A hatodik szülinapon

Január 4. és újabb év telt el.Ma van Rexi hatodik születésnapja.A kis poronyból,hatalmas dög lett,akkora amire mi sem számítottunk.A keverék kutyust még fiatalon ivartalnítani kellett,ettől kezdve meg hízásnak indult.Sajnos nem tudom annyit levinni az erdőbe,mezőre,rétekre,hogy maximálisan kielégítsem a mozgás igényét,de lehetőség szerint persze leviszem.Sajnos a különféle problémák miatt teljesen rám maradt a kutya gondozása,így előfordul olyan is,hogy miatta nem tudok elmenni túrázni,mert nincs aki levigye.Móni a betegsége miatt nem tudja.Szerencsére Zolika tesója elvállalta ezeket az alkalmakat és ha éppen nincs más dolga akkor jön és leviszi ha én éppen túrázni mentem.

A kis kutya kilenc hetesen

A nagy kutya majd hatévesen

 Ettől függetlenül elvagyunk mint a befőtt,sokat játszunk és megszépiti a mindennapjainkat.Sokat nevetünk és általa vidámság költözött abba a házba amelybe Gergő halála mély letargiát okozott.Így örökre hálás vagyok neki,vigyázok rá és óvom,hogy soha ne bánthassa senki és soha ne kerüljön az utcára.

Boldog szülinapot Rexi!

Rexi itt a mellettünk lévő erdőben az Alsó réten

Ugyanabba az erdőbe Gergő rétjén (Felső rét)

Pörög az élet - a kilencedik születésnap

 Nincs már olyan amit nem írtam meg ezzel kapcsolatosan,így ha ismétlem magam,hát így járt a kedves olvasó.Meg aztán lehet el sem olvasta az előző évek születésnapi bejegyzéseit.Mert ugyanis születésnap van.Nem az enyém,nem másé.Hanem a blogé!Kilenc éve 2016 november 13-án indult útjára a történet.Pontosabban maga a történet már évtizedekkel korábban útnak indult,de a hely ahová mindez dokumentálva lett,annak pont kilenc éve.

Kilenc éve üzöm...

A blog azért lett létrehozva,hogy a sok-sok élmény amit átéltünk dokumentálva legyen.

Legyen egy hely ahol újra életre kelnek az élmények,a kalandok.Ez részben sikerült is,hiszen ezt a feladatát a blog a mai napig ellátja.Igen ám,de az élet közbeszólt.Gergőt elvesztettük és az addigi vidám  hangulatú blogocska egycsapásra temetői hangulatra váltott.Rettenetesen nehéz volt visszajönni,mind a túrázásokba,mind a blogírásba.De aztán alakult a dolog.Noha volt egy bizonyos arculatváltozás és a sok szép élmény megosztozodott a Gergőre való emlékezéssel.Így müxik ez a mai napig.Jól elfér egymás mellett a sok élmény és Gergő,a két dolog meg sokszor keresztezi is egymást.

Egyszer majd újra együtt álmodunk!

Sokszor kerültem padlóra vagy a szőnyeg szélére az elmúlt kilenc évben.Voltak nagyon nagy mélypontok,de mindig kijöttem a gödörből.Az idei év sem alakult máshogy.Csak most más jellegű problémák jöttek elő mint eddig.Idén a blog történetében először,most volt igazán baj az egészségemmel.Erre gyakorlatilag rá is ment a nyár,de ebből is kijöttem valamennyire.Megint más kérdés,hogy most kicsit úgy tűnik mintha esnék vissza.Közeledik legalább az az idő amikor újra együtt lehetünk majd Gergővel..

Mi voltunk a legnagyobbak!

Talán ez az egészségügyi probléma az oka annak is,hogy akad olyan időszak amikor totál nincs már kedvem ide írogatni.A munka,a kutya,Móni ápolása,az,hogy bedolgozom segítségképpen egy másik helyre is,egyre jobban kimerit.Sokszor jön rám olyan fáradtság amelyet korábban nem tapasztaltam.És bizony vannak olyan helyzetek amikor túrázni sincs kedvem és volt már,hogy túra maradt el azért mert nem volt kedvem hozzá...ezt azért korábban nehéz lett volna rólam elképzelni.

Mindegy most sem adom fel! Amíg jártányi erőm marad addig folytatom.A blog is folytatódik ha nem is mindig olyan intezitással mint korábban.Az élmények továbbra is dokumentálva lesznek,miként Gergő emlékei is.Valamint sajnos egyre több haver és kedves ismerös megy el,így sokszor róluk is történik megemlékezés ebben a blogban.

Kilenc éve haladunt tehát rendületlenül.

Megyünk tovább!

Soha nem adjuk fel!

Újra Shíva menedékében jártunk

 A múlt heti nagy fociláz közepette is akadt azért más program.Szombaton Shíva menedékébe tértünk vissza immár harmadik alkalommal.Magának Shívának a menedékhely névadó kutyájának volt a szülinapi bulija és társának Abebának.Könnyed kis laza programnak ígérkezett a vasárnapi 24 órás szombathelyi kaland előtt.Mivel Móni is nagy rajongója lett az ercsi kutyamenhelynek,így elvittük magukkal őt is Zolikával.Ám aztán maga az esemény kissé csalódást okozott.

Gólya a kéményen

Mivel nem volt más,így a fél tízes vonattal mentünk Ercsibe ami fél tizenegykor már ott is volt.A buliig még volt másfél óránk.Mivel közel,kb.olyan 1 km-re van az állomástól Shíva menedéke így úgy döntöttünk egy kisebb kerülővel tesszük meg az utat,ami így jó három kilométeres utat jelentett.A nehezen közlekedő Mónival ez több mint egy órás utnak ígérkezett.Így nagyjából nyitásra majd ott is lehetünk.El is indultunk az ercsi vasútállomásról akkor tehát kerülőúton.Már az elején kezdett meleg lenni.Ez így természetes ilyenkor június közepén.Az első látnivaló egy kémény tetején fészkelő gólya volt akihez rövidesen megérkezett a társa is.Üditő látvány volt ebben a rút világban...

A szinpad

Útközben volt egy bolt ahol hideg itallal tudtuk magunkon frissiteni.Aztán üggyel-bajjal valóban több mint egy órás séta után odaértünk Shíva menedékéhez.Még nem volt dél,de már megnyitottak.Az udvaron ahogy télen is az Árva kutyák karácsonyán egy szinpad állt.Két oldalt sátrak,benne padokkal-asztalokkal.Lehetett hűsölni.Ide kicsit le is ültünk,majd körülnéztünk.Hátra a kutyákhoz most nem engedtek be,itt az udvaron meg csak egy kutyus volt a tavalyi év kutyája a kinyomott szemű Anika.Őt üdvözöltük,egy kerekeskocsis lány ölébe fészkelte be magát.Más kutya nem akadt.Márciusban kutyák serege üdvözölt minket mikor megérkeztünk,most Anikán kivül egyet sem hoztak ki.

Szerintem bántóan kevesen voltunk...

Bár büfé volt,de hiányoltam az udvarról egy vízcsapot...Ebben a melegben lehet nem lett volna rossz ötlet..Lassan gyűlt csak a nép.Bár a szervezők megvoltak elégedve a létszámmal,szerintem kevesebben voltunk mint az Árva kutyák karácsonyán.Megjelent Gyuri a kutyák örangyala és a menhely vezetője.Előadta a színpadon az üdvözletet és elmondta a programot is.Majd Móni elindult autogrammot vadászni tőle.Ám folyton annyian körülvették - csak nők- ,hogy nem lehetett odaférni hozzá.Pedig Móni egész rendezvény alatt próbálta levadászni,de nem sikerült.Közben kihoztak más kutyákat is.Girnyút akivel márciusban haverkodtunk össze.Most úgy tűnt a háta közepére sem kívánja ezt az egészet.Gondolom melege volt.A szinpadon meg ment a müsor.Bográcsos kaját ígét Gyuri.

Megy a müsor

Csak Girnyút és Anikát tudtuk látni és megsimogatni...

A müsor a szinpadon nem volt túl érdekes.Mazsorettek szerepeltek éppen.Mikor vége lett akkor megemlékeztünk egy percre a nem rég elhunyt Gedeon papóról.Ez mondjuk meghitt és szívetmelengető volt.Majd ezután megérkezett Tóth Tünde mulatós énekesnő.Feltűnően csinos jelenség volt így őt szívesen néztük a tűző napon.A Boldog születésnapot dalánál hozták ki az ünnepelt kutyusokat Shívát és Abebát.Láthatóan egyikük sem érezte jól magát a melegben és a hátuk közepére sem kívánták az egészet.Gyuri nem soká vissza is vitte őket.Tünde müsora meg véget ért.Sajna továbbra sem jutottunk hideg italhoz..

Megy Tünde müsora

Tombola következett amelyen nem nyertünk.A bográcsos kaja pedig annyiból állt,hogy kaptunk egy kicsi merőkanállal,mindenféle körités és kenyér nélkül a pörköltből...és savanyú sem volt hozzá már.A tüző napon meg kezdtünk kitikkadni.Persze hoztunk adományokat mi is,amit még a belépéskor leadtunk a megfelelő helyre.A kutyákhoz továbbra sem engedtek be,az enni-inni való így gyakorlatilag meg nem érte el az elégséges szintet,a szinpadon meg ment a nagy semmi.Nem láttuk értelmét tovább maradni,így három előtt elindultunk a vasútállomásra vissza.

Gyuri kezében az ünnepelt Shíva

Azok után,hogy a karácsonyi,meg a márciusi buli tök jó volt,ezt most csalódásként éltük meg.Úgy éreztük ez most nem a kutyákról szól,hanem egy marketing volt önmaguk reklámozására,lényegébe kutyák nélkül.Óriási baklövésnek éreztem a vízcsap hiányát,a nesze semmi fogd meg jól bográcsozást és drágán árult dolgokat mint p. a bögrék,hütőmágnesek.Azért egy kutyás bögre ne legyen már ötezer forint főleg az itt tartozkodó támogatóknak,egy hütőmágnes meg ne kétezer forint legyen.Na és jusson bőségesen kaja ha már egyszer beharangoztuk előtte...

Na,de persze nem haragudtunk csak az előző két bulihoz képest ez kapta a jóval nagyobb reklámot és ehhez képest egy kissé csalódás volt.Ez van.Valószinű karácsonykor azért majd újra jövünk!

Az ötödik szülinapon

 Telnek az évek egyre gyorsabban.Sok mindenből észreveszem ezt,mint pl.a kutyám születésnapjából ami éppen ma van.Még csak tegnap volt egy csetlő-botló esetlen kiskutya ma már egy szép nagy dög.Leghűségesebb társam persze nem a születése pillanatától van velem.Nyolc hetes korában hoztam el.Hogy szerencséje volt-e velem vagy sem,azt én nem tudhatom.Nyilván kerülhetett volna sokkal rosszabb helyre is és jobbra is.Ő nem panaszkodik elvan mint a befőtt.Természetesen nincs időm annyira rá mint a régi időkben amikor Gergő is itt volt és a régi kutyámat istápoltuk közösen.Lehetőség szerint persze sokat vagyunk együtt és az,hogy hogyan érzi magát,arról meséljenek a 2024-es róla készült képek.

Nagyon szereti a fákat rágcsálni

Gyönyörű kis pofija.Aranyszíve.

Kis pihike

Gergő rétje az egyik törzshelyünk

Nagyon figyelget

2021-ben ki lett ivartalanítva ettől kicsit széles a háta

Pihenő otthon a gazdi ágyán

A szánkópályánál ahol Gergővel szánkóztunk sokat,most rexi szaladgál boldogan

A cirkusztéri völgy egy kicsivel távolabb van már hazuról,idáig nem akart erre jönni,most megy az ideszoktatás

Mély horpasztás

Nekem nyolc!

 2016 november 13-án állt minden úgy össze,hogy elindulhasson a dolog.Addig is létezett,de csak itt a fejemben.Mivel benne van a pakliban,hogy egy szép napon úgy megörülhetek,hogy semmire sem emlékszem,bekellett bíztosítani magam.Nyomot kellett hagyni,nyomot,hogy ez a sok szép élmény újra életre kelhessen ha be-be nézek ide és elolvasok ezt-azt újra.Így hát nyolc éve,hogy útjára indult ez a blog.Nem gondoltam,hogy elérem a nyolcadik szülinapot.Azt bánom,hogy nem kezdtem el már ezt az egészet mondjuk valamikor 1986 körül...persze akkor még nem volt hova elkezdeni,max egy fűzetbe.Szóval bár maga a blog nyolc éves,a történet lényegébe igazán 1986 óra íródik,vagy 1982,esetleg 1980-an óta.De rendszeressé 1986 óta váltak a túráim.A Sándorral töltött túraidőkről nem készülhetett oly sok bejegyzés,sok mindent elfelejtettem az évek alatt,de amire emlékszem,az benne van ebben a blogban.A Gergő érának pedig szinte minden eseménye megvan örökítve ide.Így hát ez a személyes kis világom,ahová számomra mindig jó betérni.Az elkerülhetetlen volt,hogy ezt mások is lássák,mások is olvassák,hiszen nyilvános ez itten.

Nyolc éve járja a blog a maga útját benne Gergő tragédiájáról szinte minden dokumentálva.De levan írva az is,hogyan sikerült talpraállni az elviselhetetlen fájdalomból,hogy a barátok a túrák és a meccsek hogyan hoztak vissza az életbe Gergő elvesztését követően...Pedig az eredeti terv az volt,hogy ha majd én távozom ebből a világról Gergőnek marad itt valami a közös élményekből amit majd élete sötétebb napjain elővehet és felmelegítheti a szívét...Sajnos nem így alakult,Gergő ment el...Minden túrával és a blog minden szavával rá emlékezem,most is róla szól ez az egész.És ha én is távozom,legalább majd marad itt belőlünk valami.Valami amiben lesznek olyan dolgok is,hogy mások hasznát vehetik,pl.egy-egy túraleírásnak,egy-egy infórmációnak.,mások pedig láthatják kik is voltunk és milyen remek kalandjaink voltak.Milyen élményeink úgy,hogy szinte ki sem tettük a lábunkat az országból...

Úgy tűnik ez a blog mindent túlél!

Legyen így továbbra is.Boldog nyolcadik születésnapot!

Egy éves kor...

 Bizony szalad az idő,mit szalad - rohan! Előző kutyusomat 19 nyarán vesztettem el.Nem sokáig bírtam kutya nélkül,hiszen 2020 márciusának elején mentem el Nagylókra Rexiért,aki akkor nyolc hetes volt.Mint kiderült 2020 január 4.-én látta meg a napvilágot.azaz kerek egy éve.Az első nyolc hetet leszámítva tehát együtt vagyunk.Az elöző kutyám meglehetősen okos volt már,így furcsának és szokatlannak tűnt az új kutyus butussága,persze mi más volt várható egy nyolc hetes kutyától.Lassan szokott csak meg,lassan tanult.Idővel aztán szobatiszta is lett,viszont még továbbra is van hova fejlődnie.Megvan benne a vadászkutya ösztön,hisz elengedve előszeretettel szalad őzek illetve macskák után is.Szerencsére eljutottunk már odáig,hogy mindig visszajön,de fokozott figyelmet ígényel az biztos.Hát remélem nem lesznek zűrjeink és nem szalad el egyszer úgy,hogy nem találom meg.Tervem az,hogy legkésőbb ősszel már kiviszem a környékre egy kicsit túrázgatni,azaz nagyobb sétára.Szóval ma egy éves Rexi,boldog születésnapot neki!

Az első fotó a megérkezés után

Az első pihi

Elöször az erdőben

Hamar kedvenc lett a fotel

De hamar kinőtte...

Nem baj,jöhetett az ágy!

Ő is hamar megszerette az erdőt...

Kedvenc rétjén az erdőben,az a baj,hogy itt elő-elő fordulnak őzek...

Mint azon a hajnalon...

Az előtte lévő este 1999 július 11-én este jöttem haza a kórházból.Kezdett nyilvánvaló lenni,hogy azon a héten már nem érkezel meg.A vasárnap az utolsó óráit rúgta és vártunk már nagyon.De még nem jöttél,ráérősre vetted a figurát.Persze meghagytam,hogyha mégis érkeznél azonnal telefonáljanak.Mivel nem történt semmi,kissé kimerülve fél tíz után le is feküdtem aludni.Mikor már elaludtam csörgött a telefon.Mégis jössz...Bár szinte biztosra vettem,hogy aznap már nem érsz ide,de az éjszaka valószinűleg igen.Visszaöltöztem hát,hívtam egy taxit és besiettem vissza a kórházba.Már vártam jöttödet,Még nem volt éjfél,úgy voltam vele napkeltéig tuti megérkezel...

Az első utadra készültél...

Ide érkeztél meg...

Elütőtte az óra az éjfélt a naptár pedig 1999 július 12-be fordult.

Az életem legszebb napja következett.

Édesanyád már a szülőszobában vajúdott,nekem meg kint kellett várakozni (még) a folyóson.Hiába jártunk előtte tanfolyamra amely felkészített az apás szülésre,egyenlőre még nem engedtek be.Az ablakon bámultam kifelé a harmadik emeletről,néztem a lenyugodott várost.Aztán egyszer csak szóltak bemehetek.Zöld köpenyt kellett öltenem.

Odabent jöttek a fájások.Én a tanfolyamon tanultak szerint csináltam mindent,mondjuk ebben a helyzetben ott én igazán nem számítottam,sőt a szülész doki szerintem a pokolba kívánhatott,de ez persze engem cseppet sem érdekelt

Hiszen úton voltál....

Az első kép Gergőről,akkoriban nem voltak okostelefonok még,
a kórházban nem nagyon engedtek ekkor fotózni

Nem volt könnyű dolgunk.

Megszenvedtünk mire megérkeztél.Kicsit elhúztad a dolgokat.Odabentre pedig már nem is egy doki kellett hanem három is,mert te félúton meggondoltad magad.Úgy voltál vele végül is ráér még a dolog.
Kicsit még hagy várjon a muter meg a fater.

Szóval kellett egy kis (nagy) segítség,pedig már akkor mondtam,hogy gyere,megyünk majd ezernyi csodát nézni... Két óra is elmúlt,majd három is.Valamikor kevéssel négy után kelhetett a nap,szóltam,hogy addig mindenképp érj ide.

Aztán nem kevés szenvedés után végül is ideértél...

Minden perc ajándék volt veled...

Hajnali 3óra 52perckor megérkeztél.

Rögtön teleordítottad az egész kórházat,persze ekkor ez volt a lehető legjobb dolog ami történhetett.Elvittek megmosdani aztán hoztak vissza.Mivel anyukád teljesen kimerült és pár perc pihenőt és türelmet kért így nekem adtak oda.

A világon elöször én tartottalak a karomban... 

Persze ekkor neked még cseppet sem tetszett,ordítottál mint a sakál,én aztán hiába is nyugtattalak nem akartál még rám hallgatni.Így aztán végre odatettek édesanyád mellé ahol hamarosan megnyugodtál.

Itt voltál napkelte előtt ahogy azt megbeszéltük.

Hajnali 3.52 perckor,52 centivel és 3,55 kg.-os súllyal megérkeztél.

1999 július 12.-e volt.

Indultunk a csodák felé!

A két legpompásabb fickó akikkel összehozott a sors....

Bár visszatudnám tekerni az időt arra a húsz évvel ezelőtti hajnalra,olyan nagyszerű volt minden...Elindultunk és valóban átéltünk ezernyi csodát,olyan élményeink lettek amilyenek nincsenek senki másnak!Ez a blog erről szól,ahol főleg a veled átélt csodákat dokumentálom.Ezért született,hogy maradjon nyoma az emlékezetünkön kivül is,hogyha majd akár én akár te öreg korunkban már némiképp szenilisen leülünk ide,tudjuk és emlékezzünk a csodákra mindörökre....

Ám átkozottul kevés időt kaptunk...

Még mindig várt ránk ezernyi csoda,de elkellett menned....

Kibírhatatlanul fáj a szívem azóta is,de ez a bejegyzés most nem erről szól,hanem az érkezésedről.

Szeretlek kisfiam a mindenségen át is!

Mondani szeretném,hogy Boldog születésnapot,ahogy az elöző években mondtam is,de most hogyan ha nem vagy itt....persze talán itt vagy,hisz érezlek,fogom a jeleket a mai napig.

Te voltál minden kincsem,nélküled semmim sincsen....

Az élményeink felbecsülhetetlenek mint ahogy az az idő is amit veled tölthettem.

Tudom magaddal vitted a sok szép élményt és csak ez számít és a szeretet amely körülragyogja ezeket.

Tudom azt is,hogy majd folytatjuk,hiszen ezt lekommunikáltuk...!

Egyetértesz a kép elötti utolsó mondatommal.Jólvan,jól...

Ma lennél húsz éves....

Egy éves a blog

Csak egy véletlennek köszönhetően vettem észre,hogy éppen egy éve,hogy elkezdtem itt írogatni.2016 november 13-án vasárnap volt az első bejegyzésem,hirtelen felindulásból.Nem igazán volt betervezve,persze agyalgattam rajta,hogy élményeimnek maradjon valami nyoma,elsősorban arra az esetre ha egyszer nem emlékeznék már semmire...Szóval egy éve volt az első bejegyzés amit a mai napig még 194 követett.

Első szülinap

Számos bejegyzés született az elmúlt egy évben,túrák,kirándulások,sztorik amik éppen eszembe jutottak ,na és az éppen aktuális túrák.Az egy év alatt sikerült elérni a 10 ezres nézettséget,ezt remélem a két éves szülinapra megduplázódik.Meglepő,de a legnézettebb bejegyzésem a Rockenbauer Pálra  emlékező írás ami tavaly november 26-án íródott.Azóta is vezetei a nézettségi listát.Elképzelhető azonban,hogy hamarosan lekerül róla,mert úgy tudom a top  nézettségi lista csak az elmúlt egy évet veszi alapul.Mondjuk akkor is megtudom nézni hol tart nézettségben.Második helyen a fehérvári Rác utcáról szóló bejegyzés áll,némileg meglep ez is.A harmadik helyen már változatosabb a dolog,hisz míg az első két helyezett masszívan tartja magát,addig a harmadik sokat változik.Most éppen az egyik Rám-szakadékos túráról szóló írás áll a dobogó alsó fokán.

Korábban egyszer-egyszer próbálkoztam blog írással,
soha nem sikerült még elérni az első évfordulót

Öszintén szólva nem gondoltam,hogy bárkit is bármilyen formában érdekelhet az itteni írka-firka,a blog ugymondd saját szórakozás céljából jött létre.Ha valaki esetleg ezek alapján kapott kedvet egy-egy hely felkereséséhez,annak külön örülök.

Bár már alsós iskolás koromban is voltam túrázni,az igazi túrázós időszakom azthiszem 1982 húsvétján kezdödött,amikor Sándor elöször vitt fel a kunyhóhoz.(erről van bejegyzés bőven).Azóta járom a természetet,kisebb-nagyobb megszakitásokkal,de mondhatni rendszeresen.Azt,hogy meddig nem tudhatom,nyilván még egészségi állapotom engedi.47 évesen már bolondság azt hinni,hogy jobb vagy könnyebb lesz az élet,de amig erőm és lehetőségeim engedik folytatom útjaim.

Egy mecseki vízesésnél

Eleinte Sándor nagybátyám volt az állandó túratársam,ő tanitott meg mindenre ami ehhez a hobbihoz szügségleltetik.Majd idővel a haverok,barátok voltak azok akik el-el jöttek velem természetet járni.Utánuk egy-egy barátnő akadt aki elkísért,manapság pedig a fiammal szeljük a turistaútakat.Az elmúlt 35 évben sok helyen voltam,de nem voltam elég helyen.Eleinte szinte csak a Mecsekbe jártam,ez jó is volt,de rossz is abból a szempontból,hogy ez elterelte a figyelmem a többi klassz helyről.Ma már próbáljuk úgy összeállítani a túrákat,hogy az sok új,eddig nem ismert helyet érintsen.

Bolondozás a Somoskői várnál

A fenetikus 2016-os év után,idén őszre akadtak némi gondjaink,így ennek egy-két túra is kárát látta,ám remélhetőleg a zavar csak átmeneti és folytathatjuk ott ahol idén júliusban abbahagytuk...Nagy és szép terveink vannak a jövő évre is,remélem ha minden nem is,de egy részük megvalósul.Ebben a blogban pedig majd írom az eseményeket a túraleírásokat,érdekességeket,hösőkről,népmondákról....

Tervezek még egy Rockenbaueres megemlékezést a blogban,hisz kerek évforduló lesz most a halála napján...utána viszont őt átmenetileg kiveszem majd a blogból.Valamint februárban lesz tíz éve,hogy túraatyám Sándor is eltávozott,róla is kellően szeretnék megemlékezni...

Szabadon.A végtelen előtt - Felvidék

Ezek nagyjából a blog tervek a közeljövőre,de minden majd jön úgy is magától.

Köszönet mindazoknak akik akár csak egyszer is belenéztek az írásaimba.

Rockenbauer szavaival élve: (Talán) jók ezek a leírások,de minden képnél,leírásnál,filmnél többet,sokkal többet ér a személyes élmény!Menjetek el ezekre a csodás helyekre!