Március elsején esett meg ez a túra.Mással voltam elfoglalva,így most pótolom erről a beszámolót.Véget értek a felkészülési mérkőzések és amint beköszöntött a március folytatódott is a bajnokság.A mieink Érden folytatták a szezont.Útra keltünk Zolikával és mi is folytattuk a tavaly jól megszokott mecstúrákat.A fél 11-es vonattal indultunk és egy óra alatt értünk Érdre.A meccsig még két és fél óránk volt.Gondoltunk járunk egyet is zabálunk egy jót,de nem számítottunk sok jóra,ami annyit jelent nem nagyon reménykedtünk nyitva tartó ideáális kajázóhelyben.Voltak már ilye gondjaink ennél nagyobb városban is.Ám Érd kellemes meglepetést tartogatott.
Érd központja van bőven kajázó hely!
Egy jó helyen sikerült alaposan belakmározni,de a meccsig még mindig volt idő,így aztán sétára indultunk.Nem Érd a legszebb város amelyben valaha jártunk,de akadtak jó részek is.Nem mentünk túl messze azért elérhető távolságban tartottuk a focipályát.Gondolkodtunk,hogy a földrajzi múzeumba be-e menjünk,de félő volt,hogy elnézegetünk és elgelejtünk időben kimenni a meccsre.Így nem mentünk be,egy kávézót kerestünk még ahol húsz percnyi kávézés után elindulhattunk végre a pályára.Azt könnyen megtaláltuk és a lelátón elfoglaltuk a helyünket a csöppnyi érdi stadionban.
Jönnek be a csapatok
Meccs előtt mivel már jól ismer minket és viszonylag jó viszonyba vagyunk,oda jött hozzánk a klubigazgatónk pár szót beszélgetni,néhány hasznos infót megtudtunk a játékosok állapotáról.Aztán kezdődhetett a meccs.Hamar vezetést szereztünk,de hamar egyenlített is a hazai csapat.Újfent megszereztük a vezetést,de nem soká újra egál lett a mérkőzés.Így 2-2-es döntetlennel zárult az első félidő.Jöhetett a második.
Zajlik a meccs
Sokáig nem történt semmi a második félidőben,aztán a hajrában aztán újra megszereztük a vezetést.Percek voltak hátra,nőt az izgalom,a hazai csapat rohamozott a mieink védekeztek.Kibírjuk-e a nyomást és győztesen mehetünk-e haza,ez volt a kérdés.Izgultunk,de nem bírtuk az érdiek nyomását,így a három perccel a vége előtt újra egyenlített az ellenfél.Így aztán 3-3-as végeredmény született,ami idegenben nem rossz,de annak fényében,hogy háromszor is vezettünk a mérkőzésen és három percet kellett volna még kíbirni már nem tűnik olyan jónak.Mindegy ez van.Mehettünk vissza a városba.
Ott vagyunk fenn a lelátón Zolikával
Visszafelé is beültünk kajálni,így aztán ezen a napon alaposan bezabáltunk Érden...A kaja végén nem maradt más,kimentünk Érd felső állomásra,megvártuk a vonatunkat és este hétre már itthon is voltunk.Ez volt az év első meccstúrája.Úgy volt,hogy jön a többi,megyünk Pécsre és Nagykanizsára,ám mivel Móni bement a kórházba,így ezekre a helyekre most nem tudunk elmenni,pedig Nagykanizsára szívesen elmentünk volna...Móni előreláthatólag április elején jön majd ki a kórházból így a következő meccstúránk valószínűleg április 11-én lehet majd Siófokra.
Jó kedvvel indultunk útnak Zolikával az ősz első hétvégéjén,hiszen már egy hónapja nem volt túránk.Ideje volt valamit alkotni.Érdre tartottunk ahol majd csatlakozik hozzánk Viki és Tomi is.Tervünk szerint a Fundoklia-völgybe szándékoztunk kimenni és bejárni annak egy részét.Aztán a túrát megfejelni még a Tárnoki kőfejtő meglátogatásával.Mindez sikerült is,de nem volt olyan egyszerű a dolog,hiszen úgy elkavarodtunk,hogy először bízony a Tárnoki kőfejtőnél kötöttünk ki,hol ott éppen ezt akartuk hagyni utoljára.Na nézzük a túra részletes krónikáját.
Rajt az Érd Arénától
Mi is és Vikiék is rendben megérkeztünk a találkozóhelyre az Érd Arénához.Innen indult a túra.Amúgy nehéz meghatározni,hogy maga Érd melyik tájegységünkhöz tartozik.Már nem a Budai-hegység,de nem is nagyon a Mezőföld.Pont itt van a kettő határán.A könnyebb érthetőség miatt én a Mezőföldhöz sorolom be.A hatalmas város néhány más megyében akár megyeszékhely is lehetne,elég ha arra gondolunk,hogy kétszer akkora mint Salgótarján vagy Szekszárd és még Dunaújvárosnál is nagyobb város.Így aztán a túra nagyobb része magában a városban zajlott,a völgy annak észak-nyugati részén található.Rendben elindultunk követtünk a térképünk szerinti a völgyhöz kivezető sárga jelzést.
Az első méterek
Madárnevű utcákon trappoltunk.Ezeknek a madárnevű utcáknak is megvan a maguk kis sztorija,hogy miért éppen ez a nevük,talán majd egyszer kitérünk rá,de nem most.Elhaladtunk a helyi malom és áthaladtunk az egyik vasútvonal alatt egy meglehetősen szép alagúton!Szépen haladt a túra,ekkor még nem tudtuk,hogy az egyik kereszteződésnél kapitális hibát vétünk...A sárga jelzéssel együtt jött egy lila hullám jelzés is.Nem találkoztam még ilyennel.A térképünk,az alkalmazásaink szerint ezek együtt mennek a völgyig.Az egyik kereszteződésnél aztán a sárga letért balra.Nem gondoltam semmi rosszra,így nem vettem elő a segédeszközöket követtünk a sárgát.Bár mintha emlékeztem volna,hogy együtt megy a két jelzés,akkor most miért válik mégis szét?
Itt No.1 a lángos!
Kezdett aztán gyanússá válni a dolog.Egyrészt hiába mutatott balra a jelzés,innen már egy darab jelet se láttunk.Aztán meg kivitt az út Érdről a Sóskúti útra amelyen meglehetősen nagy volt a forgalom.Ekkor vettem elő az alkalmazást,amely jelezte erre a sárgát,de jelezte arra is amerre a lila hullám jelzés ment tovább.Ekkor már egyértelmű volt hol hibáztunk,viszont a jelzés felfestését így nem értettem.Oké,hogy az letért balra,de ment tovább egyenesen is.Mi pedig csak azt láttuk,hogy mutatja tovább,hogy balra kell menni..Igyekeztem korrigálni a dolgokat,úgy terveztem az egyik mellékutcába letérünk és azon visszamegyünk az eredeti útvonalra.Annyi előnye volt az eltévedésnek,hogy egy remek lángososra bukkantunk ahol alighanem elfogyasztottuk életünk legjobb lángosát.Egyszerűen fenséges volt!
Ez így még rendben tűnik...
A másik bibi meg az volt,hogy hiába jelezte az alkalmazásom a mellékutcákat bizony nem volt egy sem,vagy legalábbis nem jöttek el azok a Sóskúti útig.Amire végre találtunk egyet kissé meglepödtünk mert nem az volt amire számítottunk.Ugyanis annak elején egy tábla jelezte,hogy Kőfejtő arra van.Hát ez meg,hogy lehet?Zavaromban nem értettem a dolgot,hogy keveredhettünk ide.Na,de ha már így alakult akkor módosítottunk a terven.Elsőnek a kőfejtőhöz megyünk.El is indultunk egy darabig jól ki is volt jelezve sorra köszöntek szembe a táblák a Kőfejtő felírattal.Sajnos ahol a legjobban kellett volna egy útelágazásnál,semmi sem jelezte melyik vezet a Kőfejtőhöz.Természetesen a rosszat választottuk...
Szelfi a dombon
Ugyan köves részhez értünk egy gyönyörű fenyveserdő árnyékában.De ez nem az volt amit kerestünk.Láttunk egy gödöbe hosszan levezető utat,arra gondoltam ez talán pont a kőfejtőbe vezet.Aztán láttunk egy dombot.Többiek azt javasolták menjünk fel,hátha onnan többet látunk.Na meg kilátás is lesz.Így is lett.Valóban klassz kilátás volt Érdre és a távolabbi Százhalombattára és persze láttuk az alattunk elterülő területet is.Valószínűleg a Kőfejtő területén lehettünk,odalenn több helyen is gödrök voltak,de a terület innen elvolt kerítve.Gondoltam már innen,hogy melyik is a kőfejtő,de ahoz,hogy betudjunk menni megkell kerülnünk az előbb említett fenyvest és az út elágazásnál a másik úton menni.Valószinüsíthető,hogy az vezet a bejárathoz.
A Kőfejtő bejárata
Visszamentünk az útelágazáshoz és a másik úton indultunk el.Kétszáz méter múlva ott volt a tábla,hogy Kőfejtő...nem ám az elágazásnál,nem...kétszáz méterrel később!Innen már gyerekjáték volt megtalálni a bejáratot,pontosabban lejáratot.Ugyanis a kőfejtő a földalatt volt!A kapun ugyan ott volt egy felírat,hogy magánterület meg,hogy biztonsági őrrel és kamerával őrzött terület,de mondtam menjünk,max kizavarnak.De nem zavart ki senki.A kőfejtő ingyenesen látogatható.Kibérelhető rendezvények megtartására és filmforgatásra,esetleg ebben az esetekben nem engednek be.Lenyügöző látvány volt a földalatti mesevilág,soha ezelőtt nem láttam még ilyent.Sajnos nagyon sokat nem tudok erről a helyről,így nem is tudok nagyon mit mondani.Ezt egyszerűen látni kell!Utána nyomozok majd természetesen és majd egyszer részletesen foglalkozom a kőfejtővel.
Itt kezdődik
Micsoda hely!
Földalatti csodák
A terület maga nem volt túl nagy,leírások szerint 10ezer négyzetméter.Nem tűnt akkorának.De érdekes volt és látványos.Útolag megtudtam,hogy néhány filmnek forgattak itt egyes jeleneteit,pl.az Egri csillagoknak vagy a Tenkes kapitányának is.Bejártuk és megnéztük mindenhol ezt a földalatti csodát.Az a meglepő,hogy alig ismert,de ennek is megvolt a maga előnye: nem volt itt senki!Természetesen nem győztünk fotózni és a filmben is jól látható a helynek a nagyszerűsége.Jó félórát elbohóckodtunk itt,aztán mentünk tovább.Fent egy résznél lelehetett kukkantani,onnan is megnéztük.Rendkivüli látnivaló volt,lehet jövök még majd ide!És ajánlom mindenkinek keresse fel!
A többiek a kőfejtőben
Bármi meglepő,én is itt voltam
Fentről is bekukk
Innen aztán már könnyen eljutottunk a kb.1km-re lévő Fundoklia-völgyhöz.Útközben ráértünk a lila hullám jelzésre.A vele együtt jövő sárga nem volt sehol...Akkor mi is van?A térképeink hibáznak?Alighanem.Mindenesetre azt ajánlom mindenkinek ha Érdről túrázik ide ki,ne a sárgát hanem a lila hullám jelzést kövesse!Oda értünk a völgyhöz.Egy lépcső vezetett fel,egy járat le.Tudtuk itt egy kört megyünk,csak azt kellett eldönteni,hogy felfelé kezdjünk vagy lefelé.Lefelé kezdtünk lementünk a völgybe.A völgy a leírások szerint 3km hosszú 70-200 méter széles és 10-50 méter mély.Odalenn járható turistaút van a lila hullám jelzéssel,valamint zöld tanösvény jelzéssel,ugyanis a kör maga a tanösvény!Na és előkerült a sárga is!De az,hogy honnan egyikünk sem tudta.Mentünk a völgyben.Odalenne egy erdő volt amúgy,így nagyon kellemes volt a klima.Míg odafenn kánikula kezdett bontakozni,addig itt lenn kifejezetten kellemes volt!
Megérkezés a Fundokliához
A völgyben
A völgy...hát nem volt egy kölönösebben nagy szám.Erdőben fák között kacskázott egy jól járható út,patak nem volt.Igazából semmi látnivaló nem akadt,max a természet csendje.Jó hatszáz méter után volt egy feljárat,arra ment a tanösvény,a lila hullám viszont vitt tovább a völgybe.Még mentünk olyan 300 méter,de nem változott semmi,így a többiek javasatára visszafordultunk.A feljáróig mentünk,azon pedig kimentünk a völgyből.Jó ötven méter magas dombot kellett megmásznunk,de fentről már klassz volt a rálátás a völgyre valamint a kilátás dél felé a városra.
Trappolás a völgyben
A kijárat
Odafenn
Fent alighanem a Tétényi fensík legnyugatibb részén egész jó volt minden.Itt haladt a tanösvény ráláttunk a völgyre.Innen képtelenségnek tűnt,hogy odalenn járható turistaút van.Sajnos a tanösvény táblái hol elvoltak törve,hol levoltak dobva.Nem tudom az idők vasfoga vagy vandalizmus áldozatai lettek.Valami azt súgja utóbbi...De ettől függetlenül tényleg klassz volt odefenn sétálni,egészen addig míg el nem értük azt a lépcsőt amelynél az elején tanakodtunk erre jöjjünk-e vagy a völgybe.
A lejárat
Lejövet
Lejöttünk a lépcsőn.Oda jutottunk ahol tanakodtunk merre induljunk,magyarul a völgy bejáratához.Itt tartottunk egy pihenőt,mert olyan sokat eddig nem pihentünk ezen a túrán.Kajáltunk is,majd ezután indultunk vissza,akkor immár a lila hullám jelzésen.Ezen jöttünk volna eredetileg ugye.Nos az,hogy így alakult talán nem bántuk meg.Valamilyen külső erő azt akarta,hogy a kőfejtőt lássuk meg előbb.Ahogy trappoltunk vissza,még két csőcs formájú kisebb hegy (vagy inkább domb) szolgált látnivalóul.Az út a kettő között ment.Úgy döntöttünk még ide felmegyünk hátha akad egy jó kis kilátás.Végül is akadt mégha annyia klassz nem is volt.
A Csöcs-hegyről a másik Csöcs-hegy
Visszaérve a városba szembesültünk vele,hol basztuk el a dolgot,de megállapítottuk ez így volt jó.Letértünk egy utcába,tudtam ez visz el Érd felső vasútállomásra.Meglehetősen hosszú volt és a melegben a trappolás kimerített.Egy boltnál vettünk sört amit ott a bolt előtt a hűvösben meg is ittunk pihenve egyet.Majd mentünk tovább.Szembesültünk vele milyen nagy város ez az Érd,mert innen még mindig hosszú volt út.Végül is leértünk Érd felsőre,de nem ide,hanem az azontúli Borgödörbe vettük az irányt.Ami természetesen egy hangulatos kocsma volt.Zárásként le is dombtunk két sört egy felest és egy kávét.Kajálni itt nem lehetett.Itt végződött a túra.
Alkohol pusztitás a túra végén
Ennyi volt.Úgy saccoltunk 15km-t mentünk.Szeptember van és ez csupán az év tizenhatodik túrája volt csak...a mostani 15-el eddig mentünk összesen 252,3 km-t.Ez pedig 15,76-os átlagot jelent.
Még délután öt óra volt,de elbúcsúztunk Vikiéktől,mentek Ossian koncertre Pestre,mi meg hazafelé vettük az irányt.Már fél hétre itthon voltunk.
Kissé ugyan kaotikus volt a túra,de megint jó buli kerekedett belőle,remek látnivalókkal.Újra egy bizonyiték,hogy nem kell messze menni csodákért!
Sajnos csak már a Gergő utáni érában jutottam el elöször ide.Mónival 2019 augusztusában valósítottuk meg Gergő egyik régi tervét és jöttünk el a Sánc-hegyre és az érdi ófaluba.Az akkori túráról ide kattíntva olvashatsz.Most mint annyiszor mostanában,valami láthatatlan erő újra errefelé irányított.Persze ezt most sem bántam és utólag nem is bántam meg.Zolikával és újra Manó barátommal a sorainkan,aki súlyos balesete után tért vissza vágtunk neki szombat hajnalban a ködben úszó Százhalombattának.Pontosabban már az egész úton köd volt,ez nem sok jót ígért,hiszen mai túránk fő célja a Sánc-hegyi kilátás volt éppen.Na,de ha már elindultunk nem fordultunk vissza és már fél nyolckor Százhalombattán voltunk.Úgy terveztem úgy megyünk mint másfél évvel korábban Mónival,el Sánc-hegyre majd le Ófaluba.Vagyis itt már egy változást terveztem,mégpedig azt,hogy benézünk az érdi Belinczai-szigetre is,ott megyünk egy kört.Túra végén pedig elmegyünk a Kutyavárhoz is,majd Érdligeten fejezzük be a bulit.Ez jó húsz kilométeres túrának ígérkezett.
A Zoltán park táblája
Ugyan a túrát a buszállomásól indítottuk,hivatalosan mégis a kicsit arébb található Zoltán emlékparkból indult a buli.Szürke,nyirkos,ködös arcát mutatta Százhalombatta,bár különösebben hideg azért nem volt.Mivel nem a belvárosban vezetett az utunk,így különösebb látnivaló sem akadt.Azt tudtam,hogy itt jelzett turistautakra nem számíthattunk.Mentünk arra amerre Mónival is mentem,szerencsére emlékeztem az útvonalra.A régészeti parknál ami zárva volt természetesen,értünk ki Százhalombattáról.Hétvégi kertek között vezetett az út,itt egy kis tanösvény némiképp azért kivolt jelezve.Egy feszületnél tértünk le kelet felé a Sánc-hegy irányába.
A feszület és az út
Itt-ott ugyan sáros volt az út,de összességében jó minőségű,ez vezetett e déli kilátóhelyhez.A Sánc-hegyet ugye Százhalombatta és Érd között találjuk meg a Duna mellett emelkedik és igazából három magaslatból áll.Mindháromról kiváló kilátás nyilik.Most erre nem sok esélyünk volt,mert bár ugyan szállt fel némileg a köd,de ez még a jó kilátáshoz kevés volt.A déli kilátóhely előtt egy kis ösvény vezetett nyugatnak (mi ugye keletnek tartottunk).Manó javaslatára letértünk arra és érdemes volt nagyon.Egy szép völgy fellett voltunk a Sánc-hegyre vezető magaslaton.Később kiderült alattunk a völgy a Téglagyár-völgy volt.Fentről a köd ellenére is magával ragadó volt a kilátás.Lejebb mentünk egy picit mert a terep lehetővé tette,onnan még az eddigieknél is jobb volt a kilátás a völgyre.
Alattunk a Téglagyár-völgy
Miután kigyörködtük magunkat indultunk a déli kilátóhelyre.Nem volt messze.Ott még mindig folytak az ásatások,amiket Mónival is megnéztünk egykor.Aztán kiértünk a nagy kereszthez ami a hegy széléről nézett le a Dunára.Jó volt a kilátás a ködös idő ellenére is,az volt csak a bibi,hogy olyan messzire nem lehetett ellátni.A kereszt alatt kajáltunk egykor,úgy döntöttem most is itt kajálunk meg.Leülni ugyan nem tudtunk.Ittunk egy kávét,majd falatoztunk egy jót.Megcsodáltuk amennyire lehetett a kilátást,majd a kereszt melletti oszlopokat néztük meg.Ez pedig nem volt más mint a helyi kálvária.Bár az oszlopok szépek voltak a környék rendezetlen és nem volt méltó egy kálváriához.
A kilátás...
A kálvária oszlopai
Mentünk tovább a középső kilátóhelyre ami újabb gerinc volt.Könnyen odataláltunk,de ekkor vette észre Manó,hogy elhagyta a fényképezőjét...Visszamentünk,szerencsére ott volt a földön a kálváriánál.Manónak még nem teljes százszázalékos a keze a baleset után,így valahogy nem a zsebébe nyomta a gépet,hanem mellé és az leesett a földre.Akkor nem vette észre.Na,de legalább megvolt a gép.Visszamentünk a középső gerincre ott is megnéztük a kilátást és a hegy oldalát amely amolyan félbevágott lösz volt.Nem mertünk a legszéléhez menni,mert igen mély volt a szakadék alattunk.Ha esünk ott maradunk...de nem történt baj.Így mentünk az északi gerincre ahol,hasonló volt a szitu.Ott is ezeket csodáltuk meg,de innen már látni lehetett a Beliczai-szigetet és az érdi ófalut is.
Az északi kilátóponton
Egy út vezetett le,ezen mentünk Mónival is egykor régen,de úgy emlékeztem nem mindenhol könnyű a lejutás.Pedig az volt,könnyen mentünk lefelé.Kutyás túrázók kerültek el minket,megkérdeztem az egyik tagot,valami szervezett túra volt.Mi meg lejutottunk az alsó útra,ez vitt be az ófalui részbe,de mielőtt beértünk volna,előtte letértünk egy leágazásra amely a szigetre vezetett be.A Beliczai-sziget ellentétben a mi Szalki és Rácalmási-szigetünkkel teljesen jó állapotban volt.Csodás erdőség uralta,nem volt sehol sem erdőírtás.Remek utak vezettek a szigeten,volt tanösvény kitáblázva,állomásokkal,pihenőkkel.Teljesen rendben volt a sziget!
Út a Baliczai-szigeten
Az egyik pihenőnél elfogyasztottuk a maradék kaját.Majd körbementünk a tanösvényen.Ez is teljesen rendben volt.Hejj ha ilyen jó állapotban lehetne a mi Rácalmási-szigetünk... A Duna vízállása meglehetősen magas volt,ugyan a szigetet nem öntötte el,de itt-ott kicsit behatolt azért a szigetre.Sokan mozogtak a szigeten ami igazából nem is sziget volt hanem inkább félsziget.Hiszen víz csak kelet felöl határolta igazából,ez azonban nem csökkentette a szépségét.Megérte ide eljönni,jó volt itt menni.Nagyon kellemes szakasza volt a túrának.A köd közben kezdett teljesen feloszlani,de az idő borús volt.Egyértelmű volt,hogy a nap ma nem süt ki.Ez azonban nem szegte a kedvünket.
Itt-ott betört a víz a szigetre
Kiérve a szigetről az ófaluban találtuk magunkat.Elöször a "rakétához" mentünk el.Azaz a helyi minarethez,ami hasonlóan a másfél évvel ezelőttihez,most sem volt látogatható.Így csak kivülről csodálhattuk meg.Kár érte,jó lenne egyszer pedig felmenni,de ki tudja mikor jövünk erre újra?Visszamentünk az ófalu elejére,ott felkapaszkodtunk a Kalot kilátóhoz.Előtte emlékműveket néztünk meg.Én ugye már jártam fent itt,a többieknek új volt minden.Jó kilátás volt az érdi ófalura és a távolabbi belvárosra is.Kicsit elidőztünk itt és nézelődtünk.Magamban sajnáltam nagyon,hogy Gergővel nem jutottam el ide...
Az érdi "rakétánál"
A Kalot kilátón
Lementünk a Fő utcára és innen egy igen hosszú egyenes betonutas szakasz vezetett be a belvárosba.Mondhatni keresztül mentünk Érden végig betonon mire elértük a Kutyavárat.Útközben a belvároson keresztül kellett menni és hát mit mondjak?Nem Érd a legszebb város amelyben jártam,de nem is a legcsúnyább.Nagyon hosszú volt az út a Kutyavárig,a hosszú betonutas szakasztól mindhármunk lába is kezdett egyre jobban fájni,de mentünk hösiesen.Végül is elértük a Kutyavárat,amelyről előző bejegyzésemben írtam,így nagyon most nem térek ki rá.Meglehet nézni.
Érd belvárosában
A Kutyavárnál egy Trianoni emlékmű állt.Láttam korábban képeken,de legkevésbé sem gondoltam,hogy ez egy Trianoni emlékmű,azthittem a várnak valami emlékműve,így kicsit meglepődtem ezen.A várból vajmi kevés dolog maradt meg.Mindössze egy fal az is félig leomolva.Ráadásul a belső felét valami vadbarom össze is firkálta.Biztos érdekes volt egykor az építmény,most viszont így nem sokat muatott magából.Mindegy,ide is sikerült egyszer legalább eljutni.A távolban pedig innen felfedeztem egykori kirándulóhelyünket az Anna-hegyet.Nem hiába ide talán már közelebb volt Törökbálint,mint Érd belvárosa.Hát ennyi volt a Kutyavár ahol már meglehetősen fájt a lábam.
Ennyi maradt a Kutyavárból
Annyi maradt még a túránkból,hogy elsétáltunk a közeli Érdligeti vasúti megállóhoz.Odaérve láttuk,hogy még ötven perc van a vonatunkig.Így elindultunk keresni valami boltot a közelben venni valami útravalót,de nem találtunk a környéken semmit.Más így már nem maradt,visszamentünk a vonathoz.Kezdett hideg lenni,míg vártuk a vonatot kezdtünk egyre jobban fázni,de lehet csak a fáradtságtól.A vonat jött időben és már kellemes melegben simán hazaértünk még világosban.Jó buli volt ez is,bár kicsit sok volt a betonút,de ez nem számít.Egészen pontosan 23,562km-t mentünk,de ebben benne van az is,hogy visszamentünk Manó fényképezőjéért.Ha ezt nem számítjuk akkor kb.600 méterrel kevesebb a táv.
Következő túránk egyik lehetséges látnivalója lehet az érdi kutyavár.Most ugyan még nem tudom megmondani,hogy elérjük-e majd,hiszen túránk vége felé lesz,vagy úgy is mondhatnám a végén túl.Minden attól függ majd,hogyan bírjuk erővel és kedvvel,na és majd az idővel is hogyan állunk.Hiszen mint mondtam a vége után lesz az eredetelieg tervezett útvonalunknak és ha ideérünk akkor az majd már a húszadik kilométerünket fogja jelenteni.Ugye a kijárási korlátozás is tart még,így úgy kell időzitenünk,hogy hazaérjünk majd este nyolcra.Mindenesetre azon leszünk,hogy sikerüljön majd elérnünk.Függetlenül attól,hogy sikerül-e a vállalkozásunk vagy sem érdekességként ismerkedjünk meg vele kicsit részletesebben,hiszen ha most nem is,egyszer mindenképp felkeressük majd.Szóval az érdi Kutyavár:
Ami a Kutyavárból megmaradt
Az érdi Kutyavár eredetét Torma István régész kutatta, aki az épületmaradványt a középkori diósdi castellummal azonosította.
A diódi castellum 1417—1461 között fordul elő az oklevelekben. 1417-ben Csévi Sáfár István unokái diódi kastélyukat először Fedémesi János fia Miklósnak elzálogosították ("poss. Gyod cum cstello et orto lapidies et ecclesiis"), majd rokonuknak, Chap-i András feleségének eladták. Csap-i Andrásnét 1422-ben iktatták be a kastély birtokába. 1430-ban "Castellum dyod" formában említik. Utoljára 1461-ben említik, amikor a Csapy András és felesége után birtokló Setétkuti László magtalan halálával rászállott birtokot Mátyás király Hédervári Imrének adta. Ezek szerint a castellumnak 1417-ben már állnia kellett. Az építésének ideje nem ismert, de az bizonyos, hogy 1318-ban még nem állt. Károly Róbert akkor adományozta a Érdet Tisza tárnokmesternek és nincs említés róla.
Az 1500-as évek első felében Sárkány Ambrus volt a birtokosa Érdnek. 1526-ban II. Lajos Mohács felé az ő erősségében szállt meg, de ez nem azonos Kutyavárral. Buda eleste után a környék birtokosa Hamza bég lett, aki a Duna partján palánkot épített. Ez többször megsérült a háborúk alatt. 1684-ben Lotharingiai Károly csapatai elfoglalták és lerombolták.
Ezt majd közelebbről megnézzük mi is ez...
A Kutyavárra vonatkozó legrégebbi részletes írásos anyag Tholdalagi Mihály erdélyi követ tollából származik, aki 1627. április 13-án az alábbiakat jegyezte fel naplójában: "13. Április, Kedden Buda várából a Vezér pasával és Mufti efendivel menék ki vadászni. Sok szarvasokat, őzeket látánk, de őzet, nyulakat nehezen fogánk. Onnan visszatérvén az Hamza bég szerájához, csak közel az, hol az régi magyar királyok peczéreket és ebeket tartottak egy négyszegű kőkastélyban, kit az törökök Köpekhiszárnak (Kutyavár) hínak egy szép forrás patak mellett megszállánk."
1718-ban Michael Bonbardi írt róla: "Ercsi faluhoz (érkeztünk) ... a dombocskán egy szabályos ívben alakított épület látszik, amelyet Kutyavárnak neveznek, mert ott a régi királyok idejében kutyaházak voltak."
Kutyavár területén a vár köveiből gróf Wimpffen erdészházat épített a 19. században. Később a lakosság ezt is elhordta az építkezéseihez.
Napjainkban...
Érdi József jegyző 1864:"Kutya vár; egy vadász lak az Erdő szélén, regényes tájékkal, hol egy régi épület maradványa most is látható. Herczeg Battyány Fülöp volt földes Uraság mintegy 25—30 évvel ezelőtt ezen vadászlakot nagyobbítva kijavíttatta, kerítés falába bele foglalván a most is látható régi falmaradványt. Kutyavár neve onnét származik, hogy Mátyás a Nagy Magyar Királynak ezen helyen; Budától mintegy jó két mértföldre; — vadászatra szánt ebei tartattak, s a most is fennálló régi fal azon épületnek maradványa, hol a nagy Király vadászati kedvét töltendő, hagyomány szerint többször időzött."
Rómer Flóris ezt írta róla 1860 körül: "Három oldalról még állnak a falak. A K-i 41 lábnyi fal terméskőből van, szöglete a 80 lábnyi É-i fallal faragott köves. Ezen oldalon egy kis ajtó nyílik; a nyugati ... csak 45' 2" tesz. Itt ott még vállkövek ugranak ki a falak, melyek 2'-nyi ... tagok felső részeiből; valamint még az építés gerendázatainak végei is fennmaradtak."
Így helyezkedik el Érd egyik utcájában
Ennyit tudni a várról,amelyet Érd városának sűrűjében az egyik utcában találhatjuk meg.Jelenleg azt sem tudom,hogy látogatható-e ezekben a vírus időkben,hisz éppen legutóbb szembesültünk vele,hogy hiába ingyenes valaminek a felkeresése,képesek ilyenkor is lezárni azt...Mindenesetre bármi is lesz,a kerítés amivel elvan kerítve cseppet sem magas,gyakorlatilag átlehet rajta lépni is.Szóval ha rajtam múlik bemegyünk.Na de majd meglássuk következő túránkon mi lesz a szitu.Ha sikerül bejutni,természetesen nem marad majd ki a túrabeszámolóból.
Eredetileg most a Máré várához mentünk volna a Mecsekbe,de utánanézve a dolgoknak olyan fokon szar a közlekedés,főleg hazafelé,hogy nem mertem ebbe belevágni.Ezt a túrát helyettesítvén találtam ki szintén egy olyan túrát amit már évek óta toltunk magunk előtt,de sosem vágtunk még neki.Még Gergővel találtuk ki ezt is,de vele már sajnos nem válhatott valóra,így most megint belevágtam hát egy olyan túrába amely ilyen vagy olyan formába,de Gergőhöz köthető.A szokásos csapatomból most Zoli nem tudott jönni,mert őt berendelték túlórázni,így csak Móni tartott velem.A közeli Százhalombattára készültünk,így nem kellett korán kelni.A 40km-re lévő városba a fél kilences vonattal indultunk és némi késésnek köszönhetöen fél tíz után oda is értünk.A terv az volt,hogy Százhalombatta egy részén átvágva kimegyünk a Duna fölé magasodó itteni hegyekre,majd onnan le Érd-Ófaluba,majd onnan be Érd központjába és Érd felső vasútállomásnál fejezzük be a túrát.
Bármily hihetetlen ez egy patak,na és a Velencei hegységből is látható kémények
Nagyon meleget mondtak mára,de a szabadságunk utolsó óráit nem otthon akartuk tölteni.Leszálva Battán a vonatról még külömben sem volt olyan meleg,némileg elvolt borúlva és kellemes szél lengedezett.Százhalombatta azon a részen amerre mentünk,nem sok mindent mutatott magából,egy szürke porfészeknek tűnt.Móni aztmondta beljebb vannak szép részek,de arra nem vezetett a túránk.Mentünk az utcákon át a város északi részén.Jelzés erre nem volt.Legfőbb látványosságot a Velencei-hegységből is látható kémények szolgáltatták..Aztán elértünk a Régészeti parkig ami jópofának tűnt,de az 1200Ft-os belépőjegyet én sokaltam és nem mentünk be,főleg annak tudatában,hogy a jóval nagyobb élményt adó Monostori erődbe 1600 csak a belépő...azért be-be láttunk.
Régészeti park,házakkal,skanzenekkel,feltárásokkal...
Ezt követően értünk ki a városból.Nehéz behatárolni pontosan Magyarország melyik tájegységén lehettünk,de alighanem a Mezőföld leg észak-keletibb csücskében.Hamar letértünk a Dunaparti hegyek felé,egy kedves bácsika még útba is igazitott minket.Igy aztán jelzés nélkül is egyszerű volt rálelni a Duna fölé büszkén emelkedő Sánc-hegyre.No persze a hegyet idézőjelbe tessék érteni.A Wikipédia 177méteres magasságot ír,máshol 201-et láttam.Szerintem is meglehetett 200 méter magas a hegy,ami a Mezőföldön szokatlan kissé.Három kiemelkedő fensikszerű teteje volt,mentünk a legdélibbre.
A Sánc-hegy első fensíkja
Egy csinos kis fensík fogadott itt,közepén egy két méternyi mély gödörrel ami kb.50x50 méteres volt.Úgy véltem valami régészeti feltárás folyhat itt.Az út amin jöttünk tanösvény is volt,de jelzés nélküli...A Sánc-hegy legdélibb tetején egy kereszt állott és pompás volt innen a kilátás,elsősorban dél és kelet felé.Lenyügöző volt innen a Duna és a szemközti Csepel-szigetlEgy város volt velünk szemben: Tököl.Úgy éreztem megérte feljönni ide.A kilátás megcsodálása után a kereszt tövében pihentünk és fogyasztottuk el a reggelinket.Már nagyon meleg kezdett lenni,fa meg nem volt ami árnyékot adjon.
Kilátás dél felé
Mindenek felett...
A kaja végeztével indultunk a hegy középső tagja felé,eltartott pici időbe míg rájöttünk hogy megy oda az út,de végül is odaértünk.Itt már észak felé is nyílt kilátás ami az eddigieknél is szuperebb volt!Látszodott Csepel és Budapest is.Na és a Budai.hegység amelynek ismerös tagjai köszöntek rám.Itt is kiélveztük a kilátás csodáit majd mentünk a harmadik,legészakibb fensíkra.Itt nagyjából ugyanaz volt a kilátás mint a második fensíkon.Annyi,hogy innen már Érd Ófalut is lehetett látni.A Dunán alattunk közben egy uszály szelte a habokat.Meleg volt de nem volt kedvem elmenni innen.Látni lehetett a levezető utat is,azon megyünk majd le.
Kilátás északnak a második fensíkról...
...és a harmadikról is
A lejövetel itt-ott kicsit meredek volt,de összeségében nem volt különösebben nehéz.A út sok helyen látványos is volt Dunai kilátással,majd egy kis ideig végre be is tért egy hűs erdőbe.Tán ez volt a legkellemesebb szakasz.Szép helyeket hagytunk magunk mögött,nem vártam ettől a helytől ezt megelőzöen ilyen csodát...Pár száz méter volt lefelé az út,aztán már ott is voltunk a hegyek alatt,egy ártéri erdő szomszédságában.Következett Érd-Ófalu.
Lefelé...
Végre kis hűs!
Odalenn még melegebb volt mint fenn,igy kimeritő volt itt menni.Hamar beértünk Ófaluba,elöször egy kilátórész-terasz felé mentünk.Meg is találtuk,itt voltak árnyas részek így pihentünk is.Megvártuk míg az izzadság lepereg rólunk azt itt is megcsodáltuk a kilátást,miközben az átizzadt polómat kitettem száradni.Itt sem volt rossz a kilátás.Elsősorban észak felé lehetett látni.Belátható volt az egész Ófalu rész,a távolban pedig látni lehetett a fővárost.Keletnek a helyi templom koronája vigyorgott ránk,nyugatra pedig az M6-os sztráda és Érd központja volt látható,Délre mögöttünk a hegyek tornyosultak.Szép hely volt,bár a kilátó rész meglehetősen gazos volt.
Kilátás a templomra
Ezután lesétáltunk Ófaluba.Kicsit csalódás volt én jobbnak gondoltam,olyan skanzen szerűnek...hát nyomában sem volt olyan.Elfogyott a vízkészletünk,de egy helyi kút büszkén hírdette a valódi érdi ásványvízet.Megkóstolva majdnem elhánytam magam,rendkivül büdös szaga és íze is volt.Így hát folyadék nélkül maradtunk.Más csap nem volt a környéken,se kocsma,se bolt...vagyis bolt igen,de az már bezárt.Leértünk a minarethez amely úgy nézett ki mint egy rakéta,Bemenni illetve felmenni rá persze nem lehetett.
A büdös vízű kút
A rakéta minaret
Innen a belváros felé vettük az irányt,egy hosszú egyenes utcán ami aztán átment az M6-os alatt is.Kezdtünk igencsak szomjazni.Szerencsére utunkba került egy bolt ahol betudtunk spájzolni hideg italokból amelyeknek a felét ott rögtön meg is ittuk.Ezután már kényelmesen elértük a belvárost,a meleg már leírhatatlan volt..A buszból ismert rész köszönt szembe amely a melegben élvezhetetlen volt,még lementünk egy szökőkúthoz a főtéren,majd zárásként bementünk a Lidlbe,de ott hideg ital nem volt,így egy büfénél vettünk még hideg italokat.
Múzeum Érd belvárosában
Mivel meleg volt és mi ettől kissé kimerültek,máshova már nem mentünk.Hazafelé vettük az irányt,kimentünk Érd felső állomásra,ott megvártuk a vonatunkat majd azzal hazajöttünk.
Összeségében kellemes túra volt.A szürke Százhalombatta után a Sánc-hegy csodás volt.Aztán Érd-Ófalu nem volt egy nagy szám,de elvoltunk azért.Kár,hogy a kánikula még mindig tart igy nyár vége felé is,kicsit meg is akadályoz ez minket a komolyabb túrázások belefogásában.Összesen mentünk kb.14km-t a százhalombattai vasútállomástól az Érd felsői-ig.
.jpg)
