Tartozom még egy túrával a télről,ami február 28-án került sorra,de mivel aznap foglaltam össze a téli túraidényt,így erre nem került sor,mivel aranyszabály a blogomban,hogy egy nap csak egy bejegyzés készülhet.Nagyon nem is akarom részletezni az idei Dunán innen.Dunán túl túrát,de egy pár szót azért írok róla természetesen.Zolikával vágtunk most is neki a túrának.Ő már kilencedik,én negyedik alkalommal.Most is a 20km-es távot választottuk,de féltem tőle a lábfájásom miatt,ennek ellenére remekül bírtam és semmi gond nem volt.Nagyjából ugyanaz volt minden mint az előző években.Ami más volt,az az,hogy minden eddiginél jobb időnk volt.Mióta járok erre a túrára még soha nem volt ennyire jó az idő.A másik meg az,hogy minden eddignél több hóvirágot láttunk a Szent Mihály erdőben.Most ott is volt ahol máskor nem.Egyszerűen csodás volt.Megmondva az őszintén,kizárólag a hóvirágok miatt választjuk ezt a távot.Jövőre valószínű a 15km-est fogjuk már választani,azért mert negyedszerre készült ugyanaz a film a túráról,így legyen majd már egy kicsit más is.
Hóvirág
és hóvirág
és újra hóvirág
és mindenhol hóvirág/Szent Mihály erdő Kulcs
Egy kedves kutyussal és egy cicával való találkozás adott még kellemes élményeket a túrához.A tömeget elengedtük,így szinte végig nyugisan senkitől sem zavartatva tettük meg a távot,talán egy kicsivel több idő alatt a szoksásosnál.Hiába a hóvirágoknál elidőztünk.Jó buli volt most is mint minden évben a szervezés pedig elsőrangú.A túráról tehát most is készült film.Ez volt az idei harmadik túránk,most mindennel együtt 22 kilométert mentünk.Így összesítésben tartunk 52 kilométernél,az pedig 17,33km/túra átlagot jelent.
Egy nagyon kellemes találkozás!
Jól nyomtuk most is!
Többet erről most nem írok,hiszen nem akarom negyedszerre ugyanazt leírni.Szinte minden úgy zajlott mint az előző években.Jövőre akkor nagy valószínűséggel módosítjuk az eddig megszokott 20km-es távot és a 15-öst választjuk majd.
Ahogy minden év február vége táján,úgy most is sor került a környék legjelentősebb,leghírnevesebb teljesítménytúrájára a Dunán innen,Dunán túlra.A túrára már január elején elő lehetett nevezni.Ezt meg is tettük.Úgy állt a dolog,hogy rajtam és Zolikán kívül eljön majd Manó és a Tizedes barátunk is.Sőt Judit is jelezte részvételét a túrán.Ebből aztán annyi lett,hogy én,Zolika és a Tizedes eljött.Manó barátunk egyéb elfoglaltságai miatt lemondta,Judit pedig valami csoportot választott helyettünk.Na,de így sem unatkoztunk!Mínusz öt fokban,de napos időben indultam el Zolika háza elé.Most ott találkoztunk.Innen mentünk aztán a közeli volt Gárdonyi iskolának az aulájában.Itt lehetett leszurkolni a nevezési díjat.Itt csatlakozott hozzánk a Tizedes barátunk.Úgy tűnt kevesebben vagyunk mint az előző években.Buszra szálltunk és a különjárat aztán kivitt minket az adonyi Vízi fogadóhoz.Ahogy mindig most is innen indult a teljesítménytúra 20km-es távja.A busz tele volt és az emberek 90% leszállt itt,a jármű meg ment tovább és vitte a 30 és az 50km-sek rajtjához az embereket.Hár nem sokan maradtak a buszon,de gondolom 2-3 vagy akár négyszer is fordult a busz.
Az első pecsételésnél még alapos tömeg volt
Nem volt más dolgunk mint ráállni a piros jelzésre és ezen menni szinte végig.Hat ellenörzőpont várt ránk a 20 km-es táv alatt,ami valójában valamivel több mint 20km,egészen pontosan 21,6km,várható volt,hogy lesznek némi kimozdulásaink az eredeti útvonalról így 22km-nek ítéltem meg a valós távunkat.A tömeg zutty és megszállta a piros jelzésű turistaútat amely itt a szépséges Szent Mihály erdőn keresztül vezetett.Az erdőt mi még 2016-ban fedeztük fel Gergővel és már akkor áradoztunk róla.Most itt az eleje lehangoló volt,alapos fa ritkitást végeztek ugyanis az illetékesek.Tizedesnek mondtam ha úgy gondolja menjen előre,mert mi elleszünk itt a videózással meg a fotózással a tömeg végén.Így ahogy mindig most is fokozatosan engedtük magunk elé őket.Az erdő szerencsére most is kezdett fokról fokra szebb és szebb lenni.Az első ellenörzőpont itt volt 900 méterre itt még tömeg volt,majd ezután kezdtünk fokozatosan lemaradozni.
Még látni a Tizedest aztán már alaposan lemaradtunk
Fokozatosan kezdett melegedni az idő is.Az erdő közepén úgy éreztük már nincs fagy,azonban félő volt,hogy a közelmúlti erős fagyok miatt a hóvirág tengerből most nem sokat látunk.Sajnos így is lett.Bár az erdő próbálta most is a legszebbik arcát mutatni felén a hóvirágok még most kezdtek csak kikukucskálni a földből,így az előző évek látványvilága most elmaradt.Talán egy két hét múlva érdemes lenne újra kijönni.. Mentünk a piroson immár alaposan (legalábbis így gondoltuk) lemaradva a tömegtől és a Tizedestől.A gyönyörű erdei szakasz két kilométeres és alighanem ez ennek a túrának a legszebbik része.Az erdő után kiértünk Kulcs utcáira és kezdetét vette ennek a túrának a legkellemetlenebb szakasza a betonos utcákon a 4km hosszú Kulcs településen át.Szerencsére annak viszonylag szép részein.Ám így is sok helyen unalmas volt ez a szakasz,pár helyen voltak remek kilátásaink a most fantasztikus kékben pompázó Dunára.Volt a faluban is egy ellenörzőpontunk.
A csodás Szent Mihály erdő
Jól járható utak az erdőben
Kulcson keresztül már nem annyira kellemes
Nagyon sokára értek véget Kulcs utcái mire végre megkezdtünk ereszkedésünket le a kéklő Dunához.Leréve itt volt a harmadik ellenőrzés és itt kaptunk almát is.Nem tudom honnan hozzák ezek az almát,de minden évben ez a világ legfinomabb almája.Nem értem,hogy csinálják de nagy-nagy piros pont!A pecsételés után lementünk a közeli Dunához amely most a legszebbik arcát mutatta.Itt persze a víz mellett kissé hidegebb és szelesebb volt az idő,de a fene bánta.Kigyönyörködve mentünk vissza a pirosra és folytattuk a túrát dél felé Dunaújváros irányába.Még egy befagyott kis öböl szolgált látnivalóul.Eszembe jutott,hogy itt jártunk Gergővel még a kezdet kezdetén...Aztán végérvényesen elhagytuk Kulcs területét és kiértünk az enyhén dombos,de csak egyik irányba tájra Kulcs és Rácalmás között.A nap istenien sütött de itt-ott élénk szél támadt fel.
A Dunánál
Kulcs és Rácalmás között
Pár helyen dagonyás volt az út,de innen már gyerekjáték volt elérni Rácalmást,legalábbis könnyebb mint átszelni Kulcs utcáit.Egy pontnál mellénk szegődött a Rácalmási Kis Duna is,így a táj roppant kellemes volt.Elérve a Rácalmási-szigetre vezető Kis-Duna hídat,azt most sem hagytuk ki,felmetünk rá a pazar kilátást most is megcsodálni.Innen aztán 200 méterre volt a következő ellenőrzés,itt sütiket adtak plusszba.Ugye aztán már tavaly észrevettük,hogy a piros jelzést innen felvitték - ki tudja miért - Rácalmás Ófalui részébe,különösebb értelem és látnivaló nélkül.Tavaly arra mentünk,most úgy döntöttünk maradunk a régi (az eredeti) piros nyomvonalán a Kis-Duna mellett.Megítélésünk szerint egy sokkal kellemesebb szakasz volt.Csinálták ugyan itt a bicikliútat,de ettől még remekül lehetett közlekedni.Az Ófalu elején futott össze újra a régi és az új nyomvonal.
A Rácalmási Kis Duna a hídról
A régi piros nyomvonala
A piros Rácalmás és Dunaújváros között több kellemetlenséget is tartogatott.Először is a teljes szakaszt lebetonozták már a régi turistaút hangulata így tovatűnt.Ennél nagyobb kellemetlenségnek tűnt,hogy az út melletti gyönyörű ártéri erdőt teljesen tarra vágták...Ez egyszeriben felháborított és elkeserített.Mintha a lelkemből vágtak volna le egy jelentős darabot.Ebben az erdőben volt lényegében Gergő legelső túrája....és sokat túráztunk itt az évek alatt.Most mindez semmivé vált!Űgy látszik,hogy ezen a mocskos undoríító aljadék világon már mindent meglehet tenni.Hát ezt jobb lett volna nem látni...Az út viszont erre vezetett.Lassan aztán átléptük Dunaújváros határát kicsivel később pedig lekellett térni a piros+ jelzésre amely bevitt a Szalki-szigetre.Itt volt az ötödik ellenőrzés.
Tarra vágott erdő...
Volt egy szép erdőnk...
A Szalki-szigetre vezető kishíd nagy kedvencem
A kis zsiliphídon amelyet a szeptemberi árvíz teljesen ellepett mentünk be a szigetre.A piros+ megkerülve a helyi kempinget vezetett a Duna főága mellé,itt volt a következő ellenőrzés,de itt már nem kaptunk semmit.Közben azért hiába maradtunk le a tömegtől a Szent Mihály erdőben annak jelentős részét útközben megelőztük.Talán a lelkesedésünk,vagy talán az erejük hagyott alább.Tizedest viszont nem előztük meg,telefonált,hogy a következő ellenörzőpontnál bevár minket,van pálinka!Erre a jó hírre aztán megszaporáztuk lépteinket és könnyedén kiértünk a Szalki-szigetre,a piros+ visszavezetett a piros jelzésre.Ez kicsit felvitt Dunaújváros Pentele városrészébe,de tényleg csak kicsit.A gumiszervíz mellett volt a következő,egyben utolsó ellenőrzés.És valóban volt pálinka!
A Szalki-szigetnél
Itt lehetett választani mit kapunk,mi természetesen a pálinka mellett döntöttünk amely kifejezetten jó volt.Nagyjából valamivel több mint egy kilométer volt hátra.Innen felvitt a jelzés a Rác templomhoz.Hát itt is jártunk párszor...Innen pedig kis lejövetel után felvitt a Pentelei fensíkra,azaz a városba.A víztorony mellett volt az iskola kétszáz méterre,oda kellett még felkapaszkodni.Nem volt nehéz csak a pálinka kissé megizzasztott,de végül sikeresen megérkeztünk a Gárdonyi iskola aulájába.Itt végződött a buli.Leigazolva az itinert merkaptuk az emléklapot és a jelvényt.Aztán lehetett enni amennyi belünkfért tetszés szerint,zsíros,májkrémes vagy lekváros kenyeret.Hát párat elpusztitottunk!
A Rác templom Dunaújvárosban
Rendes volt Lacitól,hogy bevárt minket
Tizedes aztán elköszönt,jött a helyijárata,ő meg a város egy távolabbi pontján lakik.Aztán pedig mi is elindultunk hazafelé.Hát ahogy minden évben ez most is remek buli volt!Hidegebb volt mint az elmúlt években (azért nem vészesen),de jóval tisztább naposabb idő is egyben.
Ahogy mondtam most 22km-t mentünk az év negyedik túráján.Így összesítésben 54 kilométernél tartunk,ez pedig 13.5 km/túra átlagot jelent.
Ez volt a tél utolsó bulija,a közepes december és a gyatra január után egy remek februárt zártunk,a téli összefoglaló majd a napokban várható,mintahogy majd az ártéri erdőnek is szentelek majd egy búcsúbejegyzést...
Tavaly voltam első alkalommal a Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúrán.Akkor Zolika invitálásának mondtam igen aki akkor már hetedszer vett részt ezen a túrán.Az egy évvel ezelőtti túrából nagyon jó buli kerekedett és elhatároztuk,hogy ezentúl minden évben eljövünk erre az eseményre.A teljesítménytúrát a Pentele Természetjáró Egyesület szervezi,ők amúgy Dunavecseiek,de ezt a túrát itt a mi városunkban csinálják.Pontosabban ide kell visszaérni ezeken a túrákon.Lehet választani a külömböző távok közül,van 8,15,20,30 és 50 km-es túrára is lehetőség.Mi ahogy tavaly is most is a 20km-es távot választottuk.Ennek több oka is van,egyrészt ez a táv ideálisnak mondható,másrészt ennek az útvonala érinti az ilyenkor bliriáns szépségű hóvirágokkal teli Szent Mihály erdőt,persze úgy tudom a 30 és az 50-es is érinti.A túrára nem árt előnevezni,mert így kicsit olcsóbb a nevezési díj.A dunaújvárosi Gárdonyi iskola aulájában kell gyűlekezni,ahonnan miután leadtuk a nevezést és megkaptuk az itinert,kivisznek minket különjárattal a választott túra kiindulópontjára.Ez most is igy volt.Zolikával és Manó barátommal kiegészülve kb.8.40-re ki is értünk a kulcsi Vízi fogadóhoz.Innen indult a mi távunk.
Érkezés a kiindulóponthoz
Mint kiderült a nagy többség ezt a távot választotta.Persze nem csak egy busz jött és nem csak egy időpontban.Több százan vettek most is részt a nagy népszerűségnek örvendő túrákon.Kiérve a fogadóhoz nem volt más dolgunk mint a piros jelzésű turistaútra ráállni ami rögtön itt is volt a buszmegálló mellett.Azonnal beértünk a Szent Mihály erdőbe.Itt még Gergővel jártam először 2016 áprilisában,még akkor nem tudtuk,hogy milliónyi hóvirágot rejt az erdő.Ha tudjuk akkor februárban jövünk,de persze akkor is szép volt!Beérve az erdőbe az méterről méterre válik egyre szebb és szebbé,mígnem a végén már úgy van vele az ember kár,hogy vége.Nagyjából 2 km-es út visz végig az erdőn,ez végig kitűnően járható és teljesen jól ki is van jelezve.Haladtunk az erdőben,Manó ahogy szokott méterekkel előttünk.Mi ugye amit csak lehetett azt fotóztuk és videóztuk.A hóvirágok amúgy ennek a 2km-es szakasznak a második részében vannak.De addig is szép volt az út a dimbes-dombos erdőben.Nyolcszáz méterre volt az első pecsételőpont.
Az első pecsételőpont,a kutyás hölgy melletti hátizsákos fickó a Manó
Az pecsételőhely után Manó elhúzott tőlünk és többé nem láttuk ezen a túrán! Ez az ő dolga persze,de ezt így nem tudom hova tenni.Egyrészt ha már eljövök a haverokkal akkor velük vagyok a túra időtartalma alatt és dumálgatunk,beszélgetünk,hülyéskedünk közösen.Másrészt többször írtam már,hogy nem vagyok híve az eszeveszett ész nélküli trappolásnak,közben a szép dolgok feletti elsiklásnak.Na mindegy,mi elvoltunk így is.Diktáltunk mi is egy tempót persze,teljesítménytúrán voltunk,de alaposan megcsodáltuk a hóvirágokat és a szép dolgokat menetközben!Éppen kezdtem hiányolni,hol vannak már a hóvirágok amikor feltűntek.Eleinte pár darab aztán ott volt előttem több millió!Elképesztő szépségű helyen voltunk!Egy kisebb völgy volt az erdő közepén amit a milliónyi hóvirág után elneveztünk Hóvirág-völgynek,amúgy nem tudok róla,hogy lenne bármiféle neve.Persze itt a környék annyira szép volt,hogy teljesítménytúra ide vagy oda,hosszú perceket elcsodálkoztunk itt.Igazából leszartuk mikorra érünk vissza,de megsúgom így is visszaértünk a megadott időn belül!
A Hóvirág-völgy
Jómagam a hóvirág tengerben
Nagyon szép volt az erdő hátralévő szakasza is és tényleg sajnáltuk,hogy vége.Nem mondom,hogy aki tud az jöjjön el ide,hiszen addig jó amíg ez nincs annyira felkapva.Az időnk jobb volt mint tavaly.Egyrészt nem volt eső és melegebb is volt.Persze azért részben elvolt borúlva.Kiérve az erdőből a kulcsi telkek árnyékában haladtunk,majd a kulcsi utcákon.Itt egy villanyoszlopon volt a második pecsételőhely.Manó már legalább ötszáz méterrel lehetett előttünk.Maga a kulcsi utcák hosszúak voltak és egy idő után már unalmasak is.Visszasírtuk a gyönyörű erdőt.Jó 4 km-en át trappoltunk a betonos kulcsi utcákon,legalább itt-ott voltak kilátásaink a Dunára.
Unalmassá váló kulcsi utcák
A sok újgazdag ház között egy igazi érték
Nagy sokára értek véget az unalmas utcák.Az út pedig levezetett a Dunához.Ez már újra kellemesebb rész volt.Itt is volt egy ellenörzőpont,de itt már voltak és adtak almát is,amit menetközben faltunk be.Elhagyva Kulcsot szép részek jöttek.Jó rálátásaink voltak a környező dombokra a magunk mögött hagyott Kulcsra és a távolban feltünő Rácalmásra is.Közben a rácalmási Kis Duna ág szegődött mellénk kelet felől.Párhuzamosan haladtunk vele déli irányba.Viszonylag hamar elértük Rácalmást is.Itt még felmentünk kicsit nézeldőni a Rácalmási-szigetre bevezető hídra.A mi távunk a Rácalmási-szigetet nem érintette,de a 15 és a 30 km-es igen.Így ez most kimaradt,de ide persze úgy is jövünk még.A híd után volt a következő pecsételési hely.Itt sütit is kaptunk.Megnéztük még az ártézi kutat,majd mentünk tovább.
Zolika valahol Rácalmás és Kulcs között
A Kis Duna a rácalmási hídról
Az ártézi kút
Folytatva a túrát kellemetlen meglepetésként ért,hogy a piros jelzés nyomvonalát kissé megváltoztatták!Ugye ez vezetett tovább eredetileg a Kis Duna mentén,de most felvezették Rácalmás ófalui érszébe.... úgy éreztem különösebb értelme nem volt.Persze követtük a pirost és úgy tűnt ez az egész csupán azért volt,hogy a Rác templomra való rálátást megmutassák.Ami persze szép volt,de az út eredeti nyomvonala a Duna mellett is szép...Mindegy,úgy döntöttünk Zolikával,hogy jövőre majd maradunk az eredeti útvonalon.Következett a rácalmási üdölőövezet alatti szakasz,balról azzal az ártéri erdővel amelyben Gergővel is túráztunk már párszor..Az utat itt lebetonozták,ennek nem örültünk,az erdő pedig nagyon rendezetlennek tűnt.Hamar elértük Dunaújvárost,valahogy most ez a táv nem tűnt soknak.
Az út az ülülőövezet alatt
Dunaújváros első méterei után letértünk a pirosról rá a piros+ jelzésre,ez hangulatos úton vitt be a Szalki-szigetre.Elértük egyik kedvenc helyemet a kis zsiliphídat ahonnan most is lenyügőző volt a kilátás.Itt is pihentünk és néztük a szép tájat.Manó közben ekkor telefonált,hogy célba ért.Hát mit mondjak jó 1,5 km-rel volt előttünk,neki biztos megérte... Mi pedig beérve a szigetre kellemetlen meglepetésként értük meg a zsiliphíd melletti tujasor kivágását.Ettől függetlenül a sziget most is nagyon szép volt.Az utunk körbejárta a kempinget.Még itt is volt egy ellenörzőpont,de itt nem kaptunk semmit.Még kicsit a sziget északi részén vezetett az út,rácsodálkoztunk a helyi halászcsárdára és a strandra.
Hangulatos út a szigetre
A zsiliphídon
A helyi strand
Kiérve a szigetről még a helyi gumiszervíz mellett volt egy ellenőrzőpont ez volt az utolsó.Itt kávét is tudtunk inni!Majd következtek az utolsó méterek.Elsőként a dunaújvárosi Rác templomhoz értünk fel,majd megmásztuk a Pentelei fensíkra vezető dombot.Ezen terül el maga a város.Itt még csodáltuk kicsit a kilátást,majd elballagtunk a közeli Gárdonyi iskolához.Itt végződött a túra.Belépve az aulába Manó már nem volt sehol...mi pedig leadtuk az itinert,kaptunk emléklapot és jelvényt.Na és zsíroskenyeret hagymával és teával.Remek buli volt ez most is.Köszönjük a Pentele TE-nek az ismételt nagyszerű szervezést!
A helyi Rác templom
Végállomás
Ez volt az idei év negyedik túrája,így egy túrával jobbak vagyunk mint tavaly ilyenkor.Most a teljes táv ahogy tavaly is 21,6 km volt.Így összesítésben tartunk 79,6 km-nél.Ez pedig 19,9 km/túra átlagot jelent.Jól alakult eddig az év és a tél is.Hál isten a remegős vidóknak is vége,ez a filmünk már újra jobb színvonalúra sikeredett.A túra jó volt,sajnáljuk azt,hogy Manó nem velünk tartott,mi remekül elvoltunk most is.Igyekszünk folytatni a sort!
Minimális célként tűztem ki a télre a hat túrát.Nevezetesen,hogy legalább hat túránk legyen a tél folyamán.Ötnél tartottunk és jött a tél utolsó hétvégéje.Mi ugye úgy számolunk,hogy február 28.-al vége a télnek és március 1-ét már a tavaszi szezonnak tekintjük.Eredetileg a Szekszárdi-dombságba szerettük volna menni ezen a hétvégén,teljesítve ezzel a hatodik túrát.Igen ám,de az időjósok szerencsésen újfent elijesztettek a nem éppen ideálisnak tekinthető előrejelzésükkel.Úgy tűnt nem lesz meg a hatodik téli túra.Zolika fűzte az agyam azzal,hogy lesz itt nálunk a városban egy sokadik alkalommal megrendezett teljesítménytúra,menjünk el arra és ha úgy adódik bárhol útközben,ha kritikus az időjárás kitudunk szállni,mégha ezt a nevezeési díjunk is bánja.Sosem rajongtam a teljesítménytúrákért nem is jártam el ilyenekre,de mondtam jó legyen.Legyen meg a minimálisan kitűzött cél a hatodik túra.Végül is nem bántam meg,mert egész jó kis buli kerekedett belőle.
A túra molinója az iskola bejáratán
A helyi Pentele Természetjáró Egyesület szervezésében került tehát sor a sokadik alkalommal megrendezett Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúrára február 25-én szombaton.A Pentelésekről már sok jót hallottam és volt,hogy elgondolkodtam,hogy csatlakozni kéne hozzájuk.Most is jelesre vizsgáztak a szervezésben!A helyi Gárdonyi általános iskola aurájában volt a gyűlekező (vagy ahogy mi hívtuk régen a zsibongóban).Zolika ebben odavert nekem,hiszen már hetedik alkalommal jött el a rendezvényre míg én szégyen szemre először.De ez nem számított.Rengetegen jöttek el a rossz idő ellenére is,hiszen odakint igencsak szemerkélt már az eső vagy tán esett is.Már két különbusz állt az iskola előtt amely nyolckor indult és vitte ki a résztvevőket a rajtokhoz.De indultak buszok hétkor is és kilenckor is indulnak majd!Tehát több százan jöttek a rendezvényre,ezt felemelő dolognak éreztem!
A szürke busz hozott a rajthoz
Bent az aulában lehetett nevezni (előnevezni is lehetett a neten).Lehetett választani a 8,a 15,a 20,a 30 és az 50 kilométeres távok közül,minden távnak volt egy külön asztala és természetesen minden távnak más volt a nevezési díja.Ugye teljesítménytúra,ezekre nevezni szoktak.Úgy érzetük Zolikával mi a húszasra vagyunk jók,így a 20 kilométerest választottuk,ez 2700 forintba került,de ezért kaptunk is valamit.Ezek menetközben majd kiderülnek,hogy miket.Ezután felszállítottak minket az egyik buszra amely hajszál pontosan nyolckor elindult a starthoz.Ez a busz a 15 és a 20 kilométeres túra résztvevőit vitte ki a rajthoz.Amely Kulcs település után a Vízi fogadónál volt.A helyet már ismerük hisz szerepelt néha túrázásaink történetében.
Az első méterek a Szent Mihály erdőben
Gondolom mindeki tisztában van a teljesítménytúrák menetében,akik nem azoknak írom,adnak egy papírt (itinert) amelynek egyik oldalán vannak azok a mezők amelyeket lekell igazolni az ellenörző pontokon,mellette a teljesen részletes leírás,hogy merre kell menni.A papír másik oldalán meg ott a térkép,bejelölve rajta az útvonal.Teljesen tökéletes!Mondjuk nekem ugye nem kellett térkép,hiszen ez még itt hazai pályának volt tekínthető,ráadásul a mi útvonalunk jelzett turistaút is volt egészen vissza a célig!Ugyanis a Vízi fogadónál ahová húsz perc buszozás után értünk ki rákellett állnunk a piros jelzésre,amely jól ismert helyekre vezetett.Elsőnek átkellett menni nagy örömömre a Szent Mihály erdőn ahová kellemes emlékek fűztek a Gergővel megtett túráinkról és ahová már időtlen idők óta kiakartam jönni újra.Az erdő után meg átkellett robotolni egész Kulcson,majd a Duna mentén vissza Dunaújvárosig egy Szalki-szigeti betérővel a célig amely a Gárdonyi iskola aulája lesz.
Zolika az első ellenörzőpontnál pecsétel
Rajtszámunk is volt,hiszen ennek alapján tudtak beazonosítani minket.Az enyém a 211-es volt,Talán ez sem lehet teljesen véletlen,ugye Gergő 12hó 11-én távozott,tehát ott van a dátumban a 211...Talán ezzel jelzett,hogy most is ott van velem...Remélem így volt!A buszról itt nem is tudom vagy 25-en biztos leszálltunk,aztán jött a másik busz is arról is szálltak le ugyanennyien.Agyaltam,hogy csináljunk-e filmet.Végül is sokan voltak és ha gyengén is esett is az eső.Úgy éreztem így nem megy most a filmcsinálás.Így nem csináltam.Még az előfordulhat,hogy egy képekből összeállított rövid vdeót csinálok majd,ha igen beteszem a bejegyzés végére.Szóval ráálltunk a piros jelzésre.Voltunk mint mondtam Gergőven már párszor ebben az erdőben,de akkor mindig a szemközti irányből jöttünk.Kiváncsian vártam erről mit mutat majd az erdő.Nem kellett csalódnom.Ahogy trappoltunk előre a rossz idő ellenére is földöntúli csodákban volt részünk!
Voltak csoportok,de volt aki egyedül vágott neki a távnak
Ahogy mentünk előre az erdő dimbes-dombos,kanyargós útján,az úgy lett egyre szebb és szebb.Na és még az eső is elállt.A tömeg lassan oszladozott,mi Zolikával szándékosan lemaradtunk kicsit,ugye fotózgattunk és hát volt is mit.A szépséges erdőben ugyanis egyre több és több volt a hóvirág!Mígnem hóvirágok ezrei kerültek a szemünk elé!Csodálatos volt,leírhatatlan!Eddig úgy tudtam,hogy az Adonyi-sziget a környék legjobb hóvirág fellelhető helye.Hát nem.Itt a Szent Mihályi erdőben jóval több van mint az Adonyi-szigeten.Egyszerűen fantasztikus,leírhattalan látvány volt!Lehet jövőre kijövünk ide egy filmet csinálni,már bántam úgyanis,hogy nem kezdtem el a filmet csinálni...
Először csak egy...
Aztán már néhány...
Aztán már több száz,majd több ezer!
Sajnos az én iphone-om amivel a képeket csináltam kevés hozzá,hogy ezeket az apró csodákat hűen visszaadja.De ajánlom azon fotósoknak (főleg az ismerőseim közöl a facen) akik mindig a csodás képeikkel hencegnek,mert van egy jó gépük,de nincs témájuk mit fotózni,hogy jöjjenek ide ki,itt lesz mit fotózni!Szóval most is lenyügöző volt az erdő,ha jól emlékszem 16-ban voltam itt utoljára még Gergővel.Jövök még az tuti!Maga az erdő ugyan egy magaslaton volt,egy kisebb dombon és valóban olyan hatást kelltett,mintha egy hegységben túráznánk,hisz dimbes-dombos volt,völgyekkel teli és a jelzésen kivül is haladtak itt más utak!Megbeszéltük Zolikával visszatérünk még részletesen bejárni.Úgy gondolom jó is lesz a következő tél egyik túrájának majd!
Rácsodálkoztunk a szép erdőre
Az erdőben kb.jó három kilométert haladt az út.Hátra volt tehát még 17 vagy egészen pontosan 18,6 kilométer!Ugyanis hiába volt ez a húszas túra,a teljes távja 21,6 km volt!Rajta volt az itineren ez az infó is.Sajnos aztán a csodás erdő véget ért.Kiértünk Kulcs legészakibb pontjára alighanem és az eső is rázendített,jobban mint eddig bármikor a túra folyamán.Mindegy,mentünk Kulcs szintén dimbes-dombos utcáin.Nem soká itt volt a következő ellenörzőpont.Újra pecsételtünk.Zoli mondta,hogy majd lesznek olyan ellenörzőpontok is ahol lesznek is és kapunk majd valamit.Alaposan lemaradtunk azoktól akikkel egy buszról szálltunk le,de voltak mögöttünk is bőven.Itt egy túrabottal túrázó fószer szegödött mellénk.Kérdezte mitcsinálunk?Elmondtam,azt mondta ő csak itt helyben túrázik,de mindennap lenyom 8-10 kilométert,nem is tudott a teljesítménytúráról.Aztán más felé ment az útja,mi meg trappoltunk az esőben úszó Kulcson át.
Pad,de a kilátást takarják...
Kulcsnak egyes részeit nem ismertem.Elég változatos volt a terep,hol le,hol felfelé vezettek az utcák.A Duna felett voltunk,de kilátásunk a beépült házaktól alig-alig akadt.Volt rálátásunk az ország első szélerőművére viszont a Sellő utcából.Aztán azért akadt egy-két kilátópont is.Alattunk a Duna,szemközt a Csepel-sziget volt.Odaát is túráztunk már párszor.Lassan ereszkedett végre az út Kulcs déli határában a Dunához le.Meglehetősen hosszú volt ez a szakasz át Kulcson,ráadásul végig esett az eső is.Leérve újabb ellenőrzési pont akadt.És csakugyan itt már voltak is.De adtak vízet és egy almát is!Perfect!Na és kedvesek is voltak.Leigazolták az itinert,aztán mentünk tovább immár a Duna mentén.Volt itt valami,nem tudom mi,lejebb a képen látszik mi.Aztán innen már láttuk,hogy észak felöl derülget az ég.Bíztunk benne hamarosan eláll az eső is.
Eszem az almát ennél az akárminél,a távolban meg derülget végre!
Már a Duna mentén haladt a piros jelzés és erre már ismerös volt minden,hiszen jó sokat túráztunk már erre a múltban.És lőn csoda az eső elállt!Még ború volt ugyan,de a nap is kikandikált néha.Az út a sok esőtől kicsit dagonyásra váltott.A táj is váltott.Szépen húzodtak nyugatra a kulcsi dombok,balra meg feltűnt a Rácalmási Kis-Duna amelynek túlpartján már a Rácalmási-sziget volt.Kezdett egyre jobb lenni az idő is.Persze a jóidőtől azért még messze voltunk,de kétségtelen jobb volt már mint egész Kulcson.Lassan elértünk a Rácalmási Kis-Duna hídjához amely a szigetre vezetett be és amelyen már ezerszer jártunk.Itt úgy láttam a kis harangot felújították,mellé meg padokat tettek.Így úgy döntöttünk itt megpihenünk és megkajálunk.Noha leülni nem lehetett,mert a padok még vízesek voltak.
Valahol Kulcs és Rácalmás között
A Rácalmási hídnál
Ez volt a túrán az első pihenő.Igazából hat óra szintidőt írtak,hogy annyi idő alatt kell teljesíteni a távot.Úgy tűnt ez sikerülhet még egy kajaszünettel is.Megállva azonban éreztük,hogy még kicsit hideg van,de azért megkajáltunk kényelmesen.Majd lementünk a Dunához és fel a hídra is fotózni párat.A szigetre mi most nem mentünk be,de a 15 és az 50 km-es túra az bent is vezetett.A 20-as nem.Mindegy voltunk már és leszünk még a Rácalmási-szigeten is.Most a kaja után mentünk tovább,de hamar ott volt a következő ha jól számolom már a negyedik ellenörzőpont.Itt sütiket kaptunk!Kicsit odébb az út túloldalán meg feltűnt egy új szép építmény.Régen járhattam erre,mert ez korábban még nem volt itt.Közelebb mentünk megnézni.Egy gyönyörű ártézi kútat csináltak ide!
Nagyon szép az új építmény!
Ez egy jelenleg münködő ártézi kút!
Szépen megcsinálták és jó hely lehet majd a jövőben az erre vezető túráinkon kajálóhelynek akár.Csak remélni tudom,hogy nem teszik tönkre a vandálok.A kút után visszatértünk a pirosra amely a Kis-Duna mellett vezetett még egy darabig,kellemes környezetben.Majd Rácalmás Ófalu után meg elért az ártéri erdő és az üdülőövezet közé.Itt több kellemetlen meglepetés is fogadott.Az utat teljes egészében lebetonozták,ami végül is jó dolog,csak így épp a régi fillingjét vesztette el és ha ehhez még hozzáadjuk,hogy az ártéri erdőt amelyben Gergővel is annyit túráztunk több helyen galyra vágták akkor a kép eléggé lehangoló volt..
Lebetonozva...
Kivágva...
Később az üdülőövezet dunaújvárosi végénél még megvolt az erdő,így legalább ez a filling itt megmaradt.Az út pedig feljebb ment kicsit,itt egy közös tábla jelezte Rácalmás végét és Dunaújváros elejét.Ez sem volt itt korábban.Mentünk immár a dunaújvárosi üdülőövezet alatt,itt szerencsére minden a régi volt.Majd elértük a Szalki-szigetre bevezető piros+ jelzést.Itt kellett letérnünk a pirosról ezen a túrán egyetlen alkalommal.A szigetre vezető út kellemes volt és a zsiliphídnál kötöttünk ki.Ugyan voltam a szigeten,temetésen meg a céges rendezvényen,de magán úgy a szigeten már évek óta nem voltam,talán 2019-ben utoljára.Mielőtt azonban a szigetre léptünk volna,újra megcsodáltuk a zsiliphídról a fenséges kilátást!
A szigetre vezető piros+ jelzés
A zsiliphíd
A zsiliphídi kilátás
A szigeten is volt változás sajna a körbevivő út mellett csináltak egy másikat,de egy méterrel mellette.Vajon minek,mi célból?Úgy tűnt teljesen feleslegesen,ráadásul csak egy száz méteres szakaszon...a szép fákat amelyek árnyékába annyit fotózgattunk régen,meg kivágták... Nem szeretem az ilyen változásokat.Arébb érve láttuk,hogy magas a Duna vízállása,a környék szigeteire most nem lehetne átmenni.Még arébb újabb ellenörzőpont volt,itt ha jól emlékszem nem kaptunk most semmit.Ezután még rácsodálkoztunk a Duna fő ágára és a helyi halászcsárdára,majd jött az újabb meglepetés.Ritkán járok erre hiába és sok a változás...
A Szalki-szigeti halászcsárda
Az új bicikliút és járda
Egy bicikliút és járda épült a szigetre bevezető út mentén...Na persze ez is jó dolog,csak az a fránya régi filling amely meghatározta az elmúlt ötven évet...az kicsit hiányzott.Még egy pillantást vetettünk a Szabadstrand-öbölre majd kiértünk a sziget vonzásából.Az út immár újra a piros jelzés,felvitt az egyik buszmegállóhoz ahol egy roller parkolt.Na több sem kellett nekünk...alaposan elkezdtünk ökörködni.Mintha még pisis kisgyerekek lennénk...Bár azok lennénk!Szóval elvoltunk a kis rollerral.Továbbmenve a gumiszervíznél volt az utolsó ellenörzőpont.Na itt aztán minden volt!Süti hegyek,sör,pálinka,üditő,kávé!Hát mi a pálinkát választottuk.Jó kis szilva volt!Itt jött tehát az a dolog,hogy oké 2700 forint volt a nevezés,de ezért sok dolgot kaptunk cserébe is!
Rollerezés
Már nem volt sok hátra.A piros felvitt a helyi Rác templomhoz.Hej de sokat túráztunk erre Gergővel...így aztán számomra kellemes emlékű hely volt,némileg jó kilátással is.Itt is csináltunk jó sok képet.Majd folytattuk.Az utolsó kilométer következett.Először levezetett a piros a Rác dombról majd megkezdte az emelkedést a Pentelei fensíkra amelyen maga Dunaújváros épült fel.Itt volt némi emelkedőnk,de nem volt vészes.Persze a húszadik kilométernél olyan könnyű sem volt.Végül is felértünk.Még innen is volt egy jó kilátásunk Dunapentelére.Hátunk mögött meg a város szimbólumának tekinthető víztorony állt.Már csak pár méter volt hátra.
Némi kaptató az utolsó métereken
Végül aztán célnál voltunk!Megérkeztünk a Gárdonyi iskolához!Az aurában leadtuk az itinert,kaptunk cserébe egy kitűzőt és egy emléklapot.Majd bőségesen vendégül láttak minket.Volt zsíros,májkrémes kenyér hagymával,de lekváros kenyér is.Na meg tea.Fenséges volt.A távot bőven hat órán belül teljesítettük,mi Zolikával 5 óra 20 percet mértünk.Nagyon jó idő!És nagyon jó buli volt,nem bántam meg,hogy eljöttem.A szervezés pedig tökéletes volt így megemelem a nem létező kalapom a szervezők előtt!Bőven benne van a pakliban,hogy jövünk még,akár jövőre is!
Sikerült tehát a hatodik téli túra is.Ez volt amúgy az év harmadik túrája.Most mentünk 21,6 kilométert amivel így már 52,6 kilométernél járunk összesítésben ami pedig 17,53-as átlagot jelent.Szóval jók vagyunk!
A túráról most nem csináltam filmet,de gondolkodom rajta,hogy egy képest videót összehozok.Ha így lesz beteszem még majd a végére!
