Dunán innen,Dunán túl 2026 - Teljesítménytúra

 Tartozom még egy túrával a télről,ami február 28-án került sorra,de mivel aznap foglaltam össze a téli túraidényt,így erre nem került sor,mivel aranyszabály a blogomban,hogy egy nap csak egy bejegyzés készülhet.Nagyon nem is akarom részletezni az idei Dunán innen.Dunán túl túrát,de egy pár szót azért írok róla természetesen.Zolikával vágtunk most is neki a túrának.Ő már kilencedik,én negyedik alkalommal.Most is a 20km-es távot választottuk,de féltem tőle a lábfájásom miatt,ennek ellenére remekül bírtam és semmi gond nem volt.Nagyjából ugyanaz volt minden mint az előző években.Ami más volt,az az,hogy minden eddiginél jobb időnk volt.Mióta járok erre a túrára még soha nem volt ennyire jó az idő.A másik meg az,hogy minden eddignél több hóvirágot láttunk a Szent Mihály erdőben.Most ott is volt ahol máskor nem.Egyszerűen csodás volt.Megmondva az őszintén,kizárólag a hóvirágok miatt választjuk ezt a távot.Jövőre valószínű a 15km-est fogjuk már választani,azért mert negyedszerre készült ugyanaz a film a túráról,így legyen majd már egy kicsit más is.

Hóvirág

és hóvirág

és újra hóvirág

és mindenhol hóvirág/Szent Mihály erdő Kulcs

Egy kedves kutyussal és egy cicával való találkozás adott még kellemes élményeket a túrához.A tömeget elengedtük,így szinte végig nyugisan senkitől sem zavartatva tettük meg a távot,talán egy kicsivel több idő alatt a szoksásosnál.Hiába a hóvirágoknál elidőztünk.Jó buli volt most is mint minden évben a szervezés pedig elsőrangú.A túráról tehát most is készült film.Ez volt az idei harmadik túránk,most mindennel együtt 22 kilométert mentünk.Így összesítésben tartunk  52 kilométernél,az pedig 17,33km/túra átlagot jelent.

Egy nagyon kellemes találkozás!

Jól nyomtuk most is!

Többet erről most nem írok,hiszen nem akarom negyedszerre ugyanazt leírni.Szinte minden úgy zajlott mint az előző években.Jövőre akkor nagy valószínűséggel módosítjuk az eddig megszokott 20km-es távot és a 15-öst választjuk majd.

Mivé lettél Hóvirág?

 Még tart a betegségem okozta túrastop,de remélhetőleg már csak pár napig.Addig is keresgélem miről lehetne írni,mivel gyarapodjon a blog.Van amikor a (nem létező) véletlen vezet rá erre-arra.Mivel megtanultuk,hogy véletlenek nincsenek,így úgy veszem,hogy valami láthatatlan erő azt akarja,hogy erről írjak.A minap jártam arra,mivel a házi orvosomhoz erre vezet az út és ugye szegény doki létezni sem tud nélkülem,így kénytelen,kelletlen mostanába meglátogatom párszor.Ezen a környéken nőttem fel,a Hóvirág nevezetű presszóhoz vagy presszóba szinte napi szinten jártunk.Vagy fagyizni,vagy beülni egy italra vagy egy krémesre.Itt volt anno a világ legjobb krémese még a nyolcvanas években.Meg aztán rendre kellemes élő zene is volt itten,egy öregedő fószer nyomta szintin a sarokban majdnem minden este.Sokszor beültünk hallgatni.Tényleg nem tudom mi lett az öreggel,elképzelhető már nem is él...

Nem nagyon találni a Hóvirágról képeket a neten,ezt találtam csak...

Jártam ugyan arra azért az elmúlt évek során,de valahogy figyelemre sem méltattam a Hóvirágot.Ott volt,megvolt,de nem szenteltem rá különösebb figyelmet sosem.Aztán most ahogy mentem a dokihoz,kicsit hamarabb értem oda a kelleténél.Gondoltam jobb kinn ülni egy padon és várakozni (időpontra mentem),mint bent a levegőztetlen teremben.Ott üldögélve döbbentem rá,hogy a Hóvirág melletti padon ülök...Ami feltünt,hogy a ház sarkán fenn  már nem volt ott a hóvirág embléma.Pedig az mindig ott volt akkoriban.A bejárat fölé meg nem az volt kiírva,hogy "Eszpresszó",hanem az,hogy "Sörbár". Hát mit mondjak nem esett jól a felismerés...Hova tűnt a régi kedves presszó?Mi lett belőle,kocsma?

A Hóvirág napjainkban

Az ajtó nyitva volt,de míg ott üldögéltem jó 20 percig senki nem jött se ki,se be.Engem meg nem vitt rá a lélek,hogy benézzek,kicsit másfelé is mentem utána.Amennyire emlékszem,bár a túlsó felére most nem mentem el,a régi presszót megfelezték és a másik felében egy zöldséges nyílt.Hát így múlik el a világ dicsősége... A régi kedves presszó eltűnt,helyét felváltotta egy zöldséges és egy kocsma.Pedig hát vannak innen emlékeim bőven... Itt tartottuk pl. a bevonuló bulimat a haverokkal,amikor az egyik haver lehányta a vécésnénit.Onnantól szünt meg és lett ingyenes a wc a presszóban.... na és azok a krémesek...becsukom szemem és még mindig feltudom idézni az ízüket...Amikor belültünk a haverral és fejenként 100 forintból 10-10 krémest benyaltunk...szinte nem tudtunk kijönni..Na és a gyermekkorom fagyizásai,amikor a tesóm (aki már elhunyt) rendszeresen elhozott ide fagyizni...Jó idők voltak.

Régen kis teraszt hoztak itt létre nyaranta,ma semmi élet erre...

Nem nagy dolog ez az egész,mégis kissé szíven ütött.Mert ez a presszó is az életem része volt,egy olyan korból amikor még minden jó volt,amikor még élt mindenki aki számított és akit szerettem...Ez is megszűnt mint annyi minden az életben.Persze ennek az emléke is megmarad és elkisér útjaimon...

Az utolsó sziget

 Az utolsó sziget ragyogott a napfényben amikor elöször megláttuk azon a kellemes október végi reggelen.Jártunk már korábban rajta,hisz már hívott minket hónapokkal ezelőtt is,de lehet már évekkel ezelőtt.Ki tudja talán nem volt olyan szép mint a pár kilométerre arébb lévő szomszédja,de lehet csak azért éreztük ezt,mert a szomszéd átlagon felüli szépségű volt.Azért persze ez sem volt éppen csúnya.Némileg lekéstük az őszi finálét,ez azonnal tudatosult bennem amikor ráléptünk a szigetre.Talán egy utolsó felvonást azért még úgy tűnt elkapunk.

Az utolsó sziget azon az októberi reggelen...

Egy részét már korábban bejártuk,úgy gondoltuk,hogy most azmellett,hogy megnézzük a legjobb helyeket,elmegyünk a sziget számunkra eddig ismeretlen részei felé.Így is lett.Az elmúló aranyló őszben azért ott volt a szeren ez a sziget is.Nem jártunk olyan sok szigeten túrázásaink története alatt.Ez persze természetes,hiszen a túrák elsősorban a hegyekben zajlanak.Persze másoknál,mert mi a szigetekben is megtaláltuk a szépségeket.Abban az évben amikor a dunai holtágak kiszáradtak,akkor volt lehetőségünk a két már ismert óriás mellett a környékünk apróbb szigeteit is megismerni.Életre szóló élmény volt!Ez az utolsó sziget amin most voltunk kicsit kiesett ebből a sorból,persze hiszen kissé távolabb volt a többitől.De a mi öt szigetünkkel és ezzel voltunk hat szigeten.Ha ide veszem még a nagy Csepel és a Margitszigetet,valamint a földvári szigetet,akkor is csupán kilenc szigeten jártunk összesen.

A kilenc közül ez volt az utolsó sziget...

Út az utolsó szigetre

Na nem azért mert ezt ismertük meg legkésőbb... hanem azért mert ez volt az utolsó sziget amin az én kis túrakirályom járt...Azon a ragyogó októberi napon bejártuk aztán a sziget még ismeretlen részeit és újfent bebizonyosodott,hogy nemcsak egy hegyvidéki túra lehet remek.Ami nálunk ritkán,vagy tán sosem fordult elő,eltévedtünk! A sziget útjai olyan kacifántosan,olyan labirintus szerűen hasitották keresztül-kasul magát a szigetet,hogy nagyon könnyű volt eltévedni még egy gyakorlott túrázónak is.Ám nem lettünk volna azok akik,simán megoldottuk ezt a bakit és persze kitaláltunk a labirintusból is.Persze nem siettünk,hiszen éppen az eltévedés vezetett be a sziget legszebb részeire.

Út a szigeten

A sziget nem volt kicsi,így kicsit elidőztünk.Nem siettünk,élveztük az utolsó felvonást.Egy tavat kerestünk aztán amit korábban nem találtuk és tudtuk,hogy a szigeten van.Most sem leltük,illetve találtunk valami vízet amelyről nem tudtuk megállapítani az a tó-e vagy egy benyuló dunai holtág.De nem is volt fontos,nem ez számított.Szabáztunk tovább a szigeten amelyen persze nem volt jelzéssel ellátott út.Az apadás ebben az évben is nagy volt,így itt is találtunk kiszáradt Duna medert.Kiérve a sziget labirintusából egy ilyenre akadtunk rá.Azt észrevettük,hogy ez a holtág éppen a szárazföldet a szigettel elválasztó ág.

Valahol a sziget mélyén

Végigmentünk a kiszáradt mederben ahogy annak idején a mi szigeteink között odahaza.Nem is volt olyan száraz,mert az iszapos talajba olykor bele-bele süllyedtünk,a járás igy meg nehézkessé vált.Kimentünk hát a partra.Úgy mentünk tovább.A sziget már a túlparton volt.Közben arébb már víz is volt a mederben.Békák használták ki ezt a "fényüzést" mert jó sok a partról ugrándozott a vízbe.Arébb pedig csónakok parkoltak és horgászok horgásztak.Mi pedig már nem mentünk vissza a szigetre.

Az utolsó felvonás az utolsó szigeten

Talán hiba volt.Mert ha tudom,hogy ez az utolsó sziget,egész biztos visszamegyünk még és kiélvezzük azt az időt amit még kaphattunk...A szigeti bejáróig még volt azért néhány méter és a sziget a túlpartról vigyorgott felénk.Mi meg megígértük neki,hogy majd hamarosan visszatérünk,talán majd a tavaszi hóvirágszezon idején,mert tudtuk,messze földön híres a sziget a nagy hóvirágos mezőiről.Igen úgy gondoltuk akkor majd egész biztosan újra eljövünk.

Búcsú...

Ám nem jöttünk többé... kiérve a szigetvilág csodavilágából egy út vezetett ki,némileg emelkedve.Emlékszem,hogy nagyon rossz érzés volt rajta kifelé menet menni.Mintha valami azt súgta volna,hogy ez egy utolsó alkalom és becsüljem meg azokat a dolgokat amiben most részem volt... Akárki,akármi is volt sajnos jól súgott... Nem jöttünk többé.Még egy túránk volt hátra az utolsó túra.Gergő ezekután nem sokkal váltott dimenziót és költözőtt át egy szebb és jobb világba.Az utolsó sziget hasonlóan az utolsó faluhoz és városhoz megőrizte lépteink...

Éppen két éve.

Hóvirág túra

Igazából más volt betervezve mára,de aktuális túratársamat és engem is elkapott valami nyavaja,így a mára tervezett Budai-hegységi túra elmaradt,vagyis csak halasztódik.Én sem vagyok a legjobb állapotban,de számomra mondhatni kell a kimozdulás,mert a munkahelyi légkör annyira lehúz,hogy azt a természetjárással tudom kompenzálni.Így úgy gondoltam megnézzük az Adonyi-szigeti hóvirágokat,amelyekről odákat zengenek akik már látták.Terveztük ezt is már évekkel ezelőtt is Gergővel,de ez nem jött össze.Most elindultam,újra Gergő nyomában,hiszen itt volt az utolsó előtti túránk is vele 2018 októberében.Éjszakás műszak után voltam,nem éreztem magam jól,így nem siettem el az indulást.Fél tízkor indultunk a dunaújvárosi buszpályaudvarról Zolival és Mónival karöltve.

Az ikonikus Adonyi-öböl

Adony nincs messze,így tízre már ott is voltunk,a sziget pedig közel van az adonyi fő buszmegállótól.Gyönyörü napsütéses idő köszöntött ránk és kezdett meleg is lenni.Túráim során a szigeten elöször mindig a déli csücsökbe mentünk el,most úgy gondoltam szakítok a hagyományokkal és a szigetre bevezető úton megyünk annak végéig.A már ikonikussá vált Adonyi-öböl mentén hatoltunk be a szigetre.Már az első métereken szembe köszöntek a hóvirágok.Valóban nagyon sok volt és persze igen szépek voltak.A szigeten nincsen amúgy jelzéssel ellátott út,Gergővel anno mi kicsit el is kavarodtunk,igaz akkor jártunk erre elöször.Most nem keveredtünk el.Egy ösvény vezetett be az útról a sűrűbe.

Mindenfelé hóvirágok voltak!

Hóvirág-sziget

Sajnos a telefonom fotós képességei kevesek ahhoz,hogy ezt a sok csodát vissza tudják adni.Szép volt az erdő a sok-sok nyíló hóvirágok százaival.Akkor még nem tudtam,hogy lényegébe ez az egy hely lesz az egész szigeten ahol beljebb tudunk menni a sűrűbe.Sajnos mindenhol máshol olyan sűrű volt minden,leszakadt ágakkal,kidőlt fákkal,bokrokkal,hogy sehol sem tudtunk aztán beljebb menni.Így vagy úgy,ezért az élményért már megérte kijönni ide.Közben elértük a sziget keleti partját ahol azt a hangulatos erdei pihenőt találtuk meg ahol annak idején Gergővel is megpihentünk.Úgy döntöttünk itt elfogyasztjuk az uzsonnánkat.

Hangulatos szigeti pihenő

Lelülve megpihenve már egyből nem tűnt olyan jónak az idő.Nem is ültünk sokáig,állva mozogva fejeztük be a lakomát.Ez után lementünk teljesen a Dunához.Szép volt mint mindig.Innen viszont nem vezetett tovább út,kissé visszafelé kellett jönnünk.Nem sokára volt egy leágazás észak felé.Arra mentünk akkor rég a 2018-as őszi finálés túrán is Gergővel...Az út mentén mindkét oldalt hóvirágok százai vigyorogtak ránk..Csodálatos volt!Láttuk benn a sűrűben is akadt nem is száz,hanem ezer számra,ám az előbb emlitett okok miatt nem lehetett beljebb menni.Az út meg az autók okozta keréknyomoktól sáros volt.Miért jöhetnek be ide autók???

Hóvirágok,sajna a telefonom nem igazán birkózott meg velük.

Arra mentünk amerre egykor Gergővel.Most nem tévedtem el,igaz sok helyen erdőírtás volt sajnos itt is,könnyebb volt tájékozodni.Még a februári kopaszságban is lenyögöző volt a sziget szépsége.Hozzá kell tennem,a Rácalmási-szigettel nem tud vetekedni,azért az szebb.Nem sokára elértük azt a vadászlest ahova Gergő a 18-as finálékor felmászott.Természetesen  a nyomába eredtem,most én is felmásztam.Ekkor éreztem a túlvilági simogatását a hátamon,tehát ott volt velem!Ennek örültem.Kicsit megpihentem odafenn,a fiamra gondoltam...a többiek lenn maradtak.Lemászva folytattuk az utat.

A vadászlesben

Kiértünk a sziget egyik másik ugymondd fő útjára.Gergővel itt 18-ban egyenesen mentünk tovább át a dzsungelen.Most követtük az utat délnek.Erre meg 16 májusában mentünk amikor elöször jártunk itt.Tehát végig Gergő nyomában mentem most is.Erre is volt hóvirág a sűrűben,de már nem olyan sok.Az út erre is itt-ott sáros volt.Most sem értettem miért jöhet be ide autó....Zolika szóval tartott minket,a szokásos szó fosása volt,így ha akartunk sem tudtunk volna unatkozni.Közben egy ponton az erdőben a fák veszélyes szögben megvoltak dőlve.Mi lehetett ennek az oka?Tán a gyenge talaj?A fák öregsége?Elég durvának tűnt...esélyes,hogy ezt az erdőt is majd kivágják.Elértük közben azt a pontot ahol bejöttünk a szigetre.Tehát egy kör levolt tudva.

Út a déli részen

Mivel nem mentünk sokat,javasoltam akkor menjünk le mégis a sziget déli végébe.Benne voltak a többiek is.Itt is voltak szigeti pihenők,az elsőnél megettük a maradék kajánkat,azt indultunk tovább.A csodás adonyi-öbölnek ezúttal a szigeti partja mentén mentünk.Pár méter után feltűnt egy pottyantós.Hát itt szokás szerint elkezdtünk ökörködni,ahogy mindig is szoktuk ha pottyantós tűnik fel túránk során.Reméltem Gergő látja odaátról és velünk nevet ő is...

Két Zoli és egy pottyantós

Az út itt régen egy kis csapás volt csupán,mostanra viszont alaposan megszélesítették.Rengeteg horgász volt erre,viszont örvendetes volt,hogy szemét szinte semmi.Ez a múltheti gödöllői túra után szinte felüdülésnek hatott.Jól járható volt teljesen a déli végig.Viszont a közelmúltban áradt a Duna,így a déli csücsökben sáros volt a talaj a visszahúzodó víz után.A többiek egy pont után nem mertek tovább jönni,én viszont kimentem a déli végpontra ahogy egykor örök túratársammal is Gergővel...

Visszafordulva a többiek csak néztek rám,mint borjú az új kapura.

Visszanézve Móni csodálkozik...

Zoli megtalálta a csúzliját

Hóvirág erre már nem volt.Visszasétáltunk a töltésig.Ott tudtunk lejönni a szigetről.Nem mehettünk egetverően sokat.Jóindulattal is ha 6km megvolt.Amire kiváncsiak voltunk azt láttuk,viszont sajnálatos volt,hogy a sűrűbe csak egy ponton tudtunk bemenni.Mindegy szép volt és jó volt.Egy könnyed szombati túrának főleg az én állapotomban most nagyon is elment.Visszamentünk a városba (Adony) és még elnéztünk a Central-parkba,amit persze csak én hívok így.Egy szép kis park a város közepén ahol szintén Gergővel jártam utoljára.Fura volt,mert sokkal nagyobbra emlékeztem.Itt pihentünk kicsit aztán elmentünk a buszhoz és fél négyre már itthon is voltunk.Ez volt tehát a hóvirág túra.

Visszafelé...

Úgy tűnik,hogy kétévente minden páros évben jutok el tehát az Adonyi-szigetre.Ha megérem akkor 22-ben jövök újra,Keresek majd rá alkalmat!

Visszatérés a Zichy kápolnához

Lényegébe az első tavaszi túránkra került sor a nőnap utáni hétvégén,amire az immár szokásos csapattal vágtunk neki: Zolival és Mónival na és persze Gergővel a szívünkben.Gergő aki spirituális uton kért meg arra,hogy ne hagyjam abba a túrázást,folytassam továbbra is,ő ott lesz velem mindig...Ezzel a tudattal vágtam neki.Célunk már egy jól ismert helyszín volt: a lórévi Zichy kápolna.Természetesen ez csak számomra volt ismerös,hisz sem Zoli,sem Móni nem járt még itt.Reméltem így újat tudok nekik mutatni.Terv szerint Adonynál átkelve a komppal,megyünk majd el a kápolnáig.Onnan benézünk Lórévre,majd visszatérve a dunai gátra,azon megyünk el Makádig.Ott visszafordulunk Lórév felé és a kompnál kötünk majd ki.Tehát egy körtúra nézett ki,ami becslésem alapján 13-14km-es lesz.

Két és fél év után újra a Zichy kápolnánál

Szerencsénk volt,autóval kivittek minket az Adony-Lórévi kompig.Jobb is mert eredetileg az öböl felöl jöttünk volna Adonyból,de ennek alá szaladtunk volna,hisz a magas vízállás miatt nem tudtunk volna pár helyen átjönni.Igy azonban minden sklappolt.A rév átkelés látványos és sima volt ahogy mindig is,mikor erre jártunk Gergővel is.Átérve a lórévi oldalra,felhős,de nem hideg idő fogadott.Elő-elő bukkant azért a nap is.A kápolna közel van a révállomáshoz,így szinte rögtön ott találtuk magunkat.Fájó volt számomra,hogy a kápolna elötti egykori focipályát mára már szétbarmolták,a kapukat is elvitték és már csak egy legelőhöz hasonlitott az egész.A többieknek tetszett a kápolna,de elájulva azért nem voltak tőle.Bezzegh Gergőnek annak idején tetszett...

Engem mindig rabul ejt a kis kápolna

Előadtam a többieknek a kápolna nem mindennapi történetét majd mentünk tovább fel a töltésre és a gát mögött elterülő Lórévre.Beérve a településre az rendkivül rendezettnek tűnt,szemét sem volt sehol.Igaz kocsma se...Hamar átértünk a többségében szerb kisebbség álltal lakott településen,amelynek déli részén akadt némi látnivaló.Egy kegyhely féle valami és egy szerb ortodox templom,amit részben eltakart egy parasztház.Ettől függetlenül szép volt,de ez volt minden ami Lóréven érdekes lehetett.Kimentünk a falu dél-nyugati sarkán vissza a gátra és elindultunk dél felé Makád irányába.Erre mentünk Gergővel is a tassi zsilip túrán 17 november elsején anno...

,Magunk mögött hagyjuk Lórévet

Hosszú egyenes,de mégis szép útszakasz követezett.A mezőkön körös-körül őzek tucatjai szaladgáltak,arébb egy tanyánál gyöngytyúkok kevertek az úton,de jöttünkre odébb is álltak.Az ártéri erdők kopaszon is szépek voltak,az út pedig igazán kellemes,na és jelzetlen.Erre nincsenek turistajelzések,de ha ügyes az ember eltévedni itt nem lehet.A kopasz erdők zöldre váltottak közben,na nem a levelek kezdtek már előjönni,de valami örökzöld fák voltak ott,amik leginkább fűzfára hasonlítottak.Olyan 3,5km-t mehettünk a gáton dél felé,mig le nem tértünk róla.

Lelket nyugtató útszakasz..

Letérve az útról az elöször keleti irányt vett.Az erdőben találtuk magunkat,egy fenomenálisan szép hóvirág tenger kellös közepén!Ameddig a szem ellátott mindenhol hóvirágok voltak...lenyügöző volt a látvány!Volt köztünk valami kék virág is,nem ibolya,tán valami mákvirág lehetett,de nem tudom pontosan,mert annyira nem vágom a témát.Lényeg,hogy a hely bliriáns szépségű volt az ezernyi hóvirággal.Ugyan a virágzás mintha a végső stádiumban kezdett lenni,de igy is szép volt nagyon.

A hóvirágtenger egy része

Egy elhagyatott ház volt az erdőben ami ha ápolták volna meglehetősen szép lehetett volna...Zolival eltudtunk volna képzelni ide egy turista vagy horgász szállót...de az elhagyatott házzal nem törödött senki...Az út kiért a szép erdőből és visszafordult északnak.Itt voltunk már Makád valagában.Bementünk délről ahogy egykor Gergővel is.Makád hasonlóan Lórévhez,a nyugis arcát mutatta.Itt már kisütött alaposan a napocska is.Beértünk arra a szabadidő redezvényeknek adó helyre ahol annak idején Gergővel is pihentünk.Ám most a szomszédos tavacskához is lementünk.Itt tartottunk egy kajaszünetet.

A kajaszünet végén

A szünet végeztével bementünk Makád központjába,ahol az emlékmű levolt takarva.Gondolom védve a téli fagyoktól.A templom szomszédságában találtunk egy vegyesboltot,itt kicsit felpakoltunk,vettünk gyümölcsöt,csokit és sört is.Makádról pedig annak északi részén távoztunk.Gergőt itt éreztem úgy,hogy valóban velünk van,hisz elöször a túrán jött az a kellemes bizsergés a hátamon.Azt mondta nekünk a médium a múltkor,hogy ilyenkor valóban velünk van és így tud jelezni...mintha simogatna-ölelne.Reménykedek benne,hogy ez igy is van...Annak idején mi amúgy Gergővel a tassi zsilip felé mentünk,azaz keleti irányba hagytuk el a települést.Arra most nem mentünk,visszafelé tartottunk Lórévre északi irányban.

Makád központjában

Egy nádas melett vezetett az utunk,immár nyugat - észak-nyugat felé.Vadászlesek sora köszöntek szembe,amire rendre felmásztunk.A kilátások nem voltak rosszak a Csepel-sziget mezőire illetve a kulcsi szélmalomra.Odalenn az út melett mókusok hancuroztak,a távolban pedig őzek szaladgáltak.Mondhatni pazar volt az út.Ráaádsul az utolsó vadászlesnél fácánok játszottak a nádasban.Tehát volt itt kérem szépen minden.Láttuk szinte a Csepel-sziget teljes állat arzenálját.Az út pedig egy ponton véglegesen észak felé fordult.

Vadászlesen

Aztán persze eltünt a szántóföldeken.Igy azokon kellett keresztül mennünk.A távolban ott vigyorgott szemben velünk Lórév,így eltévedni nem lehetett.Rendre őzek keresztezték túránkat.Az egyik alkalommal megszámoltuk 22(!) őzike futott el mellettünk.Igy aztán látványos volt a túrának ez a szakasza is.Közeledve Lórévhez,egyre inkább eltünt a reggeli tiszteletem a település iránt,ugyanis a település összes szemete a környékbeli földeken a fák között volt elszorva,kidobva...ezért nem volt tehát szemét az utcákon...Sebaj,gondoltuk majd iszunk egy jót egy lórévi kocsmában...

Lórév

Visszaérve Lórévre,kocsmát most sem találtunk.Igy szomjunkat ezen a településen bizony nem tudtuk oltani.Egy vegyesboltot láttunk csak,ami már délben bezárt.Most a másik utcán mentünk mind reggel és dél-északi irányba mentünk át a településen.Kiérve pedig visszamentünk a gátra és újra dél felé fordultunk.A kápolna ott vigyorgott ránk kétszáz méterre tölünk.Arra vitt tovább az utunk,vissza a révállomásra.

Búcsú Lórévtől

Megnéztem mégegyszer a kápolnát,habár nincs messze Dunaújvárostól,csak a jó ég tudja,hogy mikor jövök ide újra...Gergő nélkül nem olyan egyszerű ez sem.Kiértünk a komphoz ahol még volt félóránk annak indulásáig.Meglehetösen nagy szél kerekedett itt,elöször a nap folyamán fáztunk is egy kicsit.Nagy nehezen aztán elérkezett az indulás ideje.Búcsút vettünk a Csepel-szigettől.

Pihen a komp kikötötték...Indulásra várva

Sima volt a visszaút is.Hamar átértünk Adonyba,ahol nyoma sem volt a túloldali nagy szélnek.Sőt!Szinte szélcsend volt...érdekesnek találtam ezt is,hiszen nagyjából 350 méterre lehettünk az elöbbi helytől.Nem volt más már hátra visszasétáltunk Adony központjába,ahol megvártunk egy hazafelé induló buszt.Jött is,így lett teljes a körtúra.Remek nap volt,egy kellemes túrával,bízva akkor abban,hogy Gergő is valóban velem volt...

Adonyi-sziget felfedezése

Idén,kiváló földrajzi adottságainak köszönhetően a közeli Adonyra fókuszáltunk helyi túráinkat illetően.Adony kiváló túra kiindulópont a Mezőföld illetve a Csepel-sziget felé induló túráinkhoz.Több fokozatban kezdtük megismerni a környéket.Ennek első fejezete a Kulcsról Adonyba induló túránk volt (Túra Adonyba bejegyzésem).Ezen ismerkedtünk meg az adonyi rév menetrendjével ami majd kelleni fog ha a Csepel-szigetet vesszük célba.Második fejezete Adony környékének megismerésével a Livía-tavak túránk volt (Túra a Lívia-tavakhoz bejegyzésem).Most érkezett el az idő a haramadik fejezetre.Az első adonyi túrán már látott Adonyi-szigetet terveztük felfedezni.Elképzelésünk az volt,hogy a lemegyünk a sziget legdélibb pontjához,majd az északi részen egyrészt felfedezzük a szigetet másrészt volt ott egy horgásztó,szerettük volna ezt is megismerni,megnézni.Nem minden jött össze,de így is egy remek túra volt ismét.Túránkat az adonyi rév állomástól kezdtük,végig mentünk az öböl partján a szigetre bevezető útig.

Az adonyi rév

A sziget után kutakodva szinte semmit sem találtam az interneten,ami információ van róla a világhálón az nem üti meg az elégséges szintet.Így végig "vakon" a saját fejem után kellett menni.Hivatalos adatokat sem leltem a szigetről így szerény becslésem szerint észak-dél irányban 4 - 4,5km hosszú lehetett,legnagyobb szélességénél pedig nyugat-keleti irányban 1,5km.A szigetre lényegében egy töltés vezetett ami alatt nem ment át víz,igy a sziget igazából félsziget.A csodás öböl után ezen a töltésen mentünk be a szigetre ami a sziget déli végétől 900-1000 méterre lehetett.Az út ment kelet felé,mi azonban letértünk déli irányba mivel célunk a legdélibb pont volt.

Az adonyi öböl

Út a szigetre

Dél felé fordulva a szigeten egy jól járható jelzés nélküli útra bukkantunk.Rögtön egy pofás kis pihenő padokkal-asztalokkal,tűzrakóhellyel,esőbeállóval fogadott minket.Itt pihenve elfogyasztottuk reggelinket majd indultunk tovább.Még két ugyanilyen pihenő volt a szigeten.Erről az oldalról is megcsodáltuk az öblöt ahol már bőven voltak horgászok.Május volt az idő fantasztikusan kellemesnek bizonyult,ennek ellenére üde frissitő érzés volt amikor az út befordult a szigeti erdőbe.Nagyon jó volt itt a levegő ám az út nem volt túl hosszú.Rövidesen elértük a déli csücsköt ahol a vízben álló fa lekonyuló ágai akadályoztak a kilátásban.Ettől függetlenül kellemes hely volt.

A sziget déli vége

Innen visszamentünk a szigetre bevezető útra ahol rövid ideig kelet felé haladtunk,ám hamar ott volt egy északi irányba futó elágazás.Erre mentünk tovább.Az út bár kissé ingerszegény volt,de ettől függetlenül élvezetes.A két oldalt erdők,fák árnyékai kellemes klimát teremtettek.Szinte egyenesen haladva észak felé nem nagyon leltük azt a bizonyos horgásztót.Bár voltak leágazások erről az útról,nem nagyon lehetett rajtuk menni mert szinte teljesen benőtte őket a nyövényzet.Valószinü az egyik ilyen vezethetett le a tóhoz.Sebaj,gondoltuk akkor ezt kompenzálva elmegyünk a sziget északi végére is.

Jó darabig jól járható út észak felé

Kezd elveszni az út...

Az út sokáig jól járható volt aztán...kezdett szükős lenni mígnem eltünt a semmibe...Pedig innen már nem lehetett messze az északi vég,de szembe találtuk magunkat újra azzal a problémával,hogy előttünk mindent benőtt a növényzet aminek java része csalán.Nem tehettünk mást visszafordultunk.Kissé csalódottan araszoltunk vissza dél felé.Egy vadászlest pillantottunk meg,látnivaló híján felmentünk rá.Kilátás nem iagzán volt és vadak sem jártak erre.

Hamarosan visszaértünk a szigetre bevezető úthoz,ezen mentünk ki és fejeztük be a túrát.

Itt a vadászles jelentette az egyetlen látnivalót

A túra így kissé félresikeredett de nem voltunk igazán csalódottak hisz így is élveztük.A májusi gyönyörü zöld övezet és az öböl szépsége megkapó volt.Nagyjából 8-9km-et gyalogolhattunk a szigeten.Maga a sziget bár szép volt mégsem hozta a közeli Rácalmási-sziget színvonalát.Bár voltak járható utak,kellemes pihenők,de tájékoztató táblák semmi.A mellékutakat pedig járhatatlan szintre benőtte a növényzet.Talán érdemes lenne itt is egy tanösvényt kialakitani,persze ehhez pénz kellene.Ami infót találtam a neten a szigetről az az,hogy február végén március elején elképesztő mennyiségú hóvirág tengerbe öltözik a sziget.Talán majd akkor visszatérünk...

Utvonalunk a szigeten,a nyilak jelzik milyen irányba mentünk