Kellemesnek ígérkező idő köszöntött ránk a hétvégén,legalábbis a szombati napon.A múlt heti sikeres balatoni kék debütálása után sem akartunk otthon ülni.Így most egy környékbeli túrával erősítettünk.Na ez sem ígérkezett kis túrának a maga várható nagyjából húsz kilométerével.Zolikával vágtunk neki a közeli Mezőfalvának.Gyermekkorom kedvenc falva kissé kívül esik a túrázási lehetőségektől,de aki leleményes erre is talál remek túra lehetőségeket.Mi azok vagyunk,hiszen egy-két túránk érintette már a települést,illetve volt már túravégpont is.De emlékezeteim szerint túrát még nem indítottunk innen.Most ennek is eljött az ideje!Ám mielőtt az egész bulit megkezdtük volna,Dunaújvárosban az ország legolcsóbb lángososánál lenyomtunk egy-egy full lángost.Ezután a kilenc órási busszal mentünk ki Mezőfalvára.Fél tízre kint is voltunk.Mezőfalva pedig ezen a februári délelőttön a legszebbik arcát mutatta felénk!
Mezőfalva nagyon kellemes volt!
A múlt héten hiányoltuk a kávézási lehetőségeket Fehérváron,Pétfürdőn és Királyszentistvánon is,itt százötven méteren belül négy is volt!Mi a közeli Dóra cukrázdát választottuk.Ide jártam be mikor katona is voltam és már akkor is jók voltak a tapasztalataim.Most sem csalódtunk.Kávéztunk és somlóiztunk szinte nevetségesen alacsony összegért!Rég indult túra ekkora zabálásokkal és reményeink szerint a zárás is hasonló lesz majd.A tervünk az volt,hogy Ménesmajor és Daruszentmiklós érintésével elmegyünk egészen Dunaföldvárra.Minimum 20 km-esnek véltük a távolságot,viszont végig sík terepet ígért a túra.A kellemes Mezőfalván át trappoltunk a zöld jelzésű turistaúton.Erre mentünk Nagykarácsonyba vezető túráinkon Gergővel 2017-ben és Zolikával 2022-ben is.Most Ménesmajorig volt azonos az út.Ott azonban nem nyugatra Nagykarácsonyba megyünk hanem tovább dél felé Dunaföldvár irányába.
Kellemes parkokon át Mezőfalván
Kiérve a faluból,irány dél felé!
Viszonylag hamar kiértünk Mezőfalváról és az út szinte rögtön délnek fordult.Kellemesen jól járható volt,de sok látnivaló ugyan nem akadt a végtelen mezőkön kivül,de ez is kellemes volt.Jó két kilométer után tűnt fel egy kisebb magaslat az út mellett.Ma már tudjuk,hogy ez volt az egykori Bolondvár.Javasoltam Zolikának menjünk fel a kis dombra,ahol a várból már semmi sem maradt.Viszont nagy fű az volt bőven,de akadt némi kilátásunk is innen.Ám hiba volt feljönni,mert nem számoltunk az itt telelő kullancsokkal.Így aztán hiába a február a következő három kilométer úgy telt,hogy szedtük magunkról a kullancsokat.Tíz kullancs gondolta úgy,hogy rajtunk kellemesebben fogja tőlteni az időt.Ám végül itt lelték halálukat.Egy székkel felérő vadászles volt a következő látnivaló.Emlékeztem ide felült Gergő akkor rég...mivel a nyomában jártam most is úgy gondoltam én is felülök,tisztelegve örök túratársam előtt most is!
A Bolondvár Mezőfalvától délre
Gergő a vadászlesen 2017-ben...
Én ugyanott hét évvel később,vele a szívemben...
Elértük aztán a Dunaújváros - Rétszilas vasútvonalat amelyet úgy keresztezett a turistaút,hogy felkapaszkodott a vasúti töltésre,majd magán a vasúton kellett menni vagy hetven métert és úgy ereszkedett le a túloldalon.Cseppet sem számított veszélytelennek a dolog!Ám mi Gergővel már voltunk ennél neccesebb helyzetben is,nem ijedtem meg ettől a szakasztól sem.Zolika pedig még mindig a kullancsaival volt elfoglalva.Bárki aki erre vetemedik majd a jövőben,ezen a szakaszon fokozottan figyeljen azért és minél előbb húzzon le a sínről!Amint leértünk kb. öt perc múlva egy mozdony tepert ott el,szóval nem árt az óvatosság!A túloldalon meg egy darabon a szántóföldön megy az út,vártam azt,hogy itt majd kemény dagonyánk lesz,de száraz és kemény volt a talaj,így gond nélkül átjutottunk ezen a részen majd újra teljesen jól járható lett az út!
Hetven méteren a sínen megy a turistaút is egészen érthetetlen módon...fokozott figyelmet!
Délnek mentünk egyenesen,elhaladtunk a védett öreg kocsányos tölgy mellett.Itt pihentünk picit megetettem az útra hozott egyetlen kajámat egy pizzáscsigát csak mert a vízzel teli kulacs kezdte agyonnyomni.Pár száz méter után aztán beértünk Ménesmajorba.Ez Mezőfalvának egy külső településrésze.Nem nagy eresztés.Egy utca van itt ahol laknak is páran.Ami volt látnivaló egy kúria,azt is elbontották már.Itt vettünk búcsút a zöld jelzéstől miután az elfordult nyugatnak,mi pedig tartottunk tovább dél felé.Egy láncon lévő gyönyörű,de szomorú pit bull sorsán bosszankodtunk egy sort,így hagytuk el aztán Ménesmajort.Az út egy kanyar után a déli irányt felváltotta dél-keleti irányra.Nyuszik futottak a végtelen mezőkön,más látnivaló nem akadt.
Az öreg tölgy őrzi lépteink
Zolika trappol Ménesmajort elhagyva
Egy kilométer után ágazott két felé az út.Az alkalmazás segítsége kellett a jó irány kiválasztásához,bár sejthető volt melyik az.Itt egy erdő mellett haladtunk,kiméletlen fa pusztitást láttunk...Újabb egy kilométer múlva értük el Daruszentmiklóst a feltámadó szélben,annak is Daruhegy részét.A csendes település azon részén ahol mi haladtunk sok látnivaló nem akadt.Talán egy barátságház ami látnivalóul szolgált.Ez előtt volt egy pad,így pihentünk egy kicsit.Sajna engem kínzott a talpfájás,így jól jött egy kis pihi.De hamar tovább is indultunk a falu egy olyan részén vezetett tovább az út ahol beértünk egy rendkivül kellemes erdei szakaszra.Kétségtelenül ez volt a túra legkellemesebb része vagy három kilométeren át!
Elérve Daruhegyet
A túra legkellemesebb szakasza három kilométeren át
Amúgy úgy terveztük,hogy a túra végállomása Dunaföldváron az Arany fácán vendéglőnél lesz ahol olcsó és jó a babgulyás.Jártunk már ott többször is,így egy jó kajálással akartuk befejezni a túrát.Egy földvári lakosú kollegánkkal egyeztetve megbeszéltük,hogy majd ha odaérünk akkor csörgünk neki és velünk tart a zabálásra.De addig még várt ránk pár kilométer.Daruhegyet elhagyva alulról kereszteztük az M6-os sztrádát majd hamarosan beértünk Tolna vármegyébe (eddig Fejérben nyomtuk).Itt a 61-es út Földvárról kivezető szakaszánál lyukadtunk ki.Az út mellett a vasútvonal haladt.Mivel más út nem volt,így a vasúton mentünk tovább.Ez nem volt már annyira veszélyes,mert erre a személyforgalom megszűnt,ami nem zárta ki egy-egy tehervonat erre tévedését...
Elérjük a sztrádát
Vasúton megyünk tovább,de gyalog...
Nem volt egy telitalálat ennek a szakasznak a választása.Lehet jobb lett volna ha a 61-es út mentén megyünk be Dunaföldvárra.A sínes tartó szakasz jó négy kilométeres volt és rendkivül kellemetlen volt ezen menni.A fájó talpamnak nem ízlett a sínen való menés.Így vagy ugráltam a talpfáról,talpfára ami már talpbeton.Vagy a köveken mentem ami erős fájdalom érzéssel párosult.Nem nagyon volt hova letérni amikor végre sikerült akkor az út jött párhuzamosan a sínnel,de azon legalább kellemesebb volt a járás.Nagyon sokára értünk egy olyan ponthoz amikor egy járható út keresztezte a sínt.Erre tértünk le.Szerencsére sem vonat,sem mozdony se semmi nem jött a sínen való trappolás időtartalma alatt.
Hosszú kellemetlen szakasz
Ez az utca aztán bevitt Dunaföldvár kellős közepére.Az Arany fácán még jó másfél kilométerre lehetett.Ez nem töltött el örömmel,hiszen eddigra már mindketten fáradttak voltunk.Szerencsére éppen jött a kollengánk (akinek időben csörögtünk) kocsival.Mellettünk megállva elvitt minket az Arany fácán étteremig.Ott aztán sikerült egy jó babgulyást fogyaztani és még egy rízseshúst is.Na meg egy kiváló sört.Aztán a kollegánk elvitt a buszpályaudvarig is.Ott pedig buszra szállva indutunk haza.Fél hét után értünk Dunaújvárosba.A túrát mi 22 km-nek saccoltuk végül is,még úgy is,hogy a központból elvittek kocsival az étteremhez.
Az Aranyfácán (archív)
Hát nem ez volt a legjobb túránk,de elvoltunk.Az első kilométereken a kullancsokkal harcoltunk,az utolsókon pedig a sínen járás kivette erőnket.De a kajálások jók voltak.Ez volt az év harmadik túrája.Most akkor mentünk 22 kilométert.Ez így összesen akkor már 58 kilométer idén.Ez pedig 19,33 km/túra átlagot jelent jelenleg.Reményeink szerint még egy túránk lesz a télen ezzel pedig az előzetes terv mondhatni teljesül.
Túráink kiindulópontját többnyire vonattal szoktuk elérni.A buszt nem igazán szeretjük,csak akkor használjuk ha nincs az adott helyre vonat,vagy ha jóval egyszerűbb busszal menni mint vonattal.Autónk nincs,néha jó lenne ha lenne,de igazából nem is hiányzik,meg külömben is a vonatnak van valami varázsa.A vonaton utazva rengeteg szép tájon és helyen megyünk keresztül.Vannak helyek amelyeket kifejezetten így választottunk ki.Nehéz megítélni melyik is a legszebb,legkedveltebb vasútvonal amelyen jártunk,hiszen van bőven választék.Mégis úgy gondolom számomra a sok szép közül a Pusztaszabolcs - Dombóvár közötti szakasz a kedvenc.Nem is tudom,talán a nyolcvanas évek közepén utaztam erre elöször.Hiszen Sándorék faluja a Mecsekben is elérhető volt ebből az irányból is.A vasútvonal érdekessége,hogy ahogy elindulunk Pusztaszabolcsról egy vonattal,úgy válik a táj fokról-fokra egyre szebbé.Persze jobb ha a menetirány szerinti bal oldalra ülünk,arra izgalmasabb a dolog.Nyilván vannak ennél szebb vonalak is az országban,de most a kedvencről van szó.Meg szépnek szép ez is.Hát akkor tegyünk egy utazást most rajta.Az S40-es vonattal indulunk amelynek Dombóvár a végállomása.Minden állomáson és megállóhelyen megállunk!
Az S40-es álltalában piros színű flirt szerelvény
Elindulva Pusztaszabolcsról elöször még sík tájakon haladunk.Különösebb látnivaló erre nincs,de persze ennek a tájnak is megvan a maga szépsége.Pusztaszabolcs amúgy egy fontos vasúti csomópont.Innen ellehet jutni a fővárosba,Székesfehérvárra,Dombóvár,Kaposvár és Pécs felé is,valamint Dunaújvárosba is.Pusztaszabolcs állomását napjainkban is újítják fel.A falu nem különösebben érdekes.Egy túránk érintette a múltban amikor Gergővel jöttünk a Lívia-tavak felöl,akkor itt fejeztük be a bulit.Persze az állomást szinte napi szinten használjuk.
Elöször Szabadegyházán áll meg a vonat.A vonatból a falu nem igazán látszik.Sok élményünk innen nincs,soha egyetlen egy túránk sem vezetett erre.A Mecsekből hazajövet kétszer itt szálltunk át,mert itt ellehet csipni egy utolsó buszt ami Dunaújvárosba megy.Ez csak egyszer sikerült,mert a másik alkalommal a vonat késése miatt nem értük el és autót kellett hívnunk.
A települést elhagyva még nem nagyon változik a táj képe.Rövidesen Sárosdra ér a vonat.Itt többet látni a faluból mint az elöző állomáson.Túra élményünk azonban innen sincs.Nézegettem,tervezgettem ugyan erre,de nincsenek jelzett utak sem erre és sok látnivaló sem.Na és mellesleg,ide származó munkatársaim szerint a településen élnek "kedves" testvérek is,akik nem igazán fogadják szívesen az ide látogatókat.Kevés az esély rá,hogy ez a település valaha is bekerül túrázásaim történetébe.Persze autóval vagy busszal átmenve a településen az rendezett képet mutat!
Következő állomásunk Nagylók.Ahol már jártunk nem is olyan rég.
Nagylók állomás
Nagylókon nem kell tartanunk nem szívesen fogadó házigazdáktól.A falu rendezett és itt-ott szép és a táj is erre már alakulgat.Innen származik amúgy Rexi kutyám is.Ide jöttünk el érte valamivel több mint egy éve.Amúgy itt csak átutazóban voltunk korábban,mérföldkőnek számított a közelmúltbeli Iringó tanösvényi túra.A faluból sokat itt sem látni a vonatból,de elhagyva az állomást dél felé haladva,balra kezd combosodni a táj.Buckákat,apróbb dombokat látni és alattunk fut a Lóki-völgy.Ezen megy át az Iringó tanösvény.A helyi Piroska és Lóki tó környéke nagyon-nagyon szép és érdekes és a tanösvény tájai is csodálatosak!Negatívum a turistajelzések gyatra felfestése.Tervezek még erre a jövőben,pl. innen indulna az Álmok tavához tartó túra majd.Nagylók után érjük el a következő állomást:Sárbogárdot.
Sárbogárd állomása
Sárbogárd az már egy város.Valamennyit látunk is belőle a vonatból.Sokszor átjöttem a településen és itt voltam katona is.Hiába próbálom rendre felfedezni,de nem nagyon találok a városban sok szépet... Lényegébe az egész település egy hosszú utca amely maga a 63-as út.Ez több kilométeren át szeli át a várost.Túra élményeim itt csak annyi van,hogy itt végződött az a bizonyos rémálmos túra 2020 őszén amelyen kishíján ott hagytuk a fogunkat.Valamint a Mecsekből ha IC-vel jövünk akkor itt tudunk leszállni,mert ki tudja miért a fránya intercity a sokkal nagyobb jelentőségű Pusztaszabolcs állomáson nem áll meg...Előfordulhat,hogy lesz még erre túránk,vannak némi érdekességek a város környékén.
Következik egy ismét jelentős állomás Rétszilas.A névadó településből itt semmit nem látni,mert az több kilométernyire van az állomástól.Itt is áttudunk szállni,a Mecsek vagy a Zselic felé tartó túráink eléréshez.Ide jön és megy Dunaújvárosból vonat.De kevés,így ezért kényszerülünk sokszor inkább Puszataszabolcsi átszállásokra.A táj erre sík,de itt vannak az állomás mellett a Rétszilasi-tavak a 23 tóból álló tórendszer melyenk központja Rétimajor is pár méterre van innen.
Rétszilasnál a vasútvonal
A tavak felfedezését már Gergővel is tervezgettük,bár akkoriban úgy tudtuk,hogy csak egy tó van.Aztán a tavalyi évben kétszer is eljöttünk ide,nagyon szépek a tavak valóban,de...nem túrázásra van kitalálva.Inkább peca és vadászat folyik a területen amely magánterület is.Nagyon kár ezért.Nem is nagyon tervezünk már ide Talán Rétimajorba igen,de onnan meg már nem a tavak irányába fogunk menni.
Elhagyva Rétszilast még mindig sík a táj,de a távolban már feltűnnek a Tolnai-hegyhát dombjai.De addig még megállunk Sáregresen.Egy amolyan kis gödörbe ér be itt a vonat,a megálló egy mélyedésbe van,két oldalt domocskákkal határolva.Még soha nem száltunk le itt.Én szemezek egy itteni túrával még úgy is,hogy nincsenek jelzett turistaútak erre.
Ezzel véget is érnek a sík tájak és vonatunk beér a Tolnai-hegyhát álltal határolt területekre.Simontornya a következő állomás.
Simontornyai vár
Látni a várost és a dombságot a vonatból (ha a bal oldalon ülünk).Ezt az állomást is használtuk átszállásra,de innen már remek túrák is tehetők.Voltunk erre túrázni a múltban és tervezek is még ide.A település szép,amelyen átfolyik a Sió csatorna.Negatívum,hogy itt is gyengék a jelzések felfestései.Persze közel négy éve túráztunk itt,lehet azóta javult már.Van a településen egy vár is amit érdemes megnézni.Úgy gondolom jövünk még ide!
A vonat átmegy a Sió felett,már ez is látványosság,majd innen már kiséri utunkat maga a dombság is.Már nagyon szép tájakon haladunk.Következő állomásunk Tolnanémedi.Sokat nem látni a településből és hiába szép a táj,a Hegyháti vasúti megállók közül ez az egyik amelyről nem indulnak ki jelzett turistautak,miként a településről sem.Hívógató a táj,de éppen ezért itt valószinűleg soha nem fogunk leszállni.
Továbbra is szép tájakon haladva érjük el Pincehelyt.
A Kapos Pincehelynél
Pincehelyről remek túrák tehetők vagy akár ide is érkezhetők.Itt is baj viszont a turistajelzések megfelelő felfestésének hiánya.A falu nagyon szép amúgy és átmegy rajta a Kapos folyó és a 61-es út is.Benne van a pakliban,hogy jövünk még ide.
Belecska jön.Nem igazán tudok sokat a településről.A táj szép és látni a falut,de jelzéssel ellátott út innen sem indul ki.
Nem változik a táj képe,szép és gyönyörű amikor is elérjük a köveztekő állomást:Keszőhidegkút-Gyönköt.Tehát ez két település állomása egyben.Egyikből sem nagyon látni semmit,mivel kilométerekkel arébb van az állomástól mindkettő.De innen vezet ki jelzés,így elképzelhető,hogy jövünk még ide is.Amúgy amikor Gergővel elkezdtünk a Tolnai-hegyhátban túrázgatni,úgy terveztük,hogy fokozatosan fedezzük fel a dombságot északtól-dél felé.Ennek a kalandnak lett volna a következő túrája Keszőhidegkút,de ez már nem vált valóra...
Szárazd és Regőly következik,miközben a ták változatlanul lenyügőző.Ezek települseket nem ismerem.Soha nem voltunk itt.Jelezett út megy el a közelben,főleg Szárazdnál,így erre még előfordulhat,hogy majd járunk valaha.
Dúzsi utca
Szakály-Högyész a következő állomás.Ez is két falu állomása,de itt sem jártunk még.Viszont ide határozottan tervezünk a jövőben túrákat,előfordulhat,hogy már a következő Tolnai-hegyhátas túránk erre vezet majd.
Dúzs következik,ahonnan inditottunk már túrát.A település szép és a Hegyhát tájai a falu környékén pedig leírhatatlanul szépek!Mindenképpen akarok még erre a vidékre jönni az életemben!
Csibrák jön.Éppen,hogy csak megáll itt a vonat.A táj itt is szép a falucska lényegébe egy utcás.Fő látványossága egy harangláb.A jelzett utak azonban több kilométerrel arébb haladnak el.Aligha szállunk itt le valaha is...
Kurd következik,amelyről nincsen éppen jó véleményem...
Kurd lepusztult állomása
A település lehet,hogy szép,bár a központjában még nem jártunk.A dombságból lejövet egyik túránkon,a jelzés sajnos a helyi brikett telepen át vezetett és bár sok volt a roma,bántani szerencsére nem bántottak minket.De nem egy életbiztosítás itt átmenni...A vasútállomás pedig kritikán aluli volt.Elfogyott a vízünk és sehol sem volt egy csap,az illemhelységek meg zárva voltak.A büfé fogalmát meg erre valószinűleg nem is ismerik... Szóval mindenből eredendően nincsenek innen sajnos szép élményeim.Mindennek ellenére lehet eljövünk még,van itt egy tanösvény amit jó lenne körbejárni és azt is szeretném,hogy kedvezőbb kép alakuljon ki bennem a faluról.Mert a táj amúgy itt is szép!
Döbrököz jön,amiről viszont kellemes emlékeim vannak.Itt szálltunk le eddigi utolsó Hegyhátas túránkon.A település nagyon szép,ketté szeli a Kapos.Van itt várrom és látványos szurdikok vezetnek fel a dombságba.Ide még szeretnék eljönni.Na és nem mellékes,hogy eddigi tapasztalataim alapján itt vannak legjobban felfestve a turistajelzések az egész Tolnai-hegyhátban!
A 424-es...
Döbröközt elhagyva lassan a dombság is szelidül mígnem véget ér.A végállomás következik Dombóvár.Nagyon sokszor voltunk az állomásán,hiszen rendszerint itt kellett átszállni a Mecsek vagy a Zselic felé tartó túráink során.A településen azonban nem sokszor voltam.Halványan felsejlik egy 1986-is nyaralás Dombóvár-Gunarason,de sokminden nem maradt meg emlékeimben.Így aztán az előbb is emlitett eddigi utolsó Hegyhátas túránk szándékosan ide vezetett.Kicsit javultak is a Dombóvárról kialakult képeim.A Kis-konda patak völgye pl.kifejezetten látványos és szép volt és szeretnék is még eljönni,hisz van még itt érdekesség.Az is biztos,hogy fogunk még itt átszállni.Az állomás előtt van egy 424-es gőzős kiállítva,amelyet minden alkalomkor megcsodáltunk eddig és ide fűzödik egyik legmulatságosabb kalandunk is Gergővel.
Dombóváron ér tehát véget az utazás.Ám átszállva bármely irányba is,továbbra is rendkivüli szépségű tájak jönnek sorba.Pécs,Bátaszék vagy Kaposvár felé is csodák várják az erre utazókat.Sőt még az eddigieknél is szebb tájak,de valahogy mégis ez a kedvenc.Talán éppen ezért mert mindig valami nagyszerű élmények felé vonatoztunk itt..
Május elejére már nagyon nem bírtam a bezártságot,hogy az élet nem áll másból csak munkából és a maradjunk otthonból... Már úgy volt mindegy hova,csak menjünk.Távlati célunk még most sem lehetett,így a környéken kellett némileg valami érdekes útvonalat összehozni.Összehoztam hát egy kicsit úgy mondd hullámos túrát,amelynek elsődleges célja persze a sárga repce mezők megcsodálása.Azért hullámos ez a túra mert hol délnek megyünk majd rajta,hol északnak,aztán megint délnek.Túrán a helyi papírgyári víztoronytól indult.A tervek szerint megyünk egy kicsit délnek,majd nyugat felé fordulva elérjük az M8-M6 autópályák találkozásának közelében található horgásztavakat.Innen északnak megyünk majd Nagyvenyimre,ott megpróbáljuk végre megtalálni a bronzkori temető ásatásait,majd Nagyvenyim után ismét délnek vesszük az irányt és Kiskokasd érintésével a mezőfalvi vasútállomáson fejezzük be a túrát.Nagyjából 18-20km várt ránk.A túrára Zoli barátom kisért el.
A papírgyári víztorony
Borús idő fogadott noha hideg nem volt,egy kissé hüvős talán igen.Azért halasztottuk elseje helyett másodikára a túrát,mert mára mondták a jobb időt.Hát a túra elején úgy tűnt tegnap azért jobb idő volt.Ahogy kiértünk Dunaújváros területéről,rögtön belebotlottunk egy repceföldbe.A borúban is szép volt a virágzó sárga repce.A Kisapostagra vezető bicikliúton voltunk amúgy,amelyet úgy tünt szépen megcsináltak.Mikor utoljára jártam erre még Gergővel nem volt ilyen jó állapotban.Nem sokára azonban letértünk róla és nyugati irányba fordultunk.A távoli mezőkön látszódtak a sárga földek.Szép volt!Kereszteztük a 6-os utat és érkeztünk lassan a horgásztavakhoz.Eszembe jutott újra:Gergővel jártam itt utoljára...
Út a tavakhoz
A tavak meglehetősen szépnek tűntek,az út megkerülte őket és a nyugati partjukon némi magaslaton haladt.Természetesen erre nem voltak turistajelzések.A kilátást a tavakra 80%-ban akadályozták a fák.Nem tudtam azt sem mi a nevük ezeknek a tavaknak,a térképeken csak annyit láttam: Kisapostagi vízfolyás.Fogadjuk el tehát ezt a nevet.Ha jól számoltam négy tavacska volt itt,szebbnél szebbek voltak igazán!Nem emlékeztem rá,hogy ez ennyire szép hely.Az utolsó tónál már nem akadályozta semmi a kilátást.
Az egyik tó
Hamarosan azonban búcsút kellett vennünk a tavaktól,mentünk északnak.Szemejövő túrázók köszöntek ránk!Meglepőnek tünt itt túrázókat látni.Az út aztán egy ponton beleveszett a szántóföldbe,pontosabban itt is bevetették az utat is a jóképességűek.Azért tudtunk haladni,viszont egy-két hónap múlva már nem lehet majd erre jönni.Az a lényeg most még lehetett.Szépek voltak a környék mezői,nem gondoltam,hogy itt a város mellett is ennyire hullámos a Mezőföld.Egy jó kilométer múlva kereszteztük a Dunaújváros-Rétszilas vasútvonalat,annak túloldalán ismét ott volt egy szép repceföld.
Sárga repce...
Megcsodáltuk,majd átmentünk az M6-os alatt.Újra haladtunk aztán északnak Nagyvenyimre.Hosszú egyenes egyhangú út vezetett vagy két és fél kilométeren át,mire elértük a falut.Előzöleg megpróbáltam utána nyomozni,a bronzkori temető a Fűzfa utcában lesz.Az pedig itt lesz Nagyvenyim déli részén,tehát nem oly messze.Beérve Nagyvenyimre,a focipályának a kispadján pihentünk egyet,meg is kajáltunk.Jó félórát lazítottunk,közben jó idő is lett.Az egyenes úton jövet erős szembe szelünk volt,ideérve ez csitult és a nap is kisütött végre.Ezután indultunk a Fűzfa utcába.
Az erdős rész
A Fűzfa utcában semmi bronzkori temető nyomát nem találtuk.Gondoltuk kinézünk a közeli erdőhöz,mivel egy út vezetett ki arra.Hátha az erdőben van a temető.Haladva oda,távcsővel szemre vételeztük az erdőt.Mintha sírokat láttunk volna a sűrűben.Ennek aztán ellentmondott a rájuk festett sárga csík.Aztán én már kaptáraknak néztem őket.Zoli nem tudta mire vélni.Közelebb mentünk,de az erdőbe nem lehetett bemenni.Elvolt kerítve.Így lemondtunk a temetőről.Indultunk vissza a faluba ahol vettünk két sört,ezt a helyi víztoronynál fogyasztottuk el,ahol Gergővel is mindig pihentünk ha erre jártunk...közben egy gyerekkori haverommal találkoztam,akire alig ismertem rá.Úgy tünt meglehetősen nagy alkesz lett...
Sörözés
Indultunk tovább a sörözés után a Szent Bernát arborétumhoz,ami nem kis meglepetésünkre zárva volt!Úgy látszik a koronavírus ide is elért...mondjuk az arborétum mellett egy idősek otthona van...gondolom jelen helyzetben ez volt a megfelelő döntés.Na de mi mentünk tovább egy jól megszokott úton.Hamarosan elértük Gergő tavát,így persze megálltam picit.Sokat voltam itt Gergővel...és itt zokogtam olyan keservesen a halála után.Most mit volt mit tenni haladtunk tovább.Ugye innen vagy Perkáta felé a zöldön szoktunk menni Egyenesen át,vagy Mezőfalvának.Most egy harmadik irányt vettünk amely felé innen még soha nem mentünk.A helyi gyárat megkerülve újra délnek fordultunk.
Gergő tava
Út délnek
Kiskokasd felé mentünk.Az út egy darabig kellemes volt.Aztán durván sok lett a szemét az út mentén.Kereszteztük a Dunaújváros-Sárbogárd országutat,majd haladtunk újra délnek,vagy inkább enyhén dél-nyugatnak.Itt kezdett szembeköszönni a gyermekkorom,hisz sokat bicikliztünk erre gyerekként.A közelben volt a telkünk és sokat elnéztünk akkoriban Kiskokasdra,amely nem település volt,hanem egy mezőgazdasági kombinált.Az útat amelyen haladtunk gyerekkoronkban végtelenbe vezető útnak neveztük,mert oly misztikusnak és relytéjesnek tünk akkor.Most semmi ilyesmit nem éreztem,egyszerüen szép volt és jó volt a levegő.
Gyermekkorom egyik misztikus útja,most a legszebb formában...
Jó sokáig nagyon kellemes volt most ez az út.Aztán egy ponton úgy tünt belefutott a mezőfalvi szeméttelepbe...nem tudom,hogy az volt-e valóban,vagy csak egy illegális szemétlerakó helybe csöppentünk,mindenesetre nagyon illúzió romboló volt.Aztán újra minden rendben lett az úttal.Újra kellemes és szép volt.Egy újabb túrázó jött szembe.Furának tűnt,hogy itt az isten háta mögött egyáltalán jár valaki.Közben nagyon-nagyon szuper időnk lett már.Az út pedig elérte a túra elején is keresztezett vasútvonalat,csak most itt Mezőfalva közelében.Most nem keresztezte,kis kanyar után haladt vele párhuzamosan.
Gyönyörű utakon....
Repcét nem láttunk azóta mióta elöször értük el a vasútat.Mindegy ez a túra már úgy vonul bele a történelembe,mint a 2020-as repcetúra.Innen már egy köpetre volt a mezőfalvi vasútállomás.Mivel még bőven volt időnk a vonatig,felmentünk a sínek felett átívelő országút hidjára.Még ugysem néztem le onnan soha,csak képeken láttam.Most itt volt az alkalom ezt is megcsodálni.Fentről pedig ezt láttam:
Az állomás fentről
Más nem volt hátra lesétáltunk a vasútállomásra,amely aztán nagyon elhagyatottnak tűnt.Pedig még járnak erre vonatok.Az állomás épülete is meglehetősen lepusztult állapotban volt,a wc egyenesen undorító volt.Még volt másfél óránk a vonatig,igy leültünk egy padra várni a vonatot.Közben két kis macska jött oda hozzánk,így Zolika egyáltalán nem unatkozott.Amúgy is nagy macska barát,így elvolt a cicákkal.
Az állomás
Zoli és az egyik cica
Még megettük a maradék kajánkat,megittuk a vízünket.Majd nagy nehezen végül is megjött a vonat.Röpke 13 perc alatt visszaértünk innen Dunaújvárosba.Végül is egy kellemes jó túra volt ez is.Noha amiért jöttünk a repce,gyakorlatilag abból láttunk a legkevesebbet,de a fene bánta.Jól éreztük magunkat és túráztunk közel húsz kilométert.Alig várjuk már a vírus végét,szeretnénk mostmár azért jobb helyekre is elmenni.
Na nem örültem meg,hisz csak augusztus közepét mutat a naptár,de ezúttal egy igazi karácsonyi túrát tettünk!Méghozzá Nagykarácsonyba.Így már gondolom érthető a dolog.Hosszú kényszerpihenőre kényszerültünk,hisz vagy egy hónap elképesztő kánikula tombolt az elmúlt időszakban,most alakult úgy a dolog,hogy túrázásra alkalmas idő köszöntött ránk.Elég régen voltunk már túrázni,így megragadtuk az alkalmat és a fél 9-es busszal kilibbentünk a közeli Nagyvenyimre túránk kiinduló pontjára.
Nagyvenyimről kezdünk
Venyimen borús és szeles idő fogadott,ám ezzel együtt is kellemes volt.Végre a nagy melegek után jó kis túraidő!Elballagtunk a Szent Bernát arborétumhoz és hivatalosan innen inditottuk a túrán.Mégpedig a túra 95%-át a zöld jelzésen menve!Ez az a zöld sáv jelzés ami Nagyvenyimről vezet Nagykarácsonyba,igaz itt Nagyvenyimnél tesz egy 8km-es kitérőt,ezt persze kihagytuk,de a jelzés a falu után visszatért és onnan már vezetett minket további útunkon!Számomra ismerös terep következett,hisz a Nagyvenyimről Mezőfalvára vezető mostmár jelzett út és környéke gyermekkorom meghatározó helye volt.A fél gyerekkoromat ezen a vidéken töltöttem és hát persze nagyon sokfelé elmentem biciklizni,többek között erre is.Így kicsit jó érzéssel töltött el,hogy erre megyünk.
Út a gyerekkorba...azaz Mezőfalva felé
A jelzések ha nem is kifogástalanul,de megfelelő szinten felvoltak festve.Gyermekkorom egyik kedvenc útja mentén aztán rendkivül sok volt a szemét...durván sok!Persze tudtam mi ennek az oka...hát az,hogy a közeli Szőlőhegyre kilettek telepitve a mezőfalvi romák..akiknek keze nyoma itt bizony látható volt...Négy kilométer után értük el a mezőfalvi szőlőhegyet,ahol gyerekkorom nyarait töltöttem...és katona is itt voltam a nem túl messze található laktanyában.Tehát szó szerint hazai pályán jártam.A jó érzés mögött persze ott lapult a szomorúság is,hisz senki sem él már ezen a környéken azok közül akik gyerekkorom szereplői voltak,mégha csak mellékszereplői...Mindezzel együtt jó volt itt lenni!
Szőlőhegy a Pap-sor
A mi utcánk a Kettes-sor...a gyerekkorom utcája....
Szőlőhegy másnak tűnt mint gyermekként...minha sokat változott volna.Főleg az út...ami mintha lelapult volna!Igen lelapult.Mert úgy tünt itt gyerekként,hogy ha nem is durva de kemény emelkedökkel tarkitott a környék...most meg...mintha teljesen sík lett volna...ezt nem is értettem,megdöbbentő volt számomra ez a dolog.Persze egy kis múlt is maradt itt azért,de sajna tényleg csak egy kicsi.Az út mentén egy kápolnára bukkantunk.Erre nem emlékeztem régebbről,nem is állhatott itt!Volt egy kis valami kőépitmény ugyan amibe egy szobor volt,de nem ez volt az!Gondolom valamikor az elmúlt évtizedekben épülhetett amikor nem vezettek erre az útjaim...mindenesetre szép volt.Meg is álltunk picit.
A kápolna
Ezután még két szőlőhegyi utca mellett haladt el a zöld jelzés,majd egy időre betonútra váltott,ez volt a laktanyához vezető út.Mezőfalvára aztán már végig betonút vezetett be,az erdő az út mellett már nem az volt ami ifjú koromba,azt kivágták és újat telepitettek,de már ez is bőven megvolt nőve,de ez nem esett jól...szívesebben láttam volna még a gyerekkori erdőt...aztán szerencsére a falu eleje ahogy beértünk úgy tünt nem sokat változott.Itt minden olyan volt mint 30 éve is.Elértük a helyi postát ahova szintén élmények tucatjai kötnek...
A posta
Katona koromban én jártam ki ide a levelekért,barátságokat kötve az akkori itt dolgozókkal (vajon dolgozik-e még valaki közülük itt?) és hát ide jött nekem is több száz levelem az akkori csajomtól,innen hívtam fel őt (akkor még nem volt mobiltelefon) és lényegében innen(is) alapoztam meg azt az életre szóló kapcsolatot...igen ő volt a Királynő,akiről az Isten óvd a Királynőt bejegyésem is szól...( itt megtalálod ) Szóval itt is jó érzések sora talált szíven,mintahogy az utca másik oldalára átnézvén is,hiszen odaát meg ott volt az a kisbolt ahova szegény apámmal jártunk bevásárolni Szőlőhegyről jövet...
Talán a sorokat olvasva kiderülhet,hogy Mezőfalva bizony életem egyik meghatározó falva!
A templom
Persze mindenhol a faluban emlékek sora elevenedett meg.Jó volt itt lenni!A falu egyik központi parkjában pihentünk.vasárnap délelött volt,úgy tünt elöző este valami buli lehetett itt mert elég sok volt a szemét...és ezt már nem foghatom a romákra sem.A parkban ettünk,Gergő meg ökörködött egy sort az itteni játszótéren,majd visszatértünk a zöld jelzésre amely kivezetett aztán a faluból.Az eddigi nyugati irányt,most délre váltottuk.Dél felé mentünk egy hosszú ingerszegény úton,bár bal oldalt valami erdő sáv volt,jobbra meg szántóföldek...
Gergő ökörködik
Aztán egy ponton elkezdte nagyon szép arcát mutatni a Mezőföld.Egy kisebb magaslat volt elöttünk amire persze felmentünk.Úgy tűnt ez a környék legmagasabb pontja.Szép 100%-os körpanorámánk volt a Mezőföld tájaira és ez itt valóban nagyon szép volt.Azthiszem ez volt ennek a túrának a legszebb helye.Mezőfalva után voltunk nagyjából 3km-re délre.Itt is tartottunk persze egy kis pihenőt a szép mezőket kémlelve.
A Mezőföld
A magaslaton,ha nem is látszik a képen,de vagy harminc méternyi
magaslaton voltunk éppen
A szép hely után még mindig dél felé haladtunk elértünk egy erdőt,de éppen csak a szélét súroltuk.Aztán feltünt a Dunaújváros-Rétszilas vasútvonal.Úgy tűnt alatt tudunk majd átmenni,de...alatta az út aztán levolt zárva!Egy kapu volt az aluljáró túloldalán lelakatolva.Erre nem lehetett tovább menni,ám az út még elötte elfordult jobbra.Egyértelműnek tűnt,hogy ez a mi útunk.Így is lett,ám a jelzés egyszer csak letért róla és egy dzsungelszerű részen vezetett fel a sínre.Szinte járhatatlan rész volt ez és a vasút túloldalán méginkább...de a fákon ott volt a jelzés.Ez a dzsungel jó ötszáz méteren át tartott,a végénél meg kiderült,hogy rávetették a kukoricát a jelzett útra...jó másfél kilométer után volt újra járható az út!Ez a rész volt a legkeményebb ezen a túrán.
Az út lezárva!
Fent kelünk át a sínen
A dzsungelben
Még mindig dél felé tartottunk,egy ponton majd elkell,hogy forduljunk nyugatnak,hiszen Nagykarácsony arra van.Szőrnyű talpfájás kezdett kínozni.Eddig még nem írtam,de úgy tünik,hogy bokasüllyedésem van,a munkahelyi bakancs plussz a beton amin odabent a melóba 8 órán keresztül járunk,úgy tünik alaposan tönkretesz...Szóval nekem már nem volt egyszerü a túra,kínzott a talpfájás.Gergő persze haladt volna jobban,de így lassabb tempóra kényszerült ő is.Elértük Ménesmajort ami azthiszem egy Nagykarácsonyhoz tartozó rész,pár telek volt itt meg egy víztorony.Na és végre elfordult az út nyugat felé.Kiérve Ménesmajorból most a Dunaújváros-Paks vasútvonalat kereszteztük,ezen már könnyű volt átkelni.Feltünk Nagykarácsony is elöttünk a távolban,olyan 4-5 km-re lehetett még,ez nem volt jó hír a fájó talpamnak...
A paksi vonal
A rétszilasi vonal
Majd a paksi vasútvonal után nem sokkal újra kereszteztük a Dunaújváros-Rétszilas vonalat (a paksi amúgy ebből ágazik le),azt alulról tudtuk abszolválni,ezúttal nem volt lezárva alatta az út.Ezután befordultunk a célegyenesbe és hamarosan elértük Nagykarácsonyt!A jelzett út egyenesen bevezetett a helyi kocsmához (bravó útfestők!) ahol rögtön lehörpintettem egy jó sört és haverokkal is találkoztam itt a kocsmába,így kicsit eldumáltuk az időt.Kinzó lábfájással még elmentünk a híres Mikulás házig,ami persze augusztus révén zárva volt.Igaz a Télapó szánja meg ott parkolt az udvaron.Ezután egy érdekes ház adott még látnivalót amibe beleszállt egy repülö!
A repülös ház
Még annyi maradt,hogy elmentünk a helyi focipálya melletti Trianon emlékműhöz,itt fejeztük be a túrát.Ami amúgy egy viszonylag könnyü terepen vezetett,de én az utolsó harmadát már nem tudtam élvezni annyira fájt a talpam...remélem ez javul majd a soron következő túrákra,mert ha ez így lesz a jövőben is,az nem sok jót ígér számomra...Hát ez volt a Karácsonyi túránk - augusztusban.
