Világosan kiderülhetett már ebből a blogból is,hogy bizony a Mecsek a kedvenc magyar hegységem.Sőt Gergőnek is ez volt a kedvence,de túratársaim közül Manónak és Móninak is.Nagyon sok helyen jártam már a hegységben,ám a lekeletibb részén még nem.Magyarul a hatos főút vonalától keletre eső területeken még nem voltam.Ideje volt erre is körülnézni.Manó már a tél folyamán megálmodott ide egy túrát,de folytonos covid miatti korlátozások nem tették lehetővé,hogy ide tervezzünk.Ám a túra folyamatosan napirenden volt,gondoltuk amint lehetőség lesz rá megvalósítjuk.Ez a nap június 12-én érkezett el.Utólag azt kell mondjam,jobb is,hogy nyáron csináltuk meg ezt a túrát mint télen.Így nyitva találtuk a vendéglátóhelyeket és az a veszély sem fenyegetett,hogy,ránk sötétedne.Szombat reggel a fél hetes Pécsre menő busszal érkeztünk a Baranya megyei Hidasra én,Zoli és Manó barátom.Átszállás nélkül lehetett jönni,így aztán kilenc előtt már a kiindulóponton is voltunk.Bár Hidassal már többször is szemeztünk és szemeztem,de a történelem folyamán elöször indult innen túra,remélhetőleg nem utoljára.Az út átvezetett a rendezett településen ahol akkor egy kávéval kezdtük a napot.
Elöször Hidason
Kiváló időnk volt,de tudtuk meleg lesz ma.Hamar találtunk egy kávézásra alkalmas helyet.Ahogy Baranya megyében álltalában,most is kedves emberekre akadtunk.A vendéglő teraszán szóba elegyedtem egy helybélivel.Miután vázoltam neki a túratervet,mondta lesz majd Ófaluban is kocsma ne idegeskedjünk ezen.Meg is nyugtatott ezzel nem is kicsit.Amúgy a terveink szerint innen a hegyeken át elmegyünk Ófaluba,onnan pedig majd Mecseknádasdra.Ez lesz a mai túra. A túratervezőben megszerkeztettem az útvonalat ami azt írta ki,hogy közel 19km vár ránk.Hidas amúgy a 6-os út mellett fekszik Bonyhádtól délre már Baranya megyében.Több turistaút indul innen,ezért is gondoltuk,hogy a jövő egyik túrakiindulópontja lehet majd.Kellemes benyomásaink voltak a településről.Elöször is csak fehér embereket láttuk.Voltak vendéglátóhelyek már szombat reggel is nyitva,aztán meglehetősen rendezettnek tűnt a település sok látnivalóval.Ha egészségünk engedi egész biztosan jövünk még ide.
A reggeli kávézás,Zoli és Manó
Sok látnivaló akadt Hidason
A napindító kávé után átmentünk a településen a sok látnivalót megcsodálva,majd átkeltünk a hatos úton és kezdetét is vehette a kaland.A jelzések egyenlőre megfelelően felvoltak festve.Látszódott a Mecsek legkeletibb vonulata.Azaz... az út folyamán többször is nem tudtuk,hogy a Mecsekben járunk-e vagy a Geresdi-dombságban.Mindkettő lehetett.A talajt nézve inkább még a dombságban lehettünk,viszont az erdők jellege már a Mecseket idézte.Lehetett ez is,az is.Nem tudom pontosan hol van a hegység és a dombság határa,de valahol itt.Utána fogok járni és majd egy külön bejegyzést szentelek neki.Végül is tökmindegy volt a túra szempontjából,hogy ez most a Mecsek vagy a Geresdi-dombság-e.A táj az erdő na és a levegő teljesen rendben volt.Odakinn már kezdett kis kánikula kialakulni,de az erdőben kellemes hűvős volt.
Út az erdőben
Ám ahogy beértünk az erdőbe az út felfelé vezetett.Nem is volt rövid ez a szakasz,hisz majd egy kilométernyi biztos volt.Szerencsére azért nem a durvább fajta kapaszkodó volt ez.Túra elején is voltunk,jól bírtuk.Egy őz szaladt el nem sokkal elöttünk.Sajna az ilyen helyzetekre nehéz felkészülni túra közben.Ott kell lenni a szeren,ha ilyenkor akarunk képet csinálni.Természetesen ez most sem sikerül.Végre egy ponton szintre váltott az út.Becsléseink szerint valahol 250-300 méter közötti magasságban lehettünk.Egy ponton elvesztettük a jelzést,de hamar sikerült a hibát korrigálni.Az út ezután meg ereszkedésbe kezdett.Lefelé mentünk immár.Nem is olyan sokára lejutottunk egy völgybe ahol egy hosszú hatalmas rét fogadott minket.Szép volt!Sajnos a Mecsek térképek pont ezt a részt már nem mutatják,így a völgy neve nincs meg...próbálok majd ennek is utána eredni.A turistaút a frissen kaszált völgyi mezőn ugyan elveszett,de némi nyomvonal azért maradt.Ezt követtünk,szerencsére itt-ott jelzések is megerősítettek benne,hogy jó irányban haladunk.Egy kisebb kunyhót találtunk meglehetősen lepukkadt állapotban,de előtte hűs volt.Úgy döntöttünk itt megkajálunk.
Haladunk a völgyben
A kunyhó vagy ha úgy jobban tetszik a viskó
Reggeli szünet
A reggeli szünet után még jó darabig a völgyben haladtunk.Igazán szép volt.Mögöttünk és előttünk hegyek.Éreztem az előttünk lévőt meg kell majd másznunk...Itt a völgyben nem nagyon volt semmi ami árnyékot adjon,így erősen tűzött ránk a nap.A baloldali dombon szép részek köszöntek szembe,de elvolt kerítve a kapun egy tábla: magánterület.Ezen megint kellően kiakadtunk.Lassan nem lesz egy darabka föld sem széles e hazában ha mindent eladnak a sok büdös bugris ganéjának...A völgy meglehetősen hosszan terült el.Manó szerint volt 2km is,szerintem azért annyi nem volt,de egy biztosan.Úgy tűnt keletnek megyünk,aztán a völgy végén az út délnek fordult.Újra be egy erdőbe.Végre újra hűs volt.
Magánterület...
Ám sok ok örülni nem volt.Ugyanis ahogy azt sejtettem megkellett mászni az újabb hegyet.Tehát újabb kapaszkodó következett,amely szintén nem volt rövid.Alighanem ez is volt egy kilométeres,szerencsére ez sem a durvábbik fajtából.Sokára értünk fel.Odafenn egy csodaszép fensík fogadott ez lehetett a Széplaki magaslat.Csak becsléseink lehettek milyen magasan járunk.Manó szerint közel 400 méter,de szerintem nem volt annyi.Talán 320 körüli.Reménykedtünk,hogy lesz valahol kilátásunk,de csak egy ponton volt ott sem sok.Messze alattunk egy települést véltünk látni.Agyaltunk rajta mi lehet.Manó Bonyhádra tippelt én nem.Elővéve a távcsővet láttam,hogy valóban Bonyhád az.Pár száz méteren haladt csak a fensíkon az út.Újabb szerencsére kicsi és rövid emelkedő következett.
Odalenn a távolban Bonyhád
Egy hatos útkereszteződéshez értünk! Hat út ment különböző irányokba!A jelzések viszont nem voltak egyértelműek,sőt gyengék voltak és sehol sem volt egy tábla ami tájékoztatott volna róla,hogy melyik út hova visz...Mit ad isten kroszmotorosok érkeztek az egyik úton.Megállítottuk őket,A jó irány felől érdeklődtünk,ugye Ófaluba akartunk eljutni.Útba is igazítottak így elindultunk a hat út egyikén.Később már akadtak jelzések is,ezek megerősítettek benne,hogy jó felé jövünk.Egy vadászlesbe felmásztunk,de onnan sem volt nagyon kilátásunk.Hiába voltunk tehát 300 méter körüli magasságon,kilátás szinte semmi nem volt.
Vadászlesből a világ
Megkezdtük az ereszkedést lefelé Ófaluba,hiszen az alattunk található völgyben volt.Ez már itt minden valószínűség szerint a Mecsek volt,de továbbra sem tudtuk biztosra,hol lehet a hegység és a dombság határa.A lefelé tartó útról sem akadt kilátás.Ez kicsi hiányérzettel töltött el minket,de azért nem könnyeztünk.Az ereszkedős szakasz is majd egy kilométer hosszú volt.Aztán végre leértünk az ófalusi völgybe.Maga Ófalu még kicsit odébb volt.Itt már nyugatnak mentünk.Alakult és ez a völgy is egyre szebb és szebb lett.Mielőtt beértünk volna Ófaluba egy templomrom köszönt szembe.Ez volt maga az Eszterpusztai templomrom.Közelebb mentünk hozzá.
Völgyet érve egy templomrom köszönt szembe...
Eszterpusztai templomrom
Mondjuk ilyen helyen eltudnék képzelni valami tájékoztató táblát,hogy mit is látunk,mi ez itt...de itt hiába kerestünk nem volt ilyesmi.A rom ugyan szép volt,de sok mindent nem tudtunk meg róla.A magam részéről amúgy nagyon csipázom az ilyen romokat.Tovább haladva a völgyben hamar elértük Ófalut.Első pillantásra látszódott,hogy nem akármilyen hely ez.A völgyben elnyúló település nagyon szép volt.Utcáján sétálva felemelő érzés volt járni.Bár egy-két autó ugyan ment erre,de a nyugodtság a béke kézzelfogható volt.Valamilyen állatsimogatóra lettünk figyelmesek az út mellett.Különféle állatok voltak a kerítés túloldalán.Talán...lámák és pávák főleg!Szokatlan volt,de érdekes így kicsit el is időztünk itt.
Először Ófalun
Ófalu már amúgy egészen biztosan a Mecsek.A hegység legkeletibb települése.Beérve a központba valóban ott voltak a kocsmák ahogy a reggeli fószer mondta még Hidason.Csak az egyik volt nyitva,de ez elég volt.Árnyékos terasz,pazar kiszolgálás igazán elfogadható árak.Nyakra-főre be is nyomtuk a söröket és igazán jól is esett.Vendéglátóink meg igazán jó fejek voltak.Negyed kettő magasságában értük oda,nekik el kellett menniük.Mondták a kocsmát be is kell zárniuk egy időre,de maradjunk nyugodtan a teraszon és sörözgessünk,sőt mielőtt elmentek megkérdezték kérünk-e még valamit.Persze,rendeltünk még egy kört és nyugodtan elsörözgettünk.Na többek között ezért is szeretem a Mecsek aprófalvait,udvarias emberbarát kiszolgálás.Ha erre járok még valaha,ide egyértelmű betérek majd.Jó egy órát megpihentünk itt és némileg spiccesen indultunk a túra utolsó szakaszára.
Ófalu temploma
Kellemes sörözés
Egy macival és egy turulmadárral találkoztunk még a faluban.Majd jó hangulatban a sörözéstől búcsút vettünk a szimpatikus Ófalutól.Szeretnék majd még ide visszatérni.Viszont az előttünk lévő 4-5 kilométerre tekintve már nem volt ennyire jó a kedvünk.Ugyanis majd végig betonutas szakasz várt ránk...Ez meg ugye a túrázók halála.Nem kellemes erdei utak után betonon menni,ezt mindenki tudja.Nem volt más választásunk mentünk hát.A táj ugyan szép volt,de kezdtek fájni a lábak és a sör hatása is kezdett elmúlni.Vagy négy kilométer után szakadt el végre a jelzés az országúttól és tért be a hegyek közé.Ez már végleg a túra utolsó szakasza volt.A Schlossberget a Várhegyet másztuk meg a végére.
Betonos szakasz
Szerencsére annyira azért nem kellett felfelé haladni.Itt-ott már szép kilátásaink voltak Mecseknádasdra és a közeli hatalmas mecseki csúcsokra.Pazar szépségű hely volt.Hamar elértük a Várhegyi-kilátót.Ez már ismerősként köszönt vissza.Voltam már itt néhányszor és legutoljára éppen Gergővel 2014 áprilisának végén...itt tehát újra Gergő nyomában jártam szó szerint.Kicsit pihentünk a kilátó előtt,majd felmentünk.Régi ismerősként üdvözöltem tehát a kilátót.Örültem,hogy még mindig jó állapotban van.Felérve láttam,hogy a környékbeli fák megnőttek a hét év alatt,mióta utoljára kitekintettem innen.Részben így ezek eltakarták a kilátást,de azért az így is élvezhető volt.A sokadik kilátónk márt az idén.Nem is emlékszem rá,hogy mikor volt ilyen évadunk amikor ennyi kilátót érintünk,ha ugyan volt egyáltalán ilyen.
A Várhegyi-kilátó
Kilátás I.
Kilátás II.
A kilátó után lementünk a Schlossbergi romokhoz.Ugyanazt tudom elmondani mint a kilátó esetében,nem először voltam itt sem és utoljára Gergővel azon a 2014-es napon... A többieknek az újdonság erejével hatottak a romok.Fel is másztak a falakra.Én most ezt többnyire kihagytam,hiszen jártam már ezeken a falakon fenn.Vagy csak már fáradt voltam itt.Azért egy kisebb falra felmásztam én is.Szép emlékek fűznek ide is,hisz Gergőn kívül még pl.jártam itt a régi haverjaimmal is 2008-ban a Kelet-Mecseket megkerülő autós túrán is.Fura viszont,hogy Sándorral már nem jutottam el idáig.
Hét év múltán újra a romoknál
Újra itt - Gergő nyomában!
Zolika magasra tör
Még annyi maradt,hogy le ereszkedtünk a hatos úthoz.Majd azon átmenve a túloldali Schlossberg vendéglőbe ültünk be.Védettségi kártya híján persze csak a teraszára.Persze kellemes idő volt,jobb is volt a terasz.Újra csak felsőfokon tudok erről beszélni.Hiszen elképesztően jó árakon alaposan bekajáltunk,ittunk,kávéztunk.Fantasztikus volt.Végre lenyomhattam egy szuper babgulyást.Zoli is.Manó rántott valamit evett.Majd palacsintáztunk és kávéztunk.Na és persze ittunk.Rendkívül udvarias kiszolgálásban volt részünk egy rendkívül szép női pincér kíséretében.Az árak is csúcs szuperek voltak.Egészen biztosan jövünk még majd ide!Na és mindenkinek ajánlom a Mecsek aprófalvainak vendéglátó helyeit.Nyugodtan térjetek be akármelyikbe,nem fogtok csalódni!
Végre ízletes elképesztően finom babgulyás!
A mecseknádasdi Schlosberg vendéglő.Ne hagyjátok ki!
Itt végződött a túra.Annyi maradt,hogy átmentünk az út túloldalán lévő buszmegállóba.Jött is a buszunk,átszállás nélkül,kevesebb mint két óra alatt hazaértünk!Úgy gondolom,kellemes és látványos túra volt.Jól írhatta a túratervező valóban olyan közel 19km-et mehettünk.Nem volt túl nehéz,kicsit ugyan meleg volt,de az elfogyasztott italok és ételek mindenért kárpótoltak!Véletlenek meg ugye nincsenek tudjuk már egy ideje.Így valami úgy rendezte,hogy ezt az amúgy télre megálmodott túrát nyáron csináljuk meg.Télen valószínűleg lemaradtunk volna ezekről az ízletes dolgokról és alighanem ránk is sötétedett volna.Így azonban szuper volt!Folytatjuk!
Sajnos csak már a Gergő utáni érában jutottam el elöször ide.Mónival 2019 augusztusában valósítottuk meg Gergő egyik régi tervét és jöttünk el a Sánc-hegyre és az érdi ófaluba.Az akkori túráról ide kattíntva olvashatsz.Most mint annyiszor mostanában,valami láthatatlan erő újra errefelé irányított.Persze ezt most sem bántam és utólag nem is bántam meg.Zolikával és újra Manó barátommal a sorainkan,aki súlyos balesete után tért vissza vágtunk neki szombat hajnalban a ködben úszó Százhalombattának.Pontosabban már az egész úton köd volt,ez nem sok jót ígért,hiszen mai túránk fő célja a Sánc-hegyi kilátás volt éppen.Na,de ha már elindultunk nem fordultunk vissza és már fél nyolckor Százhalombattán voltunk.Úgy terveztem úgy megyünk mint másfél évvel korábban Mónival,el Sánc-hegyre majd le Ófaluba.Vagyis itt már egy változást terveztem,mégpedig azt,hogy benézünk az érdi Belinczai-szigetre is,ott megyünk egy kört.Túra végén pedig elmegyünk a Kutyavárhoz is,majd Érdligeten fejezzük be a bulit.Ez jó húsz kilométeres túrának ígérkezett.
A Zoltán park táblája
Ugyan a túrát a buszállomásól indítottuk,hivatalosan mégis a kicsit arébb található Zoltán emlékparkból indult a buli.Szürke,nyirkos,ködös arcát mutatta Százhalombatta,bár különösebben hideg azért nem volt.Mivel nem a belvárosban vezetett az utunk,így különösebb látnivaló sem akadt.Azt tudtam,hogy itt jelzett turistautakra nem számíthattunk.Mentünk arra amerre Mónival is mentem,szerencsére emlékeztem az útvonalra.A régészeti parknál ami zárva volt természetesen,értünk ki Százhalombattáról.Hétvégi kertek között vezetett az út,itt egy kis tanösvény némiképp azért kivolt jelezve.Egy feszületnél tértünk le kelet felé a Sánc-hegy irányába.
A feszület és az út
Itt-ott ugyan sáros volt az út,de összességében jó minőségű,ez vezetett e déli kilátóhelyhez.A Sánc-hegyet ugye Százhalombatta és Érd között találjuk meg a Duna mellett emelkedik és igazából három magaslatból áll.Mindháromról kiváló kilátás nyilik.Most erre nem sok esélyünk volt,mert bár ugyan szállt fel némileg a köd,de ez még a jó kilátáshoz kevés volt.A déli kilátóhely előtt egy kis ösvény vezetett nyugatnak (mi ugye keletnek tartottunk).Manó javaslatára letértünk arra és érdemes volt nagyon.Egy szép völgy fellett voltunk a Sánc-hegyre vezető magaslaton.Később kiderült alattunk a völgy a Téglagyár-völgy volt.Fentről a köd ellenére is magával ragadó volt a kilátás.Lejebb mentünk egy picit mert a terep lehetővé tette,onnan még az eddigieknél is jobb volt a kilátás a völgyre.
Alattunk a Téglagyár-völgy
Miután kigyörködtük magunkat indultunk a déli kilátóhelyre.Nem volt messze.Ott még mindig folytak az ásatások,amiket Mónival is megnéztünk egykor.Aztán kiértünk a nagy kereszthez ami a hegy széléről nézett le a Dunára.Jó volt a kilátás a ködös idő ellenére is,az volt csak a bibi,hogy olyan messzire nem lehetett ellátni.A kereszt alatt kajáltunk egykor,úgy döntöttem most is itt kajálunk meg.Leülni ugyan nem tudtunk.Ittunk egy kávét,majd falatoztunk egy jót.Megcsodáltuk amennyire lehetett a kilátást,majd a kereszt melletti oszlopokat néztük meg.Ez pedig nem volt más mint a helyi kálvária.Bár az oszlopok szépek voltak a környék rendezetlen és nem volt méltó egy kálváriához.
A kilátás...
A kálvária oszlopai
Mentünk tovább a középső kilátóhelyre ami újabb gerinc volt.Könnyen odataláltunk,de ekkor vette észre Manó,hogy elhagyta a fényképezőjét...Visszamentünk,szerencsére ott volt a földön a kálváriánál.Manónak még nem teljes százszázalékos a keze a baleset után,így valahogy nem a zsebébe nyomta a gépet,hanem mellé és az leesett a földre.Akkor nem vette észre.Na,de legalább megvolt a gép.Visszamentünk a középső gerincre ott is megnéztük a kilátást és a hegy oldalát amely amolyan félbevágott lösz volt.Nem mertünk a legszéléhez menni,mert igen mély volt a szakadék alattunk.Ha esünk ott maradunk...de nem történt baj.Így mentünk az északi gerincre ahol,hasonló volt a szitu.Ott is ezeket csodáltuk meg,de innen már látni lehetett a Beliczai-szigetet és az érdi ófalut is.
Az északi kilátóponton
Egy út vezetett le,ezen mentünk Mónival is egykor régen,de úgy emlékeztem nem mindenhol könnyű a lejutás.Pedig az volt,könnyen mentünk lefelé.Kutyás túrázók kerültek el minket,megkérdeztem az egyik tagot,valami szervezett túra volt.Mi meg lejutottunk az alsó útra,ez vitt be az ófalui részbe,de mielőtt beértünk volna,előtte letértünk egy leágazásra amely a szigetre vezetett be.A Beliczai-sziget ellentétben a mi Szalki és Rácalmási-szigetünkkel teljesen jó állapotban volt.Csodás erdőség uralta,nem volt sehol sem erdőírtás.Remek utak vezettek a szigeten,volt tanösvény kitáblázva,állomásokkal,pihenőkkel.Teljesen rendben volt a sziget!
Út a Baliczai-szigeten
Az egyik pihenőnél elfogyasztottuk a maradék kaját.Majd körbementünk a tanösvényen.Ez is teljesen rendben volt.Hejj ha ilyen jó állapotban lehetne a mi Rácalmási-szigetünk... A Duna vízállása meglehetősen magas volt,ugyan a szigetet nem öntötte el,de itt-ott kicsit behatolt azért a szigetre.Sokan mozogtak a szigeten ami igazából nem is sziget volt hanem inkább félsziget.Hiszen víz csak kelet felöl határolta igazából,ez azonban nem csökkentette a szépségét.Megérte ide eljönni,jó volt itt menni.Nagyon kellemes szakasza volt a túrának.A köd közben kezdett teljesen feloszlani,de az idő borús volt.Egyértelmű volt,hogy a nap ma nem süt ki.Ez azonban nem szegte a kedvünket.
Itt-ott betört a víz a szigetre
Kiérve a szigetről az ófaluban találtuk magunkat.Elöször a "rakétához" mentünk el.Azaz a helyi minarethez,ami hasonlóan a másfél évvel ezelőttihez,most sem volt látogatható.Így csak kivülről csodálhattuk meg.Kár érte,jó lenne egyszer pedig felmenni,de ki tudja mikor jövünk erre újra?Visszamentünk az ófalu elejére,ott felkapaszkodtunk a Kalot kilátóhoz.Előtte emlékműveket néztünk meg.Én ugye már jártam fent itt,a többieknek új volt minden.Jó kilátás volt az érdi ófalura és a távolabbi belvárosra is.Kicsit elidőztünk itt és nézelődtünk.Magamban sajnáltam nagyon,hogy Gergővel nem jutottam el ide...
Az érdi "rakétánál"
A Kalot kilátón
Lementünk a Fő utcára és innen egy igen hosszú egyenes betonutas szakasz vezetett be a belvárosba.Mondhatni keresztül mentünk Érden végig betonon mire elértük a Kutyavárat.Útközben a belvároson keresztül kellett menni és hát mit mondjak?Nem Érd a legszebb város amelyben jártam,de nem is a legcsúnyább.Nagyon hosszú volt az út a Kutyavárig,a hosszú betonutas szakasztól mindhármunk lába is kezdett egyre jobban fájni,de mentünk hösiesen.Végül is elértük a Kutyavárat,amelyről előző bejegyzésemben írtam,így nagyon most nem térek ki rá.Meglehet nézni.
Érd belvárosában
A Kutyavárnál egy Trianoni emlékmű állt.Láttam korábban képeken,de legkevésbé sem gondoltam,hogy ez egy Trianoni emlékmű,azthittem a várnak valami emlékműve,így kicsit meglepődtem ezen.A várból vajmi kevés dolog maradt meg.Mindössze egy fal az is félig leomolva.Ráadásul a belső felét valami vadbarom össze is firkálta.Biztos érdekes volt egykor az építmény,most viszont így nem sokat muatott magából.Mindegy,ide is sikerült egyszer legalább eljutni.A távolban pedig innen felfedeztem egykori kirándulóhelyünket az Anna-hegyet.Nem hiába ide talán már közelebb volt Törökbálint,mint Érd belvárosa.Hát ennyi volt a Kutyavár ahol már meglehetősen fájt a lábam.
Ennyi maradt a Kutyavárból
Annyi maradt még a túránkból,hogy elsétáltunk a közeli Érdligeti vasúti megállóhoz.Odaérve láttuk,hogy még ötven perc van a vonatunkig.Így elindultunk keresni valami boltot a közelben venni valami útravalót,de nem találtunk a környéken semmit.Más így már nem maradt,visszamentünk a vonathoz.Kezdett hideg lenni,míg vártuk a vonatot kezdtünk egyre jobban fázni,de lehet csak a fáradtságtól.A vonat jött időben és már kellemes melegben simán hazaértünk még világosban.Jó buli volt ez is,bár kicsit sok volt a betonút,de ez nem számít.Egészen pontosan 23,562km-t mentünk,de ebben benne van az is,hogy visszamentünk Manó fényképezőjéért.Ha ezt nem számítjuk akkor kb.600 méterrel kevesebb a táv.
Tombol a félelem ezekben a napokban a világban a koronavírusnak hála,amely kezd egyre durvább formákat ölteni.Gondolatam biztos ami biztos,egy kicsit bespájzolok én is.Mivel a környékünkön csak Rácalmáson van olyan bolt ahol elfogadják a szép kártyát,így gondoltam kinézek akkor oda.Éjjel műszakban találtam ki,hogy kitúrázom Rácalmásra,aztán majd busszal hazjövök.Persze hiába van közel ez éjszakás műszak után nem olyan egyszerű,Na de ki tudja mit hoznak a következő hetek,a vészhelyzet miatt alighanem a megtervezett túráim is elmaradhatnak és hát mivel születésnapom is van,megünneplem hát egy túrával.Méghozzá ezzel az ősklasszikussal.Helyijárattal mentem ki a városi víztoronyhoz.Innen inditottam ezt a cseppet sem nehéz kis túrát.Hátamon a nagy túrákra használt hátizsákkal.Ebbe teszem majd az árut.
Start a víztoronytól
Jók a jelzések!
A piros jelzést szándékoztam követni és úgy döntöttem,erről most nem is térek le.Ismerös terep köszöntött rám,hiszen kismilliószor jártunk erre Gergővel,maga ez a túra is ugye ősklasszikusnak számított ami annyit tesz,párszor már megcsináltuk.Mindenképp dicséretes,hogy erre végig kifogástalanul voltak/vannak felfestve a jelek.Jó pár hely az országban tanulhatna tőlünk...!A Pentelei fensik legészakibb részén haladtam,ahol aztán megkezdtem az ereszkedésemet magára Dunapentelére,ami persze még Dunaújváros része.Igazán kellemes jó túraidő volt.Eseményt csak a kutyák ugatása jelentett.
A jobboldali a piros,itt éppen a csónakház mellett
Még a fensikról,de lefelé menet onnan is,több helyen remek a kilátás Pentelére.Uralja a látványt a szemközti kis dombon álló Rác templom,amely szintén sokat szerepelt már ebben a túranaplóban.Dunapentelén is a pirost követtem,amely a egykori horgászbüfé után a csónakház mellett is elhaladt.Az jutott eszemben itt bandukolva,hogy milyen kegyetlenül sokat jártunk erre Gergővel... ezen gondolkodva már jött is a bizonyos simogató érzés,amely nem volt más,mint Gergő jelzése a túlvilágról...Tehát megint velem volt.Ez az érzés mondhatni feldobott...Mentem tovább és hamarosan elértem a Szabadstrand-öbölt.
A Szabadstran-öbölnél
A piroson haladva a Szabadstrand-öbölre egyre nehezebb a rálátás a megnövekvő fák és bokrok miatt,de azért vannak helyek ahonnan rálátni.Láttam szemben a Szalki-szigeten ahogy éppen újítják fel a strandot és a kiszolgáló létesitményeket,azonban a fő látnivaló itt most az irdatlan mennyiségű horgász volt.Soha nem láttam még itt ennyi horgászt.Hát mi történhetett?Oké,hogy jó idő meg minden,de ennyien...Egy mellettem eltekerő fószer adta meg a választ.aki ahogy elment mellettem elvakantotta magát,hogy biztosan telepítés volt.Na persze nem az új operációs rendszert telepitették,hanem halakat az öbölbe.Hát akkor biztos ez volt az oka a szokatlan tömegnek.
Aki úgy gondolja itt megpihenhet
Én mentem tovább és beértem az üdülőövezeti részbe.Itt volt a vízesésekkel teli hankook ipari víz leeresztő csatorna.Itt anno Gergővel mindig megálltam.Most nem,mert tudtam csak a szívem szakadna meg...A piros jelzéshez közben csatlakozott a Mária zarándokút jelzés is.Kifogástalanok voltak továbbra is a jelzések felfestései.Leérve az ártéri erdőhöz egy kanapé köszönt szembe.Aki esetleg úgy gondolja itt megpihenhet,ezen a tájba cseppet sem illő csodán.Én nem gondoltam így,de megörökitettem a nem mindennapi szépséget az utókor számára.Aztán odaértem az erdőbe vezető első leágazáshoz.Ez vezetett a Macskalyukhoz.Sokat mentünk ezen is Gergővel.Agyalgattam,hogy lemegyek oda,hisz most is biztosan nagyon szép a környék legszebb helyének számító Macskalyuk,de aztán valahogy letettem róla.Majd legközelebb.
A piros jelzés az üdülősor és az ártéri erdő között
A piros az üdülősor és az ártéri erdő között haladt.Nehéz elképzelni,hogy itt a 2013-as nagy árvízkor kerités magasságig ért a víz.Az erdő úgy ahogy most is szép volt.Sok helyen vezettek be utak a pirosról,ám most kihagytam.Az én utamról is belehetett látni.Sajnos,hogy egyes részeit már megkopaszitották az erdőnek.Kezdtem azt érezni,hogy fáradt vagyok.Hiába a könnyű túra,éjszakás műszak után voltam,alvás nélkül.Úgy tűnt mintha az utat is meghosszabították volna,mert csak nem akartam Rácalmásra érni.Mentem tovább,sehol sem álltam meg idáig.
A jelzések végig kifogástalanok voltak
Aztán csak odaértem Rácalmás-Ófaluhoz.Itt is rengeteget voltunk.Gergővel.Megrohantak az emlékek,de továbbra sem álltam meg.Itt némi emelkedést kezdett az út,amely szintén úgy tűnt mintha meghosszabitották volna...persze ezt csak az éjszakás műszak utóhatásainak tudtam be.Elértem a Deák teret,ahol emlékmű állt,majd továbbmenve annál a kilátóterasznál kötöttem ki,ahonnan remek rálátás volt a helyi Rác templomra.Ikonikus hely volt túrázásaink történelmében.Itt végre megálltam...Ittam egyet,és megcsodáltam a templomot innen fentről mint annyiszor a múltban....Valahogy mindig is imádtam ezt a helyet.
Elérve Ófalut
A Rác templom
Pár képet lőtem itt is,mint mindig amikor erre járok.Aztán mentem tovább.A helyi emlékművek mellett haladtam el.Nem sokára aztán befordultam a célegyenesbe.Itt volt közel az a bolt ahol elfogadják a szép kártyát.Odaérve bementem hát és alaposan bevásároltam.Ha karanténig fajul a dolog,legyen odahaza némi élelem...Telepakoltam az eddig üres zsákom.Azonban a hazainduló buszt éppen lekéstem.Nagyon nem idegeskedtem miatta,hisz tudtam alig egy óra múlva jön majd a következő.Gondoltam elnézek a közeli Milleniumi parkba.
A természetet nem érdekli a koronavírus,egyszerűen csak teszi a megszokott dolgát
A helyi temető mellett mentem el.Sok odabenn a látványosság.Kápolna,óriási síremlékek,emlékművek,de nem mentem be.A jelzéseket elhagytam,azok mentek tovább Kulcs felé.Én pedig odaértem a szépséges parkhoz.Szépen sütött a nap és a buszig még bőven volt idő,így leültem az egyik padra.Jólesett ahogy melegített a napsugár.Csináltam itt is pár fotót és egyszerűen csak ültem a kellemes helyen.Aztán már nem volt mitcsinálni odasétáltam a közeli buszmegállóhoz.Az jött is rendesen,így hazajöttem vele.
A világ szünetet tart
Millenium park
Kellett egy kis mozgás,így bár fáradt voltam az éjszakázás után,a túra jólesett.Nem mentem sokat,talán 8km-et.Túráztam mert ki a fene tudja mit hoznak a következő hetek.Lesz-e rá lehetőség majd elmenni,vagy életünk egyik legsötétebb időszaka köszönt ránk?
Eredetileg most a Máré várához mentünk volna a Mecsekbe,de utánanézve a dolgoknak olyan fokon szar a közlekedés,főleg hazafelé,hogy nem mertem ebbe belevágni.Ezt a túrát helyettesítvén találtam ki szintén egy olyan túrát amit már évek óta toltunk magunk előtt,de sosem vágtunk még neki.Még Gergővel találtuk ki ezt is,de vele már sajnos nem válhatott valóra,így most megint belevágtam hát egy olyan túrába amely ilyen vagy olyan formába,de Gergőhöz köthető.A szokásos csapatomból most Zoli nem tudott jönni,mert őt berendelték túlórázni,így csak Móni tartott velem.A közeli Százhalombattára készültünk,így nem kellett korán kelni.A 40km-re lévő városba a fél kilences vonattal indultunk és némi késésnek köszönhetöen fél tíz után oda is értünk.A terv az volt,hogy Százhalombatta egy részén átvágva kimegyünk a Duna fölé magasodó itteni hegyekre,majd onnan le Érd-Ófaluba,majd onnan be Érd központjába és Érd felső vasútállomásnál fejezzük be a túrát.
Bármily hihetetlen ez egy patak,na és a Velencei hegységből is látható kémények
Nagyon meleget mondtak mára,de a szabadságunk utolsó óráit nem otthon akartuk tölteni.Leszálva Battán a vonatról még külömben sem volt olyan meleg,némileg elvolt borúlva és kellemes szél lengedezett.Százhalombatta azon a részen amerre mentünk,nem sok mindent mutatott magából,egy szürke porfészeknek tűnt.Móni aztmondta beljebb vannak szép részek,de arra nem vezetett a túránk.Mentünk az utcákon át a város északi részén.Jelzés erre nem volt.Legfőbb látványosságot a Velencei-hegységből is látható kémények szolgáltatták..Aztán elértünk a Régészeti parkig ami jópofának tűnt,de az 1200Ft-os belépőjegyet én sokaltam és nem mentünk be,főleg annak tudatában,hogy a jóval nagyobb élményt adó Monostori erődbe 1600 csak a belépő...azért be-be láttunk.
Régészeti park,házakkal,skanzenekkel,feltárásokkal...
Ezt követően értünk ki a városból.Nehéz behatárolni pontosan Magyarország melyik tájegységén lehettünk,de alighanem a Mezőföld leg észak-keletibb csücskében.Hamar letértünk a Dunaparti hegyek felé,egy kedves bácsika még útba is igazitott minket.Igy aztán jelzés nélkül is egyszerű volt rálelni a Duna fölé büszkén emelkedő Sánc-hegyre.No persze a hegyet idézőjelbe tessék érteni.A Wikipédia 177méteres magasságot ír,máshol 201-et láttam.Szerintem is meglehetett 200 méter magas a hegy,ami a Mezőföldön szokatlan kissé.Három kiemelkedő fensikszerű teteje volt,mentünk a legdélibbre.
A Sánc-hegy első fensíkja
Egy csinos kis fensík fogadott itt,közepén egy két méternyi mély gödörrel ami kb.50x50 méteres volt.Úgy véltem valami régészeti feltárás folyhat itt.Az út amin jöttünk tanösvény is volt,de jelzés nélküli...A Sánc-hegy legdélibb tetején egy kereszt állott és pompás volt innen a kilátás,elsősorban dél és kelet felé.Lenyügöző volt innen a Duna és a szemközti Csepel-szigetlEgy város volt velünk szemben: Tököl.Úgy éreztem megérte feljönni ide.A kilátás megcsodálása után a kereszt tövében pihentünk és fogyasztottuk el a reggelinket.Már nagyon meleg kezdett lenni,fa meg nem volt ami árnyékot adjon.
Kilátás dél felé
Mindenek felett...
A kaja végeztével indultunk a hegy középső tagja felé,eltartott pici időbe míg rájöttünk hogy megy oda az út,de végül is odaértünk.Itt már észak felé is nyílt kilátás ami az eddigieknél is szuperebb volt!Látszodott Csepel és Budapest is.Na és a Budai.hegység amelynek ismerös tagjai köszöntek rám.Itt is kiélveztük a kilátás csodáit majd mentünk a harmadik,legészakibb fensíkra.Itt nagyjából ugyanaz volt a kilátás mint a második fensíkon.Annyi,hogy innen már Érd Ófalut is lehetett látni.A Dunán alattunk közben egy uszály szelte a habokat.Meleg volt de nem volt kedvem elmenni innen.Látni lehetett a levezető utat is,azon megyünk majd le.
Kilátás északnak a második fensíkról...
...és a harmadikról is
A lejövetel itt-ott kicsit meredek volt,de összeségében nem volt különösebben nehéz.A út sok helyen látványos is volt Dunai kilátással,majd egy kis ideig végre be is tért egy hűs erdőbe.Tán ez volt a legkellemesebb szakasz.Szép helyeket hagytunk magunk mögött,nem vártam ettől a helytől ezt megelőzöen ilyen csodát...Pár száz méter volt lefelé az út,aztán már ott is voltunk a hegyek alatt,egy ártéri erdő szomszédságában.Következett Érd-Ófalu.
Lefelé...
Végre kis hűs!
Odalenn még melegebb volt mint fenn,igy kimeritő volt itt menni.Hamar beértünk Ófaluba,elöször egy kilátórész-terasz felé mentünk.Meg is találtuk,itt voltak árnyas részek így pihentünk is.Megvártuk míg az izzadság lepereg rólunk azt itt is megcsodáltuk a kilátást,miközben az átizzadt polómat kitettem száradni.Itt sem volt rossz a kilátás.Elsősorban észak felé lehetett látni.Belátható volt az egész Ófalu rész,a távolban pedig látni lehetett a fővárost.Keletnek a helyi templom koronája vigyorgott ránk,nyugatra pedig az M6-os sztráda és Érd központja volt látható,Délre mögöttünk a hegyek tornyosultak.Szép hely volt,bár a kilátó rész meglehetősen gazos volt.
Kilátás a templomra
Ezután lesétáltunk Ófaluba.Kicsit csalódás volt én jobbnak gondoltam,olyan skanzen szerűnek...hát nyomában sem volt olyan.Elfogyott a vízkészletünk,de egy helyi kút büszkén hírdette a valódi érdi ásványvízet.Megkóstolva majdnem elhánytam magam,rendkivül büdös szaga és íze is volt.Így hát folyadék nélkül maradtunk.Más csap nem volt a környéken,se kocsma,se bolt...vagyis bolt igen,de az már bezárt.Leértünk a minarethez amely úgy nézett ki mint egy rakéta,Bemenni illetve felmenni rá persze nem lehetett.
A büdös vízű kút
A rakéta minaret
Innen a belváros felé vettük az irányt,egy hosszú egyenes utcán ami aztán átment az M6-os alatt is.Kezdtünk igencsak szomjazni.Szerencsére utunkba került egy bolt ahol betudtunk spájzolni hideg italokból amelyeknek a felét ott rögtön meg is ittuk.Ezután már kényelmesen elértük a belvárost,a meleg már leírhatatlan volt..A buszból ismert rész köszönt szembe amely a melegben élvezhetetlen volt,még lementünk egy szökőkúthoz a főtéren,majd zárásként bementünk a Lidlbe,de ott hideg ital nem volt,így egy büfénél vettünk még hideg italokat.
Múzeum Érd belvárosában
Mivel meleg volt és mi ettől kissé kimerültek,máshova már nem mentünk.Hazafelé vettük az irányt,kimentünk Érd felső állomásra,ott megvártuk a vonatunkat majd azzal hazajöttünk.
Összeségében kellemes túra volt.A szürke Százhalombatta után a Sánc-hegy csodás volt.Aztán Érd-Ófalu nem volt egy nagy szám,de elvoltunk azért.Kár,hogy a kánikula még mindig tart igy nyár vége felé is,kicsit meg is akadályoz ez minket a komolyabb túrázások belefogásában.Összesen mentünk kb.14km-t a százhalombattai vasútállomástól az Érd felsői-ig.
