A lassan elfogyó őszben hová is vezethetne mai túránk mint azokhoz akik már régóta hiányoznak.Ide nem vezetnek jelzett turistaútak,ide a szív vezet... Hol is vannak ők,akikkel olyan szép és vidám volt az élet,vagy néha nehéz,de legalább itt voltak...Ahogy öregszik az ember úgy lesz lelke sírató falán egyre több és több név...Hozzátartozók,rokonok,barátok,ismerösök...azok akik idővel mind elmennek,itt felejtve minket és nem marad semmi csak az üresség és a csönd.
 |
| Ahová a szív vezet |
Sokszor útunkba kerül egy-egy temető vándorlásaink során,valahogy mindig megható bemenni oda...A legszebbek és talán a legmeghatóbbak azok amikre aztán abszolúlt nem számít az ember.Ilyen például a Vértesben a Körtvélyesi erdei temető.Elképesztő a hangulat amit áraszt magából,de ez a hangulat mégis valahogy meginditó.Megy az ember az erdő mélyén azt egyszer csak ott egy erdei temető a hegység mélyén távol a lakott településektől.
 |
| A Körvélyesi temető |
 |
| Hét katona sírja a Körtvélyesi temető bejáratánál |
Vagy mesélhetnék a Mélykútpusztai erdei temetőről ahol pár hete jártunk.Megy az ember az úton.Jobbra egy börtön,balra egy erdő abban pedig egy temető...Bizarr mégis nagyon szép volt.Itt már voltak új sírok is nemcsak régiek.De ezek a temetők bármennyire is szépek,vagy meginditóak semmit nem jelentenek számomra.Számomra azok jelentik Isten kertjeit ahol a szeretteim nyugszanak.Sokan sajnos sokan vannak már akik elmentek...
 |
| A Mélykútpusztai temető |
A nagyszüleim,apám,anyám,a testvérem.Keresztszüleim,drága nagybátyám Sándor és az ő testvére József.Gyula barátom akit 95-ben ért halálos baleset.Valamint az a mostmár megszámlálhatatlanul sok kedves ismerös akikhez így vagy úgy,de valamilyen formában kötödtem.Hát ez egy ütött-kopott bejegyzés,most nem tudok szebben fogalmazni.
Rátok emlékezem.
 |
| Isten kertje |
Mily csendes,s nyugodt egy hely,
Végtelen béke egyben síralomhely...
Mennyi s megannyi sírhalom,
Ahol béke,s nyugalom...
Gyönyörű szép síron nőtt virágok,
Jelzik egy békésebb,ismeretlen világot...
Nincs gyülölködés,nincs harag,
Béke van,csend...a gyász,marad...
Fáradt szívem hangosan dobog,
Emléked árnya,még mindig itt lobog...
Szél hozta húrokon,felsír egy dal,
Minden ritmusa szívembe mar...
Megfáradt szívem hangosan dobog,
Te érted...ki hiányzik nagyon...
Kit az idő múlásával sem feledek,
S,arra,hogy mennyire szerettelek...
Bennem most a magány dalol,
Mert te már messz vagy...távol valahol...
Mindazok emlékére akik valaha kedvesek voltak nekem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése