Az országban több helyen is van Várhegy,vagy Várhegyi kilátó,én most a Királyréti azaz a Börzsönyben találhatót veszem górcső alá.A szinte új kilátó páratlan élménnyel ajándékozza meg az erre tévedő vándort.A kedvenc kilátóink sorozatomban most ismerkedjük tehát meg a börzsönyi Várhegykilátóval!
Ahogy a vándor jön,így tűnik fel szeme előtt a kilátó
A 350 méter magas Várhegyen áll a 20 méter magas, háromszög alapú, csonka gúla formájú, faszerkezetes Várhegy-kilátó. A faszerkezet fenyő, illetve tölgy felhasználásával készült, a kilátószint padlózata a betonozás alapszintjéhez képest 15 méterre emelkedik.
A Várhegy-kilátó háromszintes, az első és a második emeleten megpihenhetünk a kihelyezett padokon, míg a harmadik emelet körpanorámával vár bennünket. Páratlan kilátás tárul a szemünk elé. Látható innen a Sas-hegy, a Só-hegy, a Kő-hegy, a Kopasz-hegy, a Nagy-Inóc, a Nagy Hideg-hegy, a Csóványos a Karancs, jó időben, hidegfront után pedig a Dobsináig is ellátni.
Tökéletes állapotban
A kilátó 2020-ban készült,tehát szinte új.Értelemszerűen így kiváló állapotban találtuk ott jártunkkor.A lépcsők nem meredekek,szélesek,jól járhatók,a kilátószintek pedig vannak annyira tágasak,hogy kényelmesen elférjünk.A felső szinten a korláton táblák vannak kihelyezve mutatva,hogy az adott irányban éppen mit látunk!Tökéletes tetőszerkezet biztosítja,hogy akár esőben is feljöhessünk és ne ázzunk meg a kilátás csodálása közben.
Teljesen rendben
A kilátót a Királyréten a Várhegy csúcsán találjuk.
47°53’38.93″É; 18°58’53.22″K
Három turistajelzés – piros, zöld és sárga háromszög – is vezet a Várhegy-kilátó lábához, mindhárom Királyrétről indul. A távolság kb. 1,5 km, a szintemelkedés pedig 90 m. Nagyjából fél órás sétával kényelmesen fel lehet érni. Terep babakocsival a sárga háromszög jelzésen érdemes elindulni. Mivel az utak erdei utak, földesek, esős időben sarasak. Minden esetben célszerű az időjárás és útviszonyoknak megfelelően öltözni.
A tetőszerkezet
A kilátás egy szelete
A Királyrét autóval is elérhető Kismaros-Szokolya irányából,de a kilátóba csak gyalogosoan lehet felmenni!Tömegközekedéssel pedig autóbusszal vagy a Királyréti Erdei kisvasúttal érhető el a Királyrét.Ez utóbbit ajánlom,hiszen kivételes élmény!
A kilátóba eddig egyszer jártunk,e sorok írásakor nincs még három hete sem.Zolikával,Vikivel és Tomivel tudtam eljönni ide.Nem bántuk meg!Sajna Gergővel az országnak erre a részére nem sikerült eljutni.Ha élne valószínűleg ez valóra válhatott volna vele is...
A kilátó kivételes élményt ad!Nálam bőven esélyes az év kilátója címre!Felkeresését mindenkinek ajánlom!A környéken remek túrák tehetők!
Még júniusban a Drégelyvári túrára jövet menet a vonatból csodáltuk meg a Nógrádi várat,amely Nógrád felett egy kisebb hegyen pompázott.Már akkor megbeszéltük,hogy majd eljövünk.Arra azonban nem számítottunk,hogy ez három hónap múlva össze is fog jönni.Pedig így lett!Eredetileg erre a napra ugyan egy mecseki túrát terveztünk,de sorra harangozta be az egyre rosszabb időt a hétvégére a meterológia,így levettem a müsorról a Mecseket.Ám úgy döntöttünk most nem törödünk az időjósokkal,hiszen rengetegszer megszívattak már.Előre hoztuk a börzsönyi túrát felkészülve rossz időre,esőre meg mindenre.Persze a meterológia most is tévedett!A túrán ugyan végig elvolt borúlva az ég,de ezt leszámítva szinte tökéletes túraidő fogadott szemptember harmadik hétvégéje.Napra pontosan hat évvel a Gergővel megélt burdai túra után,amikor is csúnyán elkapott a vihar minket a Burda mélyén...
A Kismarosi kisvasút állomása
Nem kezdődött jól a buli.Ugyanis a reggeli vonatot lekéstük!Ilyen még a történelembe nem fordult elő!Mondjuk egészen pontosan nem a vonatot késtük le,hanem a vonatpotló buszt amely 12 perccel korábban indult mint a vonat és amelyről az interneten egy szó sem volt...Várhattunk egy órát.Telón jeleztem Vikinek meg Tominak akikkel a Nyugati pályaudvaron volt megbeszélve a tali,hogy késünk.Közben a helyi váróteremben most szabadult rabok elegyedtek szóba velünk,telózni szerettek volna és az ugye nem volt náluk.Kérték adjam kölcsön,kifizetik vagy meghívnak valamire.Jó legyen,de nem fogadtam el tőlük semmit.Aztán felszálltunk a buszra,Pusztaszabolcson tudtunk átszállni az S42-es vonatra,amely felvitt a Délibe.Átlibbentünk a Nyugatiba és a tervezetnél ugyan később,de taliztunk Vikiékkel.Indulhattunk tovább a túrára.
A kisvasút
Kismarosra tartottunk,egy kényelmes emeletes vonattal az emeleten ülve utaztunk.Kellemes volt.Háromnegyed tízre értünk oda.Ám innen kisvasúttal kellett továbbmenni túránk kiinduló pontjához Királyrétre.Az meg tízkor indult,szerencsére a kisvasút állomása a vasúti megállótól két percre volt,így kényelmesen el is értük a kis pofás járgányt,amely pontosan el is indult.Kellemes,élvezetes volt rajta utazni,gyönyörü börzsönyi tájakon keresztül.A 11,5km-es utat félóra alatt tette meg a vonat.Királyréten leszállva kellemes környezetben találtuk magunkat.A túra előtt itt meg is reggeliztünk.Ezután kezdödhetett a túra.
A Királyréti állomás
Már az első métereken látszodott felettünk egy hegy rajta egy kilátóval.Oda tartottunk.Terveink szerint felmegyünk erre a Várhegyre,megnézzük a kilátót,majd megyünk tovább Nógrádra,ott pedig a várat nézzük meg,majd a vár alatti étteremben kajálunk.Most reggeli után némi nehézséget okozott megmászni a 359 méter magas Várhegyet,de azért sikerült.Csodás zöld erdőben haladtunk felfelé,itt-ott előbukkanó kilátással dél-nyugati irányba.Már szemben a szomszédban egy nem kicsi hegy mutatta magát,utána néztünk,annak a legmagasabb pontja 539 méter volt!Lassan felértünk a kilátóhoz.
Útban felfelé Zolika fényképez
A Várhegyi kilátó
Jól nézett ki a Várhegyi kilátó,közelebb érve láttuk,hogy az pompás építmény.Szilárd faszerkezetű kilátó volt,tágas lépcsőkkel,széles szintekkel.Felmentünk persze.Útközben felfelé is megállapítottunk,hogy teljesen rendben van ez a kilátó.Fent pedig tágas kilátószint fogadott.Ám ez semmi nem volt,mert az év kilátása fogadott odefenn!Teljes körpanorámánk volt a Börzsönyre és alighanem ez volt az a pillanat amikor beleszerettem ebbe a hegységbe is.Jártunk már ugyan a hegységben,de ilyen csodákat még nem láttam itt.Bármerre néztünk felejthetetlen látvány tárult elénk.Alattunk a Deszkametsző-völgy terült el,ebben járt erre a kisvonat.Délre jól látszódott a Naszály,amely már a Cserhát legmagasabb csúcsa volt és amelyen szintén jártam Gergővel hat éve... Nyugatra ötszázas hegyek bontakoztak ki,keletre szelídebb lankák.Az igazi csodák azonban északra voltak.Csupa-csupa hatalmas hegy,800 és 900 méter fölé emelkedő csúcsok!Köztük a legmagasabbal a Csóványossal.Lenyügöző látvány volt..nekünk akik a Vértes,a Bakony,a Mecsek 4-500 méteres hegyeihez voltunk szokva,egyszerre volt meghökkentő és megkapó látvány.A Csóványos csúcsa félig felhőben volt.Szavakkal nem lehet leírni milyen csodálatos kilátásunk volt észak felé...
Vikivel a kilátóban
A kilátás egy szelete,a kép nem adja vissza a valós élményt!
Természetesen ezt a pompás kilátót majd kivesézzük a kilátós sorozatomban.Félórát voltunk fenn,de egy egész napot eltudtam volna nézelődni.Nagyon esélyes ez a hely az év helye címre az biztos.Végül megindultunk lefelé.Nehéz szívvel búcsúztunk el a kilátótól.Zolika már most jelezte,ide még visszakell jönni.Még csináltunk egy szelfit a kilátóval,majd megindultunk lefelé.A jelzések jók voltak,biztosan haladtunk.Lejebb egy szép zöld erdőbe értünk,úgy spekliztem itt lehet valahol a megyehatár,Pest és Nógrád megye határa.Valahol itt be is léphettünk Nógrád megyébe,amely ebbe az évbe került vissza túrázásaink látószögébe.Az erdő után tisztásokra értünk ahol körül öleltek minket a Börzsöny csodás hegyei.Megkapóan szép részeken haladtunk itt.
Szelfi a kilátóval
Valahol itt lehet a megyehatár
Letértünk egy bringaút jelzésre.Persze ez is turistaút volt,csak itt bringázva is jól lehetett haladni.Itt azonban egy kicsit ingerszegénnyé vált az út.Két oldalt fák,bokrok jelentették a látnivalót.Sok ember járt erre,akik elsősorban gombászni jöttek ki az erdőbe.Végül egy betonútra értünk ki,ahol sok autó parkolt az út mentén.Arébb ellenkező irányba mint ahogy mi haladtunk egy kaput láttam,nem tudom mi lehetett ott,Tomi szerint valami fogadó szerűség.Lehet oda tartott mindenki,vagy a gombások autói parkoltak itt.A franc sem tudja.Végül a bringajelzésről visszamentünk az OKT-ra és egy gyönyörű zöld réten találtuk magunkat,újabb remek kilátásokkal innen...
A börzsönyi hegyek ölelésében
Viki és Tomi az élboly
A rét a Börzsönnyel
Innen kelet felé már jól látható volt maga Nógrád és annak várhegye.Délre feltűnt a Naszály,északra meg a Börzsöny vonulata.Nyugatra az erdő volt magunk mögött,onnan jöttünk.Szép hely volt ez is.Újfent bizonyságot nyert,hogy ismét remek túraútvonalat választottunk!Innen mondhatni gyerekjáték volt már besétálni Nógrádra,de valahol elvesztettük a jelet,így kerültünk olyan 250 métert.Mindegy,ennyi hiba belefér.Megérkezve Nógrádra a Várhegy amely távolról kicsinek tűnt,itt már valóságos óriás volt!Egy itteni forrásnál a Csurgónál pihentünk még egyet.Közben a faluból zene hallasztodott,bele telt egy kis időbe még rájöttünk,hogy valami rendezvény lehet itt.
A nógrádi Várhegy
Pihi a forrásnál
Besétáltunk a faluba,amely egy gyöngyszemnek tűnt!Valóban a helyi sportpályán valami rendezvényre akadtunk.Alighanem falunap lehetett.Pompás illatok keringtek a levegőben,agyaltunk,hogy itt megkajálunk.De előbb a vár!Aztán a vár alatt van étterem is,így majd eldől hol kajálunk... Némi kapaszkodást jelentett a falu utcáin,majd a Várhegy oldalán felkapaszkodni a várhoz,de megérte!A vár romjaiban is lenyügöző volt!Én meg imádom az ilyen várakat.A vár a Várhegyen fenn,egy fensíkon terült el.Meglehetősen romos volt,de mégis pompás.Remek kilátásokkal innen is!Ugyanúgy látszodott minden ahogy eddig is a túrán.Csodás volt.Vagy egy órát elvoltunk a várban.Nagyon most nem térek ki magára a várra,majd a Kedvenc váraink sorozatban ezzel is részletesen foglalkozom!
A várkapu
A várban
Amit csak lehetett megnéztünk a várban,közben a kilátásokat is megcsodáltuk.Pompás volt minden.Ide is vissza kell majd jönni,egy másik túra keretein belül.Élvezetes volt,jól tettük,hogy eljöttünk ide is!A várból aztán lassan lementünk,lefel még megcsodáltuk a hegy oldalában a hét vezér emlékművét!Ilyent sem láttunk még sehol máshol!Leérve két étterem is szembeköszönt.Mi az előzetesen kinézett Béla bácsi vendéglőjébe ültünk be,amely mint kiderült jó választás volt!
A várban
Zolikának a feje vétetik!
Alaposan bekajáltunk és jókat ittunk.Jó két órát bent voltunk.Jól lakottan jöttünk ki.Más már nem volt hátra mint a vasútállomásra elsétálni.Ez jó tízperces séta volt innen.A vonat jött rendesen időben.De ez volt az a belünket kirázós vonat amellyel a Drégely váras túráról is jöttünk.Ez kaja után most élvezetes volt...Váctól aztán már újra emeletes vonattal repültünk,majd Budapestről busszal jöttünk haza.Vikiék is lejöttek Adonyig,ott laknak Viki szülei és a hétvége további részét ott szándékoztak tölteni.Mi hazaértünk fél tízre.Jó buli volt!
Itt a vége!
Ez volt az év tizenhetedik túrája.Most 14 kilométert mentünk,ez összesen eddig ebben az évben 266,3 km! Ez pedig 15,66-os átlagot jelent.Csodás túra volt,sőt ez volt eddig az év legjobb túrája amely így természetesen esélyes az év túrája címre.Ez volt az a túra amelynél igen megkedveltem a Börzsönyt is.Lesznek még túráink ebben a csodás hegységben is!
Igazából valahova a Budai hegyek környékére terveztünk erre a napra,de sorra jöttek a hírek,hogy a fővárosban a legnagyobb a vírusveszély,így ezekben a koronavírusos időkben most nem kockáztattunk.Átvarriáltuk és a híradások alapján legbiztonságosabb Tolna megyére esett a választásunk,a későbbre tervezett gemenci erdei túránkat előrébb hoztuk.Mivel háromnapos hétvége következett a nemzeti ünnep apropóján,már csak azt kellett kitalálni melyik nap menjünk.A vasárnap eleve kiesett mivel hazai pályán játszik a csapatom,a meccsről pedig nem hiányozhatok.A szombat és péntek közül pedig ez utóbbira ígértek jobb időt,így délutános műszak után kevés alvással,reggel ott találkoztunk a buszmegállóban,ahol a már szokásos fél hetes busszal indultunk el szekszárdi átszállással Pörbölyre,a gemencei túrák talán legjobb kiindulópoontjára.Most Zoli és Móni tartott velem,Manó és a Tizedes a Vértes felé vették az utukat,velük majd egy másik alkalommal megyünk újra.
Az ökoközpont utáni első méterek
Negyed tízkor szálltunk le a pörbölyi vasútimegállónál a buszról,pár méterre volt innen a ökoturisztikai központ.Innen indítottuk tavaly novemberben is a gemenci túránkat.Mielőtt nekivágtunk volna,most is beültünk egy kávéra a kisvasút restijébe.Majd még ökörködtünk egyet az ökoközpontban.Ezután még mindig nem vágtunk bele a túrába,hanem kitértünk a vadmegfigyelőhöz mint tavaly.Móni akkor nem volt itt,nem látta a vadakat,így kimondottan a ő kedvéért tettük ezt.A központtól a vadmegfigyelő pár perc séta csupán.Az állatok pedig egy nagyjából 350 x 250 méteres elkeritett részben vannak.Főleg vadisznók,őzek és szarvasok.Ide is érkeztünk,körbejártuk,annyi állatot nem láttunk mint tavaly.De azért akadt.Tavaly csak mi voltunk itt,most elég sok ember,talán ez volt az oka,hogy nem jöttek annyira elő az állatok.
Őzike fogad minket
Persze azok most is kedvesek,aranyosak voltak.Sok odajött hozzánk a kertéshez.Ezek legkedvesebbike egy vaddisznó volt,aki messziről kiszúrt minket,hívtuk őt,hogy jöjjön oda hozzánk,ezt készséggel megértette és odajött.Aztán pózolt ott nekünk,majd végigkisért a kerités mentén.Aranyos volt,de a kerítés védelme nélkül aligha találkoznék vele szívesen az erdő rengetegében.De most is igaz volt,hogy az állatok szeretete öszintébb és kedvesebb mint az emberé... Nehéz szívvel mondtunk búcsút neki.Reméljük találkozunk még azért.
Kedvenc kis malackánk
Indulhatott a túra!Terveink szerint egy nagyjából 16km-es kört szándékoztunk menni a Gemenci erdőben,érintve a szép dunai holtágakat,mint Cserta Duna,a Vén Duna és a Rezéti Holt Duna.Majd a túrát pedig itt fejeznénk be ahonnan elindultunk,az ökoközpontnál.Az első métereken egy töltésen vitt a kék jelzés,ami betonút volt.Szerencsére ez a rész nem tartott sokáig talán egy kilométeres ha lehetett.Itt még be sem tért az út az erdőbe,annak szélén haladtunk el.Persze nem ez volt a Gemenci erdő déli határa,hiszen elnyúlik az még dél felé pár kilométert.Egyszer majd arra is eljövünk.Az ősz némi késéssel,de elkezdte színesre festeni a természetet,amely leginkább itt a Gemenci erdőben a legszebb.
Az első métereken
Aztán egyszer csak véget ért a betonutas rész,a jelzés pedig behatolt az erdőbe.Teljesen jól járhatóak voltak az erdei utak.Itt-ott előfordult némi dagonya,de 95%-san jó volt az út.Az erdő pedig már az első métereken lenyügöző volt!Valóban megkezdödött végre az őszi színelőadás,amelyet annyira szerettünk mindig is Gergővel... Az út pár kilométeren át szinte tökegyenes volt.Akár itt is meglehetett volna rendezni az Egyenes át túránkat is.Beszélgetésbe elegyedtünk Zolival,Móni némileg lemaradt,csodálta az erdőt,fotózgatott.Egyszer csak egy puffanást hallottunk.Hátranéztünk Zolival,hát Móni esett egy ólajtónyit.Gondolkodtam vajon mitől,hiszen ritka jól járható út volt,semmi bucka vagy akadály...Elmondása alapján egy fa mégis kiállt valahol,abban botlott meg...Szerencsére komolyabban nem ütötte meg magát.
Hosszú egyenes,de szépséges út
Nagy sokára érkezett el az első kanyar.Lehetett legalább három kilométer hosszú az egyenes szakasz.Lényegtelen,mert szépnek nagyon szép volt.A kanyar után rögtön ott volt egy dunai holtág.Alighanem ez lehetett a Cserta Duna.Az út itt már kanyargott,erre-arra.Az erdő a levegő pedig több volt mint kellemes,ez mellé pedig párosult egy kiváló túraidő.A Cserta Duna is szép volt.Térkép nélkül mentünk amúgy mint mostanában szinte mindig.Elöre felmértem a terepet,ha elakadtunk valahol,akkor pedig elővettem egy telefonos alkalmazásomat,ami útbaigazitott.Mert a jelek felfestése azért messze volt a tökéletestől.Igaz láttunk már sokkal rosszabbat is.Kis hídakon mentünk közben át.Móni már megéhezett,mondtam,ha lesz valahol pihenő majd ott eszünk.Ám egyenlőre az nem volt.
A Cserta Duna
Szépen haladtunk,persze különösebb nehézséget nem okozott az út.Mónira egy ponton rájött a híg fosás.Pottyantós híján,kénytelen volt bemenni a sűrűbe elvégezni a dolgát.Kicsit kezdte régi formáját idézni,amikor is sokat nyüglödött.Ez sokat javul Gergő elvesztése után,de most mintha kezdett volna visszasüllyedni oda ahova rég...Jó persze,híg fosás volt már,hogy mindannyiunkra rájött valahol,ezzel nem is volt gond.A kék jelzésen haladtunk,majd bejött utunkba a piros is.Ez visz le amúgy az erdő déli részére,egyszer majd alighanem arra fogunk menni,ahonnan ez jött.De most mentünk még a kéken.Becsatakozott közbe a kék+,de ez csa eddig vezetett,bele a kékbe.Arra szándékoztunk is menni tovább,de közben feltünt a pihenő.Mielőtt folytattuk volna utunkat a kék+ -on,tartottunk egy reggeli szünetet.Jó persze már benne voltunk alaposan a délelőttbe.Ez amúgy az a pihenő volt ahol tavaly Manóékkal is megpihentünk.
A pihenő
Ez a pihenő amúgy már a Vén Duna partján volt és amennyire megtudtam ítélni,a Cserta Duna éppen a Vén Duna egyik ága volt,abba torkollott bele.Megkajáltunk,azt lepróbáltam menni a Vén Dunához,de egyfelől mindenhol dzsindzsás akadályozott meg benne,ahol meg nem ott vagy horgászok voltak,vagy a tavalyinál magasabb vízállás akadályozott meg benne.Így érdemleges kép a Vén Dunáról most nem tudott készülni sajnos.A pihenő után visszatértünk akkor tehát a kék+ jelzésre.Szemből jöttünk tavaly Manóékkal erre.Rögtön elöször egy kis fahídra mentünk fel.Alattunk volt a Cserta Duna a torkolat meg alig pár méterre volt innen.Odalenn pedig egy kenus csapat próbálkozott átmenni a híd alatt.Szűk lehetett odalenn a hely,mert szerencsétlenkedtek egy sort,de aztán sikerült nekik.Mi meg csodáltuk fentről a természetet.
A Cserta Duna a hídról
Folytattuk a túrát immár a kék+ jelzésen.Erre jöttünk tavaly,mondhatni már ismerös volt.Ám mégis....ugye többször is volt olyan túránk már,amelyen visszafelé mentünk mint elözőleg amikor arra jártunk.Ilyenkor néha teljesen más a kép,teljesen másként hat az emberre a dolog a táj,hiába jártál már itt,nem az a megszokott kép fogad mint előzőleg és ez olykor bezavarhat nem tagadom.Persze kellő odafigyeléssel így sem lehet gond.Az út olyan volt mint eddig,jól járható,kevés dagonyával.Móni is ügyesebb volt már ezen a részen,nekünk pedig nem okozott gondot Zolival.Egyes részekre emlékeztem tavalyról,egyes részekre meg nem,de a gyönyörű erdőben igazán kellemes volt menni.
Móni ügyesen lavirozott a dagonyánál
Egy ponton mégis megzavart ez a visszafelé irányba haladás dolog,de lehet csak mi merültünk bele a beszélgetésbe jobban.Zolikával ez nem gond,hiszen tudja fosni a szót.Tény elvesztettük a kék+ jelzést (ami persze erre meglehetősen gyengén is volt felfestve).Akkor esett le a dolog amikor elértük a Rezéti Holt Dunát.Hiszen az a bal kezem felöl volt.Annyi tájékozodó képességet pedig már szereztem az évek alatt,hogy tudtam,ha vele párhuzamosan megyek nyugati irányba,akkor a holtágnak a jobb kezem felöl kell lennie.De a bal kezem felöl volt...Sikerült korrigálnunk a hibát,vagy 150 méterre ezelőtt nem vettük észre,hogy az út amarra tért le.Így arra vettük az irányt és lőn csoda,utána aztán a holtág már a jobb kezem felöl volt!
Útközben Zoli és Móni
Az út aztán eljött a Rezéti Holt Dunától,vissza az erdőbe,hogy majd később újra elérje azt.Az útnak erre a részére megmondom az őszintét nem emlékeztem.Pedig alig 11 hónapja jártam erre.Ez persze nem tartott vissza semmitől.Folyton jeleztek a táblák útközben egy Káposztás névre hallgató tavat,de sehogyan sem találtuk.Most itt volt az út mellett valami...nem tudtuk megállapítani,hogy tó-e vagy ez is egy holtág lehet-e.Mindenesetre mi elneveztük Zolikával Káposztás-tónak.Nem biztos,hogy az volt,de mi kineveztük annak.Örvendtünk vala neki.
Ez volna vala a Káposztás tó?
Ezután aztán újra kiért az út a Rezéti Holt Dunához,ahol egy nagy rét volt.Erre már emlékeztem,ahogy arra is,hogy itt megy el a gemenci kisvasút is.Pont jött is kettő járat amig itt voltunk.Mindkettőn full teltház volt.Tehát a gemenci kisvasút úgy tűnik roppant népszerű.Lehet egyszer eljövünk majd kisvasútazni is.Itt is volt pihenő,így itt is megpihentünk.Tavaly itt mi voltunk csak,most emberek tucatjai mozogtak erre is.Jó persze ünnep volt,szuper idővel.Tavaly itt gyönyörű képeket csináltam a holtágról,most indultam hasonlóért.Ám jóval magasabb volt a vízállás mint tavaly,így nem tudtam a vízhez közel menni,képek tehát most itt sem nagyon készültek...
Újabb pihenő
A gemenci kisvasút
Én is itt voltam mielőtt elfelejteném...
A pihenő után újra a kékre tértünk rá,itt már emlékeztem mindenre.Egy töltésen haladt az út vissza az ökoközpontig ami nagyjából egy 4km-es szakasz volt.Itt már dagonya sem volt,az erdő eddig is szép volt,de itt mutatta talán legszebbik arcát felénk.Lényegében ez is egy egyenes szakasz volt,igaz ezen már akadtak kanyarok is.Móni közben kezdett rendesen fáradni.Pedig hát ez egy meglehetősen könnyű terep volt.Jó nem túrázott már velünk jó pár hónapja,de akkor is..Mi még megcsodáltuk az utolsó métereket mielőtt kiértünk volna a fantasztikus Gemenci erdőből.
Ökörködés az utolsó métereken
Vagy ez a Káposztás tó?
Aztán kiértünk.Újra ott voltunk a ökoközpontnál.Sok volt az ember erre,de nem zavaróan sok.És mindenki normálisan viselkedett.Bementünk újra a központba.Kicsi pihenő volt itt is,majd bespájzoltunk italokból az útra,még egy kávét lenyomtunk és elvégeztük a dolgainkat is.Rengeteg poloska volt a kisvasútállomáson,valóságos invázió.Mondjuk akad idahaza is.Itt végzödőtt tehát a túra.Annyi maradt még,hogy kimentünk a közeli vasútállomásra,mert busz már nem,vonat viszont ment még vissza Szekszárdra.Így megvártuk a vonatot és visszalibbentünk vele Szekszárdig.
Vonatra várva...
Szekszárdon még volt 50 percünk a buszig,így kicsit sétáltunk a belvárosban.Szép volt,de egy kicsit nyomasztó.Nem sok élet van a kicsiny megyeszékhelyen.Aztán visszamentünk a buszhoz.Jött az esti jól megszokott gyorsjárat,ami a sztrádán haladva egy óra alatt Dunaújvárosba is ért.Egy újabb kellemes túra volt,egy csodás helyen,egy alakuló csodás őszi színjáték közepette.
Következő túránk Magyarország legromantikusabb,legszebb erdejébe vezet,mégpedig a Gemenci erdőbe.Ez is egy olyan hely ahová évek óta tervezgettük Gergővel,hogy egyszer majd eljövünk...Sajnos ez így ebben a formában nem válhat már valóra,de Gergővel a szívemben hamarosan útrakelek ide.Legújabb túratársam Manó barátom szervezésében érkezünk majd Pörbölyre,ahonnan majd a túránkat fogjuk inditani.Útvonalunk még ezen sorok írásakor ne teljesen lefixált,a legvalószínűbb forgatókönyv az,hogy a Vén-Duna érintésével Bajára megyünk majd.Addig is ismerkedjünk meg egy kicsit magával a Gemenci erdővel amivel mint írtam már régóta szemezgettünk,de eljutni eddig még nem sikerült ide.
A Gemenci erdő
A Gemenc vagy Gemenci erdő egy nagy területen elhelyezkedő, természetvédelmi oltalom alatt álló ártéri erdő a Duna mentén, Magyarország középső déli részén. Területe közigazgatásilag túlnyomórészt Tolna, kisebb részben Bács-Kiskun megyéhez, földrajzilag a Sárköz kistájhoz sorolható, természetvédelmi szempontból a Duna–Dráva Nemzeti Park területének része, annak igazgatósága alá tartozik, erdő- és vadgazdálkodását a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt., rövidebb nevén Gemenc Zrt. látja el. 1977-ben került természetvédelmi oltalom alá; területéből mintegy 180 négyzetkilométert rendszeresen árvíz önt el, amivel nemcsak hazánkban, de egész Európában is egyedülálló. A Gyöngyvirágtól lombhullásig című, 1953-ban bemutatott magyar természetfilm is a Gemenci-erdő élővilágáról szól.
Gemenc legészakibb és legnyugatibb része a Sió és a Sárvíz összefolyása közelében, Szekszárd és Bogyiszló határvidékén található, ahonnan a Sió Duna-torkolatáig néhány kilométeres szélességben húzódik, majd onnan dél felé egy átlagosan 5-7 kilométer széles ártéri erdősávban folytatódik déli irányban, a Duna folyása mentén, egészen Báta községig. A terület legnagyobb része a Duna jobb partján terül el, de Gemenchez sorolják ezen a mintegy 30 kilométeres szakaszon a Duna szigeteit és bal parti galériaerdőit is, Dusnok déli határvidékétől egészen Bátmonostorig.
Gemenc területén számos dunai holtág és több sziget található, melyeket zömmel természetes úton alakított ki a terület csekély szintesése miatt itt erősen lelassuló Duna folyása. 1810 körül folyószabályozási munkálatok kezdődtek a Duna ezen részén, amelyek felgyorsították a holtágak amúgy természetes jelenségnek számító feltöltődését és szárazodását, illetve nagyrészt megakadályozták új holtágak képződését.
Jelentősebb holtágak a területen, északról dél felé a Tolnai-Duna, a Taplósi Holt-Duna, a Sáros, a Sió torkolati zsilipje közelében található Sió-holtágak, a Forgó-tó, a Gemenci Holt-Duna, a Sulymos-tó, a Decsi Nagy-Holt-Duna, a Malomtelelő-tó, a Rezéti Holt-Duna, a Cserta-Duna, a Vén-Duna, a Nyéki Holt-Duna és a Móricz-Duna; jelentősebb szigetek a Veránka-sziget, a Kádár-sziget és a Nagy-Pandúr-sziget.
A legromantikusabb...
Gemenc az ország legnagyobb, zömében erdővel borított ártere, melynek hossza 30 kilométer, szélessége pedig mintegy 7 kilométer. A növényzetet az egész területen a vízjárás határozza meg: a jellegadó fák a legtöbb helyen a fűzfafélékközé tartoznak, ezen belül a mélyebben fekvő területekenfüzek, a magasabbakonnyárfáktelepedtek meg nagyobb arányban.
A fákkal borított területek cserjeszintje is rendkívül egyedgazdag – a jellegadó fajok itt a galagonya és a hamvas szeder –, így ezek a ligeterdők az ember számára gyakorlatilag járhatatlanok, így remek búvóhelyet kínálnak a nagyvadaknak. A ritkábban víz alá kerülő részeken élő, említést érdemlő cserjefaj még a ritka fekete galagonya, az aljnövényzetnek pedig jellemző faja a tavaszi csillagvirág.
A Gemenci-erdő állatvilága faj- és egyedgazdag, a legértékesebb, itt előforduló, védett állatfajok között mindenképp említésre méltó a rétisas, a kerecsensólyom, békászó sas és a fekete gólya, amelyekből rendszerint jó néhány pár fészkel a területen; sok gémtelep is található itt, melyek fészkelő állományát leginkább szürke gémek adják. Gemencet világhírűvé vadászati szempontból a nagyvadállománya tette: itt él az ország legszebb, legértékesebb trófeáit növesztő gímszarvas-állománya, de rengeteg az őz és a vaddisznó is.
Dunai holtágak teszik felejthetetlenné a Gemenci erdőt
A Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. (rövidebb nevén Gemenc Zrt.) 1993. július 1. óta működik a Gemenc és környéke erdő- és vadgazdálkodásáért felelős vállalataként; jogelődje, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság 1968-ban alakult, a Dunaártéri Állami Erdőgazdaság és a Gemenci Állami Vadgazdaság összevonásával. A társaság 37.839 hektár állami tulajdonú erdőterületen és 55.700 hektár üzemi vadászterületen gazdálkodik, de ezeknek csak egy része (megközelítőleg 20 000 hektár) tartozik ténylegesen Gemenchez, a vagyonkezelt terület ugyanis a Duna jobb és bal partjára, három érintett megyére (Tolna, Bács-Kiskun és Baranya) is kiterjed, a Szekszárd–Kalocsa vonaltól délre, az országhatárig.
A Gemenc Zrt. fő feladata az általa kezelt terület emberi, természeti és gazdasági értékeivel jól gazdálkodva korszerű erdőművelést és vadgazdálkodást végezzen, a tulajdonos Magyar Állam célkitűzéseinek teljesítése érdekében, illetve a természet szolgálatában. Kiemelt feladatként kezelik a területen társadalmilag elvárt közjóléti tevékenységek végzését és az ahhoz kapcsolódó infrastruktúra üzemeltetését, illetve lehetőség szerinti fejlesztését. Mindemellett a társaság – állami feladatként – kiemelt árvízvédelmi feladatokat is ellát az érintett Duna-szakaszon.
Redkivül gazdag állat és növényvilág
A Gemenci Állami Erdei Vasút a térség kisvasútja a Gemenc Zrt. üzemeltetésében, amely 31 kilométeres útvonalon járja be Gemenc turisztikailag leginkább érdekes területeit, Pörböly településtől a Sió csatornáig, Bárányfok állomásig. Az induló állomás Bajától 8 kilométerre, a Gemenc Zrt. Ökoturisztikai Központjánál található, míg a másik végállomás Szekszárd közelében fekszik, 6 kilométerre a tolnai megyeszékhelytől; a vasútvonal csatlakozik az Alföldi Kéktúra útvonalához is, egyik állomásánál pedig sétahajó-kikötő is található.
Szarvasok hazája
A Gemenci-erdő tanösvényein sétálva az ártér egyedülálló szépségének lehetünk részesei. A kihelyezett tájékoztatótáblák a környék növény- és állatvilágát, a táj kialakulásának a történetét, az erdő- és vadgazdálkodás jelenét és múltját mutatják be. Nemcsak a szakvezetővel kiránduló, erdei iskolai programokon részt vevő gyerekek, hanem az apró érdekességekre fogékony felnőttek részére is élmény lehet séta közben tanulmányozni egy-egy tablót.
Az interaktív Molnárka tanösvény, a Forgó-tavi és a Keselyűsi útvonal bejárását érdemes összekötni kisvasúti utazással is. A Kerttörténeti tanösvény a karapancsai kastély parkjában várja az érdeklődőket. A Nyéki-Holt-Dunai ösvényt a pörbölyi Ökoturisztikai központból gyalog vagy kerékpárral látogathatjuk meg. A Vajas-torok útvonala jégmadarak és hódok birodalmán vezet keresztül.
A Csövek-völgyét véletlen fedeztük fel.A városunk és közvetlen környékén túrázgattunk,ismerkedtünk eddig ismeretlen vagy figyelembe sem vett helyekkel.Minden kis túrán egy picivel messzebb és messzebb mentünk mint az előző túrán.Így jutottunk el a Csövek-völgyéig.A völgynek persze nem ez az igazi neve,sőt nem tudok róla,hogy bármiféle neve is lenne.Mi neveztük el Csövek-völgyének azon egyszerű oknál fogva,hogy a völgyet viadukt szerüen szelik át a csövek!
A Csövek-völgye ahol viadukt szerűen ivelnek át a csövek
A völgy Dunaújváros dél-keleti részén a gyárak és a Duna között található.Egy észak-nyugat - dél-kelet irányú völgy ami leginkább "J" alakú.Szélessége a legjobb esetben is max.80 méter lehet a hossza meg talán van 1km.Mivel egy elöző túrán már láttuk ezeket a csöveket,amik levezettek a dombról,de le még nem mentünk megnézni őket,ezért úgy döntöttünk,hogy erre egy külön túrát szervezünk.Célunk a völgy felfedezése megismerése volt.Ekkor persze még nem tudtuk milyen,mi fogad ott minket.Útunkat lényegébe a helyi Jégcsarnoktól inditottuk.Az egykori helyi kisvasút nyomvonalát követtük ami egy pontnál elfordult kelet felé,mi mentünk déli irányba.A völgy mivel még itt van a városba,a Jégcsarnoktól nem volt igazán messze.Talán ha 3km lehetett vagy még annyi se.
Az egykori kisvasút nyomvonala
Az út a völgyig is változatos volt,hisz a vasúti nyomvonal után a domboldal felső részén vezetett,innen számtalan út indult el a domboldal felé amik valószinüleg levezettek a Dunához.Jelzett turistaút nem vezet erre,így akinek valaha is kedve támadna szintén felfedezni,megsimerni a völgyet az figyeljen oda,vagy szóljon nekem.Elnavigálom szívesen.Hamarosan egy kilátóponthoz értünk ahonnan pazar kilátás fogadott az Alföld irányába.Azt tudni kell, Dunaújvárosról,hogy nagy része egy fensíkon helyezkedik el az un.Pentelei-fensíkon a Duna felett kb. 100-110 méterrel.Innen dombokon juthatunk le a Dunához,így mivel kvázi magasan vagyunk sokhelyről jó a kilátás keletre az Alföld felé.
Egy kilátópont
A kilátópont után látjuk meg a Dunapartról a domboldalban feljövő csőveket.Ezek csövek átmérője legalább két méter,vagy több tehát igen vastagok.A Dunaparti szivattyúháztól jönnek fel (vagy inkább vezetnek le oda).Felérnek erre a 100méteres fensíkra majd ezután érdekes a dolog a fensík másik oldalán is van egy domb arra vezetnek lefelé.Itt a fensíkon szétválnak,mivel 5-6 csöről van szó,ezek innen nem egy irányba vezetnek tovább.Van amelyik erősen balra a másik jobbra a harmadik egyenesen stb.Úgy döntöttünk követjük azt amelyik egyenesen vezet.Ez vezetett le a völgybe (persze a többi is,de mi ugye ezt követtük).
Ezt a csövet követve jutottunk le a völgybe
Egy végül is azt kell mondjam szép völgybe jutottunk le,de talán a szép helyett megfelelőbb szó az érdekes.Amit odalenn láttunk: elöször is nem volt nehéz rájönni,hogy egy völgyben vagyunk.Két oldalt a kb. 100-100 méteres domboldalban erdőségek,aztán pedig a völgy felett viadukt szerűen átívelő csövek.Változó magasságban,van amelyik vagy ott fenn 50 méter magasan,van amelyik csak 5 méteren és van belölük vagy hat!Úgy döntöttünk majd végigmegyünk a völgyön,hisz nem tudtuk hova vezet,de előtte felmegyünk a legmagasabb átívelő csöre,hátha lesz valami járda szerüség amin átmehetünk rajta.Így is lett.
A legmagasabb "viadukt"
Jól járható járda a cső mindkét oldalán
Így visszaerölködtünk a dombtetőre és megtaláltuk a legmagasabban átívelő csövet.Volt rajta járható rész!Két oldalt,korláttal bíztosítva,így hát átmentünk rajta.Ez a cső amúgy nem volt az a hat között amik a szivattyúházból jöttek fel!Ez magából a domboldalból jött ki!Átmentünk hát rajta a déli oldalán.Onnan néztünk le a völgybe amit láttunk,hogy enyhén balra fordul.Átkelés után a szomszédos dombtetőn találtuk magunkat,azthittük lesz itt valami őr féle vagy ilyesmi,de egy teremtett lélek sem volt.A túloldali domb már a gyárak mögött volt,mondjuk nem a közvetlen a közelükben azért.Még ott fentről láttuk,hogy odalenn a völgyben őzek bagtatnak!Hát erre itt ebben a nem szokványos völgyben igazán nem számítottunk.Leereszkedtünk vissza a völgybe és akkor elindultunk rajta felfedezni hova is vezet.
Erre jutottunk vissza a völgybe
A Csövek-völgye csak két oldalt a csöveken járható
A völgyben járható út nem volt,sőt középen valóságos csalán mező pompázott.Középen egy csatorna szerüség vezetett,két oldalt megy egy-egy cső.Itt mentünk rá az egyik csöre,mivel olyan széles volt, ez szolgált nekünk út gyanánt.A "J" alakú völgy enyhén fordult,a csövön a gyaloglás könnyü volt.Persze megvolt az esélye a leesésnek,de ha odafigyel az ember a csövön simán végig lehetett menni.Úgy saccoltuk a völgy 1km hosszú lehet,Így hamarosan elértük a végét amely a kettes szivattyúházhoz vezetett.( kettő van,az elsőből jöttek fel a csövek,ez pedig a második volt).Viszont amire nem számítottunk a völgy végén kerítés volt egy kapuval ami keményen bevolt zárva...Nem tudtunk tovább menni.Amúgy a szivattyúház udvarán kötöttünk volna ki majd a Dunaparton.Visszafordulni nem volt kedvünk,így megmásztuk a mellettünk lévő domboldalt.Olyan filling volt mintha valamelyik hegységben járnánk.
Középen a csatorna itt a völgy elején még nem vészes,aztán mélyül és víz is folyik majd benne
Visszajutottunk arra a pontra ahol a csövek feljöttek az egyes szivattyúházból,így itt zártuk be a túrát.Ez volt tehát a Csövek-völgye amit érdekessége miatt mindenképp érdemes volt felfedeznünk.Tény,hogy nem egy kiránduló nevezetesség,de akik egy picit extrémebb túrákra vágynak azoknak jól jöhet egy ilyen kaland.Az út itt-ott nehezen járható és elsősorban fent a csöveken nem árt a fokozott figyelem!De ez is egy élmény,egy frankó kaland...
