2017. november 13., hétfő

Egy éves a blog

Csak egy véletlennek köszönhetően vettem észre,hogy éppen egy éve,hogy elkezdtem itt írogatni.2016 november 13-án vasárnap volt az első bejegyzésem,hirtelen felindulásból.Nem igazán volt betervezve,persze agyalgattam rajta,hogy élményeimnek maradjon valami nyoma,elsősorban arra az esetre ha egyszer nem emlékeznék már semmire...Szóval egy éve volt az első bejegyzés amit a mai napig még 194 követett.

Első szülinap
Számos bejegyzés született az elmúlt egy évben,túrák,kirándulások,sztorik amik éppen eszembe jutottak ,na és az éppen aktuális túrák.Az egy év alatt sikerült elérni a 10 ezres nézettséget,ezt remélem a két éves szülinapra megduplázódik.Meglepő,de a legnézettebb bejegyzésem a Rockenbauer Pálra  emlékező írás ami tavaly november 26-án íródott.Azóta is vezetei a nézettségi listát.Elképzelhető azonban,hogy hamarosan lekerül róla,mert úgy tudom a top  nézettségi lista csak az elmúlt egy évet veszi alapul.Mondjuk akkor is megtudom nézni hol tart nézettségben.Második helyen a fehérvári Rác utcáról szóló bejegyzés áll,némileg meglep ez is.A harmadik helyen már változatosabb a dolog,hisz míg az első két helyezett masszívan tartja magát,addig a harmadik sokat változik.Most éppen az egyik Rám-szakadékos túráról szóló írás áll a dobogó alsó fokán.

Korábban egyszer-egyszer próbálkoztam blog írással,
soha nem sikerült még elérni az első évfordulót
Öszintén szólva nem gondoltam,hogy bárkit is bármilyen formában érdekelhet az itteni írka-firka,a blog ugymondd saját szórakozás céljából jött létre.Ha valaki esetleg ezek alapján kapott kedvet egy-egy hely felkereséséhez,annak külön örülök.
Bár már alsós iskolás koromban is voltam túrázni,az igazi túrázós időszakom azthiszem 1982 húsvétján kezdödött,amikor Sándor elöször vitt fel a kunyhóhoz.(erről van bejegyzés bőven).Azóta járom a természetet,kisebb-nagyobb megszakitásokkal,de mondhatni rendszeresen.Azt,hogy meddig nem tudhatom,nyilván még egészségi állapotom engedi.47 évesen már bolondság azt hinni,hogy jobb vagy könnyebb lesz az élet,de amig erőm és lehetőségeim engedik folytatom útjaim.

Egy mecseki vízesésnél
Eleinte Sándor nagybátyám volt az állandó túratársam,ő tanitott meg mindenre ami ehhez a hobbihoz szügségleltetik.Majd idővel a haverok,barátok voltak azok akik el-el jöttek velem természetet járni.Utánuk egy-egy barátnő akadt aki elkísért,manapság pedig a fiammal szeljük a turistaútakat.Az elmúlt 35 évben sok helyen voltam,de nem voltam elég helyen.Eleinte szinte csak a Mecsekbe jártam,ez jó is volt,de rossz is abból a szempontból,hogy ez elterelte a figyelmem a többi klassz helyről.Ma már próbáljuk úgy összeállítani a túrákat,hogy az sok új,eddig nem ismert helyet érintsen.

Bolondozás a Somoskői várnál
A fenetikus 2016-os év után,idén őszre akadtak némi gondjaink,így ennek egy-két túra is kárát látta,ám remélhetőleg a zavar csak átmeneti és folytathatjuk ott ahol idén júliusban abbahagytuk...Nagy és szép terveink vannak a jövő évre is,remélem ha minden nem is,de egy részük megvalósul.Ebben a blogban pedig majd írom az eseményeket a túraleírásokat,érdekességeket,hösőkről,népmondákról....
Tervezek még egy Rockenbaueres megemlékezést a blogban,hisz kerek évforduló lesz most a halála napján...utána viszont őt átmenetileg kiveszem majd a blogból.Valamint februárban lesz tíz éve,hogy túraatyám Sándor is eltávozott,róla is kellően szeretnék megemlékezni...

Szabadon.A végtelen előtt - Felvidék
Ezek nagyjából a blog tervek a közeljövőre,de minden majd jön úgy is magától.
Köszönet mindazoknak akik akár csak egyszer is belenéztek az írásaimba.
Rockenbauer szavaival élve: (Talán) jók ezek a leírások,de minden képnél,leírásnál,filmnél többet,sokkal többet ér a személyes élmény!Menjetek el ezekre a csodás helyekre!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése