Pörög az élet - a kilencedik születésnap

 Nincs már olyan amit nem írtam meg ezzel kapcsolatosan,így ha ismétlem magam,hát így járt a kedves olvasó.Meg aztán lehet el sem olvasta az előző évek születésnapi bejegyzéseit.Mert ugyanis születésnap van.Nem az enyém,nem másé.Hanem a blogé!Kilenc éve 2016 november 13-án indult útjára a történet.Pontosabban maga a történet már évtizedekkel korábban útnak indult,de a hely ahová mindez dokumentálva lett,annak pont kilenc éve.

Kilenc éve üzöm...

A blog azért lett létrehozva,hogy a sok-sok élmény amit átéltünk dokumentálva legyen.

Legyen egy hely ahol újra életre kelnek az élmények,a kalandok.Ez részben sikerült is,hiszen ezt a feladatát a blog a mai napig ellátja.Igen ám,de az élet közbeszólt.Gergőt elvesztettük és az addigi vidám  hangulatú blogocska egycsapásra temetői hangulatra váltott.Rettenetesen nehéz volt visszajönni,mind a túrázásokba,mind a blogírásba.De aztán alakult a dolog.Noha volt egy bizonyos arculatváltozás és a sok szép élmény megosztozodott a Gergőre való emlékezéssel.Így müxik ez a mai napig.Jól elfér egymás mellett a sok élmény és Gergő,a két dolog meg sokszor keresztezi is egymást.

Egyszer majd újra együtt álmodunk!

Sokszor kerültem padlóra vagy a szőnyeg szélére az elmúlt kilenc évben.Voltak nagyon nagy mélypontok,de mindig kijöttem a gödörből.Az idei év sem alakult máshogy.Csak most más jellegű problémák jöttek elő mint eddig.Idén a blog történetében először,most volt igazán baj az egészségemmel.Erre gyakorlatilag rá is ment a nyár,de ebből is kijöttem valamennyire.Megint más kérdés,hogy most kicsit úgy tűnik mintha esnék vissza.Közeledik legalább az az idő amikor újra együtt lehetünk majd Gergővel..

Mi voltunk a legnagyobbak!

Talán ez az egészségügyi probléma az oka annak is,hogy akad olyan időszak amikor totál nincs már kedvem ide írogatni.A munka,a kutya,Móni ápolása,az,hogy bedolgozom segítségképpen egy másik helyre is,egyre jobban kimerit.Sokszor jön rám olyan fáradtság amelyet korábban nem tapasztaltam.És bizony vannak olyan helyzetek amikor túrázni sincs kedvem és volt már,hogy túra maradt el azért mert nem volt kedvem hozzá...ezt azért korábban nehéz lett volna rólam elképzelni.

Mindegy most sem adom fel! Amíg jártányi erőm marad addig folytatom.A blog is folytatódik ha nem is mindig olyan intezitással mint korábban.Az élmények továbbra is dokumentálva lesznek,miként Gergő emlékei is.Valamint sajnos egyre több haver és kedves ismerös megy el,így sokszor róluk is történik megemlékezés ebben a blogban.

Kilenc éve haladunt tehát rendületlenül.

Megyünk tovább!

Soha nem adjuk fel!

Nekem nyolc!

 2016 november 13-án állt minden úgy össze,hogy elindulhasson a dolog.Addig is létezett,de csak itt a fejemben.Mivel benne van a pakliban,hogy egy szép napon úgy megörülhetek,hogy semmire sem emlékszem,bekellett bíztosítani magam.Nyomot kellett hagyni,nyomot,hogy ez a sok szép élmény újra életre kelhessen ha be-be nézek ide és elolvasok ezt-azt újra.Így hát nyolc éve,hogy útjára indult ez a blog.Nem gondoltam,hogy elérem a nyolcadik szülinapot.Azt bánom,hogy nem kezdtem el már ezt az egészet mondjuk valamikor 1986 körül...persze akkor még nem volt hova elkezdeni,max egy fűzetbe.Szóval bár maga a blog nyolc éves,a történet lényegébe igazán 1986 óra íródik,vagy 1982,esetleg 1980-an óta.De rendszeressé 1986 óta váltak a túráim.A Sándorral töltött túraidőkről nem készülhetett oly sok bejegyzés,sok mindent elfelejtettem az évek alatt,de amire emlékszem,az benne van ebben a blogban.A Gergő érának pedig szinte minden eseménye megvan örökítve ide.Így hát ez a személyes kis világom,ahová számomra mindig jó betérni.Az elkerülhetetlen volt,hogy ezt mások is lássák,mások is olvassák,hiszen nyilvános ez itten.

Nyolc éve járja a blog a maga útját benne Gergő tragédiájáról szinte minden dokumentálva.De levan írva az is,hogyan sikerült talpraállni az elviselhetetlen fájdalomból,hogy a barátok a túrák és a meccsek hogyan hoztak vissza az életbe Gergő elvesztését követően...Pedig az eredeti terv az volt,hogy ha majd én távozom ebből a világról Gergőnek marad itt valami a közös élményekből amit majd élete sötétebb napjain elővehet és felmelegítheti a szívét...Sajnos nem így alakult,Gergő ment el...Minden túrával és a blog minden szavával rá emlékezem,most is róla szól ez az egész.És ha én is távozom,legalább majd marad itt belőlünk valami.Valami amiben lesznek olyan dolgok is,hogy mások hasznát vehetik,pl.egy-egy túraleírásnak,egy-egy infórmációnak.,mások pedig láthatják kik is voltunk és milyen remek kalandjaink voltak.Milyen élményeink úgy,hogy szinte ki sem tettük a lábunkat az országból...

Úgy tűnik ez a blog mindent túlél!

Legyen így továbbra is.Boldog nyolcadik születésnapot!

Rohanó évek - A hetedik születésnapon

 Valamikor réges-régen egy messzi-messzi galaxisban...

Na szóval 2016 november 13-án indult útjára ez a blog,így tehát most van éppen a hetedik születésnap.Nem hiszem,hogy volna még olyan dolog amit nem írtam volna meg ezzel kapcsolatban.A blog ötlete már jóval a 2016-os dátum előtt felvetődött,de nem tudhattam,hogy képes lehetek tartalommal megtölteni.De kellett egy hely ahol a túráink emlékét életben tartom.Mindezt megírtam már.Ahogy azt is,hogy Gergő halálakor kishíján feladtam.Semmi értelmét nem láttam ennek a blognak Gergő nélkül tovább,de aztán jött egy ötlet,vagy nevezzük bárminek.Nevezetesen itt már nem csak a túráink emlékét tarthatom életben,de Gergő emlékét is,sőt ha úgy tetszik szinte magát Gergőt is.Így tehát a blog nem maradhatott abba,de ekkor 2018 decemberében volt a blog történetének legkritikusabb időszaka.

2016 november 13...mintha csak tegnap történt volna,de az évek közben elrohantak.Szinte észrevétlenül.Szerencsére ez a hét év amelett,hogy elvesztettem Gergőt,rendkívül gazdag élményeket tartogatott.Nagyon sok és szép helyeken jártunk,eleinte még Gergővel,aztán a többiekkel.Manapság viszont pokoli nehéz helyzetben voltunk és tán még vagyunk is.Ez az év katasztrófálisan alakult elsősorban anyagi értelemben.Na és még azért is izgulnunk kell,hogy a munkahelyünk megmaradjon.Ha még mindez nem elég,Móninak újra kórházba kellett mennie három hétre így a kutyát nem tudom kire hagyni ami azzal jár,hogy a hetekben nem tudtunk túrázni menni.Az évek tehát rohannak,de az élet nem lett könnyebb.

Mára már több mint 174 ezren pillantottak bele a blogba legalább pár másodpercig,persze ez valószínűleg nem 174 ezer külömböző személy,hiszen lehetnek bőven akik rendszeresen visszajárnak.De ez akkor is tekintélyes szám.Azt is tudom,hogy olyanok is belenéznek akik aztán a végtelenségig tagadnák,hogy ez érdekelné őket.Mi olyan ciki ebben,nem tudom.A legnépszerűbb bejegyzést pedig már több mint 11500-an nézték meg.Annak ellenére,hogy a blog saját szórakoztatásból jött létre ezek a számok azért legyezgetik a hiúságomat.

A folytatást illetően,igyekszem folytatni amíg lehet.A cél az,hogy a blog legalább annyit éljen mint amennyit Gergő élt,ha ez bejön akkor van még 12 év.Na,de mint írtam nem alakulnak jól a dolgok,az én egészségemmel is egyre több a gond.Elmúltam ötven és nem tudom még meddig írható a történet.Amíg bírom addig a blogban továbbra is megelevednek azok a csodák amiket átélünk és persze tartom Gergő emlékének irányvonalát és ápolását ahogy eddig is.Rohannak az évek a blog hét éves.Nyugi,ha unnád,gyorsan eljön majd a vége is.De ma még egy kis ünnep...

Túlél mindannyiunkat! - Hatodik születésnap!

 Újra eltelt egy év.Az évek múlását pedig már nem is érdemes másban számolni,mint blog születésnapokban.Hat éve indult útjára a "labda",azaz hatodik éve kezdett íródni ez a blog.Már ez a hat év is tele van rengeteg történelmi eseménnyel az életemből és ezek zöme sajnos nem éppen pozitív élmény.Ahogy haladok előre az évekkel már valóban csak a túrák és a meccsek jelentenek némi pozitív élményt a történetben.Ahogy haladok előre egyre másra kopnak el mellőllem akik valaha fontosak és meghatározóak voltak az életemben.A szülők elvesztése csak a kezdet volt.Aztán elment Sándor,a lánytesóm,Gergő,a fiútesóm,a kutyám,barátok,kedves ismerösök,most úgy tűnik egy számomra valaha volt kedves valakinél is elsötétült minden,nem tudom ő ment-e el,vagy sem.Móni élete is borotvaélen táncol,súlyos betegségből próbál felépülni,de benne van a pakliban,hogy visszaesik és bármi is...Ennek fényében egyre inkább úgy tűnik,hogy ez a blog túlél mindannyiunkat.Ez lesz majd ami megmarad belőlünk és talán majd nagy néha betéved ide egy-két személy és beleolvas ebbe-abba.Ezek voltunk mi.Igen.

Nem ezért indult az egész azon a hat évvel ezelőtti napon.A remek túráknak akartam egy helyet ahol krónikaszerűen le lesznek írva a régi és az aktuális túrák eseményei és becserkészek néhány ezekkel a túrákkal kapcsolatos dolgot,érdekességet.Ezért született meg.Aztán az események kicsit átírták ezt a forgatókönyvet,a blog egy idő után már túlmutatott ezeken az egyszerű túrabeszámolókon.Ma már amikor szinte semmim és senkim nem maradt (jó,Móni a kutyus és egy-két barát még megmaradt) ez a blog a fő kincsem.Hiszen annyi mindennek nyoma van itt,hogy jómagam is visszajárok elolvasni olykor egy-egy bejegyzést.Azért a fő irányvonalat a túrákat és az azzal kapcsolatos dolgokat igyekszem ma is követni.

A főhadiszállás mindörökre...

Természetesen a fő irányvonal Gergő nyomában maradni és az ő emlékét ápolni.Hiszen ő ad manapság is szinte minden túrához inspirációt,minden túrán eszembe jut,hogy ő most mit és,hogy csinálna,hogy boldogulna az adott helyzetben.Na és ma is úgy érzem,hogy ő adja az ötleteket hova és merre menjünk a következő túrákon.Ebben is lehet valami,hiszen sorra egyre szebb és szebb túrákon veszünk rész,rengeteg látnivalóval és sok-sok új élménnyel fűszerezve.

Nincsen már annyi bejegyzés egy hónapban mint a kezdeti időkben,de szerintem ez a 9-10/hónap átlag tökéltetesen megfelelő.

Csodák krónikája

A hatodik születésnapon a látogatottság lassan a 120 ezret ostromolja,tehát akadnak itt olvasók is!Annyit megígérhetek,hogy amig élek és tudok magamról és mozgok,addig a történet folytatódik.Úgy gondolom annyi sok baj után ami ért,tudunk itt újra nevetni is,viccelődni is,baromkodni is ahogy a túrákon is.Ha pedig jönnek újra a rossz dolgok,hát tudunk sírni is.A blog így vagy úgy,de valahogy az én tükörképem mégha esetleg nem is százszázalékosan.A hatodik születésnapon már biztos vagyok benne,hogy túlél majd mindannyiunkat,a kérdés az,hogy meddig fog még íródni.Attól a naptól amikor már nem mutat aktívitást,valószínűleg akkor már túlélt engem is...

Sándor és Gergő.A legnagyobbak nyomában!

Ötödik születésnap

 Kerek öt éve 2016 november 13-án indult útjára ez a blog,noha a terv már hetekkel előtte megvolt a fejemben.Mondhatni jó ötlet volt,hiszen szépen dokumentálva lettek az évek,de akár az élet főbb eseményei.Túrablognak indult és igazából nem is akartam benne foglalkozni mással csak a túrázásainkkal,na és kicsit a meccseinkkel.Jól is alakult minden,sorra naprakész krónika készült az aktuális túrákról és megemlékezések a régiekről,már azokról amelyekre még tisztán emlékeztem.Aztán az élet felül írta a dolgokat.Lesújtott rám a legnagyobb tragédia és ez a blog némi arculat változását is eredményezte,hiszen a túrablog mellett átalakult emlékbloggá is.

Noha nincs akkora kedvem hozzá,mint a régi szép időkben amikor még Gergő is itt volt,de elveszni hagyni meg nem akarom,ha már ilyen szépen "felépült".Noha vannak idők amikor jönnek a témák,történnek az események és van miről írni,de olyan is van amikor rendkivül nehéz kinyögni egy-egy újabb bejegyzést.Ilyen időszak ez a mostani is,hiszen akik olvasnak azok tudják,akik meg nem,azoknak írom,hogy kényszerszüneten vagyok és lényegében szünetelnek a túrázások.Az ok egyszerű.Egyedül volnék és a kutyámra Gergő édesanyja Móni szokott vigyázni amikor túrázom,ha meg néha velünk jön ő is akkor az ő anyja vigyáz rá.Most viszont Móni storke-kal kórházba került és lassan két hónapja bentvan,a kutyára meg nincs aki vigyázzon,én meg nem hagyom itt 10-14 órákra amíg elmegyek egy-egy túrára. Az anyós akkor segít ebben amikor dolgozom,így többet nem nagyon kérhetek tőle.Így hát a túrák most állnak bizonytalan ideig és nehéz így mit írni a blogba is.

Gergő a blog fő képén amit továbbra sem kívánok lecserélni...

Móni gyúgyulása jól halad,de lassan.És ha ki is jön majd ő is segítségre szorul,sokat kell majd segítenem,így nem nagyon látom még a fényt az alagút végén...de ha nem mehetek túrázni az egyenlő lesz a halálos ítéletemmel,így erre az eshetőségre nem is gondolok....Szóval ha nehezen is,de az ötéves blog továbbra is üzemel.A blog elsősorban a saját szórakoztatásunkra készült,úgy gondoltuk,hogy kiállja majd az idők próbáját (ezt ki is állja úgy tűnik) és majd ha én nem leszek és Gergő megöregszik,majd lesz egy hely ahová visszajárhat és felidézheti a jobbnál jobb túrákat.Sajnos ez fordítva "sült el",én maradtam és ő nincs,de ebben a blogban benne van minden lépte...

Természetesen a blog rólunk szól,a túráinkról a terveinkról,az álmainkról,az emlékeinkről és Gergőről... Nem számoltunk vele,hogy ezt bárki is olvassa majd,nem ez volt a cél,de mára már kilencven ezer fölé nőtt a látogatottsága,a legolvasottabb bejegyzést pedig már több mint nyolc ezren nézték meg!Persze olyan bejegyzés is akad amit csupán 1-2-en néztek meg.Népszerűek a Top10-es menűben található bejegyzések,egy-egy nagyobb túra krónikája és a Gergő emlékeiről szóló írások.Ugyanakkor nem tudta belopni magát szinte senki szívébe a mecseki forrásokról készült bejegyzések.Hát ez van,így halad a blog az útján,természetes az,hogy vannak olvasottabb és kevésbé olvasottabb posztok.De ez elsősorban Gergő emlékblogja immár,neki állít méltó emléket és az ő szellemében túrázgatunk,szinte mindig megvan említve,de ha nem is mindig,én állandóan gondolok rá és hát ott van ugye a spiritualitás is,ami sokat segített nekem és reménnyel tölt el,hogy nem veszett el minden...

A blogban 90%-ban a szöveg,a képek és a videók saját készítésűek,de természetesen akad olyasmi amikor én is külső segítségekre szorulok.Persze tudom,hogy az emberek rendkivül gonoszak és irigyek,így ha nagy néha meglátják egy-egy képüket nálam oltári nagy botrányt tudnak csinálni,így igyekszem ezeken a helyeken is sajátra cserélni a dolgokat amint csak tudom.Persze ez meg csak úgy lehet ha elmegyek az adott helyekre.Na hát így állok most a blog ötödik születésnapján.Borzasztó az,hogy Gergő csak a másodikat érhette meg,mert ez részben az ő ötlete is volt,nem csak az enyém.

Na mit mondhatnak azok a szobrok?

A hogyan továbbról pár szó....Remélem,hogy rövidesen újra beindulnak a túrázások,az nem számít milyen évszak van vagy lesz.Mi ahogy tudunk megyünk és remélem az én egészségem kitart még egy ideig.Aztán azt is reméljük,hogy ez a virusterror is alábbhagy és mehetünk szabadon,bátran...Aztán tartozom még egy bejegyzéssel Gergőnek.Mi egyszer (többször is persze) útnak indultunk...de ekkor a dunaújvárosi szobrokat kerestük fel,amiket le is fényképeztünk.Az lett volna a bejegyzés címe,hogy "Mit mondhatnak a dunaújvárosi szobrok?" Persze közösen találtuk ki mint mondhatnak éppen,de ezt főleg Gergő tolmácsolta.De aztán blogbejegyzés soha nem született belőle,pedig Gergőben mindig ott volt ez.Így hát úgy gondolom majd karácsonyra megajándékozom ezzel a bejegyzéssel és megírom a sztorit,persze úgy ahogy ő mondta.... Ez tehát a jövőkép.

Tehát most november 13-án ötéves a blog.Pezsgőt persze nem bontok.Remélem legalább annyit élni fog mint amennyit Gergő élhetett.Ha így lesz akkor van még 14 évünk.Bár ez túl szép álomnak tűnik.Mindent elmondtam ami most eszembe jutott.A többit majd a hatodik szülinapon.Végezetül álljon még itt a legnézetebb túravideónk (a Gegővel közös videókról van szó).

Egy névnap és egy megkésett születésnap

 Természetesen soha nem feledkezem meg Gergő névnapjáról amely éppen ma van.Én már el is küldtem jókívánságaimat a felhőkön túlra,amit odaát fogadtak is,bármily hihetlen is.Odaát ugye nincsenek földi neveink,de nekünk úgy maradnak meg hozzátartózóink az emlékeinkben ahogy az életünkben is ismertük őket.Több mint valószinű,hogyha Gergő még itt lehetne velem földi fizikai valójában,alighanem egy túrát kért volna ajándékba névnapjára.Amit persze teljesítettem volna,még ebben a 8 óra utáni kijárásos tilalmi időkben is.Valószinűleg találtunk volna egy olyan túrát amelyből nyolcra hazaértünk volna és az is valószinű,hogy az nem az álltalunk legutóbbi rétszilasi tavas túra lett volna.Dehát ugye nincs ha,Gergő nincs itt,így túrát ajándékozni nem tudok.Bárhol is legyen a mindenségben azért boldog névnapot neki!

Mi mással kívánhatnék boldog névnapot mint az utolsó kilométer emlékeivel...

Aztán nagy igyekezetemben ahogy tavaly is,idén is megfeledkeztem a blog születésnapjáról ami ugye november 13-án van.Most lettünk négyévesek.Éppen négy éve,hogy útjára indult a "labda"...Jó ötlet volt annak idején belevágni,Már hetekkel az indulás előtt megvolt az ötlet,de az is lehet,hogy hónapokkal előtte,ám mindig azon agyaltam,hogy milyen tartalommal tudom majd megtölteni a blogot,hiszen a havi egy-két esetleg három túra ezt így nem fogja betölteni.De aztán menet közben jöttek az ötletek,mindig volt miről írni,mindig eszembe jutott valami,sok-sok régi túra emléke is felvillant és egy csomó érdekes dolog.Így aztán mindig sikerült tartalmat csempészni a blogba,bizonyítja ezt az eddig 722 bejegyzés.

A fogadtatás -bár saját magam szórakoztatására kezdtem blogozni- igen kedvező,hiszen eddig már több mint 67 ezren pillantottak bele a blogba.A legnépszerűbb bejegyzés látogatottsága pedig már közelíti a kétezret,természetes olyan is akad ami mindössze egy megtekintéssel rendelkezik.A blog a saját szórakoztatásom mellett azért is készült,hogy maradjon dokumentum a túráinkról,a korábbi évek nagy bulijairól és mindezekről amik ezzel kapcsolatosak.Ezt magam sem gondoltam,hogy milyen jelentőséggel fog majd bírni...hiszen amikor 2018 decemberében elvesztettem kisfiamat aki örök túratársam is volt,ennek az egésznek az értéke felértékelődött számomra.

Gergő a korai időkben,Laci bácsival Máré vár egykori kapitányával

Gergő elvesztése persze járt némi arculatváltással,de a blog nem vesztette el elsődleges funkcióját.Itt volt nekem,ahol visszakereshettem egy-egy rég elfeledett vagy kevésbé elfeledett túra emlékeit.A külvilágnak,hogy ez mennyire tetszik vagy nem tetszik arról sok fogalmam nincs.Szerencsére kerülnek az esetleges pocskondiázó kommentek,beszólások,de ilyesmi be sem tud kerülni,hiszen szigorúan monderálom a beérkező dolgokat,de másfelöl úgy gondolom aki már ilyen jellegű blogot olvas az van annyira intelligens,hogy nem pocskodiáz.A videóim amik szorosan összefüggenek a bloggal (ugye a you tube csatornám) már időnként kapnak pocskondiázó kommentet,természetesen ezek sem tudnak bekerülni,úgyhogy ezekkel kár is erőlködni.Ha nem tetszik tesz rá egy negatív jelet azt kész.Természetesen építő jellegű kritikáknak és más egyebeknek szabad az út!

Gergő nyomában!

Ez továbbra is Gergő blogja lesz,az ő örökségét ápolom ezentúl is.Arra törekszem amire ő tanított:minden kis dologban meglátni a szépet,meglátni ott is,ahol szabad szemmel elsőre nem felfedezhető... Minden utam,minden miliméterén az ő nyomában járok örökké!

Ezek jutnak most eszembe a négyéves blogról.Amit amíg erőm van és amíg tartalom van folytatok.

Új bloggal próbálkozom

Eszembe jutott egy régi terv ami már lehet több mint tízéves.Közvetlen környékemről indítani egy képes blogot.Valahogy mindig is bennem volt ez,de valahogy mindig elmaradt.Most hirtelen ötlettől vezérelve megpróbálkozom ezzel is.Minden ami ezzel kapcsolatos az új blogban levagyon írva ide kattíntva megnézhető,valamint a jobb oldali menűben is megtaláljátok a hivatkozást.Ha valakit időnként érdekli egyszerűen elég ha oda kattínt.Egyenlőre persze az egész kisérleti jellegű,havi 10 körüli bejegyzést tervezek oda is.Hát majd meglátjuk....

Az új blogban inkább a képek dominálnak

Túrablognak született...

Amikor 2016 őszén megszületett az első bejegyzés ebben a túrablogban,már egy ideje megfogant a gondolat,hogy kellene egy hely,ahol a sok szép túráinknak marad valami nyoma.Talán már hetekkel a "beüzemelés" előtt megvolt fejemben a dolog.Egy blog amely majd a túrzásainkról fog szólni,amelyben vissza-vissza tekintünk a régmúlt nagy túráira is és azokra a társakra akik nélkül mindez nem válhatott volna valóra.Így is lett,a blog a túrablog megszületett és elindult saját kis megágyazott útján.Mondhatni minden a legnagyszerűbben alakult.

Szép képek járultak hozzá a blog sikerességéhez

Egy hely volt ez ahol életre keltek a mi kis túráink,felelevenedtek legszebb emlékeink,legbulibb sztorijaink.Mondhatni pompás ötlet volt a túrablog.Aztán kezdett népszerűvé válni is,no persze nem vágytam én semmilyen népszerűségre a blog elsődleges célja saját szórakoztatásom volt amelett,hogy úgy gondoltam öregedő korunkban milyen jó lesz ezeket visszaolvasni.Ha valami el is felejtődik,itt lesznek dokumentálva a túráink.Szóval kezdett népszerűvé válni,hisz van olyan bejegyzés is amibe már 1500-an olvastak bele.Nagy segítségemre volt sokáig a google+ oldal,hiszen ha új bejegyzés született,ott azt megosztottam,amelyre rendszeresen sokan rákattintottak.

Ám a google+ megszűnt,a facebook zavarodott népének pedig nem nagyon kivánom megosztani az itteni dolgaim.Néha...van egy 40fő akiket kiválasztottam,akiket érdekelhet a dolog,számukra van időnként csak megosztás,de ott sem minden bejegyzésnél.Így a google+ megszűnésével sok látogatót vesztettem,de mint mondtam nem a látogattotság növelése volt a célom.

Akármerre is indultam,mindig csodák vártak

A blog mondhatni élte saját kis sikeres életét ám azzal nem számoltam,hogy utunkat közelgő családi tragédiák teszik nehézzé.Pedig kijutott bőven,kilenc hónap alatt három óriási sorscsapás zúdult rám amely kishíján e blog megszűnésébe is került...Elöször a papa ment el egy kora őszi reggelen,kellően meg is emlékeztem róla e blog keretein belül úgy érzem.Aztán következett az igazi sorscsapás amire nem voltam és nem lehettem felkészülve: kisfiam,állandó túratársam távozása...Ez alapjaiban rengette meg az életem és itt éreztem,hogy minden de minden hiába való,még ez a blog is.Kis híján meg is szüntettem.Barátaim rábeszélésének volt köszönhető a folytatás...

Csodás útjaink egyike

Itt kezdett átalakulni a dolog és a túrablog emlék és túrabloggá változni.Úgy éreztem tovább kell vinnem azt az örökséget amit a kisfiam hagyott maga után és kellően ápolni közben az ő emlékét.Egy olyan blogot üzemeltetni tovább amire ő is büszke lenne.Tudtam ő is ezt akarná és tudtam,hogy valóban büszke,mert jöttek jelek odaátról bármi hihetetlen is.Úgy éreztem annak ellenére,hogy emlékblog is ez,de nem felejtödött el az amiért született: túrablog is.Valamennyire sikerült a kettőt eggyé varázsolni.Az,hogy az olvasóknak ez mennyire tetszett vagy nem tetszett fogalmam sem volt és nincs a mai napig sem,hiszen e téren visszajelzést nem kaptam soha.Így vagy úgy engem az érdekelt,hogy a kisfiam büszke legyen rá.

Miért múlik el minden ami szép?

 Na és akkor a spirituális világba való becsöppenésemnek hála,egy kicsit mikor már kezdtem beletörödni a beletörölhetetlenbe újabb tragédia ért.Ez még annyira friss,hogy fel sem fogom.E sorok írásakor egy éjszakával ezelőtt hagyott itt minket a testvérem is....újra beledöngölve engem (is) a föld legmélyebb bugyraiba... Vele kapcsolatban minimálisak a túraélményeim,ami volt az is benne van ebben a blogban és elöző bejegyzésemben próbáltam megemlékezni róla,de azt még nagyon az elkeseredés íratta velem.Róla azonban nem fog szólni ez a blog bármennyire is szeretném,hogy részese legyen - nincsenek közös élményeink,olyanok amik ebbe a blogba betudnának férközni.Nyilván ha bármikor eszembe jut mégis valami,akkor azt bekerül ide.

Ha akarod,mindenhol megtalálod a szépet...!

Mindezzel csak azt akarom mondani,hogy akik -ha vannak ilyenek- rendszeresen olvassák ezt a blogot nyilván észrevették azt,hogy elment kissé más irányba a dolog.A tragédiák okoztak némi arculatváltást.Nem is könnyű és tán ilyen helyzetben már nem is lehet úgy írni a bejegyzéseket,hogy itt minden rendben van,minden nagyszerű,hiszen életem legközelebbi hozzátartózóit vesztettem el....Mégis valahogy szeretnék visszatalálni arra az útra amiért ez a blog megszületett.Szeretném ha arról szólna amire rendeltetett,nyilván a nagyokat legfőképp Gergőt egy másodpercre sem feledve.

Gergő nyomában - örökre.

A napokban kibirhatatlan kánikula tombol,pedig szinte még el sem kezdödött a nyár.Friss túrabeszámolokról így nehézkes írni,ha azok nincsenek is.Én is éppen egy tüdőgyulladáson megyek keresztül,de reménykedek benne,hogy ennyi rossz után még visszatérhetünk a normális kerékvágásba és arról tud majd szólni ez a blog aminek megszületett.

Mert ez túrablognak született.

Egy éves a blog

Csak egy véletlennek köszönhetően vettem észre,hogy éppen egy éve,hogy elkezdtem itt írogatni.2016 november 13-án vasárnap volt az első bejegyzésem,hirtelen felindulásból.Nem igazán volt betervezve,persze agyalgattam rajta,hogy élményeimnek maradjon valami nyoma,elsősorban arra az esetre ha egyszer nem emlékeznék már semmire...Szóval egy éve volt az első bejegyzés amit a mai napig még 194 követett.

Első szülinap

Számos bejegyzés született az elmúlt egy évben,túrák,kirándulások,sztorik amik éppen eszembe jutottak ,na és az éppen aktuális túrák.Az egy év alatt sikerült elérni a 10 ezres nézettséget,ezt remélem a két éves szülinapra megduplázódik.Meglepő,de a legnézettebb bejegyzésem a Rockenbauer Pálra  emlékező írás ami tavaly november 26-án íródott.Azóta is vezetei a nézettségi listát.Elképzelhető azonban,hogy hamarosan lekerül róla,mert úgy tudom a top  nézettségi lista csak az elmúlt egy évet veszi alapul.Mondjuk akkor is megtudom nézni hol tart nézettségben.Második helyen a fehérvári Rác utcáról szóló bejegyzés áll,némileg meglep ez is.A harmadik helyen már változatosabb a dolog,hisz míg az első két helyezett masszívan tartja magát,addig a harmadik sokat változik.Most éppen az egyik Rám-szakadékos túráról szóló írás áll a dobogó alsó fokán.

Korábban egyszer-egyszer próbálkoztam blog írással,
soha nem sikerült még elérni az első évfordulót

Öszintén szólva nem gondoltam,hogy bárkit is bármilyen formában érdekelhet az itteni írka-firka,a blog ugymondd saját szórakozás céljából jött létre.Ha valaki esetleg ezek alapján kapott kedvet egy-egy hely felkereséséhez,annak külön örülök.

Bár már alsós iskolás koromban is voltam túrázni,az igazi túrázós időszakom azthiszem 1982 húsvétján kezdödött,amikor Sándor elöször vitt fel a kunyhóhoz.(erről van bejegyzés bőven).Azóta járom a természetet,kisebb-nagyobb megszakitásokkal,de mondhatni rendszeresen.Azt,hogy meddig nem tudhatom,nyilván még egészségi állapotom engedi.47 évesen már bolondság azt hinni,hogy jobb vagy könnyebb lesz az élet,de amig erőm és lehetőségeim engedik folytatom útjaim.

Egy mecseki vízesésnél

Eleinte Sándor nagybátyám volt az állandó túratársam,ő tanitott meg mindenre ami ehhez a hobbihoz szügségleltetik.Majd idővel a haverok,barátok voltak azok akik el-el jöttek velem természetet járni.Utánuk egy-egy barátnő akadt aki elkísért,manapság pedig a fiammal szeljük a turistaútakat.Az elmúlt 35 évben sok helyen voltam,de nem voltam elég helyen.Eleinte szinte csak a Mecsekbe jártam,ez jó is volt,de rossz is abból a szempontból,hogy ez elterelte a figyelmem a többi klassz helyről.Ma már próbáljuk úgy összeállítani a túrákat,hogy az sok új,eddig nem ismert helyet érintsen.

Bolondozás a Somoskői várnál

A fenetikus 2016-os év után,idén őszre akadtak némi gondjaink,így ennek egy-két túra is kárát látta,ám remélhetőleg a zavar csak átmeneti és folytathatjuk ott ahol idén júliusban abbahagytuk...Nagy és szép terveink vannak a jövő évre is,remélem ha minden nem is,de egy részük megvalósul.Ebben a blogban pedig majd írom az eseményeket a túraleírásokat,érdekességeket,hösőkről,népmondákról....

Tervezek még egy Rockenbaueres megemlékezést a blogban,hisz kerek évforduló lesz most a halála napján...utána viszont őt átmenetileg kiveszem majd a blogból.Valamint februárban lesz tíz éve,hogy túraatyám Sándor is eltávozott,róla is kellően szeretnék megemlékezni...

Szabadon.A végtelen előtt - Felvidék

Ezek nagyjából a blog tervek a közeljövőre,de minden majd jön úgy is magától.

Köszönet mindazoknak akik akár csak egyszer is belenéztek az írásaimba.

Rockenbauer szavaival élve: (Talán) jók ezek a leírások,de minden képnél,leírásnál,filmnél többet,sokkal többet ér a személyes élmény!Menjetek el ezekre a csodás helyekre!