Két nap telt el a Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúra 2025-ös epizódjától,de még mindig nem nagyon tudok magamhoz térni.Na a túrával semmi baj nem volt,élvezetes és jó volt most is.Amitől földbe gyökerezett a lábam az az,hogy a Rácalmási üdülősor alatti ártéri erdőt gyakorlatilag teljesen kivágták!Egyszerűen megáll az eszem komolyan mondom.Ez az erdő úgymondd mindig itt volt és mi sokszor lejártunk ide túrázni,sétálni,bótorkálni stb.Innen nyilik a legjobb kilátás is a Macskalyukra,arra a helyre ahol találkoznak a környék holtágai és szigetei.Sokszor hiánypotló túráknak vettük elő az itteni túrákat,mert ide mindig lelehetett jönni,amikor valamilyen ok miatt nem tudtunk nagyobb kaliberű túrákra menni.És most ez az erdő nincs többé!Vajon meddig süllyed még a emberiség?
Nem tudom mikori kép,talán 2010 környéke (plusz.mínusz 2-3 év),látható az út mellett megvolt még az erdő
Nem tudom mikor jártam az erdőben első alkalommal.Középsuliban voltak Rácalmásra vezető túrák az iskolában és akkor még az egész környék rendezetlenebb volt,de túrákra kifejezetten alkalmas.Nem emlékszem ugyan rá,de feltehetőleg bejöttünk azokon a túrákon az erdőbe is.Az időpont 1985 körüli.Akkor lehetettem először itt.De ide vezetett Gergő legeslegelső túrája is.Nem tudom megmondani az időpontot,talán 2006 vagy a jó ég tudja...Itt túráztam vele legelső alkalommal,sokat segített ez az erdő,hogy megszeresse a természetet úgy ahogy megszerette...De aztán számost túránk érintette a csodás ártéri erdőt amely Dunaújváros és Rácalmás között az üdölősor alatt húzodott,a piros jelzésű turistaút és a Rácalmási Kis Duna között.Mindig jó volt ide lejönni,mert nagyon szép volt és hangulatos a Kis Dunával a keleti szélén pedig leírhatatlanul szép...
Gergő azon a bizonyos legelső túrán
Aztán pl.2016-ban,de lehet 17-ben ez sem kristálytiszta már,amikor Gergőt szivatta a fönöke a munkahelyen és a gyerek meg teljesen bestresszelt ezmiatt,akkor is ide jöttünk le megnyugodni és lőn csoda Gergő meg is nyugodott!Erről a túráról készült is film,azonnal beteszem ide.Akkoriban még nagyon kezdetleges filmeket tudtunk csak összehozni,de legalább maradt emlékünk erről is...
Érintettük az erdőt a brutálissá váló őszi túrán 17-ben,vagy a Macskalyuki túrákon,az utolsó nagy közös túrán is amikor Gergőn kivül még Móni és Zolika is velünk tartott.Volt,hogy egyedül merészkedtem be az erdőbe,vagy a Tökfesztiválra menet amikor itt az erdőben csapott le ránk egy kisebb vihar.Sokszor és sokat voltunk itt.Észrevétlenül,de az erdő belopta magát a szívünkbe!Gergő elhunyta után is volt,hogy el jöttem vagy eljöttünk errefelé.A Dunán innen,Dunán túl túrák is a piros jelzésen az erdő mellett haladtak el.Már a közelmúltban láttam,hogy az erdő egyes részeit kezdték kivágni,az sem esett jól,talán erről is volt már szó a blogban.De arra,hogy az egész erdő eltűnik álmaimban sem gondoltam...
Azon a bizonyos nagy túrán a Macskalyuknál
Egyik utolsó képem az erdőről
Elképesztő hatással volt rám a minap amikor megláttam a kivágott erdőt.Zolika azzal vigasztalt,hogy fák nagyrésze beteg lehetett.Én nem hiszek ebben.Az erdő szinte teljesen eltűnt,pár fa maradt mementóként.Vajon azokat is kivágják,vagy megússzák majd a dolgot?Az a pár fa akkor talán nem volt beteg?Nem elég,hogy a turistaútat is teljesen lebetonozták,de még eltűnt melőle az ártéri erdő is...Az utolsó túrám tavaly az ide is vezető Szösszenetnyi kis túra volt,ekkor jártam az erdőben utoljára,ekkor már az egyharmada biztos kivolt vágva!
És a legutolsó kép az erdőból 2024 május...
A tavalyi Dunán innen túra,a betonná változott turistaút mellett még ott az erdő...
Az erdő eltűnésével túrázásaim egyik ikonikus helyszíne vált semmivé (megemlékezem majd az erdőről az Ikonikus helyek sorozatomban is),valóban úgy érzem mintha a szívemből téptek volna ki egy darabot...A mindig itt lévő erdő nincs már sehol,csak az emlékeimben.Természetesen elképzelhető,hogy lesz újratelepítés,sőt nagyon remélem,hogy lesz,de mire abból ilyen fokú szépségű erdő lesz mint ez volt,azt valószínűleg én már nem érem meg.Az ártéri erdő nincs többé.A területen viszont ott maradt lépteink nyoma örökre...
Ahogy minden év február vége táján,úgy most is sor került a környék legjelentősebb,leghírnevesebb teljesítménytúrájára a Dunán innen,Dunán túlra.A túrára már január elején elő lehetett nevezni.Ezt meg is tettük.Úgy állt a dolog,hogy rajtam és Zolikán kívül eljön majd Manó és a Tizedes barátunk is.Sőt Judit is jelezte részvételét a túrán.Ebből aztán annyi lett,hogy én,Zolika és a Tizedes eljött.Manó barátunk egyéb elfoglaltságai miatt lemondta,Judit pedig valami csoportot választott helyettünk.Na,de így sem unatkoztunk!Mínusz öt fokban,de napos időben indultam el Zolika háza elé.Most ott találkoztunk.Innen mentünk aztán a közeli volt Gárdonyi iskolának az aulájában.Itt lehetett leszurkolni a nevezési díjat.Itt csatlakozott hozzánk a Tizedes barátunk.Úgy tűnt kevesebben vagyunk mint az előző években.Buszra szálltunk és a különjárat aztán kivitt minket az adonyi Vízi fogadóhoz.Ahogy mindig most is innen indult a teljesítménytúra 20km-es távja.A busz tele volt és az emberek 90% leszállt itt,a jármű meg ment tovább és vitte a 30 és az 50km-sek rajtjához az embereket.Hár nem sokan maradtak a buszon,de gondolom 2-3 vagy akár négyszer is fordult a busz.
Az első pecsételésnél még alapos tömeg volt
Nem volt más dolgunk mint ráállni a piros jelzésre és ezen menni szinte végig.Hat ellenörzőpont várt ránk a 20 km-es táv alatt,ami valójában valamivel több mint 20km,egészen pontosan 21,6km,várható volt,hogy lesznek némi kimozdulásaink az eredeti útvonalról így 22km-nek ítéltem meg a valós távunkat.A tömeg zutty és megszállta a piros jelzésű turistaútat amely itt a szépséges Szent Mihály erdőn keresztül vezetett.Az erdőt mi még 2016-ban fedeztük fel Gergővel és már akkor áradoztunk róla.Most itt az eleje lehangoló volt,alapos fa ritkitást végeztek ugyanis az illetékesek.Tizedesnek mondtam ha úgy gondolja menjen előre,mert mi elleszünk itt a videózással meg a fotózással a tömeg végén.Így ahogy mindig most is fokozatosan engedtük magunk elé őket.Az erdő szerencsére most is kezdett fokról fokra szebb és szebb lenni.Az első ellenörzőpont itt volt 900 méterre itt még tömeg volt,majd ezután kezdtünk fokozatosan lemaradozni.
Még látni a Tizedest aztán már alaposan lemaradtunk
Fokozatosan kezdett melegedni az idő is.Az erdő közepén úgy éreztük már nincs fagy,azonban félő volt,hogy a közelmúlti erős fagyok miatt a hóvirág tengerből most nem sokat látunk.Sajnos így is lett.Bár az erdő próbálta most is a legszebbik arcát mutatni felén a hóvirágok még most kezdtek csak kikukucskálni a földből,így az előző évek látványvilága most elmaradt.Talán egy két hét múlva érdemes lenne újra kijönni.. Mentünk a piroson immár alaposan (legalábbis így gondoltuk) lemaradva a tömegtől és a Tizedestől.A gyönyörű erdei szakasz két kilométeres és alighanem ez ennek a túrának a legszebbik része.Az erdő után kiértünk Kulcs utcáira és kezdetét vette ennek a túrának a legkellemetlenebb szakasza a betonos utcákon a 4km hosszú Kulcs településen át.Szerencsére annak viszonylag szép részein.Ám így is sok helyen unalmas volt ez a szakasz,pár helyen voltak remek kilátásaink a most fantasztikus kékben pompázó Dunára.Volt a faluban is egy ellenörzőpontunk.
A csodás Szent Mihály erdő
Jól járható utak az erdőben
Kulcson keresztül már nem annyira kellemes
Nagyon sokára értek véget Kulcs utcái mire végre megkezdtünk ereszkedésünket le a kéklő Dunához.Leréve itt volt a harmadik ellenőrzés és itt kaptunk almát is.Nem tudom honnan hozzák ezek az almát,de minden évben ez a világ legfinomabb almája.Nem értem,hogy csinálják de nagy-nagy piros pont!A pecsételés után lementünk a közeli Dunához amely most a legszebbik arcát mutatta.Itt persze a víz mellett kissé hidegebb és szelesebb volt az idő,de a fene bánta.Kigyönyörködve mentünk vissza a pirosra és folytattuk a túrát dél felé Dunaújváros irányába.Még egy befagyott kis öböl szolgált látnivalóul.Eszembe jutott,hogy itt jártunk Gergővel még a kezdet kezdetén...Aztán végérvényesen elhagytuk Kulcs területét és kiértünk az enyhén dombos,de csak egyik irányba tájra Kulcs és Rácalmás között.A nap istenien sütött de itt-ott élénk szél támadt fel.
A Dunánál
Kulcs és Rácalmás között
Pár helyen dagonyás volt az út,de innen már gyerekjáték volt elérni Rácalmást,legalábbis könnyebb mint átszelni Kulcs utcáit.Egy pontnál mellénk szegődött a Rácalmási Kis Duna is,így a táj roppant kellemes volt.Elérve a Rácalmási-szigetre vezető Kis-Duna hídat,azt most sem hagytuk ki,felmetünk rá a pazar kilátást most is megcsodálni.Innen aztán 200 méterre volt a következő ellenőrzés,itt sütiket adtak plusszba.Ugye aztán már tavaly észrevettük,hogy a piros jelzést innen felvitték - ki tudja miért - Rácalmás Ófalui részébe,különösebb értelem és látnivaló nélkül.Tavaly arra mentünk,most úgy döntöttünk maradunk a régi (az eredeti) piros nyomvonalán a Kis-Duna mellett.Megítélésünk szerint egy sokkal kellemesebb szakasz volt.Csinálták ugyan itt a bicikliútat,de ettől még remekül lehetett közlekedni.Az Ófalu elején futott össze újra a régi és az új nyomvonal.
A Rácalmási Kis Duna a hídról
A régi piros nyomvonala
A piros Rácalmás és Dunaújváros között több kellemetlenséget is tartogatott.Először is a teljes szakaszt lebetonozták már a régi turistaút hangulata így tovatűnt.Ennél nagyobb kellemetlenségnek tűnt,hogy az út melletti gyönyörű ártéri erdőt teljesen tarra vágták...Ez egyszeriben felháborított és elkeserített.Mintha a lelkemből vágtak volna le egy jelentős darabot.Ebben az erdőben volt lényegében Gergő legelső túrája....és sokat túráztunk itt az évek alatt.Most mindez semmivé vált!Űgy látszik,hogy ezen a mocskos undoríító aljadék világon már mindent meglehet tenni.Hát ezt jobb lett volna nem látni...Az út viszont erre vezetett.Lassan aztán átléptük Dunaújváros határát kicsivel később pedig lekellett térni a piros+ jelzésre amely bevitt a Szalki-szigetre.Itt volt az ötödik ellenőrzés.
Tarra vágott erdő...
Volt egy szép erdőnk...
A Szalki-szigetre vezető kishíd nagy kedvencem
A kis zsiliphídon amelyet a szeptemberi árvíz teljesen ellepett mentünk be a szigetre.A piros+ megkerülve a helyi kempinget vezetett a Duna főága mellé,itt volt a következő ellenőrzés,de itt már nem kaptunk semmit.Közben azért hiába maradtunk le a tömegtől a Szent Mihály erdőben annak jelentős részét útközben megelőztük.Talán a lelkesedésünk,vagy talán az erejük hagyott alább.Tizedest viszont nem előztük meg,telefonált,hogy a következő ellenörzőpontnál bevár minket,van pálinka!Erre a jó hírre aztán megszaporáztuk lépteinket és könnyedén kiértünk a Szalki-szigetre,a piros+ visszavezetett a piros jelzésre.Ez kicsit felvitt Dunaújváros Pentele városrészébe,de tényleg csak kicsit.A gumiszervíz mellett volt a következő,egyben utolsó ellenőrzés.És valóban volt pálinka!
A Szalki-szigetnél
Itt lehetett választani mit kapunk,mi természetesen a pálinka mellett döntöttünk amely kifejezetten jó volt.Nagyjából valamivel több mint egy kilométer volt hátra.Innen felvitt a jelzés a Rác templomhoz.Hát itt is jártunk párszor...Innen pedig kis lejövetel után felvitt a Pentelei fensíkra,azaz a városba.A víztorony mellett volt az iskola kétszáz méterre,oda kellett még felkapaszkodni.Nem volt nehéz csak a pálinka kissé megizzasztott,de végül sikeresen megérkeztünk a Gárdonyi iskola aulájába.Itt végződött a buli.Leigazolva az itinert merkaptuk az emléklapot és a jelvényt.Aztán lehetett enni amennyi belünkfért tetszés szerint,zsíros,májkrémes vagy lekváros kenyeret.Hát párat elpusztitottunk!
A Rác templom Dunaújvárosban
Rendes volt Lacitól,hogy bevárt minket
Tizedes aztán elköszönt,jött a helyijárata,ő meg a város egy távolabbi pontján lakik.Aztán pedig mi is elindultunk hazafelé.Hát ahogy minden évben ez most is remek buli volt!Hidegebb volt mint az elmúlt években (azért nem vészesen),de jóval tisztább naposabb idő is egyben.
Ahogy mondtam most 22km-t mentünk az év negyedik túráján.Így összesítésben 54 kilométernél tartunk,ez pedig 13.5 km/túra átlagot jelent.
Ez volt a tél utolsó bulija,a közepes december és a gyatra január után egy remek februárt zártunk,a téli összefoglaló majd a napokban várható,mintahogy majd az ártéri erdőnek is szentelek majd egy búcsúbejegyzést...
Az új sorozatomba túrázásaink történetének legikonikusabb helyeit veszem sorba,mindenféle logikai sorrend nélkül,ami éppen eszembe jut.Nem magát a helyet mutatom be,hanem az itt megélt élmények,kalandok szemszögéből elevenedik fel maga a hely.A számomra,számunkra így vagy úgy kedves emlékű,vagy bármilyen okból fontossá váló helyek kerülnek ide be.Helyek amik valamiért kedvesebbek,fontosabbak,emlékezetesebbek mint az átlag.A harmadik ilyen hely a dunaújvárosi Pentele-híd amelyhez valamiért mindig nagyon szeretek letúrázni.
A Pentele.híd a felüljáróval
Az impozáns hídat még a Gyurcsány kormány adta át 2007 nyarán.Bár dunaújvárosi hídként vonult be a köztudatba,de tudni kell,hogy a város déli határától még pár kilométerre van és inkább Dunavecséhez van a legközelebb.Az M8-as autópálya halad át rajta kétszer két sávban,amely a mi életünkben már aligha készül el végig.A hídon két oldalt járda is van és az egyik oldalon bicikliút is.Így akár gyalogosan,akár kerákpárral is biztonságosan átlehet rajta menni.A Dunántúli oldalon a medertől még egy hosszú felüljáró vezet a magasabban fekvő területre,így gyalogosan átmenni a hídon rendkivül látványos!
Nem emlékszem már mikor túrázhattunk el ide első alkalommal,de feltehetőleg még 2007-ben,alighanem kora ősszel.Én szeptemberre tippelek.Egy rendkivül kellemes és látványos túra vezet ide jelzett turistaútakon a Duna mellett az ártéri erdőben.Ez az útvonal folyton változik,van amikor remekül járható,van amikor szinte járhatatlan.A gondokat álltalában a nagyra nőtt növényzet vagy a kidőlt fák és ágak okozzák,meg van,hogy az árvíz.Az első túra sem volt ide zökkenőmentes.Arra emlékszem,hogy voltak helyek ahol nehezen haladtunk,ahol nyakig ért a gaz...Akkor Móni és Gergő tartott velem.
A pillérek közti ellátás
A legnagyobb látványosságot kétségkivül a híd alatti pillérek jelentették.Az,hogy a dombon ellehetett látni köztük.Ez meglehetősen különleges hangulatot adott a dolognak.De azóta is...ha erre túrázunk itt mindig megállunk ezt a látványt megcsodálni.Ezt láthatjátok a szöveg feletti képen.Az évek alatt aztán elég sokszor jártunk erre túrázni,de volt,hogy biciklitúrázni is.Ez a híd egy új kapu volt az Alföldre,amit mi kihasználtunk.Az elmúlt 17 évben legalább 17 túránk volt is erre.Mindegyik kivételesen jó és kellemes volt.A mai napig szeretek erre járni,erre túrázgatni és igyekszem évente egyszer legalább erre eljönni.
Az,hogy Gergővel mikor jártunk erre utoljára...nekem úgy rémlik,hogy a 2018-as Ebédleső-hegyes túrán,ami rekord a közös túrázásaink tekintetiben,annyiban,hogy ez volt a leghosszabb túránk Gergővel a maga 35 kilométerével.Szóval 2018 februárjában volt itt Gergő utoljára...
Gergő az első alkalomkor a hídnál...
Ez pedig az utolsó alkalom Gergő életében amikor átment a hídon...
A híd szerves része lett túrázásaim történetének.Ma már ősklasszikusnak számító túrák vezetnek ide,sajnos már Gergő nélkül.Remélem még sok túránk vezet majd ide,hiszen mint írtam szeretem ezt a helyet,szeretem az odáig vezető ártéri erdőt és nagyon jó a hídon is átmenni,na meg persze a pillérek közti ellátás is nagyon szuper.Szóval a híd méltán kerül be túrázásaim ikonikus helyeire.Amúgy meg ajánlom mindenkinek aki még nem járt itt,vagy csak gépjárművel ment át rajta,hogy egyszer próbálja ki gyalog vagy biciklivel.Kivételes élmény!Ja és úgy csinálja,hogy a Dunántúlról megy át az Alföldre,ez a kellemesebb verzió.
Az Ebédleső hegyes túránk filmje,benne a Pentele-hídas rész is:
Bár nem most van az évfordulója és igazából egy véletlennek köszönhetően jutott eszembe - de mivel véletlenek ugye nincsenek,valami vagy inkább valaki ezt is úgy akarja,hogy kicsit elevenedjenek fel ennek is az emlékei...Szóval a fényképeket rendezgettem és hát mivel van már több mint tízezer néha nem árt rendezgetni,rendszerezni őket.Éppen a 17-es Tökfesztivál képei jöttek elő a sorban... így hát álljunk meg egy kicsit és nézzük meg mi maradt az utolsó közös Tökfesztivál emlékeiből amit Gergővel éltünk meg.Ugye az évszám 2017 és 2018 őszén még lett volna alkalmunk kimenni a Rácalmási Tökfesztiválra ahova a tízes években rendszeresen kijártunk,de akkor éppen ütközött a pilisi túránkkal,amit fontosabbnak véltük,hiszen már az is húzodott-halasztodott.Így aztán a 18-as Tökfesztivál kimaradt az életünkből,az utolsó tehát számunkra a 2017-es volt.
Az öbölből indultunk
A fesztivál ugye minden év szeptemberének egyik hétvégéjén kerül megrendezésre.Azon a hétvégén emlékszem durván esős idő volt és még dolgoznunk is kellett.Gondoltam elmossa az eső a fesztivált is.Ám nem mosta el,azt az eső ellenére is megrendezték.Azonban pénteken és szombaton lehetetlenség volt kimenni.Meg sem próbálkoztunk vele.Vasárnap kezdett olyan lenni az idő,hogy belevágjunk.Ám akkor is csak ebéd után.Görcsöltünk rajta mert továbbra sem volt azért jó az idő,de nem akartuk megszakítani a hagyományokat.Mivel ebéd körül éppen nem esett,elindultunk hát.A helyi öbölbe mentünk le és ötvöztük egy túrával a fesztivált.Úgy döntöttünk innen túrázunk ki Rácalmásra.Nem is volt semmi baj az első kilométereken.Már elhagyva a másik a szabadstrand öblöt kezdett újra beborúlni,majd dörögni az ég.
Eső előtt,eső után...
Ismerös utakon,tájakon mentünk keresztül,hiszen nem eleször jártunk erre.Úgy döntöttünk megnézzük a környék legszebb helyét is a már a blogban is sokat szereplő Macskalyukat.Ám az öböl és a Macskalyuk között már nem kegyelmeztek nekünk.Lecsapott ránk a vihar.Szerencsére inkább csak az eső volt íntenzív,a dörgés és a villámlás nem annyira.Dús fák védtek a csapadéktól.A Macskalyukhoz érve pedig láttuk,hogy az esőben is fantasztikusan szép.Szakadó esőben kigyönyörködve magunkat mentünk tovább az ártéri erdőben,ahol a fák védtek a bőrig ázástól.Aztán egy ponton szomorúan láttuk,hogy az erdőből egy jókora részt kivágtak...Az ilyesminek sosem örültünk.Most sem.Mentünk tovább,mígnem kiértünk az erdőből,a jelzett útra ami az üdülő telkek és az ártéri erdő között haladt.
Az ártéri erdőben
Kiérve a jelzett turistaútra az eső kezdett alábbhagyni.Úgy emlékszem mire elértük Rácalmást el is állt és aznap már nem volt több problémánk vele.Járva Rácalmás utcáit Gergővel azért azt láttuk,hogy eső rányomta bélyegét az egész fesztiválra.Bár a fő utcán volt forgalom,autók,buszok érkeztek,lehet a kúriában azért pörögtek az események.Nem láttuk értelmét most oda benézni.Jártuk az utcákat,néztük a tökből készült ötletes szobrokat ahogy szoktuk.Móni csatlakozott hozzánk aki busszal jött ki Rácalmásra.Sokminden nem történt már egy-egy alkotásra csodálkoztunk csak rá.A túra után Rácalmáson másfél-két órát tölthettünk még a vasárnap délutánban.Aztán jöttünk haza,másnap meló várt ránk.
Így fogadtak Rácalmáson
Hát durván ennyi van meg abból a napból,persze azért vannak még dolgok amik eszembe jutnak,de annyira a részletekbe most nem akarok belemenni.Ide is mint álltalában mindenhova Gergővel jöttem,akit ez a kis túra az esőben is boldoggá tett és örült neki.Mint írtam aztán a következő évben nem jöttünk mert éppen máshol túráztunk.2019-ben pedig már Gergő nélkül,de kijöttünk.Szakítottunk a hagyományokkal,már nem a tökből készült alkotásokat csodáltuk meg,hanem elmentünk a kúriába a Rúzsa Magdi koncertre.Zolika tartott még ekkor velünk.Utána 2020-ban pedig elmaradt a Tökfesztivál a koronavírus miatt.Hogy idén mi lesz azt nem tudhatjuk,most öszintén szólva volna kedvem kimenni,kitúrázni a Tökfesztiválra...
A túra eredeti bejegyzése amúgy ide kattíntva elolvasható.
Koronavírusos idők járnak,mást sem olvasok,mint azt,hogy arra kérnek maradjunk otthon.Hát most úgy döntöttünk kicseszünk a világgal és nem maradunk idehaza,hanem túrázunk egy nagyot.Ha már keresztülhúzták a terveinket akkor hazai pályán próbálunk összehozni lehetőleg jobbnál jobb túrákat.Ez a mostani jónak ígérkezett,elsősorban hosszúnak és fordulatosnak.Hisz amig a túra első részében a mezőkön szándékoztunk menni,addig a második részében majd a Duna melletti erdőségbe hatolunk be.A túrára Zoli barátommal indultunk.Tervünk szerint Dunaújváros Kertvárosából indulva kimegyünk a korábban jól megismert utakon a mezőkre.Baracs felé fordulunk,ahol ezúttal majd felmegyünk arra a dombra ahol a jelenlegi M8-as autópálya végződik és megnézzük azt.Majd lemegyünk Baracs-Templomosra ahol a szép horgásztavaknál pihenünk.Ezután indulunk a dunaújvárosi repülőtérre,majd érintelőgesen érintjük Kisapostagot.Ennek nyugati részén áthatolva elmegyünk a Pentele-hidhoz.Ez alatt hatolunk be az erdőségbe és ezen végigmenve érünk majd vissza Dunaújvárosba.A helyi stadionnál fejezzük majd be a túrát.Bár itt a közvetlen környéken megyünk,túránk mégis 26-27km-nek ígérkezett.A repülőtérig pedig ugyanaz a túra útvonala mint Gergő emléktúráján volt...
Túránk első méterei a mezőn
Hamar kiértünk a városból a mezőkre,az ismert sárga mária jelzésen mentünk.Amúgy mindössze egy jelzés jelezte csak,hogy ez a sárga m....Hát rengeteget mentünk erre ugye Gergővel,ez most is végig eszemben volt.Sajnos váratlan dolgokat láttunk.Az út mente telis tele volt szeméttel...volt itt mosdókagyló,wc,piás üveg hegyek,építési törmelék...Sajnos az ember semmiből nem tanul és vajon hova és meddig képes még süllyedni?Az ilyesmi engem mindig alaposan feltud idegesiteni,így némi időbe telt amig megnyugodtam.Pedig a tavaszi táj szép volt.Uralta a tájképet a sárguló repce.Másfél kilométert mehettünk nyugatnak amikor ketté ágazott az út.Északnak Nagyvenyim,délnek Baracs felé.Most ez utóbbit választottuk.
Sárguló repce
Jól járható,de már jelzetlen út vitt dél felé.Egy őz szaladgált a mezőn.Majd elértük a Dunaújvárosból nyugat felé kivezető vasútvonalat.Sokat mentünk rajta,telis teli szép emlékekkel.Ez most is eszembe jutott.Gergő emléktúráján 18 decemberében itt álltunk meg kajálni,akkor minden fehér volt a friss hótól.Most nem álltunk itt meg,mentünk tovább és most zöldelt és ébredezett a táj a kellemes tavaszban.A kijárási korlátozás ellenére a közeli M6-os autópályán azért volt forgalom...
A vasútnál
Lassan kezdtünk mi is nyugati irányt venni.Nagyon szép volt a tavaszi táj,ami ahogy közeledtünk Baracs felé egyre szebb és szebb lett.Persze hiszen kezdett kicsit hullámosra váltani és kicsit dimbes-dombosra is.Mi annak idején Baracsi-völgynek és Baracsi-dombságnak neveztük el a helyet.Nyugat felé haladva jobbra kis dombocskák emelkedtek,balra szeliden emelkedett a táj.Az út köztünk ment egy völgynek is nevezhető helyen.Hivatalos neve nem volt,de itt a mezőkön talán ez volt a legszebb hely.
Combosodik a táj
Ennek a völgynek már a vége felé gondoltam úgy,hogy felmegyünk a dombra.Úgy tudtam ott fenn végződik a jelenlegi M8-as autópálya.Már réges-rég megakartuk ezt nézni még Gergővel is...úgy gondoltam olyan sokat nem járunk erre,hát menjünk fel most.Utunkat azonban a Nagyvenyim-Baracsi ér akadályozta.Amely még ugye a patak szintjét sem érte ugyan el,de kissé mégis széles volt és picit mély is.Szerencsére találtunk rajta egy palából összetákolt kis hídat,ezen átkelhettünk és mehettünk fel a dombra.Hát nem is tudom milyen magasak lehettek itt a dombok,talán 50-60 méternyi.Találtunk egy kevésbé meredek helyet,ott kapaszkodtunk fel.Odafönn pár méter séta után valóban ott volt az M8-as!
Az M8-as autópálya jelenlegi nyugati végpontja Baracs felett.Mikor épül majd tovább?
Érdekes látvány volt itt a fensíkon egy félbehagyott autópálya,amely egyszer majd összeköti a nyugati és a keleti határt....kérdés a mi életünkben ez megépül-e még?Vajon mikor folytatódhat majd az építkezés,hisz tudomásom szerint ez már több mint tíz éve így áll itt...Nem semmi látvány volt na.A dombról viszonylag amúgy jó volt a kilátás észak és nyugat felé.Ráláttunk Baracsra..Valami szántóföldre csöppentünk,ami csodás zöld színben pompázott.Talán egy búzaföld lehetett.Lefelé indultunk egy szelfi után.Út nem vezetett le,de lejebb láttuk,hogy egy ember telefonnal kamerázgatni.
Szelfi Baracs felett
Mivel nem volt járható út lefelé,találomra mentünk arra amerre a kamerázó csávó volt.Közben az is ment lefelé,gondoltuk ott akkor le is lehet menni.Üggyel-bajjal végül is valóban letudtunk menni,azonban úgy tűnt egy kert hátsó részében landoltunk,ahol kutyák támadtak ránk.Végül is persze nem támadtak,közel érve hozzánk csupán csak ugattak,igaz jó alaposan.Jött a gazdájuk aki egy nő volt.Gondoltam majd jól kioszt bennünket mi a fenét keresünk a kertjében,de meglepődve tapasztaltam,hogy segíteni jött.Útbaigazitott,mondta itt hol tudunk átkelni az éren,hogy visszajussunk az útra.Sikerült is megtalálni az átkelő helyet.Így a kitérő után visszatértünk eredeti utunkra és így tértünk be Baracsra.
Még a dombon,lent az út,távolabb Baracs
Egy kellemes és egy szomorú látvány fogadott minket Baracs Apátszállás nevű részén.Egy szép szőke lány csodálkozott ránk az egyik portából,ez volt a kellemes.A szomorú pedig az út mentén álló zárva tartó kocsma volt.Milyen jót tudtunk volna most itt inni...kimondhatatlanul kívántunk egy jó hideg sört.Ez most a koronavírusos időkben esélytelen volt.Éppen csak érintettük Baracs-Apátszállást.Szándékosan igyekeztünk kerülni most a lakott területeket.Kifelé menet Apátszállásról egy gyönyörű nőre lettünk figyelmesek,aki miniszoknyában éppen kerítést festett!Amire nem gondoltunk,megszólított minket..."hová-hová fiúk?nincs kedvetek egy keritésfestére?- Tulajdonképpen lett volna- naná,de némileg zavaró volt a hölgy mellett éppen ásó úriember...így nem akartunk bezavarni.Mondtam a csajnak,majd visszafelé jövet beszállunk...ő meg mondta,hogy van pedig behütött fröccse is....Nagyon nehéz volt továbbmenni....
A baracsi tavaknál,háttérben az M6-os hídja
Baracs Apátszállás és Baracs-Templomos közt értük el a tavakat.Ami lényegében a Nagyvenyim-Baracsi ér része.Hogy ez itt,hogyan alakult tavakká,arról nem sok fogalmam van,mindenesetre szép rész volt.Ugye itt pihentünk anno Gergő emléktúráján is.Ám akkor hideg volt.Most jó idő volt,így leültünk az egyik asztalhoz megpihenni kicsit és kajálni.Nagyjából 10km-et már biztos lezavartunk.A tónál volt néhány horgász.Ezeket sem nagyon érdekelte a maradj otthon kampány...Megkajáltunk és vagy félórát pihentünk a kellemes helyen.Meglepödve tapasztaltuk,hogy elmúlt dél.Kilenckor indulva enenk fényében úgy tűnt keveset haladtunk.Igaz nem siettünk,most nem voltunk tömegközlekedéshez kötve.
A pottyantósnál
Egy közeli pottyantósnál ökörködtünk még.Templomosra sem mentünk be,előtte ott volt a leágazás amely a repülőtérre vezetett.Erre tértünk le.Eddig tehát minimálisan érintettünk lakott területeket.Ezt a kornavírus és a marajd otthon fanok miatt írom most le.Pirinyó kis emelkedő következett a tavak után.Meleg lett közben.Aztán sima út vitt tovább.Gyönyörű rálátásunk volt innen Dunaújváros ipartelepére.Nyugisnak tűnt a vasmű innen nézve,lehet ott is visszavettek kicsit a termelésből.Az út a keleti irány után pedig délnek fordult.Ezen a részen hangulatos volt,hisz két oldalt fák kisértek minket.
Út a repülőtérre
Mivel végig beszélgettünk közben úgy tűnt hamar odaértünk a repülőtérhez.Ez az emléktúrán akkor többnek tűnt.... A repülőtéren is volt kis élet.Ezek sem maradtak otthon.Nahát...Egy kis repülőt közben láttunk leszállni.Aztán odaérve négy repülő parkolt éppen a hangár mellett.Arébb emberek voltak.Mi pedig odamentünk az emlékműhöz és a kiállított MIG-hez.Itt végződött akkor rég Gergő emléktúrája...Rég a fenét...olyan mintha tegnap lett volna.Egy kicsit itt is pihentünk,talán a 13-ik kilométernél lehettünk éppen.
Az emlékmű,a MIG és az irányitótorony
Ezután mondhatni a kertek alatt osontunk be Kisapostagra.Szó szerint ott.Elértünk annak szélét.Majd mentünk immár észak felé.Találtunk egy kék csapot,frissitettük a vízkészleteinket.Ez kellett mert meglehetősen itatós túra volt ez.Innen aztán már jelzett úton mentünk tovább,méghozzá a piroson.A település szélső utcáin gyerekek játszottak és rengeteg bringatúrázó haladt el mellettünk vagy jött szembe.Mi van,senki nem maradt otthon?Itt a turistaút kiérve a településről,bicikliút is volt.Kisapostag és Dunaújváros között voltunk épp.Nagyon jó minőségű út volt erre,Újra elértük az M8-ast,most alatta alagúton tudtunk átmenni.Itt pihentünk párszor Gergővel a város felöl jövet...
Az alagúthoz érve
Az alagút után az út ment tovább Dunaújváros felé,viszont volt egy leágazás jobbra amely a hídra vitt.Erre ment a piros jelzés is.Számtalan alkalommal jártunk erre Gergővel is,ám a halála óta nem jártam itt.A szép emlékekkel a szívemben végül is jó volt újra erre járni.Jelentős forgalom volt itt,mert az út itt is egyben bicikliút is volt.Sorra jöttek-mentek a kirándulók.Hát,hogy senki nem maradt otthon...A hídhoz érve a piros jelzés levezett a híd alá.Nem is szándékoztunk most átmenni a Pentele-hídon,így követtük a pirost.
Nem mentünk rá a hídra,lefelé vettük az irányt
A híd alá érve újra megrohantak az emlékek.Kimondhatatlanul sokat pihentünk itt Gergővel egy-egy erre vezető túrán.Csak bámultam a híd alatti pillérek hosszú sorát.Az emlékezésből Zolika csicsergése robbantott ki.Megkapó látvány amúgy itt a pillérek hosszú sora.Több szintes dombról kell itt a vándornak leereszkednie.A távolban lenn két alakot láttunk jönni,két nagy kutyával.Egymáshoz közeledve láttuk,hogy ismerösök.Ők meg Dunaújváros felöl jöttek épp.Ők sem maradtak otthon.Kicsit beszélgettün,majd ment mindenki a maga útján tovább.Mi még pihentünk egyet a Dunánál a híd alatt.
Pillérek sora
A Pentele-híd alulról
A híd után pedig behatoltunk az ártéri erdőbe ahol aztán kellemes meglepetés ért.Kicsit tartottam ettől a szakasztól,hiszen visszafelé még sohasem csináltuk meg.Kivétel nélkül mindig Dunaújváros felöl jöttünk,most viszont oda tartottunk.És hát ilyen visszafelé túra volt már,hogy megzavart a múltban...mintha nem ugyanaz lett volna mint amerre addig jöttünk az idők folyamán.Most is ettől tartottam.Ám félelmem alaptalannak bizonyúlt.Elöször is varázslatosan szép zöldnek tűnt az erdő...Csodálatos volt.Másodszor persze tényleg minta más lett volna az egész...akik csinálta kedvenc túráját egyszer vissza irányba is,az talán megérti az érzést.Ám ez is most pozitív hatást tett rám.Egyszerüen gyönyörű volt minden.
Vadászles az erdőben
A kellemes meglepetést aztán tetézte a szépen rendbehozott turistaút.Részben más nyomvonalon ment mint eddig ahogy én ismertem.Kikerülte a dzsizsás,dzsungeles részeket és egy teljesen jól járható út vezetett megfelelően jól felfesett jelzésekkel Dunaújvárosig.Óriási meglepetésként hatott ez rám.Itt korábban mindig voltak némi gondjaink ha erre túráztunk,hiszen néha nehézkes volt a járás a magasra nőtt növényzet miatt,a dzsungel miatt.Most teljesen rendben volt minden!
Kifogástalan minőségű turistaút az ártéri erdőben
Nem győztem ámuldozni.A stadionig még volt vagy 7-8km és nagyjából mi meg már a húszadikat taposhattunk,de ez a rész most itt fenomenálisan kellemes volt!A hütővíz csatorna előtt aztán az út visszaolvadt egy helyen a régi nyomvonalba,de most ez is jól járható volt.Közben ott az egyik réten két nő napozott!Korábban akármikor jártam erre soha nem láttam senkit.Úgy tűnik a maradj otthon kampány most kicsalja a kevésbé ismert részekre is az embereket.Aztán odaértünk a csatornához.
Zolika már a régi nyomvonalon a csatorna közelében
A csatorna meleltti utat viszont kimosta a víz.Nem tudom mikor történhetett,de alaposan nagy árkot hozott létre.Talán egy nagy viharkor,mert a csatornában folyó víz egész biztosan nem öntött ide ki.Itt egy jó 50-60 méteren kissé nehézkes volt a járás,de persze megoldottuk.Fura volt innen közeledni a csatornához,hiszen itt is mindig és mindig az ellenkező irányból jöttünk.De ettől volt jó ez a túra itt!A csatornában most valami nagyon fehér színű víz folyt örületes sebességgel.Az ember azt is gondolhatta,hogy az ott tej.Újabb kellemes meglepetés várt aztán.
A csatorna a fehér vízzel
A csatornán átívelő kishídat teljesen rendbehozták!Ugye fapalló vitt át rajta ami egy idő után tönkrement.Beomlott,lyukacsos lett,balesetveszélyessé vált.Aztán ezt kicserélték egy vadiújra,de több mint két éve nem jártam itt ugye.Most pedig mély elégedettséggel láttam,hogy a fát is lecserélték lyukacsos rácsokra amely már teljesen biztonságos érzést kelltett!Mondhatni tehát,hogy a hídtól idáig tartó szakasz teljesen rendbe lett hozva!Óriási piros pont az ittenieknek!Immár teljesen biztonságos és kellemes az erre való túrázás!Na és a jelzések felfestése is maradéktalanul jó!Úgy látszik ezt mások is tudták már,hiszen túrázók jöttek-mentek.Ez azért is furcsa mer régebben soha,de soha nem járt erre senki.
A csatorna a kishídról
Az út és a jelzések a csatorna után is kifogástalanok voltak.Ám mi kezdtük érezni a fáradtságot.A környezet a tavaszi délutánban több mint kellemes volt.Közben a napozó hölgyek követtek minket.Bár minket követtek volna....de ugyanarra jöttek a város felé mint mi.A D28 tavak zöme levolt apadva.Szokás szerint a második tóban volt víz.Abban mindig volt bármikor is jártunk erre.Békahangverseny is zajlott éppen.Csodásak voltak a természet hangjai...Itt is voltak emberek,pecáztak éppen,de sajnos szemét is volt itt-ott.A szivattyúháznál értünk ki a hidtól tartó csodás szakaszból.
A D28 második tava
A Siklói út vezetett fel a városba egy idő után már emelkedve.Ezt a részt már meglehetősen nehezen bírtuk.A 26-ik kilométert taposhattuk.Elfáradtunk,igaz kellemesen.Nagy nehezen felértünk a városba.Itt már közel volt a stadion.Ott fejeztük be ezt a gigantikus,fordulatos túrát.Hosszú volt,elfáradtunk,de nagyon-nagyon kellemes volt és jólesett a mozgás.Most is abból főztünk ami volt,hiszen az ország kirándulóhelyei zárva vannak,a tömegközlekedés nehézkes,így a város körül összehoztuk ezt a remek túrát.Mehettünk 27km-et,nagyon klassz volt!
