Bedurvult túra

Az őszi szünet hete volt.Csodásan elterveztük,mindketten szabadok voltunk.Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is úgy spekliztünk,hogy akkor túrázgatunk kicsit,hisz ez az a hét amelyiken szinten minden évben jó az idő...és ez az az idő amely a legalkalmasabb túrázni.A kellemes őszi idő.Aztán...a szünet elején Gergő kezdett el gyengélkedni,majd mire ő teljesen elkezdett felépülni,én döltem ki...Puff neki.Annyi a túráknak!Bántott is a dolog minket rendesen.Aztán ma már szombaton nem is bírtuk tovább.Itt a szünet vége és csak itthon szenvedtünk.Mivel jobb nem akadt elindultunk a helyi szigetvilág melletti erdőt felfedezni.Ezt a részt még nem ismertük.

Fantasztikus volt ma is az ősz

Mivel ez szinte egy helyi túra nem kapkodtuk el.Délben vágtunk neki a kalandoknak.Úgy tűnt minden sima lesz,pompás ragyogó idő,szelíd terep,kellemes őszi színek még...A helyi Duna parton mentünk végig a Szabadstrand-öbölig.Természetesen ez is most volt a legszebb.A kéklő víz szemben a Szalki-sziget tarkabarka fáival csodálatos látvány volt.Annyira szép volt minden,hogy ezt pár soros irka-firka és néhány kép nem adja vissza.Megkerültük a Szabadstrand-öblöt úgy,hogy a Szalki-szigetre nem léptünk rá.Célunk amúgy is a Szalki-szigettől északra addig a bizonyos Macskalyukig huzodó terület felfedezése volt.

A kéklő öböl,szemben a Szalki-sziget színkavalkádja

Rengeteg horgász volt a partokon akik persze elfoglalták a legjobb helyeket.Hónapok óta nem férünk oda azokhoz a helyekhez ahonnan a legjobb képeket lehet lőni....Amúgy is kezdenek nagyon a bögyömbe lenni,hisz elég sok szemetet hagynak maguk után álltalában...Szerencsére most akárhonnan is lőttem a fotókat mindenhonnan csodákat lehetett látni.Haladtunk az öböl partján,mivel elözőleg nem döntöttük el az útvonalat,abban reménykedtünk,hogy majd átlehet menni a szigetekre az alacsony vízállásnak köszönhetően és majd ott túrázunk.Ám látva az öböl vízszintjét erről hamar lekellett mondanunk.

Őszi árnyak

Ekkor döntöttük el,hogy akkor marad a B terv, felfedezzük a sziget és a Macskalyuk közötti rész mit is rejt magába...A Szabadstrandöblöt a Dunával összekötő csatorna túlpartján voltunk tehát.Rögtön beértünk egy erdőségbe.A közelben ugyan mostmár futnak el jelzett utak,több is: a piros,a piros+ és a Mária zarándokút,erre már nyomuk sem volt,nemhogy jelzéseknek,de utaknak se...azért valami ösvényre hasonlító dolog akadt.Persze ennek is megvolt a maga előnye,így ugyanis úgy tűnt az erdő mentes a szemetektől.Nem jár erre senki így nem is szemetel senki...

Szemben az Első és Második-sziget találkozása

Az ösvény több helyen is kivezetett a Dunához,pontosabban ahhoz a holtághoz amelynek medrében(!) túráztunk 2015 decemberében erről itt olvashatsz nézd meg érdemes,látni fogod akkoriban mennyi víz volt itt....Most viszont lehetetlenség lett volna a mederben menni,max csak csónakkal.Az erdő meg már járhatatlan volt.Persze valahogy mindig túszkoltuk magunkat előre.Meglepetésre egy ponton jöttek velünk szembe...egy magányos srác...köszönt azt ment tovább.Mi meg küszködtünk tovább az őserdőben amely szép volt ugyan,de járhatatlan...

A holtág és a Második-sziget

Ki-ki mentünk a holtághoz,majd be az erdőbe,így ment egy darabig.Aztán kisebb holtágak jöttek be az erdőbe,amonnan meg csatornák,patakok...néhol nem volt egyszerű ezeken átjárni.A Macskalyukig azaz a Második-sziget északi végéig szerettünk volna eljutni.Úgy emlékeztem egy ponton van arra egy sziklás töltés amelyen átlehet menni a Második-szigetre.Ám az elöttünk hatalmasodó őserdő úgy tűnt mostmár százszázalékosan járhatatlan.Úgy tűnt kezdünk belefolyni igencsak a délutánba és úgy tűnt az erdőből kijutni sem lesz egyszerű....Ha ránksötétedik még annyira sem lesz egyszerű....Más talán megijedt volna ebben a helyzetben hisz azt sem lehetett már kivenni merről jöttünk,nemhogy kitalálni...járhatatlan őserdő...amely egyre inkább kezdett mocsarassá válni....Durvult a helyzet...

Őserdő járhatatlan mindenfelé...

Mi meg úgy voltunk vele,végre egy igazi kaland!Persze odafigyelve óvatosan elindultunk valamerre amerre az ösztööneink vezettek....Sehol egy út,sehol egy ösvény,viszont egyre több víz a talpunk alatt...a mocsár...más csak Shrek hiányzott az igazi boldogsághoz...A víz,a mocsár kezdett egyre durvább formát ölteni...na persze aligha jelentett ez itt igazi mocsárt...legalábbis nem süllyedt szerencsére.Sokkal inkább az esőzések után itt ragadt és a kisebb holtágakból,csatornákból kiáradt vízek egyvelege lehetett ez itt.Mindenesetre a járást a járhatatlan erdőben még jobban nehezítette....

A mocsár

A kivezető út lehetőségét nem leltük..Na tessék,itt hazai pályán fogunk csődöt mondani?Ugyan már,az nem lehet!Mentünk valahogy átbüvészkedve a mocsáron a galyakon,az ágakon mindenen.Kezdett túlélő túrához hasonlítani a dolog,mentünk arra amerre a kijárat lehetőségét sejtettük.Ügyesek voltunk mert a járhatatlan terep ellenére sehol sem botlottunk meg,sehol nem estünk el.Máskor a sima utakon is előfordul ez.Mélyek voltak ezek a vízek.Átvitt értelemben persze,volt ahol tán térdig is érhetett,de itt is ügyesen lavirozgattunk a kidölt fatörzsökön,ágakon,gallyakon...itt sem ért baj,Gergő egy helyen ugyan az egyik lábát már kénytelen volt a vízbe tenni,ott bokáig ért,de ennél nagyobb bajuk nem akadt...

Hol a kijárat?Itt ragadunk?

Ha ránksötétedik akkor aligha leljük meg a kiutat...hihetetlennek tűnt hazai pályán ez a szenvedés!Még akkor is hazai pálya,ha ezen a részen még sose jártunk és akkor is ha erre nem vezetnek utak...Persze sejtettük azért merre kell menni és ha nagy nehezen is de erőfeszitéseinket siker jutalmazta.Megtaláltuk a kivezető nem létező utat!Kit érdekelt már a Macskalyuk és a Második-sziget,örültünk mint maci a málnának,hogy megleltük a kiutat....Az utolsó méterek is járhatatlan növényzettel,főleg csalánnal benőtt részen vezettek.Aztán egy zöld rétre értünk egy kisebb eddig soha nem látott forrást fedeztünk fel!Majd feljebb érve ott voltunk a piros jelzésű turistaútnál...megpróbáltatásaink véget értek!

Végre biztonságban,zöld rét

Itt pihentünk egyet,mert a könnyű kis túrának indult dolog alaposan elfárasztott....Aztán elindultunk vissza a Szalki-szigetre.Meglepő volt,mert nem volt messze...egyáltalán nem volt messze.Ez fokozta döbbenetünket,hogy ezen a kis részen így elkallódtunk,így megszenvedtünk....Na de azért nem fordult rémálommá a dolog szerencsére.Helyén volt az eszünk és a szívünk,de álmunkban sem gondoltuk,hogy ez az erdő itt ennyire durva...Legalább a kaland megvolt és ugye az a szlogenem,hogy minden élménnyel több leszel....Ezzel is.

A Szabadstrad-öböl északi partján,látszik fent a város is

Visszabattyogtunk a Szalki-szigetre,amelyre a kis sziliphídon keltünk át.Ezen persze megálltunk,mert ez a kedvenc részem.Hiszen innen nézve a legszebb a dolog,innen nézve a legszebb az egész...Hogy miért is?

Hát ezért:

A kedvenc helyem

Lényegébe itt fejeztük be ezt a kalandos túrát amelyen nem számítottunk ilyen kalandokra.Nem mehettünk sokat.Otthonról jövet ugyan meglehetett a 10km,de itt lenn a túra érdemi része talán ha 4-5km lehetett.Innen még felbagyogtunk a városba a víztoronyig ami még plussz 2,5km lehetett.Ott szálltunk fel a helyi járatra amelyen éppen a városunkba játszó Újpest FC szurkolóiba botlottunk (nem velünk,hanem a Vasassal játszottak,de itt nálunk) őket is mi igazitottuk útba:hol kell leszállni a standionhoz.Majd később ugyanezen a járaton az x faktorból múlt héten kiesett Erdős Violába botlottunk,ő is újvárosi...Tehát még a hazaút is méltó volt a mai naphoz! :)

Videó most nem készült,de ha tudom előre mi vár ránk...

Na valahogy így volt...