Kétségtelen a tavasz sokkal jobban kezdődik,mint ahogy a tél kezdődött.Alig telt el 15 nap (sőt hivatalosan még tavasz sincs - ugye majd 21.-én) és már a második tavaszi túrára készültünk.Ez egy be nem tervezett túra volt.Menetközben alakultak úgy a dolgok,hogy akkor menjünk.A Pentelések akik a közelmúltban a nagy sikerű Dunán innen - Dunán túl teljesítménytúrát szervezték most egy Petőfi 200-as teljesítménytúrára invitáltak,amely a közeli Dunavecsén került megrendezésre.Mivel március 15. ünnep és most szerdára esett,nem akartunk messze menni,így kapóra jött ez a lehetőség.Igen ám,de meglehetősen rossz időt jósoltak erre a napra,de ez nem tántorított el minket.Zolikával és Manóval érkeztünk a közeli Dunavecsére már jóval a hivatalos rajt előtt.Gondoltuk addig sétálunk egyet a már igen jól ismert településen.
A Dunavecsei városháza
Nem volt kellemes az idő,de messze nem volt olyan borzalmas sem amilyennek ígérték.Sajnos engem egy erős lábfájás kínzott már napok óta,így nem tudhattam mennyire fogom bírni a túrát.Ennek okán a rövidebb távot is választottuk.Elő kellett nevezni vagy a 25,vagy a 10 kilométeres távra.Mi tehát a 10-est választottuk most.Kicsit Dunavecse belterületén kobászoltunk,majd elmentünk a helyi Sarki csárdába.Itt lehetett véglegesíteni a nevezést és innen indult a túra.Megkaptuk a rajtszámokat és az itinert,aztán lassan neki is vágtunk.A múltkori teljesítmény túrán több százan voltunk,itt mint utólag megtudtuk 89-en neveztek a rövidebb távra és 57-en a hosszabbra.Dunavecse utcáin vezettek az első méterek.
A Sarki csárda,ez a rajt és a cél is
Kicsit elvolt borúlva,élénk szél fújt és olyan 8 fok körül lehetett.Menés közben nem fáztunk.Előttünk ment egy kisebb csoport,utánunk senki.Valószinű a következő busszal jön majd a java illetve autóval.Mindegy így kényelmes volt.Manó szokása szerint fokozta a tempót.Nem értettük miért,a szintidő 3,5 óra volt a 10 km-es távon,ezt tyúklépésben is vígan megcsináltuk volna...Egy kicsit kiért a Duna melletti töltésre a túránk,majd újra befordult Dunavecse utcáira.Hamarosan elértük Nagy Pál házát,amely már többször szerepelt a blogomban és a videóimban is.Itt bérelt szobát Petőfi az 1840-es évek elején és itt ismerte meg egyik szerelmét Nagy Zsuzsikát,akinek sírját ma is megtaláljuk a dunavecsei temetőben.Na és nem árt tudni,hogy róla mintázta Petőfi,János vitéz Juliskáját!
Manóval Nagy Pál házánál
A 789 volt az első ellenörző kód
Ez volt az első ellenőrzési pont is,a villanyoszlopon lévő piros-fehér mezőben lévő P200alatti számokat kellett beírni az itinerbe.Ez könnyen ment.Sokat jártam amúgy már erre,sokszor Gergővel is természetesen... Folytatódott a túra,az előttünk haladó csoport közben visszafordult.Elfelejtették felírni a kódot.Jelzések is voltak ugyan,de most az itinerben leírtak szerint kellett haladnunk.Nem sokára elértünk egy újabb ismert helyet,Petőfi szüleinek mészárszékét.Sokszor jártunk már itt is,de bemenni még soha nem sikerült.Most ez is összejött!A múzeummá avanzsált épület direkt a teljesítménytúra kedvéért nyílt ki.Nem hagytuk kihasználatlanul ezt az alkalmat!
A mészárszék
Elöször túrázásaim történetében a Petrovics mészárszék udvara!
Elsőnek az udvarba mentünk be,itt sem voltunk még soha.Semmi extra nem volt,egy oda nem illő postaládáról nem értettük,hogy vajon mit keres ott.Innen is nyílt egy ajtó az épületbe,ezen bementünk.Rögtön Petőfi szüleinek szobájánál találtuk magunkat!Erről is írtam már régebben ebben a blogban,hogy itt laktak a szülők,de mivel ez egy egyszobás lakás volt,így Petőfinek nem jutott hely,ezért bérelt szobát Nagy Pál házánál.A szobába lépve az a régi dohos,de mégis kellemes szag csapott meg.Próbáltam elképzelni milyen lehetett itt az élet 1842 környékén.Mi a jó fenét csinálhattak szabadidejükben?A szobában amúgy rendezett volt minden.A korabeli képek és bútorok hangulatát csak egy oda nem illő radiátor törte meg...Izgalmas és jó volt ide bejutni.Örültem,hogy sikerült hiszen 16 éve túrázgatunk erre (is).
Petőfi szüleinek szobája,sarokpaddal
Hogy fértek el ketten azon az ágyon?Na és a radiátor...
Manó és Zoli a szobában ahol feltehetőleg Petőfi is járt
A ház többi helysége teljesen más volt.Nem emlékeztetett az egykori mészárszékre.Megvolt világítva minden,a vitrinek amelyekbe korabeli fegyverek és vágó eszközök és szerszámok voltak kiállítva.Valahogy úgy szépnek szép volt,de én úgy gondoltam,hogy ez egy mészárszék volt valaha,nem ezzel kapcsolatos dolgokat kéne itt bemutatni?Persze lehet,hogy ezek javarésze kapcsolatos volt vele.Csilivili padló vette el mégjobban az egésznek a fillingjét.Szóval a házban nekem csak Petőfi szüleinek szobája tetszett.De a lényeg,hogy végre sikerült ide is bejutni!
No comment...
Kiérve a házból,itt volt a második ellenőrzési pont.Haladtunk tovább át Dunavecse főterén.Itt vannak sorban azok a kis pillérek,amelyek tetején egy-egy Dunavecsén íródott Petőfi vers részlet van.Ezt mindig megcsodáljuk ha erre járunk.Most is így tettünk.A téren vannak még szobrok,emlékművel,szőkőkút,szemben pedig a református templom vigyorog az emberre.Természetesen Petőfi szobor is van erre,nem is egy!Az egész település Petőfiről szól amúgy,szépen őrzi emlékét a kis Dunaparti városka.Itt viszont búcsút vettünk a városnak és kimentünk a Duna melletti töltésre.Volt még egy ellenörző pontunk,majd haladtunk a város nyugati szélén a töltésen észak felé.Néha ráláttunk a Dunára vagy a szemközti Dunaújvárosra.Másik irányba pedig Dunavecsére.Ez kellemes szakasz lett volna,ha nincs ez az enyhén kellemetlen idő.Apró vigyort jelentett a többiek arcán,hogy a szél kifújta a kezemből az itinert és hajtóvadászatot kellett rendezzek érte.
A verses pillérek
Haladunk a töltésen,Manó elöl
Kiértünk Dunavecséről,de nem mentünk messzire.A töltésen haladó bicikliútat követtük.Még egy Petőfi kopjafa szolgált látnivalóul,alaposan eldúgva a városka északi határában a fák között.Itt tartottunk egy pisiszünetet,majd bekaptunk egy szendvicset.A 10 km-es túra ahol a városból kivezető út találkozik az 51-es úttal visszafordult Dunavecse irányába.A 25 km-es ment tovább Szalkszentmártonba.Itt is volt egy ellenörzés,itt már voltak is.Kaptunk egy almát és egy sportszeletet.A túránk meg visszafordult tehát,de nem arra amelyről jöttünk.Közben azért már jöttek mögöttünk is.Mi átmentünk az 51-es úton majd a telkek között haladt az útunk.Még nem írtam,hogy magát az útvonalunkat kitünő jelzésekkel látták el: egy fekete mezőben,fehér alapon egy P betű.Végig kitűnően felvolt festve és ott ahol a legjobban kellett!Útelágazásoknál,kérdéses helyeken stb.
Petőfi kopjafa
A túra jelzése
A túránk ezután dél felé fordult és Dunavecse keleti szélén,messze a házaktól vezetett.A vasútat kereszteztük,majd az 51-es út mellett haladtunk pár kilométert.A helyi víztorony volt csak érdekesség,illetve észak-nyugat felé Dunaújváros gyártornyai vigyorogtak ránk.Soká fordult az út vissza a városba.Erre kicsit ismerös volt a terep,erre jöttünk a 2022-es újévi röfitúrán is.Akkor kicsit a városka labirintusában eltévedtünk (sötét is volt már),most viszont szépen bevezettek a jelzések vissza a főtérhez.Azonban a túrának itt még nem volt vége.
Víztorony a pusztában
Kis tavacska Dunavecse keleti szélén
Itt voltunk újra a mészárszéknél ami még nyitva volt.Zolika beszeretett volna még menni alaposabban körülnézni.Nekem túl nagy kedvem nem volt hozzá,kínzott a lábfájás,Manó pedig valami másik dimenzióban diktálta a tempót,így nem mentünk be.Viszont visszakellett még menni a Sarok csárdához.A Fő utcán mentünk,még a főtéren ott volt az utolsó ellenörző kód.Útközben a trianoni emlékmű szolgált látnivalóval és a zászlókkal feldíszitett katolikus templom.Valamint itt volt az a játszótér is ahol a Gergővel ide vezető túráink szoktak végződni...Természetesen a játszóteret látva eszembe is jutott örök túratársam,aki most is nagyon hiányzott nekem...Innen aztán már csak egy ugrás volt a Sarok csárda.
A katolikus templom
A játszótér...
A csárdához érve láttuk,hogy a 3,5 órás szintidőn bőven belül voltunk!Mégpedig 2 óra 45 perc alatt letudtuk a távot.A csárdában leadtuk az itinert,kaptunk cserébe emléklapot és kitűzőt.Valamint várt ránk egy kellemes gulyás.Ehhez kényelmesen beültünk a csárda kényelmesebbik részébe és ettünk egy jót.Ezt még megfejeltük egy kis borral és kávéval.Ezzel a túra bevégeztetett!
Már a deles busszal haza is jöttünk.Egy órára itthon voltam.Nem volt rossz buli ez sem.Sajnos a kellemetlen idő és az erős lábfájásom azért nem hiányzott,de elvoltunk.
Jutalom a túra végén
Ez volt az év ötödik túrája,ez pedig azt jelenti,hogy jelenleg jobban állunk már mint tavaly ilyenkor!Most mentünk kerek 10 kilométert.Ez összesítésben 79,6 km-t jelent.Ez pedig 15,92-es átlagot mutat most.Ennyi untig elég!
A szervezésre most sem lehetett panaszunk!
Reméljük hamarosan jön a folytatás,mert most kicsit idgesít és aggaszt a lábfájásom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése