2020. április 5., vasárnap

Abból főztünk amink van - Túra Pálhalma körül

Végre túra!Alaposan betett a koronavírus és a miatta elrendelt vészhelyzet és kijárási korlátozás a túrázásainknak.Hát eddig bírtuk.Sorra maradtak el a túráink,de ha mindenről lekell már mondanunk akkor minek élünk?Vállalva a kockázatot úgy döntöttünk Zoli barátommal legalább a környéken túrázunk valamerre.Választásunk Pálhalma környékére esett.Úgy gondoltuk erre biztonságos és itt aligha fenyeget a koronavírus.Persze cseppet sem féltünk,hiszen mindennapi életünk során a munkahelyünk kellően gondoskodik róla ha eddig nem is,de ezután kapjuk azért el a vírust...Volt erről szó már a blogban,most erre nem térek ki.Tervünk az volt,hogy kimegyünk Pálhalmára,azt ott az ismert helyeket érintve megyünk egy kört.Érintjük a Csiprik-rétet,elhaladunk Újgalambos és Bernátkút mellett,majd vissza megyünk Pálhalmára és úgy haza Dunaújvárosba.Mindennel együtt a túra nagyjából húsz kilométeresnek ígérkezett.

Ébredő erő/erdő
Lényegébe az újtelepi buszmegállótól inditottuk a túrát,amely a helyi 20-as busz végállomása.Persze idáig is gyalog jöttünk ki.A megálló melletti erdőbe vezettek az első méterek.Kezdett szépen zöldülni a természet.Erre persze nincsenek jelzéssel ellátott utak,de hazai pályán voltunk,nekünk nem is kellett.Elhaladtunk a 6-os és 62-es út találkozása mellett,majd kereszteztük a Dunaújváros-Budapest vasútvonalat.Aztán pár méter után már ott is voltunk a béke és nyugalom szigetén:Pálhalmán.A falurész ami városrész igazából,ugye Dunaújváros része most is csendes volt.Ugató kutyák üdvözöltek minket,majd a főutcán egy-egy autó és a helyijáratos 35-ös busz húzott el mellettünk.A szép víztornyot most is lefényképeztem,mint mindig ha erre járok.

Pálhalmai víztorony
Négy ilyen víztorony van a környéken,sajnos úgy tűnik mind a négy meglehetősen megközelithetetlen.Álom kategória mondjuk az egyikből egy kilátót kialakitani.Arról nincs információm,hogy münködnek-e.Feltehetően igen.A torony után értünk ki a mezőkre.Valahogy ezt a környéket mindig is kedveltem.Gergővel ismertük meg anno,vele voltam erre elöször túrázni.Most is olyan helyeket érintettünk amelyeken valaha Gergővel mentem...Sajnos őt magát most nem éreztem,nem jött az a jól eső érzést biztosító túlvilági simogató érzés.Nagyon beszélgettünk,bízom benne Gergő csak nem akart zavarni....dehát sosem zavar,ezt meg tudnia kéne..Na szóval mentünk a tavaszi ébredésben is szép mezőkön át,mígnem odaértünk nagy-nagy kedvencemhez a Csiprik-réthez.Ez Pálhalma után nagyjából egy kilométerre van.

Érkezés a Csiprik-rétre
Természetesen hol máshol,mint Gergő három fájánál pihentünk.Akik nyomon követnek azok tudják miért is van itt Gergő három fája.Aki meg nem tudja nézzen utána.Itt meguzsonáztunk,hiszen mindössze délelött 11-kor indultunk,itt már olyan fél egy körül lehetett az idő.A rét nagyon közel áll a szívemhez,mindig jó itt járni.Most uzsonna után megnéztük olyan szemszögből is ahonnan még nem láttuk.Felmásztunk a szemközti dombra és onnan néztünk vissza.
Onnan nézve is szép volt.

Gergő fáinál

A rét a dombról
A Csiprik-rét észak-keleti csücskében léptünk be abba az erdőbe amit mi Gergővel még Pálhalmai erdőnek neveztünk el.Tudomásom szerint nincs semmilyen neve,de lehetne akár Csiprik-réti erdő is.Végül is mindegy.Az erdő nagyjából 1km hosszú dél-észak irányban.Nagyon szép volt az ébredő tavaszban.Eszembe jutott,hogy utoljára Gergővel jártam benne...ez a gondolat újfent megdobogtatta a szívem.Az erdőben őzek szaladgáltak.Három is elöttünk az uton ugrott át,egy pedig a sűrűben kevert.Ő mintha nem mert volna kijönni onnan.

Belépés az erdőbe

Úton az erdőben
Az túra alighanem legkellemesebb szakasza volt az erdőn átvivő út.Nagyon kellemes volt,távol a jelenleg beteg és félő civilizációtól.Az őzek látványa pedig még dobott is ezen.Mi meg jókat beszélgettünk útközben.Jólesett a mozgás a karantén után.Az erdő után elfordultunk keletnek Újgalambos felé.Egy vadászles köszönt szembe.Újra megdobbant a szívem.Erre mentünk fel Gergővel 18 októberében és néztük a mezőkön futkározó őzeket.Mindezt nem tudtam elmondani Zolinak,mert ő meg közben fosta a szót.

Az a bizonyos vadászles...
Újgalamabos mellett az az út vezetett amely legutóbbi itt jártamkor meglehetősen sáros volt.Most ettől nem kellett tartani,csontszáraz volt minden.Újra északnak mentünk.Újgalambos egy rabgazdaság volt,valami csirkefeldolgozó üzem vagy ilyesmi.Nagyon büdös volt a levegő mellette elhaladva.Sokára múlt csak el a szag.Jó kilométert mentünk északnak,majd nyugat felé fordultunk.Már itt voltunk Bernátkút valagában.Itt is és Újgalamboson is volt olyan víztorony mint Pálhalmán.A negyedik torony amúgy a közeli Hangoson van.Nem sokáig mentünk nyugatnak.Útkereszteződéshez értünk,és dél felé azaz Nagyvenyim irányába fordultunk.

Száraz utakon
Itt a földeket trágyázták éppen,itt sem volt kellemes szag.Közben kis magaslaton voltunk mert szép kilátásaink voltak a Mezőföld szelid lankáira.Nyílegyenesen dél-nyugati irányba vezetett az út,a kellemetlen szagok elmúltak a levegő tiszta és friss volt.Annyira beszélgettünk,hogy nem igazán érzékeltük a távolságokat.Viszont kezdtem érezni,hogy fáj a lábam.Hiába,már több hét telt el túra nélkül,nem voltam éppen formában.Nem mentünk el egészen Nagyvenyimre,hisz volt egy leágazás keletnek.Ez az út vitt vissza a Csiprik-rétre.Ugye számtalanszor jártunk már ezen.Visszanézve Bernátkút felé,meg olyan volt mintha hirtelen a sivatagba kerültünk volna...

Bernátkúti sivatag
Kelet felé viszont szépen bezöldült a táj.Szépen bevetett mezők,kisebb erdők és rétek köszöntek szembe.Az út jól járható volt.A domináló zöld színekben és a friss levegőben pedig igen kellemes is.Tán másfél-két kilométer volt a leágazástól a Csiprik-rét.Ahogy közeledtünk úgy lett egyre jobban zöld minden.A zöldeséget egy kidobott fehér mosdókagyló törte meg...Leérve a rétre már alaposan éreztem a fájó lábam,de annyira beszélgettünk,hogy nagyon nem figyeltem rá.nyugat felől hatultunk be a rétre.Többször írtam,hogy a Csiprik rét nagyjából egy L alakú rét és innen jövet mentünk a hosszabbik szárán.Persze szép volt!

Visszaérkezés a Csiprik-rétre
A réten most nem álltunk meg.Áthaladva rajta mégegyszer rácsodálkoztam Gergő fáira,de nosztalgiázni most nem volt időm.Zolika szóval tartott.A rét mindig is nagy kedvencem volt,így valószinűleg jövök még erre a jövőben is.Hacsak persze el nem visz a koronavírus.A rétet elhagyva pedig ráálltunk a célegyenesre amely Pálhalmára vezetett.

Csiprik-rét
Visszaérve Pálhalmára ismerösökre bukkantunk.Focizgattak az egyik betonplaccon.Úgy tűnt itt senkit nem érdekel a kijárási korlátozás...Jut eszembe sok kirándulóval,viszonylag sokkal találkoztunk szembe túránk során,igaz ezek többnyire kerékpárosok voltak.Valóban nem sokan törödtek az elrendelt karanténnal.Pálhalmát átszelve újra érintettük a vasútvonalat és a főutakat.Majd az újtelepi erdőn haladtunk át visszafelé.Éppen lekéstük az induló 20-as buszt,így gyalog mentünk be a városba.A Bagolyvárnál aztán elváltunk.Zolikának egyéb dolga volt,ellenkező irányba ment haza.Én pedig a másik irányba.Innen még volt másfél kilométeres sétám.A lábam már nagyon fájt.

Már Dunaújvárosban
Alaposan elfáradva értem haza.Úgy tűnt a városban már senkit nem érdekel a karantén...sokan mozogtak az utcákon és a tereken.Jól elvoltunk és bár elfáradtam kellett már a mozgás.A vírus és a karantén miatt most nem mentünk messzebbre,így hát abból főztünk amink volt.Így is mentünk kb.húsz kilométert,egy nagyon könnyű terepen.
Jó lenne újra beindulni...

Túránk útvonala

2020. április 4., szombat

Top5 legszomorúbb túra

Top öt igen,azért mert ebből a kategóriából tízet nem tudtam összegyüjteni,hiszen az,hogy szomorú túra korábban ismeretlen volt túrázásaink történetében.Sohasem voltunk szomorúak Gergővel egyetlen egy túrán sem!Persze aztán minden megváltoztatott Gergő halála és adta magát a dolog.Hiszen az ő távozásával az is megfordult a fejemben,hogy nélküle nem csinálom tovább.Aztán meggyőztem magam,hogy ő azt szeretné,hogy folytassam hiszen ez volt az életem.Később pedig a szeánszokon meg is kért rá odaátról valóban,hogy ne adjam fel,ne hagyjam abba.Természetesen nem hagytam abba,de a halálát követő időszak nem a vidám túrákról szólt.Mivel most nehéz idők járnak a koronavírus miatt és nem nagyon van miről írni,összegyüjtöttem tehát a legfájdalmasabb,legszomorúbb túrákat amelyek mindegyike Gergő halála után esett meg.Elvégre bármilyen fájdalmas is,ezek is részei túrázásaim történetének.

Árva hátizsák Gergő emlékfalán
5.Egyedül a finálén

Azaz a 2019-es őszi finálés túra.Korábban szokásunk volt Gergővel,hogy minden évben valami klassz helyen néztük meg a természet őszi csúcspontját amit mi őszi finálénak hívtunk csak.Nem akartam megszakitani ezt a remek hagyományunkat már csak Gergő emléke miatt sem,ám tudtam hogy,ez 19-ben eleve fájdalmas lesz.Tetézte a fájdalmaim,hogy semmi sem akart összejönni.Semmi hiszen eredetlieg a 2019-es őszi finálés túrát a mecseki Óbányai-völgybe terveztem november másodikára,amely szinte pontosan egy évre volt az utolsó együtt megtett túránk után.Aztán az sem jött össze,hogy bárki is velem tartson,így egyedül voltam kénytelen belevágni.Helyet sem találtam,ugye az Óbányai-völgy nem jött össze,agyalgattam hova is menjek.Végül a közeli Rácalmási-sziget mellett döntöttem,ahol két éve is megnéztük a finálét.Kiérve oda újabb kínlódások következtek.Elöször is nem volt éppen jó az idő.Másodszor úgy tűnt lekéstem a finálét,hiszen az már lezajlott.Harmadszorra meg...belecsöppentem a szigeten egy éppen zajló kíméletlen erdőrombolásba...Ez így abban a lelkiállapotomban sok volt nekem.Nagyon elvoltam kenődve és elkeseredve,többször is a könnyeimmel küzködtem.Ám vígasz érkezett odaátról.Szó szerint éreztem Gergő jelenlétét,mintha simogattak volna hátulról szinte az egész túra során és valószinűleg aki látott azt gondolta ez egy idióta örült,hisz magában beszél.
Pedig én csak Gergőhöz beszéltem... 

A túra részletes leírása ide kattíntva elolvasható.

Kíméletlen erdőírtás a Rácalmási-szigeten
4.Egyenesen át - Emléktúra

Ez volt az a túra amelyet Gergővel 2017 októberének derekán amolyan hiánypotló túrának szántunk.Nem vártunk tőle semmi extrát akkor.Aztán ez lett minden idők legjobb környékbeli túrája és meg is egyeztünk Gergővel,hogy ezt minden év ugyanekkor megcsináljuk majd újra és újra.2018-ban így is lett.Meghívtuk a túrára Zolit és Mónit is,amelynek az lett a vége,hogy ez lett életünk legvidámabb túrája,hiszen azt végig nevettük.Nem tudhattam,hogy két hónappal ezután Gergő már nem lesz közöttünk.Itt sem akartam megszakitani azokat a hagyományokat amelyeket még Gergővel találtunk ki..Meghívtam Mónit és Zolit újra ahogyan egy évvel ezelőtt is,a túrát pedig kineveztük Gergő hivatalos emléktúrájává,amelyre minden évben eljövünk majd.A túrán töbször szembesültünk vele,hogy Gergő bizony ott van velünk ezúttal is,hisz érkeztek a jelek odátról folyamatosan.Egy zörgő,csapkodó ablak a szinte szélcsendben...egy élére állított 50forintos pénzérme a puszta kellős közepén...ilyesmik...Próbáltunk most is vidámságot csempészni a túrába ahogyan egy éve ezelőtt is.Persze ez most nem sikerülhetett és túlvilági jelzések ide vagy oda,nekem kegyetlenül fájt a szívem elveszett kisfiamért...

Erről a túráról is van teljes beszámoló ezen a helyen érhető el.

Gergő nyomában,egyenesen át is.
3.Túra a pázmándi sziklákhoz

Ez egy bakancslistás túra lett volna Gergővel.Hiszen vele terveztük ezt el.Eredetileg 2019 januárjában került volna sorra.Én azonban előre hoztam,mivel úgy ítéltem meg,hogy a 18 decemberi  nagy-kopaszi bakancslistás túra nehéz lett volna Móninak és Zolinak,akik ezúttal is velem tartottak.(miután jártam azóta mindkét helyen,lehet ez nem így van....).Ez volt Gergő halálát követően az első komolyabb túránk és hát mondanom sem kell mennyire hiányzott...Majd három héttel Gergő elvesztése után vágtunk bele a túrába.A szívem rettenetesen fájt egész túra folyamán mert tudtam Gergő nagyon készült erre.Ráadásul ekkor még nem igazán fogtam a túlvilág jelzéseit így hiába voltak velem a többiek,nagyon egyedül éreztem magam és nagyon elhagyatottnak.Bár szép helyeken jártunk nem volt jó a hangulat,a szomorúság kézzel foghatónak tűnt.

A túra részletes krónikája ide kattíntva elérhető.

A sziklák egy része és Pázmánd
2.Egy utolsó kívánság

Ekkoriban 2019 tavaszán kezdtem belemerülni a spirituális világba,ez a dolog tanított meg rá ugymondd fogni,vagyis érteni a túlvilág jelzéseit.Az első komolyabb szeánszon amit még egy médiumnál csináltunk végig Gergő lelkének volt egy kívánsága,egy dolog amire lényegében megkért.Ez pedig az volt,hogy az édesanyjával (Mónival) menjünk ki egy hozzá méltó közeli helyre, nyugodjunk meg és emlékezzünk rá kicsit.Természetesen ezt teljesítettem.Gondolkodtam rajta a közelben hol lehet egy ilyen hozzá méltó hely,arra jutottam,hogy mindegyik hely méltó hozzá.Mégis kerestem a legjobban passzolot.Így aztán jött a felismerés,hogy erre a legjobb hely a Pálhalma közeli Csiprik-rét lehet,annál a három fánál,ahol vele is mindig megpihentünk valahányszor erre túráztunk.Így kimentünk hát ide,Gergő hátizsákjával és fényképével és azthiszem valóban méltó módon emlékeztünk rá.Persze végig a könnyeinkkel küszködve.Utána viszont valahogy könnyebb volt a lelkemnek,könnyebb mert úgy éreztem teljesitettem Gergő utolsó kívánságát...

Természetesen erről is van részletes bejegyzés itt lehet megnézni.

A Csiprik-réten
1.Az ég az igazaké - Emléktúra Gergőért

Ez lett volna eredetileg a következő túránk december közepén...ám a sors kegyetlenül keresztülhúzta álmainkat.Gergő december 11-én hunyt el,így amire gondolni sem mertem volna soha,ami meg sem fordult a fejemen soha - a soron következő túra már Gergő emléktúrája lett december 16-án.Nem kell gondolom taglalni mit érezhet az ember egy ilyen tragédia után.Természetesen nem találtam sehol a helyem.Nem tudtam mit tegyek,hova menjek,hova meneküljek...úgy gondoltam a soron következő túrát megcsinálom.Még mindig ez volt a legjobb amit tehettem,mert odahaza aztán teljesen kész voltam.Meghívtam a túrára azokat akikkel Gergő a legtöbbet túrázott,ám így is akadt olyan aki nem jött el...A túrára ugye Gergővel jöttem volna eredetileg és az,hogy most nem volt ott velem olyan fájdalommal járt amire nincs megfelelő szó...Soha nem gondoltam volna,hogy ilyen fokú fájdalom egyáltalán létezhet...a szívem teljesen megszakadt,nem száz darabra hullt hanem milliárdokra...A túra során sokszor a többiek előtt mentem és egyszerűen csak sírtam,minden méter,minden centiméter a túrán kegyetlenül fájt.Nem volt és nem lesz soha ennél  szomorúbb túra az életemben

A túra részletes krónikája ezen a helyen érhető el.

Mérhetetlen fájdalommal és űrrel a szívemben Gergő emléktúráján
Hát ezek a legszomorúbb túráim,azthiszem teljesen érthető.Gergő elvesztését követően semmi sem volt többé ugyanaz.
A túrák folytatódtak és idővel kicsit újra tudtam nekik örülni is.Ám az űr mérhetetlen a szívemben....

2020. április 2., csütörtök

Félbeszakadt szezon

A koronavírusra hallgató világjárvány mindannyiunknak alaposan betett.Szó se róla legjobban persze a betegségben szenvedőknek és elhunytaknak.Az ő bajaik mellett a miénk persze eltörpül.Persze az sincs kizárva,hogy mi is,vagy én is hasonló sorsra juthatunk.Ettől függetlenül egyre inkább kezd idegesítő lenni a dolog.Teljesen felfordult a korábbi életünk.Szinte mindenről amiben még örömünket leltük lekellett mondanunk.A túráink mellett elmaradtak sorra a sportesemények is.Nem lesz például a Fed kupa sem amire annyira készültünk és a jegyekre nem kevés pénzt költöttünk.Elmaradtak a forma1 és a moto gp futamai,elmarad a foci EB és a nyári olimpia is!Ezek mellett cseppet sem meglepő,hogy a bajnokságot is félbeszakitották.

A Siófok elleni bravúr
Ott hagytuk abba a beharangozónál,hogy az idény a kupameccsünk miatt a szokásosnál hamarabb kezdődik.Úgy tűnik a szokásosnál előbb véget is ért.Ha ért persze...Februárban a bravúrós Siófok elleni meccs után a kupában az MTK Budapest gárdájával hozott össze minket a sors és a sorsolás.Vérmes reményeink ellenük persze nem lehettek.Nem is sikerült az újabb bravúr,hiszen náluk 3-0 arányban,idehaza pedig 2-0 arányban maradtunk alul.Persze ez benne volt a pakliban,a csapatot ezért szemrehányás nem is illeti.A hazai februári meccsre még kimentünk.A vereség ellenére is jól szórakoztunk.Vártuk a bajnokság kezdetét ameddig még majd három hét volt.Március elején aztán útjára indult a labda.

Már nézők nélkül a Szekszárd ellen
A bajnokesélyes Szentlörinc otthonában kezdtünk és bravúrós döntetlen értünk el.A gólnélküli találkozó eredményének inkább mi örülhettünk.Következett az első hazai meccs a Szekszárd ellen.Bőven volt törleszteni valónk,hiszen az ősszel 4-1 arányban kikaptunk Szekszárdon.Már nagyon vártam,hogy újra kimehessek a stadionba.Derült égből jött aztán a villámcsapás.Az egyre terjedő koronavírus miatt a szövetség elrendelte a zárt kapus meccsek lebonyolítását.Nem mehettünk tehát meccsre.A helyi médiának hála,legalább a neten közvetitették a meccset,így láthattam.Győztünk 2-0-ra.Minden esély megvolt egy jó folytatásra,hiszen a szezont jól kezdtük tehát.

A jelenlegi csapatunk (képek forrása:dpase facebook)
Ám a következő napok valamelyikén a szövetség a bajnokságot félbeszakitotta.Nem nagyon volt még ilyen a magyar labdarúgás történetében,talán csak a háborúk idején.Persze minden ország így tett.Így a túrák után a meccsekről is lekellett mondanom.Vajh mi értelme még az életnek?A negyedik helyről várjuk a folytatást,a következő fordulóban Kozármislenyen lépnénk pályára.Kérdés lesz-e folytatás:Ha nem lesz,mi lesz?Ez a jelenlegi állás lesz a végeredmény?A kérdésekre csak a jövő ad majd választ.Így állunk tehát most,a koronavírus árnyékában egy félbeszakadt szezonnal.Reméljük a legjobbakat.

2020. március 30., hétfő

Lesz ebből átadás?

Az esetleges rendszeres olvasók tudják,hogy figyelemmel kísérem a Zengő kilátó építését folyamatosan,annál is inkább mivel az építmény meghatározó része túrázásaim történetének.Ugye a hegyen (Zengő) idáig egy geódéziai mérőtorony állt,amely hivatalosan nem minősült kilátónak és felmenni sem lehetett rá.Ám ez a túrázókat cseppet sem érdekelte,hiszen jómagam is Gergővel karöltve többször is voltunk fenn az elmúlt évtizedben.Az új kilátót hasonlóan a pilisi Boldog Özsébhez vagy a Csóványos kilátójához úgy csinálják,hogy a torony köré építenek egy vázat.A projektről voltak híradások,magam is megosztottam ezeket,egy szó mint száz az átadást március 31-re ígérték.
Akkor egy egészen friss képen nézzük meg mi a jelenlegi valóság:

Igy áll ma a Zengő kilátójának építése (kép forrása:Vass Tibor)
Nem vagyok építész,de ebből aligha lesz átadás 31-én.
Na de ez legyen a legnagyobb bajunk.Sokkal nagyobb,hogy most ha akarnánk se tudnánk eljönni ide,hála ennek az istenverte koronavírusnak.Bizakodunk és reménykedünk,hogy lassan minden jóra fordul.Ha bármi fejlemény van a kilátóval,azt ugyis megírom.

2020. március 29., vasárnap

Tökéletes világ

Képzeld el,hogy nincs vírus.Képzeld el,hogy ragyogó tavasz van,az emberek ha nem is boldogok,de nyugisak.Képzeld el,hogy a világ úgy tökéletes ahogy van.Képzeld el,hogy nem veszítessz el senkit aki valaha is fontos volt neked.Képzeld el,hogy veled van akit a legjobban szeretsz.Képzeld el,hogy új utakra indulhatsz.Új túrákra.
Mert ez egy tökéletes világ.
Elképzelem hát.

A határtalan béke földjén - Vékény,Mecsek
Hajnalodik.Gergő izgatottan ébred.Nem hiába,indulunk a hőn szeretett Mecsekbe.Méghozzá Vékénybe.Útközben Szászváron majd Sándor felszáll a buszra és hárman együtt indulunk a Kelet-Mecseket északról-délig átszelő túrára!Ohh de brutál jó lesz,a valaha élt három legnagyobb együtt!.Pontosabban csak kettő,én csak örülök,hogy velük lehetek... Öt óra után indul a vonat Újvárosból.Kétszer szállunk át,Szekszárdon már buszra amely elmegy Szászváron át Vékénybe,erre száll majd fel Sándor.Terveink szerint a Csepegő-árkon át kapaszkodunk fel a Nyárádi kunyhóhoz,ahol megreggelizünk.Majd folytatjuk a túrát,a Dobogón és a Cigány-hegyen át.Érintjük a Miske-.tetőt és a Hárs tetőt.Majd Püspökszentlászlón megnézzük a kastélyt és az arborétumot.Hosszúheténybe fejezzük be ezt a gigantikus túrát amely nagyjából jó 20km-esnek ígérkezik.

A csodás Csepegő-árokban
Az utazás rendben zajlik,kilenc előtt már Vékényben is vagyunk.Együtt Sándor,Gergő és én.Indulhat ez a pazar túra!Hamar megleljük a zöld+ jelzést.Ez visz majd fel a Csepegő-árok és a Nyárádi kunyhó felé.Már az első méterek pazarak,ahogy a Völgységi-patak mentén megyünk.Dél felöl vigyorog ránk a fenséges Mecsek.Mi is vigyorgunk mert nagyszerűen érezzük magunkat.Pár méter után be is lépünk a szentélybe azaz a Mecsekbe.Mondhatni a kerek erdőbe.Gyönyörű zöld réten át megy a zöld+ (felső kép),majd be is érünk a vízesésekkel teli Csepegő-árokba,amely sokkal szebb annál is mint amit egy egyszerű földi halandó valaha is elképzelni tud...


Minden vízesést megcsodálunk a fenetikus Csepegő-árokban.Majd megkezdjük a kapaszkodást a már itt is egészen fanatsztikus mecseki erdőben a Nyárádi kunyhóhoz.Mindhárman élvezzük a túrát,Sándor mesél a csodákról mi meg hallgatjuk....aztán mi is mesélünk neki a mi csodáinkról.Remekül elvagyunk.Közben lassan feltűnik a Nyárádi kunyhó.Sándor kunyhója....amely...remek álapotnak örvend.Mondom Sándornak rémálmomban azt álmodtam,hogy az összedölés állapotában van már...Boldogan konstatálom,hogy remek állapotban van,nem hiába hiszen Sándor kezelésében van.Leparkolunk,búcsút véve a zöld+ jelzéstől,amely elmegy tovább a Vár-völgy felé,de mi most nem oda tartunk.A sárgán folytatjuk majd tovább,de előtte lemegyünk friss vizért a Balincai-kúthoz majd csapunk egy klassz reggelit!

Balincai-kút a szívek mélyéről
A Balincai-kút a kunyhótól nagyjából 500 méterre van.Víze andalító,felfrissiti az elveszett lelkeket és szíveket...Nagyokat iszunk a friss nedüből,teletöltjük kulacsainkat,majd viszünk a reggelihez is kellő mennyiséget.Boldogan araszolunk vissza a kunyhóhoz,ahol csapunk egy remek reggelit a csodálatos tavaszi délelöttben...Ennek végeztével búcsút veszünk a szeretett kunyhótól,Sándor mondja jöjjünk nyáron is,azt majd kint alszunk és úgy megyünk új túrákra...boldogan mondunk igent az invitálásra.Most azonban folytatjuk a túrát,immár a sárgán tovább.

A Nyárádi kunyhó,túrázásaim meghatározó helye
Némi emelkedők jönnek,de nem vészesek.Gyönyörü az ébredező mecseki erdő körülöttünk.Jönnek sorban a Kelet-Mecsek urai: a Somlyó,a Dobogó,a Szószék... Sajna kilátás nem nagyon mutatkozik egyikről sem a körül ölelő erdő miatt,de a fene bánja.Továbbra is hallgatjuk Sándor sztoriajit,ő meg a miénket,pl a jeges Rám-szakadékról...Nagyjából három és fél kilométert tudunk le,míg feltűnik a Cigány-hegy.Ezen már lesz kilátás is.Felkapaszkodunk hát az 524 méternyi magas hegyre,amely gyakorlatilag a Kelet-Mecsek közepe.Mondani sem kell,hogy teljes körpanoráma fogad odafentről.

A Cigány-hegyi kilátónál
A kilátót ugye megmagasították,így már biztosított a kilátás a magasra nőtt fák ellenére is.Kérdés mi lesz ha a fák még ennél is magasabbra nőnek?Mindegy,felkapaszkodunk kedvenc kilátónkra és megcsodáljuk a kilátást,mint a múltban már oly sokszor....Sosem lehet betelni vele!Jó háromnegyed órát töltünk fenn.Ezt a látványt soha nem tudom megunni.Sándor is élvezi,pedig ő már vagy századjára van itt.Gergőt is lenyügőzi a látvány.Elvagyunk.Még mindig földöntúli boldogság kerülget,hogy együtt lehetek a valaha volt két legnagyobbal...

A kerek erdő egy darabja a Cigány-hegyről
Indulunk tovább,persze még mindig a sárga jelzésen.Egy kereszteződésnél találkozunk az országos kékkel.Kisújbányára és az Óbányai-völgy felé tart.Most nem oda megyünk,majd legközelebb.Mi haladunk tovább a sárgán.Csodás fensík következik a Miske-tető.Tán itt-ott látszodnak Kisújbánya házai.Birkák legelnek a környéken,a béke kézzel fogható.Körül ölel minket a Mecsek és a kerek erdő...Nem akarok innen elmenni... ez a hely csúcs.
A Hárs-tető következik,újabb emelkedő.Remekül bírjuk,a fáradtságnak nyoma sincs,azt felülírja a boldogság érzete...Itt újabb forrás köszön ránk,a Diós-kút.Tartunk hát egy ivószünetet,frissitjük készleteinket.

Útközben a csodák földjén
Ereszkedés következik,le Püspökszentlászlóra.Varázslatosan friss a levegő.Elmúlt dél már a délutánba hajlunk.A túra tán eddigi legkönyebb szakasza ez.Rám tör az érzés,hogy minden tökéletes...ez egy tökéletes világ.Nincs és soha nem lesz semmi baj....hogyan lehetne ha ilyen emberek és ilyen szép tájak léteznek.... Lassan-lassan elérjük Püspökszentlászlót.Sokat jártunk erre az elmúlt években,de ez is olyan mint a kilátás a Cigány-hegyen.Nem lehet megunni.A kastély szépen felvan újítva,a park azaz az arborétum pedig szinte hív,hogy menjünk be.Nem hagyjuk ki természetesen.Előtte még búcsút veszünk a sárga jelzéstől,utunkat tovább a zöld négyzet vezeti.

Püspökszentlászlóra érve
A park mint mindig most is nagyon szép.Körbejárjuk természetesen,majd az egyik padnál kicsit leülünk.Van már pár kilométer a lábainkban.Csinálunk pár fotót,Sándor pedig két sörrel és egy üditővel jön elő.Mig mi nézelödtünk addig hozott a büféből kis itókát.Ezt lenyakaljuk.Olyan minden mint a mesében.Szerintem akár itt is maradhatnánk örökre.Nem csinálnék mást csak a parkban sétálnék és a környéken túráznék.Tudnám,hogy sosem érne baj,hogy sosem menne el sem Sándor,sem Gergő... Azthiszem pontosan ilyen lehet a Mennyország...a fény....

Együtt mindörökké
Na de megyünk tovább,már sajnos nem sok van vissza ebből az egészen fantasztikus túrából.A zöld4 jelzés megy át a Püspökszentlászlói-völgyön.Jobbra és balra a királyok.
A Zengő és a Hármashegy.Zöldül persze minden.A medvehagymához még korán van,így a Paraszik-tetőre most nem nézünk fel.Megyünk tovább Püspökszentlászló felé.Akkor is így mentünk amikor Sándor elöször elhozott erre a túrára (igaz az Szászvárról indult) valamikor 1986 tájékán...A távolban mintha feltünnének Hosszúhetény házai.

Elmenőben Püspökszentlászlóról
Beérve a faluba elöször Hetény vezér szobra fogad.Sándor nem volt itt mióta elkészült,ő most látja elöször.Legalább ebben az egyben megelőztük,mi már voltunk itt azóta!Bandukolunk a falu hosszú utcáján.Emlékszem van itt a közelben egy nagyon frankó hely,javaslom Sándornak menjünk be oda.Rábólint.Hamar meg is leljük ezt a szerintem az országban legkirályabb vendéglátóhelyet.Beülünk.Mondom a többieknek vendégeim egy isteni babgulyásra,majd egy jó kis itókára.Be is nyakalunk mindent,Sándor még fizet egy kör itókát.Ezzel zárjuk ezt a fantasztikus túrát!

A szuper hely Hosszúhetényban,ha erre járok sosem hagyom ki!

Egészségedre barátom!
Hát nem mindennapi élmény volt,az egyszer biztos.Annyi van még hátra,hogy megvárjuk a buszt és visszamegyünk Szászvárra,mert Sándor természetesen nem hagyja,hogy hazamenjünk.Náluk alszunk azt majd holnap hazamegyünk.Visszaérünk hozzájuk.Letusolunk,elmegyünk egyet inni,majd eszünk valamit,a nagynéném kedvéért.Hisz bár tele vagyunk a babgulyással,a világért sem sértenénk meg...

Valami jelez...mintha egy telefonos ébresztő lenne az...ohh a francba!
Hát csak álom volt?Dehát...olyan valóságos volt minden....nem,nem lehetett csak álom.
Ott voltam a két legnagyobbal,ott velük.Mindörökké.
Mert ez egy tökéletes világ.

2020. március 25., szerda

Barátság-forrás

Miért éppen a mecseki források?Elöször is azért mert a Mecsek a kedvencem és a források hazája a több mint kétszáz forrásával.Természetesen nem tudtam még mind a kétszáznál járni,de egyrészüknél már jártam és ittam is a vízükből.
Úgyanúgy mint a népmondás sorozatomnál,minden hónapba egy forrást mutatok be.Kétszáz forrás...hát pár évig ez elfog tartani szerintem,még az is lehet,hogy túlél engem...Mire végzek,lehet egy-két forrás már létezni sem fog,hiszen ezeket is karban kell tartani,ápolni kell,nem hagyni elenyészni.Ahol jártam már és lesz saját képem,ott természetesen azt teszem be,ahol nem,ott kénytelen leszek a neten keresni róluk,később ha járok az aktuális forrásnál mégis,akkor lecserélem a képet sajátra.Ez remélem senki érdekeit és jogait nem sérti...

A mai márciusi részben a Barátság-forrással ismerkedünk meg.

Így néz ki a Barátság-forrás
A Páfrányos nevezetű területrészen, annak déli oldalát jelentő völgy északra lejtő térszínén, a völgytalp felett mintegy 10–12 m-re fakadó, foglalt forrás. A zöld sáv jelzésű útról a zöld kör jelzés vezet hozzá.

A több helyen is jelentkező vízmegjelenések közül a legerőteljesebbet foglalták.
A jelenkori felépítmény nemcsak az elnevezést jelző feliratot foglalja magában, hanem egy emléktáblát is, melyen „Mészáros Dezsőné, Katics András emlékére” felirat olvasható.
Az állandóan közel azonos mennyiségű vizet szolgáltató forrás előterében a völgytalpi vízfolyásig, legyezőszerűen szétterülő forrásmészkő felhalmozódás fejlődött ki. A mészkő laza, kézzel könnyen törhető lejtői típusú.
Korábban a forrás vize természetes állapotában szabadon és szétterülően, a mészkőfelszínen vékony rétegként folyhatott le, ebből adódóan nagyon jellegzetes, ún. mikrotetarátás kifejlődésű mészkő is képződött.
Az említett képződési forma időnként még ma is megfigyelhető, amikor a patakmederből a víz oldalirányba is elfolyhat.
A forrás eléggé kiegyenlített hozamú, értékei általában 6–12 liter/perc között váltakoznak, eltérve a hagyományosan ismert karsztos -szélsőséges- jellegtől.
A vízadó képződmény a középső triász korú anizuszi mészkőre települt, miocén kárpáti emeletében kialakult kavicsos, laza konglomerátumos homok.
Az utóbbi években egyre inkább tartósan jelenik meg szomszédságában két időszakos forrás, amelyek jelentkezése a foglalás felújításának szükségességét is indokolhatja.

A forrás
A Mecsek részletes kalauzában is említik a forrást: „ ..a jelzett ösvény a páfrányoson át a kitűnő vízű Barátság-forráshoz vezet.”

- Mészáros Dezső volt a TTE elnöke több mint 20 évig, és a II. világháború idején internálták (sosem tért vissza). Felesége Mészáros Dezsőné volt az egyesület pénztárosa egy időben, és a Sí Szakosztály titkára is.
Katics András tervezte a forrást (mint azt már feljebb említettük), valamint építésében is részt vett. Ezen kívül sí lesikló versenyt is nyert 1935-ben.

- A forrás alatti patakmeder oldalában, a forrásmészkő felhalmozódás alatti üregben, stalagmit -álló cseppkő- kicsi mészkőfigurák alakultak ki.

- Az elfolyó forrásvízben (állítólag) gyerekek kicsiny vizi malmot építettek fából.


 A Páfrányos területén jelzett turistút 1918 óta van, ugyanis ekkor festettek itt először jeleket és kapcsolták be a turista hálózatba.
A munkát a Mecsek Egyesület tagjai végezték.

 Egy 1933-as Mecsek Egyesületi leírás még Páfrányos-forrásként említi, hiszen ekkor még építették, és nem volt meg a Barátság-forrás név.

A forrás felé egy híd vezet át a patak felett, mely 2019-ben romossá vált.


Túrázásaink történelmében nem emlékszem,hogy valaha is érintettük volna a forrást,így most az itt leírt és bemutatott dolgok ugymondd nem sajátok.A szöveg és a képek Baumann József munkájának köszönhetőek.

2020. március 22., vasárnap

A legjobb évünk

Hát alaposan betett a koronavírus a túrázós terveimnek is...Ezen a hétvégén például a Budai-hegyekben túrázgattam volna.Ennek egyenlőre lőttek.Álmomban sem gondoltam,hogy ilyesmit kell megérnünk.Nincs ugyan hivatalosan (még) elrendelve,de az emberek nagy többsége odahaza tart házi karantént és szinte kijárási tilalom van.Ám ez nem érinti a munkahelyem,ahogy azt elöző bejegyzésemben írtam,hiszen a mocskos pénzéhes szarháziaknak a profil a fontos most is,az embereket kitéve halálos veszélyeknek... Friss túrabeszámolóval így nem tudok most jelentkezni.Úgy gondoltam egy bejegyzés erejéig visszatekintek Gergővel való túrázásaim legjobb évére.

Gergő Kisújbányán 2016 augusztusában
Voltak jó éveink,ám nem bizonyúlt túl nehéz feladatnak kiválasztani a véleményem szerinti legjobbat.Ez pedig a 2016-os esztendő.Ebben az évben állt elöször össze igazán a bakancslista és ebben az évben jutottunk el olyan helyekre amelyekről csak álmaimban álmodoztam.Megvalósítottunk Gergővel jobbnál jobb terveket.Pedig a szezon csak nehezen indult be.Már február volt mikor elkezdtünk túrázgatni.Elöször a helyi sziget addig ismeretlen részeit fedeztük fel,majd két Velencei-tó körüli túrával kezdtünk.Az elsőn végigmentünk a tó partján Velencétől - Dinnyésig,ahol akkor néztük meg elöször a mini várparkot.Már ez is óriási élmény volt.A másik túránkon pedig Pákozdról mentünk Pátkára a már eddigre jól ismert ingókövek érintésével.Pazar túrák voltak ezek is.

Elöször a Rám-szakadékban
Ezek után kezdtünk a lakóhelyünk környékét felfedezni.Volt mit!Nem is gondoltunk,hogy lakhelyünk 30km-es körzete is ennyi érdekességet és csodát rejt.Ekkoriban fedeztük fel a Szent-Mihály erdőt,az Adonyi-szigetet,vagy az Adonyi-szőlőhegyet is.A helyi nagy/sebes folyású csatornát és végigjártuk Gergővel.A már ismert túrákra is elmentünk,Dunavecsére,vagy éppen a Rácalmási-szigetre.Tovább bűvészkedtünk a Csövek-völgyében is.Ezen túrák is mindegyike életreszóló élmény volt.Ám a nagy túráinkra is merész,fantasztikus terveink voltak,amelyek mindegyikét sikerült valóra váltani.

A Jakab-hegy árnyékában 16 áprilisában
Elképesztően fantasztikus helyekre jutottunk el.Mint például a mecseki Jakab-hegy a Zsongorkővel és az Éger-völgyel.Vagy a Remetebarlang a börzsönyi Szent Mihály-hegyen a Julianus kilátóval ötvözve.Voltunk a Sötét-völgyben a Szekszárdi-dombság legmeghatározóbb helyén.Eljutottunk a Rám-szakadékba,amely a valaha volt egyik legnagyobb túrázós élményünk lett.Átszeltük a Kelet-Mecseket kelettől-nyugatig olyan helyeket érintve mint az Óbányai és a Hidasi-völgy,a Cigány-hegyi kilátó és Pusztabánya.Már ezek felsorolásától is melegség költözik a szívembe...

A Cigány-hegyi kilátónál 16 nyarán
Ám a sor folytatódott!Voltunk Esztergomban és Párkányban,majd a szlovákiai Burda-hegységben ahol túrázós történelmünknek legnagyobb vihara csapott le ránk,de mégis jó volt.Nagyon jó...Megmásztuk a Naszály csúcsát,voltunk ott ahol Rockenbauer meghalt...Eljutottunk a pilisi Nagy-Kopaszra az akkor új Dévényi kilátóhoz.Helyi túráink is tovább íródtak,jártunk Apostagon,Lossuniumnál Dunakömlödön,a Tassi zsilipnél,Ráckevén és Lóréven.Ekkor fedeztük fel az azóta nagy kedvencé vált Zichy kápolnát.Végigmentünk a budapesti hídakon oda-vissza.

Viharban a Budra mélyén...féltünk tán,de fantasztikus volt!
Eljutottunk Mátyás király vadaskertjébe,megmásztuk a Hármashatárhegyet,voltunk az Árpád kilátón és az Apáthy sziklán is.Megannyi fantasztikus élmény ami most elöjött a tudat és a szív mélyéről...Mindezt 2016-ban éltük át Gergővel.Persze a többi évről is tudnék legalább ugyanennyi élményt mondani így hitelenjében is,a 16-os év annyiban más,hogy tán ekkora váltunk igazi túrázókká,lenyomtunk harminc túrát az év során és így valahogy ez lett a legkedvesebb.Voltak persze rizikós helyzeteink ekkor és máskor is,de soha semmi baj nem ért minket.Jó ezekre most így visszaemlékezni.

Garamkövesden 16 szeptemberében
Ez a blog is 2016-ban indult.Annak is a vége felé.Sajnos,hogy csak akkor.Ám megtalálhatóak benne a 2016-os élményeink is,túraleírásaink is.A túrázásokról szóló videókat is ekkortájt kezdtük el,akkoriban még szinte semmi technikával,de mégis jó volt.És ha bár remegősek az akkori túrfilmjeink mégis jó ezeket visszanézni.Mind megtalálható a blogban valamint a videómegosztókon is.Hát ez volt dióhéjban a 2016-os esztendő amely tehát a legjobbként vonult be életünk történetébe.Bízom és hiszem,hogy odaát Gergő is szívesen emlékszik vissza ezekre az időkre...

2020. március 19., csütörtök

Hozzáállás...

Talán ez a bejegyzés nem éppen egy túrablogba,legfőképp nem egy emékblogba való...de mégis,kikell adjam magamból valahogy,mert alaposan felmegy bennem a pumpa ezek történésére.Ez a bejegyzés hű tükörképe az emberi mohóságnak és az emberi gonoszságnak.Sajnos,hogy jelen esetben éppen rajtunk csattan az ostor...
Tombol a koronavírus,a világ pánikol és retteg.Sorra leállitottak szinte minden rendezvényt.A boltokba,postákra,bankokba egyesével lehet bemenni.A médiából más sem folyik mint a kérés,hogy maradjunk otthon.Egymás után állnak le a gyárak!
E sorok írásakor leállt az Audi Győrben,a Suzukui Esztergomban vagy a Mercédes Kecskeméten.Dolgozóikat otthon tartva azoknak rendes bért fizetve továbbra is.A mi cégünk ezek cégek egyik beszállítója.Ám nálunk hallani sem akarnak leállásról!

Azthiszem ebben a képben minden benne van....
Mára már mindenki tisztában van vele mennyire veszélyes ez az egész járvány.Sorra nő a megbetegedések száma Magyarországon is.A mi cégünk (egyenlőre?) üzemel,szinte teljes kapacitással.Ami hozáteszem nem baj!
Nem ez a baj és nem is ezzel van tele a búrám!
Csakhát...a céghez bejárnak nemzetközi kamionok,amelyek hoznak illetve visznek árut.Mindenféle különösebb ellenőrzés nélkül zajlik ez!Bár állítólag a portánál mérnek hőfokot a soföröknek.Én még nem láttam mondjuk.Na ezeket a kamionkat pakoljuk vagy szedjük mi.Mindenféle védő felszerelés nélkül....

A gócpontból,Olaszországból is jött már kamion
A cég közben hazaküldte irodistáinak nagy részét,mondván távmunka zajlik míg le nem cseng ez az egész dolog.
A maradék irodista pedig kapott szájmaszkot és kesztyűt is!Mi akik közvetlen kontaktban vagyunk a kamionosokkal,mi nem kaptunk semmit...A logisztikus hölgyek sem.Ugye ők adják ki a szállítóleveleket a pilótáknak egy kis ablakon keresztük,amit ki kell nyitni a müvelethez.Így ők is konaktban vannak a soförökkel.Számos soför ugyan már maszkban jön.A lányok kértek maszkot a vezetőségtől,akiknek a válasza az volt,hogy minek az?Mit is lehet erre mondani...?

A mi kérésünkre,hogy minek is jöhetnek be kamionok ellenörzés nélkül,a válasz az volt,hogy a vírus igy is úgy is bejön az országba,akkor meg nem mindegy? (...)

Az esetleges leálásról meg annyi,hogy a vezetőség aztmondta,hogy dolgozunk utolsó csepp vérünkig.
Hát ez az én munkahelyem hozáállása a dolgokhoz jelenleg.

A szerszám fenn,az áru lenn
Ha nagy gyárak képesek a dolgozóikat óvva leállni,akkor egy ilyen szutykos kis cég vezetője önhatalmúlag vagon hogyan állhat így hozzá?És ha felüti a fejét a vírus az üzemben?Mit csinál majd?Persze azért hozott óvintézkedéseket az okostojás.Egyszerre nem ehetünk többen öt főnél kajaszünetben és egymástól legalább egy méterre kell lennünk.Ez igen!Ettől így aztán egész biztos nem lesz baj.... Hát dióhéjban ennyi.Fogalmam sincs róla,hogy felelős vezetők,hogy állhatnak így hozzá a dolgokhoz.Vagyis hát van...a mohó pénzéhség a semmi nem elég sziztéma...míg a java otthon van távmunkába addig mi itt komoly veszélyeknek kitéve végezzük a dolgunkat...Persze éhbérért,,,,

Figyelem ezen bejegyzés megosztását senkinek sem engedélyezem,mert komoly bajom is származhat belőle!Ha mégis meglátom vagy tudom,hogy valahol valaki megosztotta,természetesen azonnal törlölni fogom!

2020. március 17., kedd

Kijárási tilalom - elveszni látszó túratervek

Kihangsúlyoznám ezen sorok írásakor még nincs kijárási tilalom,nincs vesztegzár,nincs karantén.Mégis jelen állás szerint úgy tűnik ez csak napok kérdése lehet.Esetleg hetek.Nagyon úgy fest bekövetkezik a legrosszabb forgatókönyv.
A világjárvánnyá váló koronavírus alaposan beleszól az életünkbe.Megfékezésére ebben a pillanatban nem sok az esély,de ne legyen igazam.A kormányok minden országban vezetik be a szűkséges intézkedéseket,a legtöbb helyen már kijárási tilalamat is bevezettek.Az emberek csak vásárolni illetve munkába mehetnek.Bár a gócpontból Kínából már olyan hírek érkeznek,hogy túlvannak a nehezén,itt Európában még kritikus a helyzet.

Úgy tűnik beszorulunk a városba (Dunaújváros)?
Magyarországon beszüntettek mindenféle rendezvényt,a boltok és az éttermek korlátozott nyitvatartását rendelték el,a tömegközlekedés pedig nem javasolt.Ez utóbbi érinthet kellemetlenül minket is.Talán még túrázni el-el lehet menni,de hogyan autó nélkül?Még nincs tiltva azt újra hangsúlyozom,még nincs tilalom,nincs karantén,de bármelyik pillanatban bekövetkezhet ez is.Úgy gondolom még mindig a hegyek,az erdők a legbiztonságosabb helyek a vírus támadásaitól,főleg az ismeretlenebb részek.Mindenesetre ez az egész nagyban befolyásolja tavaszi túraterveimet is.

Tavaly eltévedtünk Németkérre menet,most javíthatunk
Persze én is azt mondom az egészség a legfontosabb és ne kockáztassunk semmit ilyen időkben.Valahol azonban azt is érzem túlvan lihegve ez az egész.Mondom ezt úgy,hogy bármelyik nap lecsaphat rám is,hiszen a munkahelyem olyan ahová idegen országokból érkező kamionok futnak be.Ki tudja melyik mit hoz magával?Hosszas agyalás után én is úgy döntöttem,hogy a lakóhelyemtől messzebbre tervezett túrákat egyenlöre leállítom és nem indulok el olyan helykre mint pl. a Mecsek,a Gerecse,Vértes stb. amíg nem javul a helyzet.Viszont ameddig nem tiltják megpróbálok  környékbeli túrákra elmenni.Vannak helyek a közelben is ahová érdemes egy-egy túrára beruházni.

Dajapusztára érdemes lehet visszatérni
A sors az isten(?) különös fintora,hogy pont az egyik legjobb túraidőszakban jött ez az égi csapás.Nincs mit tenni valahogy megbarátkozni a helyzettel és kihozni belőle a legjobbat amit még lehet.Ha meg beszorulunk a városba majd adok egy leírást a lakásban való túráról....Hát nem gondoltam,hogy a mi életünkben lesz ilyen....