Karácsonyi túra

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Na nem örültem meg,hisz csak augusztus közepét mutat a naptár,de ezúttal egy igazi karácsonyi túrát tettünk!Méghozzá Nagykarácsonyba.Így már gondolom érthető a dolog.Hosszú kényszerpihenőre kényszerültünk,hisz vagy egy hónap elképesztő kánikula tombolt az elmúlt időszakban,most alakult úgy a dolog,hogy túrázásra alkalmas idő köszöntött ránk.Elég régen voltunk már túrázni,így megragadtuk az alkalmat és a fél 9-es busszal kilibbentünk a közeli Nagyvenyimre túránk kiinduló pontjára.

Nagyvenyimről kezdünk

Venyimen borús és szeles idő fogadott,ám ezzel együtt is kellemes volt.Végre a nagy melegek után jó kis túraidő!Elballagtunk a Szent Bernát arborétumhoz és hivatalosan innen inditottuk a túrán.Mégpedig a túra 95%-át a zöld jelzésen menve!Ez az a zöld sáv jelzés ami Nagyvenyimről vezet Nagykarácsonyba,igaz itt Nagyvenyimnél tesz egy 8km-es kitérőt,ezt persze kihagytuk,de a jelzés a falu után visszatért és onnan már vezetett minket további útunkon!Számomra ismerös terep következett,hisz a Nagyvenyimről Mezőfalvára vezető mostmár jelzett út és környéke gyermekkorom meghatározó helye volt.A fél gyerekkoromat ezen a vidéken töltöttem és hát persze nagyon sokfelé elmentem biciklizni,többek között erre is.Így kicsit jó érzéssel töltött el,hogy erre megyünk.

Út a gyerekkorba...azaz Mezőfalva felé

A jelzések ha nem is kifogástalanul,de megfelelő szinten felvoltak festve.Gyermekkorom egyik kedvenc útja mentén aztán rendkivül sok volt a szemét...durván sok!Persze tudtam mi ennek az oka...hát az,hogy a közeli Szőlőhegyre kilettek telepitve a mezőfalvi romák..akiknek keze nyoma itt bizony látható volt...Négy kilométer után értük el a mezőfalvi szőlőhegyet,ahol gyerekkorom nyarait töltöttem...és katona is itt voltam a nem túl messze található laktanyában.Tehát szó szerint hazai pályán jártam.A jó érzés mögött persze ott lapult a szomorúság is,hisz senki sem él már ezen a környéken azok közül akik gyerekkorom szereplői voltak,mégha csak mellékszereplői...Mindezzel együtt jó volt itt lenni!

Szőlőhegy a Pap-sor

A mi utcánk a Kettes-sor...a gyerekkorom utcája....

Szőlőhegy másnak tűnt mint gyermekként...minha sokat változott volna.Főleg az út...ami mintha lelapult volna!Igen lelapult.Mert úgy tünt itt gyerekként,hogy ha nem is durva de kemény emelkedökkel tarkitott a környék...most meg...mintha teljesen sík lett volna...ezt nem is értettem,megdöbbentő volt számomra ez a dolog.Persze egy kis múlt is maradt itt azért,de sajna tényleg csak egy kicsi.Az út mentén egy kápolnára bukkantunk.Erre nem emlékeztem régebbről,nem is állhatott itt!Volt egy kis valami kőépitmény ugyan amibe egy szobor volt,de nem ez volt az!Gondolom valamikor az elmúlt évtizedekben épülhetett amikor nem vezettek erre az útjaim...mindenesetre szép volt.Meg is álltunk picit.

A kápolna

Ezután még két szőlőhegyi utca mellett haladt el a zöld jelzés,majd egy időre betonútra váltott,ez volt a laktanyához vezető út.Mezőfalvára aztán már végig betonút vezetett be,az erdő az út mellett már nem az volt ami ifjú koromba,azt kivágták és újat telepitettek,de már ez is bőven megvolt nőve,de ez nem esett jól...szívesebben láttam volna még a gyerekkori erdőt...aztán szerencsére a falu eleje ahogy beértünk úgy tünt nem sokat változott.Itt minden olyan volt mint 30 éve is.Elértük a helyi postát ahova szintén élmények tucatjai kötnek...

A posta

Katona koromban én jártam ki ide a levelekért,barátságokat kötve az akkori itt dolgozókkal (vajon dolgozik-e még valaki közülük itt?) és hát ide jött nekem is több száz levelem az akkori csajomtól,innen hívtam fel őt (akkor még nem volt mobiltelefon) és lényegében innen(is) alapoztam meg azt az életre szóló kapcsolatot...igen ő volt a Királynő,akiről az Isten óvd a Királynőt bejegyésem is szól...( itt megtalálod ) Szóval itt is jó érzések sora talált szíven,mintahogy az utca másik oldalára átnézvén is,hiszen odaát meg ott volt az a kisbolt ahova szegény apámmal jártunk bevásárolni Szőlőhegyről jövet...

Talán a sorokat olvasva kiderülhet,hogy Mezőfalva bizony életem egyik meghatározó falva!

A templom

Persze mindenhol a faluban emlékek sora elevenedett meg.Jó volt itt lenni!A falu egyik központi parkjában pihentünk.vasárnap délelött volt,úgy tünt elöző este valami buli lehetett itt mert elég sok volt a szemét...és ezt már nem foghatom a romákra sem.A parkban ettünk,Gergő meg ökörködött egy sort az itteni játszótéren,majd visszatértünk a zöld jelzésre amely kivezetett aztán a faluból.Az eddigi nyugati irányt,most délre váltottuk.Dél felé mentünk egy hosszú ingerszegény úton,bár bal oldalt valami erdő sáv volt,jobbra meg szántóföldek...

Gergő ökörködik

Aztán egy ponton elkezdte nagyon szép arcát mutatni a Mezőföld.Egy kisebb magaslat volt elöttünk amire persze felmentünk.Úgy tűnt ez a környék legmagasabb pontja.Szép 100%-os körpanorámánk volt a Mezőföld tájaira és ez itt valóban nagyon szép volt.Azthiszem ez volt ennek a túrának a legszebb helye.Mezőfalva után voltunk nagyjából 3km-re délre.Itt is tartottunk persze egy kis pihenőt a szép mezőket kémlelve.

A Mezőföld

A magaslaton,ha nem is látszik a képen,de vagy harminc méternyi
magaslaton voltunk éppen

A szép hely után még mindig dél felé haladtunk elértünk egy erdőt,de éppen csak a szélét súroltuk.Aztán feltünt a Dunaújváros-Rétszilas vasútvonal.Úgy tűnt alatt tudunk majd átmenni,de...alatta az út aztán levolt zárva!Egy kapu volt az aluljáró túloldalán lelakatolva.Erre nem lehetett tovább menni,ám az út még elötte elfordult jobbra.Egyértelműnek tűnt,hogy ez a mi útunk.Így is lett,ám a jelzés egyszer csak letért róla és egy dzsungelszerű részen vezetett fel a sínre.Szinte járhatatlan rész volt ez és a vasút túloldalán méginkább...de a fákon ott volt a jelzés.Ez a dzsungel jó ötszáz méteren át tartott,a végénél meg kiderült,hogy rávetették a kukoricát a jelzett útra...jó másfél kilométer után volt újra járható az út!Ez a rész volt a legkeményebb ezen a túrán.

Az út lezárva!

Fent kelünk át a sínen

A dzsungelben

Még mindig dél felé tartottunk,egy ponton majd elkell,hogy forduljunk nyugatnak,hiszen Nagykarácsony arra van.Szőrnyű talpfájás kezdett kínozni.Eddig még nem írtam,de úgy tünik,hogy bokasüllyedésem van,a munkahelyi bakancs plussz a beton amin odabent a melóba 8 órán keresztül járunk,úgy tünik alaposan tönkretesz...Szóval nekem már nem volt egyszerü a túra,kínzott a talpfájás.Gergő persze haladt volna jobban,de így lassabb tempóra kényszerült ő is.Elértük Ménesmajort ami azthiszem egy Nagykarácsonyhoz tartozó rész,pár telek volt itt meg egy víztorony.Na és végre elfordult az út nyugat felé.Kiérve Ménesmajorból most a Dunaújváros-Paks vasútvonalat kereszteztük,ezen már könnyű volt átkelni.Feltünk Nagykarácsony is elöttünk a távolban,olyan 4-5 km-re lehetett még,ez nem volt jó hír a fájó talpamnak...

A paksi vonal

A rétszilasi vonal

Majd a paksi vasútvonal után nem sokkal újra kereszteztük a Dunaújváros-Rétszilas vonalat (a paksi amúgy ebből ágazik le),azt alulról tudtuk abszolválni,ezúttal nem volt lezárva alatta az út.Ezután befordultunk a célegyenesbe és hamarosan elértük Nagykarácsonyt!A jelzett út egyenesen bevezetett a helyi kocsmához (bravó útfestők!) ahol rögtön lehörpintettem egy jó sört és haverokkal is találkoztam itt a kocsmába,így kicsit eldumáltuk az időt.Kinzó lábfájással még elmentünk a híres Mikulás házig,ami persze augusztus révén zárva volt.Igaz a Télapó szánja meg ott parkolt az udvaron.Ezután egy érdekes ház adott még látnivalót amibe beleszállt egy repülö!

A repülös ház

Még annyi maradt,hogy elmentünk a helyi focipálya melletti Trianon emlékműhöz,itt fejeztük be a túrát.Ami amúgy egy viszonylag könnyü terepen vezetett,de én az utolsó harmadát már nem tudtam élvezni annyira fájt a talpam...remélem ez javul majd a soron következő túrákra,mert ha ez így lesz a jövőben is,az nem sok jót ígér számomra...Hát ez volt a Karácsonyi túránk - augusztusban.

Az emlékmű

Erre mentünk