Nincs már olyan amit nem írtam meg ezzel kapcsolatosan,így ha ismétlem magam,hát így járt a kedves olvasó.Meg aztán lehet el sem olvasta az előző évek születésnapi bejegyzéseit.Mert ugyanis születésnap van.Nem az enyém,nem másé.Hanem a blogé!Kilenc éve 2016 november 13-án indult útjára a történet.Pontosabban maga a történet már évtizedekkel korábban útnak indult,de a hely ahová mindez dokumentálva lett,annak pont kilenc éve.
 |
| Kilenc éve üzöm... |
A blog azért lett létrehozva,hogy a sok-sok élmény amit átéltünk dokumentálva legyen.
Legyen egy hely ahol újra életre kelnek az élmények,a kalandok.Ez részben sikerült is,hiszen ezt a feladatát a blog a mai napig ellátja.Igen ám,de az élet közbeszólt.Gergőt elvesztettük és az addigi vidám hangulatú blogocska egycsapásra temetői hangulatra váltott.Rettenetesen nehéz volt visszajönni,mind a túrázásokba,mind a blogírásba.De aztán alakult a dolog.Noha volt egy bizonyos arculatváltozás és a sok szép élmény megosztozodott a Gergőre való emlékezéssel.Így müxik ez a mai napig.Jól elfér egymás mellett a sok élmény és Gergő,a két dolog meg sokszor keresztezi is egymást.
 |
| Egyszer majd újra együtt álmodunk! |
Sokszor kerültem padlóra vagy a szőnyeg szélére az elmúlt kilenc évben.Voltak nagyon nagy mélypontok,de mindig kijöttem a gödörből.Az idei év sem alakult máshogy.Csak most más jellegű problémák jöttek elő mint eddig.Idén a blog történetében először,most volt igazán baj az egészségemmel.Erre gyakorlatilag rá is ment a nyár,de ebből is kijöttem valamennyire.Megint más kérdés,hogy most kicsit úgy tűnik mintha esnék vissza.Közeledik legalább az az idő amikor újra együtt lehetünk majd Gergővel..
 |
| Mi voltunk a legnagyobbak! |
Talán ez az egészségügyi probléma az oka annak is,hogy akad olyan időszak amikor totál nincs már kedvem ide írogatni.A munka,a kutya,Móni ápolása,az,hogy bedolgozom segítségképpen egy másik helyre is,egyre jobban kimerit.Sokszor jön rám olyan fáradtság amelyet korábban nem tapasztaltam.És bizony vannak olyan helyzetek amikor túrázni sincs kedvem és volt már,hogy túra maradt el azért mert nem volt kedvem hozzá...ezt azért korábban nehéz lett volna rólam elképzelni.
Mindegy most sem adom fel! Amíg jártányi erőm marad addig folytatom.A blog is folytatódik ha nem is mindig olyan intezitással mint korábban.Az élmények továbbra is dokumentálva lesznek,miként Gergő emlékei is.Valamint sajnos egyre több haver és kedves ismerös megy el,így sokszor róluk is történik megemlékezés ebben a blogban.
Kilenc éve haladunt tehát rendületlenül.
Megyünk tovább!
 |
| Soha nem adjuk fel! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése