Talán éppen Tolna megye az,ahol a legtöbbet túrázunk.Közel van és a megye szinte minden pontján remek túrák tehetők.Most az észak-keleti részen szándékoztunk egy túrát tenni Zolikával.Bölcskétől kívántunk elmenni Dunaföldvárra.Mivel nem kellett messze menni,korán sem kellett kelni.A nyár első túrájára 9-kor érkeztünk a 40km-re lévő Bölcskére.A helyi pincefalut akartunk bejárni,majd innen el az ártéren a Duna mentén egészen Dunaföldvárig.Noha a pincefaluban jártam Gergővel négy éve,a többi rész ismeretlen volt.Már az induláskor meglehetősen meleg volt,biztosak voltunk benne,hogy a mai napon fázni nem fogunk...
A református templom Bölcskén
Részben átballagtunk a fél falun.Több látnivaló is akadt útközben:emlékművek,templomok,szobrok és egy nagyon szép kőtár.Itt megálltunk közelebbről is szemre vételezni.Jól nézett ki,takaros építmény volt.Közben azt is megtudtuk,hogy a falunak még filmszínháza is van.Manapság már ez is oly ritka.A falu nyugati szélén leltünk rá a piros turistajelre.Ez kissé kivezetett a településről majd visszafordult a pincefalu felé.Ezen az egy-két kilométeren ami most jött már jártunk Gergővel négy éve,így most újra szó szerint a nyomában jártam...Egy kisebb dombon voltunk éppen ahol kilátás nyílt dél,dél-nyugati irányba.
A kőtárnál
Hamarosan beértünk a pincefaluba.Sehol egy teremtett lelket sem láttunk,pedig hát pünkösd vasárnapja volt.A falu kanyargós utcáin csodáltuk a szebbnél szebb pincéket.Magán a piros jelzésen haladtunk.Kutya meleg volt már.Ha már a nyár első túrája ilyen forró,milyen lesz a többi?Mentünk az utcákon elértünk egy szállodához.Ezt láttuk anno Gergővel is,mégis fura volt,hogy egy pincefalu kellős közepén egy szemre is tetszetős szálloda áll.Innen némi kapaszkodás következett a felsőbb utcákba.Na nem volt hosszú,talán ha száz méter.
A pincefaluban
A szálloda
Akkor négy éve szemből jöttünk...így tudtam most egy temető következik.És igen a jelzés közvetlen a temető mellett haladt úgy,hogy egyes sírok vége szinte kilógott az útra.Természetesen teljesen másnak tűnt az egész mint négy éve.Többször írtam már,hogy egy túrát amin már voltál,ellenkező irányból teszel meg,teljesen más az élmény is.Most is ilyen érzésem volt.A temető után nem sokkal jött az a rész amit négy éve is furcsáltam.Nevezetesen a jelzett turistaút átvezetett egy magán kerten!Kicsit vonakodtam ettől,egy kerten átmenni....?De ahogy akkor most is szólt egy szomszéd,hogy nyugodtan menjünk csak át rajta.Így tettünk,közben láttuk,hogy ez a kert senkié.A rajta álló házon nyitva volt az ajtó,de sehol senki..lejjebb szépen teremtek a cseresznye fák,de tiszta gaz volt minden.Kár érte,de így legalább nyugodtan átjöhettünk rajta.
Zolika a kert végében,a két ház között ment a jelzés!
Már csak pár méter volt a pincefaluból,így a Gergő nyomábanos rész véget is ért.Persze ezen kivül is a nyomában járok bárhol... Még a falu normál utcáin mentünk egy darabon majd egy kis ösvényen kiértünk az ártér fölé!Nem is gondultuk,de magasan voltunk,kb.mint nálunk a Felső Dunapart...na jó annyira talán nem magasan,de vagy negyven méterrel biztos,hogy az ártér felett voltunk,némiképp remek kilátással az ártérre.Igaz magát a Dunát vagy valamelyik holtágát nem lehetett látni.Egy szinte a természet álltal teljesen benőtt betonlépcső vezetett le a magaslatról.Lementünk,hisz a piros arra ment tovább.
Az ártér felett
Leérve,jellegében teljesen megváltozott a túra.Hűvös ártéri erdőbe értünk ami a kánikulában kifejezetten jó volt!Ám a víz közelségét jelezvén a szúnyogok is megszaporodtak,ez már kellemetlen volt.Eleinte klassz volt az út,mert kiértünk a holtághoz.Szép is volt,nem mondom.De aztán hosszú időre ezzel le is tudtuk a szépségeket.Hosszú ingerszegény szakasz következett az ártéri erdő szűk dagonyás,szúnyogokkal teli útján...persze ennek is megvolt a maga szépsége.ráadásul az út enyhén emelkedett a domboldalban mégis kissé kellemetlen volt itt trappolni.Jó két kilométeres szakasz volt ez.
Az első méterek az ártéri erdőben
Holtág
Aztán méterről méterre nehezebb
Végül kiértünk az ártéri erdőből egy fensíkra.Újra változott a túra jellege.Az erdőt felváltották a mezők.Itt már nem volt szúnyog,de fa sem...iszonyatos melegben trappoltunk egy újfent hosszú egyesen szakaszon.Csak a nap sütött ránk.Gyümölcsösök,napraforgók,búzatáblák voltak az út egyik oldalán,a másikon csak szőlők.Visszanézve olykor nem is volt rossz a kilátás a mezőkre.A Duna irányába egyelőre nem volt kilátásunk.Soká ért véget ez a szakasz is,a végén egy fa árnyékában kajáltunk egyet.
Mezőkre érve
Tovább haladva kezdett kilátásunk lenni a Duna és az Alföld felé is és ahogy haladtunk előre úgy lett ez a kilátás fokról fokra jobb és szebb!Beértünk egy cseresznyésbe,ahol az út két felé ment a jelzés viszont eltűnt...így találomra választottunk utat,hát persze,hogy a rosszat választottuk.Mondjuk erre hamar rájöttünk és korrigáltuk a dolgot.Közben a cserszenye fákról jól becsemegéztünk cseresznyéből,később pedig már sárgabarack is akadt.Na és jelzés is volt újra.Szép rész volt a remek kilátással.
Cseresznyés a Duna felett
Az út a hőségben végre lefordult Dunaföldvár felé.Apró hűs szakasz is akadt végre.Majd újra egy pincefaluba értünk.A földvári burgundi utcába értünk ami maga volt a pincefalu.Természetesen nem volt akkora és olyan jellegű mint a bölcskei,de itt is akadtak szép pincék,volt néhány magában a domban is.Kiváncsi lettem volna ezekre belülről.Az út lefelé vezetett a fensíkról helyenként már szép rálátásaink is voltak magára Dunaföldvárra.Végül leértünk a városba,a helyi piacnál kötöttünk ki.
A Burgundi utca
A buszpályaudvarnál lenyakaltunk egy frissitő sört az egyik kocsmában,majd úgy döntöttünk elmegyünk kajálni az Arany Fácán vendéglőbe.Jó tapasztalataink voltak arról az étteremről és most sem csalódtunk.Babgulyás persze nem maradhatott el,majd Zolika egy vega tálat én meg egy girros tálat ettem meg.Olcsó és jó volt!Jövünk még ide!Annyi maradt,hogy visszasétáltunk a hőségben a busz állomásra és hazajöttünk.Ez volt tehát a nyár első túrája.
Sörözés
Az Arany Fácán Dunaföldváron a 6-os út mellett.Remek hely!
Ez volt az idei év tizenegyedik túrája.Most mentünk nagyjából 16 kilométert.Így az idei összesítésben 189,3 km-nél tartunk.Ami 17,209-es átlagot jelent,Ezen a túrán nagy hőség volt és akadtak pillanatok amikor azt kívántam bárcsak már Dunaföldváron lennénk.Ettől függetlenül jó buli volt,de annak aki ezt a túrát választja,javaslom inkább az október-április közötti időszakot.
Alaposan belecsaptunk a lecsóba az elmúlt hetekben.Mondhatni egy parádés októbert és novembert hagytunk magunk mögött.Ezért is volt furcsa az elmúlt hétvége amikor is nem voltunk sehol.Szokatlan is volt,hisz mást sem csináltam én is idehaza mint zabáltam.Éreztem ez nem is jó így.Egyfelöl nem éreztem túl jól magam a zabálástól,másfelöl hiányzott a mozgás.Zolika rám is írt hétközben,hasonló volt nála is a helyzet.Így mielőtt a téli tervek szerinti túrák kerültek volna sorra,eléjük még bevettünk egyet.Mondhatjuk rá a tél nulladik túráját.Mivel fizu előtt voltunk,eleve nem gondolkodtunk most nagyban.Úgy gondoltuk a környéken tolunk egy túrát.Csak azt kellett kitalálni hova.Választásunk a Rácalmási-szigetre esett.Ugye a tavalyi rosz emlékű őszi finálés túrán jártam itt utoljára,kiváncsi voltam mennyire hagyott nyomokat a szigeten a kiméletlen erdőírtás.Az egész heti fagyos hideg idő után,szombatra csodásan szép és kellemes napos időre ébredtünk.Minden adva volt tehát egy jó túrázáshoz.
A Rácalmási kis Duna a kishídról
Nem kellett korán indulni,így a kilenc órási busszal libbentünk ki Rácalmásra,nagyjából fél 10-re voltunk lenn a szigetre bevezető kishídnál.Azonban mindketten gyöszösek voltunk kissé.Zolika kert ásás,én meg a munkahelyi nyitott kapuk okozta huzat álltal fázhattunk meg kissé,ami Zolinál derék,nálam pedig lábtáji izleti fájást okozott.Sebaj mentünk azért.Sokan kihasználták a remek időt,hisz úgy tűnt rengetegen a szigeten szándékozták eltölteni a szabadidejüket.Egy teljes kört szándékoztunk tenni a szigeten,apróbb kitérökkel az érdekességek felé.Ez valamivel több mint 10km-es túrát ígért.Ugye amikor teljes köröket mentünk a szigeten még Gergővel is,mindig a déli irányba indultunk el.Most úgy döntöttem észak felé vesszük az irányt és úgy megyünk körbe,majd dél felöl fogunk visszaérkezni a hídhoz.Természetesen most is Gergő nyomában jártam...
Az almaház,szép emlékek őrzöje
Jelzéssel ellátott túristaút vezet körbe a szigeten!Ugye az északi részen ez volt hajdanán maga a tanösvény.Hát ebből nem sok maradt...Amúgy a piros jelzés vezetett körbe,ezt valamelyik évben átfestették piros körtúra jelzéssé.Hozzáteszem nagyon helyesen.Azonban az egykori tanösvény csak nyomaiban emlékeztetett régi önmagára.A sziget 8-10 éve még maga volt a földi paradicsom,most egy lepusztult gettóhoz hasonlított leginkább.Legalábbis itt az északi rész,nyugati oldalán.Az egykori almaházat csak a jólélek tartotta már össze.Mennyit megálltunk itt Gergővel...sokszor itt kajáltunk a ház előtti asztalkáknál...A ház körüli erdőt pedig nemes egyszerűséggel kivágták!Sok körtefa volt a ház körül,ebből sem sokminden maradt.A régi gémeskút pedig teljesen eltűnt...
Pusztaság az egykori erdő helyén...
Az almaházat elhagyva sem sokat javult a helyzet.Szomorú volt az erdőírtást látni,itt ahol egykor szép ártéri erdő állt.A tanösvény egykori állomásai is erősen pusztulóban voltak,volt amelyiket teljesen el is nyelte a föld.A nádkunyhó még megvolt,de furcsa képet mutatott a fák nélküli pusztaságban.Aztán haladva észak felé,kicsit javulni látszott a dolog.Erre még megvolt az erdő és megvolt a régi madárles is.Persze ez sem volt már tökéletes állapotban,de legalább még megvolt.Jó kilátás volt innen az előtte elterülő kis tavacskára.Itt letértünk kicsit a jelzésről és úgy döntöttünk a madárles után elmegyünk a sziget északi vége felé.
A madárles legalább még megvan
Gergővel jártam erre utoljára...természetesen ez most is eszembe jutott.Ebben a pillanatban érkezett a hátamra a már jól ismert simogató érzés...Tehát ott volt velem most is Gergő...efelől egy szemernyi kétségem sem volt,biztos voltam benne most is.Az út a vadregényes vadonon keresztül vezetett ki a Duna fő ágához.Gyönyörű kék volt a Duna a decemberi napsütésben.Ami itt szomorú volt a sok szemét.Vagyis hát olyan nagyon sok most nem volt talán,de azért idegesítő volt.Ezek leglátványosabbika egy iroda szék volt.háttámla nélkül...A túlparton pedig már a Csepel-.sziget vigyorgott ránk.A kellemes jó idő itt a folyó mellett közvetlen kissé hüvősebbnek tűnt,de nem volt vészes.Indultunk vissza.
Zolika a Dunánál vigyorog
Visszamentünk a jelzett útra és itt fordultunk aztán kelet,majd lassan dél felé vissza.Ám útközben újabb látnivaló akadt,ez is a tanösvény egykori állomása volt: a cölöphíd.Legutoljára mikor itt voltam,már akkor sem volt a legjobb állapotban.Kiváncsi voltam,most mit mutat.Tartottam attól is,hogy esetleg már összeomlott.Ám szerencsére megvolt a mocsár felett átívelő cölöphíd.Persze a mocsár is csak nevében volt mocsár,mert semmi sem emlékeztetett rá,hogy itt annak kéne lennie.A híd ugyanolyan állapotban volt,mint tavaly novemberben amikor utoljára láttam.A közepén erősen megvetemedve.Ja egy tábla figyelmeztetett még az elején,hogy a hídat mindenki csak saját felelőségére használhatja...Közepén haladva enyhén hintázott is,gondoltam ha erősen elkezdünk ugrálni rajta biztos összedöl.Így azonban nem dölt őssze és áttudtunk menni rajta bele az őserdőbe.
Hát nem a legjobb a helyzet...
A folyó és a cölöphíd között húzodó erdőt neveztük el mi annak idején Gergővel ősredőnek,mégpedig azért mert kimondottan egy trópusi őserdő hangulatát idézte.Ez volt az a rész amely október végén annyira leírhatatlanul szép volt mindig.Persze most sem volt csúnya.Itt is kimentünk a folyóhoz,ahol itt belelehetett süppedni az iszapba és a sárba.Persze így közvetlen a vízhez nem tudtunk kimenni.Visszafordulva lelki szemeim előtt megjelentek azok a régi szép októberek képei,ahogy a tarkabarka levelek a földig értek a fákról lecsüngve...ahol Gergő is annyira örült az életnek...Indultunk vissza,újra átmenve a cölöphídon.Remélem itt lesz még amikor majd legközelebb jövök...hiszen része és fontos eleme túrázásaim történetének...
Szigeti utakon
Újra visszatértünk a jelzésre,majd újra egy régi madárles tűnt fel.Ezen is sokat voltunk...Most esélytelennek tűnt a felkapaszkodás rá,hiszen a felfelé vezető lépcsőből szinte nem maradt már semmi.Na de itt megálltunk azért és megkajáltunk.Majd kimentünk a Betti kőhöz,az ide benyuló öböl mentén.Itt-ott pecások mozogtak erre,de nem volt zavaró.Kiérve a Betti kőhöz,újra a folyónál voltunk.Itt is Gergővel jártam ezt megelőzően...Innen már látszódott a Csepel-sziget legdélibb csücske (ahol szintén jártunk már).Nem volt magas vízállás,mert a Dunába benyuló Betti kő alaposan kilátszodott a vízből.Ugye volt olyan év amikor teljesen ellepte a Duna.
A Dunába benyúló Betti kő
Újra visszamentünk a jelzésre és immár a sziget déli részén folytattuk a túrát.Zolikának továbbra is a dereka fájt,nekem meg az izületeim.Nem voltunk tehát 100%-os állapotban,így jobb is,hogy most nem egy nehezebb kaliberű túrát választottunk.A jelzés mellett feltünt egy az uttal párhuzamos dunai holtág.Megnéztem ezt is,csak pár méterre volt a jelzéstől,közben újra és újra eszembe jutott,hogy Gergővel is jártunk itt,nem is egyszer... Szép avaros erdőben haladtunk tovább,horgászok jöttek szembe rendre.Itt-ott erre is volt erdőpusztitás,de nem olyan nagy mértékű mint a sziget északi részén.Egy újabb a szigetre benyuló holtághoz értünk,ismerös volt ez is,onnan ahonnan a többi.Mondtam Zolikának menjünk le nézzük meg,mert szép.Az is volt,nem csalódtunk.Erre mentünk Gergővel öt éve amikor a sziget legdélibb pontjához tartottunk...
Vigyorogva az öbölnél
Sokadszorra is visszatértünk aztán a jelzésre,egy régi szintén jól ismert vadászles tűnt fel,ez szerencsére még teljesen jó állapotban volt.Felmentünk hát rá szétnézni.Megkapó volt innen a szigeti erdő szépsége.Édes emlékek jutottak ismét az eszembe...hiába ezek megmaradtak.Közben valami barnás-fehér valamire lettünk figyelmesek az egyik fekvő fatörzsnél.Lemásztunk hát a vadászlesből megnézni közelebbről.Meglepődve láttuk,hogy a fatörzsnél egy mókus bámul ránk.Nem mozdult.Nem tudott,persze hiszen plüss volt.Felvettük hát és bebasztuk a hátizsákba.
Mit keres erre egy ilyen mókus?
Újabb holtág,újabb letérés,újabb visszatérés a jelzésre.Elértük a déli részt ahol a legnagyobb volt az erdőírtás.Innen lehetett látni a Macskalyukat a dunai holtágak és szigetek találkozási helyét,ahol szintén rengeteget jártunk már a múltban.Most annyira már nem lehetett kilátni,hiába a kivágott erdő,az apró növények alaposan benőtték a területet,így a Macskalyukra most olyan jó rálátásunk nem volt.Így a legszebb rész most a filmből is kimaradt.Újra visszatértünk a jelzett útra és innen kezdve többé már nem hagytuk el.Újra északnak vettük az irányt,miután elértük a legdélibb pontot ahol az út haladt.
Úton a végkifejlet felé
Az út a rácalmási Kis-Dunával párhúzamosan haladt a sziget nyugati szélén.Különösebb látnivaló már nem akadt,egy erdész síremléke talán.Az út ettől függetlenül szép volt az ártéri erdőben haladva a decemberi délutáni napsütésben.Itt szerencsére már erdőírtás sem volt.Lassan visszaértünk a hídhoz,ahol aztán meglehetősen sokat voltak.A hídon fejeztük be a túrát,innen-idáig mértük a távolságot ami 13.21 km volt.Nem volt egy megerőltető túra,de mint írtam nem voltunk 100%-os állapotban.Végül is kellemes volt jó volt újra mozogni kicsit.A sziget nagyrésze most is szép volt.ám lehangoló volt a sok erdőírtás és a teljesen lepusztult tanösvény állapota...
Igazából valahova a Budai hegyek környékére terveztünk erre a napra,de sorra jöttek a hírek,hogy a fővárosban a legnagyobb a vírusveszély,így ezekben a koronavírusos időkben most nem kockáztattunk.Átvarriáltuk és a híradások alapján legbiztonságosabb Tolna megyére esett a választásunk,a későbbre tervezett gemenci erdei túránkat előrébb hoztuk.Mivel háromnapos hétvége következett a nemzeti ünnep apropóján,már csak azt kellett kitalálni melyik nap menjünk.A vasárnap eleve kiesett mivel hazai pályán játszik a csapatom,a meccsről pedig nem hiányozhatok.A szombat és péntek közül pedig ez utóbbira ígértek jobb időt,így délutános műszak után kevés alvással,reggel ott találkoztunk a buszmegállóban,ahol a már szokásos fél hetes busszal indultunk el szekszárdi átszállással Pörbölyre,a gemencei túrák talán legjobb kiindulópoontjára.Most Zoli és Móni tartott velem,Manó és a Tizedes a Vértes felé vették az utukat,velük majd egy másik alkalommal megyünk újra.
Az ökoközpont utáni első méterek
Negyed tízkor szálltunk le a pörbölyi vasútimegállónál a buszról,pár méterre volt innen a ökoturisztikai központ.Innen indítottuk tavaly novemberben is a gemenci túránkat.Mielőtt nekivágtunk volna,most is beültünk egy kávéra a kisvasút restijébe.Majd még ökörködtünk egyet az ökoközpontban.Ezután még mindig nem vágtunk bele a túrába,hanem kitértünk a vadmegfigyelőhöz mint tavaly.Móni akkor nem volt itt,nem látta a vadakat,így kimondottan a ő kedvéért tettük ezt.A központtól a vadmegfigyelő pár perc séta csupán.Az állatok pedig egy nagyjából 350 x 250 méteres elkeritett részben vannak.Főleg vadisznók,őzek és szarvasok.Ide is érkeztünk,körbejártuk,annyi állatot nem láttunk mint tavaly.De azért akadt.Tavaly csak mi voltunk itt,most elég sok ember,talán ez volt az oka,hogy nem jöttek annyira elő az állatok.
Őzike fogad minket
Persze azok most is kedvesek,aranyosak voltak.Sok odajött hozzánk a kertéshez.Ezek legkedvesebbike egy vaddisznó volt,aki messziről kiszúrt minket,hívtuk őt,hogy jöjjön oda hozzánk,ezt készséggel megértette és odajött.Aztán pózolt ott nekünk,majd végigkisért a kerités mentén.Aranyos volt,de a kerítés védelme nélkül aligha találkoznék vele szívesen az erdő rengetegében.De most is igaz volt,hogy az állatok szeretete öszintébb és kedvesebb mint az emberé... Nehéz szívvel mondtunk búcsút neki.Reméljük találkozunk még azért.
Kedvenc kis malackánk
Indulhatott a túra!Terveink szerint egy nagyjából 16km-es kört szándékoztunk menni a Gemenci erdőben,érintve a szép dunai holtágakat,mint Cserta Duna,a Vén Duna és a Rezéti Holt Duna.Majd a túrát pedig itt fejeznénk be ahonnan elindultunk,az ökoközpontnál.Az első métereken egy töltésen vitt a kék jelzés,ami betonút volt.Szerencsére ez a rész nem tartott sokáig talán egy kilométeres ha lehetett.Itt még be sem tért az út az erdőbe,annak szélén haladtunk el.Persze nem ez volt a Gemenci erdő déli határa,hiszen elnyúlik az még dél felé pár kilométert.Egyszer majd arra is eljövünk.Az ősz némi késéssel,de elkezdte színesre festeni a természetet,amely leginkább itt a Gemenci erdőben a legszebb.
Az első métereken
Aztán egyszer csak véget ért a betonutas rész,a jelzés pedig behatolt az erdőbe.Teljesen jól járhatóak voltak az erdei utak.Itt-ott előfordult némi dagonya,de 95%-san jó volt az út.Az erdő pedig már az első métereken lenyügöző volt!Valóban megkezdödött végre az őszi színelőadás,amelyet annyira szerettünk mindig is Gergővel... Az út pár kilométeren át szinte tökegyenes volt.Akár itt is meglehetett volna rendezni az Egyenes át túránkat is.Beszélgetésbe elegyedtünk Zolival,Móni némileg lemaradt,csodálta az erdőt,fotózgatott.Egyszer csak egy puffanást hallottunk.Hátranéztünk Zolival,hát Móni esett egy ólajtónyit.Gondolkodtam vajon mitől,hiszen ritka jól járható út volt,semmi bucka vagy akadály...Elmondása alapján egy fa mégis kiállt valahol,abban botlott meg...Szerencsére komolyabban nem ütötte meg magát.
Hosszú egyenes,de szépséges út
Nagy sokára érkezett el az első kanyar.Lehetett legalább három kilométer hosszú az egyenes szakasz.Lényegtelen,mert szépnek nagyon szép volt.A kanyar után rögtön ott volt egy dunai holtág.Alighanem ez lehetett a Cserta Duna.Az út itt már kanyargott,erre-arra.Az erdő a levegő pedig több volt mint kellemes,ez mellé pedig párosult egy kiváló túraidő.A Cserta Duna is szép volt.Térkép nélkül mentünk amúgy mint mostanában szinte mindig.Elöre felmértem a terepet,ha elakadtunk valahol,akkor pedig elővettem egy telefonos alkalmazásomat,ami útbaigazitott.Mert a jelek felfestése azért messze volt a tökéletestől.Igaz láttunk már sokkal rosszabbat is.Kis hídakon mentünk közben át.Móni már megéhezett,mondtam,ha lesz valahol pihenő majd ott eszünk.Ám egyenlőre az nem volt.
A Cserta Duna
Szépen haladtunk,persze különösebb nehézséget nem okozott az út.Mónira egy ponton rájött a híg fosás.Pottyantós híján,kénytelen volt bemenni a sűrűbe elvégezni a dolgát.Kicsit kezdte régi formáját idézni,amikor is sokat nyüglödött.Ez sokat javul Gergő elvesztése után,de most mintha kezdett volna visszasüllyedni oda ahova rég...Jó persze,híg fosás volt már,hogy mindannyiunkra rájött valahol,ezzel nem is volt gond.A kék jelzésen haladtunk,majd bejött utunkba a piros is.Ez visz le amúgy az erdő déli részére,egyszer majd alighanem arra fogunk menni,ahonnan ez jött.De most mentünk még a kéken.Becsatakozott közbe a kék+,de ez csa eddig vezetett,bele a kékbe.Arra szándékoztunk is menni tovább,de közben feltünt a pihenő.Mielőtt folytattuk volna utunkat a kék+ -on,tartottunk egy reggeli szünetet.Jó persze már benne voltunk alaposan a délelőttbe.Ez amúgy az a pihenő volt ahol tavaly Manóékkal is megpihentünk.
A pihenő
Ez a pihenő amúgy már a Vén Duna partján volt és amennyire megtudtam ítélni,a Cserta Duna éppen a Vén Duna egyik ága volt,abba torkollott bele.Megkajáltunk,azt lepróbáltam menni a Vén Dunához,de egyfelől mindenhol dzsindzsás akadályozott meg benne,ahol meg nem ott vagy horgászok voltak,vagy a tavalyinál magasabb vízállás akadályozott meg benne.Így érdemleges kép a Vén Dunáról most nem tudott készülni sajnos.A pihenő után visszatértünk akkor tehát a kék+ jelzésre.Szemből jöttünk tavaly Manóékkal erre.Rögtön elöször egy kis fahídra mentünk fel.Alattunk volt a Cserta Duna a torkolat meg alig pár méterre volt innen.Odalenn pedig egy kenus csapat próbálkozott átmenni a híd alatt.Szűk lehetett odalenn a hely,mert szerencsétlenkedtek egy sort,de aztán sikerült nekik.Mi meg csodáltuk fentről a természetet.
A Cserta Duna a hídról
Folytattuk a túrát immár a kék+ jelzésen.Erre jöttünk tavaly,mondhatni már ismerös volt.Ám mégis....ugye többször is volt olyan túránk már,amelyen visszafelé mentünk mint elözőleg amikor arra jártunk.Ilyenkor néha teljesen más a kép,teljesen másként hat az emberre a dolog a táj,hiába jártál már itt,nem az a megszokott kép fogad mint előzőleg és ez olykor bezavarhat nem tagadom.Persze kellő odafigyeléssel így sem lehet gond.Az út olyan volt mint eddig,jól járható,kevés dagonyával.Móni is ügyesebb volt már ezen a részen,nekünk pedig nem okozott gondot Zolival.Egyes részekre emlékeztem tavalyról,egyes részekre meg nem,de a gyönyörű erdőben igazán kellemes volt menni.
Móni ügyesen lavirozott a dagonyánál
Egy ponton mégis megzavart ez a visszafelé irányba haladás dolog,de lehet csak mi merültünk bele a beszélgetésbe jobban.Zolikával ez nem gond,hiszen tudja fosni a szót.Tény elvesztettük a kék+ jelzést (ami persze erre meglehetősen gyengén is volt felfestve).Akkor esett le a dolog amikor elértük a Rezéti Holt Dunát.Hiszen az a bal kezem felöl volt.Annyi tájékozodó képességet pedig már szereztem az évek alatt,hogy tudtam,ha vele párhuzamosan megyek nyugati irányba,akkor a holtágnak a jobb kezem felöl kell lennie.De a bal kezem felöl volt...Sikerült korrigálnunk a hibát,vagy 150 méterre ezelőtt nem vettük észre,hogy az út amarra tért le.Így arra vettük az irányt és lőn csoda,utána aztán a holtág már a jobb kezem felöl volt!
Útközben Zoli és Móni
Az út aztán eljött a Rezéti Holt Dunától,vissza az erdőbe,hogy majd később újra elérje azt.Az útnak erre a részére megmondom az őszintét nem emlékeztem.Pedig alig 11 hónapja jártam erre.Ez persze nem tartott vissza semmitől.Folyton jeleztek a táblák útközben egy Káposztás névre hallgató tavat,de sehogyan sem találtuk.Most itt volt az út mellett valami...nem tudtuk megállapítani,hogy tó-e vagy ez is egy holtág lehet-e.Mindenesetre mi elneveztük Zolikával Káposztás-tónak.Nem biztos,hogy az volt,de mi kineveztük annak.Örvendtünk vala neki.
Ez volna vala a Káposztás tó?
Ezután aztán újra kiért az út a Rezéti Holt Dunához,ahol egy nagy rét volt.Erre már emlékeztem,ahogy arra is,hogy itt megy el a gemenci kisvasút is.Pont jött is kettő járat amig itt voltunk.Mindkettőn full teltház volt.Tehát a gemenci kisvasút úgy tűnik roppant népszerű.Lehet egyszer eljövünk majd kisvasútazni is.Itt is volt pihenő,így itt is megpihentünk.Tavaly itt mi voltunk csak,most emberek tucatjai mozogtak erre is.Jó persze ünnep volt,szuper idővel.Tavaly itt gyönyörű képeket csináltam a holtágról,most indultam hasonlóért.Ám jóval magasabb volt a vízállás mint tavaly,így nem tudtam a vízhez közel menni,képek tehát most itt sem nagyon készültek...
Újabb pihenő
A gemenci kisvasút
Én is itt voltam mielőtt elfelejteném...
A pihenő után újra a kékre tértünk rá,itt már emlékeztem mindenre.Egy töltésen haladt az út vissza az ökoközpontig ami nagyjából egy 4km-es szakasz volt.Itt már dagonya sem volt,az erdő eddig is szép volt,de itt mutatta talán legszebbik arcát felénk.Lényegében ez is egy egyenes szakasz volt,igaz ezen már akadtak kanyarok is.Móni közben kezdett rendesen fáradni.Pedig hát ez egy meglehetősen könnyű terep volt.Jó nem túrázott már velünk jó pár hónapja,de akkor is..Mi még megcsodáltuk az utolsó métereket mielőtt kiértünk volna a fantasztikus Gemenci erdőből.
Ökörködés az utolsó métereken
Vagy ez a Káposztás tó?
Aztán kiértünk.Újra ott voltunk a ökoközpontnál.Sok volt az ember erre,de nem zavaróan sok.És mindenki normálisan viselkedett.Bementünk újra a központba.Kicsi pihenő volt itt is,majd bespájzoltunk italokból az útra,még egy kávét lenyomtunk és elvégeztük a dolgainkat is.Rengeteg poloska volt a kisvasútállomáson,valóságos invázió.Mondjuk akad idahaza is.Itt végzödőtt tehát a túra.Annyi maradt még,hogy kimentünk a közeli vasútállomásra,mert busz már nem,vonat viszont ment még vissza Szekszárdra.Így megvártuk a vonatot és visszalibbentünk vele Szekszárdig.
Vonatra várva...
Szekszárdon még volt 50 percünk a buszig,így kicsit sétáltunk a belvárosban.Szép volt,de egy kicsit nyomasztó.Nem sok élet van a kicsiny megyeszékhelyen.Aztán visszamentünk a buszhoz.Jött az esti jól megszokott gyorsjárat,ami a sztrádán haladva egy óra alatt Dunaújvárosba is ért.Egy újabb kellemes túra volt,egy csodás helyen,egy alakuló csodás őszi színjáték közepette.
Évek óta tart egy jópofa dolog a Dunai szigeten blogon és facebook oldalon.Nevezetesen arról van szó,hogy minden évben megszavaztatják,hogy melyik volt az év dunai szigete.Különösebb jelentősége ugyan nincs a dolognak,mondhatjuk akár egy jó játék,de mégis jelzés értékű,hiszen több ezren szavaznak.Ugye a mi közvetlen környékünkön öt kisebb-nagyobb dunai sziget van,bőven volt már róluk szó ebben a blogban.Az,hogy ebben az évtizedben (mert ugye 2020 december 31-ig még ez az évtized van!) az öt sziget közül már másodszor a mi egyik szigetünk nyert úgy gondolom jelzi azt,hogy nem akármilyen szigetek vannak erre mifelénk.Talán vannak akik emlékeznek még a Szalki-sziget 2016-os győzelmére,most pedig a 2019-es év dunai szigete címet besöpörte a Rácalmási-sziget!Úgy gondolom kijárt már neki,viszont hozzátenném,hogy a sziget a magunk mögött hagyott éveket nézve most van a legcefetebb állapotban.Talán jobban megérdemelte volna pár évvel ezelőtt,de ami jár az jár.Ismerkedjünk meg egy kicsit jobban vele,bár számtalan bejegyzésem van a szigeti kalandjainkról.
Jobbra a sziget,a képek a 2017-es őszi fináléról valók,szerintem ekkor volt a legszebb a sziget
A természetvédelmi oltalom alatt álló, 380 hektáron elterülő rácalmási Nagy-sziget a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Növény- és állatvilága számos érdekes látnivalót kínál, a rácalmási Duna-szakasz pedig a horgászok paradicsoma.
A sziget védetté nyilvánításának egyik legfontosabb célja az volt, hogy a korábbi tarvágások után a gyönyörű tölgy-, kőris- és szilfa növénytársulásokat helyreállítsa és megóvja az új, idegenhonos agresszívabb fafajtáktól. Sűrű lombkoronájuk ellenére a ligeterdők cserje- és gyepszintje is rendkívül gazdag. Kifejezetten nagy és értékes a védett lágyszárúakból álló aljnövényzet: megtalálható többek között a hóvirág, a tőzike és a gyógynövényként is használt gyöngyvirág.
A táplálékban gazdag holtágak és öblök változatos madárvilágot fogadnak be. A Nagy-szigeten jelenleg is 92 különböző madárfajta fészkel és több mint 50 további látogatja rendszeresen. A türelmesebbek olyan ritka gázlómadarakat is megcsodálhatnak, mint a szürkegém vagy a fekete gólya. Madárvonuláskor a szigetek több száz fős réce- és lúdcsapatoknak nyújtanak ideiglenes lakhelyet. A szigeten olyan fenséges ragadozó madarak is megtalálhatóak, mint a rétisas, a halászsas vagy akár a kerecsensólyom.
Jelentős a sziget emlős- állománya is. a mezei pocok, a pézsmapocok és a védett vízicickány mellett a kitartóbb szemlélődők akár a hermelint, az ő vagy a különösen ritka és fokozottan védett vidrát is lencsevégre kaphatják.
Sajnos a tanösvény állomásainak álapota egyre romlik
A Nagy-szigeten két kiépített hosszabb és rövidebb túraútvonalon kialakított tanösvény várja az érdeklődőket. A mélyebben fekvő ártereken és mocsaras területeken pallós cölöphidak vezetnek át. Így a sziget élővilágának szinte minden területét száraz lábbal kényelmesen járhatják be a látogatók.
Ha azonban kerékpárra pattanni támad kedve, azt is megteheti – akár saját, akár kölcsönzött kerékpárral. Az utóbbi évek fejlesztéseinek köszönhetően kiépült kerékpárút hálózaton nemcsak Rácalmást vagy a Nagy-szigetet járhatja be, de a hangulatos Duna-parton a kb. 10 km-re lévő Dunaújvárosba is el lehet jutni.
Mostanság nincsenek jó állapotban a madárlesek sem
Az évtizedben mint írtam rengetegszer jártunk itt és nagyon is a szívünkhöz nőtt a sziget,ezért is örülök most a győzelmének.Valóban remek séták,túrák,kerékpártúrák tehetők itt,a holtágakban akár kajakozni,csónakázni is lehet ha van hozzá megfelelő eszközöd.A sziget különösen október végén igazán szép.A természet tarkabarka pompája különösen szemet gyönyörködtető itt.Sajnos azonban vannak aggasztó jelek,dolgok...
A tanösvény szépen kialakitott,megépített állomásai egyre inkább pusztulóban vannak,a cölöphíd állapota teljesen kritikus.Legutóbb 2019 november elején jártam itt,javában zajlott a fa kitermelés is,amivel a sziget Macskalyuknál (dél-nyugati rész) található része szinte teljesen elvesztette a varázsát...Nyílván ültetni fognak oda facsemetéket,de mostani állapotában a terület lehangoló látványt nyújt,még akkor is ha így szép a kilátás a környező holtágakra.Ezenkivül vannak helyek ahol alaposan ott hagyta nyomát az ember...Maga az erdő belseje rendkivül szemetes.Gergővel anno,találtunk itt kibelezett monitort,székeket és rengeteg műanyag flakont...
Szóval van mit rendbehozni,remélve,hogy ebbe az irányba is elindul valami a következő években...és akkor valóban méltó lehet a sziget erre a megtisztelő címre!
Bármerre indulsz a szigeten szembeköszönnek a csodák!
Minden rossz dolog ellenére is ajánlom a szigetet egy kiránduláshoz,hisz azért most is szép és érdekes.A szigeten a piros körtúra jelzés vezet már körbe,ez nagyjából egy 10km-es túrát jelenthet annak aki végigmegy rajta.Érdemes azonban letérni a jelzett útról,hisz rengeteg csoda köszönhet szembe.Eltévedni nem nagyon lehet,ha van egy kis sütni valója az embernek nem is fog.Gyönyörű erdők,benyuló holtágak tehetik még emlékezetesebbé az élményt.Ha egészségem engedi ezer százalék,hogy jövök még ide én is,hisz minden évszakban megkapó a sziget szépsége és hangulata.Mindenről lesz ugyis bejegyzés a blogban,de ha bármilyem esemény vagy fejlemény történik arról is beszámolok természetesen.Ezúton is gratulálok a szigetnek a 2019-es év dunai szigete címhez!
Bár nagyon sokszor terveztük Gergővel és valószinűleg a 2019-es bakancslistánkban már benne is lett volna a Gemenci erdő,végülis Gergő elvesztésével ez nem válhatott valóra.Le is mondtam róla,úgy gondoltam,hogy lehetséges,hogy talán majd egyszer eljövünk,de érezhetően már nem érdekelt úgy a dolog.Aztán a dolgok véletlen(?)szerűségének hála mégis eljutottam a Gemenci erdőbe.Az élmény után sajnáltam,hogy ezt nem ketten közösen Gergővel éltük át....de talán ott volt most is,a szívemben egészen biztosan.
Manó barátomtól eredt az ötlet amit már november eleje felé meglibbentett.Persze örömmel mondtam rá igent,ráadásul hosszú idő után újra négyen indultunk egy túrára.Zoli barátom jött még velünk és Manónak egy haverja akit csak Tizedesnek hívott.Vele hamar összehaverkodtunk,rendes gyereknek tűnt és benne volt a túrázás világában.
Az útvonalunk csak a legvégén fixálodótt le.Eredetileg a Pörbölyi öko központól indulva Szekszárd-Keselyűsig túráztunk volna ami egy 18-20km-es utat jelentett volna,de kiderül onnan nincs mivel visszajönni,így a terv annyiban módosult,hogy végállomásnak Baját jelöltük ki.Ami egy kb.15km-es túrát ígért.Vasárnap reggel fél hétkor indultunk Dunaújvárosból busszal.
Öko központ...
Meglehetősen lassan ment a busz Szekszárdra ahol átszállva a Siófok-Baja járattal mentünk tovább Pörbölyre.Ez a busz már száguldott,így kilenc óra után kicsivel szálltunk le Pörbölyt elhagyva a vasúti átjáró elötti öko központi megállónál.Nem kellett sokat gyalogolni a központig ahol a gemenci kisvasút déli végállomása is volt.Macskák köszöntöttek minket,akik meglehetősen szelídek voltak,de valószinüleg egyszerüen csak lusták voltak odébb menni.Semmi élet nem volt a központban a büfé is csak tízkor nyitott.Mivel társaim meglehetősen szomjaztak egy kávéra,úgy döntöttünk megvárjuk a tíz órát.Addig körbe nézünk itt.Így is lett.Szép hely volt élet nélkül vasárnap reggel.
A gemenci kisvasút pörbölyi állomása
Nem volt nagy hely a központ hamar megnéztük,körbejártuk,de még mindig volt félóránk a büfé nyitásig.Manó mivel már járt itt,felvetette az ötletet,hogy menjünk el a közeli vadleső helyre amely pont ellenkező irányba volt mint amerre a túránk vezetett.Jó menjünk.Pár száz méterre volt és egy vaddisznó turistajelzés vezetett oda már itt is egy gyönyörű erdőn át.Odaérve egy vaddisznó fogadott,persze kerítés védte őt tölünk (...),de szelídnek tűnt,végig jött velünk jókat röfögve.Úgy tűnt ő itt az egyetlen állat,de viszonylag nagy területen arébb feltüntek a társai is,ők nem jöttek közelebb.Arébb volt egy többszemélyes vadles,vagy inkább kilátó arra felmenve láttuk,hogy arébb őzek meg szarvasok is vannak.
Fantasztikus helynek tűnt.Közelebb menve ők sem zavartatták magukat,folytatták mindennapi tevékenyésgüket,nem szaladtak el.Valószinüleg megszokhatták már itt az emberek közelségét.
Manó a vaddisznóval
A vadkilátónál
Ez gyönyörű ugye?
Megérte ez a kitérő.Körbejártuk ezt a vadasparkot azt visszamentünk az öko központba ahol ekkor már nyitva volt a büfé.Igy megvolt a frissitő kávé,indulhattunk végre.Több mint egy órás késssel indult tehát a túra,ami persze nem volt baj,csak tudtam Baján ránk fog sötétedni.A gemenci erdő már az első métereken elképesztően gyönyörű volt az ősz végén is.Nem is tudtam mihez hasonlítani,talán az álltalam eddig ismert helyek közül leginkább a Rácalmási-sziget erdejeihez hasonlíthatott némileg.Egy töltésen ment az út,elég jól járható volt ezen a szakaszon.Manó és a Tizedes ment elöl,mi Zolival hátul.Elöttünk is voltak túrázók akik aztán egy idő után eltüntek a szemünk elöl.Az országos kék vezetett minket,ami kifogástalanul volt felfestve!
Elöl Manó és a Tizedes pont a megyehatáron
Később aztán kezdett sáros,vízes lenni a talaj.Ugye az elmúlt hetek esőzéseinek köszönhető ez és,hogy míg lombosak a fák addig ide nehezen jut be a napfény,nehezen szárad.Ettől függetlenül jól haladtunk,a gemenci erdő lenyügözött minket.Sajnáltam nagyon,hogy Gergővel nem jutottam el ide.Amúgy maga a töltés volt itt Tolna és Bács-Kiskun megye határa.Eszembe jutott az is,hogy rengetegszer volt olyan szitu,hogy maga a turistaút volt a megyehatár,mint itt is.Egy tóhoz pontosabban kettőhöz értünk,amik inkább kráterekhez hasonlítottak mint tóhoz,de a térkép tóként jelezte.Úgy tudom nevük nem volt.Itt tartottunk egy kajaszünetet.
Tó vagy kráter?
Folytatva a túrát mi sem változott.Észak.kelet felé tartott a kék,helyenként kicsit már nehezen volt járható.Hamarosan feltűnt a kisvasút sínje,egy darabig párhuzamosan halad a turistaúttal,majd kereszteztük azt.Egy kicsit eztán változott az erdő jellege,úgy tünt vastagabbak a fák és őserdő hatását keltette a dolog.Ez a rész nem tartott sokáig,mert kiértünk egy gyönyörü rétre a Rezéti Holt-Dunához ami a kisvasút egyik megállóhelye is volt egyben.A hely gyönyörű volt a dunai holtággal amely lehetett itt olyan széles mint maga a Tisza!Kanyar ívet írt le elöttünk a Rezéti Duna.Szépségére nincsenek megfelelő szavak...
A rét a vasúti megállóval
Az első pillanat amikor megpillantjuk a Rezéti-Dunát.
Lementünk a holtághoz,itt jobban lehet gyönyörködni a redkivüli szépségű tájban.Hihetelennek tűnt,hogy ez itt a Duna holtága.Ugye mifelénk is vannak holtágak,azok is szépek,de ennek a nyomába sem értek.Valóban egy kanyart írt le a Rezéti-Duna.Egy kidőlt korhadt faágra felmászva csodáltuk a természet eme remekművét.Nagyon élveztem a túrát a Gemenci erdő szépsége minden elözetes várakozásomat felülmúlta.Hosszú perceket elvoltunk itt mielőtt tovább indultunk volna.Fényképek sora készült persze itt.Aztán búcsút vettünk a kéktől amit itt egy időre elhagytunk (majd később újra találkozunk) és a kék+ jelzésen folytattuk tovább.
A holtágnál
Legújabb túratársammal a Tizedessel,úgy tünik remekül megértjük egymást
A kék+ felfestései már nem voltak kifogástalanok,voltak ugyan fehér mezők a fára festve de maga a kék+ jelzés benne,rendre levolt kopva.Mivel nagyon sok így volt,arra gondoltam ez szándékosan van így.Vagy felfestik majd újra,vagy új jelzést kap majd az út.Majd kiderül.Amúgy a Tizedes volt a túra navigátora,ő vezette a túrát,mondhatni kifogástalanul.Én örültem,hogy most nem nekem kell,nem kell ezzel is foglalkoznom,élvezhetem ennélkül a táj szépségét.Persze ott volt azért a figyelmem és ha kellett kisegítettem a Tizedest,vagy közös erővel kisegítettük,de ezt nem kellett sűrűn.A talaj ezen a szakaszon igazán nehézzé vált.Rendkivül sok volt a pocsolya,a sár,a dagonya.Nehezen haladtunk.Elöttünk egy kisfiú az apukájával és a kutyájukkal bringatúráztak erre,rendkivül megszenvedték az útnak ezt a részét.Mi is hozzáteszem.Majd két kilométert tartott ez a sáros szakasz,persze itt is,erre is szép volt minden,de most a figyelmünket az kötötte le,nehogy elessünk.
Szép erre is minden....
...de az út kissé nehézkes
Hosszú volt a kék+ szakasz és nehéz.A végénél egy újabb dunai holtágnál találtuk magunkat,de ez már nem a Rezéti volt hanem a Vén-Duna.Szépségben ez sem maradt el az elözötöl.Itt is lementünk a vízhez pár fotó erejéig,majd lassan végérvényesen véget ért a kék+ jelzés ami belefutott abba amelyből kiágazott - az országos kékbe.Az utolsó méterénél még egy kis hídon kellett átkelni ami egy újabb dunai holtág felett vitt át,amely a Cserta-Duna volt.Jóval szűkebb volt eddig megsimert társainál és belefolyt a Vén-Dunába.Nem lehet leírni szavakkal a táj szépségét...
Vajon mi olyan érdekes?A Tizedes,Zoli és Manó is ezerrel fotózgat...
A Cserta-Duna adja a látnivalót!
Innentől újra a kék vezetett minket kifogástalanul felfestve ismét,ám magával hozta a pirosat is.Mi azért a kéket vettük alapul.Egy erdei pihenőhöz értünk a Vén-Duna partján amely ismét nagyon szép volt,ízléses,tökéletesen belepasszolva a környezetbe.Alkalmas hely akár bográcsozni is.Valószinűleg tartom,hogy jó időben jönnek is ide emberek.Most szerencsére nem volt senki.Nem is beszéltem még az időjárásról.Kitünő túraidőnk volt,sütött a nap ezerrel és a hömérséklet nem mehetett 11-12 fok fölé.Kellemes volt,mondhatni ideális.A piehő után újabb rendkivüli szépségű tájon vezetett a kék jelzés és itt már az út is kitünő volt.
Hangulatos erdei pihenő
Továbbra is szép az út
Vagy egy kilométeren át párhuzamosan haladtunk a Vén-Dunával,majd az folytatta útját a már csak pár méterre lévő nagy Dunába,mi pedig dél felé fordultunk.Beértünk egy nyaralós részbe amely valószinűleg Bajának egy külsö területe lehetett már.Nem szokványos nyaralók sora köszönt szembe néhény utcával,főkén magasra épített,főleg cölöpökre épült nyaralókkal.Sokat lehet erre az árvíz...mi abban az utcában maradtunk amelyen a jelzés vitt.Sajna itt ért egy apróbb baleset,na nem engem.Egy hatalmas pocsolya köszönt szembe,ezt kikerülvén kimentünk oldalra a fűre az egyik kerítés mellé.A fű végénél beton járdácska volt.Mivel ekkor Manó ment elöl,rálépve a járdára megcsúszott és hatalmasat esett.(bármelyikünk így járt volna ha elöl ment volna,most Manó volt az áldozat).Kicsit megütötte magát és kicsit sáros is lett.De mentünk tovább.Az út felvitt a Tür István hídra amely Baja dunai hídja volt!
A bajai hídon
Az "igazi" Duna a bajai hídról
A hídon átkelve már Baján találtuk magunkat.Búcsút vettünk az újabb csodák felé haladó kéktől és már a sárga jelzésen mentünk be a városba.A meglehetősen csúnya ipartelepen át menve a Sugovicánál találtuk magunkat és innentől kezdve egy csodálatos mesevilágba érkeztünk.Persze onnan is jöttünk.Baja egy rendkivül csodálatosan szép város.Már a Sugovica is lenyügöző volt,ami szintén nem más mint egy dunai holtág amely több szigetet is körbe ölel.Elsőként kimentünk a Sugovica-Duna sarkához ahol egy kilátó állt.Erre felmenve csodás kilátás nyilt a már alkonyodó időben elsősorban dél felé.
A Sugovica alkonyatkor
A kilátó
A kilátás (a telefonom már nehezen boldogult a fényviszonyokkal)
A Sugovica partján sétáltunk vissza a belvároshoz.A jelzésektől végleg elköszönve.A Sugovicán is sok csoda volt,arébb hídak,vízimalom,vizíszinpad,ez a nem tudom pontosan minek hívják,egy olyan szerkezet ahol függeszkedve drótkötélpályán átkelhetünk a tulsó partra stb...a belváros közelében pedig vendéglátóhelyek sora.Beültünk az egyikbe,egy túrós rétesre és kis borozásra.A teraszra ültünk ki ahol a lemenő nap fényében már kezdett hideg lenni.Így is legalább félórát elidöztünk ott.Ezután indultunk be a belvárosba.
Talán ez lehet a városháza
A belvárosban láttuk csak igazán milyen szép város is Baja.Egy bibi volt,nem értettük,hogy a csodás Szentháromság térre miért engedik be az autókat.A belváros szép hangulatos sétáló utcáin még a már besötétedett délutánban is jó volt sétálgatni.Azthiszem Baja méltó rá,hogy majd visszatérjek és jobban bejárjam a várost,akár a helyi Petőfi-szigetet is,vagy a Pandúr-szigeti tanösvényt,vagy akár a Sugovica partját végig.Valóban gyönyörű város!
Más aztán már nem maradt mint elmenni a busz pályaudvarig amiről szintén nem mondhatok semmi rosszat.Modern,tiszta és értelmezhető minden.Itt végzödött tehát az első gemenci túrám,azthiszem Zolié is.Manó meg a Tizedes már jártak a Gemencben,viszont ők meg még Baján nem voltak.
Baja gyönyörű!
Azhiszem jól sikerült túra volt.A Gemenci erdő szebb mint ahogyan elözetesen gondoltam.Telis tele remek útvonalakkal.Ha egészségem engedi,egészen biztosan visszatérek még,már talán jövőre,hisz maradt még bőven felfedezni való.Baja pedig szintén gyönyörü hely.Nagyon jóléreztük magunkat egy remek csapattal,bőven benne a pakliban,hogy így négyen máskor is túrázunk még,sőt jelentkezgetnek új tagok is,ezeknél persze mindig kérdés,hoy csak hangemberek-e vagy komolyan gondolják.A Gergő utáni érában nekem amúgy sincs már sok választásom,örülök ha valahová oda tudok csapódni,vagy ha hozzám csapódnak...Remek nap volt!
