Ebben a sorozatban olyan helyeket veszek sorba,amelyeken akár többször is jártam már és az átlagnál nagyobb élményt adtak a túrázásaim és a vándorlásaim alatt.A tízedik rész a Melegmányi-völgybe kalauzol el,oda ahová csak meglehetősen későn negyvennégy éves koromba jutottam el első alkalommal.Szerencsére azóta már többször is megfordultam itt.
Kellemes turistaútak hálózzák be a Melegmányt
A Melegmányi-völgyet a Mecsek közepén,bár egyesek szerint ez már a hegység nyugati része inkább,találjuk meg.Nem csak magát a Melegmányi-völgyet értjük az elnevezés alatt,hanem magát az egész környéket Melegmánynak jelölik a Mecsek térképek,tehát ide tartózik a Petnyák-völgy és a Nagy-Mély-völgy is.Ezen a tájegységen nagyon sok a látnivaló az élmény.Elég ha tavasszal kijövünk ide és milliónyi medvehagymában gyönyörködhetünk,de itt van a Melegmányi időszakos mésztufa vízesés is,amely ha elemében van egészen elképesztő látványt nyújthat.Itt találjuk a Mecsek legnagyobb vízesését is az Ágnes-vízesést.De van itt kőfülke,a Kőlyuk barlang,itt van a híres Nagy-Mély-völgyi híd,rengeteg jól járható turistaút és temérdek forrás is.A közelben pedig megtalálhatjuk a Mánfai templomot.Érdemes erre eljönni.
Jók a jelzések is erre
A Melegmányi mésztufa vízesés
Akárhonnan is jövünk,akárhová is tartunk a szélrózsa minden irányába remek túrákat tehetünk.Közel van Pécs,közel van Mánfa,Komló sincs egetverően messze.A nyári kánikulában is kellemes hüvős klimát adó völgyek felérnek egy valóságos földi paradicsommal.A turistajelzések jók,akinek egy kicsi sütnivalója van az eltévedni sem tud erre.Szinte mindegyik völgyben van patak is,a meder mellett (vagy éppen azt keresztező) haladó turistaútakról csodás kis zúbogokat csodálhatunk.Szomjunkat pedig elég sűrűn tudjuk oltani a források friss hideg vízével.
Mikor Gergővel voltunk itt,éppen az Ágnes vízesésnél
Első alkalommal tehát későn,44 éves koromban jártam itt.Akkor Mónival és Gergővel jöttem erre.Remek túrát tettünk a pécsi Dömörkaputól egészen Mánfáig.Azóta többször is eljutottam már ide.Többek között Zolikával,Vikivel,Tomikával is.Gergővel is többször eljutottam ide.Ha a sors engedi még akkor egészen biztosan fogunk még ide jönni.Ez a hely gyönyörű és kellemes az év minden napján.
Az egész történet talán ott kezdődik,hogy Gergővel és a régi kutyámmal rendszeresen lejártunk a közeli völgybe a Kádár-völgybe.Kellemes zöld környezet,rétekkel,kisebb erdővel,jól járható utakkal.Ideális hely kutyát sétáltatni.Nap mint nap lejöttünk ide,telente meg az itteni domboldalon szánkóztunk sokat.Ám az idill koránt sem volt akkora mint ami kiérezhető a fenti sorokból.A völgy rendkivül szemetes volt mindig is.Hiába a kellemes környezet,ha az ide lejárók ezt rendszeresen leszarták.Hajléktalanok,itt bulizó fiatalok,de sok kutyasétáltató is itt hagyta a szemetét.Készült is bejegyzésem itt és filmem is "Hányinger völgy" címmel.Most nem linkelem be,utána lehet keresni a blogban.A szemét csak gyűlt és gyúlt és nem is volt olyan kellemes ide lejárni...Gergő halálakor mégis lehozott ide valami,talán a sok itt megélt emlék,de a völgy ekkor sem volt tisztább mint máskor.Az új kutyámmal is bepróbálkoztam itt,sajnos már Gergő nélkül.Nem változtak a dolgok.Egyre szemetesebb és szemetesebb lett a völgy amit egy napon aztán megelégeltem és többé nem jöttünk ide.Inkább az ellenkező irányba található,de szintén közeli erdőbe mentünk le a kutyámmal.Ott egy fokkal jobb volt a helyzet.
A völgy a város szívében a házak alatt
Évek teltek el.A múlt szombati árvízi túráról hazafelé jövet a völgyön keresztül jöttünk.Itt ültünk le egy asztalnál és itt forgattuk le a film zárójelenetét.Ezzel voltam elfoglalva,de valahol félszemmel és féltudattal azt kezdte felfogni az agyam,hogy milyen kellemes most itt.De nem foglalkoztam vele különösebben.De éreztem a "jót" így úgy döntöttem másnap lehozom ide a kutyát,rég voltunk már és az erdő is kissé unalmasnak tűnt már...Így is lett másnap vasárnap délelőtt le is jöttünk és egyszerűen egy valóságos kis csodavilágban találtam magam!Teljesen ledöbbentem,de pozítiv értelemben.A Hányinger völgy ragyogott a tisztaságtól és ami szembetűnt,hogy a fák megnőttek és tették hangulatosan ligetessé a völgyet.Rendkivül kellemes volt most itt sétálni!
Kellemes és tiszta!
A kutya is élvezte
A kutya is nagyon élvezte az ismeretlen ismerős helyszínt.Sokkal jobban mint az erdőt szokta.Hál isten nem volt lenn senki így szabadon futkározhatott és sétálgathatott,na meg játszadozgathatott is.Nagyon kellemes volt lent lenni,akárhova mentem tisztaság volt.Soha korábban nem éreztem itt ilyen kellemes légkört.Nagyon szép volt a völgy! A végén található erdőbe nem mentünk be,mert a kutya odáig nem akart eljönni.A tisztaság és a fák megnővése különösen kellemessé tette a völgyet.Örültem,hogy végre tiszta.Lőttem pár fotót is,aztán azon elmélkedtem,hogy meddig marad így vajon?Mert az emberek holt ziher,hogy nem változtak meg és valószínűleg továbbra is elfogják dobni,vagy itt fogják hagyni a szemetjüket.
Ligetes hangulatos a völgy
Most jól érezheti itt magát az ember!
Fel is tettem a képeket egy helyi csoportba (nem szokásom amúgy),szinte egy nap alatt kapott közel 400 lájkot.A hozzászólásokban meg megtudtam,hogy a Jót szívből újvárosi társulat és a Decatlon dolgózói diákokkal karöltve takarították ki a völgyet.De aztán sokan szintén azt találgatták,hogy meddig maradhat így.Valamint írták,hogy többször is kifogják takarítani a völgyet.Hát ez nagyjából a lényeg.Valóban csak az a kérdés,hogy a sok agyoniskolázott meddig képes nem szemetelni...Két nap múlva aztán újra lejöttem (tegnap azaz kedden),már látható volt néhány szemét,de még elenyésző mértékben,csak hát sok kicsi sokra megy ugye...
Amúgy ez itt a város hivatalos kutyafuttató helye is
Amit tehát hiányoltam éveken keresztül az,hogy végre foglalkoznak a völggyel.Most többször lefogok már jönni én is,figyelem mennyire szemetesedik el,ha komolyra fordul azonnal jelezni fogom abban a helyi csoportban.Nem szabad,hogy ez a kellemes hely újra hányinger völgyé váljon!
Új sorozatot inditok!Túrázásaink történetének legikonikusabb helyeit veszem sorba,mindenféle logikai sorrend nélkül,ami éppen eszembe jut.Nem magát a helyet mutatom be,hanem az itt megélt élmények,kalandok szemszögéből elevenedik fel maga a hely.A számomra,számunkra így vagy úgy kedves emlékű,vagy bármilyen okból fontossá váló helyek kerülnek ide be.Helyek amik valamiért kedvesebbek,fontosabbak,emlékezetesebbek mint az átlag.Az első ilyen hely a Várpalota közelében a Bakony erdeiben megbúvó romtorony:Bátorkő.
Bátorkő az első találkozáskor
Nem is emlékszem pontosan mikor találkoztam először Bátorkő nevével.Ahogy visszatudok emlékezni az online turistatérképet böngésztem új túrákat tervezgettem amikor feltünk Várpalotától északra a Bátorkő neve.Valamiért már akkor szimpatikus volt és elkezdtem utána járni elolvasni és megnézni a rommal kapcsolatos dolgokat.Aztán már éreztem,hogy a hely hív magához és én már tudtam,hogy ide rövidesen eljövünk.Így is lett.2018 nyarán esett meg az első találkozás.Azon a túrán Várpalotától tartottunk Eplénybe,tán napra pontosan hat éve (e sorok írásakor).Gergő és Mónika Bernadet tartott velem.Bátorkőt ekkor a Vár-völgy felöl értük el,mert van ám más útvonal is!Na persze páratlan szépségű volt ez az út is.Lenn még a völgyben Bátorkő tövében minden különösebb "előjáték" nélkül Gergő közölte velem,hogy Petőfi itt írta a Szeget szeggel c. versét.Na ezt meg honnan tudta Gergő?De így volt,igaza volt.Ezt követően mentünk fel Bátorkőhöz,ez volt az első találkozás.Persze nagyon tetszett,nagyon odáig voltunk.Valamiért sokkal jobban szerettük mindig is a romokat,mint a kész vagy a felújitott dolgokat.
Az egyik legikonikusabb képünk Gergővel Bátorkő alatt
Gergő ezután félévvel ment el,nem jutott el többé Bátorkőhöz.Én meg úgy gondoltam Bátorkőre mint az egyik legcsodásabb helyre ahol valaha is jártunk Gergővel.Ekkor még úgy nem fogant meg bennem a gondolat,hogy valaha is visszatérjek...De visszatértem.2020 decemberében valami különös láthatatlan erő vezetett el újra ide.Ekkor már újra elakartam jönni,hiszen előszeretettel jártam olyan helyeken újra,ahol Gergővel is valaha... így aztán úgy történtek a dolgok,hogy eltudjak jönni.Alighanem Gergő vezetett ide odaátról újra....Ekkor Manóval és Zolikával érkeztem.Misztikus ködös volt a Bakony ezen a decemberi napon,de éppen ettől fantasztikusan szép.Nem sok mindent láttunk a ködben mégis ez lett az egyik legjobb túránk a történelemben,valószinűleg top10-es.Ekkor is a völgy felül jöttünk,ám nem folytattuk a túrát Eplény felé mint régen Gergővel,hanem a szemközti Fajdas-hegyet megmászva tértünk vissza Várpalotára.A Fajdas-hegyről remek kilátás van Bátorkőre,persze a sűrű ködben ekkor semmit nem láttunk ebből.Mégis fantasztikusan jó túra volt.Nagyon jó lett volna,ha ott van velem Gergő is és ismét együtt éljük át ezt a csodát.
Bátorkő a misztikus ködben
Némileg tisztult aztán az idő
Zolikával Bátorkőnél
Ettől kezdve Bátorkő fogalommá vált.Zolikát két közös barátunk állandó jelleggel csesztette a közösségi oldalakon amiért ezen a túrán nem mászott fel velünk a toronyhoz ahogyan én meg Manó.A dolog persze vicces zirkálódás lett,de éveken keresztül előjött mindig a téma.Míg nem Zolika megfogadta ha majd újra eljövünk fel fog jönni ő is.Nem gondolta,hogy pár év és ismét eljövünk ide.2023 februárjában a Tési szélmalmokhoz vezető túra keretein belül érintettük újra az ekkora már kedvencünkké emelkedő Bátorkőt.Most nem a völgy felöl,hanem a Fajdas-hegyről jöttünk és végre megcsodálhattuk az eddig még nem látott kilátást Bátorkőre.Ekkor Zolikán kivül Viki és Tomi tartott velünk és ez is egy remek túra volt!
Végre a hegyről is láttuk Bátorkőt!
Közben Zolikára mentek a fogadások,hogy most fel mer-e mászni a toronyhoz közvetlen.Tudni kell,hogy Bátorkő tornyához nem olyan egyszerű felmenni,kőbe vájt lépcsőkön és sziklákon kell felmászni úgy,hogy jobb oldalt sziklafal van,balra pedig a szakadék.Oda kell figyelni mert balesetveszélyes!Ide nem mert feljönni korábban Zolika (én,Manó és Gergő különösöbb gond nélkül felmentünk mindig) és ezért csesztették a csajok évekig.Ezen a napon aztán eljött a revans lehetősége,hogy Zolika bízonyitson és,hogy ne csesztessék többé.Összeszedve minden bátorságát végül is sikerült neki és feljött a toronyhoz!Az ellene fogadók bukták fogadást,Zolika pedig nagyon büszke volt magára.Ez a sztori is hozzátartozik Bátorkőhöz,ahhoz,hogy miért is tekintjük mi ikonikus helynek.
Jómagam,Viki és Zoli Bátorkőnél
Csodás kép a völgyből
Amúgy remek volt ez a harmadik túra is amely Bátorkőt érintette.Nem voltunk többet.Bátorkő három túra alatt is ikonikus helysziné vált túrázásaim történetében ahová mindig szívesen jövök vagy térünk vissza.Mert,hogy visszatérünk még az boritékolható (halál és egészségügyi problémák gátolhatnak meg csupán ebben).A torony a rom valamiért bejön nekünk,akárkivel is voltam itt mindegyiküknek tetszett.Olyan hely amiért az ember útra kel és nem beszélve arról,hogy remek túrák tehetők ide amelyeknek a nehézségi foka szinte elenyésző.Akár a völgy,akár a hegy felöl jövünk a nem mindennapi élmény garantált!Na meg nem mellesleg a rom a torony őrzi Gergő nyomait...
A napokban volt öt éve,hogy az utolsó-völgyben jártunk Gergővel...Hogy pontos legyek ez nem az utolsó völgy volt szó szerint,hiszen még várt ránk néhány völgy a decemberi tragédiáig.De ez volt az utolsó mecseki völgy.Az utolsó-völgy a Kelet-Mecsekben.Úgy terveztük az összeset bejárjuk majd és alighanem be is jártuk,mert ez volt az utolsó olyan kelet-mecseki völgy amelyben még soha nem jártunk.A Sín-gödör.Öt év telt el és én azóta sem voltam a Sín-gödörben.A Kelet-Mecsek legnehezebben járható völgye...
A felejthetetlen Sín-gödör
Pokoli meleg volt azon az augusztusi napon 2018-ban,sőt alighanem ez volt az év legmelegebb napja.De ekkor értünk rá,ekkor voltunk szabadságon és nem akartuk elszalasztani az alkalmat.A Vár-völgy és a Máré vár érintésével érkeztünk az utolsó völgybe.Tikkasztó volt a hőség,szerencsére a völgyben egy kicsit jobb volt a klima,hála az árnyékot adó fáknak és a hűs patak vízének amely keresztül szelte a szurdokot.De persze nem volt azért ilyen szerencsénk,mert rengeteg rovar,szúnyog,légy tette elviselhetetlenné az élményt.A völgy valóban nehezen járható volt.Sokszor a patakban kellett menni a kibukkanó köveken,vagy épp a vízben ha nem volt ilyen.Közben nem győztük csapkodni a sok ránk támadó rovart.Szenvedtünk.
Gergő a szurdokban
Tetézte problémáinkat,hogy a napokban kellett megválni az addig jól münködő felszereléseinktől az akkor felmerülő anyagi problémák miatt...így csak egy alap telefonnal tudtunk képeket és videót készíteni.Nem is lettek jók a felvételek!Szenvedtünk.De mégis...oly csodás,oly fantasztikus volt az egész,hogy az el nem mondható.Minden nehezség ellenére jól haladtunk a 2,5 - 3 km hosszú völgyben és élveztük.Persze átélve a szerencsétlenkedéseinket megfogadtuk Gergővel,hogy majd egyszer visszatérünk.Majd egyszer ősszel,vagy tavasszal amikor nem lesz ennyi légy meg minden.Amikor majd újra lesz jó felszerelésünk és megfelelő minőségű képeket és videókat tudunk csinálni.De nem volt majd egyszer...
A Mecsek egyik legnehezebben járható völgye
Na és azóta sem voltam itt.Persze megvan fogadva,hogy majd visszatérek,de ezernyi gonddal küszködök mostanság.Még hagyján az anyagi problémák,de egy kissé az egészségem is kezd elhagyni... de ha lesz rá mód,egészen biztosan visszajövök még ide.Már csak azért is,mert tartozom ennyivel Gergőnek,ha már egyszer ezt (is) megfogadtuk.A sötét,de jó klimájú völgyből aztán a Barna kőnél értünk ki és egy cseppel sem könnyebb hegymászás következett.Így aztán elég nehézkesre sikeredett az utolsó völgyi túra,de mondom mindennek ellenére jó volt és bárcsak újra végig csinálhatnám Gergővel.Bár a Dera szurdok volt a mi utolsó völgyünk,valahogy mégis ezt tekintem annak.De persze ez csak az utolsó Mecseki völgy volt.Gergővel már nem tértem vissza többé a Mecsekbe.
Az utolsó völgy őrzi lépteink...
A túra eredeti bejegyzése a linkre kattintva elolvasható:
Jó kedvvel indultunk útnak Zolikával az ősz első hétvégéjén,hiszen már egy hónapja nem volt túránk.Ideje volt valamit alkotni.Érdre tartottunk ahol majd csatlakozik hozzánk Viki és Tomi is.Tervünk szerint a Fundoklia-völgybe szándékoztunk kimenni és bejárni annak egy részét.Aztán a túrát megfejelni még a Tárnoki kőfejtő meglátogatásával.Mindez sikerült is,de nem volt olyan egyszerű a dolog,hiszen úgy elkavarodtunk,hogy először bízony a Tárnoki kőfejtőnél kötöttünk ki,hol ott éppen ezt akartuk hagyni utoljára.Na nézzük a túra részletes krónikáját.
Rajt az Érd Arénától
Mi is és Vikiék is rendben megérkeztünk a találkozóhelyre az Érd Arénához.Innen indult a túra.Amúgy nehéz meghatározni,hogy maga Érd melyik tájegységünkhöz tartozik.Már nem a Budai-hegység,de nem is nagyon a Mezőföld.Pont itt van a kettő határán.A könnyebb érthetőség miatt én a Mezőföldhöz sorolom be.A hatalmas város néhány más megyében akár megyeszékhely is lehetne,elég ha arra gondolunk,hogy kétszer akkora mint Salgótarján vagy Szekszárd és még Dunaújvárosnál is nagyobb város.Így aztán a túra nagyobb része magában a városban zajlott,a völgy annak észak-nyugati részén található.Rendben elindultunk követtünk a térképünk szerinti a völgyhöz kivezető sárga jelzést.
Az első méterek
Madárnevű utcákon trappoltunk.Ezeknek a madárnevű utcáknak is megvan a maguk kis sztorija,hogy miért éppen ez a nevük,talán majd egyszer kitérünk rá,de nem most.Elhaladtunk a helyi malom és áthaladtunk az egyik vasútvonal alatt egy meglehetősen szép alagúton!Szépen haladt a túra,ekkor még nem tudtuk,hogy az egyik kereszteződésnél kapitális hibát vétünk...A sárga jelzéssel együtt jött egy lila hullám jelzés is.Nem találkoztam még ilyennel.A térképünk,az alkalmazásaink szerint ezek együtt mennek a völgyig.Az egyik kereszteződésnél aztán a sárga letért balra.Nem gondoltam semmi rosszra,így nem vettem elő a segédeszközöket követtünk a sárgát.Bár mintha emlékeztem volna,hogy együtt megy a két jelzés,akkor most miért válik mégis szét?
Itt No.1 a lángos!
Kezdett aztán gyanússá válni a dolog.Egyrészt hiába mutatott balra a jelzés,innen már egy darab jelet se láttunk.Aztán meg kivitt az út Érdről a Sóskúti útra amelyen meglehetősen nagy volt a forgalom.Ekkor vettem elő az alkalmazást,amely jelezte erre a sárgát,de jelezte arra is amerre a lila hullám jelzés ment tovább.Ekkor már egyértelmű volt hol hibáztunk,viszont a jelzés felfestését így nem értettem.Oké,hogy az letért balra,de ment tovább egyenesen is.Mi pedig csak azt láttuk,hogy mutatja tovább,hogy balra kell menni..Igyekeztem korrigálni a dolgokat,úgy terveztem az egyik mellékutcába letérünk és azon visszamegyünk az eredeti útvonalra.Annyi előnye volt az eltévedésnek,hogy egy remek lángososra bukkantunk ahol alighanem elfogyasztottuk életünk legjobb lángosát.Egyszerűen fenséges volt!
Ez így még rendben tűnik...
A másik bibi meg az volt,hogy hiába jelezte az alkalmazásom a mellékutcákat bizony nem volt egy sem,vagy legalábbis nem jöttek el azok a Sóskúti útig.Amire végre találtunk egyet kissé meglepödtünk mert nem az volt amire számítottunk.Ugyanis annak elején egy tábla jelezte,hogy Kőfejtő arra van.Hát ez meg,hogy lehet?Zavaromban nem értettem a dolgot,hogy keveredhettünk ide.Na,de ha már így alakult akkor módosítottunk a terven.Elsőnek a kőfejtőhöz megyünk.El is indultunk egy darabig jól ki is volt jelezve sorra köszöntek szembe a táblák a Kőfejtő felírattal.Sajnos ahol a legjobban kellett volna egy útelágazásnál,semmi sem jelezte melyik vezet a Kőfejtőhöz.Természetesen a rosszat választottuk...
Szelfi a dombon
Ugyan köves részhez értünk egy gyönyörű fenyveserdő árnyékában.De ez nem az volt amit kerestünk.Láttunk egy gödöbe hosszan levezető utat,arra gondoltam ez talán pont a kőfejtőbe vezet.Aztán láttunk egy dombot.Többiek azt javasolták menjünk fel,hátha onnan többet látunk.Na meg kilátás is lesz.Így is lett.Valóban klassz kilátás volt Érdre és a távolabbi Százhalombattára és persze láttuk az alattunk elterülő területet is.Valószínűleg a Kőfejtő területén lehettünk,odalenn több helyen is gödrök voltak,de a terület innen elvolt kerítve.Gondoltam már innen,hogy melyik is a kőfejtő,de ahoz,hogy betudjunk menni megkell kerülnünk az előbb említett fenyvest és az út elágazásnál a másik úton menni.Valószinüsíthető,hogy az vezet a bejárathoz.
A Kőfejtő bejárata
Visszamentünk az útelágazáshoz és a másik úton indultunk el.Kétszáz méter múlva ott volt a tábla,hogy Kőfejtő...nem ám az elágazásnál,nem...kétszáz méterrel később!Innen már gyerekjáték volt megtalálni a bejáratot,pontosabban lejáratot.Ugyanis a kőfejtő a földalatt volt!A kapun ugyan ott volt egy felírat,hogy magánterület meg,hogy biztonsági őrrel és kamerával őrzött terület,de mondtam menjünk,max kizavarnak.De nem zavart ki senki.A kőfejtő ingyenesen látogatható.Kibérelhető rendezvények megtartására és filmforgatásra,esetleg ebben az esetekben nem engednek be.Lenyügöző látvány volt a földalatti mesevilág,soha ezelőtt nem láttam még ilyent.Sajnos nagyon sokat nem tudok erről a helyről,így nem is tudok nagyon mit mondani.Ezt egyszerűen látni kell!Utána nyomozok majd természetesen és majd egyszer részletesen foglalkozom a kőfejtővel.
Itt kezdődik
Micsoda hely!
Földalatti csodák
A terület maga nem volt túl nagy,leírások szerint 10ezer négyzetméter.Nem tűnt akkorának.De érdekes volt és látványos.Útolag megtudtam,hogy néhány filmnek forgattak itt egyes jeleneteit,pl.az Egri csillagoknak vagy a Tenkes kapitányának is.Bejártuk és megnéztük mindenhol ezt a földalatti csodát.Az a meglepő,hogy alig ismert,de ennek is megvolt a maga előnye: nem volt itt senki!Természetesen nem győztünk fotózni és a filmben is jól látható a helynek a nagyszerűsége.Jó félórát elbohóckodtunk itt,aztán mentünk tovább.Fent egy résznél lelehetett kukkantani,onnan is megnéztük.Rendkivüli látnivaló volt,lehet jövök még majd ide!És ajánlom mindenkinek keresse fel!
A többiek a kőfejtőben
Bármi meglepő,én is itt voltam
Fentről is bekukk
Innen aztán már könnyen eljutottunk a kb.1km-re lévő Fundoklia-völgyhöz.Útközben ráértünk a lila hullám jelzésre.A vele együtt jövő sárga nem volt sehol...Akkor mi is van?A térképeink hibáznak?Alighanem.Mindenesetre azt ajánlom mindenkinek ha Érdről túrázik ide ki,ne a sárgát hanem a lila hullám jelzést kövesse!Oda értünk a völgyhöz.Egy lépcső vezetett fel,egy járat le.Tudtuk itt egy kört megyünk,csak azt kellett eldönteni,hogy felfelé kezdjünk vagy lefelé.Lefelé kezdtünk lementünk a völgybe.A völgy a leírások szerint 3km hosszú 70-200 méter széles és 10-50 méter mély.Odalenn járható turistaút van a lila hullám jelzéssel,valamint zöld tanösvény jelzéssel,ugyanis a kör maga a tanösvény!Na és előkerült a sárga is!De az,hogy honnan egyikünk sem tudta.Mentünk a völgyben.Odalenne egy erdő volt amúgy,így nagyon kellemes volt a klima.Míg odafenn kánikula kezdett bontakozni,addig itt lenn kifejezetten kellemes volt!
Megérkezés a Fundokliához
A völgyben
A völgy...hát nem volt egy kölönösebben nagy szám.Erdőben fák között kacskázott egy jól járható út,patak nem volt.Igazából semmi látnivaló nem akadt,max a természet csendje.Jó hatszáz méter után volt egy feljárat,arra ment a tanösvény,a lila hullám viszont vitt tovább a völgybe.Még mentünk olyan 300 méter,de nem változott semmi,így a többiek javasatára visszafordultunk.A feljáróig mentünk,azon pedig kimentünk a völgyből.Jó ötven méter magas dombot kellett megmásznunk,de fentről már klassz volt a rálátás a völgyre valamint a kilátás dél felé a városra.
Trappolás a völgyben
A kijárat
Odafenn
Fent alighanem a Tétényi fensík legnyugatibb részén egész jó volt minden.Itt haladt a tanösvény ráláttunk a völgyre.Innen képtelenségnek tűnt,hogy odalenn járható turistaút van.Sajnos a tanösvény táblái hol elvoltak törve,hol levoltak dobva.Nem tudom az idők vasfoga vagy vandalizmus áldozatai lettek.Valami azt súgja utóbbi...De ettől függetlenül tényleg klassz volt odefenn sétálni,egészen addig míg el nem értük azt a lépcsőt amelynél az elején tanakodtunk erre jöjjünk-e vagy a völgybe.
A lejárat
Lejövet
Lejöttünk a lépcsőn.Oda jutottunk ahol tanakodtunk merre induljunk,magyarul a völgy bejáratához.Itt tartottunk egy pihenőt,mert olyan sokat eddig nem pihentünk ezen a túrán.Kajáltunk is,majd ezután indultunk vissza,akkor immár a lila hullám jelzésen.Ezen jöttünk volna eredetileg ugye.Nos az,hogy így alakult talán nem bántuk meg.Valamilyen külső erő azt akarta,hogy a kőfejtőt lássuk meg előbb.Ahogy trappoltunk vissza,még két csőcs formájú kisebb hegy (vagy inkább domb) szolgált látnivalóul.Az út a kettő között ment.Úgy döntöttünk még ide felmegyünk hátha akad egy jó kis kilátás.Végül is akadt mégha annyia klassz nem is volt.
A Csöcs-hegyről a másik Csöcs-hegy
Visszaérve a városba szembesültünk vele,hol basztuk el a dolgot,de megállapítottuk ez így volt jó.Letértünk egy utcába,tudtam ez visz el Érd felső vasútállomásra.Meglehetősen hosszú volt és a melegben a trappolás kimerített.Egy boltnál vettünk sört amit ott a bolt előtt a hűvösben meg is ittunk pihenve egyet.Majd mentünk tovább.Szembesültünk vele milyen nagy város ez az Érd,mert innen még mindig hosszú volt út.Végül is leértünk Érd felsőre,de nem ide,hanem az azontúli Borgödörbe vettük az irányt.Ami természetesen egy hangulatos kocsma volt.Zárásként le is dombtunk két sört egy felest és egy kávét.Kajálni itt nem lehetett.Itt végződött a túra.
Alkohol pusztitás a túra végén
Ennyi volt.Úgy saccoltunk 15km-t mentünk.Szeptember van és ez csupán az év tizenhatodik túrája volt csak...a mostani 15-el eddig mentünk összesen 252,3 km-t.Ez pedig 15,76-os átlagot jelent.
Még délután öt óra volt,de elbúcsúztunk Vikiéktől,mentek Ossian koncertre Pestre,mi meg hazafelé vettük az irányt.Már fél hétre itthon voltunk.
Kissé ugyan kaotikus volt a túra,de megint jó buli kerekedett belőle,remek látnivalókkal.Újra egy bizonyiték,hogy nem kell messze menni csodákért!
Szinte már hagyomány volt nálunk,hogy április utolsó napjaiban a Mecsek felé vettük az irányt.Sok csodát lehet ilyenkor (is) látni a hegységben,de elsősorban a medvehagyma és a bazsarózsa virágzása szoktatott rá minket erre.Kevés szebb látvány lehet ezeknél a természetben.Így hát mi mentünk hűségesen minden áprilisban.Még Gergő elvesztését követő évben is lementünk a Mecsekben,pontosan Gergő egyik utolsó álmát megvalósítani és megkeresni a bazsarózsákat (erről ide kattíntva olvashatsz).Aztán a 2020-21-es évben betört a mesterségesen megalkotott covid és gyakorlatilag lehetetlenné tette az utazást tömegközlekedéssel,így ezekben az években elmaradt a szokásos áprilisi mecseki túra.Most 2022-ben viszont minden megadatott,hogy újra felelevenítsük ezt a régi jó szokásunkat.Most a hegység közepét vettük célkeresztbe a Mecsek legszebb völgyeit,ahol várható volt,hogy újra medvehagymák millióira bukkanunk majd.Nem mellékesen olyan útvonal került kiválasztásra amelyen Gergővel már jártam.Így hát 99%-ban olyan túrán voltam,amin szó szerint Gergő nyomában jártam ismét.
A Flóra pihenő
Ismét Zoli,Viki és Tomi tartott velem a túrára.Vikiékkel szokás szerint a vonaton találkoztunk,most Rétszilason és úgy tepertünk le a Mecsekbe,ezúttal Pécsre.Dombóvártól vonatpotló busszal mentünk Pécsig amely keresztül ment a Mecseken a 66-os úton.Szavakkal nehezen leírható szépségű tájakon...Túratársaim ebből semmit nem láttak,hiszen mindhárman bealudtak.Én viszont élveztem ezt az utazást,elképesztően szép volt innen a Mecsek.Mindenkinek ajánlom amúgy a 66-os út Sásd - Pécs közötti szakaszát.Rendkivül szép tájakon vezet át.Kilencre értünk Pécsre,a túra kiindulópontra mivel elég messze volt,taxival mentünk fel.Kellemesen el is beszélgettünk a taxissal a Dömörkapuig.Innen indult a túra.Ugye indult már innen túra a múltban,amikor még Gergő is velem volt.Fájóként hatott a gondolat,hogy most nincs itt...
Kilátás a Flóra pihenőtől,alattunk a Karolina külfejtés,a távolban a Zengő
Mielőtt a túrába belekezdtünk volna,javasoltam a többieknek,hogy menjünk el a közeli Flóra pihenőhöz mert megfogja érni.Így is lett elsétáltunk odáig.Ezen a túrán ez volt az egyetlen szakasz amelyen nem jártam Gergővel.Jó kétszáz méterre volt a pihenő,amely inkább volt kilátó mint pihenő.A beton építményből csodás kilátásunk nyílt a Zengő felé.Ez volt az a pont amikor túratársaim nem bánták meg ezt a rövidke kitérőt.Ha már pihenő volt,hát meg is reggeliztünk itt a kilátást csodálva.Majd ezután visszatértünk a Dömörkapuhoz ér rátértünk azokra az utakra amelyeken Gergővel is jártunk egykor.
Elindulva a piroson
Szóval a terv az volt,hogy a Kisrét és a Kantavár érintésével leereszkedünk majd a Melegmányi-völgybe,onnan a Petnyák-völgyön át a Nagy-Mély-völgybe vesszük az irányt,megnézve vízeséseket és a Kölyukat,túra végén pedig a Mánfai templomot.Mánfáról pedig majd busszal megyünk vissza Pécsre ahonnan haza tudunk majd jönni.Elindulva a piros jelzésen a Mecsek szokás szerint gyönyörű arcát mutatta felénk.Az idő rendkivül jó volt,az út mentén pedig táblák voltak amelyek a közvetlen környezetről adtak felvilágosítást.Elértük a pécsi sípályát közben amely kedves emlékeket villantott fel.Voltunk itt egyszer-kétszer Gergővel,a blogban vannak róla bejegyzések,ezeket most nem linkelem ide.Csináltunk most is itt fotókat ahogyan régen is.
A sípályánál a TV-torony alatt
Még volt a pályának egy másik ága,onnan viszont ellenkezőleg a Mecsek felé nyílt jó kilátás.Avatott szem rögtön meglátta innen is a Zengőt.Ezt letudva hamarosan a Kisrétre értünk.Meglepetésként ért,hogy alig volt itt valaki.Azért volt ez meglepetés mert valahányszor itt jártunk a múltban a réten mindig tömeg volt.Így most üditő volt a nyugalom.Meg is pihentünk itt ebben a csodálatosan szép zöld környezetben.Gyönyörű volt ez a rét.Ilyen helyen egész nap elüldögélne az ember élvezve a természet szépségét.Már itt feltüntek a medvehagymák amelyek aztán túránk 80%-án végig is kisértek minket!
A Kisrét egy szelete
Pihi a Kisréten
Tovább indulva egy kis emekedő következett,csupa-csupa ismerös helyek köszöntek szembe.Még a piroson haladtunk és egyre több és több lett körülöttünk a medvehagyma.Viszont némi késésben volt a természet mert még nem mindenhol volt virágzás,főleg csak inkább a naposabb oldalakon.Persze így is szép volt,a levegő pedig csodásan tiszta és friss volt.A piros L jelzénél tértünk le a Kantavár irányába.Közelebb volt mint ahogy emlékeztem rá.A vár előtt volt egy kellemetlenebb emelkedő,de hamar leküzdöttük és már ott is voltunk a Kantavárnál amelynek meseszép legendája van ( itt megtalálod ).Ám a várból nem sok minden maradt meg.Harmadszor voltam itt,először Gergő nélkül.
A Kantavár romjain
Innen visszamentünk a piros jelzésre a vártól lefelé az a kis kellemetlen emelkedőn ereszkedni kellemetlenebb volt mint felmenni.Ha nehezen is,de leküzdöttük.A pirosra érve nem kellett sokat menni,hogy elérjük a Kantavári-forrást.Itt volt ugye az a kedves remete amikor Gergővel utoljára itt jártunk.Most egy nő volt a kislányával csak.Remélem Remete barátom azóta nem az örök vadászmezőkön remeteskedik...Természetesen ittunk a forrás friss vízéből.Nagyon régen ittam már mecseki forrásvízet éppen itt volt az ideje.Nem tudom miért érzem mostanában kicsit édesnek a forrásvízeket,itt is ,múltkor a Balatonnál is...régebben nem ilyennek éreztem ezeket,de persze így is jó volt.
A Kantavári-forrásnál
Még itt is ettünk kicsit majd mentünk tovább a piroson.Sunyi emelkedésbe kezdett az út,nem volt vészes.Rengeteg volt körülöttünk a medvehagyma továbbra is,a zöld erdő a sok medvehagymával és a friss levegővel lenyügöző volt!Elértük a Rábay fát ahol turistautak találkoztak.Öt irányba ment innen az út,búcsút vettünk a Nagy-Mély-völgy felé vezető pirostól,de nem véglegesen,arébb még találkozunk majd!Ráálltunk a piros+ jelzésre,ez vitt a Melegmányi-völgybe,de még addig egy csöppet emelkedett az út.Egy erdei pihenőhöz értünk,ha már így esett itt is megpihentünk pár percre.Innentől kezdve viszont ereszkedésbe kezdett az út és ha lehet még az eddigieknél is több volt a medvehagyma!
Medvehagymák milliói
Ereszkedés a Melegmányiba
Ereszkedés közben én mentem elől,megcsúsztam és elestem.Évek óta nem estem túrákon,most meg egy héten belül másodszor...mi a jó fene van?Na nem volt nagy esés,messze nem akkora mint a múlt heti,csak röhögtem jókat és kértem a többieket,hogy fotózzanak.Lassan aztán elértük a Melegmányi-völgyet.Az első ami szembe köszönt az Anyák-kútja volt.Még eszembe,de inkább szívemben volt az a kép ahogy Gergő a forrás tetején guggol.Így cselekedtem most én is... és olyan kép is volt,hogy ketten Gergővel guggolunk odafenn...ez viszont most lehetetlenség volt...hacsak nem Gergő lelke láthatóvá nem vált volna emberi szem számára is,mert biztos vagyok benne,hogy ott volt velem.
Az Anyák-kútján
Tovább ereszkedve elértük a Melegmányi mésztufa lépcsős vízesését ahonnan szintén vannak emlékek.A vízesés hiába a mögöttünk lévő esős napok,éppen csak csordogált,így nem volt egy emlékezetes látvány.Még nem sikerült úgy itt járni,hogy bőven ontsa a vízt...Lentről sem volt szeb látvány,már vízügyileg,mert amúgy nem volt egy utolsó élmény azért így sem.Itt már többen is mozogtak,de senki sem volt zavaró.Letudva a vízesést mentünk tovább.hamarosan elértük a zöld jelzést amely már a Petnyák-völgybe vezetett be.
A Melegmányi vízesés nem sokat mutatott magából,de mi legalább szépek voltunk!
Búcsút vettünk a piros+ -tól és a Melegmányi-völgytől,mondjuk az egész területet Melegmánynak hívták.A zöldön haladtunk a Melegmányi és a Nagy-Mély-völgyet összekötő Petnyák-völgyben.Az 1,3km hosszú völgyben nagyjából félúton volt a másik vízesés az Ágnes.Itt is jártunk már,innen is vannak emlékek.Odaérve láttunk,hogy jobban folyt itt a víz mint a Melegmányinál.Lementünk hát a közkedvelt vízeséshez.Túratársaim most jártak itt először,úgy láttam hatalmas élményt jelentett nekik.
Az Ágnes-vízesés
Fiúkkal a vízesésnél
Ezt letudva tovább mentünk a zöldön a völgyben.Itt sem volt kevesebb a medvehagyma mint eddig.Érdekes volt,hogy az északi oldalon amelyet ért a nap virágoztak,míg a hűvős délin nem.Hamarosan elértük a Nagy-Mély-völgyet.Hát itt is jártam már Gergővel,ezért is írtam most szó szerint a nyomában jártam.Csodálatos szépség,nyugalom és béke köszöntött ránk ebben a fantasztikus völgyben.Érezni lehetett a csendet,majd elértük a szépen rendbehozott híres fahídat amely nem a patakot keresztezte,hanem vele párhuzamosan ment a meder felett!
A Nagy-Mély-völgy hídja
Nagyjából száz méter hosszú volt a híd.Utána a völgyben lévő vízmű területe mellett mentünk.Nem volt zavaró a környezetre a vízmű.Majd elértük a Kőlyukat a Nagy-Mély-völgy fő látnivalóját.Sajna,hogy ez a híres barlang levan zárva,benne is üzemel ez a vízmű amelyről úgy tudom,hogy Komló és a környék vízellátását biztosítja.Közelebb mentünk hozzá,megcsodáltuk,de bemenni nem lehetett.Úgyanígy jártunk Gergővel is öt éve.
A Kőlyuk
Tomi felmászott a rácshoz is.
A Kőlyuk után már a völgy kivezető szakasza következett.Ritkultak a medvehagymák a hagyma szagok,míg teljesen meg is szűntek.A völgy maradék részén már nem történt sokminden.Egy tó,pontosabban kettő volt völgy végén,elkerítve...magánterület.Így bár szép volt,képet nem érdemel.A völgy a 66-os útba torkolott,itt jöttünk el a vonatpotló busszal.A völgy végében a 66-os mentén volt a Kőlyuki betérő nevezetű étterem.Mivel belefért az időnkbe úgy döntöttünk ide akkor betérünk egy jó ebédre.Ám kellemetlen meglepetés fogadott.Az étterembe a mai napon csak foglalással fogadnak vendégeket.Mondjuk ha egy teraszt is létrehoztak volna (lehet volt hátul,de nem láttuk) talán elfértek volna a völgyből érkező vándorok.Így azonban egy ami biztos:soha az életben nem fogjuk itt költeni a pénzünket.Ennyit erről.
A völgy végén
Ez fogad az étteremnél...
Nem volt más a 66-os mentén elsétáltunk a Mánfai templomig,mivel az a Melegmányi felöl jövő turistaút mentén volt kis sétát igényelt a dolog.Hamar ráleltünk.Ugyanaz volt a szitu mint a többi látványosságnál: itt is Gergővel voltam utoljára.Szép volt és pihentünk kicsit a templom előtt.Majd úgy döntöttünk akkor bebusszozunk Pécsre és majd ott keresünk egy helyet ahol megkajálhatunk.Így a templom megcsodálása után besétáltunk szintén a 66-os mentén a közeli Mánfára.A kocsma ahol régen ittunk zárva volt.Mánfán úgy tűnt nem akarták,hogy pénzt költsünk.Így is jó...elmentünk a közeli buszmegállóig,ahol nem soká jött a busz amivel visszamentünk Pécsre.
A Mánfai templomnál
Pécsen pedig kerestünk egy közeli éttermet ahol finom kaját ettünk és még finomabb kávét ittunk.Majd mivel még volt idő besétáltunk a belvárosba kicsit.Itt egy elsőosztályú és olcsó vécénél elvégeztük a dolgunkat,majd kicsit sétálva még beültünk egy sörre.A sör is szuper volt!Innen mentünk ki a vasútállomásra,ahonnan vonatpotlóval mentünk Dombóvárig,majd onnan vonattal haza.A hazaút érdekessége volt,hogy kifogtunk két mókustojást akiknek épp akkor jutott eszébe hányni...Na de simán hazaértünk fél 11-re.
A kajánk
Sörözös túrazáró
Ez volt idén a nyolcadik túránk (+ van még két meccstúránk).Most 16km-t mentünk.így összesen tartunk 142,3km-nél ami 17,78-as átlagot jelent.A túra nagyon szép és kellemes volt,nem volt különösebben nehéz.A Mecsek hozta a szokásos kiváló színvonalát.Negatívum a mánfai étterem volt,viszont meglepetésként ért,hogy Pécsen meg minden tök olcsó volt!Jó buli volt!
