Mert,hogy télapó túránk még sosem volt!Legalábbis nem emlékszem rá,hogy valaha is lett volna.Az év ezen hétvégéjén amúgy sok túra volt már.Például négy éve amikor Gergővel szakadó hóesésben mentünk a Csövek-völgyébe.Vagy tavaly Zolikával a Rácalmási-szigeten,amikor majdnem rövidgatyára vetkőztünk mert olyan meleg volt.Hát ma ilyesmitől nem kellett tartani,mert kora reggel már kemény fagy volt.A hőmérőm mínusz hatot mutatott.Ám mára terveztük a télapó túrát.Vagyis hát eredetileg egy közeli túrát,de tegnap a melóhelyen kiagyaltuk,hogy akkor legyen télapó túra ha már nyakunkon a Miklós nap.Zolikával vágtunk neki a mai kalandnak,nem akartunk most messze menni.Móni ápolását úgy,hogy nem vagyok ott,nem mindig könnyű megoldani.Tervünk az volt,hogy kitúrázunk a közeli Kisapostagra.Ugye a Pentele-hídig a megszokott útvonalon,onnan pedig tovább egy olyan szakaszon amelyen én eddig csak egyszer jártam.Nem akartunk századjára is ugyanarra menni a hídig,így beterveztem letérőket is a jelzésről.Ezek úgy érzem jól sikerültek.Na lássuk a részleteket.
Start a stadiontól
Ha már télapó túra,úgy gondoltuk,hogy akkor megkeressük magát a télapót is!Ki tudja miért, pont előttünk ment,de mindig egy lépéssel előttünk is járt.Már az agyafurcsaságára gondolok....Mindegy,a nyomába szegődtünk.Elindulva fél kilenckor már csak mínusz három fok volt és kezdett lassan melegedni,de a nap legmelegebb óráiban sem ment plusz kettő fölé.Ennek ellenére a nap sütött.Túránkat a dunaújvárosi stadiontól kezdtük meg.Be is hatoltunk a stadiontól és a jégcsarnoktól délre található erdőbe.Ugye kismilliószor jártunk már itt,hol Gergővel,hol Mónival vagy éppen Zolival.De most nem az elvarázsolt kastély felé vettük az irányt ahogy az utóbbi időkben szoktuk,hanem a Csövek-völgye felé,az egykori kisvasút nyomvonalát részben követve.
A tisztásra érve
A kilátó hely
Úgy gondoltam ha már erre jöttünk lemegyünk a Csövek-völgyébe,Zolika erre még ugysem járt.Mi viszont Gergővel nagyon sokat és vele is voltam erre utoljára,napra pontosan négy éve...Kicsit mintha másnak is tűnt volna a táj,de persze ugyanaz volt mint akkor...Az erdőn keresztülvágva egy fensíkra bukkantunk a Duna felett vagy száz méterre.Majd hamarosan elértük azt a kilátópontot ahol Gergővel is mindig megálltunk.Ahogy akkoriban most is párában úszott a láthatár így a kilátás nem volt maradéktalanul élvezhető.A csövekre sem lehetett úgy lelátni mint régen,mert a susnyás benőtte a környéket.A kilátás megnézése után így elmentünk a csövekig.Jól ismert hely túrázásaim történetében.Itt jöttek fel a vagy egy méter átmérőjű csövek a szivattyúházból és mentek a völgybe szétágazva a szélrózsa minden irányába.A völgyet viaduktszerűen átszelve.Ezt szándékoztam megmutatni Zolikának.
A csövek is a szivattyúház
Szép emlékek kezdtek előjönni a mélyből...Fura mert az elmúlt túrák többségén nem érzem Gergő "jelenlétét" pedig úgy tudom a lelke mindig jön velem...és régebben éreztem is,de mostanság nem.De állítólag Zolika állandó csacsogása miatt nem tudok a túlvilági jelekre koncentrálni.... Persze Gergő is azt akarná,hogy érezzem jól magam.Szóval az egyik cső mellett lereszkedtünk a Csövek-völgyébe.Vagyis hát az egyik kisebb viadukton kötöttünk ki.Szomorúan állapítottam meg,hogy a Csövek-völgyét alaposan benőtte a susnyás és alig-alig járható.Nem voltam itt négy éve,hát ennyi változás történt.Gergő halála után nem gondoltam volna,hogy még valaha eljutok ide...de ugye soha ne mondd,hogy soha...Nem mentünk le a völgybe maradtunk a viadukton.Onnan néztünk szerteszét.Szemben dél felé ott volt a legmagasabb viadukt.Úgy voltam vele,nem kisérletezem,Zolika oda ugysem mert feljönni.Mi ugye Gergővel nagyon sokat felmentünk.Ám ahogy nézte Zoli a legmagasabb viaduktot,azt mondta felmerne jönni.Na majd egyszer szaván fogom.
Zolika az egyik kisebb "viadukton"
Szemben a legmagasabb viadukt,alattunk a susnyásos Csövek-völgye
Ennyi volt most a Csövek-völgye.Jó volt visszajönni,de rossz volt,hogy Gergő nincs itt velem ahogy a múltban mindig...Visszamentünk a csövek mentén és a másik oldalon lereszkedtünk a szivattyúházig.Itt már jelzett turistaút volt,az a turistaút amelyen a történelemben a legtöbbet mentünk alighanem.Délnek vettük az irányt és hamarosan beértünk a Duna mellé ahol az út másik oldalán a tavak voltak.Öt tó,melyeknek leglátványosabbja a második tó.Hideg volt és a tó bizony be volt fagyva!Alig egy hónapja jártunk erre még Zolival és Rexivel,akkor szép sárga volt minden.Most a fák már kopaszok voltak alattunk a friss avar csúszos volt.Jelzéssel ellátott út vezetett a Duna és a tavak között.
Befagyva a tó
A tavakat magunk mögött tudva elértük a hütővíz csatornát.Most is mind egy hónapja Rexivel,nem a hagyományos oldalon mentünk le mellette ahol az út is,hanem a másikon.Csúszos út vitt le a Dunához,de simán leértünk.Itt a domboldalban még vadul száguldó csatorna szelíd kis érré változott át.Ennek magyarázata,hogy feljebb van egy "betonteknő" a víz abba csapódik bele,majd nagyrésze a víz alatti csöveken megy ki a Dunába.Ezen a napon amúgy szokatlanul nagy mennyiségű víz robogott le,így a csatorna a szokásosnál is vadabb volt.Na de még nem ott voltunk hanem lenn a Dunánál.Az erecskét itt azért nem tudtuk átugrani mert a talaj nagyon süppedős volt.Ha sikerül levágtunk volna vagy 500 métert,igaz pont a leglátványosabb ötszázat.
Iszonyatos nyomást kell elviselnie a betonteknőnek
A Dunánál
Visszamentünk hát és átkeltünk feljebb a hídon a csatorna felett.Itt már félelmetes látvány a csatorna,nehéz elképzelni,hogy lejebb pár száz méterrel már csak egy szelíd erecske lesz belőle.A jelzés is a hídon ment át és a csatorna másik oldalán vezetett le.A betonteknőnél alaposan kicsapott a víz.A gödör meg egyre mélyebb és nagyobb lett a betnépítmény mellett..mi okozhatta itt a föld ilyen fokú beomlását?A kicsapodó víz szabadon folyt el a gödörben már-már kisebb patakot képezve.A turistaút meg éppen elfért még a gödör mellett.Ha nem javítják meg ezt belátható időn belül,nem lehet majd itt eljárni mert beomlik.Most még ellehetett és lassan szelídült a víz óriási robogása.
Híd a folyón...
A csatorna
Egy darabig még nehezen volt járható a jelzett út,de aztán kiértünk a susnyásból és minden rendben lett.A meddőhányók mellett haladtunk az út új nyomvonalán.Aztán az út egy ponton visszafordult az ártér erdőbe,de most elöször úgy döntöttünk,hogy letérünk róla!Nem követjük a jelzést hanem megyünk egyenes tovább a jelzetlen úton.Arra még sosem jártunk.Több tábla is figyelmeztetett,hogy tilos erre jönni és életveszélyes!Nem értettük mi benne az életveszélyes,hiszen az úttal minden rendben volt.Arra a következtetésre jutottunk,hogy nem az út az életveszélyes hanem jobbra mellette a táj a földek.Hiszen itt-ott gőzölgött a talaj!Miféle környezet szennyezés lehet itt?Az út rendben volt,érthetetlen építmények tűntek fel a domboldalban,talán a papírgyári vízmű kútjai lehettek?Nem tudom... Távolabb feltűnt egy domb,kurvára hasonlított a Badacsonyra!El is neveztük a dunaújvárosi Badacsonynak.Távolabb őzek szaladgáltak ezen a valószínűleg szenyezett mezőkön...
Mi a baj ezzel az úttal?
A dunaújvárosi Badacsony
Mindegy egyszer erre is elkellett jönni,távolabb a jelzett turistautaktól.Végül is aztán ez a jelzetlen életveszélyes(?) út belevitt a jelzésbe.Így minden rendben volt és olyan helyre jutottunk el ahová még soha.A jelzésen haladva aztán már a megszokott utakon mentünk.Szép volt a téli hó nélküli erdő,ahogyan egy héttel ezelőtt a Vértesben is.Nem sokára elértük a Pentele-hídat.persze alulról kereszteztük annak felüljáróját.Mivel most nem Dunavecsére és nem Apostagra mentünk,semmi sem indokolta,hogy felmenjünk rá.Nem is mentünk.A mi utunk egyenesen vitt tovább.Ám előtte itt is lementünk a Dunához és megkajáltunk.
Újra a jelzésen
A hídtól a kék m jelzés vezetett tovább,a piros elment a felüljáróra.Elhaladtunk az egykori Schalbert-sziget mellett,majd egyszer kitérek a történetére mert igen érdekes.Az út jeges és saras volt,de a táj végül is szép volt!Valaha jártunk erre is Gergővel,de ennek emléke a homályba vész.Úgy terveztük majd felfedezzük egyszer az itteni erdőt is,de ez vele már nem válhatott valóra.Úgy emlékeztem ez az út sokkal-sokkal hosszabb,de most nem volt olyan hosszú ahogy az emlékeimben élt.Egy épülethez értünk.Mivel utána néztem előzőleg tudtam miről van szó.Ez volt az egykori Schalbert kúria.
A híd utáni út
Mielőtt megnéztük volna közelebbről lementünk a közeli Dunához.Innen még nem láttam a hídat.Most feltűnt immár pár száz méterrel mögöttünk.Imponáló volt a szépsége innen is.Visszamentünk a jelzésre és a kúriához.Valaha egy fantasztikus épület lehetett.Amennyire kitudtam venni,két lakás lehetett benne,jó nagy szobákkal,fürdővel,kamrával,konyhával.Sajnálatosan romló állapotba volt már.Persze nem volt itt már senki.Lelki szemeim előtt elképzeltem ide egy turistaházat.Rendbe lehetne hozni,hiszen itt van az erdőben a Duna mellett.Vajon hányszor önthette el az árvíz?Vagy tudtak védekezni az itt lakók?Ki tudja,lehet egyszer ennek is utána járok majd.Mos azonban itt volt üresen,romlóan,elhagyottan...
A Schalbert kúria
Állapota kritikus...
Talán egy szoba lehetett
A kúria mellett volt még egy kisház,hasonló állapotban,arább pedig egy pince.Na de mentünk tovább mert a mikulást kerestük és az még mindig nem volt sehol.Csak annyit tudtunk valahol előttünk kever.Az út déli irányból,nyugatira váltott.Hosszú egyenes következett majd egy hegy állta utunkat.Persze a hegy csak domb volt a löszösebb fajtából.Az út pedig mellette újra délnek fordult.De ez már Kisapostag volt.Sokkal-sokkal messzibbnek emlékeztem.Ez abszolút nem volt messze a hídtól.Be is értünk a településre.
A híd...
Rögtön egy kis hídba botlottunk.Újra szívet melengető emlékek jöttek elő....2018 január az év első túrája...Kisapostagról tartunk Dunaföldvárra.Öten vagyunk,Gergő is velünk...rámegyünk a hídra,ott ökörködünk és fotózkodunk....Most is ökörködtünk egy sort a hídon.Jött erősen a gyagyaságfaktor.Kicsivel arébb pedig az a játszótér volt amelyen Gergő is játszott egykor.Mellette szokatlan tábla: "Felnőtt játszótér"! Hát ilyen is létezik?Zoli mondta majd visszafele bejövünk és játszunk.Mondtam ide már nem lesz idő visszajönni.Majd egyszer máskor...Haladva elértük a falu utolsó buszmegállóját,ide viszont majd vissza kell jönni,mert úgy tudunk hazamenni.
Az utolsó buszmegálló
Most még elakartunk menni a csónakkikötőig,úgy tudtuk oda igyekezett a mikulás is.Ez viszont az utolsó buszmegállótól kicsit még messze volt és maradt másfél óránk.Van busz később is,de addigra besötétedik és egész biztos újra fagypont alá süllyed a hömérséklet.Nem akartunk addig maradni.Lementünk hát a kikötőig és annak szomszédságában a Duna mellett valóban megleltük végre a mikulást!
A csónakkikötő
Uszály a Dunán
Ott ült a szánján a parton.Előtte a szarvasai.Meleg szavakkal üdvözöltük,ő meg hálából adott nekünk csokikat.Megnéztük a szarvasait a szánját majd a szép piros ruháját.Ezek után bebasztuk a zsákba és vittük haza.Visszasétáltunk a buszmegállóhoz.Jött a busz pontosan és még világosban haza is értünk.Idehaza valahogy kikerült a zsákunkból a mikulás és sokkal nagyobb lett.Akkor jöttünk rá,hogy ez egy hőre táguló mikulás!Igen ám,de nem melegebb hanem hidegebb lett.Akkor pedig egy fagyra táguló mikulás.Végül is nagyobb lett mint mi.Ha tovább nőtt volna akkor az én mesém is tovább tartott volna.Így olyan 16km-t mentünk,hideg de szép időben,több látnivalóval mint az egy héttel ezelőtti vértesi túrán!
Na nem örültem meg,hisz csak augusztus közepét mutat a naptár,de ezúttal egy igazi karácsonyi túrát tettünk!Méghozzá Nagykarácsonyba.Így már gondolom érthető a dolog.Hosszú kényszerpihenőre kényszerültünk,hisz vagy egy hónap elképesztő kánikula tombolt az elmúlt időszakban,most alakult úgy a dolog,hogy túrázásra alkalmas idő köszöntött ránk.Elég régen voltunk már túrázni,így megragadtuk az alkalmat és a fél 9-es busszal kilibbentünk a közeli Nagyvenyimre túránk kiinduló pontjára.
Nagyvenyimről kezdünk
Venyimen borús és szeles idő fogadott,ám ezzel együtt is kellemes volt.Végre a nagy melegek után jó kis túraidő!Elballagtunk a Szent Bernát arborétumhoz és hivatalosan innen inditottuk a túrán.Mégpedig a túra 95%-át a zöld jelzésen menve!Ez az a zöld sáv jelzés ami Nagyvenyimről vezet Nagykarácsonyba,igaz itt Nagyvenyimnél tesz egy 8km-es kitérőt,ezt persze kihagytuk,de a jelzés a falu után visszatért és onnan már vezetett minket további útunkon!Számomra ismerös terep következett,hisz a Nagyvenyimről Mezőfalvára vezető mostmár jelzett út és környéke gyermekkorom meghatározó helye volt.A fél gyerekkoromat ezen a vidéken töltöttem és hát persze nagyon sokfelé elmentem biciklizni,többek között erre is.Így kicsit jó érzéssel töltött el,hogy erre megyünk.
Út a gyerekkorba...azaz Mezőfalva felé
A jelzések ha nem is kifogástalanul,de megfelelő szinten felvoltak festve.Gyermekkorom egyik kedvenc útja mentén aztán rendkivül sok volt a szemét...durván sok!Persze tudtam mi ennek az oka...hát az,hogy a közeli Szőlőhegyre kilettek telepitve a mezőfalvi romák..akiknek keze nyoma itt bizony látható volt...Négy kilométer után értük el a mezőfalvi szőlőhegyet,ahol gyerekkorom nyarait töltöttem...és katona is itt voltam a nem túl messze található laktanyában.Tehát szó szerint hazai pályán jártam.A jó érzés mögött persze ott lapult a szomorúság is,hisz senki sem él már ezen a környéken azok közül akik gyerekkorom szereplői voltak,mégha csak mellékszereplői...Mindezzel együtt jó volt itt lenni!
Szőlőhegy a Pap-sor
A mi utcánk a Kettes-sor...a gyerekkorom utcája....
Szőlőhegy másnak tűnt mint gyermekként...minha sokat változott volna.Főleg az út...ami mintha lelapult volna!Igen lelapult.Mert úgy tünt itt gyerekként,hogy ha nem is durva de kemény emelkedökkel tarkitott a környék...most meg...mintha teljesen sík lett volna...ezt nem is értettem,megdöbbentő volt számomra ez a dolog.Persze egy kis múlt is maradt itt azért,de sajna tényleg csak egy kicsi.Az út mentén egy kápolnára bukkantunk.Erre nem emlékeztem régebbről,nem is állhatott itt!Volt egy kis valami kőépitmény ugyan amibe egy szobor volt,de nem ez volt az!Gondolom valamikor az elmúlt évtizedekben épülhetett amikor nem vezettek erre az útjaim...mindenesetre szép volt.Meg is álltunk picit.
A kápolna
Ezután még két szőlőhegyi utca mellett haladt el a zöld jelzés,majd egy időre betonútra váltott,ez volt a laktanyához vezető út.Mezőfalvára aztán már végig betonút vezetett be,az erdő az út mellett már nem az volt ami ifjú koromba,azt kivágták és újat telepitettek,de már ez is bőven megvolt nőve,de ez nem esett jól...szívesebben láttam volna még a gyerekkori erdőt...aztán szerencsére a falu eleje ahogy beértünk úgy tünt nem sokat változott.Itt minden olyan volt mint 30 éve is.Elértük a helyi postát ahova szintén élmények tucatjai kötnek...
A posta
Katona koromban én jártam ki ide a levelekért,barátságokat kötve az akkori itt dolgozókkal (vajon dolgozik-e még valaki közülük itt?) és hát ide jött nekem is több száz levelem az akkori csajomtól,innen hívtam fel őt (akkor még nem volt mobiltelefon) és lényegében innen(is) alapoztam meg azt az életre szóló kapcsolatot...igen ő volt a Királynő,akiről az Isten óvd a Királynőt bejegyésem is szól...( itt megtalálod ) Szóval itt is jó érzések sora talált szíven,mintahogy az utca másik oldalára átnézvén is,hiszen odaát meg ott volt az a kisbolt ahova szegény apámmal jártunk bevásárolni Szőlőhegyről jövet...
Talán a sorokat olvasva kiderülhet,hogy Mezőfalva bizony életem egyik meghatározó falva!
A templom
Persze mindenhol a faluban emlékek sora elevenedett meg.Jó volt itt lenni!A falu egyik központi parkjában pihentünk.vasárnap délelött volt,úgy tünt elöző este valami buli lehetett itt mert elég sok volt a szemét...és ezt már nem foghatom a romákra sem.A parkban ettünk,Gergő meg ökörködött egy sort az itteni játszótéren,majd visszatértünk a zöld jelzésre amely kivezetett aztán a faluból.Az eddigi nyugati irányt,most délre váltottuk.Dél felé mentünk egy hosszú ingerszegény úton,bár bal oldalt valami erdő sáv volt,jobbra meg szántóföldek...
Gergő ökörködik
Aztán egy ponton elkezdte nagyon szép arcát mutatni a Mezőföld.Egy kisebb magaslat volt elöttünk amire persze felmentünk.Úgy tűnt ez a környék legmagasabb pontja.Szép 100%-os körpanorámánk volt a Mezőföld tájaira és ez itt valóban nagyon szép volt.Azthiszem ez volt ennek a túrának a legszebb helye.Mezőfalva után voltunk nagyjából 3km-re délre.Itt is tartottunk persze egy kis pihenőt a szép mezőket kémlelve.
A Mezőföld
A magaslaton,ha nem is látszik a képen,de vagy harminc méternyi
magaslaton voltunk éppen
A szép hely után még mindig dél felé haladtunk elértünk egy erdőt,de éppen csak a szélét súroltuk.Aztán feltünt a Dunaújváros-Rétszilas vasútvonal.Úgy tűnt alatt tudunk majd átmenni,de...alatta az út aztán levolt zárva!Egy kapu volt az aluljáró túloldalán lelakatolva.Erre nem lehetett tovább menni,ám az út még elötte elfordult jobbra.Egyértelműnek tűnt,hogy ez a mi útunk.Így is lett,ám a jelzés egyszer csak letért róla és egy dzsungelszerű részen vezetett fel a sínre.Szinte járhatatlan rész volt ez és a vasút túloldalán méginkább...de a fákon ott volt a jelzés.Ez a dzsungel jó ötszáz méteren át tartott,a végénél meg kiderült,hogy rávetették a kukoricát a jelzett útra...jó másfél kilométer után volt újra járható az út!Ez a rész volt a legkeményebb ezen a túrán.
Az út lezárva!
Fent kelünk át a sínen
A dzsungelben
Még mindig dél felé tartottunk,egy ponton majd elkell,hogy forduljunk nyugatnak,hiszen Nagykarácsony arra van.Szőrnyű talpfájás kezdett kínozni.Eddig még nem írtam,de úgy tünik,hogy bokasüllyedésem van,a munkahelyi bakancs plussz a beton amin odabent a melóba 8 órán keresztül járunk,úgy tünik alaposan tönkretesz...Szóval nekem már nem volt egyszerü a túra,kínzott a talpfájás.Gergő persze haladt volna jobban,de így lassabb tempóra kényszerült ő is.Elértük Ménesmajort ami azthiszem egy Nagykarácsonyhoz tartozó rész,pár telek volt itt meg egy víztorony.Na és végre elfordult az út nyugat felé.Kiérve Ménesmajorból most a Dunaújváros-Paks vasútvonalat kereszteztük,ezen már könnyű volt átkelni.Feltünk Nagykarácsony is elöttünk a távolban,olyan 4-5 km-re lehetett még,ez nem volt jó hír a fájó talpamnak...
A paksi vonal
A rétszilasi vonal
Majd a paksi vasútvonal után nem sokkal újra kereszteztük a Dunaújváros-Rétszilas vonalat (a paksi amúgy ebből ágazik le),azt alulról tudtuk abszolválni,ezúttal nem volt lezárva alatta az út.Ezután befordultunk a célegyenesbe és hamarosan elértük Nagykarácsonyt!A jelzett út egyenesen bevezetett a helyi kocsmához (bravó útfestők!) ahol rögtön lehörpintettem egy jó sört és haverokkal is találkoztam itt a kocsmába,így kicsit eldumáltuk az időt.Kinzó lábfájással még elmentünk a híres Mikulás házig,ami persze augusztus révén zárva volt.Igaz a Télapó szánja meg ott parkolt az udvaron.Ezután egy érdekes ház adott még látnivalót amibe beleszállt egy repülö!
A repülös ház
Még annyi maradt,hogy elmentünk a helyi focipálya melletti Trianon emlékműhöz,itt fejeztük be a túrát.Ami amúgy egy viszonylag könnyü terepen vezetett,de én az utolsó harmadát már nem tudtam élvezni annyira fájt a talpam...remélem ez javul majd a soron következő túrákra,mert ha ez így lesz a jövőben is,az nem sok jót ígér számomra...Hát ez volt a Karácsonyi túránk - augusztusban.
Mindig is szerettem volna látni hol lakik a mikulás..
Hát elindultunk megkeresni,talán csak az időpont volt szokatlan: július 14.
Persze ez nem akadályozott meg benne,hogy megnézzük hol lakik az öreg.Úgy terveztük ha megtaláljuk megfüzzük,hogy igyon már meg velünk egy-két sört.
A szoktalan időpontot még tetézte,hogy este hatkor érkeztünk meg a Fejér megyei Nagykarácsonyba.
Elöttünk Nagykarácsony
Nagykarácsony amely a dunaújvárosi járás egyik községe a maga 1300 lakójával amely közül az az egy maga a mikulás.Elvégre ha már itt található a messze földön híres mikulásház akkor az öreg nagy szakállúnak is itt kell lennie.Beérve a faluba,már arra sem emlékszem melyik irányból jöttünk,de arra igen,hogy elsőre egy trianoni emlékműnél találtuk magunkat.Nem volt nagy eresztés,de legalább volt... Mellette a helyi San Siro található azaz a település focipályája.Este 6óra ellenére óriási tömeg volt éppen itt.Elsőre azt gondoltuk,tán éppen itt játszik az MTK meccset,de nem...nem is foglalkoztunk igazán a dologgal,majd ha megtaláljuk a mikulást max. visszajövünk.
Trianoni emlékmű
Nem éppen a legkisebb település ez a Nagykarácsony,területileg igen tekintélyes,így beljebb haladva a faluba nem is tudtuk merre van az a mikulásház.Szerencsére azonban nem várt segítségek kerültek utunkba.Ugyan jelzett turistaút erre nincs ( azóta már van - a szerk.) de roppant ötletesen az egyik buszmegálló várójának hátuljára raktak ki útbaigazitást.Gyerekjáték volt innentől kezdve megtalálni a mikulásházat.
Arra van igen
A kellemes nyári estén nagyon jó volt a település utcáin sétálgatni.Még egy olyan házat is találtunk amelybe belement a repülő!Mementóként a farka a mai napig kilógott.Nem sokkal a katasztrófát szenvedett háztól megleltük a mikulás házat is amely talpig piros volt.Örömmel állípitottuk meg tehát,hogy a mikulás valószinüleg Dunaújváros PASE drukker.Hát mi másért lenne piros a háza?Közelebb merészkedtünk hát,talán ha szerencsénk lesz még mikulás csomagot is kaphatunk!
A repülös ház
A mikulásház
Azonban ezen a nyári kora estén a szerencse messze elkerült minket.A piros mikulásháznál minden redőny levolt húzva,minden ajtó lelakatolva és lezárva..Mikulásnak pedig még gondolatban sem volt semmi nyoma.Persze hol máshol lehetne mint a helyi kocsmában?Nosza akkor irány a kocsma,megnézzük ott és lehörpintünk pár sört aztán megnézzük mi az isten van ott a focipályánál.Beérve a kocsmához nem is egy,de nagyon sok mikulást találtunk.Azthiszem már egy sem volt józan közülük.Ám az igazi mikulás itt sem járt.Bánatunkban és csalódottságunkban azért annyi eszünk még volt,hogy nem hagytuk elveszni a friss hideg söröcskét.Kiérve a kocsmából mintha egy lovast láttunk volna elhaladni,de lehet csak halucináltunk...
Lovas a faluban
Mikulás nélkül folytattuk az utat,kimentünk a faluvégi temetőhöz ahol tiszteletünket tettük egy álltalunk tisztelt ember sírjánál,majd akkor visszatértünk a faluba.Ismét a mikulásház felé vettük az irányt bízva abban,hogy elöbb csak rosszul láttuk a dolgokat.
Ám ez sovány remény volt nem is bizonyult igaznak.Majdnem sírva mentünk a falu másik végéhez a focipályához megnézni mi folyik ott.Hát nem a Duna folyt...
Falunap volt éppen Nagykarácsonyban,egy olyan falunap amelyen a helyi mikulás részt sem vett.Volt ott valami színpad féle ahol valami fekete ruhás énekesnő ugrált és énekelt.
Gondoltuk egy kicsit nézzük a fekete démont.Olyan ismerösnek tűnt...de nem emlékeztem a nevére.
Radics Gigi letévedt Nagykarácsonyba
Nem volt egy nagy müsor,de tetszett a csaj és mértek még sört is a szomszédos sátrakban.
Bevettük az útravalót azt mit volt mit tenni elindultunk haza.Végül is a küldetésünk felét sikerült teljesíteni,elvégre a mikulás otthonát megtaláltuk,arról meg nem tehettünk,hogy az öreg vakegér éppen nem volt itthon.Érdekes volt mert a faluban senki sem tudta hol van,valami Finnországról beszéltek néhányan,de én nem tudtam hova tenni a dolgot.
Végül is jó buli volt,azt megfogadtuk majd télen alaposan megmondjuk a magunkét a mikulásnak.Aztán télen már a kutyának sem volt kedve kijönni ide.Így megúszta a piros ruhás ámokfutó.
