Elszállt a nyár

Bár az időjárás szerint még nem,de a naptár lassan-lassan őszbe fordul.

Egy kis nyár értékelő,így az évszak végén,bár ha egészen pontosak akarunk lenni akkor a nyár az őszi nap-éj egyenlőségkor ér véget ami idén szeptember 22-én 20 óra 02 perckor lesz!Tehát ha úgy veszem még belefér egy túra,remélhetőleg meg is fog valósulni.

Na akkor nézzük meg mit hozott számunkra az idei nyár túrázásokat illetően.

Azt kell mondjam végig nagyon meleg volt.Persze nyár volt mi más legyen?De most hosszú és igen meleg időszakok követték egymást.Talán legkellemesebb a három nyári hónap közül még a június volt.Egy remek tavaszt magunk mögött hagyva bíztunk egy jó folytatásban,de gondoltam,hogy annyit nem fogunk tudni túrázni mint tavasszal.

Pincehely

Ennek ellenére rögtön egy környékbeli túrával indult a nyár.Ugye egyfajta célként tűztük ki magunk elé a Tolnai-hegyhát fokozatos felfedezését.Ennek első szakaszát márciusban már megvalósítottuk,most június elején következett a második szakasz,Pincehely és környéke.

Egész túrán a jelzésekkel volt bajunk,úgy tünik a Tolnai-hegyhát nem jeleskedik a jelzések megfelelő szintű felfestésében,ráadásul nehezitette még a dolgunkat,hogy a dombságról mind a mai napig nem jelent meg egy valamire való turistatérkép.Pedig...egy szuper kiaknázatlan terület a Tolnai-hegyhát telis tele gyönyörü tájakkal.A kevés erre járó túrázó álltal a vadak is szabadabban mozognak erre így gyakrabban lehet velük találkozni mint az ország más hegységeiben,dombságaiban!

A Kapos

Minden nehézség ellenére egy remek eseménydús túrát tudtunk tenni,érintve olyan klassz helyeket mint Nagyszékely vagy előtte az a kanyon szerű hely.Eső is elkapott minket ezen a túrán,de a legjobb helyen mert menedékre tudtunk lelni míg el nem állt.A Tolnai-hegyhát után következett az év túrájának szánt Somoskői túra amely be is váltotta a hozzá fűzött reményeket!A távolság és a nem teljesen kifogástalan tömegközlekedés miatt gyakorlatilag 24 órát voltunk talpon e túra végett,de megérte.Hajnali fél3-kor keltünk,fél 4-kor indultunk és másnap valamikor éjjel kettő felé kerültünk ágyba.

A Sátoros-hegy Somoskőnél

Szinte kifogástalan túraidő fogadott Somoskőn ahová délelött 9 tájban érkeztünk meg.Bár aztán a nap folyamán meleg lett,de az utóbbi évek leglátványosabb túráját sikerült megvalósitani!Túránk 95%-ban Szlovákia déli részén a Cseres-hegységben ment.Olyan csodákat láttunk és olyan csodás helyeken voltunk mint a Somoskői vár.a Bazaltorgona,a Kőtenger a Macskalyuk,a Medves-fensík,Sátorosbánya a Lusta-hegy.Remekül éreztük magunkat ezen a túrán amely aztán Somoskőújfaluban ért véget.Valóban egy remek nap volt,alighanem ez lesz az év túrája,nem tudom,hogy ezt sikerül-e felülmúlni idén.

Salgó vár Somoskőről nézve

Júniusban tehát két túránk is volt,így mondhatni remekül indult a nyár.A folytatás azonban már nem volt ennyire remek...Júliusban már tombolt a hőség,a hónap közepén újra Szlovákia felé vettük az irányt.Ezúttal célunk a Kovácspataki-hegyek azaz a Burda-hegység volt.Itt csapott le ránk tavaly szeptemberben egy kemény vihar,így akkor úgy döntöttünk,hogy ezt a túrát idén nyáron megismételjük.Most nem volt vihar,se eső,így minden olyasmit megtudtunk nézni ami tavaly kimaradt.A túrán már érezhető volt aztán a kánikula,de ettől függetlenül remek volt.Sőt Garamkövesden egy remek sör társaságában a kocsmárossal is összehaverkodtunk.

Helemba és a kilátás

Ezen a túrán ugyan sok látnivaló nem akadt,de a kilátás a Helembai temetőből és a Kovácspataki sziklákról mindent vitt!Sikerült az is ami már évek óta nem: leégtem.Kalandos klassz túra volt,megérte visszajönni.Július további része már iszonyúan meleg volt,öngyilkossággal ért volna fel egy újabb túra inditása,így nem is vágtunk neki.A naptár aztán augusztusba fordult ahol is a meleg tovább tartott!Ezmelett ebben a hónapban némi nemű anyagi nehézségeim is támadtak így esélytelennek tűnt az erre a hónapra megtervezett mecseki túra megvalósítása...

Kilátás a Kovácspataki sziklákról

Dolgunkat még az is nehezitette,hogy a Mecsek felé vezető vasútvonalat éppen felújitják...ezt azzal akartuk kompenzálni,hogy a szeptemberi és az augusztusi túrát felcseréljük.Ám mint írtam némi anyagi nehézségeim támadtak így ebben a hónapban hosszú idő után elmaradt a bakancslistás túra.Azért,hogy nem itthon üljünk mert a fene is megevett már,a hónap leghüvösebb napján sikerült egy környékbeli túrát létrehozni a közeli Nagykarácsonyba.Ez a túra érintette azokat a helyeket ahol én a fél gyerekkoromat töltöttem.Nagyon-nagyon jól eső érzés volt újra erre járni mégha úgy tünt sokat változott is a környék.

Mezőfalvi Szőlőhegy,gyerekkorom szinhelye

A túrán aztán erős lábfájás jött rám,pedig ez volt az elmúlt évek legkönnyebb terepe...A mezőföldi lankánkon mégis jó volt túrázni,ráadásul a nagy hőségben szinte tényleg ez volt az egyetlen olyan nap amikor hüvösebb volt.Nagykarácsonyban is remek volt a sör,ráadásul a kocsmában ismerösökre is akadtam,aztán még a mikulás házat néztük meg.E nap után visszatért a kánikula és maradt is végig,újabb túra a nyáron már nem valósult meg.

Így aztán négy túra sikeredett a nyárra ami kicsit alulmúlta a várakozásaimat.

Hát remélhetőleg a hőség már nem tart sokáig és beáll a túrázók kedvenc évszaka az ősz.Ősszel lehet a legjobbakat túrázni,ősszel a legszebb a természet.Várjuk nagyon!

Mezőfalva

Úgy néz ki szeptemberre javul a mi helyzetünk is,így mindenképp legalább egy bakancslistás túra sorra fog kerülni,lesz egy meccstúránk is!A többi sokmindentől függ,tervbe van véve még egy bakancslistás túra és egy környékbeli is.Ennek megvalósulás csoda lenne,hisz az ősz beálltával kevesebb a szabadidőnk is.Az,hogy az augusztusban elmaradt mecseki túrát vagy az eleve szeptemberre tervezett Holdvilág-árkos túrát sikerül-e megvalósítani attól függ,hogy szombaton vagy vasárnap tudunk-e majd elmenni (más nap most eleve kiesik) ha szombat akkor Mecsek,ha vasárnap akkor Holdvilág-árok.Meccstúra pedig 2.-án lesz Iváncsára.Hát így állunk most.

Őszre tehát legalább hat túrát tervezünk (a meccstúra nélkül),ennél csak több lehet!

Somoskő vára

Éves szinten 15 túránál járunk,ez gyengébb mint tavaly ilyenkor.Tavaly összesen 30 túránk volt,ha idén még havi kettővel számolok akkor 23 lehet.Ez a minimális cél,ennél csak jobb lehet!

A bejegyésben említett túrák mindegyikéröl van részletes beszámoló,amit könnyen megtalálhattok a nyári bejegyzéseknél.

Túrabot

A nyár végére sem hagy alább a szinte egész nyáron át tomboló kánikula,így további túráinkat szeptemberre toltuk,a még mindig tartó holtidényben így túrabeszámolókról nem nagyon akad írni való.Ennek kompenzálására,elinditok egy új sorozatot amelyben a túrefelszereléseket,túrakiegészitóket ismerjük majd meg közelebbről.Minden hónapban egy ilyen lesz.

Bevallom az öszintét mi még sohasem használtunk túrabotot,már a szó kifejezett értelmében vett túrabotot.Olykor persze elkellt volna,de inkább csak megmosolyogtuk azokat akik ilyeneket használnak,főleg azokat akik sík terepen teszik ezt.

Hiba volt.Amikor nekünk szükségünk lett volna rá,az a nehezebb terepeken volt,pl. a Naszály oldalában a sáros meredek úton,vagy a Remete barlanghoz vezető úton a Börzsönyben.Ezeken a helyeken bizony jól jött volna egy.Ilyenkor álltalában a földöd heverő egy-egy a célnak megfelelö faágat vettünk segitségül.

Na,de akkor ismerkedjünk meg közelebbről vele.

Túrabot kollekció

A túrabotok mára már állandó kiegészítőivé váltak a túrázóknak, hegymászóknak. Ennek oka rendkívül egyszerű: bármilyen terepre is vezessen utunk túrabotok használatával nagyfokú stablitástra tehetünk szert. Kevésbé tudunk kibillenni egyensúlyi helyzetünkből és járás közben csökken a lábakra ható terhelés mértéke. A túrabot vásárlása esetén az alábbi tényezőket kell figyelembe vennünk: súly, ár, az ütődés elnyelésének képessége, a bot törzsének kialakítása és a markolat típusa. 

A túrabotoknak előnyös tulajdonságai:

• Segítik lábainkat az egyensúlyozásban.
• Hegyről lefelé jövet nagymértékben hozzájárulnak lábainkra, ízületeinkre ható terhelések csökkentéséhez. (tehermentesítés)
• Hegymenetben csökkenti a lábizmok terhelését, mivel a botok használatával vállaink, kezeink és hátunk is fokozottabban besegít a mozgásban.
• Segítségükkel biztonságosabban és könnyedebben kelhetünk át patakokon, jeges, havas terepeken.
• Segítik a megfelelő gyalogló ritmus megtartását.
• Használatukkal eltávolíthatjuk az utunkba álló növényzetet és felderíthetjük a mocsaras, gödrös, bizonytalan területeket.

Túrabot fogása

A túrabotok különösen azoknak nyújtanak hatalmas segítséget, akik még nem épültek fel térd vagy bokasérüléseikből, vagy már érzékenyek, kopottak ezen a testrészeik. Főleg hegyről lefelé jövet, a botok elnyelik azon terhelést, amit egyébként bizonyos testrészeinknek kellene elviselnie (pld térd, comb). Különböző kutatások tanulmányában azt olvashatjuk, a túrbotok akár 25 %-kal is csökkenthetik a térdek terhelését.Gondoljunk csak bele! Ez azt jelenti, hogy akár tonnákkal csökkenthetjük az a súlyt, amit egy hagyományos közepes távú túra során nehezedik a testünkre.

Érdemes megjegyeznünk, hogy a túrabotok használata nem csökkenti teljesítményünk szintjét. Sőt, mivel karjainkat sokkal jobban fogjunk használni, mint sima sétálás közben, így a teljesítményünk is növekszik. Ez a növekedés persze több kalóriát és több oxigént igényel a szervezetünktől, ami jó hír lehet a fogyni vágyóknak. 

Ilyen terepen hasznos lehet

A túrabotok típusai:

Ütüdést elnyelő botok:

Ezek a típusok belső rugókat alkalmaznak a rezgés elnyelésére, melyek főleg hegyről lefelé jövetnél hasznosak. A legtöbb esetben ez a funkció kikapcsolható, ha nincs rá szükség, például ha fölfelé mászunk a hegyre. Ezt az ütődést elnyelő funkciót azoknak ajánljuk, akiknek gyenge vagy sérült a csuklója, könyöke vagy a válla. Azok a túrabotok, melyek rendelkeznek ilyen funkcióval egy kicsit drágább árúak, mint a hagyományos túrabotok. 

Hagyományos túrabotok:

Mivel nem rendelkeznek rezgés csillapító beépítéssel, könnyebbek és kevésbé költségesek. Hegyről lefelé jövet nem tudnak olyan mértékben tompítani, mint a rezgést elnyelő modellek, de egyensúlyi helyzetünket ugyan olyan mértékben támogatják. Az alacsonyabb komfortszint mellett sokkal sportosabbak így pontosabb, de hatékonyabb bothasználati ismeretet igényelnek.

Kompakt vagy női túrabotok:

Ezen a túrabotok hosszúságát rövidebbre tervezték és keskenyebb markolattal rendelkeznek az apróbb tenyerű túrázók jobb felhasználhatósága érdekében. Súlyuk kisebb és egyszerűbb összezárni is őket. Már a gyerekek számára is készülnek ilyen típusú túrabotok.

Hegymászó botok:

Ezeket sétabotoknak is nevezik, mivel nem párban kaphatóak és kinézetük is inkább erre hasonló. A markolat gyakran „T” alakú. Az ilyen modelleket akkor használhatjuk a leghatékonyabban, ha viszonylag egyenletes könnyű terepen haladunk kevés vagy éppen semmilyen súllyal a hátunkon. A sétabotok között találhatunk állítható hosszúságúakat és vannak, amelyek rendelkeznek rezgést elnyelő rendszerrel is. Alkalmanként beépített, különbfajta médiaeszköz rögzítésére alkalmas csatlakozóval is ellátják, melyek így kamera vagy fényképező állványként is funkcionálhatnak.

Nordic,walking botok:

A nordic walking egy közösségi tevékenység, mely átmozgatja az egész testet. Ez a mozgásforma már évekkel ezelőtt népszerűvé vált Európában, sőt mára már az egész világban is nagy ismeretségre tett szert. Ezek a botok a túrabotok átalakított verziói. Vannak fix hosszúságú és két részből állítható verziójú modellek is. Különlegességük a rendkívül könnyen oldható és csatlakoztatható csuklópánt, és a botvégekre adaptálható gördülést segítő speciális hegyvédő gumi.

A túrabot részei

Mire érdemes odafigyelnünk?

A súly és az ár

Ez a két tényező kéz a kézben jár. Általában minél könnyebb egy túrabot annál drágább is az ára. A kisebb súly miatt ezeket könnyebben tudjuk lendíteni így mozgásunk könnyedebb, gyorsabb lesz. Egy hosszabb túra esetén, ezzel sok-sok energiát spórolhatunk meg. Egy nehezebb bot nem lesz feltétlenül rosszabb, de hogy olcsóbb az biztos.

A bot törzsének anyagai

A bot törzsének felépítése kulcsfontosságú annak súlya és árkategóriájának szempontjából. 

• Kiváló minőségű alumínium (7075-T6; 7001; 6013-ig). Erős és sokszor gazdaságos választás. Az alumínium botok súlya 300 g és 600 g között mozog egy párra levetítve. Az aktuális súly (és ár) a bot falvastagságától függ. Erőteljes nyomás hatására az alumínium botok meghajolhatnak, de nem valószínű, hogy eltörnek. Inkább a anyagfáradásra jellemző hajszálrepedések a leggyakoribb hibaforrások.
• Karbonszálas: A botok átlagsúlya még könnyebb, de az áruk is drágább. Az ilyen botok tömege 250 g 500 g között mozog. Elég jól elnyelik a rezgéseket és mellette eléggé erősek is. Nagy erőkifejtés hatására, vagy nem szálirányú terhelésnél könnyebben törhetnek, repedhetnek, mint az alumíniumból készültek. Nem árt ezt észben tartanunk, ezért csak tapasztalt, bothasználatban gyakorlott túrázóknak ajánlom

Állíthatósági lehetőségek

Megkülönböztetünk 2 vagy 3 részből összeilleszhető botokat. Ezzel a szabályozhatósággal (aminek köszönhetően a botok így 58 cm-től 140 cm-ig terjednek) átalaíthatjuk a botokat a súlyunknak és az adott terepviszonyoknak megfelelően. Ha kivételesen magas vagy alacsony termetűek lennénk, vizsgáljuk meg a kiválasztott modell paramétereit, hogy alkalmasak e testi adottságainkhoz. 
A legtöbb bot esetében belső diós gyorsrögzítő rendszerrel állíthatjuk be a megfelelő méretet. Ez azt jelenti, hogy kiválasztjuk az adott hosszúságot, majd ellentétes csavaró mozdulatokkal rögzítjük azt. Vigyázzunk, soha ne feszítsük túl a belső diót! 

Markolatok

A túrabotok markolatainak alakja és fogása nagyon eltérő lehet, ezért bölcsen teszük ha több típust is kipróbálunk a vásárlás előtt. A markolatot a bot tetején találhatjuk, ergonómiailag megtervezett természetes szögben. Egy jó fogású markolat révén kényelmesebbé és könnyebben hordozhatóvá válik a túrabot. Egyes modelleknél kiterjesztik a markolatot a bot törzsére is, így azok fogása praktikusabbá válik rövid hegyi kaptatók megmászásánál, vagy hegyoldalon való oldalazásnál. Nem árt figyelni arra is, hogy számos márka gyárt jobb és bal kezes botokat, melyek markolata és csukló pántja különbözik egymástól. A markolatok gyártása esetén számos anyagot használnak vagy ötvöznek egymással.

• Parafa: A tenyerünk izzadságát ez az anyag vezeti el a legjobban, csökkenti a rezgést és ez az anyag alkalmazkodik legjobban tenyerünkhöz. Kellemes tapintású, kopásálló.
• Habszivacs: Elnyeli a tenyér izzadságát és a legpuhább tapintású markolatot biztosítja. Sérülékeny, kopással szemben nem túlságosan ellenálló.
• Gumi: Ez az alapanyag jól tapad, védi kezünket a hidegtől, a rezgéstől, ezért népszerű a téli sportokat űzők körében. Keménysége révén kidörzsölheti kezünket, ezért nem igazán alkalmas a meleg időben való túrázáshoz.
• Műanyag keverékek: Az egyszerűbb túrabotoknál alkalmazzák költségcsökkentés véget. Kemény, rideg, de stabil fogást nyújt, jól használható minden időjárási körülmény mellett. Tartós, lassan kopik, és jól kombinálható más anyagokkal.

Amint azt már korábban említve lett, egyes modelleket hosszított markolattal gyártják, ami lehetővé teszi a bot alsóbb fogását is. Ez a megoldás akkor lehet fontos, ha meredek szerpentínen haladunk felfelé és nem szeretnénk a botunkat állandóan rövidebbé átalakítani. Az ilyen markolatok habszivacsból készülnek. 

A Normafán találkoztunk túrabot használat oktatással

• .Miként használjuk a túrabotot?

A bot méretének beállítása

A modellek méretei eltérhetnek egymástól, de a legtöbb méret 58 cm és 140 cm között van. A legtöbb kompakt túrabot azonban csak 125 cm-ig nyújtható. A megfelelő és pontos beállítást a bot törzsén található centiméter alapú számozás segíti. 

A kívánt hossz beállításához lazítsuk meg a bot erre a célra szolgáló szerkezetét, majd állítsuk be a méretet. Alapesethez történő beállításnál az alkar és a felkar merőleges tartásánál a könyökünknek és a talajnak 90 º szöget kellene bezárnia. Tehát a bothosszúság a talajtól megközelítőleg a könyökünkig kell, hogy érjen.

A maximális terhelhetőség érdekében győződjünk meg arról, hogy mindegyik illeszték ugyan olyan hosszúságú és kerüljük ezek túlnyújtását, mivel ezzel túlterhelhetjük a bot szerkezetét. 

Ha a bot elemeit nem tudjuk összeilleszteni, húzzuk szét teljesen, majd csavarjuk el az expander csavarját a legszélesebb beállításig, ügyelve, hogy a rögzítő csavar még a helyén maradjon. Ezután ismét illesszük össze a bot elemeit, majd fordítsuk el a rögzítéshez.

A megfelelő hosszúság beállítása külömböző terepiszonyok mellett

• Hegymenetben: Használjunk pár centiméterrel rövidebb botot, csökkentve a ránk nehezedő teher nyomását.
• Hegyről lefelé menet: Hosszabbítsuk meg egy pár centivel a botot a jobb egyensúly és irányítás érdekében.
• Egyenes talajon: Alkarunk legyen párhuzamos a talajjal, mikor a markolatot fogjuk és a bot hegye a földön van.
• Oldalazó menetben: A lejtő aljához közelebb lévő botnak hosszabbanak kell lennie. Vagy egész egyszerűen ezt a botot a hosszabbított markolatnál is foghatjuk, már ha a model rendelkezik ilyennel.

Sokszor hasznos,de néha feleslegesnek érzem a túrabotot...

Karbantartás:

A legtöbb panasz azzal kapcsolatos, hogy használat közben kioldódik a túrabot diós záró rendszere. Ezt úgy tudjuk megelőzni, ha rendszeresen tisztítjuk és kiszárítjuk ezt a zárrendszert. Ez a karbantartás jelentősen megnöveli a túrabot élettartamát és megakadályozzuk a belső szerkezet összesülését. 

1. A zárrendszert, ha rezgés elnyelő típusú, akkor kapcsoljuk ki és lazítsuk meg az összeilleszthető elemeket, amíg könnyedén szét nem tudjuk húzni azokat.
2. Miután az elemeket szétszedtük, távolítsuk el a szennyeződéseket és a nedvességet a diós feszítő rendszerből és a illesztési pontokból.
3. Töröljük szárazra az illesztési pontokat egy száraz ronggyal. Ha szükséges használhatunk puha kefét a szennyeződés és apró kődarabok eltávolítására. Megjegyzés: Soha ne használjunk kenőanyagot vagy alkohol alapú tisztítószert a belső szerkezet tisztításához, mert korróziót okozhatnak. (a diónál vannak acél elemek)
4. Folyamatosan ellenőrizzük a túrabotunk állapotát, ha szükséges cseréljük ki az elhasználódott, sérült elemeket.
5. A bot szétszedése és megtisztítása után hagyjuk, hogy megszáradhasson, ami pár órát is igénybe vehet. Csak ezután szereljük össze.

felhasznált forrás:nomadsport.eu

A Zichy kápolna

A közelmúltban több túránk is érintette ezt a kis gyöngyszemet,hamar meg is kedveltük a kis kápolnát.Megérdemli,hogy külön is foglalkozzunk vele!A Csepel-sziget déli részén fekszik a Budapestről is könnyen megközelíthető Lórév falu. Az alig 300 lelkes, főleg szerb nemzetiségűek által lakott település határában a Dunaparton – az adonyi komp közelében – található Zichy emlékkápolna igazi történelmi és építészeti különlegesség. A vadregényes környezetben emelt templom előtörténete lebilincselően izgalmas.

Csak néhány méternyire van a kompállomástól

1848. szeptember 30-án este “lámpa világnál” itt akasztották fel Zichy Ödön grófot. Zichy Ödön a kor egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb Habsburg-hű főnemese volt. Fejér megyében, ahol a Zichy család impozáns kastélyai ma is megtalálhatók – például: Seregélyes, Soponya, Sárszentmihály, Káloz – , magyar szabadcsapatok tartóztatták fel, és a nála talált gyanús iratok miatt őrizetbe vették a pákozdi csata napján, szeptember 29-én.

Görgei Artúr, a fiatal, becsvágyó őrnagy hívta össze a rögtönítélő haditörvényszéket, mint a térség honvéd parancsnoka. Az ítélet egyértelműen fogalmazott: “ki Magyarország ellenségeivel cimboráskodott, azokat a magyar haza ellen indított pártütő hadban tettleg segítette, a magyar nemzet és szabadság eltiprására irányzott törvénytelen proclamátiókat terjesztő félben elfogatott, mint hazaáruló azonnal kötél által kivégeztessék.” A ráckevei Savoyai kastélyban kimondott büntetést rögtön végre is hajtották.

Nem Zichy gróf,"csak" Gergő a kápolnánál

A templom különös előtörténete az elbukott szabadságharc utóéletének egy sajátságos epizódja. Az 1850-es évek bécsi politikája igyekezett meghálálni azoknak a császári család iránti kiállást, akik ezért életükkel fizettek. Lamberg, Latour és Zichy hivatkozási alapja lett a Bach-korszak elnyomáson alapuló restaurációs politikájának.

Zichy gróf földi maradványait 1849. szeptember 19-én exhumálták, és a Fejér megyei, kálozi katolikus templomban helyezték végső nyugalomra. A kálozi templomban tábla örökíti meg az eseményt, hogy 1852. június 26-án itt esdeklett Ferenc József a “felséges haza iránti hűség itt nyugvó áldozata üdvéért”.

Hamar megkedveltük az impozáns kis kápolnát

1859-ben a kivégzés helyszínén szentelték fel a császári család által építettett emlékkápolnát. A kor építészeti stílusának jellemző emléke az épület. A romantikus, neogótikus építészet ismertetőjegye volt az 1850-es évek második felében a polikróm, nyerstéglás anyaghasználat. A megkapóan szép természeti környezetből kiemelkedik a neogótikus stílusú, vörös téglából emelt építmény.

Ennek, a korszellem emlékművek iránti vonzódásán és a mártír teremtő politikai szándékon kívül praktikus magyarázata is van. A kivégzés helye ártéri terület, és az árvíz ellen egy kis mesterséges domb alkotta alapzattal védekeztek a külföldi tervezők, amit a bejárat előtti lépcső megépítésével tettek még ünnepélyesebbé. A homlokzatot huszártorony, rózsaablak és szépen megmunkált kőfaragványok díszítik.

Sajnos be még nem jutottunk

A belül is egységes stílusú neogótikus kápolnát az egyszerűség jellemzi. Egyhajós belső terét csúcsíves boltozat zárja. Leírások alapján az oltár két központi alakja a fából kifaragott, keresztre feszített Mária és Magdolna volt. Ma már egy szépen megmunkált feszület az oltár központi eleme. A kis alapterületű kápolnát kétségkívül ünnepélyes, emelkedett hangulat uralja.Örvendetes,hogy a kápolnát 2009-ben,mielött végleg elnyelte volna az enyészet felújitották!

Egész biztosan jövünk még ide

A lórévi Zichy-emlékkápolna hazánk egyik kistérségének rejtett történelmi, építészeti kincse. Megóvása és megismerése közérdek.

Elmarad

Egy-két héttel ezelőtt még arról számoltam be,hogy az augusztusi és a szeptemberi bakancslistás túráinkat felcseréljük némi nemű közlekedési nehézségek miatt.

Azonban a dolgok kicsit szerencsétlenül alakultak augusztusban,így az erre a hónapra betervezett bakancslistás túránk elmarad.Eredeti terv szerint a Mecsekbe mentünk volna,annak is a középső részére a Nagy-Mély-völgybe.A szeptemberi túra amire pedig felcseréltük volna,a Pilis-Visegrádi-hegység határánál lévő Holdvilág-árokba vezetett volna.

Mecsek,Nagy-Mély-völgy

Persze az elmarad nem a legjobb szó,inkább fogalmazzunk úgy,hogy csak halasztódik.Minden valószinűség szerint a két túra közül szeptemberben legalább az egyiket megtudjuk csinálni,hogy melyiket az sokmindentől függ.Elsősorban attól,hogy szombaton vagy vasárnap tudjuk-e megejteni a túrát.A másik túra sem fog elmaradni persze,ha szeptemberben nem is,de egy következő hónap valamelyikében megfogjuk azt is csinálni.Szóval csüggedésre nincs okunk,azthiszem az év legnehezebb hónapján lassan túl vagyunk és visszaáll minden a rendes kerékvágásba!

Közép-Mecsek

Fel a Fellegvárba!

Gergőék osztálykirándulásra mentek a festői Visegrádra.Nagyon várta ezt a kirándulást,hisz ezt megelözően még sosem járt Visegrádon.Persze elsősorban a várra készült.Sok dolognak utána olvasott,sok dolgot megnézett a várról.Készült a nagy napra,ami el is jött.Azonban este amikor elé mentem a buszhoz egy meglehetősen bosszús és csalódott gyerek szállt le róla...Érdeklödtem,hogy mi a baj,kiderült,hogy hiába jártak Visegrádon a Fellegvárba bizony nem mentek fel...Erre már engem is elkapott az agyvíz,milyen klassz tanáruk lehet,ha a környék fő nevezetességét kihagyják.

Ígéretet tettem a fiamnak,hogy amint lehet elmegyünk és megnézzük a várat.Így is lett,az osztálykirándulás után két hónappal elindultunk Visegrádra.

Salamon torony

Viszonylag hamar is odaértünk.Persze nem túrázók lennénk,ha az egész kirándulást egy túrával nem spékeljük meg.Terv szerint a Visegrádi hajóállomásról indulunk,majd a Salamon torony érintésével felkapaszkodunk a Nagy-Villámra.Ott van a nyári bobpálya is,így úgy terveztük bobozunk egyet majd elmegyünk a várba,ott alaposan szétnézünk,majd a hegy túloldalán a Kálvária mentén visszaereszkedünk Visegrádra.

Pompás idő fogadott Visegrádon,a kék+ -ra hamar réleltünk,ez vezetett fel a Nagy Villámra.

A Salamon toronynál még kicsit csodáltuk a kilátást,majd búcsút intettünk neki és hamar benttaláltuk magunkat az erdőben a Nagy-Villám oldalában.

Magunk mögött hagyjuk a Salamon tornyot

Az erdőben jól járható út vezetett fel a hegyre kicsit kacskaringós iveket leírva.A jelzések megfelelöen voltak felfestve,sőt jó tájékoztatást adó táblák voltak.Ezek egyik érdekessége volt,hogy az egyik arról tájékoztatott bennünket,hogy a Nagy-Villám még 35 percnyi járásra van.Ez rendben volt.Aztán mentünk vagy 15-20 percet újabb tábla került elénk,arra is az volt írva,hogy a Nagy-Villám még 35 perc... Na de ennél nagyobb hibába sehol se akadjunk.Az út felfelé nem volt túl meredek szögű igy el sem fáradtunk felfelé menet.Valami sífelvonó (?) maradványaira bukkantunk az erdőben,de aztán hamarosan felértünk a 377 méter magas Nagy-Villámra.

Teljesen jó út az erdőben

A Nagy-Villámon elöször egy meglehetősen jó állapotú kilátóba botlottunk.Aztán lemerevedtem a döbbenettől: pénzbe került,hogy felmehessünk rá!Na nem az összeg volt meglepő,hanem az,hogy a jó 50km-es körzetben talán ez volt az egyetlen olyan kilátó amelybe pénzért mehettünk fel...(de lehet,hogy 150km-es körzetben) Hát úgy gondoltuk,hogy akkor ezt most nem...Mentünk tovább,vendéglők sora,majd csodás zöld rétek következtek a fensíkon.Hamar elértük a bobpályát.

Nagy-Villámi rétek

Természetesen kipróbáltuk a nyári bobozás örömeit.Én ezt megelözően egy olyan helyen voltam ahol van bobpálya,ez pedig a Mecsextrém park volt Pécsen.Ha össze kell hasonlítanom a kettőt,akkor azt mondom,hogy a Mecsekben található bobpálya fényévekkel jobb!A külömbségekre most nem térek ki,de higyjétek el nekem,hogy a pécsi pálya klasszabb.Na persze ez nem jelenti azt,hogy ez rossz volt.Elbobozgattunk,sürübbek voltak a kanyarok mint a Mecsekben így nem tudtunk annyira felgyorsulni sem,de azért élveztük.

A bobozás végeztével elindultunk a várba,ahová Gergő annyira vágyott már.

Bobozás

A várba meglehetősen borsos belépődíjat szedtek,de ezúttal ezt bevállaltuk.Szombat révén rengetegen voltak a várban.Nagyon sok esemény és látnivaló volt odabent.Mindenféle dolgokat kilehetett próbálni,voltak katonai bemutatók,kirakodó vásárok.Mindent megnéztünk,sokmindent kipróbáltunk,aztán bejártuk a vár minden zegét-zúgát,megnéztük a külömböző termek kiállításait,csodáltuk sok helyről a kilátást,amely innen fenomenálisan szép a Dunakanyarra!

Gergő a vár fokán

Sok látnivaló ide,sok látnivaló oda,a legszebb látvány egy álomszép orosz nő volt...Onnan tudom,hogy orosz mert hallottam beszélni.Gyönyörü volt egy földig érő almazöld színű szoknyában...de sajna nem volt egyedül.Szóval ez volt a várban a legszebb látnivaló.Mi meg jó két és félórát eltöltöttünk a várban amelyről megállapítottuk,hogy az ország egyik legklasszabb vára.Mondjuk én nem elöször jártam itt,Gergő viszont igen.Nagyon élvezte.

Egy kilátás a várból a sok közül

A várban elgondolkodtam azon,hogy mivel a kék jelzés itt megy el,az álltalam tisztelt és szeretett Rockenbauerék sorozatából vajon miért maradt ki?Mert bizony kimaradt...A várból kijövet nyugat felé fordultunk és az emlitett országos kéken kezdtük meg az ereszkedést.Köves és meredek szakasz volt,nehezen járható!Jó,hogy lefelé mentünk és nem erre jöttünk fel,mert itt kemény lett volna.Lefelé menet hamarosan elértük a visegrádi kálváriát amely picit más mint az ország többi kálváriái,itt nem cikk-cakkban megy le (vagy éppen fel) az út hanem egyenesen és ez mellett vannak a stációk és egy kis kápolna.Ennek is megvolt a maga szépsége és érdekessége persze.

Kálvária

Leérve Visegrádra némi italt vettünk magunkhoz és megettünk egy fagyit is.Majd a Duna partján sétálgattunk még.Meglepő volt,mert a lefele út sokkal fárasztóbb volt mint a felfelé.Ezzel együtt is kellemes nap volt persze,Gergő is eljutott végre a várba,én meg örültem,hogy újra ott járhattam ahol egykor életem Királynőjével is...Mindent egybetéve nagyjából ez egy csupán 10km-es túra volt.Még megvártuk a buszt azzal bedöcögtünk Újpest-Városkapuig,onnan pedig metróval a Délibe.Majd haza.

Az útvonalunk

Bőrig ázva

Ez a legalapabb mecseki túrák egyike.Olyannyira alap,hogy nem is tekintjük igazából túrának.A faluból a kunyhóig,a Nyárádi kunyhóig.Kismilliószor megtettem már.Persze azért egy rövid túrának beillik,hisz vagy hat kilométer a távolság,végig felfelé menetben.Alighanem találkozhattunk már leírással,a helyszínekkel a blogomban a Mecsek címszó alatt.Hogy most ez a túra nem túra mégis,hogy kerül bele a blogba az azért van,mert az egyik legemlékezetesebb (persze sok emlékezetes van) felfelé menetünk volt a kunyhóhoz az évek,vagy az évtizedek alatt...

A Szászvári strand

Nem tudom már melyik év volt,szokásunkhoz híven a Mecseki Nyárádi kunyhóban töltöttünk pár napot a bandámmal.Az egyik itt töltött napot a szászvári strandfürdöben szándékoztuk eltölteni,fürdéssel,pihenéssel és minden földi jóval ami egy ilyen helyen lehetséges lehet.Így is lett.Pompás nyári időben remekül éreztük magunkat a strandon amely csodás környezetben fekszik a Baranya megyei Szászvár déli végében a hegyek ölelésében.Fürödtünk,ettünk,ittunk,labdáztunk,ping-pongoztunk,sakkoztunk stb.Remek nap volt.Délután öt felé kezdett beborúlni az ég...

Fürdözés a strandon

Egyre durvábban kezdett beborúlni,mígnem a sötétség lett az úr,na és eleredt az égi áldás is.Voltunk vagy hatan.Sebaj,bemenekültünk az ekkor még üzemelő a strandon található vendéglőbe,ahol úgy gondoltuk megvárjuk az égi áldás végét.Persze a várás alatt ittunk is bőven.Elvoltunk,elbeszélgettünk,aztán azon kaptuk magunkat,hogy már este fél8 körül van,8-kor meg zár a strand vendéglöstül,mindenestül.Az eső azonban két órája csak esett és esett,úgy tünt nem akar elállni...

Esik a Mecsekben

Nem volt mit tenni,elkellett indulni.Világosban már így sem volt rá esély,hogy felérünk.Ez volt a kisebbik baj.Nem készültünk éjszakai túrára,semmi lámpa meg ilyesmi nem volt nálunk,de mondom ez volt a kisebbik baj.A nagyobbik az meg a nagy eső,amely igen keményen esett cseppet sem csillapodva...persze esőre sem készültünk...semmi esőköpeny vagy ilyesmi...ugyan...Szóval elindultunk a ma már piros+ jelzésen (akkor még nem vezetett le egészen a faluig a piros+) A Bányatelepig  kb. 3 - 3,5km várt ránk betonúton,szakadó esőben,sötétedésben.Ráadásul a Bányatelep még nem jelentette túránk végét,hiszen onnan a kunyhó is 2,5 - 3 km-re van még...Mindegy mentünk.A tökünk is elázott,a csajoknál sem volt minden rendben...de mentünk.

Szászvári Bányatelep (nem ezen a túrán készült kép)

A Bányatelepre 1 óra alatt értünk fel,lassan-lassan kezdett beállni a teljes sötétség.A telepen a régi bánya fő épülete szolgálhatott volna menedéként,ám már ekkor kisértetház hírében állt az épület.A kemény pöcsü városi gyerekek inkább a tovább menetelt választották,minthogy ide behúzódjunk...Persze nem csak a félelem miatt.Értelme nem sok volt megállni,hisz már csurom vízesek voltunk,megszáradni úgysem tudtunk volna,vízesen meg minek is megállni,akkor inkább végigküzdjük.

A kisértetház,egyszer majd írok erről is

A Bányatelep után beértünk az Ól-völgybe,itt már teljes volt a sötétség.Az orrunk hegyéig sem láttunk.Próbáltuk az út nyomvonalát azért nem eltéveszteni és meglátni,hol megy be teljesen az erdőbe.Ez sikerült is.Továbbra is szakadt az eső.A sötét erdőben a szakadó esőben újabb nehézség várt ránk.Az út néhány helyen,vagyis inkább több helyen kb. 30-40 cm széles lehet,mellette-alattunk pedig ott a szakadék az Ól-völgy...na meg persze csúszott is.Erre szokták mondani,az ellenségemnek sem kívánom...Valami isteni csoda folytán sikerült balesetmentesen abszolválni ezt a szakaszt is.Már nem volt messze a kunyhó.

Normál esetben így túráznak esőben.Na a képen nem mi vagyunk!

Végül is a strandttól jó 100 perc alatt sikerült felérni a kunyhóhoz az elképesztően nagy esőben.Odafent aztán mindenki tiszta száraz ruhára váltott,de az egyik haver oly annyira bevolt már baszva,hogy ablakpucoloval kezdte el a ruháit kimosni...mindegy,ez is kellett az élményhez.Sok év elmúlta persze már megszépíti az élményeket,de akkor ott ez nem volt olyan kellemes.Szerencsére "csak" eső volt,vihar nem.Akkor lett volna igazán kemény...Így ez is egy jó sztori az utókornak,megérdemli a blogomba való bekerülést.Csupán 6 kilométer volt az egész,mégis egy örökkévalóságnak tűnt...

A legalapabb túra a kunyhóhoz,
most nem volt egyszerű

Az építőtábor elveszett fiai

Középsulis korom egyik fő táborozása volt a Bodajki építőtábor ahol blokktéglákat kellett készítenünk.Ha jól emlékszem tíz csoport volt és két héten át tartó verseny volt,ki tud több blokktéglát verni,a győztes búsás jutalomban részesül.Mondanom sem kell,hogy a versenyt toronymagasan megnyertük!Így az a fura helyzet fordult elő,hogy több pénzzel jöttem haza a táborból mint amennyivel elmentem.Bodajkon a Bakony egyik szép völgyében volt a tábor.Nagyméretű sátrakban voltunk elszállásolva,amelyekben emeletes ágyak voltak.Tizen valahányan voltunk a sátorban,én a bejárat mellett alul aludtam.

Építőtábor

A két hétben persze a munkán kivül mindenféle programot kitaláltak nekünk,volt például döglött légy gyüjtő verseny,vagy a cipőfüzőket kellett összekötni és a leghosszabb nyert.Persze ezt is megnyertük és a legyes versenyt is!Voltak persze szabad programok is,így elő-elő fordult,hogy túrázgattunk a közeli erdőkben kicsit.Sokmindenre ezekből nem emlékszem már,de az még megvan,hogy sok szép hely volt a közelben.Egy ponton nagyon szuper rálátásunk volt pl. Székesfehérvárra is.Voltunk a közeli Balinkán is,meg a völgyben emlékszem egy szép patak is futott,az útak meg tele voltak jelzésekkel.

Blokktégla készítés volt a fő müsor

A két hét alatt sokszor volt jó idő,egy vagy két nap volt eső.Olyankor a sátor beázott a víz a felső ágyakra esett.Ilyenkor egymás mellett aludtak a srácok az alsó priccsen.Szerencsére a felettem lévő ágy megúszta,így az ágyamat nem kellett megosztanom a felső lakóval.

Persze a többi sátornak is volt lakója és voltak olyan sátrak amelykben lányok voltak.Brigádunk olykor besegitett nekik a blokktégla készítésben,így megúszták az utolsó helyet.Rajtunk kivül voltak mások is akik túrázni indultak.Nem mindenkinek kellett volna...

Alkonyodik a Bakonyban

Főleg nem este felé...Egyik este már takarodó után a felügyelök verték fel a tábort,hogy két ember hiányzik...Társaik mondták,hogy túrázni indultak.Ugye akkoriban még nem létezett mobiltelefon,nem tudtak szólni merre is vannak.A táborvezetök összegyüjtötték a tömeget és megkérték a bátrabbakat,hogy csoportokba vergődve induljanak keresni a valószinüleg eltévedt fiúkat.Minden csoport kapott egy-egy zseplámpát.Arra kértek mindenkit,hogyha 20 percnyi kutatás után nem találunk semmit akkor forduljunk vissza a táborba.Visszaérve pedig jelentkezzünk,hogy rendben visszaértünk.

Sötétedik...

Az éjszakai bakonyi erdő egyszerre volt félelmetes és varázslatosan szép... A mi csoportunkban hatan indultunk keresni a fiúkat.Abból a völgyből amelyben túrázgattunk mentünk fel a hegyoldalba.Rendkivül sötét volt a lámpa túl sokat nem ért.Egy ösvény mentén mentünk amely egy kerítéshez ért,ezen egy létra vezetett át.Gondolom ez a vadkárok elkerülésére szolgáló kerítés lehetett így annak túloldalán akár vadakkal is összefuthattunk...mindannyian féltünk ettől a gondolattól,de a kaland fantasztikussága legyőzte a félelmet.Átmentünk a kerítésen.

Sajnos vagy nem sajnos mi nem találkoztunk éjjeli vadakkal

Nem történt baj,egy darabig még bóklásztunk a hegyen,de lejárt a húsz perc,ideje volt visszafordulni.Nem jöttek vadak,de csupa olyan dolgokról beszélgettünk amitől a faág reccsenésre is szinte összecsináltuk magunkat...Hamar leértünk a hegyen vissza a táborba.Már a rendörséget akarták értesíteni amikor kiderült,az egyik csoport sikerrel járt és megtalálta az elveszett fiúkat akik rendben voltak.

Ugye ekkor olyan 15 évesek lehettünk a többi táborlakóval együtt,érdekes volt,hogy a csoportokat felnött kiséret nélkül engedték útjukra...mi lett volna ha így még többen eltévednek?Szerencsére minden csoport rendben visszatért,de ma sem értem ezt,hogy merték meglépni....na mindegy.Ez is egy élmény volt.

Valahol erre játszódtak le az események