Top10 legszebb útvonal

 Szinte lehetetlen feladatnak tűnik,hogy kiválasszam a tíz legszebb túraútvonalat amelyen valaha is jártam.Lehetetlen mert több száz,de lehet több ezer út közül kell kiválasztanom a legszebb tízet.Na és persze vannak útak amelyek az évek múlásával kissé már elfelejtődtek.Meg lehet ha holnap,vagy egy hét vagy egy hónap múlva írnám ezt a bejegyzést teljesen más lista jönne ki.Tehát a mostani top10 a szó szoros értelmében a jelenlegi érzéseimet tükrözi.A lista teljesen szubjektív és természetesen csak olyan utak kerülhettek be amelyen legalább már egyszer jártam.Visszafelé számolunk a tizediktől most is.

10.Mecsek,Jakab-hegy kék jelzés a Sasfészeki becsatlakozótól a Pálos kolostorromig

A mecseki Jakab-hegy amúgy is szenzációs,hiszen bármerre is járunk csupa csodában lehet részünk és tulajdonképpen még vagy tíz út is bekerülhetne ide a környékről.Valamiért mégis ez a szakasz fogott meg a legjobban.Persze nem mindegy mikor érkezik ide a vándor.Nagyon szerencsés medvehagyma virágzás környékén érkezni,hiszen ekkor az út mellett jobbról és balról is medvehagymák milliói virágoznak és illatoznak,valamint teszik felejthetetlenné a látványt.Nyilván sok helyen lehet még hasonló út az országban,de a Mecsekben találni meg a legnagyobb kiterjedésű medvehagyma tengereket!A szakasz talán akkor van a legnagyobb hatással az emberre ha a Babás szerkövek és a Sasfészek felöl jövő kék3 jelzésen kapaszkodunk fel a hegyre és megyünk a Zsongorkő és a Pálosok kolostora irányába.

A Jakab-hegyi út a medvehagymák árnyékában felejthetetlen

9.Visegrádi-hegység,Holdvilág árok felső szakasza és még feljebb

A híres szurdok akkor nyújtja a legkellemesebb látványt ha október végén,november elején az őszi finálé idején érkezünk ide a Kiskovácsi felöl jövő piros+ jelzésen.Ahogy halad a vándor a völgyön felfelé,az úgy válik méterről méterre egyre szebb és szebbé.A csúcspontját a Meteor létra környékén éri el a dolog,ha nagyon szerencsés vagy akkor egy időszakos zubogó vízesés látványát is elkaphatod a létra mellet.A helyet uraló sziklafalak és barlangok csak fokozzák az élményt.Másszuk meg a létrát és térjünk le a piros+ jelzésről és maradjunk a szemközti ösvényen!Mert itt újabb csodák várnak!Alacsonyodnak a falak és kisebb sziklák között kanyargó folyosó szerűen halad az út.Ne ijedjünk meg,ne forduljunk vissza,hiszen ez az ösvény aztán belevisz az imént elhagyott piros+ jelzésbe és folytathatjuk a túrát!Mindenképp megéri letérni itt a jelzett útról! (megjegyzés: előfordulhat valamikor a jövőben,hogy erre vezetik tovább a piros+ nyomvonalát,vagy kap egy másik jelzést ez a szakasz).

A Holdvilág-árok legszebb része,odafenn folytatódik!

8.Bakony,Cuha szurdok Vinyétől - Porva Csesznekig

Az egész Dunántúl egyik leghíresebb szurdoka (bár bőven vannak vetélytársai).A Cuha szurdokon vezető piros jelzés is bőven tartogat szebbnél szebb csodákat.Mi az útvonalat Vinyétől csináltuk meg,így arról nem tudok információt adni,hogy ellenkező irányból milyen hatással van az emberre,de gondolom valami hasonló.A szurdokban legalább nyolcszor keresztezzük a patakot és kell átkelni rajta.Érdekes,hogy a völgynek a keleti fele inkább sziklás és érdekesebb,persze itt-ott a nyugati is.Na és a nyugati oldalában láthatjuk azt is,hogy fentebb megy el a vonat.Majd a vasúti viadukt teszi még felejthetetlenebbé az élményt és az alagútakra is ráláthatunk.Biztos,hogy aki valaha is ide téved sosem fogja elfelejteni!

A Cuha-szurdok a viaduktal

7.Bakony,Fajdas-hegy piros+ jelzés Bátorkő - Vár-völgy közötti szakasz

Tulajdonképpen maga a Vár-völgy is méltó lehetne rá,hogy bekerüljön a top 10 -ben,de talán a gerincen futó piros+ jelzés egy fokkal még annál is szebb.Mi első alkalommal sűrű ködben voltunk itt és a köd misztikus varázst adott a helynek.Aztán visszatértünk jó időben is és feltárult a láthatár amely felejethetelen.Bátorkő vára felett nem csak a várra hanem az egész környékre lelátunk.Egy kilométerre odébb pedig a Vár-völgy felett galadva vannak olyan részek ahol csak egy méter széles az út a gerinccel együtt,jobbról-balról pedig a mélység.Szépséges útvonal.Érdemes itt körtúrázni akár a Vár-völgyön (Várpalotáról jövet) Bátorkőig és vissza a Fajdas-hegyen,vagy akár fordítva.Senki nem fogja megbánni ezt az útvonalat sem!

A Fajdas-hegyi út van,hogy keskeny

6.Tolnai-hegyhát,Annafürdői tóhoz levezető tanösvény jelzés

Sok remek hely van a még érintetlen Tolnai-hegyhátban.Hál isten a csodálatos dombság nem annyira felkapott,pedig tele van jobbnál jobb és szebbnél szebb helyekkel.Itt is lehetne találni bőven top10-es helyeket.Nálam most az Annafürdői tóhoz levezető T jelzés ami leginkább megfogott.Magát az utat alig észrevenni,mert úgy ágazik le egy magasabban rangsorolt turistaútról,bevan nőve részben növényzettel a jelzések meg gyengék (legalábbis itt jártunkkor ezt tapasztaltuk).De ha megvan mindenképp érdemes lemenni a tóhoz mert páratlan kilátás jutamazza az erre tévedő túrázókat!Nem hosszú ez a szakasz talán 150 méter,de eszméletlen.A környék amúgy is tele szép helyekkel,de alighanem ez a hely koronázza meg az egészet!

Annafürdői tó

5.Mecsek,Óbányai-völgy,Óbánya - Kisújbánya közt vezető kék jelzés

Óriási népszerűségnek örvend a Mecseknek ez az útvonala,sajnos már-már zavaróan nagy népszerűségnek.Nem volt mindig így,még a kilencvenes években is sokkal nyugisabban végig lehetett menni az Óbányai-völgyön mint manapság.Hála az ilyen blogoknak és a közösségi oldalaknak a népszerűsége csak egyre nő.Persze nem véletlenül.A kék jelzés az ország legszebb völgyén visz át.Sok kis zubogó ad látnivalót a vándoroknak.Mindez kicsúcsosodik a Csepegő sziklánál és a Ferde vízesésnél.Van,hogy a mederbe is lemegy az út.A völgy két végén pedig a két kis festői falucska fokozza az élményt.Valóban bliriáns szépségű útvonal!

Valahol az Óbányai-völgyben

4.Balaton-felvidék,Tihany az Óvári tetőn a Barátlakosig vezető zöld jelzés

A Tihanyi-félszigeten sem kell a szomszédba menni szépségekért.Itt is jó néhány hely beleférhetne a top10-be,az én választásom az Óvári-tetőn futó zöld jelzésre esett amely majdnem a hegy (domb) legtetején halad,de mégis kicsivel alatta,de elég magasságban ahhoz,hogy csodálatos panorámákban legyen részünk.Ha mondjuk a tihanyi focipályánál kapaszkodunk fel ide,odafentről feltárul a sziget belseje a Belső és Külső-tóval a központban,továbbhaladva az úton ahogy az kanyarodik a hegy ívén feltárul másik oldalon a Balatonfüredi-öböl.Egészen fantasztikus kilátásokban lehet itt részünk.Ereszkedés után pedig szembeköszönnek a nem kevésbé szép Barátlakások is a sziklafalban.Nagyon szép útvonal ez is!

Az Óvári-tetőn haladó zöld jelzés

3.Balaton-felvidék,Csobánc fel és le a kék jelzésen

Tulajdonképpen mindegy melyik irányból érkezünk,vagy melyik irányba megyünk.Mi Gyulakesziről mentünk fel és a kék jelzés felső szakszán már eszméletlen kilátás nyílt a Tapolcai.medencére és a többi tanúhegyre.Odafenn a várnál is hasonló a helyzet.A másik oldalon pedig ereszkedtünk le Káptalantóti felé.Lefelé menet feltárul szinte az egész Balaton-felvidék.Elképesztő kilátás a jutalma az itt túrázóknak!A Csobánc maga is egy csoda és ezekért a kilátásokért mindenképp megéri feljönni!

A Tapolcai-medence és a hegyek a Csobáncról

2.Somoskő a vártól a Bukovinkai-völgybe levezető út már szlovák területen

Somoskő és környéke is leírhatatlan szépségű hely.Az országhatár túloldalán,attól pár méterre álló vár sajnos kivülrekedt a trianoni gyalázat következtében...Maga a vár és a faluból felvezető út is igen szép,meg a liget a vár alatt.Azonban mégis érdemes továbbmenni a túloldalon és leerszkedni legalább a völgybe,mert az igazi csodák itt vannak.A cikk-cakkban levezető út jelzésének a színére megvallom már nem emlékszem,talán zöld,de lehet piros.Mindegy,menjünk le rajta mert olyan csodák várnak az országhatártól centiméterekre mint a bazaltorgona.Csodás látvány a megszilárdult bazaltzuhatag!Nem kevésbé szép a pár méterre arébb elterülő kőtenger sem!A hatalmas kőmező lebilincselő látvány!Tovább menve pedig lejutunk a völgybe ahol hangulatos patak folyik.Érdemes akár tovább menni,körtúrázni a Macskalyukhoz fel,vagy a Krúdy-forráshoz a völgyben.Rendkivüli szépségű helyek!

A somoskői kőtenger

1.Mecsek,Zengő a kék háromszög jelzés a Püspükszentlászlói-völgy és a Paraszik tető között

Hozzá kell tennem ez az útvonal csak az év egy bizonyos szakaszában a legszebb.Viszont akkor a legeslegszebb!Az időjárás függvényében,de általában április második felében virágzó medvehagymák milliói teszik felejthetetlenné ezt az útszakaszt.Ehhez még párosult egy csodaszép erdő,melynek sajnos egy részét az évek alatt kivágták... Az egész látvány ilyenkor olyan hatással van az emberre,hogy az nem akar innen elmenni.Úgy van vele ez a világ legszebb és legbékésebb helye.Mégegyszer mondom,ezt ki kell fogni,de az esetek nagy részében április utolsó hétvégéje jó szokott lenni!Az út egy enyhe emelkedő a Zengő alsó szakaszán még.Nem szükséges felmenni a csúcsig,hiszen egy körtúrával visszajuthatunk Hosszúheténybe a kék,majd a sárga háromszög jelzésen!

A legszebb út a Zengőn

Ez tehát az én top 10-es legszebb útjaim,ami mint írtam egy teljesen szubjektív lista és személyes élményeken alapul.Lehet ha máskor írnám ezt a bejegyzést más sorrend jönne ki és olyan utak is bekerülhetnének a top 10-be amik most nem.De most ez van,ezek a pillanatnyi érzéseim.Egy biztos ezek akármelyikén is indulunk el nem fogunk csalódni!

Visszatérés a Jakab-hegyre

 Gergővel majdnem pontosan nyolc éve jártunk a Jakab-hegyen.A 2016-os április 23-i túra örökre beleivódott a szívembe.Semmihez sem hasonlító csodákat éltünk át akkor,Gergő távozásával a túra és az élmény még inkább felértékelődött.Tudtam egyszer még visszajövök és újra elindulok majd Gergő nyomába.A visszatérő túra már 2020-ra tervbe volt véve,ám akkor a covid és a hozzátartozó ökörségek meghiúsították a visszatérést.A következő években is történt ez-az ami miatt nem sikerült eljönni.Tavalyi ilyenkor például anyagi csődhelyzetbe kerültünk és ezért nem sikerült összehozni a túrát.Nem mehetett így tovább.Megfogadtam így vagy úgy idén nem fogom újra kihagyni.Valamivel jobban alakulnak a dolgok mint egy éve,így aztán április 20-án nekiindulhattunk végre és visszatérhettem újra a Jakab-hegyre!Három nap híján kerek nyolc évvel a Gergővel való itteni túránk után...

Megkezdtük!

A túra terve hamar eljutott közvetlen ismerőseimhez is,így anélkül,hogy bárkit is hívtam volna,Manó és Tizedes barátaim jelezték részvételi szándékukat.Így Zolikával kiegészülve négyen vágtunk neki a nagyszerű élményeket tartogató túrának.Kilenc után értünk a pécsi Mecsekalja-Cserkút vasútállomásra egy kellemes vonatozást követően.Innen indult a túra ahogy nyolc éve is.Átmenve a síneken túlvilági jelzés érkezett!Leesett a hátizsákomról a Gergő nyomábanos jelvényem...(nem szokott leesni),szinte azonnal tudtam,hogy Gergő jelzett odaátról,ezzel tudatva,hogy ott van velünk!Ez felmelegítette a szívemet.Már innen is látszódott a Jakab-hegy csúcsa.A terv az volt,hogy Cserkúton és Kővágószőlősön átmenve kapaszkodunk fel a Jubileumi kereszthez.Majd jönnek sorban a csodák: a Babás szerkövek,a Sasfészek,a Zsongorkő,a medvehagymás és a Pálos kolostorrom.A túrát pedig majd az Éger tető érintésével az Éger-völgyben fejezzük be.Az útvonal 60-65%-ban megegyezett a nyolc évvel ezelőtti túrával.

Túratársaim: Manó,Tizedes,Zolika

Hamar megtaláltuk a nekünk kellő piros4 jelzésű túristaútat.Ez vezet túránk első negyedében majd.A pécsi kertek alatt jutottunk ki a természet lágy ölére.A Pécs és Cserkút közötti erdőben haladtunk egy kisebb dombon.Úgy emlékeztem innen lesznek kilátásaink,de nem voltak.Ez nem szegte kedvünket.Hamar melegünk lett,persze mert kicsit vastagabban öltözködtünk.Nem a legjobb idők jártak és a reggelek hidegek voltak.De itt a menésben kezdtünk izzadni,így Cserkút előtt ahol végre találtunk egy kilátópontot,könnyitettünk magunkon.Innen amúgy szép rálátásunk volt a Jakab-hegy tömbjére.Pillanatokkal később beértünk Cserkútra.Ahogy nyolc éve,úgy most is igen szép arcát mutatta a település.Nagyon nem álltunk ugyan meg,de lassítottuk lépteinket és ámuldoztunk a kis falun.

Cserkút kedves kis település

Ha már Cserkút akkor sakkozom egyet!

Követtük a jelzést amely szép házak árnyékában vezetett ki a településről.Az ember ahogy kiér Cserkútról szinte azonnal ott találja magát Kövágószőlősön.Ahogy a Cserkút végét jelző táblát elhagyjuk,már ott van szembe az üdvözöljük Kövágószőlősön tábla.De itt érdemes megállni mert itt van az eddigi legszebb rálátásunk a Jakab-hegy tömbjére.Kicsit mi is megálltunk ezt megcsodálni,majd besétáltunk a festői Kővágószőlősre amel talán még Cserkútnál is szebb település.A nyugalom szigetével felérő falun is félig meddig végig trappoltunk,szép templom és az uránbányászati kiállítás szolgált látnivalóul na és a sok szép régi ház.Innen vezetett aztán a jelzés közvetlen a Jakab-hegy lábához.

Kővágószőlősön

Következett az igen kemény kaptató.Nem volt éppen túl hosszú,de helyenként igen meredek.Furcsa volt,hogy négyünk közül most Zolika bírta a legjobban.Azért is volt érdekes,mert reggel mikor mentünk a vonathoz még némi rosszullétre panaszkodott.Na,de szerencsésen felértünk a jubileumi kereszthez,ahonnan már fenetikus kilátás fogadott.Talán Manó kezdte legjobban élvezni a túrát.Innen szinten ment tovább az út a Jakab-hegy oldalában,de erdőben.Nem soká oda értünk a Babás szerkövekhez.Manó kishíján elélvezett a gyönyörtől,már nagyon elégedett volt a bulival.A filmemben látható majd,hogy sikerül megnyernem Keresztúri Ferencet az Aranyhegy Filműhely,rendezőjét,operatörjét és narrátorát,hogy használhassuk az ő kellemes hangját a Babás szerkövek bemutatásához.Így ajánlom mindenkinek,hogy ha mást nem is,de ezt a részt nézze meg a filmből.Zseniális ahogy Feri elmondja a szerkövek legendáját!Na mi meg alaposan kigyönyörködtük magunkat a fantasztikus Babás szerkövekben.Innen is eszméletlen volt a kilátás nyugat felé.De még mindig nem ez volt a csúcspont!

Zoli,Manó és én a Jubileumi keresztnél

Sorban egymás után a Babás-szerkövek

A szeköveken

Kapaszkodás következett,újabb meredek kaptató immár a kék3 jelzésen.A Sasfészeknél kötöttünk ki amely egy hatalmas sziklafal a hegy oldalában kicsit magasabban mint a szerkövek.Nevét a tetején egykor fészkelő sasokról kapta.Már nagyon benőtte a növényzet,így alig-alig volt látható belőle valami.Nyolc éve amikor itt voltunk még jól látható volt a hatalmas fal.A Sasfészek után sziklákon vezetett fel tovább az út!Nem volt ez olyan nehéz szakasz,inkább nevezném érdekesnek.Na és nem volt hosszú sem.Ötven méter múlva már köves-földes meredek kaptató következett.Szerencsére ez sem volt túl hosszú.Végre felértünk a Jakab-hegy tetejére.Egy csodálatos mesevilágba csöppentünk!

Kapaszkodás a sziklákon

Ha virágos az út,e kérdezd hová visz!

Medvehagymások között ment immár a kék jelzés.Eleinte még nem láttuk,hogy virágozna,de pár méter múltán ott volt az amiért jöttem!Virágzó medvehagymák milliói!Ezt a látványt nehéz felülmúlni!Az út nagyjából szinten ment.A Zsongorkő előtt volt több pad-asztalkákkal.Itt álltunk meg pihenni és enni.Rendkivül kellemes környezet volt,viszont nem kicsit volt zavaró a szomszéd asztaloknál ülö és fenhangon nevető és már-már kiabáló csoport...Legszívesebb pofán rúgtam volna mindet!Sose tudom megérteni,hogy erdőben miért kell így viselkedni?A kaja végeztével elindultunk a Zsongorőhöz még mielőtt ezek a barmok oda mennének.A híres kő előtt még ott volt a beomlott Remetebarlang,majd egyből utána megérkeztünk a Zsongorkőhöz!

A Zsongorkő

Közelebbről

Manóval és a Tizedessel a Zsongorkőnél

A Mecsek legszebb helye most sem hazudtolta meg magát!Innen volt a legjobb kilátásunk.Főleg nyugat felé,de kicsit elláttunk délre és északra is.Látni lehetett egész nyugat Baranyát és kelet Somogyot!Délre a távolban pedig a Villányi-hegységet.Alattunk pedig falvak sorát,elsősorban Kővágószőlőst.Ismét felejthetetlen volt!Annak idején egy órát itt töltöttünk Gergővel,most nem volt ennyi időnk mert özönlöttek ide az emberek,köztük az előbb említett hangos csoport is.Így csak negyedórát voltunk itt.Én amúgy egész nap ellennék ezen a fantasztikus helyen.Visszamentünk a kék jelzésre a medvehagymák közé.Leírhatatlan szépségű út volt!

Varázserdő

Számomra az egyik legkellemesebb látvány

Régen Gergővel belefeküdtünk,most ezt nélküle nem tettem meg...

A gyengébbik kamerámmal fotóztam,mert a jobbik kellett a film készítéshez és nem akartam,hogy hamar lemerüljön.Így a képek kicsit most gyengébbek a szokásosnál a videó viszont jobb lett az átlagnál!Nem soká elértük a Jakab-hegy "központi" helyét.Itt egy nagy rét volt a fensíkon,itt állt a leginkább templomhoz hasonlító Jakab-hegyi kilátó és kicsivel odébb a Pálos kolostorrom.Volt látnivaló továbbra is.Ez volt az a kilátó amelyre egy létrán kellett felmászni gyakorlatilag egy aknában.Annak idején Gergővel felmentünk,de csalódást okozott a kilátó a gyér kilátással és a kicsi hellyel.Most nem lehetett felmenni a létrát valahol fentebb elvágták.Így volt-nincs kilátó.Amúgy hamarosan írok majd egy bejegyzést mert szokatlanul sok most a Mecsekben a nem látogatható kilátó!Maga az építmény persze szép volt esőbeállóval és beülővel.

A rét a Jakab-hegyen

A Jakab-hegyi kilátó

Mint kilátó jelenleg nem használható

Innen aztán átmentünk a kolostorromhoz.Itt is jártunk ugye nyolc éve... az egész kolostorrom olyan mint egy labirintus,noha eltévedni azért nem lehet benne.Derékig és vállig érő falak ölelték körül.Nagyszerű hely volt ez is.Most nem térek ki rá részletesen,alkalom adtán majd írok erről is külön bejegyzést!Jól megnéztük és bejártuk a Pálos kolostorromot is.Itt volt az a pont ezt követően ahol letértünk a nyolc évvel ezelőtti útvonalról.Akkor a kéken mentünk tovább Gergővel,most a zöld kör jelzést választottuk.Ez vitt az Éger-tető felé.Búcsút vettünk a Jakab-hegy tetejétől és megkezdtük az ereszkedést lefelé.Még egy darabig a medvehagymák között mentünk majd a gyönyörű napfényben a legszebb mecseki erdőn át tartottunk lefelé.Az út könnyű volt és jól járható.

A Pálos kolostorrom

Lefelé

Aztán valahol benéztük a dolgokat mert nem jutottunk el az Éger-tetőre.Annyira beszégettünk útközben,hogy alighanem nem vettünk észre egy oda vezető utat.A zöld körröl így a zöldre tértünk le,egy forrásnál ittunk egy jót majd nem soká könnyedén leértünk az Éger-völgybe.Ennek is sajna a végére,illetve ha Pécs felöl jövünk akkor az elejére.Így mindössze néhány méter jutott az Éger-völgyből.Ha előre tudom ezt és azt,hogy kimarad az Éger-tető akkor azon a kéken mentünk volna most is,mint nyolc éve Gergővel..Mindegy,így is szép volt a túra!Az Éger-völgybe még a vízesést és a tavat néztük meg.A vízesés nagyon mestreséges mivoltú volt így nem volt különösebben érdekes.A tó viszont fantasztikusan szép volt!Tükrözödött a vízfelületen az erdő...csodálatos volt!

Éger-völgyi tó

Lényegében itt végződött túra.Még annyi maradt,hogy lementünk a közeli buszmegállóhoz és helyijárattal bementünk Pécs belvárosába.Ott egy helyen kajáltunk egy jót,majd mentünk a vasútállomásra.Éppen elcsíptünk egy nekünk kellő vonatot,így hazafelé is kényelmesen jókat dumálgatva utaztunk.Fél kilencre értünk haza.Nagyon szép és érdekes túra volt,mind a négyen élveztük,talán legjobban Manó. 

Ez volt az év kilencedik túrája.Most 17 kilométert mentünk.Így ez összesen 147,6 km.Ez pedig annyit jelent,hogy a túránkénti átlag 16,4 km!

Jó buli volt,talán az év eddigi legjobb túrája.A Mecsek most sem hazudtolta meg önmagát!A híresebb helyekről amiket érintettünk (Babás szerkövek,Zsongorkő) a Mecseki népmondás sorozatomban megtaláljátok az adott hely legendáit!

Szeget szeggel

A minap volt a költészet napja és hát gondolkodtam is rajta,hogy kéne írni ide valamit ez alkalomból.Na,de mit?Hát mi sem természetesebb mint egy verset.Na,de melyiket?Hát mondjuk egy olyant ami valamennyire kötődik túrázásainkhoz és akár Gergőhöz is.Igen ám,de sehogyan sem akart eszembe jutni egy ilyen vers.Van egyáltalán ilyen vers?Hát persze,hogy van.Igaz mire rájöttem melyik is az,szép csendesen elmúlt a költészet napja.Persze egy jó verset nem csak a költészet napján lehet olvasgatni,hanem bármikor.

Szóval a mi "ilyen" versünk az a Petőfi Sándortól a Szeget szeggel.Na,de miért is ez?Egyrészt Petőfit nagyon kedveltük mindig is.Még Gergővel,de szerintem Zolikával is.Nem csak a zseniális verseiért,hanem mert léptem nyomon felleltük a nyomát szerte vándorlásaink alatt."Ott volt" a Salgón,Somoskőn,vagy akár Dunavecsén ahol mintha ma is ott lenne,szinte ott kísért a szelleme.De szembeköszönt Bátorkőnél is.Igen,itt született a mi kedvenc versünk amely a túrázásokhoz is köthető így.Erre Gergő hívta fel a figyelmemet még Bátorkő vára alatt amikor első alkalommal ott jártunk.Én hülye ennyit sem tudtam,de Gergő vágta a témát.Szóval akkor "hagy szóljon" a Szeget szeggelt!

 Jaj, a hátam, jaj a hátam

Odavan!

Szomszéd bácsi kiporozta

Csúfosan.

Átkozott a görcsös fütykös

Somnyele!

Mellyel engem oly pogányúl

Csépele.

 

Mért is tart hát kertet s benne

Körtefát?

És az isten rá gyümölcsöt

Minek ád?

Csábítólag kandikált a

Körte rám;

Csábjait ki már sehogysem

Állhatám.

 

Átugortam a palánkon -

Átesém!

Hogy megingott bele májam

És vesém.

S nem elég ez; szomszéd bácsi

Rajtakap,

S akkor jött még a valódi

Haddelhadd.

 

Én teremtőm! mért is értem

E napot?

Megrakott, hogy minden csontom

Ropogott.

Nesze, monda, nesze másik,

Harmadik!

És a mindentudó tudja,

Hányadik.

 

Jelen volt a holdvilág a

Lakzinál;

Búsan nézte: szomszéd bácsi

Mit csinál.

Fellegekből vett magára

Gyászmezet,

És megosztva szenvedésem

Könnyezett.

 

Ő, csak ő nem könyörűle

Egyedűl;

Három a tánc! mondta, s egyre

Hegedűlt, -

Hegedűlt a bottal hátam

Közepén,

Keservesen, siralmasan

Jártam én.

 

...De'szen jól van! kiheverem

Én e bajt.

S visszakapja még a kölcsönt,

Vissza majd.

Tudjuk, hányat vert az óra,

Tudjuk ám!

Ön is rak a tüzre rosz fát,

Bácsikám.

 

Ablakunkhoz estenként mért

Sompolyog?

Vettem észre, hányadán van

A dolog.

Más szemében ő a szálkát

Megleli,

S az övében a gerendát

Feledi.

 

A deákné vászonánál

Ő se' jobb:

Engem dönget a lopásért

S szinte lop;

Lopni jár ő, csókot lopni

Nénihez,

Míg anyánk a bibliában

Levelez.

 

Tegye lábát ablakunkhoz

Ezután:

Fogadom, nem nézek által

A szitán.

Megugratni vagy anyánkat

Hívom át,

Vagy leöntöm dézsa vízzel

A nyakát!

 

Puszta-Palota(Bátorkő), 1843. április

Cserfa-forrás

 Talán a közelmúltban elhunyt Baumann József emlékére is,ideje,hogy egy újabb mecseki forrással ismerkedjünk meg.Bár erről a forrásról sok dolgot nem találni a neten,a lényeg azért leszűrhető.

Máza településtől délre, a Kandina nevezetű területrész irányából érkező völgy nyugati oldalában, a Vörös-domb aljában a patakmeder felett található, táblával jelölt forrás. Jelzett turistaút nem vezet hozzá.

Ilyen a Cserfa-forrás

Foglalását habarcsos kötéssel összerakott faragott kövekkel végezték. A szürke gránitból készült névtábla a kifolyócső felett látható. A támfalas építményből vas kifolyócsövön át lehetséges a víz kifolyása. Hozamai nem jelentősek, időszakosan el is apadhat a forrás, mivel a forrásküszöb szintje néha a kifolyócső szintje alá süllyed. A forrásnál pihenőhelyet, nyársalót és esőházat találunk. Korábbi hozamai 5-30 liter/perc értékek közözött váltakozott.

Régebben nem volt tábla a forrásfalon, ezért 2006-ban építették be a jelenlegit.

Megmondom az őszintét nem emlékszem,hogy jártam-e itt valaha is,de nem zárható ki.Sándorral nagyon régen amikor még nem szenteltem krónikákat a túráimnak,elképzelhető,hogy jártunk erre,hiszen jó pár alkalommal megfordultunk Máza környékén is,így tehát nem zárható ki,hogy jártam már itt.A jövőt illetően viszont nem szerepel elképezeléseink és terveink között a forrás felkeresése.De soha ne mondd,hogy soha...

Először a Geresdi-dombságban

Bár talán nem jó kifejezés az először,ugyanis a három évvel ezelőtti Hidas-Ófalu-Mecseknádasd túránkon érinthettük a Geresdi-dombságot az amúgy a Mecsek legkeletibb részén zajló túra közben.Ugyanis szinte meghatározhatatlan,hogy pontosan hol van a Mecsek és a Geresdi-dombság határa.Valahol Ófalu környékén igen de,hogy pontosan hol,csak a jó ég tudja...Na,de a mostani túránk teljes egészében a Geresdi-dombságban zajlott,így tulajdonképpen végül mégis csak ez volt az első alkalom.A dombság amúgy a Baranyai-dombság része,nyugaton az emlitett Mecsekkel,míg északon a Szekszárdi dombsággal nőtt össze.Na,de volt ennél nagyobb problémánk is a túra tervezésekor.Ugyanis végig böngészve mind a Geresdi,mind a Szekszárdi-dombság településeit,mindehol azt tapasztaltuk,hogy rendkivül gyenge a tömegközlekedés.Vagy az odaúttal vagy a hazaúttal akadnak problémák.Végül is Mórágyra esett a választásunk,még itt úgy ahogy elviselhető szinten voltak a településre bejáró buszjáratok.Így hát Mórágy köré kellett szerveznünk a túrát.

Rajt Mórágy központjából

Némi zavarok után összeállt a kép.A tervünk az volt,hogy Mórágyról indulunk,megnézzük a Mórágyi rögöt,majd elmegyünk a Henrik-forrás érintésével elmegyünk Bátaapátiba,ott felmegyünk az Apponyi kilátóhoz.Onnan pedig egy másik útvonalon visszajövünk Mórágyra.Nem tűnt lehetetlen feladatnak a mindössze 13-14 km-es túra.Zolikával korán reggel indultunk neki és már nyolc előtt Mórágyon voltunk,ahol rögtön a buszmegálló mellett volt egy kocsma.Hát ha már így alakult lenyomtunk egy felest és egy kávét kezdésnek.Kitünő volt mindkettő és olcsó az amúgy Patak csárda névre hallgató kocsmában.Ezután inulhatott is a túra az országos kék déldunántúli kék szakaszán.Ezen szándékoztunk menni Bátaapátiig.Mórágy és a környék gyönyörű volt és rögtön első látásra beleszerettünk a kis tolnai faluba.

Mórágyi kistemplom

Elindultunk a kéken nyugat felé,egy darabig még a festői falucskán át vitt az út.Volt minden:templom,malom,patak,sziklára írt utcanevek,zöld dombok.Kiérve a településről egy nagy zöld rétre lettünk figyelmesek,majd kicsit odébb még egyre.Itt volt a Mórágyi rög!A domboldalban pompázó gránitképződmény egy részét egy színpad(!) takarta!Ezek az eszetlenek voltak akkora májerek,hogy a szinpaddal eltakarták a környék legnagyobb nevezetességének egy részét...Nem tudom melyik baromnak pattant ki az agyából,hogy ide színpadot építsen,de ekkora hülyét alighanem még az Isten sem baszott...Pár méterrel odébb volt a másik fűves terület ahol senkit nem zavart volna egy színpad,itt azonban rendkivül illúzió romboló volt...

Mórágyi malom

A színpad és a mórágyi rög

Maga a terület a rög a környék nagyon szép volt.Maga a színpad sem volt rossz,csak rossz helyen volt!Nem tudtam ezzel így megbarátkozni.A rögről megírtam a tudnivalókat néhány bejegyzésemmel ezelőtt,most nem térek ki rá.Elég annyi,hogy körbejártuk,megnéztük,fotóztuk,filmeztük majd meg is reggeliztünk itt.Voltak itt vécék is,de azok zárva voltak.Mindezek megcsodálása után indultunk tovább.Még egy ajtóra lettünk figyelmesek a domboldalban,egy földrengésmérő állomás volt itt!Ezekszerint benn a domban!Na ilyent sem láttam még...Mentünk tovább a kéken amely nagyon hamar emelkedésbe kezdett!Nem is kicsi és nem is rövid volt az emelkedő.Amikor felértünk egy-egy helyre már azt hittük na ez a legteteje,mindig volt folytatás felfelé...Így telt a következő másfél kilométer...Fel,fel és fel az amúgy gyönyörű zöld erdőben!

A rög legszebb pontja

Látványnak nem utolsó

Fel és fel...

Sokára jött a lefelé menet,akkor viszont hosszan és egyenesen ment lefelé az út és végül leért egy völgybe.Jó másfél-két kilométeres völgyes szakasz következett aminek azért örültünk.Mesés völgy bontakozott ki fokról-fokra.Kezdett hasonlítani a Mecsek csodás völgyeihez.Nem tudtam a nevét és most sem tudom.Itt volt egy kilométerre maga a Henrik-forrás amely szerencsére folyt is,így frissitettük az egyre melegedő időben a vízkészletünket.Majd egy darabig még a völgyben haladtunk,utána pedig újra emelkedni kezdett az út.Már annyira durva azért nem volt,mint az elején.Csodásan zöld volt a természet

A forrás a csodás völgyben

Itt-ott már kilátásaink is voltak az enyhén emelkedő szakaszon a környező zöld dombokra.Csak ámultam,mert a Geresdi-dombság nagyon szép volt!Egy pontnál kiértünk egy szélesebb útra,egy kereszteződés volt itt.Jobbra és balra felfelé ment tovább az út,az egyenes előttünk meg lefelé.Szerencsére erre kellett menni.Továbbra is lenyügöző volt a zöld természet,az út pedig ereszkedett lefelé.Nem olyan nagyon sokára egy újabb festői völgybe értünk ahol rengeteg medvehagyma volt!Még zöld volt,virága egy.-kettőnek volt csak,de már érezni lehetett a kellemes hagymaillatot.Egy kis családdal találkoztunk szembe,babakocsival voltak,ez a szakasz alkalmas volt a babakocsis sétákhoz is.A völgy amúgy hasonlított a mecseki völgyekre,nem hiába pár kilométerre volt csak innen a Mecsek.

A kereszteződésnél

A völgyben

Végre aztán feltűnt Bátaapáti.A falu igazából akkor tetszett meg amikor a három évvel ezelőtti grábóci túránkról tartottunk hazafelé és Bátaszékre menet bejött ide a busz.Már akkor elhatároztam,hogy egyszer ide eljövök.Ez most valóra vált!Beérve a faluba egy vadászház fogadott amin szép szarvas agancsok voltak a bejárat felett.Ezt megnéztük majd behatoltunk a szép és nyugodt településre.Rögtön feltűntek a falu nevezetességei: a Nepomuki kápolna és az Apponyi kúria.Majd megláttuk azt a vendéglátóhelyet is amit már a neten kinéztünk magunknak.Nem kellett tehát másfél órát keresgélni mint múlt héten Balatonalmádiban.Be is ültünk az Édes Álom nevezetű vendéglőbe.Egyből feltűnt a helyiek vendégszeretete!Mindenki rendkivül kedves és barátságos volt!Ezért is imádom az ilyen kis falvakat.Mi sört,kávét és rétest rendeltünk.Ez volt a valaha volt legfinomabb rétes amit életemben ettem!Túros-epres volt amúgy.Egy órát pihentünk ezen a kellemes helyen.A helyiek már hubertust is akartak fizetni nekünk.Ha maradunk még kicsit alighanem puszi pajtásokká váltunk volna...

Feltűnik Bátaapáti

A kápolna és a kúria

Sörözés az Édes Álomban

A végén még lenyomtunk egy-egy limonádét és indultunk a falu fölé magasodó kilátóhoz.Nem volt ugyan messze a 250 méter magasan álló Apponyi kilátó,ám oda a faluból egy 15%-os emelkedő vitt fel.Hát a sörözést követően kiköptük a tüdönket,de azért persze felértünk.A kilátó jól nézett ki és boritékolható volt,hogy szenzációs kilátásaink lesznek fentről.A kilátóra most nagyon részletesen nem térek ki,szerepelni fog a kilátós sorozatomban.Fából készült és tágas,széles lécsők vezettek fel a 13 méter magasan lévő kilátószintre sok-sok pihenőszinttel egybekötve.Odafenn körbelehetett járni a kilátó fő vázát és természetesen körpanorámánk volt.Nem csalódtunk,igazán szenzációs kilátásban volt részünk!

Az Apponyi kilátó 

A kilátó lépcsője

Sok mindent láttunk.Nyugat felé például láttuk a Mecseket a királlyal a Zengővel.Délre a Geresdi-dombság vonulata köszönt szembe,alattunk Bátaapáti vigyorgott ránk.Keletre a szomszéd dombok adtak témát,északra a Zsibrik tó és a Szekszárdi-dombság látszódott.Fenomenálisan szép volt!Jó félórát gyönyörködtünk fenn.Érdemes volt ide eljönni,mert óriási élmény volt!Lementünk mert jöttek mások is.Majd visszasétáltunk a faluba most a 15%-os emelkedőn,lefelé.Visszaérve Bátaapátiba egy aranyos kutyus üdvözölt minket.Még megnéztük a falu főterét és a templomot,majd a sárga jelzésen immár elhagytuk a festői Bátaapátit észak-keleti irányba.A sárga jelzésről lehetett látni az itteni radioaktív hullandékgyüjtő tároló bejáratát.Jobbnak tűnt nem közelebb menni hozzá...

A Mecsek és a Zsibri-tó

A Geresdi dombság és az út amin jöttünk

A sárga jelzés aztán elindult felfelé,ez is volt legalább 15%-os emelkedő,de ez mellé már igen meleg is volt.Így nem volt egyszerű megmászni.Felérve ekkor még nem tudtuk,de nem a legtetejére érve,fenomenális kilátásunk nyílt az alattunk lévő völgyre melyben ott volt Bátaapáti is.Látszódott a szemközti domb is a kilátóval a távolban pedig a Mecsek tűnt fel.Csodás hely volt ez is!Na de indultunk tovább és várt ránk még két komoly emelkedő,ha 15%-os nem is volt,de 10% igen.Ezeket megmászva egy fensíkra értünk,innen már a másik irányba észak és kelet felé nyíltak kilátásaink.Na ez sem volt csúnya,de erre annyira nem tudtam megítélni mit látunk.Feltehetőleg a Szekszárdi-dombságot és a Sárköz sík részei tűntek fel.

Újra fel a 15%-oson

Lenn a völgyben Bátaapáti,a távolban a Zengő,balra a dombon a kilátó

A fensíkon,távolban a Sárköz

Ez nem volt olyan hosszú szakasz,egy ponton a sárga egy erdőbe tért le és az út ereszkedni kezdett.Letérve erre pár száz méter volt csak az erdei szakasz és ennek végeztével már vissza is értünk Mórágyra!Erre bizony nincs messze egymástól a két falu.Mórágy felső részein kötöttünk ki,még ereszkedni kezdett vissza a központba.Kellemes utcák vittek lefelé sok látnivalóval.Száz méterenként voltak csapok a faluba így friss vízet is tudtunk nyerni.Még volt egy szép templom,gránitfalas pincék,majd le is értünk a központba ahonnan indult a túra.Teljes volt a kör.Még volt időnk.Beültünk a Patak csárda teraszára sörözni és kávézni.Itt is összebratyiztunk a helyiekkel,jól eldumáltuk velük az időt.Kellemes volt!

Visszaérve Mórágyra

Mórágy gyönyörű!

A kellemes cseverészés után indulni kellett,jött a buszunk.A helyi buszmegálló amúgy olyan volt mint egy szoba,bútorokkal berendezve...Na,de aztán buszra szálltunk.Ez elvitt Szekszárdra,ahol 50 perc várakozás után volt vissza Dunaújváros felé busz.Este nyolckor már itthon voltam.Az utazás sima és nyugis volt.

Ez volt az év nyolcadik túrája.Most 14 kilométert trappoltunk.Összesen így tartunk 130,6 kilométernél,ez pedig 16.32 km/túra átlagot szül.

Hihetetlen,de kemény túra volt!Sok-sok durva emelkedővel.Nem gondoltuk,hogy egy dombság fingat meg minket,hiszen a közelmúltban sem a Bakony,sem a Balaton-felvidék sem volt ilyen kemény.De persze ettől függetlenül élveztük.A falvak és a Geresdi-dombság szépségére nehéz jelzőket találni.Mindenképpen tervezünk még ide a jövőben!