Kedvenc váraink (23.) - Dunaföldvári vár/Csonka torony

 A sorozat következő "versenyzője" a lakóhelyemhez egyik legközelebb vár,Dunaföldvár vára.

II. (Vak) Béla királyunk 1131-ben Földváron Szent Péter apostol tiszteletére apátságot alapított, aminek első okleveles említése 1199-ből ismert egy peres okiratban, "Monasterium de Felduar" alakban. Egy 1299-es oklevélben "abbas et conventus monasterii de Feldwar", 1333-ban "conventus de Feuldwar", 1343-ban "abbas B. Petri apostoli de Feuldwar" és 1483-ban "nundine in opido Feldwar" megnevezéseket olvashatjuk. Ezekből az oklevelekből kitűnik, hogy a 12. században már itt bencés apátság volt amely hiteles helyként is működött és a pécsi egyházmegyéhez tartozott.

A torony az alsóbb utcákból

Dunaföldvár vára valószínűleg a 15. században, Mátyás király uralkodása idején, a középkori bencés kolostor megerődítésével alakult ki. Területe azóta teljesen beépült, a felszínen csak a ma is álló torony áll még, melyet a 16. század elején építettek. Mai nevén "Csonka torony", vagy "Török torony"-ként ismert.

Földvár várának első említése Szinán csausz Szulejmán szultán 1543-as hadjáratát leíró művében szerepel. "Ezalatt az említett állomásról elindultak és Földvár vára mellett állapodtak, amely az ő nyelvükben ezt jelenti: Jir-hiszari."

A belső udvaron

Hogy pontosan mikor építették ki a palánkot a torony köré a törökök, az bizonytalan. Az első zsoldjegyzék 1557-ből ismert, ekkor 38 azab volt az őrsége Juszuf Jahja aga parancsnoksága alatt. A végváriak gyakran háborgatták a hódoltsági részeket, 1561 szeptemberében Nádasdy Kristóf emberei ütöttek rajt Földvárnál a törökökön és zsákmánnyal tértek haza. 1566-ban már 26 martalóc is szerepel a helyőrség zsoldjegyzékben. 1569-ben összesen 74 fő szolgált a várban, ekkor már 48 lovas (fárisz) is. Pálffy Tamás várpalotai kapitány széles kémhálózatot tartott fenn, egy jelentésében Földvár török őrságánek az adatait is megadta: Földvárott vagyon Musztafa aga, 50 beslianál több vagyon. Az pasa vajdája lakik benne; az is egynehány lóval felülhet. Izáraly és martalócz vagyon 60, topcsi 2 és egy dazdár." A törökök a vár építése során a torony nagyméretű reneszánsz ablakait lőréses ablakokká szűkítették le.

1586. szeptember 20-án Ali budai pasa Ernő főhercegnek írt panaszos levelet: "Ezeöknek utánna uagyon az hatalmas császárnak egy Feölduar neuw uara, ki megh Budán alól tiz mer feöldeön uagyon az Duna mellett, ott mind szüntelen lesekeödnek, az szegény utón iarokban sokat le uagnak, kiket penig mind marhastol el uisznek." A vár és az Eszék - Buda fő útvonal a végvári portyázók gyakori célpontja volt, ezért erősítették meg a törökök palánkokkal az egyes állomásait.

Valahol a várban

A 15 éves háború alatt megnőtt Földvár török őrségének a létszáma, 1605-ben már 129 fő kapott zsoldot. A történetíró Kjátib Cselebi Szinán nagyvezér 1593-as Veszprém és Várpalota elleni hadjáratában megemlíti Földvár palánkját, de leírást nem ad róla. 1599 júniusában Pálffy hajdúi sikeres támadást hajtottak végre a törökök dunai utánpótlás vonala ellen (tolnai portya). A hajdúk végül elfoglalták és felgyújtották Valpó várát és visszavonultak. A boszniai pasa és a dunántúli bégek csapatai Földvárnál az útjukat állták. A csatában 200 hajdú és 500 török esett el, köztük a pasa is. A hajdúk sikeresen törtek át és visszatértek a magyar területekre. 1601-ben Székesfehérvár elfoglalása után Mátyás főherceg elrendelte a város védelmi körletének kibővítését, Dunaföldvár, Simontornya és Koppány elfoglalását. Ez Ortelisus szerint megtörtént. A várat a kiürítésekor minden bizonnyal felgyújtották. 1602-ben egy névtelen olasz tudósítás szerint Nádasdy és Thurzó csapatai tüzérség nélkül, puszta kardjaikkal vették be a várat ismét; őrségét levágták, a zsákmányt felprédálták és tönkretették a védelmi berendezéseket. Kjátib Cselebi az 1604. évi eseményeknél megemlíti, hogy a szerdár kijavíttatta Földvár várát.

1608-ban Maximilian Brandstetter Konstantinápolyba utazván gyenge várnak látta az erődítményt: "...Földvár fölött, ahol egy a törökök által megszállva tartott gyenge vár és mellette egy meghódolt parasztok lakta kis helység található...". Egy 1609-es zsoldjegyzék szerint a vár őrsége 130 fő volt. Ez a létszám 100 körülire zsugorodott az 1620-as évektől.

A főbejárat

1626-ban Athanasio Georgiceo II. Ferdinánd álruhás császári megbízottja útleírásában megemlíti Földvárt: "E tótól mintegy két puskalövésnyire volt egy palánk, amelyet Fuduarnak [Földvárnak] hívnak, szintén a Duna partján, ahol száz török és szerb lovas és ugyanannyi gyalogos szokott lenni, akik mind a szultán zsoldjában állnak. Ugyanezen a helyen 30 háznyi kálvinista magyar is él, nagyon kényelmesen, mert a töröknek nem tartoznak mással, mint gyalogosszolgálattal és levélhordással, vagy azzal, hogy kocsin a közszolgálatba küldött személyeket szállítsák, ha Budáról jönnek, akkor két mérföldnyire, ha Buda felé mennek, akkor négy mérföldnyire."

A híres török utazó, Evlia Cselebi 1663-ban leírta a várat és települést: "Földvár vára. Lajos magyar király építtette. Azután 936. évben Szulejmán khán elfoglalta és fejlődötté tette. Buda területén a pasa magánjövedelmű birtoka (kliász) és helytartóság. Ennek a vára is a folyó partján igen magas hegyen fekvő, nagyon erős és szép vár. A Duna mentén ennél erősebb palánka nincs. Köröskörül háromszoros tömésfal építkezésű palánka ez, melyet két igen mély árok vesz körül. Két helyen nagyon erös fa-kapuja van, melyek egyike a keleti irányba néző Kicsiny kapu, Az árok fölött fából egy pavilonja van, mely megtekintésre érdemes londsa ; a várszolgák valamennyien itt üldögélnek és a Duna rakodópartját nézegetik. A várbeli nép e kapun át viszi be a Duna vizét. A másik kapuja nyugoti irányban a külső városra nyíló Nagy kapu. Ennek az árka fölöt fahíd van. A vár négy szögletén levő igen erős tornyokban sáhi és zárbuzán ágyúk vannak. Benn a várban deszkazsindelyes ház és egy templomból átalakítotot Szulejmán khán dsámi van. E dsámival összefüggőleg az ég csúcsáig emelkedő, négyszögletes, erős építkezésű, szép torony van, mely kilátáshely levén, onnan az összes síkságok és víztócsák partjai három konak távolságra meglátszanak. Egészen a csúcsán négy darab kitűnő ágyú van, sőt azon felül e tornyon -van még Szulejmán khán dsámijának magas deszkamináretje is. E toronyban őrzik a parancsnoknak és a kétszáz várkatonának értékes tárgyait.

Külvárosa. Négyszögletű, csupán tömésfal kerítésű város, melynek kerülete húszezer lépés. Erős toronybástyákkal felszerelt s igen mély és meredek árokkal ellátott két deszkakapuja van, melyek mindegyike kettős szárnyú kapu. Mindegyik kapu fölött deszkabástyájú és készenlétben álló ágyúkkal ellátott tornyok vannak. Ezen kapuk egyikén bemenvén, a másikon kimennek ; középen főúttal bíró város és állomáshely ez. Van összesen kétszáz laposfedelü, alacsony háza, továbbá kertjei, egészséges vizű kútjai és egy dsámija, mely az előtt művészi templom volt. Egy mecsetje, egy fogadója, ötven boltja, a fogadó tövében pedig egy csorgókútja van. Ez imáretehen (középület) kívül e külvárosnak néhány üres telekféle helye van, sőt oly terjedelmű város ez, hogy az összes temetők a városkerítésen belül vannak. E várba évenkint egyszer öt-tízezer ember gyülekezik össze s akkor nagy vásár van, ilyenkor a várban is két háromszázig menő, nyomorúságos gunyhó formájú boltot készítenek. ". Az 1663-ban szintén erre utazó Ottendorf császári követ sematikusan lerajzolta Földvárt (galéria). Ő is megemlíti, hogy a palánk magas, dombos parton fekszik. Az egész település magas kerítéssel és mély szárazárokkal van körülvéve, mert sokat szenvedtek a kóborló hajdúk támadásaitól.

A torony a bejárattól nézve

A török őrség 1686-ban a keresztény seregek közeledtére elhagyta a palánkot, az Eszék felé visszavonuló nagyvezér egy 2000 főnyi tatár kontingenssel az összes kis palánkot felgyújtatta. A keresztény sereg szeptember közepén érkezett a lerombolt Földvárra. Egy 1689. december 20-án kelt német összeírás Földvár leírásában a török erődítést emelte ki.

A kuruc korra a vár felépítése nem nagyon változott meg. A levelezésekben Földvár várát egyszerűen csak "sánc"-nak említik, ezzel mintegy jelezvén erődítmény jellegét. 1704. január 17-én a Dunántúlra betörő kurucok elfoglalták Földvár várát, de április 9-e után a császáriak kiszorították Károlyit és visszafoglalták Földvárt is.Simontornya viszont kuruc kézen maradt. Május elején Forgách és Károlyi csapatai ismét megpróbálták elfoglalni a Dunántúlt, és Földvár is a kurucoké lett egy rövid időre. Szeptember közepén Heister visszafoglalta a kurucoktól Földvárt és Simontornyát is. Földvárt megerősítették a császáriak, és a vár sikeresen állt ellen december 8-án a kurucok ostromának - a támadók csak az első sáncot (a település körülit) tudták elfoglalni egy rövid időre.

1705. június 5-9. között a kurucok ismét sikertelenül ostromolták Földvárt. Ekkor az "alsó két sáncot" vették be, a németek pedig a "felső sáncba" vonultak vissza. A császári felmentő sereg Glöckelsperg vezetésével elindult Földvár felé, erre Esterházy Dániel június 15-16-án visszavonta csapatait, és az imsósi hídon át Soltra vonult.

1705. november 4-én Kecskemétről indulva Bottyán serege egyetlen rohammal foglalta el Földvárt és kiadta az utasítást a megerősítésére annak ellenére, hogy Saint Just francia hadmérnök védelemre alkalmatlannak mondta Földvár várát, sőt lerombolását javasolta. 1706. február 14-e után a császáriak által ostromolt Bottyánvár védői kitörtek és Földvárra vonultak vissza. A kurucok augusztusig erősítik a várat, de végül Rákóczi elhatározza a feladását. A sáncokat ekkor részben elhányták és a Duna hídját is szétszedték.

1707. áprilisában még felmerült a vár ismételt megerősítése, de ez már elmaradt. 1708. nyarán a kurucok végleg feladták Földvárt és oda a császáriak 1709-ben bevonultak. 1710. február elején a végül a császáriak is kivonultak Földvárból, ezzel a vár hadi jelentősége megszűnt.

A békeévek beköszöntével az amúgy is elhanyagolt külső védőműveit lebontották, csak az öregtornyot tartották meg uradalmi börtönnek, majd később magtárként hasznosították.

1858-ban egy tűzvészben a város egy egy részével a torony is megsérült: a tűz tönkretette a torony fazsindelyét, és belső faemelvényei, falépcsői is mind leégtek, a belső tér üres lett. Ezután már csonkán építették újjá.

Gergő a várban

Régészeti kutatására az 1970-es években került sor. Erről itt olvashat bővebben. A tornyot 1974-ben és 2006-ban felújították. Jelenleg múzeumként működik.

A vár ugyan ingyenesen látogatható,azonban van nyitvatartási idő,erről idejében tájékozodjunk.A toronyba a belépés díjköteles!

A várban mi elég sokszor jártunk,kapásból hat alkalom jut eszembe,de lehet ez bőven több is.Jártam itt Gergővel,Mónival és Zolikával is.A vár egyes részeiről is a toronyból is pazar kilátásunk van a Duna illetve a város irányába is.

felhasznált forrás: varlexikon.hu

Mezőföldi barangolás

 Kellemesnek ígérkező idő köszöntött ránk a hétvégén,legalábbis a szombati napon.A múlt heti sikeres balatoni kék debütálása után sem akartunk otthon ülni.Így most egy környékbeli túrával erősítettünk.Na ez sem ígérkezett kis túrának a maga várható nagyjából húsz kilométerével.Zolikával vágtunk neki a közeli Mezőfalvának.Gyermekkorom kedvenc falva kissé kívül esik a túrázási lehetőségektől,de aki leleményes erre is talál remek túra lehetőségeket.Mi azok vagyunk,hiszen egy-két túránk érintette már a települést,illetve volt már túravégpont is.De emlékezeteim szerint túrát még nem indítottunk innen.Most ennek is eljött az ideje!Ám mielőtt az egész bulit megkezdtük volna,Dunaújvárosban az ország legolcsóbb lángososánál lenyomtunk egy-egy full lángost.Ezután a kilenc órási busszal mentünk ki Mezőfalvára.Fél tízre kint is voltunk.Mezőfalva pedig ezen a februári délelőttön a legszebbik arcát mutatta felénk!

Mezőfalva nagyon kellemes volt!

A múlt héten hiányoltuk a kávézási lehetőségeket Fehérváron,Pétfürdőn és Királyszentistvánon is,itt százötven méteren belül négy is volt!Mi a közeli Dóra cukrázdát választottuk.Ide jártam be mikor katona is voltam és már akkor is jók voltak a tapasztalataim.Most sem csalódtunk.Kávéztunk és somlóiztunk szinte nevetségesen alacsony összegért!Rég indult túra ekkora zabálásokkal és reményeink szerint a zárás is hasonló lesz majd.A tervünk az volt,hogy Ménesmajor és Daruszentmiklós érintésével elmegyünk egészen Dunaföldvárra.Minimum 20 km-esnek véltük a távolságot,viszont végig sík terepet ígért a túra.A kellemes Mezőfalván át trappoltunk a zöld jelzésű turistaúton.Erre mentünk Nagykarácsonyba vezető túráinkon Gergővel 2017-ben és Zolikával 2022-ben is.Most Ménesmajorig volt azonos az út.Ott azonban nem nyugatra Nagykarácsonyba megyünk hanem tovább dél felé Dunaföldvár irányába.

Kellemes parkokon át Mezőfalván

Kiérve a faluból,irány dél felé!

Viszonylag hamar kiértünk Mezőfalváról és az út szinte rögtön délnek fordult.Kellemesen jól járható volt,de sok látnivaló ugyan nem akadt a végtelen mezőkön kivül,de ez is kellemes volt.Jó két kilométer után tűnt fel egy kisebb magaslat az út mellett.Ma már tudjuk,hogy ez volt az egykori Bolondvár.Javasoltam Zolikának menjünk fel a kis dombra,ahol a várból már semmi sem maradt.Viszont nagy fű az volt bőven,de akadt némi kilátásunk is innen.Ám hiba volt feljönni,mert nem számoltunk az itt telelő kullancsokkal.Így aztán hiába a február a következő három kilométer úgy telt,hogy szedtük magunkról a kullancsokat.Tíz kullancs gondolta úgy,hogy rajtunk kellemesebben fogja tőlteni az időt.Ám végül itt lelték halálukat.Egy székkel felérő vadászles volt a következő látnivaló.Emlékeztem ide felült Gergő akkor rég...mivel a nyomában jártam most is úgy gondoltam én is felülök,tisztelegve örök túratársam előtt most is!

A Bolondvár Mezőfalvától délre

Gergő a vadászlesen 2017-ben...

Én ugyanott hét évvel később,vele a szívemben...

Elértük aztán a Dunaújváros - Rétszilas vasútvonalat amelyet úgy keresztezett a turistaút,hogy felkapaszkodott a vasúti töltésre,majd magán a vasúton kellett menni vagy hetven métert és úgy ereszkedett le a túloldalon.Cseppet sem számított veszélytelennek a dolog!Ám mi Gergővel már voltunk ennél neccesebb helyzetben is,nem ijedtem meg ettől a szakasztól sem.Zolika pedig még mindig a kullancsaival volt elfoglalva.Bárki aki erre vetemedik majd a jövőben,ezen a szakaszon fokozottan figyeljen azért és minél előbb húzzon le a sínről!Amint leértünk kb. öt perc múlva egy mozdony tepert ott el,szóval nem árt az óvatosság!A túloldalon meg egy darabon a szántóföldön megy az út,vártam azt,hogy itt majd kemény dagonyánk lesz,de száraz és kemény volt a talaj,így gond nélkül átjutottunk ezen a részen majd újra teljesen jól járható lett az út!

Hetven méteren a sínen megy a turistaút is egészen érthetetlen módon...fokozott figyelmet!

Délnek mentünk egyenesen,elhaladtunk a védett öreg kocsányos tölgy mellett.Itt pihentünk picit megetettem az útra hozott egyetlen kajámat egy pizzáscsigát csak mert a vízzel teli kulacs kezdte agyonnyomni.Pár száz méter után aztán beértünk Ménesmajorba.Ez Mezőfalvának egy külső településrésze.Nem nagy eresztés.Egy utca van itt ahol laknak is páran.Ami volt látnivaló egy kúria,azt is elbontották már.Itt vettünk búcsút a zöld jelzéstől miután az elfordult nyugatnak,mi pedig tartottunk tovább dél felé.Egy láncon lévő gyönyörű,de szomorú pit bull sorsán bosszankodtunk egy sort,így hagytuk el aztán Ménesmajort.Az út egy kanyar után a déli irányt felváltotta dél-keleti irányra.Nyuszik futottak a végtelen mezőkön,más látnivaló nem akadt.

Az öreg tölgy őrzi lépteink

Zolika trappol Ménesmajort elhagyva

Egy kilométer után ágazott két felé az út.Az alkalmazás segítsége kellett a jó irány kiválasztásához,bár sejthető volt melyik az.Itt egy erdő mellett haladtunk,kiméletlen fa pusztitást láttunk...Újabb egy kilométer múlva értük el Daruszentmiklóst a feltámadó szélben,annak is Daruhegy részét.A csendes település azon részén ahol mi haladtunk sok látnivaló nem akadt.Talán egy barátságház ami látnivalóul szolgált.Ez előtt volt egy pad,így pihentünk egy kicsit.Sajna engem kínzott a talpfájás,így jól jött egy kis pihi.De hamar tovább is indultunk a falu egy olyan részén vezetett tovább az út ahol beértünk egy rendkivül kellemes erdei szakaszra.Kétségtelenül ez volt a túra legkellemesebb része vagy három kilométeren át!

Elérve Daruhegyet

A túra legkellemesebb szakasza három kilométeren át

Amúgy úgy terveztük,hogy a túra végállomása Dunaföldváron az Arany fácán vendéglőnél lesz ahol olcsó és jó a babgulyás.Jártunk már ott többször is,így egy jó kajálással akartuk befejezni a túrát.Egy földvári lakosú kollegánkkal egyeztetve megbeszéltük,hogy majd ha odaérünk akkor csörgünk neki és velünk tart a zabálásra.De addig még várt ránk pár kilométer.Daruhegyet elhagyva alulról kereszteztük az M6-os sztrádát majd hamarosan beértünk Tolna vármegyébe (eddig Fejérben nyomtuk).Itt a 61-es út Földvárról kivezető szakaszánál lyukadtunk ki.Az út mellett a vasútvonal haladt.Mivel más út nem volt,így a vasúton mentünk tovább.Ez nem volt már annyira veszélyes,mert erre a személyforgalom megszűnt,ami nem zárta ki egy-egy tehervonat erre tévedését...

Elérjük a sztrádát

Vasúton megyünk tovább,de gyalog...

Nem volt egy telitalálat ennek a szakasznak a választása.Lehet jobb lett volna ha a 61-es út mentén megyünk be Dunaföldvárra.A sínes tartó szakasz jó négy kilométeres volt és rendkivül kellemetlen volt ezen menni.A fájó talpamnak nem ízlett a sínen való menés.Így vagy ugráltam a talpfáról,talpfára ami már talpbeton.Vagy a köveken mentem ami erős fájdalom érzéssel párosult.Nem nagyon volt hova letérni amikor végre sikerült akkor az út jött párhuzamosan a sínnel,de azon legalább kellemesebb volt a járás.Nagyon sokára értünk egy olyan ponthoz amikor egy járható út keresztezte a sínt.Erre tértünk le.Szerencsére sem vonat,sem mozdony se semmi nem jött a sínen való trappolás időtartalma alatt.

Hosszú kellemetlen szakasz

Ez az utca aztán bevitt Dunaföldvár kellős közepére.Az Arany fácán még jó másfél kilométerre lehetett.Ez nem töltött el örömmel,hiszen eddigra már mindketten fáradttak voltunk.Szerencsére éppen jött a kollengánk (akinek időben csörögtünk) kocsival.Mellettünk megállva elvitt minket az Arany fácán étteremig.Ott aztán sikerült egy jó babgulyást fogyaztani és még egy rízseshúst is.Na meg egy kiváló sört.Aztán a kollegánk elvitt a buszpályaudvarig is.Ott pedig buszra szállva indutunk haza.Fél hét után értünk Dunaújvárosba.A túrát mi 22 km-nek saccoltuk végül is,még úgy is,hogy a központból elvittek kocsival az étteremhez.

Az Aranyfácán (archív)

Hát nem ez volt a legjobb túránk,de elvoltunk.Az első kilométereken a kullancsokkal harcoltunk,az utolsókon pedig a sínen járás kivette erőnket.De a kajálások jók voltak.Ez volt az év harmadik túrája.Most akkor mentünk 22 kilométert.Ez így összesen akkor már 58 kilométer idén.Ez pedig 19,33 km/túra átlagot jelent jelenleg.Reményeink szerint még egy túránk lesz a télen ezzel pedig az előzetes terv mondhatni teljesül.

Dunatúra,teljesítménytúra

 Ez a túra nem volt betervezve,lényegébe  a dolgok véletlen összjátékának köszönhetően valósítottuk meg.A munkahelyi logisztikus csajok szóltak,hogy találtak valami teljesítménytúra terveket és kérdezték kinyomtassák-e?Mondtam igen,így aztán átnézve ezeket találtunk rá erre a túrára.A Dunatúra Egyesület születésnapi teljesítménytúrára amelyet Dunaföldváron rendeztek meg.Mivel Dunaföldvár a szomszédos város,így mondhatni olcsón megúszható volt a dolog,a nevezési díjjal,utazással esetleg egy sörözéssel is megúszhattuk három ezer forintból.Így hát belevágtunk Zolikával és az egyik távolsági járattal lerepültünk a közeli Dunaföldvárra.Reggel nyolcra már ott is voltunk.A túrát pedig a buszállomás melletti egyik házból indították.Itt ugyan annyian voltak,hogy jó húsz percnyi sorbanállás után tudtuk csak leadni a nevezést,illetve magunkhoz venni az itinert.Mikor megvolt,fél kilenckor már útra is keltünk.

A túrát a földvári Béke térről inditottuk.A kamera képméretén meg változtattam azért ilyen téglalap alakúak most a képek!

A túrát három távon rendezték meg: 10,20 és 30 kilométeren.Mivel még mindig igencsak lábfájós vagyok,pontosabban térd fájós,így a legkisebb táv mellett döntöttünk.Ez a táv elejét Földvár érdekesebb részein tette meg,majd kiért a természetbe és a kertek alatt illetve felett a Kálváriát érintve tért vissza Dunaföldvár központjába.Elindulva ismerös részeken haladt a túra,ott ahol már Gergővel is jártunk nem egyszer...persze tudott azért újat mutatni a dolog.Az iskola mellett a Szent Ilonka templom előtt haladva az út felért a Földvári várhoz,ahol szintén nem első alkalommal jártunk.Itt-ott mentek előttünk,illetve utánunk is túrázók,de a várban nyugi volt.Itt kicsit megálltunk és ettünk kicsit.Bár a nevezéskor kaptunk zsíroskenyeret,de nem akartuk,hogy a hozott kajánk is kárba vesszen,így falatoztunk kicsit.

A Szent Ilona templom

A várban

A vár után az itiner utasításait követve folytattuk a túrát.Amely levezetett a Dunára egy Kecskeugratónak nevezett szép lépcsősoron.Na ez az ami új volt,mert ezt a korábbi években nem vettük észre.Nem tudtuk,hogy ez létezik és,hogy itt is lelehet menni.Pedig lelehetett!Le is mentünk és kikötöttünk a Duna melletti parkban ahová szintén fűztek kellemes emlékek Gergővel...Mondhatni idáig ismét Gergő nyomában jártunk!A parkon át vezetett a túra,majd itt volt az első ellenörzőpont ahol két kedves idősebb höly fogadott.Ők igazolták le az itinert majd adtak egy-egy müzli szeletet.Folytatódott a túra a Duna mellett.Átmentünk a híd alatt és a Dunával párhúzamosan haladtunk jelzett turistaúton!Feltünt a Kálvária-hegy amit ebből a szemszögből még nem nagyon láttunk!

Zolika a kecskeugratón

A parton

Feltűnik a Kálvária-hegy!

A piros kör jelzésen haladtunk amely erre már hál isten nem betonút volt.Persze a túra nem végig a jelzésen haladt!A mi túránkat piros-fehér szalagokkal és itt-ott felíratozott papírokkal jelezték.Az itiner szerint a piros kör egy forráshoz vezetett.Így is lett!A Kálvária-hegy alatt egy hangulatos ártéri erdőben egy pihenőnél a Duna mellett ott volt a forrás!Ami még nagyszerű volt,hogy bőven folyt a víz és az itiner utasitásai szerint emberi fogyasztásra alkalmas volt!Persze azonnal frissitettük a készletet!Na és kicsit pihentünk,én egy újabb kiflit elfogyasztottam,Zolika meg egy szenyót.Ezután folytatódhatott a túra.

A földvári híd varázsában

Na most merre tovább?

A forrásnál

Egy darabig még a Duna mellett haladtunk,majd jobbra - nyugat - felé fordulva bizony emelkedő következett! Nem volt nagyon durva,de azért most olyan könnyűnek sem tűnt.Szép friss zöldben trappoltunk felfelé és kezdett meleg is lenni.Itt-ott gyönyörűen virágzott az orgona.Jó kis kaptató után felértünk.Majd lekellett térni a piros körröl.Egy jelezetlen úton vitt tovább a túra.A szalag jelzések és az itiner leírása egy helyen nem volt egyértelmű,így egy rossz útra tértünk le,jó 250 méter után aztán rájöttünk ez az út nem vezet sehová,így visszamentünk és korrigáltuk a hibát.Az út haladt tovább és egy ponton újra levitt a Dunához.Hát ezért kapaszkodtunk fel az emelkedőn?

Eltévedt útvonal

Végül aztán újra felfelé vezetett az út.Újra és örvendtünk neki vala.Meleg lett,én rövidújjúra vetköztem,Zolika nem.Ő bőre érzékeny a napra és naptejet meg nem hozott.Újabb emelkedő,majd a kertek között is újabb emelkedő...Nem volt nehéz de a fájós térdemnek hála,kezdett tele lenni a tököm.Végül felértünk ahol rátértünk arra a piros jelzésre amelyen tavaly nyáron jöttünk a Bölcske-Dunaföldvár túrán.Cseresznyések között haladtunk,de még korán volt.Jó egy hónap múlva érik csak majd...vagy még több.Pár száz méter után itt volt a második ellenörző pont.Itt egy középkorú csávó és egy nő volt.Kedvesek voltak.Ők almával és ásványvízzel kínáltak meg minket.Elfogadva és leigazolva az itinert haladtunk tovább.Itt ugyanazon a szakaszon haladtunk ahol tavaly a bölcskei túrán mint írtam.Kertek között,helyenként pompás kilátással a Dunára és az Alföldre haladtunk kb.120 méter magas fensíkon.Egy idő múlva egy MÁV raklapokból készült lépcsőhöz értünk! Itt már letértünk a tavalyi útvonalról,de maga a piros jelzés erre vezetett.

Az ötletes lépcső

Felmenve a lépcsőn az út magas fűben haladt,de kivolt taposva.Pár méter után aztán odaértünk a Kálváriára!Tehát a Kálvária-hegyen voltunk amelynek aljában haladtunk a túra első felében!Hogy a jó fenébe nem akadtunk annak idején erre az útra Gergővel?Hogy-hogy nem figyeltünk fel erre?Soha nem erre jöttünk vagy mentünk amikor itt jártunk.Szóval ez is az újdonság erejével hatott,hogy ebből az irányból is elérhető a Kálvária...Na itt volt a harmadik ellenörzőpont.Itt fiatalok voltak és Balaton szelettel kínáltak meg.Mi meg pihentünk egyet a pompás kilátást,ami itt volt,élvezve!

Kilátás a Kálvria-hegyről

De sokszor jártunk itt Gergővel és élveztük ugyanezt!Erre gondolva hosszú idő után mintha...újra valami simogatást,bizsergést élveztem volna a hátamon...Ez nekem már elég volt...Tudtam Gergő lelke újra itt van velem.A szívem megtelt melegséggel...Jó húsz percet pihentünk itt.Ezután kezdtük meg az ereszkedést.Lefelé a városra volt jó kilátásunk,illetve jó fellátásunk a Kálváriára.Ugyan az itiner még írt egy kis emelkedőt,valószinű a szomszédos szemben álló kis hegyet kellett volna megmászni,de mivel újabb ellenörzőpont már nem volt lefordultunk a város felé.A térdem már erősen fájt és Zolikának sem volt kedve még egyet kerülni és úgy tűnt ezt mások is így csinálták,így leröviditettünk itt vagy 5-600 métert.Pedig a szemközti hegyen még sosem voltam,majd legközelebb ha valaha is rendbejön persze még a lábam...szóval innen lesétáltunk vissza a városba.Érzésünk szerint már így is többet mentünk 10 kilométernél.

A Kálvária

Dunaföldvár

A piacon áthaladva értünk vissza a Béke térre.Itt leadtuk a leigazolt itinert majd megkaptuk a szokásos dolgokat.Kitűzőt,emléklapot és kaptunk két tepertős pogácsát fejenként.Megköszöntük és átmentünk a szemközti kocsmába.Ideje volt egy jót sörözni,mert idén ilyen még nem volt!Egy kávéval még megfejeltük a dolgot,kényelmesen jó egy órát ülve a kocsma teraszán mulattuk az időt.Aztán nem volt messze a busz pályaudvar.Odabattyogtunk,pechünkre egy olyan buszra szálltunk amely bement az összes közeli faluba,így kicsit hosszú időbe telt mire hazaértünk,de ez rendben összejött végül is.

Megjutalmaztuk magunkat a végén!

A túra nem volt rossz,de abszolút nem voltam formába,elsősorban a fájó térdem miatt,de legyürtük azért a túrát kényelmesen.4 óra volt a szintidő,ez 3 óra 35 perc alatt sikerült öszehozni,igaz a végén ugye megspóroltunk 600 métert,de ezt meg lezavartuk akkor amikor eltévedtünk kicsit.Mi mindennel együtt 12 kilométernek számoltuk a túrát.A mi jegyzőkönyvünkbe ez kerül be.Ez volt az év nyolcadik,egyben a tavasz ötödik túrája!A mostani 12-vel tartunk 123,6 kilométernél.Ez pedig 15,45-ös átlagot jelent.Aki ezt esetleg keveseli azoknak írom,hogy nekünk nem a megtett táv az elsődleges hanem a látnivalók.És ilyen helyeken is mint ez a mostani,rengeteg látnivalóra akadtunk!

Végezetül ha esetleg valaki venné a  fáradtságot,hogy melyik kép formátum a jobb,ez a jelenlegi 16:9 vagy a régi 4:3 az jelezze már valahogy nekem.Akár itt kommentben,akár privátban.Előre is megköszönöm ezt.

Tolnai túra

Talán éppen Tolna megye az,ahol a legtöbbet túrázunk.Közel van és a megye szinte minden pontján remek túrák tehetők.Most az észak-keleti részen szándékoztunk egy túrát tenni Zolikával.Bölcskétől kívántunk elmenni Dunaföldvárra.Mivel nem kellett messze menni,korán sem kellett kelni.A nyár első túrájára 9-kor érkeztünk a 40km-re lévő Bölcskére.A helyi pincefalut akartunk bejárni,majd innen el az ártéren a Duna mentén egészen Dunaföldvárig.Noha a pincefaluban jártam Gergővel négy éve,a többi rész ismeretlen volt.Már az induláskor meglehetősen meleg volt,biztosak voltunk benne,hogy a mai napon fázni nem fogunk...

A református templom Bölcskén

     Részben átballagtunk a fél falun.Több látnivaló is akadt útközben:emlékművek,templomok,szobrok és egy nagyon szép kőtár.Itt megálltunk közelebbről is szemre vételezni.Jól nézett ki,takaros építmény volt.Közben azt is megtudtuk,hogy a falunak még filmszínháza is van.Manapság már ez is oly ritka.A falu nyugati szélén leltünk rá a piros turistajelre.Ez kissé kivezetett a településről majd visszafordult a pincefalu felé.Ezen az egy-két kilométeren ami most jött már jártunk Gergővel négy éve,így most újra szó szerint a nyomában jártam...Egy kisebb dombon voltunk éppen ahol kilátás nyílt dél,dél-nyugati irányba.

A kőtárnál

Hamarosan beértünk a pincefaluba.Sehol egy teremtett lelket sem láttunk,pedig hát pünkösd vasárnapja volt.A falu kanyargós utcáin csodáltuk a szebbnél szebb pincéket.Magán a piros jelzésen haladtunk.Kutya meleg volt már.Ha már a nyár első túrája ilyen forró,milyen lesz a többi?Mentünk az utcákon elértünk egy szállodához.Ezt láttuk anno Gergővel is,mégis fura volt,hogy egy pincefalu kellős közepén egy szemre is tetszetős szálloda áll.Innen némi kapaszkodás következett a felsőbb utcákba.Na nem volt hosszú,talán ha száz méter.

A pincefaluban

A szálloda

Akkor négy éve szemből jöttünk...így tudtam most egy temető következik.És igen a jelzés közvetlen a temető mellett haladt úgy,hogy egyes sírok vége szinte kilógott az útra.Természetesen teljesen másnak tűnt az egész mint négy éve.Többször írtam már,hogy egy túrát amin már voltál,ellenkező irányból teszel meg,teljesen más az élmény is.Most is ilyen érzésem volt.A temető után nem sokkal jött az a rész amit négy éve is furcsáltam.Nevezetesen a jelzett turistaút átvezetett egy magán kerten!Kicsit vonakodtam ettől,egy kerten átmenni....?De ahogy akkor most is szólt egy szomszéd,hogy nyugodtan menjünk csak át rajta.Így tettünk,közben láttuk,hogy ez a kert senkié.A rajta álló házon nyitva volt az ajtó,de sehol senki..lejjebb szépen teremtek a cseresznye fák,de tiszta gaz volt minden.Kár érte,de így legalább nyugodtan átjöhettünk rajta.

Zolika a kert végében,a két ház között ment a jelzés!

Már csak pár méter volt a pincefaluból,így a Gergő nyomábanos rész véget is ért.Persze ezen kivül is a nyomában járok bárhol... Még a falu normál utcáin mentünk egy darabon majd egy kis ösvényen kiértünk az ártér fölé!Nem is gondultuk,de magasan voltunk,kb.mint nálunk a Felső Dunapart...na jó annyira talán nem magasan,de vagy negyven méterrel biztos,hogy az ártér felett voltunk,némiképp remek kilátással az ártérre.Igaz magát a Dunát vagy valamelyik holtágát nem lehetett látni.Egy szinte a természet álltal teljesen benőtt betonlépcső vezetett le a magaslatról.Lementünk,hisz a piros arra ment tovább.

Az ártér felett

Leérve,jellegében teljesen megváltozott a túra.Hűvös ártéri erdőbe értünk ami a kánikulában kifejezetten jó volt!Ám a víz közelségét jelezvén a szúnyogok is megszaporodtak,ez már kellemetlen volt.Eleinte klassz volt az út,mert kiértünk a holtághoz.Szép is volt,nem mondom.De aztán hosszú időre ezzel le is tudtuk a szépségeket.Hosszú ingerszegény szakasz következett az ártéri erdő szűk dagonyás,szúnyogokkal teli útján...persze ennek is megvolt a maga szépsége.ráadásul az út enyhén emelkedett a domboldalban mégis kissé kellemetlen volt itt trappolni.Jó két kilométeres szakasz volt ez.

Az első méterek az ártéri erdőben

Holtág

Aztán méterről méterre nehezebb

Végül kiértünk az ártéri erdőből egy fensíkra.Újra változott a túra jellege.Az erdőt felváltották a mezők.Itt már nem volt szúnyog,de fa sem...iszonyatos melegben trappoltunk egy újfent hosszú egyesen szakaszon.Csak a nap sütött ránk.Gyümölcsösök,napraforgók,búzatáblák voltak az út egyik oldalán,a másikon csak szőlők.Visszanézve olykor nem is volt rossz a kilátás a mezőkre.A Duna irányába egyelőre nem volt kilátásunk.Soká ért véget ez a szakasz is,a végén egy fa árnyékában kajáltunk egyet.

Mezőkre érve

Tovább haladva kezdett kilátásunk lenni a Duna és az Alföld felé is és ahogy haladtunk előre úgy lett ez a kilátás fokról fokra jobb és szebb!Beértünk egy cseresznyésbe,ahol az út két felé ment a jelzés viszont eltűnt...így találomra választottunk utat,hát persze,hogy a rosszat választottuk.Mondjuk erre hamar rájöttünk és korrigáltuk a dolgot.Közben a cserszenye fákról jól becsemegéztünk cseresznyéből,később pedig már sárgabarack is akadt.Na és jelzés is volt újra.Szép rész volt a remek kilátással.

Cseresznyés a Duna felett

Az út a hőségben végre lefordult Dunaföldvár felé.Apró hűs szakasz is akadt végre.Majd újra egy pincefaluba értünk.A földvári burgundi utcába értünk ami maga volt a pincefalu.Természetesen nem volt akkora és olyan jellegű mint a bölcskei,de itt is akadtak szép pincék,volt néhány magában a domban is.Kiváncsi lettem volna ezekre belülről.Az út lefelé vezetett a fensíkról helyenként már szép rálátásaink is voltak magára Dunaföldvárra.Végül leértünk a városba,a helyi piacnál kötöttünk ki.

A Burgundi utca

A buszpályaudvarnál lenyakaltunk egy frissitő sört az egyik kocsmában,majd úgy döntöttünk elmegyünk kajálni az Arany Fácán vendéglőbe.Jó tapasztalataink voltak arról az étteremről és most sem csalódtunk.Babgulyás persze nem maradhatott el,majd Zolika egy vega tálat én meg egy girros tálat ettem meg.Olcsó és jó volt!Jövünk még ide!Annyi maradt,hogy visszasétáltunk a hőségben a busz állomásra és hazajöttünk.Ez volt tehát a nyár első túrája.

Sörözés

Az Arany Fácán Dunaföldváron a 6-os út mellett.Remek hely!

Ez volt az idei év tizenegyedik túrája.Most mentünk nagyjából 16 kilométert.Így az idei összesítésben 189,3 km-nél tartunk.Ami 17,209-es átlagot jelent,Ezen a túrán nagy hőség volt és akadtak pillanatok amikor azt kívántam bárcsak már Dunaföldváron lennénk.Ettől függetlenül jó buli volt,de annak aki ezt a túrát választja,javaslom inkább az október-április közötti időszakot.