Már februárra bevolt tervezve ez a túra,de úgy jöttek össze a dolgok,hogy március közepére tudtuk megvalósítani.Na,de így volt jó,mert először volt ebben az évben tökéletesnek mondható túraidőnk!Erre a túrára meg ez is kellett,mert ez így volt szép.De azért akadtak buktatóink.Ugye a lábfájásom,ami a szekszárdi túra óta kínzott..nem voltam biztos benne,hogy végig fogom bírni a távot,de elindultam lesz ami lesz alapon.Aztán Zolikával vágtunk neki most is a bulinak,Tomi előre jelezte,hogy nem tud jönni,de Viki még csütörtök este is tutira ígérte a részvételét,aztán péntek délelőttre lemondta.Nem értettük Zolikával miért.Bánhatják mert az év eddigi legjobb túrája jött össze.Elképesztő szépségű tájakon keresztül vezettek útjaink.Sima utazással már reggel negyed kilencre Balatonföldvárra érkeztünk.Innen indult a túra.
Templom az állomás mellett Balatonföldváron
A vasútállomáson kezdésként találtunk egy remek kávézót ahol akkor gyorsba meg is kávéztunk.Már az állomás mellett is voltak látnivalók,ezek legszebbike egy templom volt.Majd a Férfimegörző nevezetű vendéglő mellett rá is akadtunk a piros jelzésre.Ez vezet majd túránk felén.Nem először voltunk itt,már harmadjára így tudtuk jelzés nélkül is merre kell menni.Terveink szerint innen felmegyünk a földvári magaspartra ahol megnézzük a Hajózás Történeti látógatóközpontot ám ezúttal csak kivülről (már kétszer voltunk benn),majd a földvári parkerdőn át lemegyünk a Köröshegyi-völgyhídhoz.Onnan pedig megkezdjük emelkedésünket a Somogyi-dombságban érintve a Nezdei szoborparkot és Fejérkő várát.A túrát pedig Kerekiben fejezzük be.Kerekiből pedig busszal megyünk majd Siófokig ahonnan már haza tudunk vonatozni.Indultunk tehát a piroson!
A földvári városháza
A piros jelzésen tehát megkezdtük a túrát.Az egy darabig a település utcáin haladt,majd felértünk a helyi kálváriára.Nem hagyományos kálvária volt,hanem kör alakú melyet körül öleltek a sétányok.Rengeteg pad is volt itt,meg egy harangláb és egy kúria féle épület.Szép hely volt.Harmadszor voltunk már itt,az előző két alkalommal itt reggeliztünk az egyik padon,most azonban ezt még korainak éreztük.Mentünk tovább fel a magaspartra.Egyre több helyen,egyre többször akadtak kilátásaink.Szinte az egész Balatont belehetett innen látni,szemben magával a Balaton-felvidékkel és a Tihanyi-félszigettel.
Egy kilátás a Tihanyi-félszigetre
A magasparton egy nagy rét volt és erre vitt a piros sáv jelzés.A rét szívében pedig ott állt a Hajózástörténeti látogatóközpont amely egyben kilátó is volt.Már voltunk fenn korábban kétszer is,így most nem szándékoztunk felmenni.Még nyitva sem volt.Tízkor nyitott most lehettünk kilenc környékén.Óriási időveszteség lett volna a túra szempontjából ha most felmegyünk.Így aztán csak kintről csodáltuk meg az impozáns épületet.Még egy utolsó pillantást vetettünk a kilátásra,ekkor még nem tudhattuk,hogy a túra útvonalán többször is nyilik majd kilátásunk a Balaton irányába.Az út mindenesetre itt vett egy kilencven fokos fordulatot és eljött a magaspartról,majd a látogatóközponttól is.Még ment Balatonföldvár legdélibb utcájában,majd elérte a földvári parkerdőt.
A látogatóközpont
Az erdőben ha lassan is,de ébredezni kezdett a természet.Jól járható út vitt végig a nagyjából két kilométer hosszú erdőn,amely tele volt erdei pihenőkkel,asztalokkal,padokkal.A jelzések is kifogástalanok voltak.A második pihenőnél álltunk meg és fogyasztottuk el a reggelinket,a rendkivül kellemes környezetben és időben!A kaja végeztével folytattuk a túrát az erdőt átszelő piroson.Az ébredő természet még szebbé varázsolta az amúgy is szép erdőt.Lassan,súnyin közben emelkedett is az út,tán lehettünk már 200 méteren is.Persze erre sem először jártunk,tudtuk mi vár ránk.
A hangulatos földvári parkerdőben
Kiérve az erdőből lassan lefelé irányt vett az út,miközben a horizonton feltűnt maga a Köröshegyi-völgyhíd.Közelítettünk hozzá,de egy ponton a piros jelzés elment jobbra elkerülve a völgyhídat.Mivel ugyan voltunk már a híd alatt kétszer is,de kihagyni meg nem akartuk,ha alá nem is,de a közelébe tettünk egy kitérőt.Egy kis dombról,egy fa mellől néztük meg az ország és Közép-Európa legnagyobb viaduktját.Ebből a szemszögből még nem is láttuk,így különösen jó volt innen szemügyre venni.Lemenni időveszteséget jelentett volna,nem ez volt most a túra célja,igy ennyivel meg is elégedtünk.Visszamentünk a pirosra,arra vitt tovább a túránk.
Most csak idáig jöttünk,innen is klassz a híd!
A piros jelzés is átment az M7-es alatt,igaz egy-két száz méterrel a Köröshegyi-völgyhídtól.A jelzések felfestésére továbbra sem lehetett panaszunk.Az út egy újabb erdőbe ért,jellegében teljesen más volt mint a parkerdő,de ez sem volt csúnya.Az úz közben fokozatosan emelkedésbe kezdett,de nem volt azért igazán vészes.A fájós lábamnak pedig kifejezetten jól esett a felfelé menés.Sokkal jobb volt mint szinten vagy lefelé menni.Egy nem túl magas kerítésen is átkellett mászni,szerencsére volt létra.Majd elhaladtunk egy kidőlni akaró vadászles mellett.Már jóval 200 méter felett járhattunk amikor kilyukadtunk egy fensík félén.Ez a fensík pedig nem akármilyen csodákat tartogatott!
Mint minden erdő,ez is klassz!
Zolika mászik át a kerítésen
A fensíkon több irányba is ment az út.Sejtettük melyik a mienk,így kicsit letértünk róla.Érdemes volt mert a fensík szélén brutálisan klassz kilátás fogadott!Méghozzá főleg magára a Köröshegyi-völgyhídra!Hát innen aztán végképp nem láttuk még!Eszéletlenül fantasztikus volt innen (is)!Persze a távolban a Balaton is látszodott a Tihanyi-félszigettel,emerre meg a híd alatt is átfutó völgy mutogatta magát.Brutál hely volt!Természetesen fotók sokasága készült itt és csak nehéz szívvel mentünk innen tovább.Eddig erre a piros jelzésű turistaútra nem lehetett panaszunk,hiszen elképesztően szép tájakon vezetett keresztül.Ekkor még nem tudtuk,hogy ez csak fokozódik a továbbiakban!
Remek rálátás a hídra!
Gergővel csak az álmainkba szerepelt a híd,ma már szinte hazajárok ide...
A pirosra visszatérve az belevezetett ha jól emlékszem a zöld+ jelzésbe amely úgy tűnt a völgyből jött.Innen is látni lehetett a hídat.Úgy tűnt ezen a túrán nem nagyon akar tőlünk elszakadni.Pár méterrel arébb le is jött a piros a zöld+ -ről és betért egy újabb erdőbe.A fák még kopaszak voltak,de az erdő mégis zöld volt!Úgy tűnt ugyanis,hogy egy zöld pázsiton halad az út.Fedett erdei pihenő tűnt fel,már nem az első a túrán.Innen is volt egy leágazás,letértünk rá megnézni mit mutat.Hát ez is a hídat mutatta,de már egy kicsit távolabbról.Innen sem volt kevésbé látványos!
Ez a zöld+ jelzés
Erdei pihenő
Az erdő végig szép volt,majd kiértünk egy rétre.A dombtetőn voltunk folyamatosan.A rét elején már csodás kilátásunk volt a völgy keletre benyúló részére is,a rét végén meg minő meglepő a újra a Köröshegyi-völgyhídra láttunk ki,még egy fokkal messzebbről mint az előbb.Az út aztán elkanyarodótt a völgytől és arra már nem volt többet kilátásunk.Váltakoztak a tájak,hol erdőbe mentünk,hol kiment az út az erdőből,de ezek még nem rétek voltak.Elkerített rész volt az út mellett balra hosszan.Vaddisznók számára és egy táblán még az is ki volt írva,hogy fertőzésveszély...Vajon a disznók fertőztek?Hol le,hol fel ment az út,de nem volt vészes.Lassan kinyílt itt-ott jobbra is a kilátás,A távolban néha feltűnt a Balaton és a távolban a tanúhegyek.Sokára értük el a nezdei szoborparkot,miközben szemközt az eddigi legmagasabb domb tornyosúlt.
Feltűnik a szoborpark
Túránkon eddig csupán egy párral találkoztunk rajuk kivül nem volt szembejövő túrázó.Itt a szoborpark pihenőjénél azonban jó sokan voltak.Nem nevezném farhát kommandónak,mert voltak köztük fiatalok is.Valami csoport lehetett.A szoborpark hosszan a domboldalon húzodott.A pihenő után az út mellett jöttek szépen sorba a szobrok.Egy kettős kereszt,majd mindenféle szobor számomra kevés ismerős alakot ábrázolt.Több száz méteren át tartott ez!Székelykapu is volt arébb,közben a dombról minden eddiginél csodásabb kilátás volt a Balatonra és a tanúhegyekre.felülmúlhatlan szépségű hely volt!Mivel lefelé vezetett az út És a lábam ezt nem díjazta,így nem mentem el a legutolsó szoborig,Zolika viszont igen.Egy szobor viszont érdekeltAz amit megfogadtam az év első túráján,hogy megnézem: Baján Kagán kőbevésett szobra!Odáig lementem!
A szoborpark,balra kivehetőek a szobrok sora az út mentén
Január után újra:Baján Kagán!
A szoborpark után visszatértünk a pirosra.Enyhén emelkedésbe kezdett az út vitt az eddigi legmagasabb dombra fel.Nem soká egy újabb erdei pihenő köszönt szembe az út mentén.Ám a pihenőn kivül volt még itt valami.Vadászlesnek már nagy volt,kilátónak meg kicsi.Végül is úgy ítéltük meg ez egy kilátó,de nem tudtuk melyik,meg mi a neve.Nem volt róla infónk.Már idehaza néztem utána,ez a Almán-tető kilátó volt és leginkább persze egy vadászleshez hasonlított.Egyszerű egyszintes volt.Felmentünk rá.Kilátásunk annyi volt nagyjából mint a szoborparkból.Dél - dél-nyugat felé láttunk ki.A Balatont láttuk és a tanúhegyeket a Balaton-felvidéken.Meseszép volt!Kicsit nézelődtünk majd folytattuk a túrát.Hamarosan felértünk a dombtetőre.Kilátásunkba itt bezavart az erdő,de volt itt egy magassági pont és egy kopjafa szerű oszlop.Szakasztott ugyanolyan mint Tolna megye legmagasabb pontján a Dobogón!Nem véletlenül!Ugyanis ez volt itt maga Somogy megye legmagasabb pontja!Na és egyben a dombság legmagasabb pontja is az Almán tető a maga 316,43 méterével!
Az Almán-tető kilátó,kb.150 méterre a csúcstól
Somogy megye és a Somogyi-dombság legmagasabb pontja
A csúcs után természetesen már lefelé vezetett az út.Na nem nagyon,mondhatni lájtosan.Nagyjából a 316 méterről ereszkedhettünk 250-260-ra csupán.Útközben is itt-ott akadtak kilátásaink dél-nyugati irányban a tanúhegyek felé.Egy ponton az utolsó pihenő is feltűnt ami a piros jelzésű út mellett volt.Hát jó sok akadt útközben,nagy piros pont a Somogyi-dombságnak!Itt végződött az egészen fantasztikus piros jelzésű turistaút!Aki még nem jár erre feltétlen tegye meg,mert a Balatonföldvártól idáig vezető piros jelzésű útra egyszerűen nincsenek szavak!Egy tábla hírdette,hogy Balatonföldvár ide 13 kilométer.Tehát ennyit jöttünk.Én magam nem éreztem ennyinek,talán csak 10-nek,de jó,legyen 13 akkor.A piros belevezetett a zöld jelzésű útba amely a pirosra merőlegesen haladt.Itt aztán újabb csodák vártak!
Ahol a piros út véget ér...
...és ahol a zöld kezdődik!
A zöld jelzésű turistaútról először nyílt kilátásunk ezen a túrán kelet felé.A messzeségben előbukkantak belső Somogy tájai melyet főleg a Somogyi-dombság vonulata uralt!Földöntúli szépségű táj volt!Az út nagyjából dél-észak irányba szelte át a tájat.Dél felé a messzeségben megláttam egy tornyot.Rajta egy zászló lobogott!Megnézve itthon a térképet,ez a Kötcsei geódéziai mérőtorony volt.Nem tudom fellehet-e menni rá,de talán egyszer majd erre vet a sors és megnézzük.Mi most észak felé indultunk el a zöldön,csodálatos kilátásunk volt méterek százain át a Somogyi tájakra.Az útunk enyhe bal kanyart vett,itt a fákon túl meg olyan zöldeség köszöntött ránk,komolyan azt gondoltam tán Teletabi földön vagyunk!
Teletabiföld?
Az út aztán észak-nyugat - nyugat felé fordult.Balra egy erdő volt,jobbra továbbra is zöld lankák.Vadászlesek sorának vigyázó szemei előtt haladtunk.Jó másfél kilométer múlva értük el a zöld L jelzést.Ez vitt Fejérkő várához amely a leágazástól ha hinni lehet az útjelző táblának 800 méterre volt.Sajna két autót is láttunk erre menni.Nem értettük ilyen helyre miért kell kocsival jönni.Egy gyerekcsapat jött szembe,ők legalább túráztak!Valóban nem volt messze a vár,előtte egy újabb fedett pihenő amelyből nagyon sok volt a piros út mentén!A várban ahogy láttuk elég nagy volt a tömeg... Ahhoz képest,hogy a Nezdei szoborparkot leszámítva,szinte senkit nem láttunk útközben,itt elég sokan voltak!Nem gondoltam,hogy ez a kis rom ennyire népszerű...
A pihenő és a vár
Fejérkő vára
Nem sok minden maradt Fejérkő várából.A vár köré fából egy járatot készítettek.Nem éppen illett a környezetbe,mégis nagyon hasznos volt.Enélkül meglehetősen nehézkes lett volna a járás,így viszont kényelmesen körbe lehetett járni a várat.A várra magára most nem térek ki,szerepelni fog a kedvenc váraink sorozatomban!Körbejárva mindent láttunk ami érdekes.Sajnos a legjobb helyeket elfoglalta a tömeg,pedig...innen is kitűnően lehetett látni a Kőröshegyi-völgyhídat!Egészen fantasztikus volt innen látni,avatott szem a távolban a Balatont is észrevehette.Az istennek sem akartak onnan mozdulni az emberek,kiültek mint a verebek.Egy idő után leszartam,oda tolakodtam és pár képet azért lőttem!
Nem sok minden maradt a várból...
Ekkor voltak ott a legkevesebben,így tudtam lőni pár fotót,szemben a híd!
Még kicsit járkáltunk a várban.Az egész nem volt nagy,nem volt nehéz bejárni.Azonban újabb kirándulók érkeztek és kezdett zavaró lenni az embersereg.Így mondtam Zolikának menjünk,amúgy is egy óránk volt még a buszig amely Kerekiből indult.Így elindultunk lefelé a 283 méter magas dombról.Elég meredek út vitt le,a fájó lábamnak ez nem volt valami jó.Végül is üggyel-bajjal de simán leértünk az amúgy kellemes erdőben.A falu szélén is volt egy pihenő és végre egy csap is!Bár volt még vízünk,úgy döntöttünk azért frissitjük a készletet.Ám a csapból nem folyt semmi...Kevesebb mint negyven percünk maradt a buszig amely a falu központjából indult.Az pedig még messze volt.Belehúztunk hát és fájós láb ide,fájós láb oda meglehetősen erős tempóban oda értünk a buszmegállóhoz amely mellett egy kocsma volt.Még volt 18-20 percünk,bementünk hár egy sörre!
A lefelé út
Először a történelemben: Kereki!
Megtudtuk inni a sört és vettünk az útra italokat a megállóban pedig még maradt időnk megenni az utolsó szenyánkat is.Itt végződött a túra!Azonban a hazajutáshoz elkellett még buszoznunk Siófokra.Jött a busz rendesen amivel rendben el is értük a Balaton fővárosát.Itt majd egy óránk volt a vonatig.Addig jártunk egyet.Elmentünk a közeli Jókai parkba,ez számomra egy nagyon szép emlékű hely volt.Egyfelöl Gergő játszott itt gyerekként az egyik csúzdán 2004-ben...megnéztem és a csúzda ma is ott állt.Gyerekek játszottak rajta most is...Másfelöl egy nagy szerelmemmel is sétálgattam itt egy szebb időben valaha...Szóval szívetmelengető hely volt számomra ez a park.De aztán menni kellett,indult a vonat.Simán kétszeri átszállással hazaértünk fél kilencre!
Jókai park - Siófok
Ez volt az év hatodik túrája.Ezzel pedig már jobbak vagyunk mint tavaly ilyenkor!Most mentünk kemény 20 kilométert.Ez összesítésben pedig már 99,6 kilométert jelent.Ez így 16,6 kilométeres átlagot mutat!
Alighanem ez volt eddig az év legszebb és könnyen lehet,hogy a legjobb túrája is.Fájós lábbal is hoztam a kötelezőt is kibírtam a 20 kilométert.A Somogyi dombság pedig gyönyörű,tele sok-sok lehetőséggel.Amennyiben egészségem még engedi semmi sem ment meg tőle,hogy tervezzünk még ide túrákat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése