Úgy néz ki talán jobban indul a tavaszunk,mint ahogy a tél indult.Rögtön az első hétvégén sikerült összehozni egy túrát.Pedig a jóképességű időjósok már hétfőn ijesztgettek a hétvégére várható rossz idővel.Aztán napról napra szelídültek az időjárásjelentések is.Szép napos időt jósoltak,de élénk,erős olykor viharos széllel.Ez már nem tántorított el minket.Jól is tettük,mert teljesen jó túraidőnk volt az egész túra alatt.Ezerrel sütött a nap,volt vagy 10 fok,a szél pedig éppen csak lengedezett.Talán a második kilátóban lehetett érezni jobban.Merthogy három kilátót is érintettünk!Semmi sem gátolt meg tehát benne,hogy útrakeljünk az első tavaszi szombaton,mégpedig a Szekszárdi-dombságba.A túrára jött Zolika,Viki és Tomi is,na és persze én is.A Budapest-Pécs buszjáraton találkoztunk Vikiékkel,ők Adonyban szálltak fel,mi pedig Dunaújvárosban.Sima útunk volt,nyolcra megérkeztünk Szekszárdra.De túránk nem innen indult.Kikellett még buszoznunk a Sötét-völgyhöz.Negyven percünk volt átszállni,addig szétnéztünk a szekszárdi buszpályaudvar környékén.
Isten hozott a Sötét-völgyben!
Természetesen ahogy mindig,most is előre elterveztem a túraútvonalat.Először majd széznézünk a Sötét-völgyi tónál,bemegyünk a kis szigetekre.Majd felkapaszkodunk a Várhegyi Sötét-völgyi kilátóhoz,onnan vissza a völgybe amelyen elmegyünk a végénél található rétre ahol majd megreggelizünk.Onnan fogunk felkapaszkodni a Szarvas szurdikba és a Bati kereszt kilátóhoz.Majd a gerincen végigmenve leereszkedünk Szekszárdra ahol még felmegyünk a Szőlőfürt kilátóhoz,majd onnan le a városba.Nagyjából 16-17 kilométer várt tehát ránk.A túra érdekessége,hogy az első és utolsó harmadán jártam már Gergővel is,tehát újra szószerint egy Gergő nyomábanos túra következett!
A Sötét-völgyi tó,szemben a Várhegy
Mostani aktuális túratársaim
Kis sétány hidakkal,a tavacska szigeteire
Negyed tízre értünk ki a Sötét-völgybe.Többiek első alkalommal voltak itt,én meg ugye visszatértem másodjára.Mindig szeretek visszatérni olyan helyekre ahová kellemes élmények fűznek.Közel hét év telt el és a környéken mintha semmi sem változott volna.Ennek is megvan a maga előnye,jobban szeretem ha nem változnak a dolgok,mintha változnának...Rögtön belebotlottunk a tavacskába,de mielőtt bele is merültünk volna a dolgok közepébe,mivel volt itt egy szabadidő központ egy büfével,egy kávét szerettünk volna inni,mivel Szekszárdon nem tudtunk.Itt sem jártunk nagyobb szerencsével,mivel a büfé betegség miatt zárva volt...Jöhetett tehát a tó,melynek partjáról remek rálátásunk volt a szemközti Várhegyre.Csak a nevében volt hegy a dombocska a maga 190 méterével.Ráadásul a kilátó nem is a csúcsán volt,hanem valahol 170 méter környékén.Remek kis sétány vezetett be a nem is olyan kicsi tavacska szigeteire,ezen bementünk mint egykor Gergővel is.Szép volt,egy kis kitérőt megért.
Zoli és Tomi az egyik hídon
Letudva a tavat,annak dél-keleti sarkánál kezdtük meg az emelkedést a kilátóhoz.Nem emlékeztem ilyen hosszú és ilyen meredekségű útra felfelé!Oké,nem mentünk magasra,de megfingatott az emelkedő mind a négyünket.Valahogy mintha nem lettünk volna formában...na de végül is felértünk a Sötét-völgyi kilátóhoz,ahol egy seregnyi hangoskodó gyerek tartott pihenőt éppen.Valami tájfutó bandának nézett ki.Megvártuk mig elmennek és hát futva mentek tovább!Szóval vagy tájfutók voltak,vagy mi voltunk ennyire ijesztőek.Míg fentvoltak a kilátóba mi a kilátó melleti padokon pihentünk.Végül aztán tiszta volt a terep,megkezdődhetett a kilátó támadás.Szerencsére a kilátón sem vettem észre semmi változást a hét évvel ezelőttihez képest.
A Sötét-völgyi kilátónál
A kilátóra most részletesen nem térek ki,természetesen szerepelni fog idővel a kedvenc kilátós sorozatomban,akkor majd részletesen foglalkozom vele.Egyszerű kis építmény volt ami a célnak tökéletesen megfelel.Felmenve eszembe jutottak az itteni Gergővel megélt csodás pillanatok,meg az,hogy akkor Móni is velünk volt és ő aki tériszonyos,ide felmert jönni.A kilátóból főleg északra és keletre volt kilátásunk.Északra látszódott alattunk a tó arébb pedig a dombság és a Mezőföld találkozási helye.Keletre a völgy,szemközt dombok.Látni lehetett a Bati kereszt kilátót is.Hét éve nem tudtam mire vélni,milyen kilátó lehet ott szemben,ma már tudom.Olyan húsz percet bóhockodtunk el itt,míg aztán megkezdtük az ereszkedést vissza a völgybe,de csak részben arra mint amerről jöttünk.
Zolika,Viki és én a kilátóban
Kilátás a völgyre
Távózóban,de esélyes,hogy még viszont látjuk egymást!
Egy ponton ugyanis letértünk egy egyszerűbb alternatívát ígérő útra amely a völgybe vezetett vissza.Ezt legjobban Zolika bánta...Éppen beszélgettük,hogy a február eleji hatalmas szélvihar itt a dombságban mintha kevesebb kárt okozott volna mint a Bakonyban,ahol három hete jártunk.Amikor is az útunkba került egy az útra dőlt hatalmas fenyő...Ezen bizony átkellett mászni ami azért nem tűnt lehetetlen feladatnak.Zolika ment előre.Ahogy tette át a lábát megkapaszkodott egy kis faágba,amely eltört.Zolika meg visszahuppant le a földre.Roppant mulatságos jelenet volt,dőltünk a röhejtől.Abban a szerencsés helyzetben voltunk,hogy éppen bevolt kapcsolva a kamera,így a jelenet látható valahol a filmünk első részében.Miután kiröhögtük magunkat egy igen kellemes,kevésbé meredek szögű út vitt vissza a Sötét-völgybe.
A kidőlt fa
A völgybe a kék+ jelzés vezetett és az út maga sajnos betonút volt.Remek rálátásunk volt a kilátóra ahol voltunk imént.Sajna volt némi forgalom is az úton.A rét valamivel több mint egy kilométerre lehetett.Itt kajáltunk Gergőékkel is 2016-ban.Akkor nagyon sokan voltak itt,most alig.Találtunk padot és asztalkát,így kényelmesen elfogyasztottuk a reggelinket a kellemes környeztben.Nagyon szép volt innen a ráj,a rét a völgy.Akkor rég mi Gergőékkel dél felé mentünk tovább Szálkára,most kelet felé Szekszárd volt a cél.Jó időnk volt,de árnyékban ültünk és idővel kezdtük ezt hűvösnek érezni.Így aztán a pihenő után lassan folytatódhatott a túra.
Reggeli a réten
Egy gyerektábor mellett haladt el a kék+,majd beértünk egy erdőbe ahol még jódarabig szinten mentünk lenn.Várható volt,hogy előbb-utóbb kapaszkodás jön újra.Így is lett.Megkezdtük a kapaszkodást.Ez már egy 280 méteres "hegy" volt és már sokkal jobban bírtuk,mint az első emelkedőnél a Várhegyen.Az erdőben érdekesen nőttek a fák,néhol úgy tűnt mintha egymást ölelgetnék.Érdekes volt.Pár száz méter után változott a táj képe.Az erdő véget ért és egy hatalmas szőlősbe ért az út.Az mellett haladt még mindig felfelé,de nem meredeken.Visszanézve pedig már pompás kilátásunk volt a dombságra!Érdekes volt,hogy mennyire ment az idő...Hiába jó társaságban jól érezve magunkat rohan az idő....hogy a munkahelyen miért nem tud így menni?
Trappolás felfelé
A szőlős szakasz
Olyan 250-300 méter hosszú volt ez a szakasz.A végénél búcsút vettünk a kék+ jelzéstől és rátértünk a kékre,valamint a vele együtt haladó kék máriára.Itt kezdődött a Szarvas szurdik,amely egészen fantasztikus volt!Tolna megye dombságaira jellemzőek a szurdikok,itt a Szekszárdi-dombságban valamint a Tolnai-hegyhátban is találkoztunk már velük.Látványos löszmélyútak.Egy mélyedésben halad ugyanis az út,két oldalt váltakozó magasságú löszfalakkal határolva.Talán ezen szurdikok leghíresebbike maga ez a Szarvas szurdik.Ha jól emlékszem látható Rockenbauerék csodás sorozatában is.Belevetettük tehát magunkat.
A Szarvas szurdik
Bohóckodás a szurdikban
Csodálatosan klassz volt a szurdik.Becslésem szerint olyan 5-600 méter hosszúságú lehetett.Enyhén emelkedett benne az út és maga a szurdik leginkább egy L betú alakzatot formázott.Egy ponton volt benne ugyanis egy éles kanyar olyan 90 fokos,vagy legalábbis ahhoz közeli!Látványos és kellemes szakasza volt a túrának.olyan aminek a végén az ember sajnálja,hogy vége.Egy női csapat jött szembe a szurdikban vagy heten,csupa jó nő...elgondolkodtunk,hogy nem kéne-e hozzájuk csatlakozni... A szurdik végén aztán kiértünk a Bati dülőre.Balra erdő,jobbra elkerített kertek voltak pottyantóssal fűszerezve.A fákon át már feltűnt maga a Bati kereszt kilátó is,de előtte még maga a névadó Bati kereszt köszönt szembe.
A Bati kereszt
A keresztől jó száz méterre volt a kilátó.Ugyan lekelett térni a jelzésről,hogy elérjük,de már jól látszódott a turistaútról is az építmény.Közelebb érve láttuk,hogy ez túránk legkomolyabb kilátója.Nagyon hasonlított a bándi Mayer Antal kilátóhoz.Sajna itt is volt némi embertömeg.Ami nem baj,de azt viszont nem tudom értékelni,hogy a kilátóból is kiabáltak...Itt is voltak asztalkák,padok.Tomi javaslatára,hogy míg eloszlik a tömeg kapjuk be a maradék kajánkat leültünk az egyikhez.Itt már ránk sütött a nap,nem kellett fázni sem.Kaja végére mega tömeg is eloszlott.Újabb kilátó támadás következett.
A Bati kereszt kilátó
Pihenők a kilátó mellett
Mivel itt még sosem jártam érdeklődve sodródtam az eseményekkel.A kilátó rendkivül masszív és remek építménynek tűnt.Természetesen ez is szerepelni fog majd a kilátós sorozatomban.Úgy tudtuk a kilátószint 15 méter magasan van,de nekem ez többnek tűnt.Volt az szerintem 18 is.Odafent teljes körpanorámánk volt!Tiszat időben lehet innen látni többek közt a Gemenci erdőt,a Tolnai-hegyhátat és a Mecseket.Igen ám,de hiába sütött a nap,nem volt tiszta az idő.Így aztán ezekből semmit sem láttunk és a 30-40 kilométer helyett jó ha elláttunk 10 kilométerre...de így is maradandó élmény volt a kilátás!Itt fenn már volt szél is,Viki aki kicsit tériszonyos nem is sokáig volt fenn,mi Zolikával azért szétnéztünk.A dombság lényegét azért lehetett látni.
Remek masszív építmény!
Talán még észak-kelet felé volt a legtisztább kilátásunk
Remek kilátó volt,szeretnék majd ide is visszatérni még,egy tisztább időben.Visszamentünk ezután a jelzett turistaútra amely egy darabig a gerincen haladt.Itt-ott innen is akadtak jó kilátásaink.Majd beértünk a borospincék területére.Ugye Szekszárd és környéke jó bortermelő vidék,hát erre már láttuk is ennek a nyomát.Nem pincefalu volt hanem itt szétszórva voltak a pincék,a kertek a présházak.Végül is kellemes környék volt ez is.Nem soká aztán szintén olyan szurdikszerűen ereszkedni kezdett az út.Nem egy Szarvas szurdik volt,ráadásul köves a lábnak kellemetlen út volt.
A gerincről is akad kilátásunk!
Ez már a Szekszárdi borvidék
Na és hosszú is volt,egy ponton rácsodálkoztam,hogy a fenében jövünk még mindig lefelé?Nem volt meredek dőlésszögű az út és nem voltunk olyan magasan ami ilyen hosszú lefelé vezető útat kívánt volna...Alattunk már feltűnt maga Szekszárd,annak nyugati része,valamint szembe a Kálvária domb amit majd még szintén megkellett másznunk,hiszen azon volt a harmadik kilátó.Nagy nehezen végül is leértünk a városba,annak egyik utcáján kellett végig trappolnunk,hogy elérjük a Kálvária dombot.
Hosszú az út lefelé,szemben feltűnik még egy domb ami ránk vár..
Ez a domb sem volt tán 200 méter sem,de ezzel is meggyűlt a bajunk.Úgy látszik ezen a túrán az alacsonyabb dombok voltak a nehezebbek.Egy betonút vitt fel és nagy nehezen másztuk csak meg.Odafenn egy borász szobra fogadott.De még innen is volt egy kis emelkedő a kilátóig.Nyugat felé volt kilátásunk innen,arra amelyről jöttünk.Megmásztuk még azt a kis szakaszt is és végül felértünk a kilátóhoz.Minő meglepő itt is voltak páran.Kénytelenek voltunk újra várakozó álláspontra jutni.
A borász
Kilátás,ott a szemközti gerincről jöttünk
A csodás Szőlőfürt kilátó
A többiek először én már harmadszor voltam itt.Egyszerű,de mégis látványos kilátó volt.Talán a legszebb a túrán,ugyanis egy szőlőfürtös emelvény vagy állvány vagy minek nevezzem emelkedett a kilátószint fölé.Egy egyenes lépcsősor vezetett fel a kilátószintre amely nem volt magasan tán három-négy méterre csupán.Kilátásunk főleg keletre az alattunk elterülő városra volt.Remek építmény volt ez is,csodás kilátással!Természetesen ez is szerepelni fog idővel a kilátós sorozatomban.Végül eloszlott a tömeg itt is,szabad volt fel az út.Ezt is megcsodáltuk.A meseszép Szekszárd fentről is szép volt és ami jól látszódott az az,hogy nem volt egy nagy város.De nem is kell,hogy az legyen,nem a nagyságtól szép egy város.Eltöltöttünk itt is vagy 20 percet,aztán indultunk tovább.Az utolsó pár méter következett.
A szőlőfürtök
A kilátóban
Alattunk Szekszárd
Még volt ugyan itt valami kálvária szerűség,de nem volt egy nagy eresztés.Végül megkezdtük az ereszkedést le a városba.Egy erdőn át vezető lépcsősor vezetett le,majd valami újgazdag negyedbe értünk.Itt is lépcsősorok vezetettek egyre lejebb,míg végül már egy normális utcán voltunk.Még egy kicsit ez is lefelé vitt majd kikötöttünk egy csodálatosan szép téren.Talán ez lehetett maga a főtér.Nem tudom.Csodás épületek vették körül,de nem tudtam mi micsoda.Csak a templomot tudtam beazonosítani.Erre nem készültem,nem tudtam,hogy itt kötünk majd ki,de legközelebbre majd ígérem készülni fogok.Szép hely volt és egy csodás utca vitt le a városba innen.
Csodás tér
Csodás utca
Lefelé mentünk ezen a csodásan szép utcán,Tomi aztán észrevett egy éttermet ami szimpatikus volt neki,javaslta menjünk be aztán kajáljunk meg.Így tettünk.Degeszre ettük magunkat,rettenetesen bezabáltunk!Mondjuk ehhez hozzájárult,hogy jókora adagokat hoztak ki.Ráadásul mivel Szelszárd,hát megkóstoltuk a helyi kellemes bort is.Fantasztikus volt!Na de meg is van ezzel a szekszárdi törzshelyünk.Sok helyen van már kellemes élményünk különféle éttermekből,Szekszárdon ez a nyerő.Mutatom a képen:
Ezt ne hagyjátok ki ha Szekszárdon jártok!
Telezabálva még bementünk az Auchanba útra valót venni,majd a Prométeus parkon át elértük a helyi buszállomást.A parkhoz is rengeteg sok szép élmény fűz,majd egyszer talán írok ezekről is.A buszpályaudvarnál végződött a túra amely rendkivül kellemes és élménydús volt.Élveztük végig.A busz jött és rendbe hazaértünk fél nyolcra Dunaújvárosba.Vikiék mentek ugye tovább Adonyba.Itt a történet vége.
Ez volt az év negyedik túrája.Most mentünk 17 kilométert,így 69,6 kilométernél járunk összesítésben.Ami 17,4-es átlagot jelent.Úgy gondolom ennél nem is kell több,ez így tökéletes.Hamarosan folytatjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése