Nehéz hetekkel mögöttem,végre újra túrázni indulhattam.Kínzó néha kétségbeesetten lábfájós időszak volt az elmúlt pár hét.Érett a dolog,mert fokozatosan az évek alatt kezdtem egyre szarul és szarabbul lenni.Aztán eljött a pont és nem lehetett tovább várni,orvoshoz kellett menni,mert komoly veszélybe kerültek a további túrázásaim.Úgy tűnt trombózisos a lábam,de aztán kiderült,hogy "csak" gyulladásom van.Elkezdödött a gyógykezelés és bár még nem tökéletes,de szinte sokkal jobb mint az elmúlt félévben bármikor.Kicsit ugyan félve vágtam neki a túrának,nem tudtam mit bírok így újrakezdve az egészet.Rövid távú nem túl nehéz túrát kerestem.Kapóra jött,hogy a csapatunk Balatonlellén játszott bajnoki mérkőzést,így újra összeköthettük a túra-meccstúra dolgot.Ezt pedig így nagyon szeretem.
Megérkezés Balatonlellére
Fél kilencre értünk Balatonlellére Zolikával,de érdekes útunk volt.Találkoztunk és erről majd részletesebben is írok egy külön bejegyzésemben,három jó emberrel is! Olyan apró jó cselekedetekkel szembesültünk ami egy kicsit visszaadta az emberekbe és a jóságba való hitünket ebben a gyülölet szintjére teljesen lesüllyedt mocskos világban.Persze nagyon nem részletezem ezeket,mert ha részletesen megírom mi történt még a végén ez a három ember kerül bajba....Ne feledjük,ez még mindig egy velejéig lezüllött mocskos gyülölettel teli világ azért...Na szóval fél kilencre Balatonlellén voltunk.A meccs délután négykor kezdödött,több mint nyolc óránk maradt egy túrára!A Balatonlellétől keletre található Kishegyet néztem ki célpontnak,ahol a Szent Donát kápolnát és a Kishegyi kilátót nézhetjük majd meg.Nem tűnt lehetetlen vállalkozásnak.A túra távja oda-vissza 11 km-esnek ígérkezett,meg majd itt a településen keverünk egy kicsit,tehát így is 12-13 km lesz minden.Belevágtunk hát.
A Szökőkút
Hamar megvan a sárga!
Egy kávét még lenyomtunk a közeli kocsmában,megnéztük az állomásnál lévő szökőkútat,majd elkezdtük keresni a sárga turistajelet,ugyanis ez visz majd fel a Kishegyre.Hamarabb megtaláltuk mint gondultuk volna,be sem tudtam fejezni a mondatot,hogy keressük meg a sárga jelzést,az már ott is volt! Ez vitt ki a városkából.Nem sok látnivaló akadt,egy szép kis park maximum.Kiérve kissé keserüen tapasztaltuk,hogy bizony maga az egyik országút a sárga jelzés.Még meleget mondtak mára és kezdett is egyre melegebb lenni.Szerencsére az út sok helyen árnyékos volt.Enyhén emelkedett és ahogy haladtunk előre,egyre szebb és szebb lett a táj a szélrózsa minden irányába.Kelet felé feltünt maga a Kishegy.Hátra nézve meg ott volt a Balaton a Balaton-felvidékkel.Áthaladtunk az M7-es felett,majd ereszkedni kezdett az út.Nem sokáig és nem nagyon.Egy szép rétre értünk,ahol többek között gémes-kút is volt és lényegébe itt is voltunk a Kishegy lábánál.
Útközben...
Szép zöld rét a csillagászati ősz első napján
Innen kezdett aztán emelkedni az út a hegyre.Útközben pincészetek,borászatok mellett haladtunk felfelé,gondoltuk majd visszafelé beülünk az egyikbe.Amúgy ugyanazon az úton szándékoztunk visszamenni Lellére mint amelyiken jövünk,azaz a sárgán.Nem is nagyon volt más lehetőség.Némi kaptató után értünk fel a Szent Donát kápolnához,ahol a hűvösön tartottunk egy reggeli szünetet,a kápolnát és a kilátást csodálva.Innen már fenetikus volt a kilátásunk.Jó félórát pihentünk is,mert a meleg már kezdett izzasztós lenni,de magamat is meglepve eddig teljesen jól bírtam a meleget is meg a túrát is.
A kápolnánál
A táj...
A kápolnától durvább formát öltött az út.Kiírás szerint 10 majd 15%-os emelkedő következett.Na most,vagy én bírtam jobban mint az előző években,vagy valójában nem volt azért ennyire durva az emelkedő.Szerencsére nem is tartott sokáig.Fent már a hegyen pedig beértünk a kishegyi parkerdőbe,ahol jól járható utak voltak.Itt mentünk kb.olyan 200 méternyit ahol aztán egy kereszteződésnél búcsút vettünk a sárga jelzéstől és jobbra fordulva rátértünk a sárga3 jelzésre.Ez vitt el a közeli kilátóhoz.Hamar oda is értünk a csodás erdőben.A kilátó egy terasz volt jelen esetben a hegy oldalában.Mellett az erdőben játszótér volt.Mig voltak a nem túl tágas kilátóban addig várakozásképpen én hintáztam egyet.
A kilátóhoz érve
Hinta,palinta
A kilátó
Aztán oda fértünk a kilátóba.Egyszerű,de jól megcsinált építmény volt,de ide nem is kellett másmilyen.Majd részletesen megismerkedünk vele a kilátós sorozatomban.A lényeg,hogy a kilátás fenetikus volt a Somogyi tájakra a közeli településekre,a Balatonra a Balaton.felvidékre és a Keszthelyi-hegységre.....Nagyon szép volt! Jó félórát itt is eltöltöttünk gyönyörködve a tájban.Nehéz szívvel hagytuk ott ezt a helyet,de indulni kellett vissza.Ugyanarra mentünk vissza is ahogy írtam,mint amerre jöttünk.Lefelé a hegyen is felsejlettek a csodás kilátások,majd valóban betudtunk ülni az egyik pincészethez,ahol egy földöntúlian finom bort ittunk meg.Ezután tovább mentünk le a hegyen,leérve már nagyon nagy volt a meleg.
A kilátás
A kilátóban
Mesélnek a bornak...
Az országúton visszafelé menet már nagyon meleg volt,de meglepően jól bírtam.45 perc alatt visszaértünk a városkába a hegy lábától.A központba beérve egy kajáldát kerestünk ahol megebédeltünk.Ezt követően még volt időnk a meccsig,így kimentünk a Balatonhoz amely itt Balatonlellénél is szép volt!Kicsit itt is körülnéztünk,majd a városkán át indultunk el a focipályához.Nem volt nehéz megtalálni.Odaérve a helyi rendezőknek hála bebasztak minket a vendégszektorba ahol semmiféle árnyék nem volt és közel 40 fok tombolt...nem engedtek át minket az árnyékos oldalra így kissé fostam a napszúrástól.
Visszaérve Lellére
A Balatonnál
Zolika baromkodik
Legalább közvezlen a mi csapatunk kispadja mellett lehettünk,így mindent láttunk és hallottunk.A meccs nem kezdödött jól,de mégis mi szereztünk gólt.Aztán olyan fokú bírói támogatásban részesült a balatonlellei csapat amit sokáig nem bírtunk.Büntetőből egyenlitettek,majd a csapatkapitányunkat állitotta ki az idióta bíró.Az jó volt,hogy sok játékosukkal lekezeltünk,a kapusunk aki meg nagy kedvencünk intve köszönt nekünk.A meccs végól 1-1 lett,a végén már nagyon szidtuk a bírót.Mindegy,továbbra is veretlenek vagyunk a bajnokságba és végül nem főttünk oda a vendégszektorba.Annyi maradt,hogy visszamentünk a vonat megállóhoz.
Hajrá srácok!
Meccs
A vonat késett ugyan kicsit,de rendbe Fehérvárra értünk.Ott meg átsétáltunk a vasútállomásról a buszállomásra.A buszunk haza aztán simán probléma nélkül jött.Este 11-re értem lakásra vissza.Ennyi volt az a nap amit én csak újrakezdésnek kereszteltem el.
A túrát meglepően jól bírtam,sokkal jobban mint az elmúlt hónapok túráit és úgy,hogy meglehetősen meleg volt.Ennek nagyon örültem,mert nem számitottam ilyen kis személyes sikerre.Szép helyeken jártunk a meccs úgy ahogy jó volt egy ritka nagy barom bíróval...de az ismét nagyon jó volt,hogy sok játékosunkkal lekezeltünk.
Ez volt az év tizennegyedik túrája amin most 12 km-t mentünk.Összeségében így 188 kilométernél tartunk,ami így 13,42-es átlagot jelent.
Jön az ősz,a legjobb időszak a túrázásokhoz.Remélem ezekután eltudok majd menni és különösebb gond nem lesz.Meglátjuk.
Már februárra bevolt tervezve ez a túra,de úgy jöttek össze a dolgok,hogy március közepére tudtuk megvalósítani.Na,de így volt jó,mert először volt ebben az évben tökéletesnek mondható túraidőnk!Erre a túrára meg ez is kellett,mert ez így volt szép.De azért akadtak buktatóink.Ugye a lábfájásom,ami a szekszárdi túra óta kínzott..nem voltam biztos benne,hogy végig fogom bírni a távot,de elindultam lesz ami lesz alapon.Aztán Zolikával vágtunk neki most is a bulinak,Tomi előre jelezte,hogy nem tud jönni,de Viki még csütörtök este is tutira ígérte a részvételét,aztán péntek délelőttre lemondta.Nem értettük Zolikával miért.Bánhatják mert az év eddigi legjobb túrája jött össze.Elképesztő szépségű tájakon keresztül vezettek útjaink.Sima utazással már reggel negyed kilencre Balatonföldvárra érkeztünk.Innen indult a túra.
Templom az állomás mellett Balatonföldváron
A vasútállomáson kezdésként találtunk egy remek kávézót ahol akkor gyorsba meg is kávéztunk.Már az állomás mellett is voltak látnivalók,ezek legszebbike egy templom volt.Majd a Férfimegörző nevezetű vendéglő mellett rá is akadtunk a piros jelzésre.Ez vezet majd túránk felén.Nem először voltunk itt,már harmadjára így tudtuk jelzés nélkül is merre kell menni.Terveink szerint innen felmegyünk a földvári magaspartra ahol megnézzük a Hajózás Történeti látógatóközpontot ám ezúttal csak kivülről (már kétszer voltunk benn),majd a földvári parkerdőn át lemegyünk a Köröshegyi-völgyhídhoz.Onnan pedig megkezdjük emelkedésünket a Somogyi-dombságban érintve a Nezdei szoborparkot és Fejérkő várát.A túrát pedig Kerekiben fejezzük be.Kerekiből pedig busszal megyünk majd Siófokig ahonnan már haza tudunk vonatozni.Indultunk tehát a piroson!
A földvári városháza
A piros jelzésen tehát megkezdtük a túrát.Az egy darabig a település utcáin haladt,majd felértünk a helyi kálváriára.Nem hagyományos kálvária volt,hanem kör alakú melyet körül öleltek a sétányok.Rengeteg pad is volt itt,meg egy harangláb és egy kúria féle épület.Szép hely volt.Harmadszor voltunk már itt,az előző két alkalommal itt reggeliztünk az egyik padon,most azonban ezt még korainak éreztük.Mentünk tovább fel a magaspartra.Egyre több helyen,egyre többször akadtak kilátásaink.Szinte az egész Balatont belehetett innen látni,szemben magával a Balaton-felvidékkel és a Tihanyi-félszigettel.
Egy kilátás a Tihanyi-félszigetre
A magasparton egy nagy rét volt és erre vitt a piros sáv jelzés.A rét szívében pedig ott állt a Hajózástörténeti látogatóközpont amely egyben kilátó is volt.Már voltunk fenn korábban kétszer is,így most nem szándékoztunk felmenni.Még nyitva sem volt.Tízkor nyitott most lehettünk kilenc környékén.Óriási időveszteség lett volna a túra szempontjából ha most felmegyünk.Így aztán csak kintről csodáltuk meg az impozáns épületet.Még egy utolsó pillantást vetettünk a kilátásra,ekkor még nem tudhattuk,hogy a túra útvonalán többször is nyilik majd kilátásunk a Balaton irányába.Az út mindenesetre itt vett egy kilencven fokos fordulatot és eljött a magaspartról,majd a látogatóközponttól is.Még ment Balatonföldvár legdélibb utcájában,majd elérte a földvári parkerdőt.
A látogatóközpont
Az erdőben ha lassan is,de ébredezni kezdett a természet.Jól járható út vitt végig a nagyjából két kilométer hosszú erdőn,amely tele volt erdei pihenőkkel,asztalokkal,padokkal.A jelzések is kifogástalanok voltak.A második pihenőnél álltunk meg és fogyasztottuk el a reggelinket,a rendkivül kellemes környezetben és időben!A kaja végeztével folytattuk a túrát az erdőt átszelő piroson.Az ébredő természet még szebbé varázsolta az amúgy is szép erdőt.Lassan,súnyin közben emelkedett is az út,tán lehettünk már 200 méteren is.Persze erre sem először jártunk,tudtuk mi vár ránk.
A hangulatos földvári parkerdőben
Kiérve az erdőből lassan lefelé irányt vett az út,miközben a horizonton feltűnt maga a Köröshegyi-völgyhíd.Közelítettünk hozzá,de egy ponton a piros jelzés elment jobbra elkerülve a völgyhídat.Mivel ugyan voltunk már a híd alatt kétszer is,de kihagyni meg nem akartuk,ha alá nem is,de a közelébe tettünk egy kitérőt.Egy kis dombról,egy fa mellől néztük meg az ország és Közép-Európa legnagyobb viaduktját.Ebből a szemszögből még nem is láttuk,így különösen jó volt innen szemügyre venni.Lemenni időveszteséget jelentett volna,nem ez volt most a túra célja,igy ennyivel meg is elégedtünk.Visszamentünk a pirosra,arra vitt tovább a túránk.
Most csak idáig jöttünk,innen is klassz a híd!
A piros jelzés is átment az M7-es alatt,igaz egy-két száz méterrel a Köröshegyi-völgyhídtól.A jelzések felfestésére továbbra sem lehetett panaszunk.Az út egy újabb erdőbe ért,jellegében teljesen más volt mint a parkerdő,de ez sem volt csúnya.Az úz közben fokozatosan emelkedésbe kezdett,de nem volt azért igazán vészes.A fájós lábamnak pedig kifejezetten jól esett a felfelé menés.Sokkal jobb volt mint szinten vagy lefelé menni.Egy nem túl magas kerítésen is átkellett mászni,szerencsére volt létra.Majd elhaladtunk egy kidőlni akaró vadászles mellett.Már jóval 200 méter felett járhattunk amikor kilyukadtunk egy fensík félén.Ez a fensík pedig nem akármilyen csodákat tartogatott!
Mint minden erdő,ez is klassz!
Zolika mászik át a kerítésen
A fensíkon több irányba is ment az út.Sejtettük melyik a mienk,így kicsit letértünk róla.Érdemes volt mert a fensík szélén brutálisan klassz kilátás fogadott!Méghozzá főleg magára a Köröshegyi-völgyhídra!Hát innen aztán végképp nem láttuk még!Eszéletlenül fantasztikus volt innen (is)!Persze a távolban a Balaton is látszodott a Tihanyi-félszigettel,emerre meg a híd alatt is átfutó völgy mutogatta magát.Brutál hely volt!Természetesen fotók sokasága készült itt és csak nehéz szívvel mentünk innen tovább.Eddig erre a piros jelzésű turistaútra nem lehetett panaszunk,hiszen elképesztően szép tájakon vezetett keresztül.Ekkor még nem tudtuk,hogy ez csak fokozódik a továbbiakban!
Remek rálátás a hídra!
Gergővel csak az álmainkba szerepelt a híd,ma már szinte hazajárok ide...
A pirosra visszatérve az belevezetett ha jól emlékszem a zöld+ jelzésbe amely úgy tűnt a völgyből jött.Innen is látni lehetett a hídat.Úgy tűnt ezen a túrán nem nagyon akar tőlünk elszakadni.Pár méterrel arébb le is jött a piros a zöld+ -ről és betért egy újabb erdőbe.A fák még kopaszak voltak,de az erdő mégis zöld volt!Úgy tűnt ugyanis,hogy egy zöld pázsiton halad az út.Fedett erdei pihenő tűnt fel,már nem az első a túrán.Innen is volt egy leágazás,letértünk rá megnézni mit mutat.Hát ez is a hídat mutatta,de már egy kicsit távolabbról.Innen sem volt kevésbé látványos!
Ez a zöld+ jelzés
Erdei pihenő
Az erdő végig szép volt,majd kiértünk egy rétre.A dombtetőn voltunk folyamatosan.A rét elején már csodás kilátásunk volt a völgy keletre benyúló részére is,a rét végén meg minő meglepő a újra a Köröshegyi-völgyhídra láttunk ki,még egy fokkal messzebbről mint az előbb.Az út aztán elkanyarodótt a völgytől és arra már nem volt többet kilátásunk.Váltakoztak a tájak,hol erdőbe mentünk,hol kiment az út az erdőből,de ezek még nem rétek voltak.Elkerített rész volt az út mellett balra hosszan.Vaddisznók számára és egy táblán még az is ki volt írva,hogy fertőzésveszély...Vajon a disznók fertőztek?Hol le,hol fel ment az út,de nem volt vészes.Lassan kinyílt itt-ott jobbra is a kilátás,A távolban néha feltűnt a Balaton és a távolban a tanúhegyek.Sokára értük el a nezdei szoborparkot,miközben szemközt az eddigi legmagasabb domb tornyosúlt.
Feltűnik a szoborpark
Túránkon eddig csupán egy párral találkoztunk rajuk kivül nem volt szembejövő túrázó.Itt a szoborpark pihenőjénél azonban jó sokan voltak.Nem nevezném farhát kommandónak,mert voltak köztük fiatalok is.Valami csoport lehetett.A szoborpark hosszan a domboldalon húzodott.A pihenő után az út mellett jöttek szépen sorba a szobrok.Egy kettős kereszt,majd mindenféle szobor számomra kevés ismerős alakot ábrázolt.Több száz méteren át tartott ez!Székelykapu is volt arébb,közben a dombról minden eddiginél csodásabb kilátás volt a Balatonra és a tanúhegyekre.felülmúlhatlan szépségű hely volt!Mivel lefelé vezetett az út És a lábam ezt nem díjazta,így nem mentem el a legutolsó szoborig,Zolika viszont igen.Egy szobor viszont érdekeltAz amit megfogadtam az év első túráján,hogy megnézem: Baján Kagán kőbevésett szobra!Odáig lementem!
A szoborpark,balra kivehetőek a szobrok sora az út mentén
Január után újra:Baján Kagán!
A szoborpark után visszatértünk a pirosra.Enyhén emelkedésbe kezdett az út vitt az eddigi legmagasabb dombra fel.Nem soká egy újabb erdei pihenő köszönt szembe az út mentén.Ám a pihenőn kivül volt még itt valami.Vadászlesnek már nagy volt,kilátónak meg kicsi.Végül is úgy ítéltük meg ez egy kilátó,de nem tudtuk melyik,meg mi a neve.Nem volt róla infónk.Már idehaza néztem utána,ez a Almán-tető kilátó volt és leginkább persze egy vadászleshez hasonlított.Egyszerű egyszintes volt.Felmentünk rá.Kilátásunk annyi volt nagyjából mint a szoborparkból.Dél - dél-nyugat felé láttunk ki.A Balatont láttuk és a tanúhegyeket a Balaton-felvidéken.Meseszép volt!Kicsit nézelődtünk majd folytattuk a túrát.Hamarosan felértünk a dombtetőre.Kilátásunkba itt bezavart az erdő,de volt itt egy magassági pont és egy kopjafa szerű oszlop.Szakasztott ugyanolyan mint Tolna megye legmagasabb pontján a Dobogón!Nem véletlenül!Ugyanis ez volt itt maga Somogy megye legmagasabb pontja!Na és egyben a dombság legmagasabb pontja is az Almán tető a maga 316,43 méterével!
Az Almán-tető kilátó,kb.150 méterre a csúcstól
Somogy megye és a Somogyi-dombság legmagasabb pontja
A csúcs után természetesen már lefelé vezetett az út.Na nem nagyon,mondhatni lájtosan.Nagyjából a 316 méterről ereszkedhettünk 250-260-ra csupán.Útközben is itt-ott akadtak kilátásaink dél-nyugati irányban a tanúhegyek felé.Egy ponton az utolsó pihenő is feltűnt ami a piros jelzésű út mellett volt.Hát jó sok akadt útközben,nagy piros pont a Somogyi-dombságnak!Itt végződött az egészen fantasztikus piros jelzésű turistaút!Aki még nem jár erre feltétlen tegye meg,mert a Balatonföldvártól idáig vezető piros jelzésű útra egyszerűen nincsenek szavak!Egy tábla hírdette,hogy Balatonföldvár ide 13 kilométer.Tehát ennyit jöttünk.Én magam nem éreztem ennyinek,talán csak 10-nek,de jó,legyen 13 akkor.A piros belevezetett a zöld jelzésű útba amely a pirosra merőlegesen haladt.Itt aztán újabb csodák vártak!
Ahol a piros út véget ér...
...és ahol a zöld kezdődik!
A zöld jelzésű turistaútról először nyílt kilátásunk ezen a túrán kelet felé.A messzeségben előbukkantak belső Somogy tájai melyet főleg a Somogyi-dombság vonulata uralt!Földöntúli szépségű táj volt!Az út nagyjából dél-észak irányba szelte át a tájat.Dél felé a messzeségben megláttam egy tornyot.Rajta egy zászló lobogott!Megnézve itthon a térképet,ez a Kötcsei geódéziai mérőtorony volt.Nem tudom fellehet-e menni rá,de talán egyszer majd erre vet a sors és megnézzük.Mi most észak felé indultunk el a zöldön,csodálatos kilátásunk volt méterek százain át a Somogyi tájakra.Az útunk enyhe bal kanyart vett,itt a fákon túl meg olyan zöldeség köszöntött ránk,komolyan azt gondoltam tán Teletabi földön vagyunk!
Teletabiföld?
Az út aztán észak-nyugat - nyugat felé fordult.Balra egy erdő volt,jobbra továbbra is zöld lankák.Vadászlesek sorának vigyázó szemei előtt haladtunk.Jó másfél kilométer múlva értük el a zöld L jelzést.Ez vitt Fejérkő várához amely a leágazástól ha hinni lehet az útjelző táblának 800 méterre volt.Sajna két autót is láttunk erre menni.Nem értettük ilyen helyre miért kell kocsival jönni.Egy gyerekcsapat jött szembe,ők legalább túráztak!Valóban nem volt messze a vár,előtte egy újabb fedett pihenő amelyből nagyon sok volt a piros út mentén!A várban ahogy láttuk elég nagy volt a tömeg... Ahhoz képest,hogy a Nezdei szoborparkot leszámítva,szinte senkit nem láttunk útközben,itt elég sokan voltak!Nem gondoltam,hogy ez a kis rom ennyire népszerű...
A pihenő és a vár
Fejérkő vára
Nem sok minden maradt Fejérkő várából.A vár köré fából egy járatot készítettek.Nem éppen illett a környezetbe,mégis nagyon hasznos volt.Enélkül meglehetősen nehézkes lett volna a járás,így viszont kényelmesen körbe lehetett járni a várat.A várra magára most nem térek ki,szerepelni fog a kedvenc váraink sorozatomban!Körbejárva mindent láttunk ami érdekes.Sajnos a legjobb helyeket elfoglalta a tömeg,pedig...innen is kitűnően lehetett látni a Kőröshegyi-völgyhídat!Egészen fantasztikus volt innen látni,avatott szem a távolban a Balatont is észrevehette.Az istennek sem akartak onnan mozdulni az emberek,kiültek mint a verebek.Egy idő után leszartam,oda tolakodtam és pár képet azért lőttem!
Nem sok minden maradt a várból...
Ekkor voltak ott a legkevesebben,így tudtam lőni pár fotót,szemben a híd!
Még kicsit járkáltunk a várban.Az egész nem volt nagy,nem volt nehéz bejárni.Azonban újabb kirándulók érkeztek és kezdett zavaró lenni az embersereg.Így mondtam Zolikának menjünk,amúgy is egy óránk volt még a buszig amely Kerekiből indult.Így elindultunk lefelé a 283 méter magas dombról.Elég meredek út vitt le,a fájó lábamnak ez nem volt valami jó.Végül is üggyel-bajjal de simán leértünk az amúgy kellemes erdőben.A falu szélén is volt egy pihenő és végre egy csap is!Bár volt még vízünk,úgy döntöttünk azért frissitjük a készletet.Ám a csapból nem folyt semmi...Kevesebb mint negyven percünk maradt a buszig amely a falu központjából indult.Az pedig még messze volt.Belehúztunk hát és fájós láb ide,fájós láb oda meglehetősen erős tempóban oda értünk a buszmegállóhoz amely mellett egy kocsma volt.Még volt 18-20 percünk,bementünk hár egy sörre!
A lefelé út
Először a történelemben: Kereki!
Megtudtuk inni a sört és vettünk az útra italokat a megállóban pedig még maradt időnk megenni az utolsó szenyánkat is.Itt végződött a túra!Azonban a hazajutáshoz elkellett még buszoznunk Siófokra.Jött a busz rendesen amivel rendben el is értük a Balaton fővárosát.Itt majd egy óránk volt a vonatig.Addig jártunk egyet.Elmentünk a közeli Jókai parkba,ez számomra egy nagyon szép emlékű hely volt.Egyfelöl Gergő játszott itt gyerekként az egyik csúzdán 2004-ben...megnéztem és a csúzda ma is ott állt.Gyerekek játszottak rajta most is...Másfelöl egy nagy szerelmemmel is sétálgattam itt egy szebb időben valaha...Szóval szívetmelengető hely volt számomra ez a park.De aztán menni kellett,indult a vonat.Simán kétszeri átszállással hazaértünk fél kilencre!
Jókai park - Siófok
Ez volt az év hatodik túrája.Ezzel pedig már jobbak vagyunk mint tavaly ilyenkor!Most mentünk kemény 20 kilométert.Ez összesítésben pedig már 99,6 kilométert jelent.Ez így 16,6 kilométeres átlagot mutat!
Alighanem ez volt eddig az év legszebb és könnyen lehet,hogy a legjobb túrája is.Fájós lábbal is hoztam a kötelezőt is kibírtam a 20 kilométert.A Somogyi dombság pedig gyönyörű,tele sok-sok lehetőséggel.Amennyiben egészségem még engedi semmi sem ment meg tőle,hogy tervezzünk még ide túrákat!
Ez a túra eredetileg a Visszatérés a Kőröshegyi-völgyhídhoz címet kapta volna,de Zolika a héten felfedezte azt a Balaton szívét amelynek én a létezéséről korábban nem is tudtam.Elkezdtem hát keresni hol is van,hogy jutunk el oda.Egyszerűbb volt mint az egyszeregy hiszen a turistautunk egyenesen belemegy a Balaton szívébe a túra végén.Így hát a cím módosult annak ellenére is,hogy a völgyhídat természetesen nem hagytuk ki,ám sokkal kevesebb időt töltöttünk itt mint egy éve amikor ott jártunk.Visszatérésünknek prózai okai voltak.Nevezetesen a tavalyi itt készült videó nem sikerült és a túra is félbeszakadt annyira meleg volt.Most megfogadtam sikerrel járunk,annál is inkább mert legelőször ennek a túrának az ötlete még Gergő fejéből pattant ki.Na akkor ássuk be magunkat a részletekbe.
A balatonföldvári vasútállomás
Túránkat a Balatonföldvári vasútállomásról kezdtük.A Balaton déli partjára sokkal gyorsabban lelehet érni tömegközlekedéssel mint az északira.Az északin trappoló Kék hullám IC sok kívánni valót hagy maga után...ide viszont a Balaton IC-vel érkeztünk és már negyed kilenc után itt is voltunk Zolikával és velem a fedélzeten.Időben voltunk így túra előtt lementünk a közeli kikötőbe ahogy tavaly is.Innen gyönyörű a rálátás a Tihanyi-félszigetre valamint a Balaton középső részére és némiképp az északi öblére is.Ezt most sem hagyhattuk ki.Meleg idő ígérkezett mára is szeptember 11.ellenére,de itt a Balatonnál igen kellemes volt reggel fél kilenc tájt.
Szemben a Tihanyi-félsziget,már ismerösként köszön vissza
Rövid időn belül ez már a nyolcadik túránk volt a Balaton környékén.Nem semmi módon beleszerettünk ebbe a helybe.A kikötő után rá is álltunk aztán a piros jelzésre a viaduktig ez fog elvinni minket.Nem soká elhaladtunk az országban egyedüli Férfimegőrző mellett,ahol persze képeket is csináltunk.Másodszor voltunk itt,de most sem találtuk nyitva.Biztos jó nagy odafigyeléssel őrzik bent a sok férfit... Kis emelkedő következett majd a helyi kálváriánál megreggeliztünk.Innentől is volt még egy enyhe emelkedő,a balatonföldvái magas partra emelkedtünk éppen fel.Itt volt az a vendéglátóhely ahol tavaly megkávéztunk.Ám az most csak tízkor nyitott és még kilenc után voltunk csak.Ekkor még nem tudtuk,de aztán úgy alakult a buli,hogy a mai túrán nem voltunk szerencsések a vendéglátóhelyekkel... A magas partról már rendkivüli kilátásunk volt a Balatonra.
A kilátás egy szelete a Magas partról
Dél felé ellehetett látni egészen addig míg a víz eggyé nem vált az éggel és a kb.harminc kilométerre lévő Badacsonyt már alig-alig lehetett kivenni.Észak felé pillantva pedig a Tihanyi-félsziget adta a fő látnivalót.Keletre elnézve meg ott állt a Titanic! Na persze csak mi neveztük el Titanicnak a Hajótörténeti-kilátót.Az impozáns építményben tavaly már jártunk,de most sem akartuk kihagyni,annál is inkább mert előtte ment el a piros jelzés.Nem tudtuk ugyan,hogy mennyire éinti a kilátót az oltásdiktatúra,féltünk,hogy kell ide is védettségi kártya.Az építmény nem csak kilátó volt hanem egy látogatói központ,benne a kilátón kivül sok érdekes kiállítással főleg a hajózási történelemből.Oda érve még volt pár perc a nyitásig,de aztán megvettük a belépőket és örömmel tapasztaltuk,hogy nem kell védettségi kártya.
A Titanic
Először felmentünk a kilátószintre.Egy csigalépcső vezet fel úgy,hogy két emeletig a lépcsőházban halad,majd kiér onnan és már a szabadban a fő oszlop mentén visz fel.Kemény dolog feltrappolni rajta ,de nem muszáj mert lift is van!Ha jól tudom akkor a kilátószint 29 méter magasan van.Ez volt a nyár folyamán a kilencedik balatoni kilátó amelybe jártunk,de ez volt a legmagasabb is.Oafenn természetesen teljes körpanoráma fogadott.A szélrózsa minden irányába ellehetett látni jó messzire.A távcsövek használata ráadásul ingyenes volt.Keletre a Somogyi dombság,nyugatra pedig a Balaton-felvidék vonulata uralta a látképet,észak-délre a Balaton volt a főszereplő.Pazar volt!
A kilátás egy szelete déli irányba
Lefelé jövet tértünk be a kiállítótermekbe ahol hajótörténeti kiállítás is volt,valamint a Balaton érdekességei.Többek között a viharjelző rendszer műnködését is meglehetett tanulni.Sok-sok érdekesség volt még az épületben.Volt egy vendéglátó terasz is,valamit minden szinten első osztályú wc-k.Bőven megérte az 1500 forintos belépő az árát.Odalenn még hűtőmágneseket vettünk,aztán búcsút vettünk a kilátótól.Bőven benne van a pakliban,hogy jövünk még ide.Lényegébe innen kezdődött a túra érdemi része,hisz a közelben léptünk ki a településről és léptünk be a balatonföldvári parkerdőbe a piros jelzést követve.
Magunk mögött a kilátó
Előttünk a parkerdő
A parkerdőben első osztályúak voltak az utak és a jelzések.Valamint voltak állomások is,annak ellenére,hogy ez nem tanösvény.Az állomásokon rendben tartott pihenők,padok,asztalok,tájékoztató táblák...perfect volt minden!Mégis rajtunk kivül nem járt erre senki.Míg a Balaton északi partjának hegyein egymásba ér szinte az emberek valaga és sok hely fele ennyire sincs rendben tartva,itt a kutya sem járt!Nem bántuk,ugyanakkor mélyen megvetettem a sok tudatlan embert amiért csak a felkapott helyek érdeklik őket...Ez az erdei szakasz olyan másfél kilométernyinek tűnt,max kettőnek.Ez már a Somogyi dombság egyik magaslata volt.Az erdőből kiérve lefelé irányt vett az út és feltűnt maga a Köröshegyi-völgyhíd!Mintha csak 13 hónapja jártunk volna erre...
Feltűnik a viadukt
A híd közelében ágazott le a zöld+ jelzés.Arra kellett tovább mennünk.Erre nem figyeltünk tavaly.Mielőtt azonban arra letértünk volna közelebb mentünk Magyarország legnagyobb hídjához és Közép-Európa legnagyobb viaduktjához.Nem semmi építmény volt.Nagyjából akkor adták át amikor a mi Pentele-hídunkat.A mienk sem egy semmi építmény,de ez mellett eltörpül.Aztán a pillérek alá nem nagyon tudtunk most bemenni,mert lezárták azt az utat,ugyanis éppen esküvői fotózás zajlott.Hát persze mikor máskor mint most amikor erre járunk...de nagyon most nem is akartunk belemerülni,hiszen tavaly végigjártuk a híd alját,most maximum egy-két pillérig akartunk csak előre menni.Mindegy így alakult,pár kép készítés után mentünk akkor vissza a zöld+ jelzésre.A pirostól búcsút vettünk.
A Kőröshegyi-völgyhídnál
A zöld+ egy betonút volt míg be nem ért magába Kőröshegy településre.Innen is sok helyről még látszodott a viadukt.Közel jártunk a híres kőröshegyi levenduláshoz is,de szeptember lévén ott már sok látnivaló nem lehetett.Úgy terveztük,mivel a zöld+ is elhalad egy vendéglátóhely mellett,hogy majd megállunk inni egy jót Kőröshegyen.Ám mit ad isten ez is zárva volt (...) Mondom mi van,itt a szeptember azt már zárunk mindent a Balatonnál?Akkor meg ne sírjanak ha a kormány olyan rendeletet hoz,hogy be kell zárni.. Szóval itt sem tudtunk inni.Szerencsére vízből most felkészültünk.Átszelve a települést nyugat-kelet irányba az út a falu szélén elkezdett durván emelkedni.Elszoktunk ettől így kissé nehézkesen de megmásztuk a dombot,amelynek tetejéről újra jó rálátás volt a völgyhídra.
A híd a zöld+ -ről
A híd a dombról
A falu keleti szélénél álló domb tetején hét(!) felé mentek tovább az utak és nem igazán jelezte semmi,hogy merre is kell menni.Elővettem egy alkalmazást és ott próbálgattam kinyomozni a hét közül melyik a mi utunk.Közben egy hegyikerékpáros férfi jött,tőle kértünk tanácsot és ő igazított útba minket.Mondta Zamárdiba tart,mondtuk mi is.Ám ő biciklivel volt.Így megköszöntük és ő tekert tovább mi meg mentünk tovább.Azt nem sejtettük,hogy találkozunk még vele!Mentünk gyönyörű dombokon és völgyeken át a meglehetősen rosszul felfestett zöld+ jelzésen.Továbbra sem járt erre senki,pedig volt olyan szép táj mint az északi parton bármi.Újabb útelágazás jött,itt csak három felé ment az út és rátudtunk jönni melyik a mienk.Meleg volt és ez nem erdei szakasz volt.
Szép tájak mindenhol
Végre aztán egyszer csak erdő következett,sokkal kellemesebb volt itt a klima.Ám az út elkezdett lefelé menni.Ez azért volt rossz,mert szemben meg ott volt a dombság egy igen nagy tömbje és valami azt súgta oda még fel kell menni...Leérve egy jó minőségű betonútra értünk,a mi utunktól azt vártam,hogy keresztezi ezt és megkezdi a kapaszkodást felfelé a nagy tömbön.Ám nem így történt,egyesültünk a betonúttal és letértünk jobbra.Ám nem tartott sokáig az öröm,két-háromszáz méter múlva búcsút is vettünk a betontól,utunk meg befordult a nagy tömb felé...és igen.Megkezdte a kapaszkodást.A túra legkeményebb emelkedője volt.Persze röhej,egy kb.250 méter magas dombra vezető emelkedőt keménynek nevezni.Végül is különösebb probléma nélkül fel is mentünk.A vaskeresztbe botlottunk,itt ágazott le a Zamárdiba vezető sárga jelzés.
Ez még a betonos szakasz
A vaskereszt
Itt volt egy kis erdei pihenő.Ám pihenni nem tudtunk.Autókkal érkező műmájerek kisajátították maguknak az egész pihenőt azt itt ökörködtek.Egész út alatt a kerékpáros pasin kivül senkivel sem találkoztunk,erre ezek meg itt voltak...Így mentünk tovább búcsút véve a zöld+ - től immár a sárga jelzésen.Kellemes útszakasz volt!Enyhén leejtett és kellemes hűs erdőn át vezetett.Itt kifejezetten jó volt menni.Ám nem volt hosszú,talán egy jó kilométernyi és már ki is értünk a Zamárdi hétvégi telkekhez.Közelítettünk idei tizedik balatoni kilátónkhoz a Kőhegyi-kilátóhoz.Úgy olvastuk a kilátó mellett van büfé.Na majd ott iszunk végre!
Kellemes szakasz
Az út odavezetett a kilátóhoz.Nagyon szép kilátó volt,talán a legszebb a tíz közül.Egy hosszú lépcső vezetett fel és nem volt túl magas.És valóban a kilátó mellett ott volt egy büfé!Ám mit ad isten zárva volt,de csak ma családi rendezvény miatt...Hát ilyen nincs....Újra hideg ital nélkül maradtunk.A kilátónál meg tömeg kezdett gyűlni,így vártunk a felmenetellel.Addig is leültünk a kilátó alá egy padra.Ha jól emlékszem egy szenyót le is nyomtunk.Nagyon nehezen akart oszladozni a tömeg,így sokára tudtunk csak felmenni,de még akkor is voltak fenn.
A Kőhegyi-kilátó,vajon mihez is hasonlít?
Akkor menjünk fel
Innen is pompás kilátásunk volt!Szintén körpanoráma.Talán keletre nem sokat mondott a táj,hiszen a felettünk tornyosuló dombokat láttuk csak.Délre,nyugatra és északra is a Balaton volt a fő látnivaló.Délre nézve én láttam a Titanic kilátót is ahol a túra elején voltunk.Látszodott Kőröshegy is.Nyugatra a Tihanyi-félsziget és távolabb Balatonfüred tűnt fel.Északra a Balaton északi öble és Siófok is jól látszodott!Balatoni tizedik kilátónk is kitett magáért!Félórát nézelődtünk fenn,időben voltunk bőven,de vágytunk már egy hideg italra,így indultunk tovább.A 220 méteres Kőhegyről ereszkedtünk le Zamárdiba.
A Honfoglalási emlékmű
A Szamárkő,a Honfoglalási emlékmű és a Tájház érintésével értünk le Zamárdi központjába.A vasútállomásnál lyukadtunk ki.Eredetileg itt végződött volna a túra,de Zolika pár napja felfedezte a Balaton szívét,így ahogy írtam módosítottuk a tervet.Sok módosítást nem igényelt,nagyjából 400 méterrel mentünk többet.Utunk végén a Balaton partján pedig valóban ott volt a Balaton szíve! Egyenesen belefutott az út ahogy azt a térképen láttam.A Balaton szíve nem volt más mint egy szobor.Két kő egymás mellé téve úgy,hogy a felső részén mindkettőből kivágva egy-egy fél szív.A két fél pedig így egy egészet alkotott.
Zolika kukkol a Balaton szíve mögül
Sokan voltak a szobor körül,beletelt némi időbe míg itt is képeket tudtunk készíteni.A Balatonban itt évente százak állnak körbe kézen fogva egy szívet formálva.Ennek apropójából készült a szobor 2012-ben.Egyszer majd részletesen kivessézük a témát.A megtekintés és a képek után elindultunk akkor hideg italt inni és egy jó babgulyást is enni ahogy szoktuk,valahányszor a Balaton partján vagyunk.Ám ellentétben a korábbi településekkel itt alig volt valami.Végül is találtunk egy helyet ahol inni tudtunk.Kaja itt viszont nem volt.Elindultunk azt is keresni,közben valaki hátulról megszólított minket: "Hahó srácok,ide értetek?". Hát a kerékpáros ürge volt aki Kőröshegynél segített útba igazitani.Az ilyen momentumok azért jól esnek az ember lelkének.Na de kajahelyet nem találtunk továbbra sem.Visszamentünk a Balaton szívéhez és ellenkező irányba próbáltunk keresgélni.Arra még annyi sem volt mint emerre...
Jómagam a Balaton szívénél
Újra visszamentünk a szívhez,itt ugyan volt egy kajálda de itt nem volt gulyás...Mivel más nem akadt,beültünk ide.Vendéglátóhely szempontjából nem ez volt a legszerencsésebb túra az biztos.Végül is egy grilltál volt a menű.Bekajáltunk majd kimentünk még a Balatonhoz.Nyolcadszor jártunk idén itt,de sosem fürödtünk.Nem ezért jöttünk sosem,de még a lábunkat sem tettük a vízbe.De ettől függetlenül ezernyi csodát láttunk itt,mert ez a vidék nem csak a Balatonból áll.Ismét csak azt sajnáltam,hogy nem Gergővel élhetem ezt át.Végül már nem sok minden maradt visszasétáltunk a vasútállomásra.
A Balaton szíve
Egy utolsó kép a Balatonról
Vonatunk félórát késett... de egy vonattal előbb indultunk el,így Székesfehérváron még így is bőven volt időnk átszállni.Addig is elmentünk megkeresni a fehérvári teknősszobrot.Ennek külön története van,Zoli és újdonsült kis barátnője előszeretettel vannak oda ezekért a teknős szobrokért.Mivel már a vonaton megnéztük hol van,így könnyen meg is találtuk.Itt is löttünk itt is pár fotót a sötétben már.Aztán elsétáltunk a Budai úti buszmegállóig itt vártuk meg a buszunkat amely simán hazahozott.Fél 11-re értünk a városba.
Teknőc Ernő szobra Fehérváron
Jó buli volt újfent és sikerült a küldetés.Visszatértünk a völgyhídhoz és a videó is sikerült ezúttal.A Balaton szíve csak ráadás volt.Úgy számoltuk 20 kilométert mentünk én nem éreztem annyinak,de lehet csak mert olyan sok volt a látnivaló.Két kilátót is érintettünk.Sajnos a vendéglátóhelyekkel most kifogtuk,szerencsére volt most elég vízünk.Jó volt.Folytatjuk.
