.Ez ebben a korban már bőven az ideális!A Balatoni kékből még két szakasz van hátra.A következőt őszre tervezzük,az utolsót viszont csak jövő tavasz felé amikor már újra éled az élet a Balaton körül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése